Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám

A MAGYAR JOG legfrissebb számában megjelent az új alkotmány koncepciója. Ez egyelőre nem több mint vitaanyag — és talán sokak számára közömbös is. Az ügyészek a maguk részéről nem semlegesek, különösen, hogy a napvilágot látott elképzelések egyik változata egész szervezetüket miniszteriális keretbe terelné. Ez a megoldás — vélik közülük a legtöbben — a jogállamiság szépen hangzó jelszava ürügyén — hatékonyan és jól dolgozó szervezetet számolna föl, aminek aztán az állampolgárok milliói látnák kárát. Az érdekes — és ily módon egyáltalán nem csak a szakmára, hanem éppen a legszélesebb közvélemény érdeklődésére számot tartó — problémáról dr. Bódog Jánossal, a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség helyettes vezetőjével beszélgettünk.

AZ ÚJ ALKOTMÁNYKONCEPCIÓ VITÁJÁBAN

Óvnak az ügyészek

1989. február 18. • PETŐFI NÉPE • 3

SZÖVI B ATI LE VÉL:

— Az ügyészségről szóló törvény —t az 1972. évi V. — voltaképpen azt mondja ki, hogy önök a törvényesség letéteményesei. Gondoskodnak a törvénysértés üldözéséről, az állampolgári jogok védelméről, felügyeletet gyakorolnak a nyomozások fölött, képviselik a vádat a bíróságokon, biztosítják, hogy minden szerv, minden állampolgár megtartsa és megtartassa a törvényt.

— Ha szabad, elidőznék a törvényesség fogalmának meghatározásánál. A formai oldala egyszerű: a jogszabályok megtartását és meg■ tartatását jelenti. A tartalma azonban bonyolultabb: azt jelenti, hogy a társadalom politikai rendszere I kirekeszti önmagából az önkényes jogszolgáltatást, biztosítja az állami szervezet alkotmányos működését, az állami szervek és az állampolgárok törvényes kapcsolatát, tiltja a joggal való visszaélést, elismeri az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét, az ártatlanság vélelmének védelmét, a nyilvános jogszolgáltatást, a fellebbezés jogát. Mindebben a legfőbb szerep az ügyészségé.

És most attól tartanak, hogy megszűnik önállóságuk, elvesztik lehetőségeiket. Voltaképpen mit tartal- ínaz a vitára bocsátott koncepció az ügyészségekről?.

— Egyik-másik feladatunkat megtartanánk ugyan; ám közben független szervből alárendelt szervvé válnánk egy új Igazságügyi Minisztériumban. Miniszter által irányított vádhatóság működne — a koncepció szerzői szerint így

I „nőne” az Országgyűlés szerepe. Valójában azonban a parlament elvesztene egy kizárólag neki alárendelt, független, a törvényességre felügyelő szervet. A jogalkotás törvényességét ugyanis az Alkotmánybíróság biztosítaná, napi | ügyekben pedig — az általános törvényességi felügyelet helyett — az úgynevezett „állampolgári jogok szószólója” emelné föl a hangját. Ebből tehát az tűnik ki, hogy a törvényesség hivatalból történő felügyeletének fontossága elkerül- jj te az elmélet kidolgozóinak a fi- 1 gyeimét — alighanem azért, mert erről a munkáról nem rendelkeznek kellő információkkal. Javaslatuk szerint közigazgatási bíróságok kezdenének munkához, ezek előtt lehetne megtámadni például az államigazgatási határozatokat.

— Miért látja aggályosnak ezt a megoldást?

— Elsősorban azért, mert a köz- igazgatási bírósághoz állampolgári kezdeményezésként lehetne fordulni, márpedig az állampolgároknak az esetek lehető legnagyobb százalékában semmiféle fogalmuk sincs a jogaikról, ebből következően nem tudják megítélni, jogos-e vagy sem a rájuk vonatkozó határozat. Azaz: csak nagyon kevés ügyben fordulnának bírósághoz, és nyilvánvalóan akkor sem indítanak pert, ha törvénysértő módon döntenek a javukra. Ehhez csupán azt tenném hozzá, hogy általános törvényességi felügyeleti munkánk keretében évente több tízezer ügyiratot vizsgáltunk vagy vizsgáltattunk meg, részint saját elhatározásunkból, részint pedig az emberek jelzése alapján.

— Nem azért akarják tehát ezt a tevékenységet megszüntetni, mert nagy apparátust foglalkoztat?

— Nagyot?! Az ügyészség országos összlétszáma nem több ezernél, ebből legföljdbb 120 ügyész foglalkozik általános törvényességi felügyelettel. Bácp-Kiskunban például alig hatan. Kötelező meghívni bennünket a tanácsok végrehajtó bizottsági üléseire, részt kell vennünk a népi ellenőrzési bizottságok munkájában, és persze számtalan felvilágosító előadást is tartunk, mert a törvényt a törvénytudó,‘azaz jogaival és kötelességeivel egyaránt tisztában lévő állampolgár tudja csak igazán betartani. Ennyi munkát elvégezni hat ügyész nem sok, hanem kevés.

— Elmondaná, hogy például az elmúlt négy évben mi mindent csináltak?

— Mindent összevetve 880 témavizsgálat indult tőlünk. Elemeztük a lakásügyeket, a szabálysértési eljárásokat, az építésügyi hatóságok munkáját, a gyámhatósági feladatok ellátását, a jogosítványok visszavonásának törvényességét, a vállalatoknál a kártérítési ügyek tapasztalatait.

— Sokan kíváncsiak lennének konrét, kézzelfogható tapasztalataikra, egy-egy közbelépésükre.

— Azt hiszem, ebből több is van a kelleténél. Kiskunfélegyházán történt, hogy a szabálysértési hatóság egy 1600-1800 forintos lopás miatt tizennyolcezer forintos bírságot szabott ki amint tudomásunkra jutott, azonnal megóvtuk ezt az intézkedést, mert már túl van a büntetésen és inkább megtorló jellegű. Vagy például az építésügyi hatóságok aktái között találtunk elfogadhatatlan, törvény- sértő határozatokat is. így többi között előfordul, hogy engedély nélküli építkezést utólag kiadott építési engedéllyel igyekeznek legalizálni, holott ilyen esetben csak a fennmaradást lehet engedélyezni az építésrendészeti bírság kiszabása mellett.

— Attól tartok, az ilyen ügyekben egyedül az ügyészség tehet konkrét lépést, senki más. Nem gondolja, hogy — éppen a hasonló esetek miatt — többen örülnének, ha a szervezetet megszüntetnék... 1

— Köznapi szóhasználattal, bizony elég sok borsot törünk azoknak az orra alá, akik törvénytelenül járnak el. Akik maguknak több jogot IP‘‘ nem egy esetben: törvényenkívüliséget — követelnek, azok nem örülnek, hogy igenis működik egy független szervezet, amely semmilyen szempontot nem ismer a törvényesség szempontján kívül.

— Az állampolgári jogok „szószólója” nem lenne független?

— Valószínűleg az lenne. De egymagában nem érne semmit, annyit semmiképpen sem, mint egy kis létszámú, de hatékony szervezet. Mondok példákat! Egy sükös- di hagyüzem hat beosztott dolgozót kötelezett kártérítésre — áma jogszabály szerint csak a vezetőt és a helyettesét lehet kötelezni. Két beosztott a munkaügyi bírósághoz fordult, az megállapította, hogy ia vállalat határozata törvénysértő volt. Azt azonban a mi ügyészeink derítették ki, hivatalból, az akták átvizsgálása során, hogy a másik négy beosztott is hátrányba került, rájuk nézve is törvénytelen a határozat, és így hivatalból megóvtuk a döntést, amiről az érintettek nem is tudták, hogy jogtalan. Egy másik példa: végeredményben a mi felkérésünkre indított vizsgálat derítette ki, hogy a rendszeres szociális segélyt illegális célokra is fölhasználják: Petőfiszálláson tanácsi vezetők fiktív nevekre kiutalták ezeket az összegeket és saját reprezentációjukra költötték — büntetőeljárás lett az ügy vége. Négy év alatt összesen 453 ügyben nyújtottunk be óvást, valamilyen törvény- sértő gyakorlat ellen pedig több mint kétezer különféle intézkedést tettünk.

— Nem lehetne átvenni valamit más országok tapasztalataiból?

A tárgyilagosság kedvéért meg kell emliteni, hogy például Lengyelországban 1987-ben ugyan létrehozták a „szószóló” intézményét, de az ügyészi általános törvényességi felügyeletet is fenn kellett tartani, mivel a „szószóló” az ügyek döntő többségét az ügyészséghez kénytelen áttenni elintézés végett. A polgári államokban —, Norvégia, Nagy- Britannia, Franciaország — azért kellett ezt a jogintézményt kialakítani a kormányzati túlkapások ellen, mert nem volt és ma sincs ügyészi általános felügyelet, illetve a parlamentnek alárendelt olyan ügyészség, amely csak kizárólag a megválasztó szervének tartozik felelősséggel, illetve beszámolási kötelezettséggel.

— Idézek a Magyar Jogból: „ ... egyébként is megkérdőjelezhető az ügyészségi vizsgálatok hatékonysága”. Attól tartok, azok alapján, amit most elmondott és így a nyilvánosság elé tárt, hogy önökről keveset és kevesen tudnak — talán még a szakmában is.

Vr Lehetséges, hogy ki kellene lépnünk egy magunkra nézve mindig is kötelezőnek tartott szerénységből. Munkánkról talán jobban kellett volna az állampolgárokat informálni, ugyanis inkább kényszeredetten, mint szívesen és önként nyilatkoztunk erről. Valójában tömegkapcsolataink mindig is voltak, polgári és büntető ügyekben a soros ügyészek óriási felvilágosító, tanácsadó munkát végeznek. Azt hiszem, most azt is sikerült érzékeltetnem, hogy mi mindent rejt az a száraz megfogalmazás, hogy „általános törvényességi felügyelet”. Jól működő apparátusunk van, megbízható információs csatornákkal — ezt aligha lehetne egy bizonytalan hatékonyságú új szervezettel helyettesíteni, amire ráadásul se ember, se pénz nincsen.

Ballai József

A magyaroknak nem kell Ilii Husika. A magyar Husika. Pedig neki mi kellettünk volna, el akart jönni, bemutatni „művészetét”, de mi—a közvélemény— azt válaszoltuk: köszönjük szépen, ebből nem kérünk. Az ügy ezzel lezárható lenne a piac törvényei szerint. Ha ugyanis nem akarok valamit megvenni, nem kötelezhet senki arra, hogy mégis megvegyem. Csakhogy szép számmal voltak, lettek volna, akik látni, hallani akarták Husikát, fizettek volna a produkcióért - nem is kevesen. Bele kellett azonban törődniük abba, hogy nem lesz turné, nem lesz magyarországi körút. A vállalkozást — tekintettel a tiltakozási hullámra —' lemondta Husika menedzsere, nyilván a „művésznő” egyetértésével.

Mi volt ennek a tiltakozásnak a lényege? Mert éppen ez az, amiért érdemes újra szót ejteni a Cicciolina-ügyről. Sokarj azzal érveltek — mi is kaptunk ilyen tartalmú levelet — hogy a pornósztár műsora megrontja az ifjúságot, alantas ösztönöket korbácsol fel, vonzónak mutatja be a prostitúciót, a szexuális szabadságot, s ezekkel egyébként is sok bajunk van.

Mielőtt bárki sanda gyanúval illetne, elmondom, hogy engem különösebben nem érdekel a „szexciklon” — ahogyan könyve címében Zalatnay Sarolta nevezi Staller Ilonát. Nem is volt szándékomban megtekinteni a Cicciolina-show-t, bár tudom, környezetemben voltak, akik már beszerezték a jegyet. Úgy vagyok én ezzel a Husikával, mint amikor jó 15 évvel ezelőtt Kecskeméten járt a világ legkisebb embere. Ilyen is van, így kerek a világ. A heves, májdhogynem elementáris tiltakozás ereje azért lepett meg, mert a Husika-ellenesség- ben fölfedezhető egy bizonyos álszemérem. Annak a nyilvánvaló ténynek a tagadása, hogy tényleg így kerek a világ, sőt

Husika

zakba például minden, további nélkül beengedik a 12 éves gyereket, akkor is, ha a film 18 éven felülieknek való. A televízióban gyakorta olyan jeleneteket adnák (jó hosszan, közelről), hogy a felnőtt ember is alig mer odanézni. Tessék megtekinteni az újságosbódék kínálatát: keblek, popsik, szerelmi tanácsadások, az örömszerzés kis kátéi stb. Mintha bizony ez lenne az élet egyetlen, tehát kizárólagos öröme, s mintha bizony könyvekből kellene, lehetne megtanulni a szerellhet. Persze, ezek nem is szerelmet, hanem örömszerzést emlegetnek, arra okítanak. Hogy van-e,'lehet-e öröm szerelem nélkül, abba ne menjünk most bele...

Van a tiltakozási hullámnak egy olyan mellékzöngéje is, mintha kizárólag a pornográfiától, az alantas ösztönöktől kellene félteni a jónépet. Holott az erkölcs nem csupán ennyi, sőt ez pusztán parányi összetevője lehet egy ember etikai képletének. Sokkal meghatározóbbnak, lényegesebbnek tartom például a becsületet, a barátságot, a lelki tisztaságot olyan kérdésekben, mint a hazaszeretet, a tiszteld atyádat és anyádat, szeresd felebarátodat, vagy a ne lopj több évezredes figyelmeztetése stb. Tulajdonképpen felsorolhatnám a Tízparancsolatot, s abban csupán egyetlen tétel — tehát az összintelmek tizedrésze — hogy ne paráználkodj.

Husikánál sokkal aggasz- . tóbb a mindent elöntő, minden még meglévő emberi értéket fenyegető brutalitás, ami filmekből, televízióból, rádióból, könyvekből árad. A könyörtelen leszámolás, az érzelmek nélküli galeriszellem, a harácsolás, a közöny, az önzés az, ami Husika bájainál és esetleges bárgyú énekeinél veszélyesebb. FőTudom, nem mondhatom ezt, mert a tiltakozás.— ha nem is elemi erővel — évek, évtize- ■ dek óta folyamatosan tapasztalható. De ki figyel oda? Tessék mondani: volt-e olyan erejű tiltakozás, mondjuk, egy moziban vetített film miatt, hogy azt levették volna a műsorról? Pedig kínálkozott alkalom, nem is egy, arra, hogy elinduljanak a levelek.

Szememre vethetik, hogy azért beszélek, mert az újsághoz érkeztek a tiltakozó levelek Husikával kapcsolatban. Sőt, jött olyan is, amely'a Petőfi Népe előfizetésének lemondásával (zsarolt, ha nem intézzük el Cic- ciolina fellépésének visszavonását. Higgyék el, hogy nem ezért beszélek, csupán hiányolom a másik oldalt. Úgy érzem, olyan szentnek akarjuk feltüntetni magunkat, akinek fehér pálást- ja alatt ott a gumibot, aki egyik kezével áldást oszt a fejünkre, a másikkal a torkunkat markoljam •

Weöres Sándornak van egy verse. így szól: „Áldott az dső> meztelenség.” Arra utal ez az egysoros vers, hogy az ember születésekor még ártatlan, tiszta, ha úgy tetszik, szeplőtelen.* Aztán — gondolom tovább a verset—felnő, beletanul az élet- ‘ be, dörzsölt lesz, és már a szülő- anyja is elképedve kérdezi önmagától, mi létt ebből az ártatlan kisgyerekből? Motoszkál bennem a kérdés: most, hogy nem láttuk Cicciölinát, jobbak' lettünk, vágy nem lettünk gonoszabbak, rosszabbak, valamitől megmenekültünk?. Természetesen nem védem én Husikát, csupán figyelmeztetni szerettem volna önmagunkat, hogy másról, többről van itt szó, mint Husika domborulatairól.

Ha már az első, ártatlan mez-. telenségről szóltam, hadd idézzek egy anekdotát, amely szerint két felnőtt beszélget. A gyerekekről van szó, s az egyik értetlenül kérdezi.

egyáltalában nem vagyok meggyőződve arról, hogy valóban Staller Ilona színpadi, fátyolos vonaglása vinné ifjúságunkat (és bennünket, nem éppen fiatalokat) az erkölcsi fertőbe, a szexuális vétkek bugyraiba.

Nem azért, mintha már ott lennénk, hanem mert aki figyeli az életet (tv, újságok, kiadványok, mozi stb.) az tudván tudja, hogy Husika csupán egyetlen színfolt, nem is a legrikítóbb lett volna a palettán annak, aki kíváncsi volt rá. A filmszínháleg azért, mert ez folyamatos, mindenütt ott van, érvényesül, hat és befolyásol. Staller Ilona pedig egyszeri látványnak Ígérkezett volna.

Mondhatnám, hogy akik Husika fellépése ellen tiltakoztak, miért nem emelnek szót mindazon jelenség ellen, amelyekről fentebb beszéltem. Mi- ért baj az egyik, s miért tűrjük meg a másikat. Talán csak nem azért, mert Husika saját zsebre dolgozik, a többi pedig a láncolat végén állami bevételt képez?

— Hogy a csodában van az, hogy a kisgyerek aranyos, jópofa, angyali, s mire felnő, mire siheder lesz, undok, kibírhatatlan, szemtelen?

A másik töpreng néhány pillanatig, majd így szól:

— Mert közben nevelik őket.

KECSKEMÉTI ÚTINAPLÓ

Főutcai üzletek

(3) Egy homokozóra pillantok kapunkon kilépve. Mostanában ritkán tisztelik meg a kutyák. Ez jó. De a gyerekek is fogyatkoznak a környéken. Aligha örvendetes. Még szerencse, mert időnként halálra rémülnének, amikor föl-föltűnik egy szabadon futkáro- zó, borjú nagyságú fekete kutya. A sarki kertes házból engedik ki időnként levegőzésre, jámbor jószág, de honnan tudhatnák ezt az apróságok?

Szerencsésen túljutok az — azt hiszem — postai aknán. Peremei és a járdaszint közötti tenyérnyi üregek előbb-utóbb kificamítanak egy-két bokát.

Balról többszintes, egykori tanácsi és szövetkezeti házak készülgetnek a tavaszra. Az erkélyeken vegyesen virágok és limlomok. Egyetlenegyet kivéve. Ezt a lakás tulajdonosa üvegfallal utólag egyik szobájához csatolta. Néhány négyzetméternyi többletért megza- I varta a ház homlokzatát. Nincs a világon olyan ház- tulajdonos, aki ezt megengedné. Azonnali hatállyal felmondana bérlőjének, az ő költségén állíttatná visz- sza az eredeti állapotot. Nálunk a társadalom képtelen érdekei hatékony védelmére. Noha lapunk is kifogásolta a furcsa eljárást, — tudtommal — a városi építészeti hatóság szabálytalannak minősítette az eljárást, minden maradt a régiben, mert másodfokon ■ elfogadták az önkényeskedő lakó érvelését. Szerinte az előkelő Marx téren is befedették néhányan erkélyüket. Marasztalják el őket is, ha őt megbüntetik, illetve az eredeti állapot visszaállítására kötelezik. Föladta az újságíró is, maradt a „pótszoba”.

Az persze nem volna baj, ha több egyéni, az összképpel harmonizáló bővítmény színezné, egyénítené az összképet.

Még ilyen (gy kaptafára készült épületnél is kideríthető, hogy kötelességtudó-e a házmester jó gondosa-e a felügyelőiére bízott épületnek. Mindegyik házon például a zászlótartó alátt helyezték el az egyik lépcsőház jelét feltüntető táblát. Kettőn jól olvasható az eligazítás, az egyiket rozsda marja. Feltehetően a szintén elrozsdásodott zászlótartóról csurgó víz tüntette el a festékréteget. Apróság? Az! De ilyen apróságokból épül az egész, romladozik a környezet, a közérzet.

Nem csak a könyveknek, a házaknak is van történetük, sorsuk. Néhány éve talán igaztalan támadások érték a Lenin tér és a Batthyány utca találkozásánál álló társasházakat. Akik hosszú időn át szótlanul elviselték a megkopott homlokzatokat, hatósági beavatkozást követeltek az újrafestéskor választott túlságosan élénknek tartott szín miatt. Szó, ami szó, gondosabban is előkészíthette volna a lakóközösség vezetősége a tatarozást, de végül is szebbfteni, jobbítani akartak. Most már megszoktuk az égőpiros épületeket, de az továbbra sem érthető, hogy miért nem hajlandók megigazítani a ferdén kiszögezett házszámtáblákat, feliratokat.

Alig néhány méterre a főutcától, a megkurtitott Tizedes utca táján senki földje csúfítja a környéket. Félelmetes gyorsasággal érzékelhető; milyen hamar lezüllik valami, ha nincs gazdája, tulajdonosa. Elbontották á házakat, a városparlagot azonnal felfedezik a szemétszállítók. Még rosszabb a helyzet, ha építkez- \ nek is a környéken. Közterület-felügyelők még tavaly novemberben lefényképezték az épitési törmeléket, a szétszórt göngyölegeket, a felgyülemlett szemetet, de hónapokig nem történt semmi. Állítólag az építtető kért és kapott közterület-foglalási engedélyt. Szemetelésre?

A Batthyány utca és a tcr sarkán felállított telefon- fülke mindig örömre hangol. Félve írom: megfeledkeztek róla a huligánok. Tiszta, rendes, működik a készülék.

Talán a főként sportolok, fiatalabbak által látogatott szomszédos drinkbár törzsvendégeitől felnek? Italos embert már itt is láttam, de hangoskodókat, erőszakoskodót sohasem. Mintha kevesebb vendég járna a néhány' méterrel távolabbi vendéglőbe. Ez is szolid hely, bérlői ügyelnek a színvonalra, nem züllött kocsmává. ...

Ha nem itt élnék, lehetséges, hogy hümmögve kérdezném: miért hivatalokat telepítettek üzlethelyiségekbe. Kérdéses persze, hogy a Batthyány utcai épületek földszintjén kialakított üzlethelyiségek, s főként kirakataik, alkalmasak-e a főutca fényesitésére. Keskenyek, rossz a világításuk ... Ä bejárati ajtókról máris pereg a festék. Érthető, a kereskedők nem na- i gyón kapkodnak ezekért. A beruházó még örült is, feltehetően, a Hungarofruct, a Dégáz és más szervezetek érdeklődésének. így legalább értékesíthették a drága helyiségeket.

Heltai Nándor