Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
4 * PETŐFI NÉPE • 1989. február 25. ÉfeDEMÉS-S SZÓLNI? — TFSZTÄ SZAVAKAT! — fU VER, ÚGYMOND.. | Tájkép csata után... Apostagi beszélgetés Tornyai íátíossal, az -apostagi tanács végrehajtó bizottságának tágéval, a helyi tsz rokkantnyugdíjas p(titkárával a lakásán beszélgettünk. Még mielőtt az igazi „forró témára” térnénk, a múltat is felidézzük. Tompái János is fontos szereplője volt a falu elmúlt harminc évének, Hogy született .a tsz Apostagon? Egv idő után midi t következtek be a sorozatos kudarcok? Miben érez ma ea is felelősséget a sikertelenségekért? Kik voltak azok, akik — föntről — belekényszerítették a gazdaságot a csődelőkészítő „bur- gönyaprogratnba’ ? Kiknek kellett bíróság előtt felelniük a visszaélések óén való részvételért? És mintA sajté segít, de ... — kezdte Tompái János — a vili ói oké, a háborúké, a viszályoké volt Apostagon. Talán ány- nyi panaszos, feljelentő, fellebbező levele : még sós. in bélyegeztek itt mint 1?: hun A p.-rek. a kemény rádióriportok, az újságcikkek kiteregették ország •. :híg előtt gondjainkat.- Ofl egy a ..tizenötök” közül, aki — lé: ie i»al együtt — vállalkozott, hogy ny.Ymsan is állást foglal a Pintér- ügyben. Érdemes volt szólni?- A társaim véleményét is mondón.. ha valaki manapság a tömegkommunikáció intézményeihez fordul vélt vagy valós panaszának vizsgálatáért. bízhat abban, hogy lesz olyan szer- ki. .. . olyan újságíró, aki segítő jobbot ny újt. A megye vagy az ország nyil- vár. aga értesülhet a gondokról. Más kérdés, hogy van-e hatása, foganatja a publikációknak Sajnos azt tapasztaltam. :. .g_\ a bürokrácia — amely, korább..:. maga h/mulasztott, hiszen az illetékeseknek kellett volna föltárni a baj ik i: nem hallja meg a sajtó üzenetet Persze manapság, amikor sokasod.. j a telje •: ntésefc, a leleplezések, de — $8 — a rágalmazások is, jobb óva.ívnak ienni. A2 apostagi panaszosoknak sem lett mindenbeiTigazuk... — t-.n nem írtam sehová szövetkezetünk vezetője ellen.-Nem vagyok barátja t „Csak azértis megmutatjuk!”-féle szorgos!, odásnafc, s hiszem, hogy társamat is tiszta szándék vezérelte. De ne feledjük, jónéhány vád igaznak bizonyt-!■ Ha pedig valami igaz — káros minden ködösítés. Néven kell nevezni a felelőst, mégha egyébként kiváló ember :. r etsze, üt rendszerben gondolkodunk, éi theto az apostagi történet. Miért járjon a téeszunk előbb, mint a nag. politika. Számos, országunk jövő- ' jét súlyosan érintő kérdésben — dollárkor ülök eípaza. lása, veszteséges nagy .izeinek finanszírozása — nem találja,,. >agv nem n.ve/ik meg a felelőst. egy a múlt következményeként, előkerül természetesen a tavalyi „polgárháború” históriája. H'ogy olvasóink is ismerjék az eseményeket: 1988 volt a Dunamenti Tsz- ben az elnökválasztás éve. Többen is úgy vélekedtek: itt az ideje (s alkalma), hogy véget vessenek a szövetkezet gazdálkodását kemény kézzel ráncbaszedő dr. Pintér Bálint elnök „uralkodásának”. Aki — mint mondták — a racionalizálás során nem ismert sem Istent, sem embert, s ami még ennél is rosszabb: jogsértésektől sem riadt vissza. Vendéglátóm egyike volt azoknak a bátor apostagiaknak, akik a rádió nyilvánossága előtt is elmondták véleményüket, kritikájukat... olyan vezetői magatartás lehet sikeres, amely a szakmai problétnák mellett fokozottan figyel az emberi tényezőre; népben-nemzetben, községben-közös- ségben gondolkodik. Arany János már tudta — Hogy vizsgáztak az apostagi pör- ben a felügyeleti szervek? — Rosszul. Gyakran nevetségesen! Sok mindent meg lehetett volna spórolnunk, ha —: akikre ez tartozott — időben intézkedtek voltia. De azt tapasztaljuk már elég régóta, hogy amikor eredmény van, akkor megjelennek a „központi” elvtársak, hogy