Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

V 1989. február 9. 0 PETŐFI NÉPE 0 5 Miért apadnak az újítások? Egy KNEB-vizsgálat tanulságai MALOMIPARI FEJLESZTÉSEK 9 Megújult az öreg épület. Új üzem Lajosmizsén soron kívül Mozgalmas kép fogadja az érkezőt Lajosmizsén, a malom környékén; Az öreg épület körül tőrmelékhegyek tor­nyosulnak; az északi oldalon éppen a szociális szárny alapozásán tüsténked­nek a Kecskeméti Képszolg Kisszövet­kezet dolgozói. Az udvarban már áll az új hőközpont, a földből betonvasak meredeznek az ég felé; hamarosan ter­metes fémsilók sorakoznak majd ezen a helyen. A régi malmot kívülről már újjávarázsolták az építők. Ám annál nagyobb a felfordulás a falakon belül. A munka rendetlensége ez: bonyolult, nagy. zöldre mázolt gépeket szerelnek be az Agrikon szakemberei. Nyüzsgés az öreg falak között Szóval van itt nyüzsgés. Pedjg nem­rég még elhagyottan, üresen állt ez az öreg ház. A Bács-Kiskun Megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalat (GMV), a tulajdonos esztendőkkel ez­előtt leállította az őrlést a korszerűtlen, elaggott berendezéseken. Aztán mégis visszatért az élet az ódon falak közé. — Ami most itt történik, az egy tíz esztendeje megkezdett rekonstrukciós folyamat része — magyarázza Babinsz- ki János főmérnök J—, akkoriban 11 malmunk működött Bács-Kiskun me­gyében. Valamennyi nagyon elavult volt. Változtatnunk kellett ezen a hely­zeten, mert másképpen rövidesen kép­telenek lettünk volna ellátni liszttel szű- kebb hazánkat. Felülvizsgáltuk üzeme­inket, s ahol nem lehetett hatékonyan tovább dolgozni, ott döntöttünk, leál­lítjuk a malmot. A megmaradókat vi­szont korszerűsíteni kellett. így került sor 1979-ben az első ma­lom leállítására Tiszakécskén. Ehhez a létesítményhez csupán súlykorlátozott iparvágány vezetett; korszerűtlen, szű­kös raktárral rendelkezett és jó néhány szakember hiányzott a gépek mellől. A kécskei rozsmalom feladatát a kecs­keméti villanymalom vállalta át, ame­lyet ez idő tájt korszerűsítettek, hogy képes legyen megfelelni megnövekedett feladatainak. — Ezután a kunszentmiklósi üzem fejezte be a munkát. Végezetül a bács­almási malom áll majd le — tájékozta­tott a főmérnök. — Időközben azon­ban a program szerint újjávarázsoltuk a kalocsai Margit malmot, és a jános­halmi üzemünkét. Mindkettőnek ala­posan megnövekedett a kapacitása. A kiskunhalasi rekonstrukció tervei épp most készülnek. A további négy üzem: a bajai, a szabadszállási, a fél­. egyházi, valamint a kecskeméti gazda­sági malom rendbehozatala későbbi előirányzatainkban szerepel. Éltek a lehetőséggel A felsorolásból hiányzik a lajosmi- zsei létesítmény, pedig nyilvánvaló, hogy a GMV rékonstrukciós program­jának ez az egyik legjelentősebb állo­mása. — Eredetileg valóban nem szerepelt a tervek között—világosít fel Babinsz- ki János —, már csak azért sem, mert tudtunk róla, hogy a Borsod megyei társvállalatunk létre akar hozni egy zabmalmot. Már tárgyaltak különböző külföldi cégekkel a gépek vásárlásáról, akiktől ajánlatokat is kaptak. Végül ’87 végén mégis kiderült, hogy nem tudják megvalósítani elképzelésüket a pénzszűke miatt. Mikor tudomást sze­reztünk a lemondásról, azonnal jelent­keztünk. Egy hónapos haladékot kér­tünk a partnerektől, hogy alaposan át­gondolhassuk a döntést. Mérlegeltük a dolgot és úgy láttuk: élnünk kell a kí­nálkozó lehetőséggel, létre kell hoz­nunk az üzemet Lajosmizsén. — Melyek voltak azok a nyomós ér­vek, amelyek a lajosmizsei zabmalom javára billentették végül a mérleg nyel­vét? (Emiatt ugyanis a tervezettnél ké­sőbb kerülhet sor a halasi és a félegyhá­zi üzemek rendbehozatalára.)