Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-06 / 31. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 6. Eltemették Miskó Istvánt Paraguayban 90 napon belül válasz­tást tartanak és a jövő héten feloszlat­ják a diktatúra által fenntartott parla­mentet — jelentette vasárnap az asun- cioni Ultima Hóra cimű lap hivatalos forrásból: Megfigyelők megjegyzik: a közlésből nem derül ki, vajon a választáson részt vehetnek-e a diktatúra alatt betiltott pártok, köztük a polgári ellenzék és a baloldali erők. A polgári ellenzék szóvi­vői szerint a választások ilyen gyors ki­írása a kormányzó Colorado pártnak kedvez. Úgy vélekedtek, hpgy Andres Rodriguez tábornok szavatolni akaija a Colorado uralmát egy újabb időszak­ra. Justo Pastor Cuquejo, Asuncion se­gédpüspöke, a vatikáni rádiónak szom­baton adott telefoninterjújában ezzel szemben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Paraguayban új korszak kezdődik és az országban kez­detét vette a demokratikus folyamat. Van remény azzal együtt is, hogy a jö­vőt még nem látni tisztán — mondta. Miguel Angel Bestard, Paraguay Bu­enos Aires-i nagykövete, szombat esti sajtóértekezletén azt mondta, hogy or­szágában nem államcsíny történt, ha­nem Stroessner mondott le. A diplo­mata, aki — állítása szerint — Rodri­guez tábornoktól kapott felhatalma­zást kijelentéseire, elmondta, hogy Sfroessner nem Chilében akar letele­pedni, hanem az Egyesült Államokban, Miamiban. NÉPSZA VAZÁS ELŐTT Raul Alfonsin argentin és Jósé Sar- ney brazil elnök szombaton üdvözölte a paraguayi diktatúra megdöntését, és reményét fejezte ki, hogy ott is helyre­állítják a szabadságjogokat és minden párt részvételével választást tartanak. A New York Times szombaton re­ményét fejezte ki, hogy Paraguayban „több történt egy puszta palotaforra- dalomnál”. A lap szerint Andres Rod­riguez semmi esetre sem tekinthető a szabadság és a demokrácia bajnoká­nak, de az utóbbi években a Colorado pártnak azt a szárnyát vezette, amelyik ellenezte a Stroessner-família dinaszti­kus törekvéseit. Gazdasági küldöttség utazott az NSZK-ba Beck Tamás kereskedelmi miniszter vezetésével vasárnap magyar gazdasági küldöttség utazott a Német Szövetségi Köztársaságba. Beck Tamás NSZK-beli látogatása során megbeszélést folytat a nyugatné­met gazdasági élet több magas beosztá­sú tisztségviselőjével, találkozik szá­mos vezető üzletemberrel. Előadásokat tart a magyar gazdaságról, különös te­kintettel az új társasági törvényre, és vegyesvállalat-alapítási törekvésekre. A francia szocialisták és kommunisták fél­megállapodása László Balázs, az MTI tudó­sítója jelenti: A francia kormányzó Szocia­lista Párt és a Kommunista Párt vezetői korlátozott megállapo­dásra jutottak a márciusban esedékes városi tanácsi válasz­tások közös listáiról. A kom­munista pártközpontban a két pártvezér, Georges Marchais, az FKP főtitkára és Pierre Maufóy, a Szociálistá Párt első titkára írta alá a megállapo­dást. A megállapodás közli, hogy a két baloldali párt a 20 ezer' lakosúnál nagyobb városok 80 százalékában a baloldali tömö­rülés közös listáival indul harc­ba a tanácsi többségért. A többi helyen külön listákon, tehát el­lenfelekként vetélkednek az el­ső fordulóban. Mintegy 40 ilyen helységben lesznek elővá­lasztások a két baloldali párt képviselői között. A főváros­nak valószínűleg mind a húsz kerületében megmérkőznek a szocialista és kommunista lis­ták, mert a Szocialista Párt még két kerületben sem volt hajlan­dó a lista élére kommunistát elfogadni. A két pártvezetés nem tudta feloldani az ellenté­teket 23 baloldali vezetésű vá­rosban, köztük hatban az FKP van többségben. Elkerülhetet­lennek látszik a baloldali össze­csapás 17 olyan fontos város­ban — köztük St. Etienne, Reims, Epemay, Arles, Nimes —r amelyben legutóbb, 1983- ban az FKP elvesztette a több­séget a jobboldal javára. A szocialisták elégedetten, a kommunisták csalódottan fo­gadták a félsikert. Mauroy tel­jes elégedettségét hangoztatta azzal, hogy 380 városban közös listán indulnak a baloldali pár­tok. Marchais kijelentette, hogy „jobb eredményt is elér­hettünk volna”. Marchais kö­zölte, hogy a helyzet értékelésé­re keddre összehívták a köz­ponti bizottságot. Az FKP lapjában a főszer­kesztő a szocialisták „feneket­len étvágyával” magyarázta a kudarcot. Rámutatott, hogy az FKP egyetlen helyen sem köve­telte magának a lista vezetését, ahol eddig szocialista polgár- mester volt, a szocialisták vi­szont tucatnyi várost akarnak elhódítani tőlük. A jobboldali sajtó örömmel nyugtázta, hogy ff két baloldali párt a vitatott városok többségében nem tu­dott megállapodni. Miskó Istvánt, Tiszakécske tanácsel­nökét, országgyűlési képviselőt, aki tra­gikus körülmények között szerdán dél­előtt vesztette életét, szombaton délután temették. Előtte, délelőtt, a városháza nagytermében fölravatalozott holtteste előtt nagyon sokan hajtottak fejet. A temetőben gyászőrséget álltak fehér koporsója előtt Kécske képviselői, Bács- Kiskun tanácselnökeinek küldöttei, or­szággyűlési képviselők — közöttük dr. Korom Mihály — és a megye vezetői: dr. Gajdócsi István tanácselnök és dr. Filmek dobozból - fesztiválra (Folytatás az 1. oldalról.) Pozsgay Imre a kormány és a mozgókép- intézmények, valamint a televízió viszonyá­ról szólt. Megismételte egy korábbi kijelenté­sét, miszerint a Televízió a nemzeté, felügye­lete pedig a kormányé. Szükségesnek tartot­ta azonban hozzáfűzni: ez a felügyelet csak akkor hiteles, ha az országnak a nép által jóváhagyott kormánya van. Úgy vélekedett, hogy a jelenlegi gazdasági válságnál és a költségvetési deficitnél súlyosabb a legitimá­ciós deficit. Ezt a legitimitást, jóváhagyást kell most visszaszerezni, s ennek érdekeben a politikai küzdelem megindult, mégpedig a nyilvánosság előtt. A fórumon a felszólalók — közöttük Jan- csó Miklós, Kézdi Kovács Zsolt, Lugossy László rendezők, Kéri László politológus és Csurka István író — állást foglaltak a Ma­gyar Film és Tévé-művészek Szövetségének Titkársága által közétett vitaindítójával kapcsolatban. A tanácskozáson valamennyi hozzászóló megerősítette a vitaindítóban is rögzített tényeket, kifejtette véleményét a nemzetközileg elismert magyar filmművészet helyzetének drámai romlásáról. Elmondták, hogy egyre kevesebb a lehető­ség a vitathatatlan szellemi és'alkotói kapaci­tások kibontakoztatására. De reménytelen a pályakezdők helyzete is. Gyakorlatilag lehe­tetlen a megújuláshoz a minden művészethez szükséges kockázat és kísérletezés vállalása. Méltatlan pozícióharcokban forgácsolód­nak szét ezen a területen is az alkotó energi­ák. A magyar filmművészet nemzetközi te­kintélyének megőrzése csakis a beavatkozás­tól mentes, hatékony állami, társadalmi me­cenatúrával lehetséges. Babinyecz Ferenc, a megyei pártbizott­ság titkára. Az elnöktől kölön-külön be­szédben búcsúztak el a régi barátok, a tanácsi és országgyűlési képviselő- társak, illetve a katolikus és a reformá­tus egyház. A sírnál a városi pártbizott­ság első titkára vett végső búcsút a régi harcostárstól. „Akik ezután is tisztel­nek, azok nevében mondom: nyugodj bé­kében”. A gyászszertartás végén a Him­nusz hangjai csendültek föl, majd a sírt koszorúk, virágok erdeje borította el — a temetésen több mint tízezren bú­csúztak az-elnöktől. Választójogi fórum (Folytatás az 1. oldalról.) megyei pártbizottság osztályvezetője: Ám ennek ellenére véleményt tud nyil- ' vánítani, hisz már értékelték a pártta­gok között folyó vitákat és született megyei szintű állásfoglalás is. Mint mondta, a végleges javaslatban feltehe­tően az egyéni és lajstromos választás kombinációja szerepel majd. A jelölő­gyűléseken csak a választókerület lakói szavazhatnának, s megfontolandó a koalíciós lista. A Szabad Demokraták Szövetsége — mint hallhattuk — elveti a jelölő­gyűlés intézményét, kifogásolja a Ha­zafias Népfront politikai szerepét a vá­lasztásokban és az országos listát is. Ám előrehozott választásokat szerin­tük sem lenne célszerű tartani, mert ennek túl nagy a kockázata. A fórum résztvevői közösen kidol­goztak egy állásfoglalást is. Ebben rög­zítették azokdt az elveket, melyek az új választási törvény alapjául szolgálhat­nak. A közös nyilatkozatot a KISZ és a FIDESZ kivételével mindegyik szer­vezet aláírta. A megyei pártbizottság képviselője — egyetlen pontot, a jelölő­gyűlések megszüntetésének javaslatát kivéve—szintén elfogadta a dokumen­tumot, melyet megküldenek a törvény előkészítőinek. Lovas Dániel Bevezetik-e a többpártrendszert Algériában? A többpártrendszer bevezetésének a lehetőségét is tartalmazza az algériai alkot­mány módosításának vasárnap nyilvánosságra hozott tervezete, amit február 23-án népszavazásra bocsátanak. Az alkotmánymódosítási tervezet szabadság- és politikai jogokkal foglalkozó fejezetének egyik cikkelye rögzíti, hogy Algénában „elismerik a politikai jellegű egyesülések létrehozásának jogát". Az észak-afrikai országban jelenleg a Nemzeti Felszabadítási Front az egyetlen engedélyezett politikai párt. Ä tervezet emellett előírja, hogy Algéria államvallása az iszlám, az ország hivatalos nyelve az arab. További változást jelent, hogy a tervezet nem tartalmaz­za a szocialista jelzőt: A most érvényben levő alkotmány első cikkelye még „szocialistának” nevezi az „Algériai Államot”. Gazdasági szempontból ugyancsak újdonság, hogy a tervezet elismeri a magán- tulajdont és az örökösödési jogot. Algériában tavaly november 3-án is népszavazást tartottak. Akkor a hatalom kettéválasztásáról döntöttek az állam ás a Nemzeti Felszabadítási Front között, s rögzítették, hogy a kormány a nemzetgyűlésnek, s nem alpárinak tartozik" felelősséggel. Bolgár lap a magyar reformról A gazdasági reform -j- Problémák és perspektívák címmel Magyarországról közöl cikket a Rabotnicseszko Delo vasárnapi száma. Az írásban a szerkesztőség a lap egyik olvasójának arra a kérdésére válaszol, hogy mi a magyar gazdasági reform lényege és milyen az ország gazdasági helyzete jelenleg. A bolgár sajtóban — amely nem kíséri folyamatos figyelemmel valamennyi szocialista ország belső történéseit — bevett szokás egy-egy olvasói kérdésre válaszolva, utólag foglalni össze e történések lényegét. Múlt pénteken a csehszlovákiai tüntetéseket magya­rázta meg ugyanígy a BKP lapja. A szerkesztőség részletesen szól a magyar gazdasági reform céljairól és eszközei­ről, a tulajdonformák, a szocialista piacgazdaság, az árak, hitelek, adópolitika, az értékpapírok és a külföldi tőke szerepéről, illetve a velük kapcsolatos elvárások­ról. A bolgár olvasó számára a leírtakból valószínűsödik, hogy Magyarországon az van kibontakozóban, ami célként Bulgáriában is megfogalmazódott már. Idézi a lap Grósz Károly szavait, amelyek szerint a kollektív tulajdonforma megőrzi domináns szerepét, de kiderül az is, hogy magánvállalkozások 500 főig alkalmaz­hatnak munkaerőt. Bulgáriában ez a határ 10 fő. Szó esik a cikkben — a Népszabadságban megjelent Írások alapján — a nehéz­ségekről, a reálbérek és a fogyasztás csökkenéséről, az életszínvonalnak az 1973. évi szintre való visszaeséséről, a fogyasztói árak — főként az állami támogatások leépítése miatti — 15—20 százalékos emelkedéséről, s hogy 1990 után azonban egy dinamikusabb, az életszínvonal emelkedésével is együtt járó fejlődési időszak­ra lehet számítani. Értesülnek az olvasók a 18 milliárd dolláros államadósságról, majd végül Németh Miklósnak a január 14-ei budapesti pártaktíván elhangzott beszédéből idéz a cikk arról, hogy az elkezdett fordulatot mind a kormány, mind a lakosság akaija, utóbbi azért, mert a fordulattól életszínvonala javulását, szociá­lis biztonsága erősödését váija, ennek' alapjai azonban még nincsenek meg. A Magyarországon végbemenő politikai folyamatokról hasonló átfogó ismerte­tés bolgár lapokban még nem jelent meg. Ismeretlen Engels­kéziratok Friedrich Engels négy eredeti kézirata került elő a kaliforniai Stanford egyetem archívumá­ból. Az egyetem közleménye sze­rint három francia nyelven irt és egy hosszabb, német nyelvű le­vélről van szó. Az 1883-ban és 1886-ban írt francia nyelvű leve­lekben Engels annak lehetősé­gét fejti ki, hogy a proletariátus választások útján „újabb pozíci­ókat vívhat ki magának”. Azt irta, hogy a „tüntetés fontos do­log, de csak akkor, ha jobb út mar nincs”. A német nyelvű do­kumentum a XIX. század elején indult brit chartista mozgalom­mal foglalkozik. A kéziratok a Hoover Intézet Borisz Nyikolajevszkij-alapít- ványának darabjai. A mensevik Nyikolajevszkij emigrálása után haláláig, 1966-ig az Egyesült Ál­lamokban élt. A Szovjetunió is­mert szakértőjének tekintették. 'Dokumentációja 1963-ban ke­rült a Hoover Intézet tulajdoná­ba. A Volga-bizottság katasztrófát jósol A Volgát, s vele együtt a Kaszpi-tengert kataszt­rófa fenyegeti, amelynek legfőbb oka a hozzá nem értő, ésszerűtlen, ökológiailag felelőtlen gazdálko­dás. Csak az erők egyesítésével, összefogással, szervezett és határozott fellépéssel érhető el célunk: az ökológiai szerencsétlenség megakadályozása, a Volga, a folyó menti földek fokozatos megmentése — hangsúlyozza „A Volga megmentésének társadalmi bizottsága” nevet viselő szervezet felhí­vása, amelyet vasárnap tett közzé a Szovjetszkaja Rosszija. A társadalmi szervezetben neves újságírók, tu­dósok, irodalmárok, művészek vesznék részt, s az alapítók között van 15 sajtóorgánum is, köztük a Szovjetszkaja Rosszija. A társadalmi bizottság alakuló üléséről beszá­molva a Szovjetszkaja Rosszija elsősorban a fele­lőtlen miniszteriális szemléletet ostorozó felszóla­lásokat emeli ki, utalva arra, hogy á számos gát, csatorna csaknem állóvízzé alakította a Volgát, hiszen a hatalmas folyó vizeseréjének üteme tizen- kettedére csökkent, s a helyzetet még tovább sú­lyosbították a környezetszennyező technológiával működő üzemek. Felvázolták a folyó megmentésé­hez szükséges elsőrendű és hosszú távra szóló in­tézkedéseket, s környezetvédelmi, valamint a kul­turális értékek megmentését célul kitűző progra­mok kidolgozásáról határoztak. Szó esett az épülő Volga—Don 2. csatorna káros hatásairól, egyes erőművek és vízmüvek felesleges voltáról, s szor­galmazták alternatív energiaforrások felkutatását is. Rendkívül éles bírálat érte az évi 12 milliárd rubeles költségvetéssel rendelkező szovjet vízgaz­dálkodási minisztériumot, amiért környezetkáro­sító beruházásokat valósít meg. A Volga-bizottság — amely szeretné jogi sze­mélynek elismertetni magát—szorgalmazta a kör­nyezetvédelmi előírások megszigorítását az ipari beruházásoknál. Emlékeztetett arra, hogy a Volga vízgyűjtő medencéjéhez 150 ezer folyó, patak és ér csatlakozik, 60 millió ember él itt, s az ország ipari és mezőgazdasági termelésének 30 százalékát adja ez« terület. A Volga nem a minisztériumok gyar­mata, s eljött az ideje annak, hogy területén az egész nép céljaival és érdekeivel összhangban gaz­dálkodjunk” — hangsúlyozza a felhívás. Nyitott szakszervezetté alakul a TVDSZ A Televíziós Dolgozók Szakszervezetének szombati küldöttértekezletén éles viták után úgy döntöttek, hogy előrehozott választásokat tartanak. Kialakították a szakszervezet új szervezetét és a választás szabályait. Április 15-ére összehívták kongresszusukat a szakszervezet új programjának és alapszabályának elfogadásá­ra. Elhatározták — a nyitottság érvényesítésének érdekében —, hogy a TVDSZ vállalja valamennyi városi kábeltelevízió és videóműsor-készítő szervezet munka- vállalói és szakmai érdekvédelmének összehangolását. A küldöttek követelték, hogy munkaügyi szabályzat helyett a dolgozókkal kollektív szerződést kössenek a jogok és kötelezettségek egyértelmű rögzítésére-a Magyar Televízióban. Kifejez­ték véleményüket, hogy az újjáalakuló szakszervezetnek kell meghatároznia, mi­lyen eszközökkel szerezhet érvényt tagsága alapvető jogainak. Rendkívüli pártértekezlet Székesfehérvárott Tizennyolc alapszervezet csaknem 1300 kommunistájának a képviseletében tanácskozott szombaton a székesfehérvári körzeti pártbizottság alapszervezetei­nek rendkívüli pártértekezlete az MSZMP Fejér Megyei Bizottsága oktatási igaz­gatóságának székházában Székesfehérvárott. A fórum munkájában részt vett Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Az eszmecserén Boros Jenő, a székesfehérvári körzeti pártbizottság titkára tartott vitaindító előadást, majd többen kifejtették véleményüket a párttagságot jelenleg leginkább érdeklő kérdésekről, az utóbbi hetek-hónapok eseményeiről. (MTI) VÁLASZTÁSOK KILENCVEN NAPON BELÜL Paraguay a puccs után A Die Welt az MSZMP KB soron lévő üléséről Az NSZK egyik vezető napilapja, a Die Welt szombati cikkében úgy véli, hogyt az MSZMP február 10-ére összehívott központi bizottsági ülésén nemcsak a felsza­badulás utáni időszak, így 1956 történelmi értékelésével foglalkoznak majd, hanem ily módon szóba kerül a párt eljövendő politikai irányvonalának kijelölése is. A konzervatív szemléletű újság is azt mérlegeli: vajon milyen súlyos, mennyire osztja meg a magyar kommunisták sorait a vita 1956 jellegének meghatározásáról. A lap úgy látja, hogy Grósz Károly, valamint Lukács János másként tekint 1956-ra, mint Pozsgay Imre, vagy legalábbis igyekeztek tompítani utóbbi megnyilatkozá­sát. A Die Welt — budapesti keltezésű tudósításában — összefüggést vél felfedezni, abban a vonatkozásban, hogy a KB-ülésnek az 1956 kapcsán kialakítandó állás- foglalása egyúttal felvilágosítással szolgálhat majd a rendszer jövőbeni reform-; készsége felől is. A KB-ülés feltételezett többféle kimenetelének taglalását a tudósító azzal az előzetes megállapítással záija le, hogy esetleges nagyobb horderejű személyi követ­kezmények belpolitikáiig és nemzetközi értelemben egyaránt hatást gyakorolhat­nak, netán egyfajta jelzés gyanánt szolgálhatnak. Ugyanakkor a Die Welt gondo­latsorában eljut annak feltételezéséhez is, hogy a különböző nézetek felszínre kerülése a történelmi igazság mostani feltárásának folyamatában szorosan össze­függ a nehéz gazdasági helyzettel, a társadalmi-szociális viszonyok feszültségével is. A tudósító itt említi meg a hivatalos kimutatások szerint a létminimum alatt élők helyzetét, az inflációt, az áremelkedéseket és az elégedetlenséget. Idézi azt a Magyarországon többfelé hallott megjegyzést, miszerint minél nágyobb áldozatot kér a kormányzat az emberektől, annál jobban próbál megnyitni bizonyos hazafi­as és demokratikus szelepeket is. E vélemények hangoztatóinak megítélése szerűit azonban így megeshet az is, hogy veszélybe kerülhetnek a kommunisták saját maguk által felvázolt reformtervei — írja a Die Welt című konzervatív napilap. A Nyilvánosság Klub vitája a közvélemény-kutatásról A közvélemény-kutatásról rendezett vitát szombaton a Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen a Nyilvánosság Klub országos egyesület. Lázár Guy, a Magyar Közvéleménykutató Intézet munkatársa többek között hangsúlyozta előadásában, hogy a közvélemény-kutatás már régen kinőtt abból a korszakából, amikor pusztán tudományos jellegű hangulatjelentés volt a hatal­mi bürokrácia asztalán. Napjainkban viszont határozottan segíti a pluralizmus), mivel elfogadottá teszi, hogy lehetnek — és nyilvánvaló, hogy vannak — egymás mellett élő, eltérő vélemények. Kiemelte, hogy szükség lenne uj közvélemény-kuta­tó intézetekre. A társadalmi kommunikációs rendszerben az állampolgárok és csoportjaik, közösségeik véleményének kölcsönös megismerésével fejlődhet igazán tovább a demokrácia is — emelte ki Hann Endre, a Magyar Közvéleménykutató Intézet munkatársa. Javasolta: szerepeljen a klubnak a vitatémáról szóló állásfoglalásá­ban az, hogy az állampolgárok eletét jelentősen befolyásoló intézkedések tervezé­séhez tartozzon szervesen hozzá a széles körű közvélemény-kutatás, s hogy maga a Nyilvánosság Klub is kezdeményezni kíván ilyeneket. A vita során elhangzott többek között, hogy bár volt szakszerű közvélemény­kutatás arról, hogyan ítélik meg az állampolgárok a bős—nagymarosi vízi erőmű­vet, s a kutatási eredményt még az országgyűlési szavazás előtt az intézet elküldte minden sajtószervnek, azok nem mertek leközölni. Szekfű András kutató azt hangsúlyozta: nem kell külön kimondani egy készülő, a közvélemény-kutatásról szóló törvényben, hogy a közpénzen folytatott kutatásók eredményei legyenek nyilvánosak — ez ugyanis természetes jellemzője egy jogállamnak. A több órás vitát követően a résztvevők kérték, hogy az egyesület ügyvivői testületé — egy külön munkabizottság bevonásával — fogalmazza meg az állás- foglalást a közvélemény-kutatásról. A szombati vitanapon Sólyom László jogász ismertette azt az állásfoglalást is,' amelyet a Nyilvánosság Klub ügyvivői testületé fogalmazott a tájékoztatási tör­vény tervezetéről. A testület megelégedéssel nyugtázta, hogy az 1986-os sajtótör­vény kritikája és a sajtóirányitas reformjára tett társadalmi erőfeszítések nem voltak hiábavalók. A törvény koncepciója lényegében egyezik az elmúlt két év nyilvánosság-vitáiban kialakított és közzétett javaslatokkal. A tájékoztatási tör­vénykoncepció alapja az átfogó állampolgári szabadságjogként szabályozott szó­lás- és sajtoszabadsag. A Nyilvánosság Klub helyesli, hogy a tervezet a lapalapítás — nemcsak jogi személyeket, hanem egyéneket is megillető — szabadságán túl kiterjed a nyomdaalapítás és -használat, valamint a sajtótermék terjesztésének szabadságára is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents