Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

I

PETŐFI NÉPE • 1989. február 18.

A betétek titkosak, adómentesek és csökkennek

Január utolsó hetében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet fogadott el a takarékbetétekről. Az új törvényerejű rendelet tulajdonképpen módosítás, a takarékbetétekről és a betétesek jogai* ról majd’ négy évtizeddel korábban,

• 1952-ben elfogadott tvr-t váltja fel. Igazság szerint nem a takarékbetétről. és a betétesekről szóló paragrafusok avultak el, hanem a pénzügyi-banki környezet változott oly nagy mértékben, hogy szükségessé vált az újbóli szabályozás.

A legfrissebb ide vágó változás: a bankreform kiteljesedése napirendre tűzte a gazdálkodó és a lakossági szféra pénzügyeinek kereskedelmi bankoknál történő intézését. Ez január elseje óta történik: a jelenlegi és a majdani kereskedelmi bankok jogosultak a lakossá- | got mind passzív, mind aktív bankműveletekkel kiszolgálni. Azaz: betéteket fogadhatnak el a lakosságtól, hiteleket, kölcsönöket nyújthatnak magánszemélyeknek. Tulajdonképpen ebből a változásból is levezethető az új törvény- erejű rendelet megalkotásának szükségessége.

Megszűnik a monopólium

A múlt év végéig a lakossági bank- tevékenység az OTP és a takarékszövetkezetek monopóliuma volt, s minthogy az OTP a Pénzügyminisztérium szakvállalataként működött, a betéti és a hitelkamatok mértékét az alapító képviseletében a pénzügyminiszter állapította meg. A részvénytársasági formában működő kereskedelmi bankok . önállóak, s noha részvényeseik között a Pénzügyminisztérium is szerepel, a kereskedelmi bankoknak nem adhat utasításokat, jogköre csak a szakfelügyeletre vonatkozik. A monetáris irányítás keretében viszont a Magyar Nemzeti Bank elnökének kamatmeghatározási joga van. Az idei évre az MNB elnöke kamatplafonokat rögzített: az 1 éven belüli lejáratú betétek kamatplafonja évi 12 százalék, az 1-3 évre lekötött betéteké pedig évi 20 százalék. Lényeges momentum :— s ez része az új szabályozásnak —, hogy a lakossági bankműveletek végzésében közreműködő bankok a kamatplafonokon belül önállóan állapíthatják

meg az egyes betétfajták kamatfeltételeit, amelyeket — ha a betétet szerződésben kikötötték — egyoldalúan is módosíthatnak. (A betétes viszont nem köteles a módosítást elfogadni). Az egyoldalú módosítás lehetőséget ad arra, hogy a bankok rugalmas kamatpolitikát érvényesíthessenek, a kamatlábat a pénzpiaci körülmények figyelem- bevételével a kamatplafonon módosíthassák. (Nyilván felfelé, mert az infláció erőteljes mérséklődésének „veszélye” a mostam évtizedben nem fenyeget.)

Mi lesz a reálértékkel?

Ugyancsak lényeges, hogy a betétgyűjtés decentralizálása közepette is érvényben maradnak a takarékbetétek alapvető jellemzői: a betétek titkosak, adómentesek, nem évülnek el és visszafizetésüket az állam szavatolja.

Az ügyfelet, a lakosságot az új törvényerejű rendeletben foglalt szabályozásból kizárólag az érdekli, hogy betétként elhelyezett pénzmegtakarításai — a kamatok közvetítésével -— meg tudják-e őrizni reálértéküket. A lakos-; ság pénzmegtakarítási hajlandósága — bár helyesebb lenne készségről és képességről beszélni — az utóbbi években csökkent. Ennek okai között előkelő helyen szerepel az a tény, hogy ebben az évtizedben a fogyasztói árin^ dex minden esztendőben magasabb volt, mint a lakossági betétek átlagkamata, következésképpen 1980 óta a reálkamatláb negatív jellegű. (1988-ban pl. a betétek átlagkamata 12,6 százalék volt, a reálkamatláb pedig kb. mínusz 3 százalék.)

Az elmúlt esztendő negatív tapasztalataiból okulva a kamatozó betétállomány csökkent — általában minden betétfajta kamatlába emelkedik. (Egyes esetekben az 1988. évi kamat- prémium kamatlábba történő beolvasztásával.) A látra szóló betétek évi 8, az 1-2-3 évre lekötött betétek 13,514-15 százalékkal kamatoznak, a takaréklevél-betétek egyéves lekötésnél 14 százalékkal indulnak, s évente 0,5 százalékponttal emelkedve a hatodik év után eljutnak a 16,5 százalékig. Évi 10 százalékra emelkedett az átutalási betét kamatlába. Mindezek nettó kamatok, mert a kamatok utáni, 20 százalékos

mértékű adót a pénzintézetek 1989-ben is magukra vállalják. (Az 1988. évi betétállomány kamata után az OTP 9 milliárd forint, ún. forrásadót fizetett.)

Meghatározó a fogyasztói árindex

A már meghirdetett kamatmértékekből arra lehet következtetni, hogy a lakossági betétek átlagkamata az 1988. évi 12,6 százalékról kb. 14-16 százalékra emelkedik. Jóval nehezebb a reálkamat jellegét prognosztizálni, mert annak meghatározója a fogyasztói árindex alakulása lesz.

Az valószínűsíthető, hogy-a betéti kamat legalább 1 százalékkal alacsonyabb lesz az árindexnél, bár az 1988. évihez képest ugyan a negatív reálkamatláb mértéke csökkenni fog, de ez a javulás csak statisztikailag mutatható majd ki, a lakosság, a betétes aligha érzékeli, hogy pénzmegtakarítása kevésbé devalválódik.

Több okból sem valószínűsíthető, hogy a betéti kamatok és, az átlagkamatszint jelentős emelése, a várható inflációs rátához való felzárkózása növelni fogja a lakosság betétmegtakarításait. Vannak ugyanis olyan befektetési lehetőségek is, amelyeknek hozama pozitív reálkamatot eredményez. Az elmúlt esztendő második felében kibocsátott új kötvények már 20 százalékos Ng nettóban 16 százalékos — kamatot fizetnek, sőt megjelent az első, 20 százalékot meghaladó bruttó kamathozam — megközelítően nettó 20 százalékos hozamot kínáló kötvény. (Hátrányuk viszont az átlag ötéves lejárat s közben többnyire árfolyamveszteséggel forgathatók). Versenytársak a 3-6-9 havi lejárattal kibocsátott kincstárjegyek is, amelyekből idén legalább 10 milliárd forint összegű kibocsátás lesz.

A megtakarítási hajlandóság alakulásánál mégis annak van perdöntő jelentősége, hogy a lakosság összes pénzbevételének növekedése már a második esztendeje nem tud lépést tartani a fogyasztói árszint növekedésével. Egyébként bizonyíthatóan megiiőtt az áru- és szolgáltatásvásárlások készpénzszükséglete, beleértve ennek rövid távú készpénzkészletét. Hiába áll rendelkezésre a tavalyinál sokkalta több — betétet elfogadó — bank- és postafiók, emelkednek a kamatlábak, az említett körülmények, tények azt sugallják, hogy az idei évben sem, növekszik a lakosság bankokban kamatpzó pénz- megtakarításá.

Garamvölgyi István

A CSENDESTARS ELŐLÉP

Ismét bizonyított a Bafami

Bár március elején ülnek össze a Sertéstenyésztő Szövetkezeti Közös Vállalat, a Bafami igazgatótanácsának tagjai, hogy megtárgyalják a tavalyi esztendő gazdasági eredményeit és az idei tervet, már készen áll a beszámoló Kollár János igazgató asztalfiókjában. Az elmúlt évben megváltozott a közös vállalatra vonatkozó szabályozórendszer (korábban az adózatlan nyereség negyven százalékát oszthatták vissza a tag- gazdaságbknak), de a mostani osztalék nem lesz kisebb a tavalyinál. A közös vállalat 15,7 millió forint eredményt könyvelhet el.

A Bafami tavaly 17 ezer 290 élő sertést értékesített, ami egy kocára vetítve 1,85 tonnát jelent. A hízók egy kilo- grammnyi súlygyarapodáshoz 3,52 kg abraktakarmányt fogyasztottak, ami jóval kevesebb az országos átlagnál. Egy kilogramm hús előállításához 22,80 forint Volt a takarmányköltség, ami megint csak szembetűnő eredmény. Ezek az adatok egyértelműen bizonyítják az itt dolgozók szakértelmét

— Szeretnénk elért eredményeinket megőrizni — mondja Kollár János igazgató. — Tavaly négyezerrel nőtt az integrációnkba tartozó sertések száma, és így elérte a tizenkétezret. A környéken lévő tíz takarmányboltunk rekord- forgalmat bonyolított. Előnyösnek bizonyult, hogy az általunk integrált sertés- és takarmányfuvarozást saját gépkocsinkkal végezzük.

Sajnos, a tápkeverő üzem termelése — igaz, objektív okok miatt — akadozott. Főleg a második félévben jelentkeztek problémák. A granulált táp előállításához nélkülözhetetlen SKJOLD típusú gőzkazánt tizennégy év után selejtezni kellett. így a granulálttáp- igényeket csak hiányosan lehetett kielégíteni. Az év végére szerencsére sikerült új kazánt beépíteni, de a termelést alkatrészhiány is zavarta. A dán berendezések felújítására nem futotta, az állam nem biztosított kellő mennyiségű devizát az alkatrészek megvásárlásához. Kényszerűségből magyar gyárt-.

■ mányú technológiai berendezéseket' építettek be, ezek viszont nem bírták a folyamatos terhelést, csökkent a telje-; sítmény. Bár a tápgyártás csupán négy ■

A sertéstelepre szállítják a malacokat. (Archív felvétel)

százalékkal esett vissza, ez éppen elég volt ahhoz, hogy a Bafami eddigi jó hírnevét megtépázza. Ami a tápok minőségét illeti: csupán elvétve volt egy- egy, jelentéktelennek mondható reklamáció.

Az idén ér véget a három évre tervezett telepi rekonstrukció a sertéságazatban. A munkálatok első részét de- cembér húszadikán fejezték be. Ennek során új beruházásként egy 360 férőhelyes kocaszállás, két, 640 férőhelyes hizlalda épült. Két, 1500 férőhelyes malacnevelőt átalakítottak, az öt eile-. tőistállóban pedig'ISV-technológiát telepítettek. Az idei felújítás a régi hizlaldákat érinti, itt teljes technológiacserével bővítik a befogadóképességet. Ez harminc százalékkal több hízó kibocsátását jelenti majd.

A jövőt óvatosan tervezik a közös vállalat szakemberei. Mint mondják, érzékenyen érintik a közgazdasági változások a kistermelői kd&vet, a tőkeszegény gazdák kevesebben vállalkoznak majd, hogy sertést hizlaljanak. További korlátozást jelentenek a szűkülő piaci lehetőségek is. E két tényező mi-. att a vállalat által integrált kistermelői körzetben a szerződéskötések mérséklődése várható.

Felmerült a kérdés a taggazdaságok részéről, hogy élnek-e az új társasági törvények adta lehetőségekkel. Kollár. János igazgató szerint a jelenlegi közös vállalati forma látszik továbbra is elfő-■ gadható megoldásnak. Ső,t, valószínűleg az eddig jó partnerként együttműködő GMV, az eddigi csendestárs státust megszüntetve, teljes tagként csatlakozik a közös vállalathoz. Bár ehhez az igazgatótanács döntése szükséges, ami feltehetőleg nem várat sokáig magára.

Zs. K. I.

P

énzügyi biztonság; teljes munka- ellátottság; a piaci pozíció megőrzése; a szövetkezet közös, alapjait növelő eredmény és a kibocsátott bér megfelelő aránya. E célokat tűzte ki 1989-re a Kiskunhalasi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Erről a legmagasabb fórum, a küldöttgyűlés döntött, így az elhatározás a szövetkezetben úgymond törvényerőre emelkedett Ez a halasi kollektíva belső ügye, vethetné fel bárki. Miért tartozik a nyilvánosságra? Nos, valóban,

minden termelő- egységnek van valamilyen gazdasági terve, A halasi szövetkezeté ezúttal azért érdekes, mert alkalmas általános következtetések levonására.

I

1«

Ül

M

ímm

swpiig

M jfe

■

■ yi

hot-•

QEfi

m

■

ÜK

m

ü

mm

I**

• A szövetkezet halasi varrodájában kicsit szűkös körülmények között dolgoznak, ezért van szükségük külső segítségre. (Tóth Sándor felvételei)

A LEGTÖBB, AMIT EGY JÓL MŰKÖDŐ CÉG TEHET

A halasi szövetkezetben a termelés szinten tartása a cél

A kevés is sok

A dolgok megértéséhez elöljáróban tisztázni szükséges: a halasi háziipari szövetkezet kiegyensúlyozottan gazdálkodó, megbízható, sőt, prosperáló szervezet. Nem sok termelőegységről mondhatunk el mostanában hasonlókat. Éppen ezért merülhet fel a kérdés: egy ilyen jó gazdálkodótól nem kevés az, amit az új esztendőre célul tűzött maga elé? Hiszen mindaz, amit elhatároztak, jószerint helyzetük megőrzésére, pozícióik, eredményeik megtartására . yonatkqzik. JSz utóbbit a tervszámok is igazolják, nem sokkal nagyobbak a tavalyiaknál.

Tíz, de talán még négy-öt évvel ezelőtt is az lett volna a válasz: kevés. A jelenlegi körülmények között azonban ez a legtöbb, amit egy prosperáló termelőszervezet tehet. Ehhez is azért van a korábbiaknál jobb esélyük, mert a megváltozott szabályozóknak köszönhetően az idén egy kicsivel több lehetőség segíti törekvéseiket. Erről beszélgettünk Mrazek Tiborral, a szövetkezet elnökével.

— Célkitűzéseik között sorrendben első a pénzügyi biztonság megőrzése. Mit jelent?

— A fizetőképesség megtartását, aminek egyik feltétele, hogy legyen elegendő forgótőkénk. , Hiszen ahhoz, hogy termelni tudjunk, anyagot, eszközt kell vásárolnunk, munkabért fizetnünk, egyszóval megelőlegezni a termelés költségeit. Nem lenne gond, ha a vevőink a termékért azonnal fizetnének. De most mindenki ugyanabban a cipőben jár, egyik cég a másiktól függ, pénzhiánnyal küszködik. Hitelt pedig, mint ismert, az idén már 22,5 százalékos kamatra ad a bank. Ekkora nyereséggel pedig aligha dolgozik akár egyetlen termelő is ma Magyarországon. A bankhitel kamata tehát akár veszteségbe is viheti a céget. Erre azonban maga a pénzintézet vigyáz á legjobban, jól megnézi, kinek ad hitelt.

0 A szövetkezet termelése jól gépesített, felvételünk: Vlasits Edit gombozó- géppel dolgozik.

— Mit tehetnek ilyen körülmények között?

— Egyrészt minden lehetséges módon „rajta vagyunk”, hogy a pénzünket minél előbb megkapjuk, másrészt sikerült egy takarékszövetkezettel jó kapcsolatot kialakítanunk. Kedvező feltételekkel kapunk hitelt,, amennyiben rákényszerülünk.

—■ Mondana erről többet is? faggjNe haragudjon, nem. Ez vállalati titok, a saját érdekünk ellen vétenénk, "ha beszélnék róla.

Változik az üzletpolitika

— Célkitűzéseik között sorrendben második a teljes munkaellátottság.

— Termelőkapacitásunkat egész évre lekötöttük megrendeléssel. Elvileg van elegendő munkánk. De tapasztalataink arra intenek, nem szabad abban a hitben ringatnunk magunkat, hogy ezt biztosra vegyük. Hiszen bármelyik megrendelőnk visszaléphet menet közben. Az újabb áremelése^ hatásaként számítani kell arra, hogy a belkereskedelmi forgalom, az eddigieknél is nagyobb mértékben visszaesik. Ezért változtatunk az .üzletpolitikánkon. KoJapán világűrsikerekre törekszik

.' Japán egy percig sem titkolja, hogy — miután korszerű fogyasztásijavak tömegével ajándékozta meg a világot — a jövőben világűrsikerekre is törekszik. A jó pár évvel ezelőtt még „nullán álló” japán°űripar célkitűzése, hogy a jövő század elejére kifejlessze űrsiklóját, s olyan űrállomásokat birtokoljon, amelyeken a súlytalanság! állapotában ipari termelés (fél-, | vezetők, vegytiszta gyógyszerek gyártása stb. j is fölyik'majd.

Való igaz, hogy H—1 típusú űrrakétájának 1986-ban történt% sikeres felbocsátása új fejezetet

nyitott a felkelő nap országának technikatörténetében. Ez a 140 tonnás, 40,3 méter hosszú rakéta ugyanis — egy külső gyorsítóagységet leszámítva — már teljesen hazai konstrukció volt, s arra képes, hogy 550 kilogrammnyi terhet juttasson a Földtől 36 000 kilométer távolságban levő kör alakú pályára/ A H—1 űrrakéta a távol-keleti ország 90-es évekre előirányzott, becsvágyó terveinek első lépcsőfoka volt. (Leszámítva azt? hogy az ötvenes évek óta Japán már közel 40 saját műholdat júttatott a kozmoszba, jobbára amerikai technikával).

A szigetország tudósai azt tervezik, hogy 1992 elején bocsátják fel a H—2 típusú, két lépcsőből álló, folyékony üzemanyagú hordozórakétát. Ez már teljes egészében japán konstrukciójú és kivitelű lesz, alkalmas arra/hogy 2,2 tonnányi terhet juttasson geostacio- nárius (a földfelszín 1 azonos pontja fölötti) pályára. A H—2 hordozórakéta LE—7-es első fokozatának prototípusa már el is készült, és sikeresén kiállta :.az első begyűjtési próbát.

rábban a fogyasztó hiányérzetét /.céloztuk” meg. Olyan ruhákat varrtunk, amelyekről tudtuk, hogy keresettek. Ma már egyre kevesebben^fognak ruhát venni azért, mert az a legújabb divatnak megfelel. Arra lehet számítani, hogy többnyire csak akkor vásárolnak a hölgyek is, amikor kell. Szeretnénk, ha az ilyen szituációban a mi termékünket választanák ki a boltban. Olyan termékcsaládot akarunk kialakítani, amiről felismernek bennünket, mint ahogyan például az S-Módell, vagy az Aranypók termékei is megkülönböztethetőek másokétól.

— Maholnap megérjük, hogy belföldre nehezebb lesz dolgozni, mint például a tőkés!piacra. .

’ — Ez csak azok®ii^áí7Tákílkhéfefi5ár megvárná külföld) VéV^OTtíkí’ Klitiä2a- ti cikkekkel teljesen ismeretlenül bétöf- ni a nyugati piacra szinte lehetetlen. Nekünk nincs ilyen gondunk, régóta dolgozunk tőkés cégeknek. Ez a feladat számunkra valóban könnyebb, mivel az apyag, a modell megvan. De az exportálók köréből kiesni egyetlen,pillanat műve lehet: ha kicsúszunk a határidőből, ha nem megfelelő a minőség, máris veszélyben a jövőnk.

Felélik a nyereséget?

A szövetkezet tavaly Kelebián létesített varrodát, az idén Kisszálláson hoznák létre a helyi tanáccsal közösen 30- 40 dolgozót foglalkoztató üzemet. Aligha kell bizonygatni, mennyire örültek ennek a két községben. De jó ez a megoldás a szövetkezetnek is, hiszen nem mindegy, hány heíyen, milyen távolságban találnak kooperációs partnert. Eddig is rászorultak külső segítségre, halasi üzemük bővítésére, vagy új építésére belátható időn belül nincs, nem is lesz pénz. A városban ebben a szakmában szabad munkáerő sincs.

— A dolgozók magatartásának alapvető feltétele a jó jövedelem...

— Szövetkezetünkben tavaly a szakcsoportok jövedelmét nem számítva 62 ezer forint volt a bruttó kereset. A szakmában az átlagnak megfelelő, de a városban működő cégek többségénél kevesebbet fizettünk. A jövedelemnövelésre a szabályozók nem adták lehetőséget, ha ebben egy bizonyos szintet túlléptünk, elviselhetetlen mértékű adót vont maga után. Az idén már nincs ilyen korlát. Mivel a bértömegünk 20 millió forint alatt van, költségként számolhatjuk el. Mondhatnám, a huszonnegyedik órában jött ez a lehetőség, mert az anyagi ösztönzésre, a több és jobb munka értékének finanszírozására már kihasználtuk belső tartalékainkat. Most viszont úgy döntöttünk, a nyereség egy részét jövedelem- növelésre fordítjuk. Átlagosán tíz százalékkal akarjjuk emelni a kereseteket, de ha többet termelünk, annak értékét is maradéktalanul szétosztjuk.

— Azaz felélik á nyereséget, ahelyett, hogy fejlesztésre fordítanák?

— Sajnos, az elérhető eredmény nem nyújt fedezetet fejlesztésre, nagyobb beruházásra, arra nem elég, hogy akár valami -új^bb, hasznos vállalkozásba kezdjünk. Ilyen körülmények között' csak az egyszerű újratermelés feltételeinek megteremtése lenet a célunk.

Almási Márta

i