Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
IDŐJÁRÁS Várható időjárás az ország területére ma estig: Megszűnik a csapadék, felszakadozik a felhőzet, a legtovább délkeleten marad borult az ég. A legmagasabb nappali hőmérséklet 4, 9 fok között várható. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. 45. szám Ára: 4,30 Ft 1989. február 22., szerda Csupán az adó nem lehet orvosság A kiskereskedők és a szolgáltatók helyzetéről tárgyalt a Fogyasztók Megyei Tanácsa Milyen hatása van az adóreformnak a kiskereskedelemre és a szolgáltatásokra? — erről tárgyalt tegnap Kecskeméten a Fogyasztók Megyei Tanácsa Hazag László elnökletével. Elsőként Somodi Sándor, a Bács-Kiskun Megyei Adófelügyelőség vezetője ismertette tapasztalataikat. Elmondta, hogy a magánkereskedők és -szolgáltatók tavalyi jövedelmi helyzetéről még nincsenek adataik; erről a február végével záruló adóbevallást követően, két hónap múlva lesz pontos képük. Nyolcvanezer bevallást várnak. Arról, hogy korábban mire épült az adóztatás az ellátás említett területein, több példát is felsorolt. A textilruházati szakmában, amelyben négyszázhat kisvállalkozót tartanak számon, a múlt évben átlag 45 ezer 998 forintot tett ki az adó alapjaként egy személyre jutó jövedelem. Ez után 3440 forintot fizettek. A varrónők keresete volt a legalacsonyabb. A jövedelmi különbségek szakmánként változtak. így az adóalapok is eltértek. Az építő kisiparosoké 95 ezer 620, a fémtömegcikkiparban dolgozóké (esztergályos, lakatos, stb) 103 ezer 939, míg a közúti szállításban részt Vevőké egyenként 110 ezer 621 forint volt. A magánkereskedőké — egy főre számítva — meghaladta a 92 ezer forintot. Megoszlottak a vélemények abban a kérdésben, hogy az új pénzügyi elszámolási rendszer igazságos-e, és hogy minden árnövekedésért kizárólag az adó okolható-e. Somodi Sándor szerint közterhen az emberek általában csak az adót értik, holott van fizetnivaló bőven még ezen kívül is. Az, hogy ki, miként tud megélni, s hogy a szolgáltatások piaca valóban mindenhol a helyi keresletnek megfelelően műkpdik-e, gazdasági tényezőkön, és nem annyira az adózáson múlik. Példát is említett erre. Kecskeméten hiába van százharmincnál több magántaxis, ez nem vigasztalja meg azokat, akik a cipőjüket, a tévéjüket, vagy a rádiójukat szeretnék — hasonlóan kedvező piaci körülmények között — megjavíttatni. A hozzászólók közül Winkler László az Élni és élni hagyni német közmondásból szűrt le tanulságokat mai helyzetünkre. Mivel az idei falugyűléseken is kitűnt, hogy a lakosság drágállja a szolgáltatásokat—az autójavításnak, az ágyneműmosásnak és a festésnek magasak az árai —, szerinte erősebb piaci kínálattal lehetne ezen segíteni. Csupán az adó nem lehet orvosság a társadalom problémáira, erre mutatott rá a többi felszólaló is. Az áfát a kecskeméti taxisok ürügyként használták fel áremelésre — hangzott el Somodi Sándortól. Másutt egy vállalkozó 50 ezer forintért szerelt volna fel villámhárítót egy-egy hidroglóbuszra. A megrendelő cég képviselője viszont azt ajánlotta: kap érte 60 ezret, ha darabonként 8 ezret visszafizet neki. A megvesztegetőkkel Rehák László, a KIOSZ megyei szervezetének titkára a becsületesen dolgozó kisiparosokat állította szembe. Rájuk is hat a rossz gazdasági helyzet és a megromlott közhangulat — hat év alatt 40 százalékkal nőttek a kisiparosok költségei —, I az, hogy bonyolult könyveléssel kell naponta egy órát eltölteniük. Ennek ellenére a KIOSZ is segít abban, hogy február 28-ig a szervezet kecskeméti Csokonai utcai székházában az adófelügyelőség alkalmazottai átvehessék a kisiparosoktól az adóbevallásokat. — Az adóbevallás a sok adminisztrációs munkával