Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 18. Ülést tart az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) annak feladat- és hatáskörét, a képviselők jelölésének és megválasztásának elveit, felelősségüket. A következő fejezet az alkotmánybíróságról, mint új intézményről szól. Ugyancsak új intézményrendszernek ígérkezik az állami számvevőszék. A koncepció útmutatást ad a miniszterelnök és az országos hatáskörű szervek feladatrendszerének alkotmányos kimunkálásához, majd ezt követően az igazságszolgáltatás szerkezetét taglalja. Ennek kapcsán megemlíti, hogy az új jogorvoslati rendszerben eggyel több bírósági szervezetre lenne szükség, ez kétfoku jogorvoslatot tenne lehetővé. A koncepcióban szerepel másik megoldásként a jelenlegi bírósági szervezet, Az MSZMP agrárpolitikájának alapjait az 1957 júliusában elfogadott agrárpolitikai tézisek rakták le. Az eltelt három évtized legfőbb tapasztalatainak összegzése egyértelműen pozitív képet mutat. A magyar mezőgazdaság, amely a felszabadulás előtt sok tekintetben Európa egyik legelmaradottabb mezőgazdasága volt, napjainkra nemzetközileg elismert, az európai középvonalba tartozó mezőgazdasággá vált. A magyar élelmiszer-gazdaságnak azonban a jövőben telített bel- és külpiaccal kell szembenéznie. Jövőjét alapvetően az befolyásolja, hogy mennyire tudja nemzetközi versenyképességét javítani. Ezért a következő évek agrárpolitikájának középpontjába a piachoz való alkalmazkodást kell állítani. Ehhez strukturális változtatásokra van szükség. Mindenekelőtt a föld forgalomképességét kell megteremteni, hogy az vagyonként működhessen, vásárolható, eladható és bérelhető legyen. A termelés ott növelhető, ahol azt a piac elismeri, megfizeti. Ez az értékképző folyamatok bővítését, a feldolgozot- tabb, értékesebb, választékosabb termékeket helyezi előtérbe, ami a jövedelmezőség javításának új lehetőségeit hozza magával. Egyes termékek termelésében ez stagnálással vagy visszaeséssel jár, másoknál pedig jelentősebb bővítésre ad lehetőséget. — Fontos, hogy a mezőgazdaság fejlesztése több szektorra támaszkodjék: a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és egyes területeken a családi gazdaságokra. Ezért támogatni kell a szocialista nagyüzemek olyan belső szervezeti és érdekeltségi megújulását, amellyel gyorsan és rugalmasan képesek alkalmazkodni a változó környezethez. — A mezőgazdasági termelésben a 'szövetkezésnek továbbra is meghatározó szerepe lesz. Ehhez azonban a szövetkezeti életben is megújulásra van szükség. Legyen lehetőség a legcélszerűbb szövetkezeti forma megválasztására, a más típusú szövetkezetté való átalakulásra, a tagok vagyoni kapcsolatának, anyagi érdekeltségének korszerűsítésére, szélesebb lehetőséget kell nyitni a szövetkezeten belüli vállalkozói jellegű befektetéseknek, a tagok tulajdonosi jogi gyakorlásának. Lehetőséget és esélyegyenlőséget kell amelynél azonban a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvási jogát meg kellene szüntetni. A koncepció foglalkozik a bíráskodás alapelveivel és az ügyészi szervezettel is. Ez utóbbinál több megoldási módot kínál. A koncepcióban szerepel arra is javaslat, hogy hozzák létre az állampolgárijogok szószólójának tisztét. Az alkotmánykoncepció felvázolja a tanácsrendszert, a népképviseleti, valamint a kormányzati szervek és a tanácsok kapcsolatát, az önkormányzati jogok bírósági védelmét, továbbá a választójog, illetve a választás alapelveit. Foglalkozik az ország nemzeti jelképeivel, az ország címerével, zászlajával, fővárosával, s mindazokkal, ami a nemzet magyarságtudatát fejezik ki. adni újabb szervezeti és működési formáknak, magán- és társas vállalkozásoknak, amelyek be kívánnak kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe. A tartósan nem gazdaságosan működő nagyüzemek esetében szorgalmazni kell új, racionálisabb szervezeti formává történő átalakulásukat, vagy lehetővé kell tenni, hogy területükön hosszú távú bérleten, egyéni tulajdonon alapuló magángazdálkodást folytassanak. Továbbra is ösztönözni kell a gazdálkodást biztonságossá tevő, a foglalkoztatás és jövedelemszerzés lehetőségeit bővítő ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az élelmiszer-termelés versenyképessége mindinkább a feldolgozás során dől el, ezért az élelmiszer-ipari tevékenység kiemelt figyelmet igényel. Az élelmiszer-termelésben részt vevők mindegyike számára azonos követelményeket kell meghatározni az élelmiszertörvény előírásainak megtartásában, és versenyegyenlőséget kell biztosítani a működési feltételekben. Igen lényeges, hogy az agrártermékek kereskedelmében is bontakozzanak ki a piaci viszonyok. A külkereskedelmi tevékenységre alakuljon ki offenzív külpiaci stratégia, és az ezt megvalósítani képes szervezeti, érdekeltségi rendszer. E területen a monopolisztikus pozíciókkal szemben célszerű erőteljesebben támogatni a többcsatornás értékesítési rendszerek kiépülését, ezért a külkereskedelmi tevékenységet az előállított termékek döntő részében a termelők alanyi jogává kell tenni. Az élelmiszer-termelés pénzügyi szabályozása legyen kiszámítható, illeszkedjék be az általános rendszerbe, de az adó mértékének, a hitelezés feltételeinek kialakításánál továbbra is vegye figyelembe a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés sajátosságait. Az árrendszer továbbfejlesztése során a hatósági árak szerepe csökkenjen. Az árak közvetítsék a piaci viszonyokat és vegyék figyelembe a valós termelési költségeket, beleértve a.támo- gatások lehetséges leépítését is. A kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes, lassan megtérülő beruházásoknak a támogatásával azonban hosszabb távon is élni kell. Az eddig kialakult szövetkezeti- szakszervezeti-kamarai érdekképviselet megújulása illeszkedjen a politikai intézményrendszer korszerűsödéséhez. Célszerű támogatni egy mezőgazdasági kamara, továbbá olyan szakmai, térséA jelentés bevezető része a többi között megállapítja: az országos pártértekezletet követően a megyei és városi pártbizottságok nagy része nem tartotta indokoltnak pártértekezlet összehívását. Menet közben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy több városban és megyében a párttagság egy része nem osztja az irányító bizottságok önértékelését, s a bizottságok és tisztségviselők teljes körű megújítását tartja szükségesnek a párt iránti bizalom helyreállításához. A kibontakozó politikai küzdelem mind több pártbizottságot késztetett korábbi álláspontjának felülvizsgálására. 1989 januárjáig hét megyében, 49 városban, kerületben — köztük tíz megyeszékhelyen — hívtak össze pártértekezletet, s jelenleg is folyamatban van több városi és egy megyei pártértekezlet előkészítése. Több helyütt még nem zárult le az e körüli vita. A jelentés további része az eddigi pártértekezletek előkészítésének és megrendezésének legfőbb tapasztalatait összegzi. Megállapítja, hogy e folyamatokat a teljes nyíltság és új, demokratikus eljárási megoldások létrejötte jellemezte. A pártbizottsági ülések és a pártértekezletek politikai vitáiban helyenként élesen ütköztek egymással a megújulásért radikális lépéseket szorgalmazók, és azok, akik a múlt értékeit részesítik előnyben, s inkább veszélyt látnak a politikai és gazdasági reformokban. A hozzászólások nagy többsége az előző időszak kritikáját tartalmazta, jóval kevesebben szóltak a teendőkről, s vázoltak érthető, áttekinthető helyi programokat. A küldöttek túlnyomó többsége az országban kialakulj válságos állapotokért elsősorban a párt korábbi országos és helyi vezető testületéit tette felelőssé. Hangsúlyozták: a párttagság mind nehezebben viseli el a rá nehezedő nyomást; a kialakult helyzetért felelősséget nem érez, mert a korábbi döntésekben nem volt érdemi szerepe. A vitákból kitetszett, hogy a gazdasági reformok szükségességét a döntő többség támogatja, a megvalósítást illetően azonban lényegesek a nézetkügi szövetségek, egyesülések önszerveződését, amelyek gazdagíthatják az intézményrendszert. lönbségek. A politikai reformok szükségességének általános helyeslése is különböző elgondolásokat takar. A jelentés a továbbiakban megállapítja: a vezető testületek megújítása, a tisztségviselők megválasztása valamennyi fórumon az érdeklődés homlokterébe került. A párttagság személyi garanciákat kívánt teremteni a szükséges politikai változásokhoz, valamint ahhoz, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy a hatalmukat saját hasznukra fordító vezetők kompromittálják a pártot. Lényegesen megváltozott a testületek összetétele: a pártértekezleteken a régi vezető testületek tagjainak harmada került csak be a pártbizottságokba, végrehajtó bizottságokba. A pártfórumok egyik lényeges politikai tapasztalata, hogy a pártértekezlet állásfoglalásában tükröződő, fontos kompromisszumok egy része nem alkalmas a párton belül a politikai egység megőrzésére. Több kérdésben — különösen a pártok és az új társadalmipolitikai szervezetek, a párt jellege, szervezeti felépítése és irányítása kérdésében — az álláspontok nem az akkori kompromisszumokhoz közeledtek, hanem attól távolodtak. Ez ma akadálya a politikai egységnek, és veszélyezteti a cselekvési egységet is. Ezért a lehetőség szerint gyorsítani kell a műhelymunkát és a vitát, az új álláspontok kimunkálását. Az utóbbi kilenc hónapban igazi demokratikus értékekkel gazdagodott a mozgalom — hangsúlyozza a jelentés, majd rámutat: tény, hogy ezzel párhuzamosan a szervezeti lazulás jelei is jól érzékelhetők. Ennek célszerű gátat vetni oly módon, hogy a tagság által kialakított, széles körű egyetértést kiváltó szervezeti és eljárási megoldásokat mielőbb szabállyá emeljük, a szervezeti szabályzat — kongresszusig tartó — ideiglenes módosításával. Végezetül a jelentés megállapítja: helyes volt a Központi Bizottság azon döntése, amely nem írta elő területi és helyi pártértekezletek összehívását, hanem ezt önálló mérlegelés tárgyává tette. Mindez pezsgést, új kezdeményezéseket, politizáló i aktivitást szült. (MTI) KNEB-ÜLÉS Spórolnak az útépítők Jó esetben is csak a romlás lassítására elégséges az az összeg, amelyet a tanácsok az úthálózat fejlesztésére, fenntartására fordítanak a VII. ötéves tervben. A költségvetésből erre a célra 22 milliárd forint jut számukra. Jelentős károkat okoz, hogy a tanácsok útfej- lesztési elképzeléseiből gyakran hiányzik az előrelátás, a munkálatokat átgondolatlan takarékossági szemlélet vezérli. Az sem ritka, hogy mindenféle műszaki terv nélkül fognak az útépítéshez, illetve — az anyagi források hiányára hivatkozva — olyan munkákat hagynak el, amelyek az útburkolat élettartamát növelnék; például „elspórolják” a vízelvezetést. Erre a megállapításra jutott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken, az MO-s autópálya építési főnökségén megtartott kihelyezett ülésén. Az érintett főhatóságok, vállalatok szakembereinek részvételével — a szokásoktól eltérően, a sajtó nyilvánossága mellett — megtarAGRÁRPOLITIKA PÁRTÉRTEKEZLETEK A Hazafias Népfront Országos Elnökségének ülése : A Hazafias Népfront elviekben egyetért az 'Új Márciusi Frontnak egy nemzeti bizottság ■ létrehozására vonatkozó gondolatával, hoz- . zátéve, hogy a javaslat nem kellően kidolgozott. Például a nemzeti bizottság vázolt fel- adataiban keverednek a politikai célkitűzések a közhatalmi hatáskörökkel — egyebek közt ez olvasható a Hazafias Népfront Országos Elnökségének állásfoglalás-tervezeté- I ben, amelyet — a népfront cselekvési programvázlatával együtt — csütörtöki ülésükön tárgyaltak meg az elnökség tagjai a Belgrád rakparti székházban. A fórum — melyet Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke nyitott meg — elsősorban arra kereste a választ, hol a helye és mi a szerepe a népfrontnak a változó politikai intézményrendszerben, a felgyorsult folyamatok közepette. Ezzel összefüggésben jelölték meg az elnökség tagjai az elkövetkezendő hónapok legsürgetőbb feladatait is, körülhatárolva a népfront jövőbeni programját. Bevezető előadásában Huszár István, a Hazafias Népfront főtitkára — mintegy a programtervezetben foglaltakat kiegészítve — hangsúlyozta: a népfront nem szemlélője, hanem több tekintetben kezdeményezője és kimunkálója volt a politikai reform jelenlegi lépéseinek. A jelenlegi reformfoWamatot értékelve a főtitkár rámutatott: a változásnak a sztálini szocializmusmodell teljes felszámolását és helyette egy, a többpártrendszerre épülő politikai szerkezet megvalósítását kell eredmé- ' -áiyeznie. jjfjg A Hazafias Népfront szerepéről Huszár í^Sstván elmondta, hogy a decemberi nép- -^Sront-állásfoglalást több ponton meghaladta áz élet, hiszen nagymértekben felgyorsult a Jíáfoolitikai intézményrendszer reformja. Szá- ffiSnós kritikai megjegyzés, elmarasztalás is ér- I *te ezért á szervezetet, mondván, lemaradt a I'; iípoütikai folyamatoktól, jobbról és balról ;% egyaránt előzik”. A feladatok újragondolására, a megváltozott körülmények között egy új politikai pálya kijelölésére szükségesnek vélte a főtitkár, hogy — a tervezettnél egy évvel korábban — meg az idén októberben hivják össze a népfront IX. kongresszusát, és ott döntsenek az új alapszabályról, a politikai programról, valamint válasszák újra a vezető testületeket. A reformfolyamat üteméről szólva a főtitkár összegezte az ezzel kapcsolatos népfrontjavaslatokat: az Országgyűlés még ez évben alkossa meg a párttörvényt, az új alkotmányt és az új választási törvényt. Ezt követően 1990 elegén népszavazás döntsön az alkotmányról es az államfő személyéről. A programtervezet feletti vitában is főként a népfront helyéről, szerepéről mondták el gondolataikat az elnökség tagjai. Huszár István vitazárojában leszögezte, hogy rossz a kérdésfeltevés, miszerint a népfront a pártok együttműködési kerete, vagy a pártoktól független önálló arculatú társadalmi szervezet, szövetség legyen-e. Szerinte a kérdés nem vagy-vagy, hanem is-is. A népfrontnak nyilván csökkenni fog a politikai szolgáltató jellege, s erősödni a nemzeti ösz- szefogást szolgáló szerepköre. Politikai egyeztető^ fórummá válva a toleranciát, az együtttműködési készséget erősítheti. A pártokon kívül maradó nagy tömegeknek is közéleti fórumként szolgálhat. Hangsúlyozta, ügyelni kell arra, hogy a népfrontmozgalom önállóan válassza ki vezetőit, megfelelően érvényesüljön az alulról szerveződés. A névváltozással kapcsolatban megemlítette, ő erről eddig nem mondott véleményt, de szerinte a Magyar Népi Szövetség elnevezés lenne a legmegfelelőbb. A lényeg azonban —mutatott rá—nem a név, hanem az, hogy tartalmában újuljon meg a népfrontmozgalom. Az elnökségi ülésen végül a testület megszavazta, hogy az országos titkárság az elhangzott észrevételek alapján, több elnökségi tag bevonásával dolgozza át az előteijesztett programtervezetet, s ezt nyújtsa be a Hazafias Népfront Országos Tanácsának márciusi ülésére. Határozott arról, hogy hozzák nyijvánosságra az ülésen jóváhagyott, az Új Márciusi Front javaslatával kapcsolatos országos elnökségi állásfoglalást. Döntött arról — 5 ellenszavazattal —, hogy március 15-e méltó megünneplése érdekében egy erre mozgósító kiáltványt tegyen közzé a Hazafias Népfront. A HNF ORSZÁGOS ELNÖKSÉGÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSA Az Új Márciusi Front az ország közvéleményéhez és a különböző szervezetekhez, mozgalmakhoz intézett felhívásában Országos Nemzeti Bizottság létrehozását javasolta, abból a célból, hogy szervezeti keretet adjon a képviseleti demokráciához vezető átmenet politikai lépéseinek kimunkálásához. A HNF ÓT elnöksége megtárgyalta ezeket a javaslatokat es azok elvi részével a legteljesebb mértékben egyetért. Nagy mindannyiunk felelőssége abban, hogy sikeres legyen az országban az új többpártrendszerű politikai struktúra, a képviseleti demokráciára való átmenet. Az országban nagy társadalmi igény van a törvényes és arányos, közvetlenül létrehozott politikai képviseletre. Ä népfront minden eszközzel támogatni kívánja ezt a társadalmi igényt. A békés átmenetet úgy kell megoldani, hogy az ne veszélyeztesse az ország társadalmi rendjének és társadalmának stabilitását. Az átmenet békés jellegének, a stabilitás megőrzésének biztosítására több megoldás kínálkozik. A megegyezés, a koalíció megteremtése mai politikai helyzetünkből következően dinamikusabb, sokszínűbb formákat kíván, azt nem vállalhatja fel, nem sajátíthatja ki egyetlen régi vagy újonnan létrejött szervezet sem. A HNF OT elnökségének álláspontja, hogy az Új Márciusi Front javaslatai, alternatívái nem kellően kidolgozottak. A társadalmi tagoltságból latható, hogy a különböző politikai-ideológiai szervezeteket egyetlen nemzeti mérető koalíciós forma sem képes ma egyedül átfogni. Emellett a létrehozni javasolt Országos Nemzeti Bizottság elképzelt feladataiban keverednek a politikai célkitűzések is a közhatalmi hatáskörökkel. A népfront a javaslatok elvi irányaival egyetértve hangsúlyozza, hogy nem kíván a koalíció, nemzeti méretű megegyezés kizárólagos intézménye lenni. Nem mond le azonban arról a céljáról, hogy belsőleg megújulva szövetségteremtő politikai intézmény legyen. Ettől a történelmi feladatától azért sem tekinthet el, mert jelenleg a létező társadalmi szervezetek túlnyomó többsége a népfrontmozgalom önálló, de szövetséges szervezete. Az utóbbi időben alakult új szerveződések, társaságok, klubok, fórumok jelentős része is a népfront közreműködésével jött létre, illetve — mindenekelőtt belyi és területi szinten—készséget mutatnak a népfronttal való együttműködésre. A népfrontmozgalom a nemzet javát szolgáló politikai pluralizmus erősítésen munkálkodva — híven politikai tömörülés jellegéhez — valamennyi régi és újonnan alakult szervezet előtt egyformán nyitva áll, kezet nyújt minden hazánkfiának, aki az ország sorsának jobbítása érdekében akar tenni. Elhatározott szándékunk, hogy minden eddiginél tágabb teret adunk a különböző, esetenként egymástól eltérő érdekek, vélemények intézményes kifejezésére, egyeztetésére és politikai akarattá formálására. Konstruktív fóruma kívánunk lenni minden olyan, különböző célokkal létrejött társadalmi szervezetnek, szövetségnek, egyesületnek, társaságnak, klubnak, amely kész a többoldalú párbeszédre. Nemcsak kisajátíthatatlan történelmi hagyoínányok, hanem a mai átmeneti társadalmi-politikai viszonyok is indokolják, hogy az új szővetségteremtő politizálás egyik fontos színtere a megújuló népfront legyen, fogalmazták meg a felhívásban. Kaput nyitni Európára Németh Miklós megnyitotta a nemzetközi bankárképző központot Avatóünnepséget tartottak pénteken a magyar—francia együttműködéssel alakult Nemzetközi Bankárképző Központ Kft. várbeli székházában. Az intézményt 29 részvényes alapította, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke. Bevezetőben szólt arról: bizakodással tölti el, hogy a múltat ítélőszék elé idéző, fájó sebeket feltépő és bizonytalanságot tükröző, néha viharosan kavargó közéletünkben most olyan eseményen vehet részt, amely a stabil fogódzót, a tartós értékek érvényesítését és vállalását is jelképezi. Biztató továbbá, hogy vannak olyan markáns erők, amelyek a maguk területén a siker ígéretével járulnak hozzá egy eltorzított ideológián alapult téves pálya helyre- igazításához. Már a 60-as évek közepén megszületett az a felismerés, hogy a naturális, mennyiségi célokon, és utasításokon alapuló központi tervezés nem képes pótolni a piac szerepét. De ebben az időszakban a piacfelfogás még leszűkült az árupiacra. Hosszú út vezetett ahhoz — a világnak e táján eredetinek ható iS felismeréshez; hogy a gazdasági folyamatok összehangolásának és a társadalmi kontroll érvényesítésének a piacnál nincs jobb színtere és a pénznél nincs jobb eszköze. De végül ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy aktívan hozzálássunk a pénz- és tőkepiac intézményi, szervezeti és működési feltételeinek kialakításához. így folytatta: Nálunk évtizedeken keresztül ismételgetett tétel volt: „Az anyagi termelés a nemzeti jövedelem növelése révén teremti meg a pénzeszközöket az oktatás, a kultúra, a művelődés, a tudomány, az egészségügy támogatásához. Először tehát a gazdasági termelő szférát kell rendbe tenni, s majd utána foglalkozhatunk a nem termelő területekkel.” Ezzel a tétellel nemcsak aza baj, hogy téves, hanem az is, hogy olyan szocialista gyakorlat forrásává vált, amelyet ha tovább folytatunk, akkor a modern ipari világ ellenpontja leszünk. A felzárkózás szándékával nekünk is követnünk kell a modern ipari világ fejlődési irányát; növelni kell a szolgáltatások súlyát, alkalmazottainak számát, és ösztönözni kell az értéktermelési folyamatok eltolódását a fizikai munkától a szellemi munka felé. A pénz- és tőkepiac fejlődése szempontjából korszakos jelentőségű az idén hatályba lépett társasági törvény. Ennek alapján olyan szervezeti, tulajdoni formák alakulnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek egy fejlett tőkepiac működéséhez. Lehetővé teszik a pénzügyi megtakarítások közvetlen bevonását a gazdálkodásba. A nemzetközi pénzvilágról szólva a miniszterelnök kitért arra: számunkra kiemelkedő jelentősége van a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal fenntartott kapcsolatainknak. Egy ilyen közegben természetesnek kell tekinteni, hogy egy „szabályos” piacgazdaságban jól kiszámítható hatással járó eszközök — például kamatlábemelés, valutaleértékelés, adókulcsmódosítás — nálunk alkalmazva nem ugyanazokat a reagálásokat és következményeket váltják ki. Ha erre nem vagyunk tekintettel, keserű csalódások érhetnek bennünket. Fontos, hogy a gazdálkodás, a vállalkozás társadalmi felelősségét az jelentse, hogy az emberek szükségleteit kielégítő javakat kell termelnie. A gazdálkodás tehát elsősorban ezen a ponton erkölcsi kérdés, és ha ezt az erkölcsi szabályt a gazdálkodás megszegi, akkor nemcsak veszteséges lesz, hanem erkölcstelennek is minősül. A régi ideológia maradványai azonban még nyomokban előfordulnak, és egy szociális demagógia fegyvertárába illesztve még veszélyessé is válhatnak. A piacgazdaság teljes intézmény- rendszerének egyik nélkülözhetetlen eleme, hogy a modem pénzügyi rendszer korszerűen és magas színvonalon képzett szakemberekre támaszkodjék. Egy deverzifikált bankrendszerben mind a központi bankra, mind az üzleti bankokra a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb felelősség hárul a pénzügyfTegyelem, a pontos és gyors pénzügyi információs rendszer kiépítése és a korszerű pénzügyi ellenőrzési módszerek meghonosítása terén. így fejezte be: Magyarországon többnyire nagyobb szimpátiát táplálnak a kiutat radikális politikai megoldásokkal kereső Kossuth, mint az Európához való felzárkózást a minőség, a magas szintű szakmai tudás és kultúra irányában kereső Széchenyi iránt. Mi most nem elszakadni —■ főleg nem leszakadni — akarunk, hanem integrálódni a modern európai nemzetekhez; ehhez Széchenyi szellemére kell sokkal fogékonyabbnak lennünk. tott eszmecserén a közlekedési tárca nevében Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter adott rövid áttekintést. A közelmúltban hivatalba lépett miniszter mindenekelőtt arra gyelmeztetett, hogy a költségvetés jelenlegi, maradékelven alapuló viszonya az útfejlesztéshez konzerválja az úthálózat elmaradott állapotát. Az utak romlását viszont az egész magyar gazdaság, az ipar és a mezőgazdaság is megszenvedi. Ezen a területen is szükségessé vált ezért egy intenzív fenntartási, fejlesztési program előkészítése, amely szakítana az alkudozásokon alapuló maradékelvvel, és normatív szabályozásra épülne. A jelentés vitájában elhangzott: az úthálózat fejlesztésében hazánk az jitolsó pillanatban van, amikor még meg lehetne akadályozni, hogy olyan feszültségekkel terhes helyzet alakuljon ki, mint amilyen ma a hírközlésben tapasztalható. Az infrastruktúra fejlesztése — így az úthálózaté is — előfeltétele a gazdaság megújulásának, a külföldi működő tőke fokozottabb bevonásának, s a dinamikusan fejlődő turizmus további sorsa is jórészt ettől függ. Ez a felismerés szakít a tervezés korábbi koncepciójával, amely úgy vélte, előbb a termelő ágazatokat kell fejleszteni, az infrastruktúra pedig — mintegy szükséges rosszként *— csak ezután következik. Az útfejlesztés anyagi forrásainak előteremtéséhez célszerűnek látszik g. külföldi működő tőke bevonása is, például az autópályák kiépítésére. A külföldi befektetők ennek fejében koncesz- sziót kaphatnának az autópályahasználati díjakra. Annál is inkább előnyös lenne a külföldiéig megnyerése hazai útépítési terveinknek, mivel a számítások szerint a murikák mintegy kétharmadát magyar alvállalkozók kaphatnák. Végezetül a KNEB tagjai értékelték a belföldi távolsági áruszállítások veszteségforrásait feltáró vizsgálat megállapításait, majd az ülés résztvevői délután megtekintették az MO-s autópálya építkezését. (MTI) Sajtótájékoztató a Celladamról A Celladam-üggyel kapcsolatban a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban pénteken sajtótájékoztatón ismertették az Országos Gyógyszerészeti Intézet és az egészségügyi tárca állásfoglalását. A bevezetőben dr. Pál Tamás, az Országos Gyógyszerészeti Intézet igazgatója a helyzet általános értékeléseként elmondotta, hogy a Celladam-ügy ma már nemcsak egy lehetséges gyógyszer ügye, hanem társadalmi korkép is. Mint mondotta, a helyzet kialakulásában az egészségügyi kormányzat elhárító magatartása is közrejátszott, ez alatt azt kell érteni, hogy hibás volt a döntés, amikor egy ügyet deklarációval akartak elintézni. Elmondotta azt is, hogy az egyik oldalon az egyfajta tájékoztatási döm- ping, míg a másik oldalon a hatóságok' részéről a hallgatás — az emberekben vak bizalmat, az orvosokban pedig eleve elutasító magatartást alakított ki. A jövőben szeretnének ebből a társadalmi helyzetből — ahogy Pál Tamás fogalmazott: hisztériából kilépni, hogy a közhangulat ne akadályozza és ne befolyásolja a vizsgálatokat. A Celladam- mal kapcsolatban elmondta, hogy a cseppet januártól felvették a gyógyhatású termekek listájára, februárban pedig kiadták a forgalombahozatali engedélyt. Annyi bizonyos, hogy szemek regeneráló hatása van, de rákellenessége még egyáltalán nem bizonyított. Pál Tamás azt is elmondta, hogy az egészségügyi tárca és a feltalálót is képviselő Biofarm Kft. kompromisszumos megállapodást kötött, amelynek alapján Kovács Adám megszünteti rendelőjében az injekció beadását, s azok is, akik már eddig kapták a szert, ezentúl meghatározott egészségügyi intézményekben ingyen megkapják. A kezelt betegek listáját—amely körülbelül kétezer nevet tartalmaz—a feltaláló átadta. Elmondták azt is, hogy gyógyszerértékelő szakemberekből ad hoc bizottság alakul és az ő közreműködésükkel tovább folynak a kutatások. Itt elsősorban állatkísérletekről lesz szó, és amennyiben pozitíy eredményre jutnak, megszervezik a klinikai vizsgálatokat is. (MTI)
