Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

w 1989. február 25. 9 PETŐFI NÉPE 9 3 ELISMERÉS VAGY MENTOOV? Jánoshalma lakói városi polgárok lesznek 9 Épül. az új műszaki áruház. Jóvátétel a múltnak, remény a jövőnek Április elsejétől városi rangot kap Jánoshalma. Így döntött az Elnöki Tanács. Mi ennek.az oka, s mit hozhat számukra a jövő?. A kérdésre Jánoshalmán olyan összetett válaszokat kaptunk, hogy nem kerülhetjük, meg az összehasonlítást sző­kébb hazánk két legfiatalabb városával, Tiszakécskével és Bácsalmással. Míg Tiszakécske kétségkívül helyi erők által mozgatott, s ezért szervesnek mondható fejlődés’ révén lépett előre, a századunkban több megrendítő krízisen átesett, s ezért népességében a felére fogyatkozott Bácsalmás a városi rangot — a megyei vezetés által is bevallottan — mentőövként kapta. (A segítség nyomán Bácsalmás erőre kapni látszik, bár félő, hogy a környező községek — Madaras, Katymár stb. — további sorvadásának terhére.) Jánoshalma várossá válásában alighanem mindkét említett ok szerepet játszik, legalábbis ez derült k^ a helybeliekkel folytatott beszélgetés során. 9 Az ipari foglalkoztatás népességmeg­tartó * erő. A Bácska Ipa­ri Szövetkezet textilüzeme. 9 Az iskola — 866.. gyedek tanuír—. az „összeomlás* szóién ali. (Fo- ír> Waiter Pú­im „ ^ Itt kérem, olyan mmö|csj^iac volt... — A jánosh;* Irinák nagy lokálpatrió­ták -- mondja Herédi Kálnián, a helyi Bácska Ipari Szövetkezet elnöke. - Budapesten több mint kétszáz tagja van az innen 'elszármázottak körének, akik ma is büszkén vallják szülőhe­lyüknek a települést. Egyikük családjáé volt ez a ház is, amiben most a szövet­kezet központja van; Tipikus mezővárosi polgárház, jó­módú ember lehetett a tulajdonosa. Hl Itt kérem, valamikor hatalmas gyümölcspiac volt - magyarázza Harczi János egykori tanácselnök, je­lenleg az OTP-fiok vezetője. — Napon­ta több vagon áni ment innen Bécsbe, a rádió pedig Nagykőrös és Kecskemét mellett rendszeresen bemondta a jános­halmi gyümölcspiaci árakat is. A vi­szonylag nagyszámú zsidóság vezette a kereskedelmet,,; némelyiküknek Auszt­riában is volt; képviselője. Ami velük történt, nagy csapás Jánoshalmára is. Jánoshalma tehát valamikor kiter­jedt nemzetközi kapcsolatokkal rendel­kező település volt, tizenhatefeer lakos­sal. Központja egy olyan régiónak, amely egyaránt tartozik a Bácskához és a Homokhátsághoz. Vonzáskörzetéhez tartozott a ma is társközség Kélesha- lom mellett például Boröta és Rém is. Elhagyatva és lefokozva A nagyközségnek ma 11 ezer lakosa van. A kisebb létszámú családok miatti természetes fogyás, valamint a körül­belül 600 zsidó elhurcolása mellett az ország .más vidékeinek iparosítása, az itteni kollektivizálás okozott komoly csökkenést a népességben. Hogy annak idején a politika nem engedte a szak- szövetkezetek kialakítását, azt a jános- halmjak akkor fájlalják különösen, ha általános iskolájukat a keceli oktatási központtal hasonlítják össze. Az iskola az „összeomlás” szelén áll, de erről ké­sőbb. Hogy a romlási folyamatot a városi cím megszerzésével kellene megállítani, az — Harczi János szerint—már 1957- ben, Csupity István tanácselnöksége idején felvetődött. Ennek azonban nem volt realitása, sőt, a járások megszűné­sekor Jánoshalma Kiskunhalashoz tar­tozó, városkörnyéki településsé foko­zódott le. Südi Bertalan országgyűlési képviselő szerint a döntés az akkori megyei pártvezetés Jánoshalma iránti ellenszenvének köszönhető. A.felépülés tehát úgy lesz város, hogy még csak városi jogú nagyközség sem volt. Öntudatos összefogás Jánoshalma természetes körzetköz­pont jellege az adminisztratív intézke­dések ellenére is látszik például azon, hogy Borota és Rém Iákosai —- bái ők városkörnyéki településként Bajához vannak csatolva — áz itteni OTP-fiók- nál intézik hitelügyeiket. S a jánoshal- miakat nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen belenyugodjanak á fen­tebb vázolt presztízs- és pozícióveszte­ségbe. Fokozódó öntudatukat már a hetvenes években jelezte a futballcsa­pat látványos menedzselése (Kecske­méten’ is esélyesként léptek pályára), majd a messze földön híressé vált sportcsarnok felépítése 1978-ban. Összetették, amijük maradt, s kérték a lakosság támogatását. Bár Bécsben képviseletet fenntartó külkereskedőjük nincs, van három termelőszövetkezet, amelyek közül egy (a Petőfi) szinte minden összehasonlítást kiáll, ipari szövetkezetüket is a jók között emlege­tik a megyében. A. gazdasági életet te­kintve említésre méltó még a Moson­magyaróvári Kötöttárugyár itteni üze­me, valamint a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fafeldolgozója és erdészeti központja. Az áfészre vi­szont sok a panasz. Magad uram, ha I szolgád nincs. Épült a járda, útburkolat, gázvezeték, 'valamint a csatorna. S lám, Jánoshal­ma város lesz. Miért? A megyei tanács folyosóján szerzett értesülés szerint a döntés — válahol legbelül —- a megyei illetékesekét is meglepte. Jánoshalma pályázatát tá­mogatták ugyan, de elsősorban azért, hogy há a három Bács-Kiskun-beli as­piráns közül egyet kihúznak, a na­gyobb lélekszámú Kiskunmajsa és Kunszentmiklós akkor is kapja meg a városi rangot. — Elégtétel — mondja Südi Berta­lan —, amiért évtizedeken át háttérbe szorítottak bennünket. — Politikai közérzetjavító intézke­déssorozat része — mondja az utca po­litizáló embere. — Akárhogy is van, mi megérdemel­tük — érvel Jekl Ferenc megbízott ta­nácselnök. — Bár lélekszámúnk ki­sebb, infrastruktúránk fejlettebb, mint a másik két nagyközségé. Különösen a csatornahálózatra lehetünk büszkék. Az összes üzem és közintézmény, vala­mint 500 lakás csatornába engedi , a szennyvizet, s ez — ha nem városról beszélünk — szinte egyedülálló. A ház­tartások ötven százalékában ott a veze­tékes-földgáz. A kereskedelmi ellátás nem a legjobb ugyan, de épül a műsza­ki áruház. Van szakközépiskola, gim­názium és szakmunkásképzp, miért ne lehetnénk város? Mit hoz a jövő? Jánoshalma népessége, bár csökke­nő mértékben, napjainkban is fogy. A már csak néhány száz lelket számlaló társközség, Kéleshalom pedig — amelynek lakói szintén vái'osi polgárok lesznek — alighanem eltűnik a térkép-, ről. Van tehát íralóságalapja annak a megközelítésnek, hogy a városi rang: mentőöv. Ám olyan mentőöv, melynek megkaparintásáert nagyón sokat tettek a helybeliek. Mit lehet várni tőle? — A városi, tehát nagyobb „fejkvó­ta” 4,5 millió forintos többletbevételt jelent — magyarázza Jekl Ferenc. — S reméljük, nagyobb lehetőségeket ad minden további osztozkodásnál. — Amire szükség is lesz — fejti ki véleményét Bátyai Ferenc, a Petőfi té- esz elnöke. —■ Á gazdálkodó szerveze­tek ugyanis aligha tudnak annyit adni, mint a múltban. Mire költenék a több pénzt? Helye van bőven. Városhoz méltatlan a tele­fonhálózat, hisz automata központ sincs, valamint a szakorvosi rendelő, melynek zsúfoltsága nagy, ám az esetek jelentős hányadában mégis Kiskunha­lasra kell menni. — Teljes felújításra, födémcserére szorul az iskola. Éz jelenlegi áron 60-80 millió forintba kerülne — búcsúztat bennünket Karsai Péter igazgató. — Én ennek kiharcolását várom a város­tól. Bálái F. István HOGYAN ÉRZI Magát?' Látogatóban a Kunbábony Tsz egykori elnökénél (Kunbábony egyik szelő házában él Tőzsér József fele­ségével. A hetvenedik év felé közelít, de a gazdálkodást ma sem hagyta még abba. SZőlőt telepít ’a ház. melletti homokterületen. Élete összefonódott, e növénnyel, mely képes a sovány homokon is megélni: Mint a kunbábonyi emberek, akik évszázadok óta sravősmunkával csikarják ki a megélhetést áz itteni kedvezőtlen. adottságú'földbőL Tőzsér József mostanában szomorúan látja, hogyan hányják kifelé a nagyüzemi szőlőket a kömyékben. Nem hoz elég nyereséget a szőlőtermelés. A hiba, mint mond­ja, nem a szőlőben van. Az meghálálja a gondoskodást. 0 annak idején annyik termelt egyetlen holdon, hogy felemelt, progresszív adót kellett fizetnie. ' A történeti melyet Tőzsér József, elmesél,, ma sem ta­nulság nélküli. A termelőszövetkezetek szervezésének időszakából való,- 196Ó-ból, amikor á hozzáértő, pince­mesteri iskolát is végzett gazdát elnökévé választotta a megalakuló’Kunbábony Termelőszövetkezet' . As kunbábonyi gazdák szakszövetkezetei vagy szak­csoportot szerettek volna. — De nem engedték, hiába mondtam, hogy ez a terület a szétszórt, parcellákkal másra nem alkalmas — idézi fel a történteket az egykori elnök. Ekkor a.ktmbábonyiak tizenkét pontba foglalták érveiket, kérésüket, s elhatá­rozták, hogyha kell, á legmagasabb fórumokig is elmen­nek. <"•' > Sikerült elérniük, hogy néhány héttel az alakuló köz-. gyűlés után, 1960 februárjában Ddbi'Tstvőn fogadja, őkét a Parlamentben. Az Elnöki Tanács elnökének Tőzsér József adta élő a küldöttség vezetőjeként kérésüket: ’ — Mi egyetértünk ugyan a fejlődéssel'és.a szocializmus ide vonatkozó rendelkezéséivel, dé a. jövedelemelosztás- • . sal meg a területi formával nenkjíz nem volt nagybirtok,- itt szabad kisemberek éltek, A lovakat.iá szeretnénk meg- ' tartani. . ' — Egy lóval okvetlenül megtarthat,-akinek van, tekém tettel a külterjes tanyai viszonyokra. Lehetséges több módja a jövedelemelosztásnak is: Egyezzenek ki a járási meg a megyei tanáccsal — hangzott a válasz. • Hazatérve—: a szóbeli ígéret birtokában -— vitába szálltak a megyei vezétéssel is a kunbábonyiak, s nekifog­tak a közös gazdálkodásnak úgy, ahogy maguk gondol­ták. A lovakat nem szedették össze, a szőlőt, kukoricát pedig részesművélésben gondozták. Ebben ma már senki nem talál, azt hiszem, semmi különöset. Abban az időben viszont még nem bontakozott ki a szakszövetkezeti moz­galom. A Kunbábony Termelőszövetkezet lényegében alapszabály-ellenesen működött. Ezt a helyi vezetők nem nézték jó szemmel, hiába ment hiba nélkül a gazdálko­dás: . -. ­Eredményesen gazdálkodtunk, mégis a harmadik évben önként le kellett mondanom. Mindig-szélrül vol­tam, mindig bántottak S- tÖr íöl a keserűség, most, har­minc év múltán is az idős parasztemberből.' A részesművelés elemeit néhány évig őrizte még a kun­bábonyi tsz, de néhány év múlva egyesítették az összes Kunszentmiklós környéki szövetkezetei,, megalakult az Egyetértés. Kunszentmiklós határában nem alakultak szakszövetkezetek. — Annak idején ai égész gazdasági, rendszert én úgy képzeltem, ahogy mqst lcézd alakulni'— mondja az egy­kori tsz-elnök, akiről’ annak idején ilyen.címmel jelent meg újságcikk: .Hajóskapitány yy. iránytű nélkül. Mai tapasztalataink tükrében nem is. olyan'biztos, hogy Tő- záér József rossz irányba indult. Hisz társaival együtt épp a hélyi adottságokhoz.igazodó gazdálkodást akart. Áruit ma kifogásol, abban is akad megfontolásra érde­mes gondolat:."; "’—A szövetkezet sorban adja bérbe mostanában Kun­bábony környékén jó, pénzért a nagyüzemileg nem mű­velhető parcellákat, de az egykori tulajdonost, akitől annak idején egy tollvonással elvették, meg sem kérdezik — mondja. —'Igazságosabb lenne, ha a volt tagok, a. valamikori tulajdonosok is részesednének az így befolyó pénzből. ■ -. r — Hogyan érzi magát mostanában? — teszem fel be­szélgetésünk végén ugyanazt a kérdést, amit a legelején. Válaszul az asztalon tornyosuló Petőfi Népe-halomra mutat, a lapnak évtizedek óta hűséges olvasója: —- Igyekszem követni, ami a megyében, az országban történik. Azután a szőlőskertet mutatja meg, melynek egy része most fordul termőre, egy másik, alaposan megforgatott részébe pediglen a tavaszon kerülnek új vesszők: — Itt mindig akad tennivaló. A választ mindebből magam hámozom ki útban haza­felé: Tőzsér József alighanem ugyanúgy érzi magát most is, mint egész életében. Dolgozik, mert tudja, hogy az embernek biztonságot, a nehézségek lebírásához erőt ad a hozzáértő módon, tisztességgel elvégzett munka ... Lovas Dániel A világ együttérez az erdélyi menekültekkel Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök nyilatkozata Egy évvel ezelőtt kelt levelé­ben Gyulay Endre széged- csanádi megyéspüspök azzal a kéréssel fordulta hazai plébáni­ákhoz, hogy minden lehetséges módon segítsék az országunk­ban letelepedni kívánó erdélyi menekülteket, A kérés eljutott a határon túlra is, és meghall­gatásra talált a világ számos or­szágában; magánszemélyek és közösségek küldenek Magyar- országra adományokat pénzt, használati tárgyakat. A felhí­vásról és az eredményről nyilat­kozott a római katolikus főpap Honti Katalinnak, az MTI munktatársának. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy az erdélyi menekültek sorsa szívügye az egyháznak, majd a részletekre térve a következőket mondta: g|g Budapesten jelenleg tizen­két plébánia foglalkozik a me­nekültek ügyeinek intézésévelj segítésükkel. Az én egyházme­gyém három városában, Szege­den, Békéscsabán és Debrecen­ben látják el ä segélyezéssel kapcsolatos feladatokat, ezen­kívül Mátészalkán és Miskol­con fogadják: a rászorulókat. A magyar püspöki kar kérte a hazai plébániákat, hogy évente egy alkalommal gyűjtsék össze az adományokat, és juttassák el hozzánk, Szegedre. A küldemé­nyek egyébként szervezés nél­kül is folyamatosan érkeznek. De a kérések is. A szegedi íelső­' városi plébánián például naponta öt-hat menekült jelentkezik, — Tudomásom szerint a lakás­hoz jutást is segíti az egyház. ? "’-r- A menekülteknek ma már módjuk ván OTP-hitelt felvenni, mi pedig úgy tervezzük, hogy a lehetőség szerint néhány családnak lakásvásárlásra, -építésre 200 000 forintot adunk. Ez az összeg nem sok, tudjuk, de ha segít a tanács is, .indulásnak talán elég az egyéb hi­tellel együtt. Az összegnek azon­ban csak a fele ajándék, a másik felét vissza kell majd fizetni, termé­szetesen részletekben és kamat nél­kül. Úgy gondoljuk, az itt letele­pedni Szándékozóknak is érezniük kell, van nékik is kötelességük. — Milyen segítséget nyújtottak a külföldi egyházak? — Hosszú lenne a felsorolás, ezért csak példákat enilítek. Auszt­riából 30 000, Olaszországból több mint 18 000 dollár érkezett, a hol­landok 50 000 holland gulden t, a svájciak több mint 30 000 dollárt küldtek. Belgiumból 300 000 belga frankót kaptunk. Sok olyan levél érkezett . magánszemélyektől, amelyben csekk volt, 10 dollártól 600 dolláros értékig. Ezek és a ha­zai adományok teszik. lehetővé, hogy a menekülteket gyorssegély­ben részesítsük. A hozzánk érke­zett segélyre fordítható összeg 10- 12 millió forint. A pénzen kívül sok-sok csomag jött, ruha, cipő, takarók, ágyneműk, továbbá bú­torok, hűtőszekrények, mosógé­pek is. Ezek a használati tárgyak még igen jó állapotban vannak. Az első kamion Svájcból jött, majd követték az osztrák, a hoÜand, á belga adományok. Az NSZK-ból, Hollandiából és Belgiumból az év végén kará­csonyi csomagokat küldtek. Számunkra különösen kedves küldemény a jelenleg nehéz na­pokat élő Lengyelországból ér­kezett. Az ottani püspöki kar értesítétt, hogy összegyűjtöttek két kamionra való élelmiszert, használati tárgyakat. A külföl­dön élő, magyar származású hí­vek közül egyetlen személy ne­vét említeném csak. Császár György jezsuita missziós test­vér 49 éve él Kínában, 81 éves, negyven éve áll a betegek szol­gálatában. Amikor hallott az erdélyi menekültekről, ruha- gyűjtési akcióba kezdett. Pénzt nem tudott küldeni, úja, de ösz- szeállított három 20 kilós és egy 15 kilós fuhacsomagot, főleg meleg ruhákat. ígéri, tovább folytatja a gyűjtést, új ruhákat, cipőket kapuink majd tőle. Mindezt csak azért említettem, mert látható, hogy megmozdult a világ. Együttéreznek az erdé­lyi menekültekkel, s ez nagy há­lára kötelez bennünket. Annyit még el kell mondanom, hogy az erdélyi menekültek végtelenül hálásak azért, hogy hazánk, a világ sok országa, a külföldön élő magyarok átérzik sorsukat, és ilyen nagy összefogással igyekeznek segíteni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents