Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
2 • PETŐFI NEPE • 1989. február 25. i Az NSZK figyelmezteti az NDK-t BONN A két német állam kapcsolatait a jövőben súlyosan és tartósan is megterhelheti, ha az NDK határőrei — miként ez a közelmúltban történt.— ismét lelőnek menekülőket a határon. Erre hívta fel pénteken az NSZK kormánya az NDK • kormányának a figyelmét Friedhelm Ost államtitkár, a bonni * kabinet szóvivője péntaki sajtóértekezletén bejelentette: á hivatalos Bonn mindent megtesz annak az esetnek a hiánytalan felderítése céljából, amelynek során -— eddigi értesülések szerint.— az NDK határőrei szökés közben egy fiatalembert lelőttek, egy másikat súlyosan megsebesítettek. Az NSZK tévéállomásai filmtudósítást sugároztak a fiatalember búcsúztatásáról a berlini baumschu- lenwccgi temetőben. A nyugatnémet kormányszóvivő közlése szerint a február ötödikérőLhatodi- kára virradó éjszaka történt tragédia miatt Bonn hivatalosan és a legerélyesebben tiltakozott. — Ha erre az NDK azzal az állítással ' válaszol, hogy a határon nincsis érvényben tüzparancs, akkor megállapítható: ezt az állítást a valós tények kegyetlenül meghazudtolják —jelentette ki Ost. — Most különben sem arra van szükség — fűzte hozzá —, hogy vitassák a tüzparancs meglétét, hanem arra, hogy gondoskodjanak e halált hozó gyakorlat megszüntetéséről. Ha az NDK valóban igényli, hogy szavahihetőnek tartsák a bécsi utóértekezleten általa is vállalt kötelezettségek teljesítését illetően, akkor le kell vonnia a megfelelő következtetéseket. — Nem lehet a nemzetközi békéről állandóan hangzatosán beszélni, s eközben figyelmen kívül hagyni a belső békét. A béke ugyanis az emberélet és az emberi méltóság tiszteletben tartásával kezdődik — hangoztatta Friedhelm Ost. Közölte egyben, hogy Lothar Späth' baden-württembergi tartómányi miniszterelnök előző nap Berlinben Erich Honeckerrel, az NDK párt- és állami vezetőjével tárgyalva szintén felhívta tárgyalópartnere figyelmét a leirt incidensek esetleges súlyos kihatására a bélnémet kapcsolatokban. RUSHDIE-ÜGY: London szovjet közbelépést kér? Margaret Thatcher brit kormányfő személyes üzenetben fordult Mihail Gorbacsov szovjet államelnökhöz azzal a kéréssel, hogy Eduard Sevardnadze külügyminiszter Khomeini ajatollah iráni vallási vezetővel szombaton sorra kerülő találkozóján jáijon közbe Salman Rushdie brit iró halálos ítéletének visszavonása érdekében — jelentette pénteken a Daily Mail című konzervatív bulvárlap. A brit kormányt rendkívül aggasztják a Rushdie-ügy belpolitikai és nemzetközi vonatkozású fejleményei: a csütörtöki kabinetülést csaknem teljes egészében ennek a témának szentelték. A Daily Mail szerint „amint közvetlenül a kabinetülés után Thatcher asszony értesült arról, hogy a szovjet külügyminisztert iráni látogatása során fogadja Khomeini ajatollah, azonnal érintkezésbe lépett Moszkvával”. A lap úgy tudja, hogy Sir Geoffrey Howe külügyminiszter — aki Hirohito császár temetése alkalmából a japán fővárosban tartózkodik —.Tokióból küldött sürgős üzenetet a szovjet diplomácia Közel-Keleten tárgyaló vezetőjének. A The Guardian tokiói tudósítójának jelentése szerint egyébként a lap ottani irodájának névtelen telefonáló bejelentette, hogy Sir Geoffrey Howe „nem fogja élve elhagyni a japán fővárost”. A magát „Irán barátjának” nevező telefonáló kijelentette: „mindazokra, akik védelmezika „Sátáni versek” visszataszító tartalmát. ugyanaz a sors vár, mint az íróra és az iszlámellenes kampány többi kezdeményezőjére”. :.m ' Az,.Irán barátai” szervezet nevében azzal fenyegetőzött, hogy a brit külügyminiszter „hazautazása előtt, szombaton fog meghalni”. Észt nemzeti ünnep Most először ünnepelték, az Észt SZSZK-ban február 24-éi az észt x függetlenség napjaként. 