Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-27 / 49. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 27.

Grósz Károly interjúja a TANJUG hírügynökségnek

(Folytatás az I. oldalról)

— A szocializmuskép változik, még1- pedig — véleményem szerint — két okból — hangsúlyozta a főtitkár. Az egyik az, hogy a felszabadultan gondolkodó emberek nem fogadják el többé a szocializmus leegyszerűsített felfogását, amely oly sokáig uralkodott a Szovjetunióban. K másik ok, hogy a szocializmus eszményeinek szolgálatában nem alakult ki olyan korszerű intézményrendszer — a szocializmus nagy tragédiája ez —, amely a szocialista törekvéseket gyakorlattá tudta volna változtatni. Bar másodrangú dolog, mégis megemlítem, hogy a szocializmusra nagy tehertételt jelentett az a sok középszerű ember, aki a szocializmus neveben gyakorolta a hatalmat, s ezáltal kompromittálta az eszmét.

— Jelenleg nem lehet olyan szocializmusképet megrajzolni, amely minden országra érvényes. Lehet azonban néhány olyan vonást körvonalazni, amely a szocializmust mint eszmerendszert, megkülönbözteti minden más rendszertől. Ezek között említeném — nem biztos, hogy mindenki egyetért velem—, hogy a szocializmus egy vegyes tulajdonú társadalom, amelyben az állami, aszövetkezeti és magántulajdon egyaránt jelen van — de az állami és szövetkezeti tulajdon alkotja a többséget. Hasonlóképpen alapvető jelenségnek tartom, hogy megszűnteti az emberek esélyegyenlőtlenségét.

— Nagyon lényeges dolognak tartom, hogy a szocializmus az egyéni képességek szabad kibontakoztatasa mellett a közösségekben rejlő értékeket is felhasználja. Ezeket nem állítja egymással szembe, hanem az egyeni és a közösségi boldogulást összekapcsolja. Ebben Jugoszláviának nagy történelmi tapasztalatai vannak.

— A szocializmus jellegzetességének tartom még azt, hogy a teljesítményekben, illetve az elosztásban a teljesítményelvnek kell érvényesülnie, s ezzel együtt a társadalomnak nagyobb terhet kell felvállalnia a szociális különbözőségek megszűntetésére. Mert igazi nagy problémánk, hogy a munka díjazása és a szociális követelmények összekeverednek, összemosódnak a határvonalak, pedig szét kellene választani őket.

Nagy Imre és 1956

A Központi Bizottság nemrégi ülésér vei kapcsolatos kérdésre rátérve—amely 1956 jellegét is megvitatta, valamint a kormány azon döntését is, hogy a kissé későbbi bírósági tárgyalás főszereplői megjelölt sírban nyugodhatnak—Grósz Károly megemlítette, hogy Nagy Imrének, valamint legközelebbi munkatársai földi maradványainak eltemetése humanitárius meggondolásokból indokolt. Harmincév után égy szocialista rendszernek elemi kötelessége, hogy Nagy földi maradványait méltó keretek között hántolja el anélkül, hogy minősítené az elhunytat. Ez nem politikai rehabilitáció, ez minden egyes embernek kijáró emberiességi gesztus. Ha azesemények történelmi kutatása indokolt, akkor természetesen meg kell vizsgálni azokat a körülményeket is, amelyek között elítélték Nagy Imrét. Ha netán találnánk olyan új, eddig nem ismert tényeket, amelyek rehabilitálását indokolnak, akkor azokkal is szembe kell néznünk—mondotta Grósz Károly. —De a temetés nem ezt fejezi ki. Mi tudományos és jogi szempontból felülvizsgálunk minden olyan okmányt, amely ennek a korszaknak az eseményeihez kapcsolódik. Ha a tudományos felismerés politikai következtetéseket igényel, akkor természetesen azokat is megfogalmazzuk.

Grósz véleménye szerint 1956 mostani értékelése nem más, mint az- elmúlt harminc évben eltorzult értékelés kiigazítása. Elutasítom a nyugati sajtónak azt az állítását, miszerint a február 10 ■—11 -ei központi bizottsági ülésen elvi kompromisszum született volna. Ez tulajdonképpen egy korábbi egyoldalúság kiigazítása (hogy tudniillik csak ellenforradalomról van szó — a tudósító megjegyzése). Ez felel meg a valóságnak. (Tehát, hogy népfelkelés tört ki, amely később mindinkább ellenforra- dalbmmá alakult át — tette hozzá a jugoszláv tudósító.)

Politikai

és gazdasági reform

Az MSZMP főtitkára nem ért egyet azokkal az értékelésekkel, amelyek szerint a gazdasági reform lendületét vesztette. A reform 20 évvel ezelőtt kezdődött. Mai nehézségeink egyik oka, hogy a politikai reform valójában el sem indult. 1982—1983-ban a gazdaság mélyponton volt, a vezetők a napi feladatok megoldására koncentráltak, s háttérbe szorult a koncepció kidolgozása. A gazdasági reform — tette hozzá Grósz Károly — továbbra is jól halad, ezt bizonyítja a Központi Bizottság e heti ülése is, amely arra vállalkozott, hogy korszerűsíti, megújítja az agrárpolitikát. A két évvel ezelőtt bevezetett bankrendszer is jól vizsgázott, jelentős az új adórendszer, a társasági törvény, s a parlament hamarosan elfogadja a külföldi beruházások védelméről szóló törvényt. Folyamatban van az inflációellenes program kidolgozása, illetve egy olyan gazdasági mechanizmusé, amely alkalmazkodni fog a világpiachoz. Lehetőségeinkhez mértén a gazdasági reform nagy léptekkel halad előre—ismételte meg a TANJUG újságíróinak beszélgetőpartnere.

— Vannak azonban fékek is. Egyrészt, az óriási adósságállomány (csaknem 18 milliárd bruttó összegben — a tudósitó megjegyzése), másrészt kicsi a gazdaság mozgásszabadsága. Ugyanakkor — folytatta Grósz — felgyorsultak a politikai változások, mivel e téren inkább szubjektív, mintsem objektív akadályokat kell leküzdeni. Politikai bölcsesség, elhatározottság és bátorság kérdése, hogy mit vállalunk fel. Nem lenne jó, ha a két reformfolyamat nagyon elszakadna egymástól. Szerintem a politikai reformnak egy kicsivel a gazdasági előtt kell haladnia, attól nem szakadhat el. Semmit sem ér az a politikai felépítmény, amely mögött nincs anyagi, gazdásági teljesítmény. Létezik azonban egy harmadik reform, is, az ideológiai. Ez gyakorlatilag még nem indult el igazán.

Az Európai Gazdasági Közösséggel és a KGST-vel való viszony

— Magyarország az Európai Gazdasági Közösséggel és minden más regionális vagy szakmai jellegű gazdasági tömörüléssel együttműködésre törekszik. Ez Távol-Keletre ugyanúgy vonatkozik, mint Európára — mondotta Grósz Károly. — Ami az európai Közös Piacot illeti: mi a jelengi szerződéses kereskedelmi kapcsolatnál mesz- szebb nem mehetünk. Nem azért, mert nem akarunk, hanem mert a Közös Piac rendszere nem tud minket befogadni. Ennek praktikus oka van. Az Európai Gazdasági Közösség Nyugat- Európa politikai közösségének alapjait vetette meg. Ebben a politikai közösségben egy szocialista állam rendszer-, idegen. Mi tehát nagyonrszorös gazda-"“ sági együttműködésre törekszünk, nyitottak vagyunk, minden síkón keressük a hatékonyabb együttműködés feltételeit, lehetőségeit. Példaként említhetem, hogy szabványainkat az Európai Gazdasági Közösség szabványaihoz igazítjuk, de a szervesebb kapcsolat távlatai nem láthatók. Még egyszer mondom, ennek -nem gazdasági, hanem politikai okai vannak— folytatta a főtitkár és rámutatott: Magyarországot nem vennék fel az Európai Gazdasági Közösségbe. Ezt Davosban egyértelműen tisztáztuk. Az Európai Gazdasági Közösség politikai közösséggé fog válni. Ez tíz vagy húsz év alatt végbemegy. Ebbe egy szocialista társadalmi rendszerű ország nem illeszthető be.

Másrészt Magyarországnak szüksége van a KGST-re. Nekünk egy jól működő KGST kell — mutatott rá Grósz. — Ezért javaslataim nem a KGST ellen, hanem egy jobban működő KGST-ért fogalmazódtak meg. Hosszú lenne, ha részletesen belemennénk a KGST-vel kapcsolatos programjavaslatunk ismertetésébe. De a fő iránya egyszerűen megjelölhető. Egy sokkal korszerűbb elszámolási, pénzügyi rendszerre van szükség a KGST- ben, és egy korszerűbb árrendszerre. Magasabb fokra kell emelni a termelési együttműködést, fokozatosan szabaddá kell tenni a tőke, a munkaerő áramlását. A KGST jelenlegi, központi terv- irányitásra épülő mechanizmusából sok mindent le kell vinni a vállalatok közötti együttműködés szintjére. Ennek a feltételrendszerét is létre kell hozni. Első elem egy olyan konvertibilis valuta, amely az együttműködést pénzügyileg is lehetővé teszi. Ki kell alakítani egy megfelelő elszámolási és intézményrendszert. Az irány csak az lehet, hogy a közös valuta válik konvertibilissé. Azt nem lehet tudni, hogy ennek mikor teremthetők meg a feltételei — egyszerre semmiféleképpen sem. Ezért mi az elszámolások részleges konvertibilitásának álláspontját képviseljük.

A KGST mellett a Varsói Szerződésről is szó esett. A főtitkár hangsúlyozta: még nagyon sokáig nem mondhatjuk, hogy nincsenek szovjet csapatok Magyarországon. De hogy csökkeni fog a csapatok létszáma, az biztos. Erre mar ebben az évben jelentős mértékben sor kerül, s a csökkenés a jövő évben is folytatódik. A teljes csapatkivonás — mondta Grósz — megítélésem szerint akkor fejeződik be, ha az amerikai csapatok kivonulnak Nyugat-Európából. Ennek nem kell feltétlenül egyazon ütemben történnie,'de a tendenciának azonosnak kell lennie.

Ami a nemzeti kisebbségek helyzetét illeti — tért át Magyarorszag pártvezetője a következő kérdésre—, két felfogás létezik. Az egyik, hogy a szocializmus természetéből adódóan megoldja a nemzetiségi problémát. Nekünk nem ez a tapasztalatunk. Mi tehát a másik felfogást valljuk, miszerint minden ország vezetésének megkülönböztetett figyelmet kell fordítania a területén élő nemzetiségiek jogainak szavatolására. A gyakorlat a szocialista országokban elterő, attól függően, hogy kik melyik álláspontot vallják magukénak. Szerintem a nemzetiségi kérdés csak történelmi távlatban, tudatos és tervszerű munka eredményeként oldódik meg. Ennek útja, hogy az adott állam minden feltételt biztosít a nemzetiségi létből adódó igények érvényesüléséhez, és lehetővé teszi állampolgárai számára, hogy rendszeres, folyamatos kapcsolatokat tartsanak az anyanemzettel. Ez a természetes folyamat oldja meg a nemzetiségi problémát.*

Kétoldalú

együttműködés

— Magyarország és Jugoszlávia között hasonlóságot elsősorban az eredményekben és a nehézségekben látok — tért ki Grósz a kétoldalú együttműködésre a két szomszédos ország között. Gazdaságaink nem elég korszerűek, késve alkalmazkodtak a világban zajló változásokhoz. A termelési struktúránk elmarad a fejlett országok mögött, nem fordítunk kellő gondot a szellemi és a tudományos munkára. Nem sikerült érdekeltté tennünk az egyéneket a nagyobb teljesítmények elérésében. E tekintetben, amennyire én tudom, Jugoszlávia előbbre jutott. Ugyanez vonatkozik az önkormányzati rendszerre, az öntevékeny közösségekre — tettedrozzá Grósz'Károly.

'fe —A déh^^^e^^pMnppkö- <tő politikái mechanizmus fobB olyan értéket is hordoz, amelynek megteremtésén Magyarország még csak most dolgozik. A különbségek—egyebek között—abból adódnák, hogy míg Magyarország nem soknemzetiségű ország, addig Jugoszlávia az, s ez sok kérdésben teljesen más megközelítést igényel.

— A két ország politikai kapcsolatai valóban igen jók, peldamutatóak. Sokat fejlődött a gazdasági együttműködés, s amit különösen nagy értéknek tartok, hogy igen erősek az állampolgárok közötti kapcsolatok. A gazdaság területén kívánatos lenne a kooperációs együttműködés bővítése. Kereskedelmi forgalmunk jobban bővülhetne, ha a hangsúlyt a termelési együttműködésre helyeznénk—-emelte kj Grósz Károly.

A Stipe Suvarral, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnökével való találkozótól az MSZMP főtitkára a két ország belső kérdéseiről kölcsönös, mélyreható tájékoztatást, valamint a még gyümölcsözőbb együttműködés elősegítését váija.-— Magyarországnak érdekében áll a szabadabb, nyitottabb együttműködés. Továbbra is tartalmas, jószomszédi viszonyban akarunk élni Jugoszláviával. Azt Kívánjuk, hogy a politikai, gazdasági és az emberek közötti kapcsolatok elmélyüljenek. Érdekünk, hogy a határ menten élők között még gazdagabb, még eredményesebb legyen az együttműködés. Ez azt is eredményezheti, hogy a nemzetközi küzdőtéren, a nemzetközi politikai és gazdasági folyamatokban is egyre több lehetőséget találunk az együttműködésre — mondta végezetül Grósz Károly.

. .' y

Tagszervezetek szövetségévé alakul a KISZ

(Folytatás az 1. oldalról)

be a KISZ Központi Bizottsága. Ezek között szerepel az eddig ismerteken kívül a Magyar Dolgozók Ifjúsági Szövetsége (Madisz), a KISZ-szervezetek Szolnok megyei és heves megyei tanácsa, a KISZ Szolnok Városi Szervezeteinek Tanácsa, a Vasutas Ifjúsági Szervezet. A KISZ I. Kerületi Tagszervezete, a „Holnapért” elnevezésű szervezet, a Baloldali Ifjúsági Társulás, valamint a Pest Megyei Városok Szövetsége. Belépési szándékúkat, illetve az ifjúsági szövetséghez tartozásukat eddig mintegy 400 ezren erősítették meg aláírásukkal.

Nem csupán a független demokratikus szervezetek sajátos gyakorlata, hogy különböző fórumokon nyílt levelekkel, állásfoglalásokkal, nyilatkozatokkal állnak ki a plé- num és a nyilvánosság elé.

A KISZ KB szombati üléséhez kapcsolódóan két levél is érkezett a testülethez. Az egyiket a Baranya megyei vállalkozó KISZ- szervezetek tanácsa és a Madisz Baranya megyei szervezői írták a KISZ KB első titkárához. Ebben kifejtik: a KISZ sem kerülheti el, hogy szembenézzen saját múltjával. A múlt értékelésénél azonban a hibák feltárásán túl erősíteni kell a megőrzésre érdemes értékeket. A levél írói azokkal értenek egyet, akik a jövendő ifjúsági mozgalmat különböző réteg- és érdekszervezetek szövetségeként tartják életképesnek, de felhívják a figyelmet arra, hogy ilyen jellegű elképzelések már 1956-ban is voltak a magyar társadalomban, mégis a monolitikus KISZ jött létre a többszintű ifjúsági mozgalom helyett. Ebből kiindulva megkérdőjelezik az országos KISZ- értekezlet egynémely döntését.

A másik levelet a KISZ KB tagjainak címezték a felsőoktatási KISZ-vezetők. Ők úgy tapasztalják, hogy miközben a korábbi szervezeti keretek helyenként viharos gyorsasággal épülnek le, az új kezdeményezések nem tudnak valóságosan kibontakozni. A felsőoktatási KISZ-vezetők is úgy vélik, hogy az országos KISZ-értekezlet egyes határozatai ma már inkább akadályozzák a KISZ átalakulási folyamatát, mert az egyének és a közösségek nem politikai értékek és programok alapján választanak, hanem a pillanatnyi, sokszor személyes érdekeknek megfelelően vagy hangulatokra, érzelmekre építve. Úgy ítélik meg, hogy erősödik a szervezet megosztottsága, tovább romlik cselekvőképessége. „Régi és új” szerveződések ütköznek egymássalmár-már tisztességtelen eszközökkel a tagok megnyeréséért, miközben egyre többen fordítanak hátat az ifjúsági szövetségnek. Ezért követelik, hogy a KISZ n*adminisztratív korlátokkal, hanem valós politikai és működési értékek alapján szervezze mozgalmát.

A KISZ Központi Bizottsága határozott a Magyar Ifjúság jövőjéről is. Március 15-ei hatállyal Gubcsi Lajost, a hetilap eddigi főszerkesztőjét — saját kérésére — felmentette e tisztségéből, és főszerkesztővé ugyancsak március 15-ei hatállyal Pálfy Istvánt nevezte ki. Elfogadta, hogy a Magyar Ifjúság a kongresszusig jelenlegi formájában, de már tartalmi változtatásokkal jelenjék meg, és ajánlja a kongresszuson megalakuló szövetség központi testületének, hogy a későbbiekben fogalmazza meg saját követelményeit a lappal szemben. A Magyar Ifjúság tartalmi és formai megváltoztatására létrehozott munkabizottság a szombati ülésen teijesztette elő elképzeléseit. Javaslata szerint a hagyományok folytatását és a változások jelzését szolgálhatja, ha a lap címe: Új Magyar Ifjúság lesz.

Politikai döntés született már arról, hogy a megalakuló tagszervezeteknek helyet kell kapniuk a lap hasábjain, és politikai döntést igényel az, hogy a közeljövőben mely ifjúsági szervezetek használhatják megnyilatkozási fórumként a Magyar Ifjúságot. A Központi Bizottság határozata szerint ezt az elképzelést előzetes koncepciónak tekinti. A Magyar Ifjúság 32 oldalon, színes borítóval és az eddigieknél gyengébb minőségű papíron fekete-fehér nyomtatásban jelenik majd meg. (MTI) • \

