Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-16 / 40. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 16. ,ÁTAL MENNÉK ÉN A TISZÁN LADIKON.. Ismét délután hallhatók Látogatóban a szolnoki rádiónál Jól emlékszem a réges-régi szolnoki rádióadásokra. A Sokol rádió középhullámán „sercegett” a műsor, egy nagyon kedves hírolvasó, bemondónő szólt az éter hullámain délután 5 órától. Mindennap vártam, hogy felcsendüljön az „Átal mennék én a Tiszán ...” kezdetű népdalból komponált szignál. Azután változott a helyzet, egyszer csak áthelyezték reggelre az adást. A helyi rádió másfél óráját időnként megszakították a központi adók hírblokkjaival, a fontosabb reggeli „párbeszédekkel”. Ez a felsőbb utasításra történő átállás ném váltott ki osztatlan elismerést a szolnokiak körében. * * * — Elhittük, hogy ez a korszerű regionális rádiózás fejlődésének egyetlen lehetséges útja — idézi fel a történteket BenkA Imre, a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának vezetője. — Az ötlet valóban kecsegtető volt, legyen több kisebb helyi adó, melyek rendszeresen, mindennap bekapcsolódnak a központi rádióműsorokba. Ehelyett az történt, hogy csak alkalmanként, ciklikusan kerülünk be a nemzeti főadókba és végül mi vettük át a központi adok hírblokkjait, fontosabb reggeli műsorait, megcsonkítva másfél órás adásidőnket. — Mit szóltak ebhez a szolnoki hallgatók? — Ha azt veszem, nekünk fel kellett venni a versenyt a Kossuth és Petőfi rádióval, a szegedi és a miskolci regionális adókkal. Ez utóbbi ráadásul Szolnokon sokkal jobban fogható URH-n, mint saját adásaink. A hallgatók aggódtak, hiszen nem akartak lemondani a szolnoki rádióról. Kérték, álljunk vissza a délutáni, kora esd jelentkezésre. Akkor több idejük jut a rádiózásra, a helyi hírek, események meghallgatására. Ezt a változást nem magunk kezdeményeztük, hanem a hallgatók, a városlakók kívánságát tartottuk szem előtt. Szavazásra bocsátottuk az ügyet, és legtöbben az esd adás mellett voksoltak. — Hogyan áll össze március 1-jétAl a műsor? — Természetesen tájékoztatjuk hallgatóinkat az országban történtekről. A 90 percben olyan témákat igyekszünk előhozni, melyek az utca emberét, a gyárba járókat, az értelmiségieket is egyaránt foglalkoztatják. Öttől fél hatíg híreket adunk, sok-sok zene kíséretében. Fél hatkor Szót váltunk címmel a legaktuálisabb témákat feszegetjük. Külön érdekesség, hogy módunkban lesz élő telefonhívásokat is bekapcsolni, meghallgatni a szolnokiak véleményét. Ezt á'lényegésen ja-" vuló szolnoki telefonhelyzetnek köszönhetjük. Megemlítem még, hogy továbbra is megtartjuk reklámturmixunkat. Pontosan hat őrakor a korábban is kedvelt Alföldi krónika című összeállításunk negyedórájában tudósítások, interjúk hangzanak el. Ezután zene, másnapi előzetes záija a progra- mot. Szombatonként reggel 8-tól 10-ig Szombattól szombatig, vasárnap délelőtt 9- től 11-ig a Vasárnap délelőtt, este pedig a Hangos újság című műsorunk megy adásban. — Mennyit fejlődött a szolnoki rádió az indulás óta, az eltelt több mint három évtizedben? — Elöljáróban megjegyezném, hogy a szegedi, debreceni stúdiók a legmodernebbek a vidékiek között. A mi adónk középhullámú, tehát ez eleve meghatározza lehetőségeinket. Nem tervezhetünk sztereó adásokat, hiszen nem erre vagyunk berendezkedve. Az adó- és 3 „I j# „8 vr 06 HS; Épi műsorkészítő technika között tökéletes az összhang. Néha irigykednek a pesti kollégák, hiszen a Magyar Rádiónál még a riporter- magnókért is sorba kell állni, nálunk pedig mindannyiunknak külön készüléke van. — A jövő azért mégis az URH-é, nem a városi kábel használata, vagy a középhullámú szórás jelend a perspektívát. — Ezzel tisztában vagyunk. A zenei felvételeket már sztereóban készítjük, hiszen biztosan szükségünk lesz rá előbb-utóbb. Egyelőre azonban nincs napirenden térségünkben az URH-ra való áttérés. A jövő útja viszont csak ez lehet. Távlatokban1 pedig egész nap szeretnénk majd műsort sugározni. * * * A Magyar Rádió Szolnoki Stúdiója épületének falára nemrég került fel egy emléktáb9 A szolnoki stúdióban. Középen: Ben- kő Imre. 9 Gulyás Erika riporter a vágószobában. (Fotó} Harp-“ i'lai Lajos)2,1 la, melyen az a tény olvasható, hogy 1936. november 4-én abból a stúdióból tette közzé Kádár János a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának hírét. A szolnoki rádió történetében voltak még jelentős pillanatok. A mostani változások is annak számítanak. A városi televízió kábelhálózatán stúdióminőségben hallhatók a programok, de szórják műsoraikat az éterben is az 3 kilowattos középhullámú adótorony segítségével, 30-60 kilométeres körzetben. Márciustól nem reggel, hanem ismét délután és este sugározzák műsoraikat a szolnokiak, vagyis visszatérnek a korábbi, jól bevált gyakorlathoz. Megint várhatjuk, hogy felcsendüljön az ismerős szignál, és várhatjuk azt is, hogy egyszer az URH-sávban is sugározzanak, hiszen a középhullámon alig-aüg hallhatók már Kecskeméten is. Borzák Tibor Családi vállalkozás Az Országgyűlés tavaly decemberi Ülésszakán, a kormány jóvoltából, öt nagyvállalat több milliárdos adósságát engedte el, mert ilyen nagy csődtömeggel már nem tudtak mit kezdeni a tisztelt képviselők. Szomorúan és szerényen, ám nagy reményeket táplálva, ezennel bejelentem, hogy a mi családunk is nagy vállalat, mert jelen körülmények között az élni- akarás igen nagy vállalkozást jelent, ebből pedig logikusan következik, hogy az élet minden kis- és átlagembernek veszteséges ágazat. Az 1988-as családi költségvetési tervezet összege (két aktív keresővel számolva) 205 422 nettó forint volt. Családi vállalkozásunk négy tagja még 1987 novemberében törvényesen megszavazta egy 5000forintos vész- tartalékkal együtt; ez utóbbi összeget a luxuscikkek (fagylalt, kávé, édesség, borravaló, cigaretta stb.) fogyasztásának befagyasztásából képeztük. Sajnos, 1988-ban az általunk tervezettnél jobban romlottak a belföldi cserearányok. Egy példa ennek illusztrálására. Mivek Miklós nevű gyermekünk teljesen meztelenül, rugdalózva jött a világra, ezért mezt és rugdalózót kellett számára vásárolnunk — 234 százalékos többletkiadásért, „árfelmérsékelten". Ennek fedezésére ugyan többletmunkát vállaltam, de ami bejött a réven, az elment adóra. Mint családfő két mérnöki diplomával rendelkezem, tizenkét éves a munka- viszonyom, esti egyetemet végeztem, szakszervezeti bizalmi vagyok, megkaptam a Kiváló Munkáért kitüntetést, az egész üzemi kollektíva figyeli újítótevékenységemet (a forint inflációjának csökkentésével foglalkozom úgy, hogy egyre kevesebbet költők belőle), szocialista brigádunkban én vezetem a naplót. Mindez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a feleségem tanársegédi fizetésének reálértékét jelentősen túlszárnyaljam. A múlt évben fokozatosan eladósodtunk. Bundás Lajos zöldségkereskedötől kértünk 10 ezer forintot 25 százalékos baráti kamatra, hogy az albérleti díjat visszamenőleg ki tudjuk egyenlíteni. A társadalom válláról akartuk levenni a terhet, amikor önerőből elkezdtünk építkezni. Az erő és a pénz azonban, ehhez nem bizonyult elégségesnek-' Az OTP-től 300 ezer, a két munkahelytől összesen 150 ezer forint kölcsönt vettünk fel, ismerőseink további 100 ezer forint hitelt nyújtottak baráti kamatra. Az építőanyag-hiány a betervezettet jóval meghaladta, s ez szervezetemet és épülő házunkat nagyon megviselte. Csak a fele készült el, én pedig alig ismerek magamra. Melegfront előtt szúr a szivem, hidegfront előtt fáj a gerincém, ha egész nap tejen vagyok, begörcsöl a gyomrom, fekete hajkoronámba befészkelte magát az őszi lombhullás. Plusz kettes szemüvegem négyesre kellett cserélnem, három fogam kihullt, telek helyett a vesémben van a homok. A bütykeimet nem számolom, viszont a nagyobbik fiam állandóan rágja fülemet egy bicikliért — szóval a fülkagylóm is agyon van strapáivá. Kész csődtömeg vagyok. Alvállalkozóm, kedves feleségem, eszmei értékéből több használati értéket vont ki, így most külön költségvetésből, azaz, táppénzből él.. Jelen körülmények között családi vállalkozásunk képtelen talpon maradni. Tisztelettel kérdezem, közel 800 ezer forintos adósságunkat nekünk nem engedhetné el a kormány és az Országgyűlés? (A nyilvánosság előtt bennünket sem kellene megnevezni, nehogy valaki rosszat gondoljon!) Lejegyezte; Saiga Attila PETŐFI népe AJÁNLATA KÖNYV KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Velence Nem hiszem, hogy bemutatásra szorulna a Gondolkodó Magvarok című sorozat. Rangját, az olvasok elismerését és odafigyelését megérdemelten nyerte el. Legutóbb megjelent darabja sem szakít a hagyományokkal: Kosztolányi Dezső néhány írását gyűjti egy csokorba, Velence címmel. A sokunk által csodált és áhított táj Kosztplányi számára az álmok városa volt. Élmenyét versekben, tárcákban, novellarészletekben, versfordításokban őrizte meg, s örökítette át az utókor számára. Te régi századok lelence. / Azúr, aranyló, mély piedence. / Gyémántokkal rakott szelence. / Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e / Velence? (Esti Kornél ríöiei) Egységessé, Szigethy Gábor sorozat- szerkesztő előszava és jegyzetei forrasztják az önállóan is élményt adó darabokat. 1913 nyarán fedezte fel magának a költő a velencei sikátorokat, kavéháza- kat, kolostorokat. Az ott-tartózkodás rövid, az emlék örök. Elolvasva többet tudunk Kosztolányiról: sérelmeiről, vágyairól. G. T. T. MAGAZIN ■ Keblek és a rock Ismerve a Polip című rockmagazin eddig megjelent számait, csak elvétve találkozhattunk színes lapjain fedetlen keblű hölgyekkel. A mostani összeállításban viszont kárpótolták az olvasókat, a Szex, ameddig a szem ellát.. . címmel két egész oldalon szemlélhetők a popsztárok, persze, a határainkon túliak. (Tényleg: idehaza még nem tört be ez a divat énekesnőink körében!) A Polipban komoly blokk szól a rockzene és a színház kapcsolatáról, felelevenítve az utóbbi évek eseményszámba menő előadásait, produkcióit. A Rock Színház története is helyet kapott, valamint az Omega, Nagy Feró, Sztevanovity Dusán, Kovács Kriszta, a Laár-társulat színházi próbálkozásai, sikerei is porondra kerültek. A Sztárintim rovatban Nagy Feró, a Héttérben pedig Kisszabó Gábor nyilatkozik. Érdekes beszélgetést készítettek a két leg- vaskosabb magyar énekesnővel, a Pa- Dö-Dö duóval. A rockmagazin poszterein az Omega, Kovács Kriszta, Vikidál Gyula, a Pet Shop Boys és a Bonanza Banzay látható, a címlapon pfedig Lilla, a Napoleon Bid. énekesnője néz csábosán. FILM Bebukottak Mész András nagy hatású, a tököli fiatalkorúak börtönében készített dokumentumfilmje nem dobozból elővett produkció, bár öt esztendeje készült, és ezekben a hetekben találkozik először a közönséggel. A Balázs Béla Stúdióban készült Bebukottak első szinten nem több, mint felkavaró tanúságtétel a hazai börtön- ügy jelenkori állapotáról. Ha a produkciót pusztán így nézzük, egy üggyel több, ami reformért, azonnali változtatásért kiált. Persze, már ez sem kevés, nem becsülhetjük le szerepét, ha eredményeként csak kevéssel is javul a Tökölön élő fiatalok helyzete, ha csak kevéssel is nő annak az esélye, hogy néhá- nyan közülük egészségesebb lélekkel, testtel hagyhatják el mérhetetlen, Valószínűtlen szenvedéseik színhelyét. Mész András elénk táruló képsoraiban nem is a szenvedés fantasztikus mértéke a legijesztőbb, hanem az, hogy az események főszereplői tizenéves gyerekek. Olyanok, akik félig öntudatlanul, félig érdemtelenül kerültek erre, a számukra már semmi esélyt nem tartogató kényszerpályára. A fiatal — pályáját szinte e filmmel indított — rendező párhuzamos monológokban bontja ki a történeteket. Az egyik fiú azért öl, mert részeg anyját védi, a másik azért, mert fél visszamenr ni a fegyintézetbe, fél a bántalmazástól, brutalitástól, a jéghideg, 1 x 1 méteres magánzárkától, a gúzsba kötéstől, de akad olyan is, aki csak úgy, haragból. Itt csakis annak lehet igaza, aki erősebb és akinek hatalma van. 0 az, aki parancsol a cellában, s tetszése szerint szolgaként dolgoztatja, nemritkán megerőszakolja a gyengébbeket. A leg- szömyübb, hogy a börtön mintha minden korábbi vétségüket, bűnüket igazolná. A hihetetlennek tűnő vallomások egyike, egy segédfelügyelő arról panaszkodik, hogy itt nem elegendő, ha erős, azt várják el tőle, hogy szadista is legyen. Nemcsak a börtön, hanem a kinti világ képe is felrajzolódik a száraz, szűkszavú monológokból. „Olyan gondolataim vannak — mondja egyikőjük -T-, hogy kimegyek, fölrobbantok minden házat, az ilyen rendőrségi házakat, meg ilyeneket. Voltak olyan gondolataim, hogy az egész földet elpusztítani, ... de hát ez lehetetlen.” „Elég egy város víztárolójába egy fél kiló ciankáli. Vagy vírusos fertőzést elengedni — nem lehetetlen... Valamerre el kell, hogy induljon a világ. Valaki majd megcsinálja. Lehet, hogy tíz év múlva gépfegyverekkel szaladgálnak majd az emberek.” IrAnvielző Ha az autó megcsúszik A legalattomosabb veszélyforrás, amelynek, minden autós ki van téve, s így következményeivel mindig számolnia kell: a váratlan megcsúszás. Valójában nincs olyan tökéletes felületkiképzésű út, gumiabroncs és jó autó, amely eleve kizárná a megcsúszás veszélyét, ha a vezető időben nem észleli és ügyes vezetés-módszertani fogással nem tesz ellene. Aligha vitatható tehát, hogy a legtöbb megcsúszás a rossz manőverezés következménye. A biztonságot szem előtt tartó vezetőnek számításba kell vennie a megcsúszást előidéző fő tényezőket: az útviszonyokat, az autó jellemzőit (alul-, túlkormányzottsági hajlamait stb.), amelyeket viszont ismernie kell és így könnyen befolyásolhat, valamint saját fizikai, szellemi készenlétét, nem utolsósorban vezetéstechnikai felkészültségét. Induljunk ki tehát abból, hogy mindenkivel megtörténik (megtörténhet), hogy megcsúszik kocsijával. Ennek okai lehetnek többek között a külső körülmények (tehát az útviszonyok, az út felületkiképzése, a gumiabroncsok állapota, mintázata, a terhelés elosztása stb.) és a lehetőségek rossz megítélése, vagyis az adott helyzetben megengedhető legnagyobb — vagy akár ajánlott — sebesség túllépése. A megcsúszásnak azonban — mint a sok rossz példa, esetleg élmény alapján gondolhatnánk — nem szükséges katasztrófához vezetnie. Azt tartják általában, hogy a megcsúszás klasszikus oka a hirtelen féke' zés a síkos úton. Ugyanakkor adott esetben éppen olyan veszélyes lehet a hirtelen gázadás vagy -levétel is. Ez utóbbi esetben ugyanis a kerekek forgási sebessége olyan hirtelen lecsökkenhet (erős motorfék érvényesül!), hogy hatása szinte a normál fékezéssel egyenértékű. Olykor még veszélyesebb helyzeteket is teremt, mivel a motorfék hatása a hirtelen gázelvétel következtében csupán a meghajtott kerekeken érvényesül. 'Sokan vallják még ma is azt a régi autósiskolái tanácsot, hogy csúszós jeges útviszonyok között, illetve ilyen felületi útra hirtelen ráfutva, célszerűbb mindjárt alacsonyabb sebességbe visz- szakapcsolni és a motor fékező hatását érvényesíteni a lábfék helyett. Ugyanakkor ezzel a klasszikus ajánlással szemben áll az a tapasztalat, hogy a lábféket nemritkán eredményesebben és veszélytelenebbül használhatjuk (a blokkolásgátlóval — ABS — kiegészített fékszerkezetekről nem is szólva) ilyenkor, mint a gyors visszakapcsolást. A megcsúszás elkerülésére sokkal kedvezőbb lehetőséget kínál ilyenkor a lábfék ügyes, érzékeny használata: mégpedig azáltal, hogy gyengéden, fék- erő-szabályozással, vagyis szakaszosan, „pumpálva” fékezünk. Csúszós, jeges úton a fékezéshez hasonlóan minden más manővert is a legnagyobb óvatossággal, körültekintéssel és az általában megszokottnál sokkal lassabban kell végrehajtani. Ez vonatkozik a kormányzásra, a kapcsolásra, a gázadásra, gázelvételre és a tengelykapcsoló pedál felengedésére is. Amikor tehát olyan helyzetbe kerülünk, hogy a kocsi megfarol, ne veszítsük el a fejünket: megfontolt mozdulattal forgassuk el a kormányt abba az irányba, amerre a kocsi éppen fáról. A megcsúszás irányába kormányozzunk tehát, hogy a lehetőség szerint „előremutató” első kerekekkel hozzuk ki a farolásból és segítsük ismét a helyes irányba előrelendülni az autónkat. Miért fogyaszt többet? Most, amikor az autó körüli kiadásaink minden fillérét mérlegre kell tennünk, okkal elgondolkozhatunk azon, vajon rendjén való-e az, hogy az autónk télen többet fogyaszt. Ha igen, lehet-e ellene valamit tenni? Úgy véljük, aligha vitatható, hogy a téli többletfogyasztás törvényszerű. Ha a meleg motorral való üzemeltetést 100 százaléknak tekintjük, akkor, mínusz 10 Celsius-fok környezeti hőmérsékleten az átlagfogyasztás mintegy 12 százalékkal nőhet, és 0 fok környezeti hőmérsékleten pedig 110 százalék lehet. Viszonylag nagy mértékű tehát a fogyasztásnövekedés. .Ez két fő tényező hatására vezethető vissza: Egyrészt a felmelegedéshez szükséges többletfogyasztásra, amelynek értéke -T7 a közepes hengerűrtartalmú motort mintegy mínusz 10 fok környezeti hőmérsékleten 80 fpkra felmelegítve — mintegy 0,5 liter. Összehasonlításul ez az érték nyáron, a hőmérséklettől függően mindössze körülbelül 0,1-0,2 liter benzin. Másrészt télen még a felmelegedett motorban és erőátviteli szerkezetekben lévő kenőolaj is hidegebb, mint nyáron. Viszkozitása lényegesen kedvezőtlenebb, s így a veszteségek is nagyobbak. Ennek következtében a nyári üzemhez képest télen a felmelegedett jármű többletfogyasztása mínusz 10 Celsius-fok környezeti hőmérséklet alatt 0,5 százalék, mínusz 10, plusz 5 Celsius-fok között 0,3 százalék (Celsi- us-fokonként). Az eddigieken túl, számottevő fogyasztásnövekedést okoznak télen a sajátos útviszonyok is, amelyekre közlekedésbiztonsági szempontból külön is oda kell figyelnünk. Csúszós úton, városi forgalomban az autók forgalmi akadályoztatása is gyakoribb. Ugyanakkor a vonóerő-tartalék érdekében — forgalom nélkül is — ajánlatos kisebb sebességfokozatba ^apfisplya közlekedni. Igaz, így némileg ‘főbb lesz a fogyasztásunk, de i rrioütbhább' útvi- szonyok között biztonságosabban au- tózunk'Téli üzemben — tehát mínusz 10 fok környezeti hőmérsékleten — lebonyolított, többnyire rövid távú utazásainkra (amikor minden 5-10 kilométer megtett úthosszra általában egy hidegindítás is jut) a személygépkocsik' 10-30 százalékos fogyasztásnövekedése a sajátos körülményekkel magyarázható normális jelenség. Ennek okát tehát nem a gépjármű műszaki állapotában vagy akár a vezető tudásában kell keresni. E téma kapcsán ugyanakkor érdemes egy gyakorta hallható és hangoztatott tévhitet eloszlatni. Arról vari szó tehát, ha egy autó oktánszámigényét például a normál benzin is kielégíti, akkor abban a reményben, hogy majd kevesebbet fogyaszt és jobban megy, szuperbenzinnel kell üzemeltetni. Ennek az elvárásnak nincs semmi alapja, ugyanis a' motorbenzinek engergiatar- talma az oktánszámtól függetlenül közel azonos értékű. Az oktánszám csupán az egyik a számos más benzinjel- lemzö közül, ami a benzin sűrítési tűrésére ad tájékoztatást. Jó tudni. .. A vezetői engedélyüket éppen megszerzett fiatalok türelmetlenül várják, hogy a szülők autójával, vagy a saját maguk által vásárolt — sokszor gyenge műszaki állapotú — autóval elindulhassanak az első önálló útra. A jármű ilyenkor általában tömve van barátokkal, s hosszú, fárasztó kirándulásokat tesznek. A vezető és utasai nem ismerik a gépkocsi és a saját teljesítőképességük határait. A könnyelműséget gyakran súlyosbítja az alkoholfogyasztás is. E kockázat csökkenthetők ha az ifjú vezetők kezdetben kísérővé) és fokozatosan szokják meg a forgalmat. A 18-20 éves gépkocsivezetők az átlagvezetőhöz képest nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy vezetés közben személyük „felértékelődik”. Szívesebben vezetnek sportos autót, számukra több örömöt jelent maga a vezetés. Önkritikusan elismerik, hogy soraikban több a „va- gánykodó”, több kockázatot vállalnak az előzésnél, az elsőbbség kicsikarásánál. Nagyobb sebességgel vezetnek, kevésbé félnek a volán mögött — ezt tükrözik egy Belgiumban végzett felmérés eredményei. A kimerültség következtében jelentősen romlik a látás. Az erősebb szem veszi át a látás fő terhét. Ezért a fáradt autós gyakorlatilag úgy vezet, mintha egyszemű volna. A fáradtság a látótér beszűkülésében jelentkezik, a térlátás erősen romlik. A járművezetés tanult viselkedés, és így része részint a családban, részint az egyéb környezetben végbemenő szocializációs folyamatnak. A gyermekek alaposan megfigyelik szüleik vezetési stílusát, amely későbbi közlekedésükben — különösen annak kezdeti szakaszában — meghatározó jelentőségű. A serdülők viselkedése sok esetben azért tér el az átlagtól, mert a fiatalt körülvevő környezet maga is deviáns. A közlekedési alkalmasság felső határa attól is függ, hogy az egyén idős korban tanul-e meg vezetni, vagy már hosz- szú vezetési gyakorlattal rendelkezik-e. Általában az 55. életév az a felső határ, amikor még tanulni lehet. Ezen életkor felett az elégtelen szenzomotorikus teljesítőképesség nem teszi lehetővé az egyén számára, hogy autósként képes legyen .megtanulni a környezethez való alkalmazkodás új módjait. A rutinos, nagy vezetési tapasztalattal rendelkező embereknél a szervi leépülés gyorsaságától függően változik az életkor szerinti alkalmatlanná válás bekövetkezése. Súlyos veszélyt jelent, ha a közlekedő valamilyen nem várt esemény határára megijed. A kutatások azt bizonyítják, hogy ilyen esetben a reakcióidő a szokásos többszörösére nőhet. Még ennél is nagyobb probléma, hogy ijedség hatására a külvilág ingereire adott válaszok gyakran nem megfelelőek, sőt a emberek többsége Uyen esetben a veszélyhelyzet kivédésére a lehető legrosszabb megoldást választja. Byen esetben azonban döntő az ember korábbi élettapasztalata. A kezdő vezető ezért, ha megijed, gyakran csak arra törekszik, hogy a lehető ^gyorsabban megálljon. I