1918-ban ezen a napon kiáltották ki a független észt polgári demokratikus államot. Az Észt Legfelsőbb Tanács Elnöksége a közelmúltban hozott határozatot az évforduló megünnepléséről. Az ünnepen Tallinn óvárosában felvonták a kék-fekete-féhér észt ngm- zeti lobogót, és szerte a köztársaságban ünnepi megemlékezéseket tartót- jaki Ili jjflts! ® Az Észt KP KB, az észt legfelsőbb tanács és a köztársaság minisztertanácsa közös ünnepi felhívást adott ki. Ebben hangsúlyozták: az az elhatá- rőzás, hogy február 24-ét nemzeti ünneppé nyilvánították, fontos lépés az észt nép méltóságának és történelmének tiszteletben tartása felé. fi Arnold Rüjtel, az észt legfelsőbb tanács elnökségének elnöke az ünnepén kijelentette, hogy a nemzeti történelem nevezetes dátumait és a nemzeti szimbólumokat nem szabad szocializmusellenes jelenségekként kezelni. Utalt rá, hogy Észtországban változatlanul meg fognak emlékezni az észt szovjetköztársaság ünnepéiről is * ' / * •■ jj* Február 16-án egy másik balti köztársaságban, Litvániában is hivatalosan ünnepelték meg a függetlenség napját AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Február 18—25-éig SZOMBAT: Moszkvai látogatását befejezve hazautazott Ladislat' Adamec csehszlovák miniszterelnök — szükségállapotot vezettek be Afganisztánban, majd Nadzsibullah afgán elnök kormányátalakítást jelentett be — Sevardnadze szovjet külügyminiszter Háfez Asszad szíriai elnökkel tárgyalt Damaszkuszban; VASÁRNAP: Husszein jordániai királlyal tanácskozott Ammanban Sevardnadze — Evran török államfő befejezte négynapos hivatalos pakisztáni látogatását; HÉTFŐ: Lemondott Mohammad Haszan Sark afgán miniszterelnök (később kiderült: menesztették) — Kairóban Mubarak előbb Sevardna- dzét, majd Arensz izraeli külügyminisztert fogadta — Kijevbe utazott Mihail Gorbacsov — Belgrádba érkezett Ah Hamenei iráni elnök — 12 oldalú tanácskozás kezdődött Dzsakartában a kambodzsai rendezésről — nemzetközi környezetvédelmi konferencia kezdődött Bécsben — nyugatnémet—brit kormányfői találkozó színhelye volt Majna-Frankfurt; KEDD: Egy prágai bíróság kilenc havi börtönre ítélte Václav Hável drámaírót, a Charta ’77 ellepzéki csoport vezetőjét; Irán az iszlám forradalom 10. évfordulója alkalmából szabadonbocsátott 260 iraki foglyot; Gorbacsov Lvovba érkezett |j| Washingtonban megkezdődött North alezredes pere; SZERDA: Arensz izraeli külügyminiszterrel, majd Jasszer Arafattal találkozott Kairóban Eduard Sevardnadze — Ázsiába indult Bush amerikai elnök — diplomáciai botrány robbant ki Nagy-Britannia és Románia között, amiért Kolozsváron román rendőrök bántalmazták a brit nagykövetet — a japán császári pár fogadta Straub F. Brúnót — Mihail Gorbacsov Donyeckbe látogatott — Forlanit választotta főtitkárrá az Olasz Kereszténydemokrata Párt kongresszusa — Bukarestbe érkezett Hamenei iráni elnök; CSÜTÖRTÖK: A Hirohito temetésére 8Ö országból Tokióba érkezett vezető pobtikusok kétoldálú politikai eszrtiecseréket bonyolítottak le — Kijevben mondott beszédet majd Csernobilbe látogatott Mihail Gor— újabb hét ellenzékit ítéltek el Prágában —- Arafat Kairóban izraeli újságírókkal találkozott; , ' < . PÉNTEK: Eltemették Hirohito császárt — Tokióból Pekingbe utazott Bush amerikai elnök — Bagdadban folytatódott Sevardnadze közel- keleti látogatása — az amerikai szenátus katonai bizottsága nem szavazott bizalmat John Tower kijelölt védelmi miniszternek. Gorbacsov Moszkvában Pénteken visszatért Moszkvába Mihail Gorbacsov, aki a héten Ukrajnában tett több napos utazást. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke idei első országjáró útja során megfordult több ukrán nagyvárosban, s az utcákon, az üzemekben közvetlen eszmecseréket folytatott a peresztrojka ukrajnai helyzetéről a dolgozókkal is. A szovjet vezető ellátogatott Csernobilba, az 1986. áprilisi súlyos katasztrófa színhelyére, s felkereste az azóta már ismét működő atomerőmüvet is. Látogatásának tapasztalatait csütörtök esti, közel másfél órás kijevi beszédében vonta meg, külön hangsúlyozva, hogy az ország boldogulása a jelenlegi helyzetben konkrét tetteket követel. Mihail Gorbacsov az ukrán pártaktíva-értekezleten kitért az egész szovjet társadalmat foglalkoztató gazdasági, politikai kérdésekre, különös tekintettel a peresztrojka menetét akadályozó tényezőkre, majd vázolta az ország előtt álló legfontosabb teendőket is. Afgán ellenkormány ÚJ-DELHI t j Áz afgán ellenzéki szervezetek tanácskozó gyűlése, a Sura csütörtök este — kéthetes huzavona és marakodás után — kijelölte az ellenkormány tagjait. A testület hét emberből áll: a posztokat kizárólag a pesavari székhelyű hét csoport vezetői között osztották szét. A mintegy négyszáz tagú Surában a legtöbb szavazatot a mérsékelt irányvonalúnak tartott Szebgatullah Mo- dzsaddedi kapta, őt kiáltották ki elnöknek. A kormányfői tisztség viszont a fundamentalista Abdul Rab Raszul Szájáfé lett. Az ellenzék elképzelése szerint a most kijelölt kormány a jelenlegi kabu- li vezetés összeomlása után venné át az ügyek intézését. Az annak idején nagy hírveréssel beharangozott Sura eddigi tevékenysége is érzékeltette, hogy az afgán ellenzéki szervezetek valójában — vallási, törzsi és politikai alapon -^ mélyen megosztottak. A tanácskozó gyűlésre eleve nem hívták meg az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt (ANDP) képviselőit, de az összejövetelen nem vettek részt a suta szárnyhoz tartozó, iráni bázisú kormányellenes csoportok, az úgynevezett „nyolcak” küldöttei sem, mert kevesellték a számukra fenntartott helyek számát. Alig egy év leforgása alatt a kormányellenes lázadók már a harmadik ellenkormányt hirdették ki. Már januárban 34 kamion indult el Kalocsáról (Folytatás az 1. oldalról) zás diktálta kényszer miatt kevésbé jövedelmező munkát kap, önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerülne az önelszámolásos rendszerben. És ez fordítva is igaz: meg nem szolgált előnyökhöz jutna az az egység, amelyikre éppen a munka könnyebbik, illetve jövedelmezőbb része vár. A szövetkezet tavaly 116 millió forint értékű terméket gyártott szocialista, és 57 millió értékű tőkés megrendelésre. A kalocsai telepen Liaz-szerelvényre ponyvás és zárt felépítmények készülnek, ez utóbbiak tiszta könnyűfémből. Nyugatnémet licenc.alapján gyártanak hőszigetelt és anélküli változatokat. A hazai autógyárral közösen kísérletképpen Csepel 752-es álvázra konstruáltak felépítményt, e termékükkel először a tőkés piacon mutatkoztak be. Az Áfomak 60 darab, 25 ezer literes üzemanyag-szállító tartálykocsit gyártottak tavaly. Hasonlóan óriásiméretű — 21,2 ezer literes — a sörszállítójuk, amivel importot váltottak ki, hiszen ilyen kocsikat korábban Jugoszláviából kellett behozni az országba. Osztrák megrendelésre speciális telefonkonténereket készítettek, számíthatnak rá, hogy az idén több százat kémek belőle. Hasonló rendeltetésű berendezést egyébként a Magyar Postának is gyártanak. A kalocsaiak számára‘jól kezdődött az 1989-es év: januárban már 34 szerelvényt szállított el az NDK-beli partnerük, emellett két konténert, két hűtő-felépítményt, h'ét sörszállítót értékesítettek. így most már hozzákezdhetnek a megrendelt 60 Liaz-szerel- vényhez. Munkájuk tehát van elegendő. A