A termelőszövetkezetek rendkívüli

konferenciájának állásfoglalása

A Folytatás az 1. oldalról)

meg, hogy fönnmaradjanak az árképzési rendszer ellentmondásai; az, hogy a termelés gerincét adó alaptevékenység jövedelmezősége mindössze 5-6 százalék, miközben a pénz „ára”, a kamat 20 százalék körüli. Ha ezen a helyzeten rövid időn belül nem változtatnak, akkor a növénytermesztés és az állat- tenyésztés súlyos leépülése várható. Az agrárexportról szólva kifejtette, hogy — a tapasztalatok szerint — a kivitelnél és a kül- 1 piaci értékesítésnél alkalmanként elszenvedett hátrányokat a mai gyakorlat szívesen megosztja a termelőkkel, míg az export eredményeiben a szövetkezetek közvetlenül nem érdekeltek. Ez alapvető ellentmondást jelent és ellenérdekeltséget is szül. Egy másik kérdésről szólva a főtitkár leszögezte: a lakosságban hamis kényszerképzet él, az tudniillik, hogy a fogyasztói árak azért emelkednek, mert a mezőgazdaság drágán termel. Rámutatott: a gazdálkodók a termeléshez több mint kétharmados arányban külső forrásokból szerzik be az eszközöket, így a mezőgazdasági árak alakulásáért már régóta nem az agrárvilág a felelős.

A továbbiakban szólt arról, hogy az utóbbi időben végérvényesen „megfáradt” agrárpolitika „terméke” az is, hogy 150-200 tsz manapság, a gazdasági ellehetetlenülés helyzetében van. Akadozik a vertikális integráció is; annak ellenére, hogy a Fehér Lajos nevéhez fűződő agrárpolitika immár két évtizede létrehozta az élelmiszer-gazdaság egységes irányítását. A szervezeti széttagoltság és az ellenérdekeltség nagyfokú szektorális elkülönültséggel is párosul, ami a bajok egyik forrása. Beszélt arról, hogy az agrárpolitika megújításának folyamatában fölértékelődik a termelésre alkalmas földnek a szerepe. Lehetővé kell tenni, hogy legyen ára, forgalmi értéke, és hassanak rá a valóságos piaci viszonyok. Az általa elképzelt gazdaságban a föld mint alapvető termelőeszköz a forgalom tárgya és az új termelőiár-képzés eleme lenne.

VÁNCSA JENŐ:

A tagi tulajdon garanciái

A főtitkár a szövetkezetpolitika alapvető kérdéseiről szólva így vélekedett:

— Rövidesen el kell jutnunk odáig, hogy a gyakorlatban a szövetkezeti tag tényleges tulajdonába kerüljön az úgynevezett oszthatatlan szövetkezeti tulajdon meghatározott része. A későbbiek folyamán pedig teljes egésze; ez a mi szövetkezetpolitikánk alapja.

A szövetkezet életében létrejön az a szövetkezeti tulajdon, ami nem más, mint a tagok tulajdonának összessége. Kémünk kell, hogy a készülő új alkotmány tartalmazza ennek a szövetkezeti tulajdonformának mint tagi tulajdonnak jogi garanciáit. Az alkotmányos védelem alapján olyan új szövetkezeti törvényt kell alkotni, amely a gazdálkodók há- zatáján csakis törvényi szintű beavatkozást tesz lehetővé.

A TOT főtitkára foglalkozott az érdek- képviselet megújulásának szükségességével is. A TOT erős és egyértelműen gazdasági jellegű érdekvédelemmel kíván foglalkozni. • Koalíciós érdekképviselet kialakítására törekszik, ám mindazokkal vitában van, akik nem a szövetkezeten belül ajánlanak megújulási formákat. Nincs reális alapja és a műszaki feltételek sem adottak egy új földosztásnak, vagy egy farm típusú mezőgazdaság kialakításának. Kizárólag a szövetkezetek belső korszerűsítése lehet célravezető.

Az újonnan szerveződött érdekképviseletben" — mint rámutatott — továbbra is a szövetkezet és annak tulajdonosa, a szövetkezeti tag kell, hogy a meghatározó legyen.

A közös gazdaságok érdekképviseleti rendszere egyébként sokszínű és többrétegű lenne, a munkához jó partnerek lennének a szakmai szövetségek.

Az, hogy miképpen sikerül érvényesíteni a jövőben a szövetkezeti sajátosságokból is eredő követelményeket, az — mint hangsúlyozta — nagymértékben függ a kormányzat fogadókészségétől, hozzáállásától.

