Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-23 / 46. szám
1989. február 23. • PETŐFI NÉPE • 3 KECSKEMÉTI SZÁRMAZÁSÜ DIPLOMATA KABULI TAPASZTALATAI Rakéták a kolónia fölött • A hallgatóság: keletről hozott fejfedőben a világutazó édesapa és a hűséges feleség-munkatárs. Heltai Nándor Lisztosztás tankokkal — Távgépírón rendeltek haza. Feleségem a két gyerekkel már február elsején elhagyta Kabult. A nagyobbikat beadtuk egy indiai kollégiumba, egyelőre Delhiben tanul. Értékes festményekkel; egy szép sportpályafutás emlékeivel díszített szobában tájékoztatta szüleit hazaérkezése körülményeiről Gyöngyösi Imre, a kabuli magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője. Egy esztendeje Bagdadban találkozott édesapjával. Akkor még ott teljesített szolgálatot, tavaly júniusban helyezték át Afganisztánba. A házigazda szíves engedelmével bekapcsolódhattam a beszélgetésbe. — Messziről úgy tűnik, mintha jelképes lett volna a kapcsolatfelvétel. Hogyan kereskedhetnénk a szegény, távoli, iparilag elmaradott országgal? Futhatunk a pénzünk után. Volt már rá példa. — Készpénzért szállítunk és viszonylag nem is keveset. — Mit? — Elsősorban televíziós készülékeket, gyógyszert, és autógumit. Több mint hatmillió dollár értékben vásároltak tőlünk különböző árucikkeket tavaly. — Vettünk is valamit? — Elsősorban gyapotot, elég nagy mennyiségben. — Ifjabb Gyöngyösiéken nem látszik, hogy háborús városban laktak hét hóna-, pig. Külön ellátást kaptak a diplomaták? — Az utolsó heteket, a város körük zárását követő gondokat kivéve nem volt rosszabb az ellátás, mint a többi szocialista országban. A legritkábban láttunk sorbanállást. Kedvelt, lapos perzsa kenyerükért verődött össze időnként egy-egy kisebb csoport, mint nálunk a lángossütőnél. — Volt-e közvetlen életveszélyben? — Az utóbbi hónapokban a menekülőkkel csaknem kétmillósra duzzadt Kabulbán, eléggé jónak mondhattuk a közbiztonságot. A belvárosban, a fontosabb középületek előtt katonák, pánző jogállású kereskedőkkel — magáneladókkal, vegyes és állami vállalatokkal — építettünk ki kapcsolatokat, a helyzet tisztázódása után van esélyünk az üzletkör bővítésére. — Mi várható? — Minden lehetséges. Egészen fiatal gyerekek kezében is láttunk fegyvert az utóbbi napokban. A kormánycsapatok és a felfegyverzett párttagok mellett más fegyveres csoportok is föltűntek. — A fővárosból is ünnepélyesen vonultak ki a szovjet csapatok? — Nem tudok erről. Úgy hallottam, hogy éjjelenként indultak. Két-három hete még tankok által védelmezett teherautókról élelmiszereket v -(lisztet, cukrot) osztogattak a szegényebbeknek. Az ott szokatlanul szigorú tél eléggé megviselte a környező falvakból a városszéli házikókban meghúzódó tízezreket. — Mit látott utoljára Kabulból? — A nagykövettel a Delhibe induló gépre várakozva, afgán katonákat, a magasban köröző harci helikoptereket, a fel- és leszálló szovjet szállítógépekről az esetleges rakéták eltérítésére, eltájo- lására kidobott hőbombákat. Látszólag béke honolt a környező havas hegyek mögött, de mindenki tudta, hogy csak átmeneti a viszonylagos nyugalom. • Az afgán főváros egyik utcája. 9 Gyöngyösi Imre, a kabuli élmények előadója. célosok őrködtek, néha szovjet egységek autóztak át a városon, járőrök tartották szemmel a korábban forgalmasabb utcákat. — Korábban? — A mind általánosabb benzinhiány miatt a minimálisra zsugorodott a közúti forgalom. Visszatérve előző kérdésére: viszonylag keveset mozogtunk a városban. Vidéki kirándulásról szó sem lehetett. A belövéseket, a rakétákat megszoktuk, már amennyire a veszélyeztetettséghez alkalmazkodhat az ember. Elsősorban a repülőteret nyugtalanították, támadták. A kereskedelmi kolónia számára bérelt épület aránylag