háromszori béremelés eredményeként tavaly 1100 ezer forint körül volt a kalocsai telepen dolgozók átlagos bruttó jövedelme, 10,7 százalékkal több, mint az előző esztendőben. „Nettób'an” azonban ez nem haladja meg az 1987. évi keresetüket. Az idén újabb 10 százalékos jövedelemnövelésre számíthatnak. A. M. A TSZ-EK RENDKÍVÜLI KONFERENCIÁJA A föld azé legyen, ' i aki a legeredményesebben tudja megművelni (Folytatás az 1. oldalról1) nosítható gondolatokat továbbítsanak az új agrárpolitika végső kimunkálásához. Feltette a kérdést: milyen típusú agrárpolitikára van szükségünk? Személyes véleményét mondotta el - egyúttal a TOT elnöksége álláspontját is tolmácsolva —i olyanra, amely az úgynevezett gondoskodó állami modelltől elszakadva összhangban van a demokratikus jogállami berendezkedéssel, és illeszkedik a szabályozott piacgazdasági környezetbe. Az új agrárpolitikának Tel kell szabadítania és a gazdálkodás fő szervező erejévé kell tennie a piac, méghozzá az áru-, a tőke- és a munkaerőpiac szunnyadó erőit. A szabályozásnak elsősorban a pályát kell kijelölnie a gazdasági élet növekvő számú szereplői számára, s verseny- és esélyegyenlőséget kell teremtenie, fenntartania. Mindez feltételezi a monopolhelyzetek szigorú tilalmát, s azt, hogy nagyobb érdekeltsége legyen a termelőknek az agrárexportban iS, ideértve a közvetlen piaci szereplés lehetőségét. Meg kell szabadítani az agrárgazdaságot a kötöttségektől, a piaci értékítélettől elszakadt diktált áraktól és a volt gazdasági mechanizmus tovább élő külkereskedelmi tilalmaitól. A versenyben a tsz-eknek nyitottaknak keil lenniük, azért is, mert éppen ez a termelői kör a kihívott. Vállalni és követelni is kell az esélyegyenlőséget, a szektor- semlegességet a kisüzemi formák, a magánvállalkozások és a visszaállított társasági formák tekintetében egyaránt. Am tiltakozni kell, ha mások a versenytárs kizárásával kívánnak célba érni. Szabó István ezután a gazdálkodást fékező néhány helytelen gyakorlatot tett szóvá; például azt, hogy túlhaladottak a földhasznosítás kötöttségeit Egy más téma kapcsán vitába szállt azokkal, akik a kisüzemet és az egyéni vállalkozást tartják egyedül üdvözítőnek. A nagyüzemi jellegű korszerű gazdálkodási modell a szövetkezeti mező- gazdaság meghatározó részében visszafordíthatatlan, egy részében azonban lehetséges alternatíva, hiszen van olyan terület az országban, ahol a gazdálkodóknak saját érdekük más formák választása. Ezt azonban nem vezérelhetik szubjektív szempontok, csakis a piac- gazdasági folyamatok. Megelégedéssel könyvelhetjük el — mondotta —, hogy a parasztság mai örökösei, utódai a tsz-eket zömmel történelmi jussukként fogadják el és sajátjuknak tekintik. A gazdálkodó szervezeti formák közül a szövetkezetek őrizték meg a legtöbb vállalkozói értéket, átmentve a tulajdonosi felelősségérzetet, és talán legtovább tudták távoltartani magúktól legsúlyosabb társadalmi betegségünket, a közönyt és az igénytelenséget. A szövetkezetek ezután is joggal kémek helyet a gazdálkodó szervezetek újjáalakuló rendszerében, s a torzító vonásoktól megszabadulva, eredeti lényegüket visszanyerve a piacgazdasági viszonyok között jó eséllyel szerepelhetnek. Az elnök foglalkozott a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatos kérdésekkel. Kifejtette, hogy valamiféle új földosztásnak, forradalmi tulajdonrendezésnek nálunk nincs realitása. A TOT új szerepre készül Szabó István a továbbiakban arról szólt, hogy a szövetkezeti érdekképviselet eddig részt vehetett a döntések előkészítésében, és ennek „ellentételeként” részt vállalt a végrehajtás segítésében, illetve a döntések elfogadtatásában. Ézt a szerepet