- Hazánkban jelenleg nincs ilyen üzem. Éppen ezért 300 tonnányi zab- pelyhet vagyunk kénytelenek beszerez­ni évente importból, az NSZK-ból. Emellett segítette az elhatározást, hogy vállalatunk takarmány- és premixgyár- tó üzemeiben felhasznál a tápgyártás­hoz évente ezer tonnányi gabonapely- het. Eddig ezt is drága pénzért kellett megvásárolnunk- ■ A döntés tehát 1987 februárjában megszületett, és márciusban a GMV képviselői már alá is írták a szándék- nyilatkozatot a lipcsei vásáron az NDK-beli partnerrel egy komplett ma­lomüzem berendezéseinek megvásárlá­sáról. Az előkészítést követően szep­temberben a régi malomépület felújítá­sával kezdtek hozzá a munkához La­josmizsén. Tavaly az első félévben pe­dig megérkeztek az első gépek, így Erich Vogel és Klaus Schleps német ve­zető szerelők irányításával megkezd­hették a technológiai szerelést az Agri­kon szakemberei. 0 Zámbori László: „Hamarosan az NDK-ba utazunk két-három hetes üze­mi gyakorlatra”. meggyőződésem, hogy hamarosan megtérül a ráfordítás. Az üzemet egyébként kibővítettük egy olyan elő­készítő résszel, amellyel lehetővé vált, hogy zabpelyhesítőn búza-, rozs-, rizs-, árpapelyhet is lehessen készíteni. Ugyanakkor komoly gyártmányfej­lesztésbe kezdtünk. Remélem, néhány új termékkel is megjelenhetünk még az idén, az év vége előtt. Gaál Béla A Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság a fővárosi és kilenc megyei népi el­lenőrzési bizottsága együttműködésével megvizsgálta a találmányok és az újítá­sok ipari hasznosítását. A népi ellenőrök 111 termelő, 11 kutató, 9 forgalmazó, finanszírozó vállalatot, intézményt, illet­ve három irányító főhatóságot kerestek fel. A tapasztalatok összegzésénél figye­lembe vették a MTESZ tagegyesületei­nek észrevételeit és 844 alkotó kérdőíven rögzített véleményét. 1 Saját vagy vállalati ötlet Két lényegében azonos méretű, rokon profilú vállalat, a Borsodi Vegyi Kombi­nát (BVK) és a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) között a rokonság ellenére kor­szakos a távolság. A hagyományos érté­keléssel a BVK „utcahosszal” vezet. Az ■ újítók számát tekintve csaknem négysze­res, a bevezetett újításokban és a kifize­tett dijakban már mintegy 15-szörös a fölénye. A megtakarítás 100, milliós nagyságrendű. Zavaró körülmény vi­szont, hogy a TVK 1987. évi vállalati eredménye csaknem kétszer akkora volt, mint a BVK-é. A nyereség persze összetett mutató, alakulása önmagában nem bizonyítja és nem is cáfolja az újítási eredményeket. Azt azonban tudhatjuk, hogy a „mozgal­mi jellegű” újítási tevékenységben meg­határozó a mennyiségi szemlélet, amely' a minőség ellen hat. A Központi Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálati jelentése szerint a TVK-ban tudatosan leépítették az újítási admi­nisztrációt, s olyan gyakorlat meghono­sodására törekedtek, hogy minden dol­gozó a legjobb tudását nyújtsa, s alkotó- készségét, kreativitását magasabb bérrel ismerik el. Az újítások nagyobb hányada nem az újítási és műszaki feladattervekben meg­jelölt témakörökben született. Részben ez magyarázza az újítások bevezetésének elhúzódását, Az elfogadott és .bevezetett újítások között igen magas részarányt I képviselnek az ötletszintű és eszmeileg díjazott újítások, amelyekkel szemben ér­demi teljesítménykövetelmények nem tá­maszthatók. A megkérdezett alkotók úgy nyilatkoztak, hogy többnyire saját ötletből indultak ki, s nem