Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-27 / 49. szám
1989. február 27. • PETŐFI NEPE • 3 ISKOLA A HATÁRBAN Kissék nag álma „Ami van, azt nem szabad eladni" Kiss Béla és felesége tanítók. Küzdelmük nemcsak magukról, hanem egész nemzedékük sorsáról beszél. Mindketten parasztcsalád szülöttei. A férj 23, az asszony 35 éve tanít a Kecskeméttől nem messze lévő, Bor- bás 25. szám alatti tanyai iskolában. Hosszú lenne elmesélni az itt eltöltött nehéz évtizedeket, azokat az éveket, hónapokat, napokat, amikor a körzetesítések idején harcolni kellett a megmaradásért. Fegyelmi határozatról, azonnali áthelyezésről szóló jegyzőkönyvek tanúskodnak Kissék akkori bizonytalan helyzetéről. Mégis sikerült maradniuk. Megvetették lábukat ott, ahol mindig is otthon érezték magukat. Tanították tovább a kicsiket abban az 1960-ban készült épületben, amelyben nekik is jutott egy szolgálati lakás. Az öreg, még Klebelsberg idejében épült iskola azonban üresen maradt, ugyanis amikor 1975-ben elvitték onnan a felső tagozatos gyerekeket, végleg megszűnt benne a tanítás. Ekkor egy részét a tanács szolgálati lakássá alakíttatta. Kisebb- nagyobb szünetekkel lakták is: hol egy tanácsi dolgozó, hol egy óvónő, hol egy pedagógus-házaspár. De mindannyian csupán átmeneti menedéknek tartották az iskolát, s amint lakáshoz jutottak a városban, elmentek. Egyedül Kissék maradtak. Levél az államminiszterhez A házaspárban már évekkel ezelőtt feltámadt a vágy: jó lenne megvenni az öreg épületet. Akkor összeköltözhetnének a nem messze — szintén szolgálati lakásban — élő rokonokkal, az ugyancsak tanítóként nyugdíjba menő Kiss Béláné testvérével és férjével. Akkor öregségükre lenne egy saját lakásuk azon a földön, ahol gyermekéveiket töltötték. Rendbe tennék, kicsinosítanák a tönkrement iskolát." a«»; Az első-kérést tartalmazó'-'levelet 1'984-beh írták a Kecskeméti "Városi Tanács művelődési osztályához. Erre azóta sem kaptak választ. Később, 1987. május 6-án újabb beadványban kérik — most már a megyei művelődési osztályt —, hogy értékcsökkent áron megvásárolhassák az öreg iskolát a hozzá tartozó melléképülettel és kerttel. A művelődési osztály a városi tanácshoz fordul — hisz ők a tulajdonosok —, hogy vizsgálják meg, van-e lehetőség az iskola eladására. A városi tanács válasza Császár Cirill osztályvezető aláírásával már június 4- ére kész: közük, hogy a borbási iskola nem szerepel az értékesítendő ingatlanok között, mivel ott még tanítás folyik, az üres tanterem pedig a kecskeméti úttörők váltótáborának raktáraként üzemel. Másrészt a szolgálati lakás átmenetileg otthont nyújt rászoruló pedagóguscsaládoknak, ezért történt — így az osztályvezető — olyan elnöki intézkedés, hogy pedagógus szolgálati lakást nem adnak el. A levél evvel zárul: „A Kiss házaspár kérésével már 1984-ben foglalkoztunk, mikor megkereste osztályunkat, sőt a Magyar Rádiót is. Megnyugtattuk őket, hogy jelenlegi lakásukban, amely a kért szolgálati lakásuktól alig 20 méterre van, korlátlan ideig lakhatnak. A megvásárlás elöl'sem zárkóztunk el, ma is hasonló a véleményünk, egy későbbi időpontban készséggel állunk rendelkezésükre, melynek feltétele, hogy a borbási általános iskolában véglegesen megszűnjék a tanítás és a felszabaduló épületek hasznosításáról a környező üzemek és intézmények lemondanak." A fenti sorokat elküldték Kissék- nek is, akik ugyan tudomásul vették, de nem nyugodtak bele. Egy év múlva a megyei pártbizottsághoz fordulnak, ahonnan az ügy megvizsgálása után a művelődési osztály válaszával megegyező tájékoztatást, kapnak. A házaspár