jelölte ki számára a politikai rendszer belső működési logikája és gyakorlata. Ez azonban már nem elégíti ki a gazdálkodók igényeit; a TOT-ot kritikák érték, amelyeket nem lehet elutasítani. Az érdekképviselet eddigi gyakorlatát a politikai fejlődés is túlhaladta, és bár kétségkívül eredmények is születtek, a továbbiakban az-érdekképviselet monopóliuma nem tartható fenn. A TOT- nak eltökélt szándéka: új szerepet fog felvállalni, és válaszol mindarra a kihívásra, ami az érdekképviseletet érte. Változásokat sürgető vita Németh Miklós felszólalása Mivé lesznek- falvaink, milyen sors vár az ott élőkre, ha tovább folytatódik a mezőgazdasági termelés gazdasági ellehetetlenülése — tették fel a kérdést a vitában felszólalók. Megállapították: a kiszámíthatatlan módon változó, rövid távú érdekeket szolgáló szabályozó- rendszer, a növekvő elvonások, az észszerűden támogatáspolitika következtében az egyébként nemzetközi színvonalon termelő, és fejlett, európai szintű! élelmiszer-ellátást biztosítóágazat már nem képes önmaga fenntartására. Ezért olyan szervezett piaci, ár-, bér-, adó- és támogatási rendszer kialakítását tartják szükségesnek, amely elősegíti a gazdaságok talpraállását, jövedelemtermelő képességük-javítását, s biztosítja a tagság megélhetését. Elmondták: megértik az ország gondjait, de nem tudják elfogadni az 50-es évek padlássöpréséhez hasonlító pénzügyi politikát. I Sokan Szóltak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek gondjairól, és ezzel összefüggésben á támogatáspolitika változtatásának szükségességéről. Szorgalmazták: ne a végtermékek előállítását támogassák, hanem az erre szánt összegeket a szántóföld nagysága és minősége szerint osszák szét—járadék formájában — az átlagosnál rosz- szabb feltételek mellett gazdálkodók között. Ez egyben utat nyitna a szerkezetátalakításhoz is, amelyet a támogatások jelenlegi gyakorlata nemhogy ösztönöz, hanem inkább akadályoz. A vitában felszólalt Németh Miklós. A konferenciát foglalkoztató egyik kérdésről így vélekedett: Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen beleütközött a tulajdonviszonyok és a tulajdonformák kérdésébe. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a valódi tulajdonos, az igazi gazda nincs megszenTelyesítve társadalmunkban. Emiatt hiányzik az igazi tulajdonosi érdekeltség és magatartás, elmarad a reálisan elérhető eredmény. Ma már világos: az agrárszférában sincs előrelépés tulajdonreform nélkül. A nézetek és megoldási javallatok szélsőségesek. A „minden úgy jó; ahogy van” —- szemlélettől az új földosztás követeléséig terjed a skála. így biztos nem jó, ahogy van, de hogy új földosztás kellene? Kinek a földjét osztanák itt föl és kinek adnák oda? Nem osztani kell a földet, hanem jövedelmezően megművelni. Jelszavunk egykor az volt: a föld azé, aki megműveli. Legyen most új jelszavunk: a föld azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni! Nem merev tulajdonosi struktúra kell, hanem verseny, mobilitás, vállalkozási szabadság és lehetőség! Ezt csak egy új földpolitika mozdíthatja elő, amely nem ideológiai dogmákra, hanem gazdasági törvényszerűségekre épít. A gazdasági törvényszerűségek pedig azt követelik, hogy a realitásokra támaszkodó, rugalmas egyensúly jöjjön létre a piaci viszonyok és az állami szerepvállalás között. Egyértelműen stratégiái kérdésnek ítélte a miniszterelnök a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalati struktúrájának alakulását. — De ebből nem az következik—mondta —, hogy valamilyen elvi vagy politikai megfontolás alapján el kellene dönteni: a vegyes tulajdonú piácgazdaságban milyen súlya legyen az állami, a szövetkezeti és