konstatálják: igen, mi együtt, ha összefogunk, Január 13-án Jelent meg a Duna menti falvak tanácselnökeivel készült interjúsorozatunk. A többi között Apostag választott vezetője, Bolvári József is elmondta véleményét: szerinte a tavalyi kemény viták után Apostagon is helyreállt a rend; munka és béke jellemzi a mindennapokat. Néhány minősítő mondat is került a szövegbe, melyet később a tanácselnök visszavont. * Levele szerint: 6 sosem állította, bogy a Pintér-ügyben a rádióban nyilatkozók „zavarosban halászók” lettek volna, s egyesek félrevezették a neves riportereket, szerkesztőket. Dr. Pintér Bálint tsz- elnökkel valóban találkozik, beszél, de nem mindennap. Az írás többi áltitásával Bolvári József egyetértett Később — míg a „mondta—nem mondta” vita folyt — levelet kaptunk a tizenöt nyilatkozótól is. Hosszasan elemezték az apostagi vitákat, eseményeket, amelyek miatt ők a rádió nyilvánosságához fordultak. Főmunkatársunk — a körinterjú szerzője — a napokban felkereste a levél feladóját, Tompái Jánost. Aki a „tizenötök” szóvivőiéként mondta- el véleményét... Az interjú publikálása, úgy gondoljuk, méltó elégtétel ai érzékenységükben megsértetteknek... A vitát egyébként a következőkben mi nem kívánjuk folytatni. Tompái János szavai viszont a mai harcos időkben” a Dunától távolabb is tanulságokkal szolgálhatnak... — A szerkesztő — sikerül. De ha baj van, csak lapulnak. Az apostagi „tűzoltásnál” sem — számos példát idézhetnék — álltak a helyzet magaslatán. A parasztember tart a viszálytól, a pöröktől. Ősi tapasztalat, r>g- megírta ezt már Arany János is a Fülemülében —, hogy mi nem járhatunk jól az ilyen hadakozással, a bíróságra járással. Kárt okoztak a szövetkezetnek és a falunak is a perlekedések. Látnunk kell — tanuljon a tapasztalatunkból más is — nekünk itt ki kell egyeznünk egymással. Meg kdl mondanunk a múltról, a jelenről az igazságot s az örömteli és a keserű tapasztalatok alapján ki kell jelölnünk a jövő útjait. Nem számíthatunk külső segítségre ji ez egyre bizonyosabb! Fontos tehát, hogy a vezetők és a kritikusaik szót értsenek egymással... — Apostag ma már tehát a béke faluja? — Egy magyar falu a sok közül. A viták csöndesültek, normalizálódik a helyzet, bár füstöl még zsarátnok a rozsé alatt. Remélem, hogy nem a bosszú, hanem a felelős előrelátás vezérli az embereket, bármilyeh szolgálatot js vállaltak. Miénk ez a falu — a határ homokos pusztaság, nem Eldorádó — magunknak és gyermekeinknek is jövőt tervezünk ide. Én eddig öt tsz- elnökkel dolgoztam a Dunamentiben. Ok már másfelé kerültek. Apostag maradt s nagyon remélem, maradni is fog. A frontárkokat végleg be akarjuk temetni ... Farkas P. József SZÖVETSÉG ÉS EGYESÜLÉS Borszakma, borkereskedelem A múlt .esztendei „borháborúnak” nevezett események megmozgatták a szőlővel, borral foglalkozókat. Hírt adtunk arról, hogy területi jelleggel megalakult — az ország más vidékeihez hasonlóan — az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesülete, amelyet majd követ az országos szövetség. Arról is szóltunk, hogy nemrégiben lezajlott az a találkozó, ahol harminc résztvevő vállalat képviselője aláírta a Magyar Bor- kereskedők Egyesülésének alapító okiratát. Az első kérdés, amelyet feltettem beszélgetőpartnereimnek, ez volt: nem veszhet így el sok bába közt a gyerek? A válasz egyértelmű nem volt. Magyarázatot először az Izsáki Állami Gazdaság igazgatójától, dr. Horváth Istvántól kaptam. — Mindkét szervezettel kapcsolatot épített ki ez az állami gazdaság. A szövetség kimondottan szakmai jellegű lesz, kevés ilyen van még hazánkban. A megalakulása egy későbbi időpontra tehető. Ez érdekképviseletet akar felvál-1 lalni az ágazathoz kapcsolódó összes tevékenységben. Szükség volt viszont a borkereskedők összefogására, hiszen a Kereskedelmi Minisztérium január elsejétől a bort lévette a kivételi listáról. Magyarul mindenki, akinek külkereskedelmi joga van, exportálhat. Kedvezőtlen tapasztalatok viszont vannak. A magyar méz, a nyúl, a toll, a málna ára a külpiacon csökkent, amikor több szervezet kezdte kiszállítani. Ezt elkerülendő, nagyon gyorsan szükség volt az egyesülésre, hogy közösen megegyezve az árakban, a szervezetek ne ígérhessenek egymás alá. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy a szakmai szövetség, működési tapasztalatot szerezve, átvállalhatja ezt a koordinátori feladatot. Vagyis ez az egyesülés, ugyanúgy mint a területiek, része lenne a szövetségnek. De ez még a távolabbi jövő kérdése. A Kecskeméti Borgazdasági Kombinát vezérigazgatója, dr. Borsódy Miklós annak a bizottságnak is tagja, amely a Magyar Borkereskedők Egyesülésének ügyviteli szabályzatát dolgozza ki: — Nagyón okos dologgá válhat ez, hiszen az egyesülés szabályai kötelező érvényűek valamennyi tagra, márpedig tag minden olyan szervezet, amelyik ma bort kíván exportálni. Az áregyeztetés talán a legfontosabb feladat* természetes, hogy nagy szükség van rá. És még egy. Tulajdonképpen ez az egyesülés nemcsak á kivitelben érdekeltekért van, hanem közvetve valamennyi, külpiacon is megjelenni szándékozó termelőért is. ' A Kiskőrösi Borkövként ismert szövetkezeti közös vállalat igazgatója, dr. Szőke Sándor szintén helyesli a kezdeményezést. — Ez a piaci magatartással kapcsolatos önszabályozás ebben az esetben kimondottan a kereskedelemre vonatkozik. Nagyon reméljük, úgy is mint tagjai a borkereskedők egyesülésének, hogy több olyan információhoz jutunk, amely segíti a munkánkat. Ez pedig nem kevés; ha az elmúlt évek gyakorlatára gondolok. Az idén még várhatóan kézzelfogható haszonról nem beszélhetünk, de a jótékony hatás már valószínűleg ^rződni fog. Miután önszabályozó szervezetről van szó, nagyon sok minden elképzelhető a jövőben. Most ott tartunk, hogy vizsgálódás alá vesszük azokat a témákat, amelyek javíthatnak a magyar borok világpiaci helyzetén. Ha azt kérdezi, volt-e szó közös kockázatvállalási alap létrehozásáról, azt kell mondanom, még nem. Hogy lesz-e, azt hiszem, ez is a megvizsgálandó témák körébe tartozik. _,, „ , Gál Eszter Mestersuszter Soltról Több mint hetven esztendővel ezelőtt a füleki Sztehlo (Sztéhló) családban fiúgyermek született. A legénykét a legközelebbi falu, Zádorfalva templomában a református pap Lászlónak keresztelte. És azóta? . (Straszer András fotói) lőttek rám, mert a feleségem tizenkét esztendeje meghalt. Sokáig gondolkoztam, mitévő legyek? Végül eladtam a házam, és a lá- nyomékhoz közel vettem szoba- konyhás lakást. De legtöbbet itt, náluk' a Petőfi-telepen vagyok. Majd, ha jó idő lesz, kezelésbe veszem a birtokom. Várom a ta- Mi volt odahaza? Akkor csak libapásztorság meg kapálás. Amikor tizenéves lettem, kipróbáltam apám kőművesszakmáját -r- így. kezdi élettörténetét a cipészmester, miközben a tintakék suszterkötényét simogatja.- Abban az időben nem ám a darunak parancsoltak, hanem: fogd meg inas, vidd inas! Mindig kiabáltak: maltert, vályogot! Föl a magasba! Nem bírtam. „Mégis, hová mész fiam?” kérdezte apám. Nagy választás nem lehetett. Put- nokra, a csizmadiához, László Istvánhoz küldtek. Inasnak. Egyébként nagybátyám is cipész volt. Harminckettőben aztán beköltöztünk Putnokra. Az ínasévek múltán egész nyugdíjas koromig iparszövetkezetben dolgoztam. Időközben a fogságban eltöltöt- tem három év nyolc hónapot. Igencsak megrövidítette az életem. Boldog házasságunkból fiú és lány is született. Az egyik Gyöngyösre, a másik ide, Soltra került... Nehéz nyugdíjasévek köszönvaszt, annyi a tennivaló. Ha a kukoricaszár