Az élelmiszer-gazdaság az egész ország felemelkedését meghatározza'

A vitában felszólalt Váncsa Jenő. Bevezetőben szólt arról, hogy a nyolcvanas évek közepéig valóban „húzóágazatnak” számított a mezőgazdaság, ám az üzemi jövedelem már akkor sem volt megfelelő. A gondok az elmúlt két-három évben erősödtek fel, ám hangsúlyozásukat — a tömegkommunikáció részéről is — túlzottnak tartotta. Tavaly más népgazdasági ágazatoknál jobban, négy százalékkal nőtt a mezőgazdaság bruttó, s hat százalékkal nettó termelése, és az agrártermelők jóvoltából 1,6 milliárd dollár értékű áru került exportra, több mint 900 millió dolláros aktívum mellett. Ezek — mondotta a miniszter,— jó teljesítmények, amelyek alapján valóban jobban el kell ismerni az agrártermelést. Utalt egy korábbi beszédének fogadtatására, amiben a tavalyi mező- gazdasági teljesítményeket értékelte a nyereség, illetve az üzemi jövedelem oldaláról. Adatait — akkor — a TOT megkérdőjelezté azzal: a számítottnál kisebb lesz a nyereség, a jövedelem. A miniszter most azt mondta: a pénzügyi eredmény tavaly 24 milliárd forintot tett ki a mezőgazdaságban és ez a prognosztizálttal összhangban van.

Mivel a konferencián többen is kifogásolták, hogy nemcsak a TOT, hanem az ágazati vezetés sem tett eleget érdekvédelmi kötelezettségének, az ágazati kötődés követelményeinek, Váncsa Jenő sorolta, hogy milyen kormányzati intézkedéseket kezdeményezett a MÉM, részben a TOT-tal közösen. Zöldhitelt folyósítanak a gazdaságoknak, a kereskedelmi bankok felvásárlási hitelkeretét — soron kívül 3-4 milliárd forinttal növelik, s az élelmiszeripar felvásárlási lehetőségeit kedvezményes hitelekkel is segítik. A kormány 3 százalékos kamatpreferenciát határozott el, és például a gabona úgynevezett centrumárát 5 százalékkal emelik. A törekvés az, hogy 1990-re 15-20 százalékkal növeljék a gabona felvásárlási árát.

Tájékoztatta a konferencia résztvevőit arról, hogy a jövedelemtermeld képesség fokozására a kormányzat a jövőben állami intézkedést tart szükségesnek az árképzésben, az adókedvezményeknél, a kamatterhek csökkentésénél és vállalta, hogy szabaddá teszik a bérezési gyakorlatot.

Hangsúlyozta: csakis komplex megoldás jöhet számításba, mert ha egyoldalúan csak az árak emelését szorgalmaznák — mint ahogyan azt több felszólaló javasolta—, úgy nem születne meg a kívánt eredmény.

Kapcsolódva a konferencián felvetettekhez, szólt arról, hogy az agrárpolitikai tézisek kidolgozása után készül a kormány megvalósítási programja. Ennek kidolgozásában a MÉM együttműködik a TOT-tal. Hangsúlyozta: az MSZMP-nek elévülhetetlen érdemei vannak az agrárpolitika alakításában, a magyar vidék, a falu felemelkedésében. Erre kell építeni a jövő agrárpolitikáját.

A továbbiakban rámutatott: a fejlett or- 1 szágokhoz képest nálunk az agrárgazdaságnak aránytalanul nagyobb a súlya, jelentősége, ami részben fejlettségi színvonalunkból, adottságainkból fakad. Mivel az agrártermelés jövedelméből valamilyen formában 4,5 millió ember él, az élelmiszer-gazdaság nemcsak a falu, hanem az egész ország gazdasági felemelkedését alapvetően meghatározza. Kiemelte: az agrártermelésben dolgozóknak, az abban érdekelteknek alapvető érdeke a reform folytatása.

Lebontják a szektorok közti korlátokat

Mire tud vállalkozni a kormányzat? — • tette fel a kérdést. Az újabb és a folyamatban lévő kormányzati döntéseknek sok tekintét- ben kedvező a hatása az agrártermelésre, ám senki se higgye, hogy az anyagi eszközök korlátlanul állnak majd a termelők rendelkezésére, mivel ezek a források amúgyis szűkösek — mondta. A támogatást a kormány fenn kívánja tartani, s a miniszter kérte a TOT-ot, hogy erre vonatkozóan mielőbb tegye meg javaslatát. Váncsa Jenő lényeges állásfoglalásokból, döntésekről'számolt be. A szektorok közötti korlátokat le kívánják bontani, biztosítva a vagyon szabad mozgását a földdel együtt. Szükség van arra, hogy a magántermelés is beépüljön az élelmiszer- gazdaság rendszerébe. Azokra a véleményekre válaszolva, hogy sok tekintetben hátrányban vannak a nagyüzemi termelők, elmondta: az eddiginél nagyobb lehetőséget kapnak és tágul a gazdasági életben a mozgásterük. Egyetért azokkal a javaslatokkal, hogy a sorsukkal, vagyonukkal a nagyüzemek maguk rendelkezzenek, s az adott térségben a merev rendelkezések helyett az ön- kormányzat legyen a meghatározó. A szövetkezeti törvényt ebben a szellemben viszik a parlament elé.