a magántulajdonnak, vagy milyen legyen a nagyüzemek, a kisüzemek vagy a társas vállalkozások aránya. A mai többszektorú és förmagazdag mezőgazdaság jó alapot és lehetőséget ad a piachoz rugalmasan alkalmazkodó vállalkozói szerveződésekhez. A politikai vagy a kormányzati hatalom nem akar felülről beavatkozni üzemi ügyekbe. Nem fogjuk erővel fenntartani a nagyüzemeket, de nem is gondoljuk, hogy csak a kis- és középüzemek üdvözítő- ek. Egyik irányba sem gyakorolunk nyomást. Az alkalmazkodást kívánjuk elősegíteni a piaci viszonyokhoz. Ez épp úgy megnyilvánulhat tőkekoncentrációban, fúziókban, mint regionális és helyi decentralizációban, akar a nagyüzemek keretein belül is. így folytatta: — Tudom, hogy Önöket most a stratégiai és koncepcionális kérdések mellett — ha lehet — még élénkebben foglalkoztatják a gazdaságaik jelenét és közvetlen jövőjét befolyásoló szabályozók és intézkedések. Á hitelszűke, a magas kamatok, a soknak tartott elvonás, a kevésnek tartott és csökkenő támogatás, a nyíló agrárolló, a veszteséges .üzemek nagy szama. Ezek miatt erős, hélyenként éles bírálat éri a kormányzatot. A bírálatoknak többnyire van alapja, de sokszor nincs igaza. Magam is úgy látom, hogy az alkalmazott eszközök vagy mértekek egy része kifejezetten célját tévesztett. Amit tudunk, azon változtatunk, s ebben segít a bírálat. De a nehezményezett intézkedések nagy részét olyan körülmények kényszerítik ki, amelyeken vagy nem tudunk, vagy amiken nem is szabad változtatni. Városi életminőséget Amin nem tudunk, az a külső é$ belső pénzügyi egyensúly javításának követelményéből fakad, amin nem szabad, az a hatékonyság növelésének kényszere, a differenciálódás réme és ígérete. Nem tudunk lemondani a támogatások csökkentéséről, de fokozatosan javítani akarjuk a hitelezést, és enyhíteni a kamatterheket. Minél inkább sikerül törekvéseinket a valósághoz igazítva megfogalmazni, annál jobban él tudjuk kerülni, hogy állandóan módosítsuk céljainkat és eszközeinket. Csak így felelhetünk meg annak a teljesen jogos várakozásnak, hogy a kormányzat magatartása kiszámítható, a szabályozás pedig a lehetséges mértékben stabil legyen. Az agrárpolitika megújításának is fontos feltétele a gazdasági és a politikai reformok egysége, ami most csak a helyi önkormányzat megerősödésével lehetséges. A miniszterelnök Eötvös Józsefet idézte: „Szilárd alapon nyugvó községi élet az egyedüli eszköz, amely az egyén elszigetelt állását a roppant allamhata- lom irányában megszünteti, anélkül, hogy az allam fönnállása veszélyeztettetnék. Ha az egyes községekben elég tért nyitunk ezer meg eZer embernek szereplésre, csak akkor várhatni, hogy mindenki megfeleljen Szerepének.” Hangsúlyozta, hogy a magyar falun új vállalkozási magatartás kell. Az új agrárpolitikát egy belülről is megújuló embertípusra kell alapoznunk, aki szövetkezve és társulva, erős, vállalkozó szervezeteket kifejlesztve bocsátkozik bele abba a konkurenciaharcba, amely a mezőgazdasági termékek piacán folyik, itthon és a külvilágban. Merre halad majd a magyar fMu a 90-es években? Nem hiszem, hogy csak az elsorvadás vagy a várossá válás alternatívája létezne — mondotta. — Mint mindig, most is van harmadik út, az arany középút: ez pedig a városi élettel egyenértékű'— ahhoz nem mindenben hasonlító — életminőség perspektívája, amely félhasználja a modern kor civilizációs vívmányait. A közös vagyon „megszemélyesítése” A szövetkezeti tagság örömmel értesült arról, hogy az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az agrár- politika megújításának kérdéseivel foglalkozott — mondták a felszólalók. Fontosnak ítélték, hogy az új agrárpolitikában kapjon nagyobb