nem kis terhet ró a szolgáltatókra — mondta Nyirádi Miklósné dohány- és ajándékkereskedő. — Van olyan társam, aki könyvelőt bízott meg adóügyeinek az intézésével, havi 1250 forintért. — A bajai Albert József és a kecskeméti Bordós Lajos a kisiparosokat mint fogyasztókat is érintő inflációs hatásokról beszélt. A Bács-Kiskun Megyei Ipari Szövetkezetek képviseletében Flórián-Szabó András amiatt aggódott, hogy ha a gazdasági helyzet további romlása következtében a Duna-menti Szolgáltató Szövetkezet üzleteit bérbe adja átalánydíjas vállalkozóknak, ez májusban újabb áremelkedési hullámot indíthat el ezen a területen. K —I SZIMPÓZIUM A CSOMAGOLÓANYAG-GYÁRTÁSRÓL Kiemelkedő évet zárt a nyomda Üzemlátogatással kezdődött tegnap Kecskeméten az a szimpózium, amelyet a Petőfi Nyomda rendezett az öntapadócímke- es hajlékonycsomagoló- anyag-gyártásról. Ezt követően a Tudomány és Technika Házában e témakörökkel foglalkozó szakmai előadásokat hallhattak a résztvevők. A rendezvény végeztével Sebesvári László általános vezérigazgató-helyettest, az egyik előadót kertük rövid beszélgetésre. —Kik voltak a szimpózium résztvevői? — Elsősorban vevőink, szállítóink és kooperációs partnereink. Örömmel tapasztaltuk, milyen nagy az érdeklődés, hiszen százhúsznál több vendéget fogadtunk. A partnerek és vásárlók közül eljöttek a Kőbányai Könnyűfémmű, a papírgyárak, a Caola, a Tungsram, a Növényolajipari Vállalat, a Győri Keksz- és Ostyagyár képviselői. A felsorolás korántsem teljes. (Folytatás a 2. oldalon) • Üzemlátogatáson. ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ]A párt az egész társadalom véleményére kíváncsi I Az agrárpolitikai koncepcióról áprilisban döntenek Kedden reggel a KB székházában — Berecz János elnökletével — a párt agrárpolitikai tézistervezetének vitájával folytatta munkáját az MSZMP Központi Bizottsága. A felszólalók valamennyien nagy jelentőségűnek ítélték, hogy a mezőgazdaság helyzete, az ágazat koncepciója a testület ülésének napirendjére került. Többen is hangsúlyozták, hogy a három évtizeddel ezelőtt meghirdetett agrárpolitika jelentős eredményeket hozott, mégis szükség van az új koncepció kialakítására. Olyannak ítélték az előterjesztést, amely alapjaiban alkalmas új tézisek megfogalmazására, de voltak, akik úgy vélekedtek: a benne foglalt célrendszert még konkrétabbá, markánsabbá kell formálni. Hangsúllyal szólt erről Csáki Csaba is. A testület elé tárt helyzetértékelést, a különböző elgondolásokat — tágab- ban: a magyar mezőgazdaság múltját és jelenét IP értékelve többen olyan . tényezőkre hívták fel a figyelmet, amelyek az előterjesztésben véleményük szerint nem kaptak kellő hangsúlyt. Váncsa Jenő kiemelte, hogy a magyar- országi reformfolyamat éppen a mező- gazdaságban tudta a legnagyobb mértékben kifejteni hatását, hiszen itt tért át a kormányzat elsőként a közvetett irányításra, jellemző volt a termelők más ágazatokéhoz képest szabadabb mozgástere. Nem kevésbé lényeges, hogy a mezőgazdaság a szocialista Magyarországon a kezdetektől fogva vegyes tulajdonú ágazat volt. Berend T. Iván történelmi értékű pozitívumnak mondotta, hogy az önigazgatás egyedül ebben az ágazatban valósult meg hazánkban. Mezőgazdaságunk az elmúlt évtizedekben stabilizáló szerepet I töltött be a népgazdaságban, most azt ■ kell elérnünk, hogy e szerepét a jövő- I ben is megtarthassa — fogalmazott 1 Romany Pál. Számos felszólaló rámutatott, hogy hazánk, legalábbis ami a mezőgazdaságot illeti, kiállja az összehasonlítás próbáját a világ fejlett országaival. Az ágazat önmagához képest is rendkívül sokat fejlődött, nem túlzás azt mondani - ahogy Juscsák György fogalma- I zott —: a parasztság arculata megvál- I tozott, munkájában megjelent a legfej- I tettebb technika. Mezőgazdaságunk nyitottá vált a vüág korszerű módszereinek befogadására, s ennek is köszönhető, hogy a legigényesebb piacokon is versenyképesek termékeink. Most olyan időszakban kell helytáll- I ni, amikor valóságos „szubvencióháború” folyik a világban. Az OECD- országok 1980-tól mostanáig megkétszerezték mezőgazdasági támogatásaikat, s például 1987-ben az Egyesült Államokban Iowa állam farmerei több támogatást kaptak, mint egész Afrika a Világbanktól. Beck Tamás elmondta, hogy a kereskedelmi tárca a maga esz- | közeivel igyekszik "segíteni a mezőgazdaság versenyképességét. A tervezett offenzív piaci fellépés egyik példájaként szólt arról: a tárca olyan saját külföldi kiskereskedelmi hálózatot kíván kiépíteni, amelynek üzleteiben a nyugati vásárlók megtalálják a jellegzetes magyar élelmiszer-ipari termékeket. A monopolhelyzetek megszüntetésére törekszenek, amit az is bizonyít, hogy az exportban már csak a termékek 30, az importban pedig 20 százaléka engedélyköteles. Olyan fontos cikkek kerültek le az utóbbi időben a kivételi listáról, mint a kávé és a bor. Rimóczy Sándorné a monopóliumok további csökkentését szorgalmazva javasolta a Gabonatröszt kizárólagos exportjogának megszüntetését. Váncsa Jenő, aki ugyancsak széles áttekintést adott a mezőgazdasági tárca tervezett lépéseiről, már arról is beszámolt, hogy nemcsak az export-monopóliumnak, hanem magának a trösztnek a megszüntetése is szerepel az elképzelések között. A kormányzati orvoslást igénylő gon- I dókat sorolva egyebek között szólt a I költségvetési támogatások leépítésének I elkerülhetetlen, ám jelenlegi helyzetükben igen nagy körültekintést igénylő folyamatával. Azt is hozzáfűzte: a tárca már évek óta a minőség programját szorgalmazza, a termelők azonban csak nagyon lassan hajlandók tudomásul venni az új követelményeket. Márpedig a kezdeményező szerep a jövőben is a nagyüzemeké marad, a kormányzatnak csupán a megfelelő feltételeket kell ehhez garantálnia a szabadabb vagyonmozgás, gazdálkodási formaváltás jogi kereteinek kialakításával, a korábbi kötöttségek oldásával. Ennek megfelelő javaslatait a Minisztertanács még az első félévben az Országgyűlés elé is terjeszti. Hiánygazdaság és túltermelés Az agrárszektor ugyanakkor súlyos belső feszültségekkel is küszködik. Gu- biczá Ferenc kijelentette: többet már nem lehet „kifacsarni” a mezőgazdaságból, az árbevétel-arányos nyereség itt kevesebb, mint a fele az iparban elértnek. Dudla József egyenesen elkeseredettségről, távlatvesztésről beszélt, de Szabó István is hangsúlyozta: elodázhatatlan feladat annak megvizsgálása, hogy az 1500 mezőgazdasági üzemből mennyi került igen nehéz helyzetbe. Révészné Kéri Anna egyébként ötszázra becsülte á „máról holnapra tengődő” üzemek számát. Aggodalomra ad okot a kistermelők helyzete is: csökken vállalkozókedvük r— mutatott rá Hegedűs Lajos. Garantálni kellene a tézisekben is — mondotta - , hogy az adórendszer hosszú távon sem rontja termelési feltételeinket. Burgert Róbert a gondok forrását részben abban látta, hogy napjainkban egyszerre tapasztaljuk a hiánygazdaság és a túltermelés jeleit, mert a piaci viszonyok csak részben működnek, és ezzel nem mindig van tisztában az irányítás. Az önköltség elismerésére hivatott árak alkalmatlanok a piaci viszonyok közvetítésére, ezért az árrendszeren mielőbb változtatni kell. Szlame- nicky István a másik oldalról, a gazdálkodói magatartás szemszögéből vizsgálta a piac szerepét, amikor a marketingszemlélet hiányát tette szóvá. Mint mondotta, sokan máig is a mezőgazdasági termékek „átvételében” gondolkodnak, s nem abban, hogy ezeket a cikkeket eladni kell. Azt is megjegyezte: ha azonban továbbra is kétszámjegyű lesz az infláció, akkor az egyre szűkülő belföldi piac válik az élelmiszer-gazdaság fő „ellenfelévé”. Kovács Imre szerint — noha a szerkezetváltáshoz kétségtelenül új beruházások is kellenek — pénz nélkül is sokat lehet tenni a versenyképesség javítása érdekében. E szempontból ítélte fontosnak a deregulációs folyamat következetes végigvitelét, azt tehát, hogy a termelő olyan helyzetbe kerülhessen, amelyben valóban megismerheti a piacot, alkalmazkodhat hozzá. A napirendre tűzött témát több felszólaló nemcsak fontos gazdaságpolitikai, hanem rendkívül jelentős politikai kérdésnek is minősítette. Burgert Róbert így fogalmazott: ja vidék, s ezen keresztül az ország politikai stabilitásáról van szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy 3 millió választópolgár szavazata is a tét akkor, amikor a reform törekvéseit kell a vidék nyelvére „lefordítani”. Maróthy László ezzel összefüggésben leszögezte: a magyar vidék politikai tényező, s ekként szerepel most a testület napirendjén, de így tekintenek rá a legkülönfélébb alternativ szerveződések is. Ki kell mondanunk ezért — hangsúlyozta 1—, hogy az MSZMP a vidék pártja is, amely országos fejlődési pályán akarja megújítani a mezőgazdaságot. Ennek szellemében kell készülni majd a választásokra is. Berend T. Iván ugyancsak már a jövendő választási kampányra tekintve foglalkozott e kérdéssel. Rámutatott: a párt propagandájában, így a majdan véglegesítendő tézisekben is nyomatékosabban kell és lehet szólni agrárpolitikánk sikeréről, és világos érvekkel kell politikai harcba szállni azokkal a mostanában megfogalmazott elképzelésekkel, amelyek valamiféle farmergazdaság megteremtésében vélik a fejlődés útját. Fel kell tárni az effajta programok ta- lajtalanságát — mondotta, maga is megfogalmazva néhány olyan tényt, például a farmergazdaságok megteremtéséhez szükséges, elképesztően magas beruházás-igényt, amely világosan megmutatja, hogy az MSZMP megújulási elképzelése áll a valóság talaján. Az agrárpolitika a választási kampány első igazán fontos területe lehetne, s nem kell megvárni a választásokat, hogy azzá tegyük — hangoztatta. A különböző alternatív szervezetek javaslatai is szóba kerültek az ülésen. Szabó István felhívta a figyelmet: a megalakult pártok, alternatív szervezetek agrárpolitikájuk kialakításával foglalkoznak, s ha ennek súlyát nem is kell eltúlozni, azért lebecsülni sem szabad. Űj földosztás helyett eredmény- érdekeltséget A különböző alternatív szervezetek javaslataira más hozzászólók is reagáltak. Mások azt hangsúlyozták: fontos, hogy a gazdasági életben a földet tőkeként kezeljék, de ez sem lehet alapja egy új földosztásnak. Szükség van viszont a tulajdonformák, a vállalkozások sokszínűségének megteremtésére, esélyegyenlőség biztositására az egyéni, családi vállalkozásoknak is. Judik István szavai szerint: új földosztás helyett az eredményérdekeltséget, a vagyonból való részesedést kell elérni, megteremtve annak lehetőségét, hogy a mezőgazdaságban dolgozók úgy bánjanak a rájuk bízott eszközökkel, mintha azok a sajátjuk lennének. A tagok tulajdonosi mivoltának érvényesítését Szlamenicky István a szövetkezeti mozgalom kulcskérdésének nevezte. Többen szóltak az érdekképviselet, érdekvédelem megváltozott funkciójáról. Burgert Róbert szerint a leendő mezőgazdasági kamara alulról építkezve, a falusi mezőgazdasági bizottságokból állhatna össze, s legfontosabb feladata nem a kormánnyal való hadakozás, hanem az egymás közötti vita lehetne. Szabó István szerint a mezőgazdasági kamara koncepciója egyelőre nincs kidolgozva, s bár tudomásul kell venni, hogy az érdekképviseleti monopóliumok megszűntek, felhívta a figyelmet: a tsz-eknek egy sor szociálpolitikai, társadalompolitikai feladatot is el kell látniuk, az érdekérvényesítés tehát ezen a területen bonyolultabb folyamat, mintsem hogy egyszerű szervezeti változtatással ,— kamara létrehozásával — sikerüljön megtalálni a megoldást. A mezőgazdaság helyzetének megvitatásakor nemcsak egy ágazatról, hanem a falu, a vidék lakosságának életéről, hangulatáról, jövőjéről is szó van — hangsúlyozták többen, köztük Judik István és Varga László. A téma tárgyalása tehát összefügg a település- fejlesztési politikával is, azzal, hogy megmarad-e a falvakban a „képesség- megtartó népesség”. Ezzel kapcsolatban Burgert Róbert kiemelte: a falunak kell termelési központtá, az integrált termelés fő szervezőjévé válnia. Meg kell fordítani azt a jelenlegi helyzetet, hogy a falu van alárendelve a nagyüzemnek. Egy másik összefüggést, pontosabban annak hiányát tette szóvá Maróthy László. Az MSZMP-nek jelenleg nincs aktív környezetvédelmi politikája — jelentette ki, rámutatva, hogy enél- kül pedig az agrárgazdaság megújulása sem lehet teljes, hiszen itt a többi között olyan kérdésekről van szó, mint a talajtermékenység fokozatos- romlása, vagy a "külpiac által is mind jobban igényelt környezetbarát termékek gyártásának ösztönzése. Fontos a háttéripar Elhangzott több konkrét javaslat is. Juscsák György az agrárképzés javítását, a menedzser típusú képzés megteremtését, az agrárüzemek és az agrár- oktatási intézmények kapcsolatának javítását sürgette. Beck Tamás az ösztönzés jelentőségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy bizonyosan megtérülő beruházásról van szó. Csikasz Jánosné a háttéripar szerepét hangsúlyozta, s olyan feltételrendszer kidolgozását sürgette, amelynek segítségével mindenki abban érdekelt, hogy a végtermék jól képviselje mezőgazdaságunkat a külpiacon. Tizenkilencen fejtették ki véleményüket, ketten pedig Írásban adták be felszólalásukat. Iványi Pál egyetértett azokkal, akik az agrárpolitika és a széles értelemben vett politika kölcsönös összefüggéseire hívták fel a figyelmet, hiszen — mint mondta—a falu arculata, az ottaniak életkörülménye, létbiztonsága — politikai kérdésként kell hogy foglalkoztassa a Központi Bizottságot. Még egyszer rávilágított arra, hogy az agrárkoncepciónak szoros egységben kell lennie az egész gazdaság megújulásával kapcsolatos elképzelésekkel. Mint ahogy a mezőgazdaság versenyképességét is befolyásolja, hogy az egész népgazdaság fejlődése, eredményessége hogyan alakul. Az agrárolló szűkítése — amit teljesen jogQS igénynek tartott — ugyancsak megköveteli, hogy jelentősen javítsa teljesítményét a gazdaság valamennyi résztvevője. Mivel az állami támogatás lehetőségei végesek, így fogalmazta meg a mezőgazdaság jövőjét befolyásoló alapvető tényezőt: miként sikerül alkalmazkodni a piacokhoz? A dokumentum formálásával kapcsolatos konkrét javaslatokról szólva elmondta, indokoltnak tartja az észrevételek beépítését, az előterjesztés részbeni szerkezeti módosítását. Ezt szerkesztőbizottság végzi majd el. Az ily módon átdolgozott tézistervezet a Népszabadság csütörtöki számában, valamint — az előadói beszéddel kiegészítve — a Magyar Mezőgazdaság című lapban jelenik meg. Az így kezdődő párt- és társadalmi vita tapasztalatait összegezve várhatóan április végén dönt a Központi Bizottság az agrárpolitikai koncepcióról. Ezután határozathozatal következett. A testület az Írásos előterjesztést, az előadói beszédet, a vitaösszefoglalót, valamint azt a javaslatot, hogy a dokumentumot hozzák nyilvánosságra, egyhangúlag elfogadta. (Folytatás a 2. oldalon.)