közel volt a légikikötőhöz: hallhattuk a ház fölött elhúzó rakéták suhogását. — Miről tárgyalt elutazása előtt? — Húsz tonna dió vásárlásáról. Köt-e még újabb üzleteket Kabulban? — Remélem. Csak a legszükségesebb holmit hoztuk haza, bízunk a mielőbbi visszatérésben. Mivel különbö\ BŰNÖZŐK NYOMÁBAN A fakir és a kifőzdés meséi Nagy szomorúság érte Markó Zsoltot és nagyanyját az év elején. Elhunyt a nagyapa. A húszéves Zsolt édesanyja Amerikában él, ezért lassan 13 esztendeje a nagyszülők nevelik. Mivel pénzt nem voltak hajlandók elfogadni lányuktól unokájuk nevelésért, mindig apróbb ékszerekkel kedveskedett látogatásai alkalmával. A nagyapa halála nehéz helyzetbe hozta a családot. Hogy a temetés költségeit'ki tudják fizetni, az ékszerekhez kellett nyúlniuk. Előbb azonban jó lett volna tudni, mit is érnek voltaképpen. Zsolt január 18-án Kecskeméten az Aranyhomok presszóban találkozott régi ismerősével, Kónya Istvánnal. Megosztotta vele a gondját. Az előadó- művész, pontosabban fakir nagy érdeklődést mutatott a fiatalember problémája iránt. Igaz — mint mondta —, ő nem ért az. ékszerekhez, de minő szerencse, hát az egyik barátjának épp ez a foglalkozása! Természetesen Zsolt a legmesszebbmenőkig számíthat rá, és következő nap estére összehozza majd a találkozót. Másnap ott is voltak valamennyien. Kónya barátja, Kiss György bevallotta, ő sem egészen ékszerész. Foglalkozását illetően egyszerűen csak magánkifőzdében besegítő családtag. De sebaj! Mert van neki egy ismerőse, s no az aztán a szakember! Itt lakik nem mesz- sze a Petőfi Sándor utcai szalagházban. Markó Zsolt ekkor már magával hozta az ékszereket, így rögtön el is hajtottak a Mokka eszpresszó elé. Ott megálltak, beszélgettek, végigmustrálták a gyűrűket, láncokat. Aztán Kiss kiszállt, mondván, megnézi, otthon van-e az ismerőse. Elment, de hamarosan vissza is tért. S tudatta, hogy nem hiába jöttek, mert ez a valaki nemcsak hogy otthon van, de még segíteni is hajlandó. Mindössze egyetlen kikötése van: csak Kiss mehet föl hozzá, csak ő viheti föl az ékszereket. Markó Zsolt hallani sem akart a dologról. A két férfi erre beinvitálta a Mokkába, ahol felöntöttek néhány pohárral. Kiss ekkor felajánlotta, hogy újra felmegy az ékszerészhez és megkéri, hadd mehessen föl Zsolt. így is történt. Ám nem telt el sok idő, visszajött. Csak a fejét rázta szomorúan. A fiatalember beletörődött a döntésbe és átadta az ékszereket. Kiss a holmival eltűnt a lépcsőházban. A két férfi a kocsiban várta. Egy jó félóra múlva érkezett csak meg Kiss, s két szusszanás közben elmesélte, hogy az új kórháznál (!) a rendőrök megzavarták (?), igazoltatni akarták. Nagyon megijedt, s azonnal eldobta az ékszereket. Markó Zsolt nem kérdezett semmit, csak indított s az új kórház felé vette az irányt. Útközben azonban Kiss. módosított a mesén (mert mi más lett volna?), s bejelentette, hogy oda hiába mennek. Igaz, a dobozt ott hajította el, de a zacskót, amiben az ékszerek voltak, még a szalagháznál. Visszamentek hát a Petőfi Sándor utcába, de az értékes holmit sehol sem találták. A fiatalember azonban ilyen köny- nyen nem hagyta magát lerázni. Követelte, hogy adják vissza az ékszereket. Másnap este 8 órára találkozót beszéltek meg a Mackó bisztróban,'s Kónyá- ék megígérték, hogy addigra megpróbálják előteremteni az „elveszett” értékeket. Este aztán Kiss megint remekelt. Már ami a komédiázást illeti. A fiút biztatta, hogy visszajuttatja hozzá az ékszereket. Most éppen nem tudta megszerezni, de egy ismerősénél biztonságban vannak. Ezután szinte naponta randevúra hívták a hiszékeny fiatalembert. Repertoárjuk igen széles volt,, de hát milyen legyen egy előadó- művészé? Fűt-fát összehordtak, csak az ékszereket nem. ’ _Január 30-a volt az a nap, amikor M arkó Zsolt végleg megelégelte a dolgot. Feljelentette „segítőkész barátait”. A többit már kettejük, időnként erősen sántító vallomásából tudjuk. így kiderült, hogy miután Markónak eljátszották azt a kis színjátékot a rendőrökről meg az elhajított ékszerekről, nem sokkal később kettesben visszatértek a szalagház mögé. Kiss — nagy erőfeszítések közepette § rögtön megtalálta az egyik kukában az ékszereket tartalmazó zacskót! Mindjárt el is felezték a szerzeményüket. Épp a feljelentésük napjáig, január 30-áig rejtegették a lopott holmit. Ezen a napon aztán Kónya letétbe helyezte az ékszereket, melyekért 150 ezer forintot kaptak. (Egyébként azóta kiderült, hogy értékük meghaladja á 250 ezer forintot.) A kapott ’pénzt megosztotta Kissel. A nyomozás során az ékszereket sikerült lefoglalni, az elosztott' összegből Kissnél 25 ezer, Kónyánál 19 ezer forintot találtak meg. Hiába no, mégis csak van valami a régi mondásban: suszter maradjon a kaptafánál, bocsánat: a fakir maradjon a szögeinél, a kifőző pedig-a fazéknál. Ellenkező esetben (lásd mint-fent), marad a rács, választási lehetőség nélkül. Bencze Andrea TÁRSADALMI ELLENŐRÖK MUNKÁBAN Szélmalomharc-e a fogyasztói érdekvédelem? A fogyasztó kapja meg a pénzéért, ami neki jogosan jár. Mig nem hozzák az ételt és az italokat esti próbavásárlásunk alkalmával, előtte a Városi Szak- szervezeti Bizottság társadalmi kereskedelmi ellenőreinek korábbi tapasztalatairól érdeklődöm a kecskeméti Szélmalom csárdában. A hentes, aki találkozni akart Teljes nevét és a munkahelyét egyikőjük sem kívánja felfedni, hogy a jövőben is zavartalanul képviselhessék a fogyasztók érdekeit a kereskedelemben és a vendéglátásban. D. János és felesége munkás, B. László nyugdíjas, a negyedik pedig—egy hölgy — egy közlekedési vállalat alkalmazottja. Ok is látják, hogy romlik a pénz, nehéz a megélhetés, hát még ha be is csapják vagy visszataszító körülmények közt fogadják a vevőket a forgalmazóhelyeken! Szerintük a zöldségfélék kétharmad részénél nem tüntetik föl az eladók, hogy a szóban forgó termékek I., II. vagy III. osztályúak-e. Ez azután szabad utat nyit az árdrágításhoz. Az I. osztályúként kínált áru nemegyszer harmadosztályú. Egy Tatár sori vegyesboltban észrevették: a kiskereskedő mérlege kívül, a vevőknek egy dekagrammal többet jelzett, mint belül, a másik oldalon. Ezt szalámi-próbavásárláskor fedezték fel. Figyelmeztették a boltost a helyes mérésre. — Elkeserítő, amikor falra hányt borsó minden szavunk -9 jegyzi meg D. János. — Egy műkerti kereskedőt egyszer arra kértünk: takarítsa ki, hozza rendbe az üzletét. Tudja, mit válaszolt? Pirulna az újságpapír, ha leírná ... — Velem egy hentes tűzött össze az egyik alkalommal — hallom B. Lászlótól —, amikor valakit becsapott és erről jegyzőkönyvet készítettem a városi tanács számára. Azzal fenyegetődzött, í hogy „majd találkozunk!” Se többet, se kevesebbet A közelmúltban a Petőfi Népe ügyeletes riporterének telefonált egy olvasó — névtelenül —, hogy rosszul jár, aki a Szélmalom csárdában vásárol. Egy- re-másra követnek el árdrágítást. Valóban? Azért jöttünk, hogy meggyőződjünk a bejelentés mellett — vagy ellen — szóló tényékről. A pincér hamarosan hozza az ételt B. László és ellenőrtársa, majd az italokat D. Jánosék — velem együtt három- személyesre bővült — asztalára. Mint akiknek sürgős az útjuk: fizetünk, de azonnal be is mutatkozunk. Az ezerforintosokból visszaadott pénzt a számlákkal az asztalon hagyjuk, hívjuk az üzletvezetőt, hogy egyeztessük: amit kaptunk, az mennyi, és hány forintba kerül? D.