összerakva -— az fog örömömre lenni. E kis sufniban — de nekem elég — napi négy-öt órát töltök, á többit kinn, a szabadban, a levegőn, az unokákkal. Á munka vegyes. Hoznak csizmákat, félcipőket, bőröndöket, táskákat, mikor mit. Mé£ Dunaújvárosból is jönnek. Az egyik csizmaszárbe- vételért, a másik bővíteni szeretné a lábbelit, mert vastagabb a lábaszára északkor torokban szorítja, csak meg kell húzatni. Meg egyike a másikának mondja: ne dobd ki, ha rossz is, majd Laci bácsi... én meg mikor mivel megyek Pestre, Kecskemétre anyagért. A mai lábbelikre jót nem lehet mondani. Jár benne az ember két hétig, mert műanyag, meg nem tudom miből vannak összehozva. Sokszor gondolom, ugyan miért kérnek ezreket érte? A régi cipők jobban bírták még a javítást is. Nézze, épp itt egy őskori fajta! Most sarkalom. Ennek a bőre nyúzhatatlan. Szedik, de szedjék is elő * a padlásokról. A nyugdíj sem sok, az a három- ezernyolcszáz. Napi száz-százötven forintot ha keresek. Most mit kérjek e szegénységben? Szép ez a munka már attól, hogy nem unatkozom, ha megcsinálok egy sarkalást. Ez itt, ni! A gazdája már úgy ment benne, mint egy nyomorék. Majd ha most felhúzza! De jó, kényelmes! Spórolok az anyaggal is. Folt kell? Ha keskeny sráf, a nagyobból sajnálom levágni. Meg kell becsülni mindent. Ez a harapófogó még inas- koromi. A kalapács, a falcfogó is. Markovicsnak hívták a bőrkereskedőt. Nézze meg ezt a gépet! Idős cipésztől vettem, amikor nyugdíjba mentem. El akarták vinni aI ócskavastelepre. Jó rozsdás volt. Kár lett volna érte. Szóltam a komámnak, gyere, segíts feltenni a talyigára! Szétszedtem, csi- szolgattam, összeraktam. Ilyen. Azért is jó, mert még a csizmánál is egészen befogja! Nem olyan mint a laposgép. A cipőknél sem kell kézzel varrni. Ilyesmiket én már nem is látok. A belevaló tűt pedig talán hamarabb találnék a szénakazalban. Amíg ezt a kalapácsot fel bírom emelni, addig dolgozom. Volt, hogy este nyolckor hozták a gyerekcipőt, hogy reggel menne benne a diák iskolába. Megcsináltam. Egy asszonyka még kórházba igyekezett, de nem volt másik papucsa. Értem én. Hát nehogy miattam ne gyógyuljon meg! Csak azt szeretném, ha fiatalabb lennék, most nekimenni a munkának!, „.- -„puiaj .s^a G -inbóc a szájban — Az sportágiak hogy vélekedtek árról, hogy Önök „ki merték nyitni a szájakat”?- -Eh Is érintett vagyok. Ne várjon tőlem tárgyilagos értékelést. Sokan biztatta!; Könünket: helyes, ne hagyjátok magatokat! Mások csendben várták, hogyan álakulnak a dolgok? Voltak kemény kritikusaink is, akik szerint balgaság v olt kiteregetni világ csúfjára a faló szennyesét. Kinek használtunk vele? A sajtónak? Én úgy vélem: ha egy népnek negyven éve emészthetetlen gömböcöt tömtek a'szájába, amikor már kiköpheti vagy lenyelheti a terhét, mindjárt nem tud, nem fog megszólalni. Ami a beszédtechnikát” illeti, mindet; elölről kei! kezdenie. És más probléma is van. HitcCkcllene adni ismét az embereknek — az elveszett helyett, hogy érdemes szólni; Szeretném viszont hangsúlyozni:4gazi demokráciához item páitlütők, rágalmazók, gya- lázko tókj hanem felelős vitapartnerek s megalapozott vélemények kellenek. Az anarchia — amiben az ármány igen jól érzi magát —<talán rosszabb a némaságnál i§. • — Végül is az' „alperes” — a legsúlyosabb vaddal ás* megtámadott — dr. Pintér Báliift Ismét elnök lett Apostagon. Ön szerint jogszerűen? Igen. Ehhez nem fér kétség. A rágalmazóktól' elírt, tárolom magam. Azt . viszont iííhi! íkiíl. ezt a 'győzelmet egyefi jl ű rként- bem lehet értei-1 mer ' ' ví -rm, hogy le fogja vor. ni a tanul,a^ot a történtekből. Amikor az életszínvonal folyton romlik. a megélhetés és a termelés feltételei nehezülnek, csak előre vivő vitákat tartok megengedhetőnek. És kizárólag