Cél az is, hogy a kistermelők, magánvállalkozások a nagyüzemekhez hasonló feltételekkel tevékenykedhessenek. Ez azt is jelenti, hogy ne csak a rossz minőségű földekhez juthassanak hozzá. A mezőgazdasági kormányzat véleménye szerint a jövőben döntsön az üzem, a helyi önkormányzat arról, hogy milyen és mekkora földterületet ad a háztáji termelőknek. A magánszemélyek földtulajdonszerzését sem kívánják területileg korlátozni, ám nem tekintenek el a művelési kötelezettség fenntartásától. Meg kell teremteni a lehetőséget arra is, hogy az állami föld annak a tulajdonába kerüljön, aki azt kezeli.

Váncsa Jenő a továbbiakban hangsúlyozta: a kormány nem szándékozik kezdeményezni semmiféle új érdekvédelmet, annak alulról kell építkeznie. Az ágazati vezetés szerepe csökken a vállalati gazdálkodásban, miközben nő a parlament jelentősége; a nagy ágazati kérdésekben egyre inkább az Országgyűlés fog dönteni, ennél fogva az érdek- képviselet színterei is megváltoznak. Annál is inkább, mert az egyes termelői körök érdekei is elkülönülnek, sőt egy-egy termelési ágazaton belül sem tekinthetők egységesnek az érdekviszonyok. Mindez nagyon érzékeny és sokoldalú érdekképviseletet tételez fel a jövőben. Azt, hogy az érdekképviselet cent-' ruma hol legyen, milyen szervezetnél, a gyakorlat fogja eldönteni.- Végezetül kifejezte meggyőződését: a szövetkezeti mozgalom a magyar megújhodás, a reform szerves része. A mezőgazdasági üzemek képesek arra, hogy a jövőben is a reformfolyamatok éíén haladjanak — mondta Váncsa Jenő.

Az érdekképviselet legyen partnere a politikai és a gazdasági szerveknek

A vitában általános igényként fogalmazódott meg: kerüljön közelebb egymáshoz az alapanyag-termelés és a -feldolgozás. Többen javasolták, hogy a szövetkezetek hasznosítsák a kereskedelem kihasználatlan raktárait, hűtőházait. így nagyobb húszon maradna a termelőknél. Sokan kifogásolták, hogy a feldolgozó és a kereskedelmi vállalatok aránytalanul nagy hasznot fölöznek le, míg mások arra hívták fel a figyelmet: a termelés gazdaságosságát a műszaki színvonal fejlesztésével lehet javítani. Ellentmondás, hogy a. szövetkezeteknek alig van pénzük beruházásokra és esetenként drágábban jutnak hozzá a hazai gépekhez, mint az importszerkezetekhez. Sürgették, hogy tegyék szabadabbá a külföldi technológiák beszerzését.

A különféle kedvezményes hitelek, kamatpreferenciák ideig-óráig segítik csak a nehéz helyzetben lévő gazdaságok továbbélését, a gondokat azonban alapvetően nem oldják meg — hangsúlyozták többen is. Olyan pénzügyi helyzetet kell teremteni, amelyben a termelők nemcsak megélnek, hanem tartalékolásra is képesek, alkalmazkodva az agrártermelés sajátosságaihoz. Többen kifogásolták, hogy miközben a kormány hangsúlyozza az agrárkivitel jelentőségét gazdasági életünkben, a támogatás mértéke lényegesen alacsonyabb az európai átlagnál. Ilyen körülmények között nehéz helytállni a világpiaci versenyben. A közvéleményben hibásanjelenik meg az a vélemény — mutattak rá a felszólalók —, hogy az agrártermelők okolhatók a túlságosan magas piaci árakért. Ezt a „vádat” a hozzászólók elutasították arra hivatkozva, hogy aránytalanul magas árakon jutnak hozzá a felhasznált ipari alapanyagokhoz, gépekhez. A szélesre nyílt agrárolló nem teszi lehetővé számukra, hogy az árak alakulására nagyobb, a fogyasztók szempontjából kedvezd hatást gyakoroljanak.