hangsúlyt, s egyben törvényi, alkotmányos garanciákat is a szövetkezeti önállóság. A központi keresetszabályozás megszüntetésével utalják teljes egészében a szövetkezeti önkorrúányzat hatáskörébe a belső érdekeltségi viszonyok alakítását. A többség egyetértett» azzal, hogy új alapokra kell helyezni a tulajdonviszonyokat, ám arra is felhívták a figyelmet, hogy a parasztság nem új földosztást akar; a tagság alapvetően a nagyüzemi termelés fenntartásában, versenyképességének javításában érdekelt. Ezért más formákat kell keresni a tulajdonosi érdek erősítésére. Egyik lehetséges megoldásként a közös vagyon bizonyos hányadának megszemélyesítését, részjegyesítését említették. Volt, aki szerint ennek mikéntjéről most még ko- rai vitázni, mert a termelőszövetkezetek jó része még tisztességes munkabért sem tud fizetni, nemhogy osztalékra, részesedésre telne. Abban viszont, hogy a földnek legyen forgalmi értéke — s ez az árakban is jelenjen meg pl nem volt nézetkülönbség a résztvevők között. Eltérő vélemények hangzottak el az érdekvédélmi tevékenység megújításáról. Egyesek szerint a meglévő szervezeti kereteket kell új tartalommal megtölteni, mások amellett szóltak, hogy a TOT koalíciós alapon, szövetségi formában működjék a jövőben. Többen megfogalmazták: a TOT-nak párbeszédet kell kezdeményeznie a különféle társadalmi szervezetekkel, s együtt kell működnie a Parlament agrárfrakciójával. Igényként merült fel, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetek érdek- képviseleti szerve önállóan, teljes jogú tagként vegyen részt az Országos Érdekegyeztető T anács munkájában, s általában is vétójoga legyen a tagságát érintő legfontosabb kérdésekben. Az érdekérvényesítés végső eszközének; a sztrájknak az alkalmazásáról megoszlottak a vélemények. Gyulai Lajos, a kunszentmártoni szövetkezet elnöke a munkabeszüntetések ellen szólt, de mint mondta —, végső esetben azt elképzelhetőnek tartja, hogy a termékek néhány napos visszatartásával igyekezzenek érvényt szerezni jogos . követeléseiknek. Nagy Tamás, a gyáli Szabadság Tsz elnöke á Termelőszövetkezetek Pest Megyei Szövetségének megbízásából javaslatot tett az érdekképviseleti munka megújítására. Ezek szerint az érdek- védelem szervezetének alulról kell építkeznie, a jelenlegi Teszöv-ök és a TOT átalakulásával, s fel kell vállalnia a mezőgazdasági termelők teljes körét. A javaslat szerint meggondolandó az egyéni tagság intézményesítése is. Az önkormányzat mellett az egyén érdek- védelmét ellátó szakszervezetet a termelőszövetkezetben szükségtelennek tartotta. Mint mondotta, a felgyülemlett gondok orvoslására az év utolsó harmadában meg kell rendezni a tsz-ek kongresszusát. Ezt a véleményt többen is hangoztatták. Csipkó Sándor, a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke a I földforgalmazás kötöttségeinek oldását tartotta szükségesnek és azt, hogy a bérrendszer ellentmondásait rövid időn belül számolják föl. Szóvá tette, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kormányban erőteljesebben képviselhetné az ágazat érdekeit. A konferencia ma folytatja munkáját. (MTI) ‘ KÖZÉLET ■Dr. Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára pénteki munkanapját Soltvadkerten töltötte. A nagyközség életéről a pártszékházban Horváth Károly titkár adott tájékoztatást, majd időszerű politikai kérdésekről cseréltek véleményt a résztvevők. Ezt követően dr. Szabó Miklós a Szőlőskert Szakszövetkezetet kereste fel. Itt Tasnádi Miklós elnök, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja a gazdaság eredményeit, terheit ismertette. A megyei pártbizottság első titkára délután részt vett a szakszövetkezet közgyűlésén.