a vállalat igé­nyéből. Az újítások száma a szellemi alkotá­sok között évek óta csökken, egyértelmű­en és jelentős mértékben nő viszont a díjazás összege. Változatlanul alacsony és csökkenő irányzatú a vállalatok kö­zött az újítások átadása. A találmányok körében a szolgálati találmányok száma —a gyógyszeripar kivételével—stagnál, a gépiparban csökken. Az újítási díj nemritkán bérkiegészítés jellegű. Az egyik veszteséges kohászati vállalatnál például évente átlagosan mintegy 2500 újítást díjaznak, 53—94 százalékban eszmei alapon. A vezető ál­lású dolgozók gyakran maguk is jelentős jövedelemszerzési lehetőséget látnak az újítási, a találmányi tevékenységben. Az etikailag vitatható „szellemi” teljesítmé­nyeket a különösen nehéz helyzetbe ke­rült vállalatoknál közérdekű bejelenté­sekben is szóvá teszik. Más esetekben pedig a vezetők teljes érdektelenséget ta­núsítanak, vagy egyszerűen szűkkeblűek a díjak megállapításánál. A sajátos magyar „vállalkozói” viszo­nyokat szemlélteti, hogy nemritkán a lai­kus bíróságok ítéletei válnak mérvadóvá meghatározó jellegű fejlesztési, stratégiai ügyekben. Az egyik vegyi üzemben pél­dául két újításért is az eredetileg megítélt összeg 16-szorosát fizették ki bírói ítélet alapján. . A legtöbb vállalat, intézmény kizáró­lag belföldön védi a műszaki újításokat. Csupán gyógyszergyáraknál találhatunk magas szintű, innováción alapuló eredeti kutatási eredményeket, sokoldalúan vé­dett, jelentős nyereséget hozó szellemi termékeket. A gyógyszeriparban egy-egy belföldön oltalmat szerzett találmányra átlagosan további hét országban meg­szerzett szabadalmi oltalom jut, ez az arány a vegyiparban kettő, a gépiparban nem egészen fél. Az egysíkú hazai vedett ségből az alkotók kedvező díjazási törek­véseire lehet következtetni. A nagyok nem, a kisszervezetek. A NAGY ÉHÍNSÉG UKRAJNÁBAN (IV.) Okok és következmények Tanulmányút az NDK-ba Jelenleg is folyamatosan érkeznek a gépek az NDK-beli Wittenbergből, az ottani Malom- és Gépgyártó Vállalat­tól. A beszerelés munkájából kiveszik részüket a lajosmizsei malom molnárai és karbantartói is. — Tizenhét esztendeje dolgozok a malomiparban, de most számtalan olyan berendezéssel találkoztam, ame­lyet eddig nem ismertem — mondja Zámbori László, a lajosmizsei üzem 34 esztendős főmolnára. — Ezért aztán nagyon hasznos, hogy besegíthetünk a szerelőknek. Megismerhetjük az új be­rendezések legapróbb porcikáit is. — Bizonyára könnyebben kijavít­hatjuk majd üzem közben az esetlege­sen előforduló hibákat — fűzi hozzá Nagy István karbantartó-csoportveze­tő, aki korábban három évig dolgozott az NDK-ban. így aztán tolmács nélkül is kiválóan megérti magát a német sze­relőkkel. — Nem beszélek valami jól — tilta­kozik szerényen —, inkább csak a szakmai „konyhanyelvet” tudom. — Hát ide éppen erre van szükség — véli a főmolnár, majd hozzáteszi: — Egyébként rövidesen kiutazunk az NDK-ba, egy 2-3 hetes üzemi gyakor­latra. Bizonyára ott is hasznunkra lesz Pista nyélvtudása. Lajosmizsén finiséhez érkezett a be­ruházás. A kivitelezők tartják a határ­időt, s várhatóan idén júniusban befe­jezik a szerelést. Aztán jöhet a hidegjá­ratás, majd a két hónapos próbaüzem. — Ez a malom három műszakban évente 3 ezer tonnányi gabonapelyhet tud majd kibocsátani élelmiszer-ipari minőségben — mondja Babinszki Já­nos. — Igaz, többe került (annak ide­jén 60-65 milliós költséggel számoltak, de ma már tudják, hogy az infláció és a műszaki tartalom megváltozása mi­att megközelitőleg 100 millió forintjuk­ba kerül