A konferencia második napján is élesen vetődtek fel az érdekvédelem kérdései. A TOT hibája — mondták többen —, hogy a testület a mezőgazdaságra hátrányos intézkedések meghozatala előtt nyilvánosan nem hallatta a hangját. Olyan érdekképviseletre van szükség, amely méltó partnere a politikai és gazdasági szerveknek. Javasolták, hogy a TOT tevékenységének megújítására dolgozzon ki programot, azt vitassa meg a tagsággal, utána pedig gondoskodjék a végrehajtás folyamatosságáról. Az új programban kapjanak nagyobb hangsúlyt a tsz-ek közös vállalatai, mivel azok eddig az érdek- védelem perifériájára szorultak. A mezőgazdasági kamara — mint új érdekvédelmi szervezet — megalakításával a felszólalók egy része nem értett egyet. Mások azt hangsúlyozták, hogy a tsz-tagságnak önálló társadalombiztosításra van szüksége, mivel ezen a téren is hátrányban vannak más ágazatok dolgozóihoz viszonyítva.

Szabó István zárszavában ismételten aláhúzta: megtört a termelőszövetkezetek fejlődésének leildülete, ám teljesítményük még így is figyelemre méltó. Ahhoz, hogy ismét az élénkülés következzék be, az agrárpolitika megújítására is szükség van. Az erről indított vita tovább folytatódik, és hozzájárul majd a végső álláspont kialakításához. A közös gazdaságok termelni akarnak — szögezte le —, és kérte a kormányt, hogy legyen következetesebb a kereskedelmi-külkereskedelmi munka irányításában. A konferencián egységes volt az álláspont abban — fejtette ki —, hogy a reformot folytatni kell. Ennek része egyébként az előrelépés a tulajdonviszonyok alakításánál, ami az agrártermelésben nagyobb érdekeltséget is. jelent. Halaszthatatlannak tartotta az érdekképviselet megújítását azért is, mert a többdimenziójú hatalom körülményei között, az érdekképviselet monopóliuma amúgy sem tartható fenn. Hangsúlyozta, hogy a TOT tárgyalni kíván más társadalmi szervezetekkel.

Utalt arra: a tanácskozáson többen is azon az állásponton voltak, hogy a termelő- szövetkezetek soron következő kongresszusának időpontját előbbre kell hozni. Ezzel az elnök egyetértett, és a későbbiekben a tanácskozás határozott is arról, hogy a szövetkezetek országos kongresszusát egy éven belül meg kell tartani.

Az osztatlan közös alapok működtetése kerüljön a tagság hatáskörébe

Ezután Lehoczki Mihály, a TOT főtitkár- helyettese teijesztette elő a konferencia állás- foglalását. Ebben kifejezésre jutott, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom, a szövetkezeti parasztság a megújulás, a következetesen végrehajtott reformok elkötelezett híve. A szövetkezeti parasztság magáénak tudja és érzi a szövetkezeteket, a szövetkezeti mozgalmat, és boldogulását a jövőben is e szervezeti formától, a jövedelemzö agrártermeléstől várja. Igényli, hogy a szövetkezetek való; ban önállóak legyenek, és erősödjék a tagi, tulajdonosi önrendelkezés és érdekeltség. Igényli továbbá azt is, hogy a magyar agrár- és szövetkezetpolitika alakításában véleménye meghatározó legyen. A szövetkezetek hazánk jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében vállalják az arányos teherviselést, viszont visszautasítják azokat a torzulásokat, amelyek az utóbbi években a nemzeti jövedelem elosztásában, a szövetkezeti és paraszti jövedelmek lemaradásában és a közös vagyon kényszerű felélésében nyilvánultak meg.

A konferencia — mint Írja az állásfoglalás

— egyértelműen kifejezésre juttatta: a szövetkezeti parasztság összefogást keres a társadalom legjobb erőivel, a munkásokkal, az értelmiséggel, hazánk javát akaró honfitársainkkal.

Az állásfoglalás kimondja egyebek között, hogy meg kell állítani a paraszti munka leértékelődésének folyamatát és azonos feltételeket kell teremteni a piaci versenyben. Új földtörvény kidolgozására van szükség. A szövetkezetpolitika megújulásával kapcsolatos feladatokat is sorolja a határozat. Ezek szerint a szövetkezetpolitika megújulásának fő iráhya az, hogy a szövetkezetekben kibontakozzék a teljes körű tulajdonosi önállóság, autonómia.. Követelményként fogalmazódott meg: az állampolgárok szövetkezési szabadságát, annak formáit—az alkotmány és a szövetkezeti törvény keretei között — csak maguk a szövetkezetek szabályozhassák. Fontos, hogy a szövetkezeti oszthatatlan közös alapok működtetése az önkormányzat, a tagság hatáskörébe kerüljön.

A szövetkezetek érdekképviseleti rendszerének továbbfejlesztését elodázhatatlannak tartja az állásfoglalás, amely hangsúlyozza: a jogállamiság fejlődése nyújthat garanciát a szövetkezeti és tagi érdekek képviseletére és védelmére. A konferencia az állásfoglalást

— módosításokkal — elfogadta. (MTI)