-né egy italmércét vesz elő (akár egy henger alakú hőmérő), rummal ki- öblítteti, hogy ne tapadjon. Beletölti, először az egyik, majd a másik—féldecinek kért — Casino rumot. Az első 5,3, a második viszont csak 4,5 centiliter. „Fel-” — és „lefelé” is tévedett tehát, aki a röviditalokat kiadta. Nagyobb pontosságot g- hiteles mérést — vár ezután az itt dolgozóktól D.-né. Se többet, se kevesebbet — fordul Nagy György üzletvezetőhöz —, csak amennyi jár! Az árak? Ötven forint egy fél deciliter rum, ugyanennyi a hubertusz is. Sok? Szabadáras termékek. Veszi, aki veszi! Mi nem vettük, csak „próbáltuk”. Három gyömbéres üdítővel együtt 198 forintot fizettünk volna egyébként ezzel a vásárlással, az itallap áraival megegyezően. A konyha és a WC sokat elárul Akik a marha- és a borjúpörköltet rendelték, B. Lászlóékhoz is átülök kis időre. Mondják: a 76 és 97 forintos árhoz képest finom és — szemmel láthatóan — kielégítő mennyiségű a két pörkölt. A köretként adott burgonyán vörös- és fehérkáposzta, borsó és petrezselyem, díszítésül. A kenyérszeletek 2- 3 centiméter vastagok. A tiszta evőeszközök, a színültig töltött só- és paprikatartó — amelyből nem hiányzik a fogpiszkáló sem — vendéglátói szakmai igényességről tanúskodnak. Harmincnyolcféle ételből 24 frissensült. Az 'étkezés teszi ki a forgalom felét. Annyira azért nem bízik B. László a szemmértékében, hogy a húsadagokat a konyhán vissza ne mérné. A marha- pörkölté 23, a borjúé 16 dekagramm, több, mint amennyit másutt szoktak adni. Először vagyok a Szélmalomban — azelőtt sosem jártam itt. Ám a péntek esti látogatás a társadalmi ellenőrökkel a tiszta konyhában, benézve a hűtő- szekrényekbe, amelyekben friss húsokat találunk, érezve a jó levegőt, és látva az ujjnyi vastagon sózott húsvágódeszkákat a feldolgozóasztal mellett: újra egy alapvető dolgot juttat az eszembe. A kulturált vendéglátás itt kezdődik. Amikor a WC-t is útba ejtjük, D. János ezt a hasonlatot teszi: — Mint egy gyógyszertár. így kellene az illemhelynek mindenhol kinézni! Ittas embert kiszolgálni nem tilos? Elapad viszont a kedvünk, oda a jó hangulatunk a Rákóczi úti Dióhéj vendéglőben. Egy zöld kabátos férfi 19 órakor már alszik az egyik asztalnál. Nem az esti mesétől, hanem a részegek kiszolgálását tiltó rendelet megszegésétől. Lekonyul a feje a sáljához. Megártott a sör. Mások is „beszedegettek”. Őket az üzletvezető már nem láthatja. Tizennyolc órakor hazament. D. Jánosné fejfájásra gyógyszert vesz be, hogy el bírja kezdeni a munkát a füstös, áporodott levegőben. Nem forognak a ventilátorok. A WC-kben nincs papír, törülköző és szappan. Nem vigasztalja sem öt, sem pedig társait, hogy a próbavásárláskor több röviditalt hozott ki nekik a felszolgáló. Az egyik rum S 5 helyett—6 centiliter volt. A bőkezűséget inkább a kulturált vendéglátás megteremtésében látnák szívesebben az ellenőrök. A konyhai mérleg légypiszkos. A főzőedények elhasználtak. Egy részük az asztal alatt. — Akár egy hobbin, vagy egy nyárikonyhában! — mondja fejcsóválva B. László. Eszi, nem eszi — ki kell fizetni! A próbaképp vásárolt borjúpörkölttel sincs megelégedve. — Pörkölt nokedlival, díszítés nélkül? — hallgatja az ellenőr észrevételét Szabó Györgyné szakács. — Szeletelhetett volna mellé uborkát, de javasolhatnám a piros káposztát, a céklát, á petrezselymet és a reszelt sárgarépát is. Lépten-nyomon erősödik bennünk a felismerés, hogy a Dióhéjban a vendéglátás — ha csak sürgősen nem történik valami — menthetetlen „beteg”. Az csak töredéke az itteni bajoknak, hogy a nokedlis pörkölt árához Sebők Tibor felszolgáló hozzászámolta két szelet kenyérét is (4 forint), bár a kenyeret a tésztás ételhez a próbavásárló nem kérte. Az alkalmazott ezért egyénileg felel. Nagyobb baj a Dióhéj általánosan siralmas állapota. Atvészeli-e a vendéglő és a fogyasztók— az őszre tervezett fölújításig hátralévő időt? A raktár sálétromos. Az ablakmélyedésben pókháló. Három mosogatóedény kellene, hogy a poharakat a közegészségügyi előírások szerint elmossák és öblítsék. Ezzel ’szemben a mosogatást és az öblítést is egy edényben végzik. A kétajtós hűtőszekrényben kocsonyás levest találunk egy feketedő alumíniumlábosban. A borjúhús sárga színe is szemet szúr öttagú csoportunknak. Némelyik belsörész ugyancsak el- színeződött. Ami viszont éles vitát vált ki köztünk és az időközben megérkező üzletvezető, Csöszi László között, az egy barna karaj. "V4- Büdös! — állítjuk öten. — Tévednek! — kel a karaj védelmére a szemüveges férfi. — Csak a tejsavas erjedést érzik. ‘‘íŐSíTegyünk próbát! — sietnék a segítségére. — Ha nem hisz nekünk, hívjuk be az első járókelőt az utcáról, döntse-el az: igazunk van-e, vagy nincs? — Ne csináljon nekem ellenreklámot! —I tiltakozik. — A vásárlók könyvét nézzék meg inkább! Olvassák el, abba mit írtak. Vásárlók könyve, házi használatra Elolvassuk. A 10026-tól a 10040-es sorszámig — véges-végig i— csupa elismerés. Talán az egész megyében nincs akkora méltatása a vendéglátásnak, mint itt. Az ellenőrök azonban azt is látják, hogy a vásárlók könyvéből egy bejegyzést sem továbbított Csöszi László a a Kiskunsági Vendéglátó Vállalatnak. Az elismerések így megmaradtak házi használatra. Azokhoz csupán a vendéglővezető fűzött pár soros ;— köszönő r— megjegyzést, aláírásával és pecsétjével „nyugtázva” a dicséreteket. — Nem hallott arról, hogy a vásárlók könyvéből minden beírásból el kell küldeni egy példányt a felettes gazdálkodó vállalatnak? — kérdezi D. János. ■ Úgy tudom, hogy csak a panaszokat kell a vállalathoz továbbítani. A dicséretek maradhatnak. Maradjanak is, egyelőre! Kohl Antal Szigorúbb vámintézkedések az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaságban szigorúbbá vált vámrendelkezésekről adott részletes tájékoztatást a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az MTI-nek. A turistákat számos változás érinti, mivel február 1-jétől több árufajta kivitele esetén a korábbinál nagyobb illetéket kell fizetni. Százszázalékos kiviteli illeték fizetendő a textíliák, fonalak, hanglemezek, elektromos háztartási készülékek, háztartási és gazdasági cikkek, szerszámok, vasáruk, kerti készülékek, fából készült háztartási és gazdasági cikkek, kerékpárok, fotó- és filmfelvevő készülékek, világító- testek, szeszes italok, lakkok és festékek után. Százötven százalékra emelkedett a kiviteli illeték a műanyag és gumitermékeknél, a háztartási vegyi áruknál és az építőanyagoknál. Csak 200 százalékos illeték megfizetése után lehet kihozni az országból vasútmodelleket és alkatrészeket, üzemanyagot, csokoládét, csokoládétsrmékeket, kakaóport, kávét, zsírokat, vajat, sajtot, olajat, tojást, tojásport, tejet, tejport, valamint egyéb élelmiszert és élvezeti cikket, papírt és írószert. Néhány új termék is felkerült az illetékköteles áruk jegyzékére. Ilyenek a nyomdatermékek amelyek kiviteli illetéke 200 százalék —, a termelési eszközök, mezőgazda- sági és művészeti termékek. A termelési eszközök után 100 százalékos, a mezőgazdasági és művészeti termékek után 150 százalékos kiviteli illeték fizetendő. A korábbiaktól eltérően húst, húsárut még kiviteli illeték ellenében sem lehet az országból kihozni. Ugyancsak tilos a kivitele a bőrből készült munkaruházatnak, az ágytollnak és dunnáknak, a gáztűzhelyeknek, háztartási mosógépnek, személy- gépkocsinak, motorkerékpárnak, mopednek, nemesfémeknek, bélyegeknek, kötöződrótnak, fotóvegyszereknek. Egynapos utazásnál változatlanul személyenként 100 márka értékű, két napot meghaladó utazás esetén maximálisan 200 márka értékű — engedély-, illetve illetékmentes — árut lehet kivinni az országból.