a létesítmény), mint ahogy azt a tervezés időszakában hittük, de — Mégis milyen okok idézték elő a kiéheztet» iszonyatos politikáját? — fijáJc, hogy a kegyetlenül végre­hajtott begyűjtési kampányok sok te­kintetben a gabonaexporttal függtek össze. Ezekben az években a gabonaex­port az iparosításhoz szükséges valuta megszerzésének igen kényelmes és egy­szerű módja volt. A Pravda közli, hogy 1930-ban 835 millió mázsa gabonát ta­karítottunk be, ebből 48,4 millió ton­nát exportáltunk; 1931-ben viszont — annak ellenére, hogy a gabonatermés kisebb volt (695 millió mázsa) — az export 51,8 millió tonnára emelkedett. 1932-ben is szállították a vasúti szerel­vények tengeri kikötőinkbe a gabonát — és a szerelvények olyan vasútállo­másokon gördültek végig, melyek zsú­folásig tele voltak éhezőkkel. Úgy gon­dolom, hogy az export lényeges ok volt, de nem ez volt a fő ok. Az adminisztratív sztálini rendszer­ben önállóságnak nem volt helye. Az a paraszt viszont, aki ott ül a földjén, betakarítja az általa megtermelt gabo­nát, gondoskodik gyermekeiről — büszke ember. Földműves, a maga ura. A húszas évek végén a parasztok éppen csak hogy kezdtek rendbe hozni gazdaságukat. Természetes, hogy szembeszálltak az erőszakos kollektivi­zálással. A soha eddig nem alkalmazott büntetésre — az 1933-as éhínségre — azért volt szükség, hogy végleg lever­jék, megtöijék ezt az ellenállást. Áz Ukrajnában folytatott sztálini politikának szerintem volt egy másik célja is. A forradalom Ukrajna; számá­ra meghozta a nemzeti kérdés megol­dását. Hiszen korábban Ukrajna Kis- Oroszországként létezett. A húszas évek végén az ukrán kultúra virágkorát érte: nagy tehetségű tudósok, írók egész hada jelent meg, Dovzsenko for­gatta filmjeit. 1929-tol mindezt kezdték elnyomni. 1932-ben például a többi szövetségi köztársaságban feloszlatták az összes ukrán baráti kört. A paraszt­ság még mindig a nemzeti hagyomá­nyok hordozója volt, és az 1933-as éhínség ezeket a hagyományokat is súj­totta. — Éppen ebben az időben hirdette meg Sztálin a jelszót: tegyünk minden parasztot jómódúvá. A gyakorlatban a kolhoztagoktól az utolsó szem gabonát is elvették. Miért ment ilyen könnyen a NEP-től való visszalépés? — Úgy gondolom, hogy a XX. szá- * zad első harmadában a parasztokkal igen A vállalatok érdekeltsége és ' ciós kéoessége igen alacsony , ■HB i hasznosításának fő akadálya — részint az ismert támogatási és elvonási gyakor­lat következteben —, hogy nincs vagy nagyon korlátozott az innovációból szár­mazó külön jövedelem lehetősége. A pia­ci verseny és a hathatós gazdálkodói ér­dekeltség hiánya miatt nem kielégítő a késztetés, a kényszer a folyamatos mű­szaki fejlesztésre, az iparjogvédelmi tevé­kenységre. Az újító, a feltaláló személyi érdekeltsége pedig jórészt függetlenedett a vállalati nyereségtől, a gazdálkodói ér­dektől. Szeikmi termékek piaca A szó igazi értelmében vett piac nem alakult ki a szellemi termékek forgalma­zásában, következésképpen verseny sincs. Az innovációs lánc koordinálatlan, a valós piac hiányát a tárcák irányítása nem pótolhatja. Az innovációs pénzintézetek általános érdekeltsége sem teszi szükségessé a jelen­tős mértékű kockázatvállalást, ezért a nyereséges működésre és a kockázat mi­nimalizálására törekednek. A gazdálkodó egységek gyenge inno­vációs érdekeltsége és az alkotók újítói és feltalálói késztetése együttesen érvénye­sül, s a kettősséget, az érdekütközést jól tükrözi az ügyrendi szabályozások „díj­központúsága”. A szabályzatok például a megítélhető