nem adja fel. Újabb levél indul, ezúttal Pozsgay Imre államminiszterhez. A Minisztertanács Hivatalának elnökhelyettese által írt válasz, mely ez év január 13-án érkezett meg, ezt tartalmazza:... „sajnálattal kell felhívnom az Ön figyelmét, arra, hogy a kecskeméti Alsófokú' Intézmények Gondnoksága nem akarja eladni a fenti ingatlant. A kezelő szerv jogát e tekintetben nem kérdőjelezhetjük meg, így kérem, hogy próbálja ezt a tényt higgadtan elfogadni." Érzelmek vagy észérvek? Segíteni szeretnék Kisséknek, ezért indulok a hivatalokba. Hátha változott a helyzet, hátha azóta meggondolták magukat, hátha a szűkös gazdasági-helyzet mégis más elhatározásra juttatta a tanácsot. Hátha valaki végre igent mond. • A melléképületben már az enyészet a lakó. \ • Kiss Béla: „Én már nem is hiszem, hogy megkapjuk .. A megyei művelődési osztályon egy listát kapok, amely tavaly készült az értékesített külterületi tanyai iskolákról. Kecskemét környékén összesen 15 ilyen épület van. Ä kisfái iskolát például 1987-ben adták el az egyik tsz-nek. A talfájai felértékelés után ugyancsak elkelt. A kerekegyházi kunpusztait és az izsáki belső-matyóit magánszemélyek vették meg. Kilenc tanyai iskolai nem értékesíthető, de nincs köztük a borbási. A városi tanács művelődési osztályán kissé ingerültek, amikor meghallják Kissék nevét. Ennek ellenére türelmesen elmagyarázzák, hogy azért nem eladó a borbási iskola, mert ott még tanítás folyik. Igaz, az öreg épület üres, de nem választhatják ketté az ingatlant. Keresem az okot, miért? Bejutok az osztályvezetőhöz, Hegedűs Demé Pálhoz. Már a Kiss házaspár nevének említése is fölkavarja. Időbe telik, amíg összeszedi magát. — Az ágazat — kezdi — szeretné hasznosítani ezt az épületet, ezért nem akarunk megválni ettől az ingatlantól. Ami van, azt nem szabad eladni. A többi iskola eladását is bűnnek tartottam. Ezek után hosszasan ecseteli az ágazat szegénységét. Alig van szolgálati lakás és raktárhelyiség. Tudják, hogy a szóban forgó épületet át kell alakítani, rendbehozni, de hogy erre mikor lesz lehetőség, ebben az évben vagy jövőre, nem tudni még, hisz a működő iskolák felújítására is alig van keret. Egy biztos: az iskolát nem adják el, mert hogyan válhatnának meg egy ingatlantól, amikor nincs pénze az ágazatnak. Lakás sem épül, semmi sem épül. Mit adjanak a fiataloknak? — Nem értem Kisséket — tépelő- dik az osztályvezető —. Semmi nem készteti őket arra, hogy a jószolgálati lakásukat otthagyják. Igaz, — teszi hozzá egy pillanat múlva — nekem is saját lakásom van. Jó ideig még vívódik .azon, hogy érzelmi vagy gazdasági oldalát nézze az ügynek, majd végül erre jut: — Könnyű magának §1 állapítja meg. — Az ön helyében én is a Kissék oldalán állnék. De nekem egy egész ágazat érdekeit kell néznem. Mi hasznom van nekem abból, ha eladjuk az iskolát? Egyik oldalon ugyan segítettem az emberen, a másik oldalon viszont az ágazat látta a kárát. Nem kötöm tovább az ebet a karó• Kic lesz a ház? • Az idő a konyhában sem múlik el nyomtalanul. 9 Kiss Béláné: „Rögszülött vagyok. Én nem megyek a városba.” (Gaál Béla felvételei) hoz. Kinn az osztály dolgozói is próbálnak meggyőzni. — Már van egy jelentkező a lakásra — szólal meg az egyik. — Egy fiatal házaspár. Igaz, kicsit távol lesznek a várostól, de szerencsére van autójuk. Tudja, én úgy sajnálom ezeket a szegény fiatalokat! Nekem azért mégis csak Kissék járnak az eszemben. „Jó, erős épület, ezt nem adjuk oda” Jártomban-keltemben hozzájuk is bekopogok. Kiss Bélánéval együtt nézzük meg az elhagyatott öreg iskolát. Környékét már benőtte a gaz, árvaságában összeroggyant a kéménye, a teteje megroskadt. Csupán a kert mögött húzódó nagy őszibarackos a vonzó. — Azt hiszik, erre fáj a fogunk§lj| magyarázza Kissné. — Pedig nekünk ez nem kell. Elég egy kis kert. Az üres lakást is megszemléljük, a tanítónő elmondja, kik és meddig laktak itt. Az utolsó lakó tavaly költözött el. — Öten jöttek tavaly a tanácstól — mondja keserűen —, hogy megnézzék az épületet. Tudja mit csináltak? Egy fiatal „titán" verni kezdte a falat és ezt hajtogatta: „Jó, erős épület, ezt nem adjuk oda." ■ Kissék beinvitálnak otthonukba. Szerény lakás. Az asszony fényképeket mutat: látom őket fiatalon, mosollyal az arcukon. Az egyik képen — mely 1986-ban készült egy miniszteri kitüntetés átadásakor — Kissné- vel dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke fog kezet. A sok fotó, levél, irat között kinevezésekről, béremelésekről szóló papírokat is találunk. Kiss Béláné bruttó keresete 7760, férjéé 9500 forint. És saját lakást szeretnének. A lehetőségeikről gondolkodom. Tálán építhetnének a testvérekkel. De ötvenvalahány évesen fogjanak hozzá? Talán vehetnének házat a városban. Ebből a kevés fizetésükből? Kissnétől különben is idegen ez a gondolat. — Rögszülött vagyok — mondja. — Én nem megyek a városba. Akkor talán ... Az udvarról behallatszik a gyermekzsivaj. A délutáni napfény — ha nehezen is — beszűrődik a szolgálati lakás ablakán. Benke Márta Környezetvédelem videóval Falugyűlés Balotaszálláson Egymást váltották a gyűlések a napokban Balotán, mégis megtelt február 20-án este a művelődési ház nagyterme a falubeli érdeklődőkkel. Rendhagyó falugyűlés volt ez több tekintetben is. Mint a tanácselnök megjegyezte, ennyi hozzászólás még egyetlen alkalommal sem volt, mint most. S íratlan törvényt bontott abban is, hogy köszöntő helyett videofilm fogadta a falugyűlés résztvevőit. Az iskola színes tévéjén a jól ismert utcák, csinos falusi házak, porták képei peregtek — időnként meghökkentő képsorokkal váltakozva. Hatalmas szemétkupacok, kidobott hulladékok tarkították a tájat. S hogy kétség se merülhessen fel az illetékessegben, időről időre bevágtak egy-egy utcanévtáblát. Szó, ami szó, nem volt éppen szives köszöntő, de hatásos—ahogy ez a hozzászólásokban később megnyilvánult. — Nem sérteni akartunk — mondta Dózsa Benő tanácselnök, mikor a film végén átvette a szót —, de úgy gondoltuk, nem haszontalan megmutatnunk, hogy mivé válhat a falu, ha nem cselekszünk. Megémé-e vajon a községnek, ha arra költené a pénzét, hogy a szervezett szemétszállítást bevezesse? A feszítő gazdasági gondok között lavírozik a falu évek óta, kényszerűen válogatva a megoldandó feladatokból. Most például abba kell hagyni a tanyák villamosításának programját, hogy elegendő és iható vize legyen a falunak. Az arzénmentesítő megépítése mellett egy új kúttal és glóbusszal lesz gazdagabb ezáltal. Folytatják az útépítést, átadják a pedagóguslakásokat. Nem jelenti ez azonban azt, hogy a tanyasiak végleg háttérbe szorulnak. A villamosítás tervei megvannak, s idővel újra napirendre kerülnek. Örömmel közölte a tanácselnök, hogy éppen a tanyasiak, a kiszolgáltatott idős emberek érdekében tudtak eredményt elérni az áfész vasárnapi közgyűlésén. A szövetkezet megbízott elnöke, dr. Zs. Szőke Zoltán megértést tanúsított a község tüzelőellátasának gondjával kapcsolatban, s ígéretet tett a megoldásra. — Ez itt most az ígéretek földje — mondta hozzászólásában Virág Lajos bácsi.;— Pénteken a téeszelnök ígért (elnökválasztás volt ugyanis a faluban), vasárnap az áfész. Jó lenne, ha a tanács figyelemmel kísérné, hogy ezek az ígéretek valóra is váljanak. — Kérte a közösséget, folytassák a jó hagyományokat, példának hozta fel az „öregek utcáját”, ahol elsőként fogtak hozzá a kövesút építéséhez. Meijék felemelni a szavukat — ha nem értenek egyet — a falut érintő dolgokban. Többeket inspirált hozzászólásra a március 15-ei ünnepség időpontja. A tanács és az iskola az utóbbi évek tapasztalataiból, az érdektelenségből kiindulva 14-én délben kívánta rendezni az ünnepséget, a hozzászólók 15-e napjára voksoltak. Tartva az utazási gondoktól — az ünnepnap miatt — végül kompromisszum született, marad a 14-e, de későbbi kezdéssel, hogy az érdeklődő felnőttek odaérjenek a munkából. A tanyasiaknak a község közéletéből való kényszerű kimaradása, az autóbusz-közlekedés gondja más hozzászólásban is felmerült, de a tanács nem vállalt ígéretet a megoldásra, hiszen egy újabb járat költségeit nem tudják fedezni. Többen panaszolták a hosszú idő óta megoldatlan és áldatlan telefon-összeköttetést. A segélykérő hívás hatástalanná válik, mert mire az adatokat — köztük a személyi számot is — bediktálják, megszűnik a kapcsolat, s éppen a mondandójáig nem jut el a hivő fél. Hétvégeken pedig úgyszólván el van zárva a falu a külvilágtól. A telefongondban igazából a posta tudna segíteni, ha nem Tompához, hanem Halashoz kapcsolná közvetlenül a fontosabb és hozzáférhetőbb vonalakat (segélykérő, orvosi, tanácselnöki, benzinkúti, csárdái). Ebben az ügyben —- mint kiderült — már Dudás Ferenc megyei tanácstag is eljárt, eredménytelenül. Dudás Ferenc egyébként hozzászólásában kiemelte a tanács leleményes falufejlesztő munkáját, hogy nem a sült galambot várja, hanem rugalmas gazdaságpolitikával mindig a legfontosabb célok érdekében mozgatja erőit. Felvetették a tévéadások vételének valószínűleg a közvilágítással összefüggő nehézségeit. Mint azt a tanácselnök válaszából megtudtuk, ezt a problémát jelenleg vizsgálja a Tungsram vállalat és a Démász. A továbbiakban felmerült még a gáz bevezetésének igénye, de várhatóan erre a közeljövőben nem kerülhet sor a községben. Hajós Teréz . (Ferincz János felvétele) Ideiglenes munkástanács alakult MDF-fórum Dunaújvárosban A Magyar Demokrata Fórum mintegy 600 résztvevővel szombaton országos munkásfórumot rendezett Dunaújvárosban. A tanácskozás már péntek este megkezdődött. Az előkészítő bizottság ekkor vitatta meg a hétvége végleges programját, valamint a plé- num elé kerülő állásfoglalás-tervezetet. A szombat délelőtti ülésen elnöklő Sáfár Richárd — a Dunai Vasmű villanyszerélője — köszöntő szavai után felolvasták Lech Walesának, a lengyel Szolidaritás szakszervezet vezetőjének a fórum résztvevőihez küldött üdvözlő táviratát. Ezután Für Lajos, az MDF ideiglenes elnökségének tagja tartott — a magyar jelen égető problémáit elemző — vitaindító előadást. A vezető testület álláspontját képviselve elmondta: állítjuk, igen határozottan, hogy a fennálló hatalmi rendszert ellenőrizni, korlátozni, távlatilag pedig a hatalom megosztására kényszeríteni akarjuk. Az MDF az alapelveket nem hajlandó egyeztetni egyetlen szervezettel sem. A nemzeti közmegegyezéshez, véleményük szerint, alapfeltétel a jogállamiság megteremtése, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása és a valóságos többpártrendszer megteremtése. Az előadás után Lezsák Sándor lakiteleki tanár, elnökségi tag, felolvasta az MDF Ideiglenes Munkástanácsának megalakulásáról szóló állásfoglalást. A felhívás szerint a munkástanács legfőbb feladata, hogy fogadja és rendszerezze a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó munkásoktól érkező véleményeket, ezeket szakértők bevonásával elemezze, s ha szükséges, állásfoglalást bocsásson ki. A délutáni nemzetközi sajtóértekezleten a munkásfórum szervezői és az ideiglenes munkástanács képviselői az újságírók kérdéseire elmondták: az MDF felhívásában szereplő feladatok lényegesen eltérnek az 1956-os munkástanácsok célkitűzéseitől. Ez nem direkt elhatárolás, csupán arról van szó: ma szerencsére más a politikai szituáció. Az új helyzethez pedig megfelelő program, korszerű szervezeti keretek szükségesek. Az MDF a munkástanácsot tanácsadó testületnek tekinti. A többségében értelmiségieket tömörítő szervezet vezetői javasolják, hogy a helyi csoportok mellett — elsősorban a városokban -kijöjjenek létre munkásközösségek is. Tudósítóink felvetésére a válaszolók elmondták, az alapvető kérdésre csak a jövő adhat választ: vagyis, hogy az MDF képes lesz-e befolyásolni a magyar munkásság politikai magatartását, a munkásság igényli-e, hogy — ha nem is egyedüli, de—érdekképviseleti szerve legyen az ország jelenleg legnagyobb, legnépesebb alternatív szervezette. Természetesnek találjuk, mondta Für Lajos, a Fidesz szintén a hét végén rendezett munkásfórumára is utalva, hogy a független szervezetek szorgalmazzák az együttműködést a munkástestületekkel. F. P. J. Unió a Demokratikus Szocializmusért Márciusi akciók Március 1-je legyen a „Nem létező tankönyveink napja”; akciósorozat a mindennapi sztálinizmus ellen; állás- foglalás március 15. megünnepléséről — egyebek között ezekről a témákról tárgyalt az Unió a Demokratikus Szocializmusért elnevezésű, egyelőre még a KISZ-en belül megalakult új szervezet szombaton megtartott közgyűlésén. A közgyűlésen — amelyen 16 felsőoktatási intézményből mintegy 30 alapító tag vett részt —felhívást fogalmaztak meg „Tanulni, tanulni, tanulni . .. .| de miből?” címmel. Ebben az UDF ügyvivői testületé az Egészség- ügyi Demokratikus Ifjúsági Szövetség szóvivőivel közösen indítványozzák, hogy március 1-je legyen a „Nemlétező tankönyvek napja”. Mint írják, a tankönyvek elavultak, a kis példányszám miatt hamar elfogynak, gyakran túlzottan drágák. A könyvtárak hiányosak, a segédanyagokat kölcsön kell ké- regetni, sokszorosításukra pedig nincs lehetőség. így évek óta sokszor a jegyzetek helyesbítésével, a tananyag tollbamondásával telnek el a főiskolai, egyetemi órák. A március 1-jei akcióval a jegyzet- és tankönyvellátás elfogadhatatlan körülményei ellen kívánnak országosan tiltakozni. Ezért javasolják a főiskoláknak és egyetemeknek, hogy a demonstrációt ki-ki helyi szinten lehetősége, ötletei alapján szervezze meg. Az erről szóló dokumentumokat eljuttatják a Művelődési Minisztériumba, a Tankönyvkiadóhoz, valamint az országos sajtóorgánumokhoz. Az UDF rhásik akciósorozata — amely szintén a különböző helyi szervezetekre épül — a mindennapi sztálinizmus elleni fellépést kívánja demonstrálni. Az alapító tagok véleménye szerint Sztálin halála után 36 évvel hazánkban még nem sikerült végleg szakítani a sztálini politikai, gazdasági rendszerrel. Ezért javasolják a helyi szervezeteknek, hogy az egyetemeken, főiskolákon, illetve az ország közéletében, jogszolgáltatásában ma is élő sztálinista maradványok ellen lépjenek fel. Az akciósorozatot március 6-ára tervezik. Az elképzelések szerint a különböző rendezvények között lesz nagygyűlés, vitaest, filmvetítés, aláirásgyujtés. Végezetül a közgyűlés március 15. megünneplésével kapcsolatban úgy foglalt állást: a helyi szervezetekre bízzák a döntést, hol és hogyan ünnepelnek március 15-én. (MTI)