díjak mértéke szerint hatá­rozzák meg az elbírálói hatásköröket, nem pedig a szellemi teljesítmény, az elté­rő nyereség vagy megtakarítás alapján. Nem aszerint szabályoznak tehát, hogy „mit hoz” a szellemi termék a vállalat­iak, hanem aszerint, hogy „mit kaphat” az alkotó. Az ilyen szemlélet hatására egy-egy kiugró megoldás esetén a legtöbb gazdálkodó egységnél nem az eredmény­nek örülnek — sokszor nem is igazán kíváncsiak rá — hanem a díj nagyságát vitatják az alkotótól. Az innováció élénkítése, az iparjogvé­delmi kultúra és aktivitás fejlesztése szo­rosan összefügg az irányítási rendszer fo­lyamatban levő korszerűsítésével, az au­tonóm gazdálkodás, a tulajdonosi érde­keltség, a piaci verseny feltételeinek meg­teremtésével. 1 .. |- A népi ellenőrzés országos vizsgálata végezetül megállapítja: aszerint szüksé­gé összehangolni a szabályozást, az ioariogvédelmi mechanizmust a külgaz­dasági stratégiával, hogy közelebb kerül­jünk a fejlett országok gyakorlatához. K. Ja levél** adói! való effajta leszámolás (bármennyire szörnyen hangzik is ez) nem ment rit­kaságszámba. Már a hadikommuniz­mus idején, a kötelező beszolgáltatás időszakában is állandóan szembeállí­tották a munkásosztályt a parasztság­gal, a parasztságot reakciósnak, elma­radottnak nyilvánították. Gondoljuk csak meg: azok, akik az ország kenye­rét biztosították, mintegy másodrendű emberek voltak. A parasztság iránti ellenszenv, a parasztság iránt táplált bizalmatlanság volt a kiéheztetési poli­tika forrása. Ezt a politikát igazi ideo­lógiai inkvízitorok folytatták, akik az életet keményen, szigorúan és egyszer s mindenkorra fekete-fehér szinekben látták. —1933 tavaszát követően újabb éhín­ség már nem alakult ki, az éhezés foko­zatosan megszűnt. Csakhogy az éhínség következményei nem szorítkoztak csu­pán arra, hogy milliók haltak éhen. Valóban, a gabona könyörtelen, elvonása megszűnt, Ukrajnában pedig mégiscsak terem minden talpalatnyi föld, az emberek úgy-ahogy már hoz­zájutottak ételhez. Valószínű, hogy a központban is megértették: ha az éhín­ség folytatódik, az ország átlépheti azt a határt, melyen túl már jóvátehetetle­nek a következmények. Az 1933-as nagy éhínségnek igen súlyos következ- túényei voltak. Arról már nem is beszé­lek, mennyire meggyengült az éhségö­vezet lakossága, hogy a -legerősebb, legegészségesebb, legmunkaképesebb emberek vagy éhen haltak, vagy be­mentek a városokba. De éppen 1933- ban, amikor az emberek láttak, hogy a spicli kap gabonát, az pedig, aki a ga­bonát termeli, éhen hal — es mindez a szovjethatalom nevében történik -v-, fordult fel fenekestől az, amit paraszti munkaerkölcsnek neveznek. Vajon nem ebben kell-e keresnünk a mai me­zőgazdaság bajainak a gyökerét? Ismét annak a levét kell meginnunk, amit 1933-ban főztek. Az 1933-as sírokat benőtte a ,fü, majd újabb bajok jöttek, jött a háború, az 1‘946-os újabb éhínség. De az 1933- as esztendőt Ukrajnában soha el nem feledték. Nemrég a Literatuma Ukraj­na napilap bejelentette, hogy anyago­kat gyűjtenek az éhínség áldozatairól szóló Fehér könyv számára. Az 1933- as esztendő még kutatóira vár. (MTI- Press) (Vége) (Fordította: Háry Judit) & «*> MKMUOntutHbvtt, H'VAfAl Tisztelt Hölgyem, Február 28. Ez Uram! reoruar 28. Ez a második fontos annak kell számontartania. aki J^Áh t^nap’ & formában jut jövedelemhez ^lyéni Val'alkozói fizetésének. Reméljük, sikeres évet zárt. Üdvözlettel: ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ELNÖK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents