Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

\

I

\

(Folytatás az 1. oldalról.)

jog gyakorlásának lehetősége. Úgy vélem, e két törvényjavaslat és előkészítésük demokratikus módszere erősítheti a bizalmat, és elősegítheti a társadalmi közmegegyezés kialakulását.

— Az egyesülési és a gyülekezési jog két olyan egymáshoz szorosan kapcsolódó szabadságjog, amelynek szabályozása alapvetően meghatározza az állampolgároknak a közéletben való részvételét, szabályozásuk tartalma pedig a társadalom demokratizmusának fontos mércéje. Az egyesülési jog és a gyülekezési jog az emberek elidegeníthetetlen joga, amelyek demokratikus társadalomban csak olyan ésszerű korlátozásoknak vethetők alá, amelyek a társadalom és tagjai védelme érdekében szükségesek. Ebből következően a szabályozás alapeszméje az, hogy e szabadságjogok sein tekinthetők abszolút, vagyis korlátozhatatlan jognak, ám gyakorlásukat csak a büntetőjog által védett érdekek, illetőleg mások jogai és szabadsága korlátozhatja.

Az egyesülési jogról szóló törvényjavaslat mindezekre figyelemmel határozza meg e jog tartalmát, gyakorlásának módját, garanciáit és törvényes korlátáit. Általános végrehajtási jogszabály alkotására vonatkozó felhatalmazás hiányában ezek a meghatározások kizárólagosak, más jogszabályok által nem módosíthatók. A javaslat terjedelme pedig azt mutatja, hogy az előkészítés soránfigyelemmel a társadalmi vitákra is — arra törekedtünk, hogy elkerüljük a túlszabályozást, az egyesülési jog gyakorlásába való indokolatlan állami beavatkozást.

Nem az állam „adománya”

— A törvényjavaslat abból az alap- eLvből indul ki, hogy az egyesülési jog alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam „adományoz”, hanem a népszuverenitásból következően mindenkit — bármilyen feltétel és megkülönböztetés nélkül — megillet. Tartalmát a javaslat úgy határozza meg, hogy az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, a szervezet szervezettségi szintjét el nem érő közösségeket hozzon létre, illetőleg azok tevékenységében részt vegyen. E tekintetben a tervezett szabályozás nem ír elő semmiféle szervezeti formakényszert, az alapítókra bízza, hogy milyen típusú szervezetet kívánnak létrehozni.

x rm :E tervezetek minden olyan tevékenység végzése céljából létrehozhatok,0 amely összhangban áll az 'Alköt- mánnyal és amelyet törvény nem tilt. E tekintetben a javaslat mindössze két konkrét korlátot állít fel: az egyik, hogy az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre. Ez áligha szorul részletesebb magyarázatra. A másik, hogy társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Ennek indoka az, hogy az ilyen célú személyegyesülések a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján jöhetnek létre.

A korábbi szabályozáshoz képest a javaslat lényegesen egyszerűbben szabályozza az egyesülési jog alapján létrejövő szervezet megalakítását. Mindössze három feltételt ír elő a megalakuláshoz; ezek a következők: legalább tíz alapító tag mondja ki a szervezet megalakítását, állapítsa meg az alapszabályát, válassza meg ügyintéző és képviseleti szerveit. Ezt követően kérhető a társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele. A nyilvántartásba vétel azonban nem a megalakulás, hanem a jogi személlyé válás feltétele. A bíróság által történő nyilvántartásba vétel ebből következően nem'tagadható meg, ha az alapítók a törvényben előirt feltételeknek eleget tettek.

— A társadalmi szervezet alapszabályával, a .tagok jogaival és kötelességeivel, a társadalmi szervezet szervezeti rendjével kapcsolatban a javaslat csak azokat a minimális követelményeket határozza meg, mindössze két paragrafusban, amelyek elengedhetetlenek a jogi személlyé váláshoz, illetőleg amelyek a társadalmi szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló belső működésének a garanciái.

Az igazságügy-miniszter kitért arra is, hogy a javaslat vitájában, de benyújtása óta is vitatott a társadalmi szervezet belső életével kapcsolatos szabályozás mértéke és mélysége. Utalt arra: megjelent olyan nézet is, miszerint a javaslat eme szabályai „gyámkodó” jellegűek, mert „az ilyen típusú sza- , bályra a polgári jogban van szükség; ha a szerződő félek megfeledkeznek valami lényeges kérdésben megállapodni, akkor a vitát a törvény rendelkezése dönti el. Egy társadalmi szervezetnek azonban nincsen szüksége ilyen man-, kóra!” r— idézett a Magyar Hírlap 1988. december 14-ei * számából. — Kétségtelen, hogy p- jóllehet az egyesülési jog szabályozása, még inkább vitája során alapvetően a közjogi megközelítés dominált — nem minden társadalmi szervezet közjogi jellegű. Sőt, az egyesületek túlnyomó részében éppen a polgári jogi viszonyok a jelentősebbek. Egységes szabályozás készült,' éppen azért, hogy ne „diszkrimináljunk” az egyes fonnák között, igyekezve megra- _ gadni azt, ami közös bennük; s úgy hiszem, a jogi személyiség minimális feltételéül adott szabályozás aligha teFOLYTA TTA MUNKÁJÁ T A PARLAMENT

• Mosoly az arcokon. Valósággal felüdült a képviselőház Szentágothai János akadémikus komoly javaslatokat tartalmazó, ám sziporkázó stílusban előadott felszólalásán.

leinthető „gyámkodásnak”. Annál is kevésbé, mert e szabályok egy része akkor lép előtérbe, ha a szervezet alapszabályai másként nem (vagy egyáltalán nem) rendelkeznek az adott kérdésben — mondotta.

— A javaslat a korábbi szabályozáshoz viszonyítva új elvekből vezeti le az egyesülési jog alapján létrejövő szerkezetek feletti állami felügyelet szabályozását. Megszünteti annak a lehetőségét, hogy az államigazgatási szervek a társadalmi szervezetek felett bármiféle általános jellegű törvényességi vagy szakmai felügyeletet gyakoroljanak.

— A javaslat értelmében a társadalmi szervezet működésének törvényességét az ügyészség ellenőrzi, ám az ügyészség jogköre az ellenőrzésen túlmenően csak arra teljed ki, hogy felhívja a társadalmi szervezetet a törvényes állapot helyreállítására, illetőleg, ha ez nem következik be, a törvényesség helyreállítása céljából a bírósághoz fordulhat.

— A törvényesség betartása érdekében a társadalmi szervezetre nézve kötelező döntést — az ügyész keresete alapján — kizárólag a bíróság hozhat. A bíróság döntési jogköre — a törvénysértés jellegétől függően — széles skálán mozog, a társadalmi szervezet törvénysértő határozatának megsemmisítésétől a társadalmi szervezet feloszlatásáig terjed.

Politikai párt is létrehozható

— Meg kell azonban jegyezni, hogy társadalmi szervezetek is végezhetnek olyan tevékenységet, amelyet jogszabály feltételhez köt vagy egyébként szabályoz. Természetesen ezek & jogszabályok — más jogi személyekhez és magánszemélyekhez hasonlóan — a társadalmi szervezetekre is irányadóak. Ezért rögzíti a javaslat, hogy a társadalmi szervezetek ilyen tevékenysége felett értelemszerűen az illetékes állami szervek a hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazásával felügyeletet gyakorolnak.

— A törvényjavaslat a társadalmi szervezetek gazdálkodásával kapcsolatban a legalapvetőbb szabályokat határozza meg: a társadalmi szervezet korlátolt felelősséget, vagyonának forrásait, illetőleg azt a lehetőséget, hogy a társadalmi szervezet — a célja megvalósításához szükséges gazdasági feltételek megteremtése érdekében -p gazdasági vállalkozási tevékenységet is végezhet. Az e tevékenységre vonatkozó részletes, főleg pénzügyi szabályokat a Minisztertanács állapítja -megi Ez az egyetlen eset egyébként, amidőn a javaslat végrehajtó rendelkezésre ad felhatalmazást.

f— A társadalmi szervezet megszűnése esetére a javaslat a társadalmi szervezet kizárólagos hatáskörébe utalja a vagyonáról való rendelkezést. A vagyon kizárólag abban az esetben kerül állami tu|gjdonba, ha a vagyon hova- . fordításáról a társadalmi szervezet a megszűnése előtt nem rendelkezett. Az így állami tulajdonba került társadalmi szervezeti vagyont közérdekű célra kell fordítani és a felhasználás módját nyilvánosságra kell hozni — mondotta Kulcsár Kálmán, s a továbbiakban a politikai pártokra vonatkozó szabályozásról szólt. Emlékeztetett arra, hogy a javaslat nem határozza meg a kizárólagosság igényével az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek fajtáit, csupán — példálózó jelleggel — felsorol néhányat. Ebből következik, hogy a javaslat rendelkezései minden, az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetre vonatkoznak. Hangsúlyozta: az egységes és egyenlő szabályozásra törekvés azonban nem hagyhatja figyelmen kívül azt a társadalmi realitást, hogy e szervezetek között társadalmi jelentőségüket, funkcióikat, politikai súlyukat tekintve jelentős különbségek vannak. Ez teszi indokolttá a politikai pártra és a szak- szervezetre vonatkozóan részben eltérő szabályok megállapítását. A javaslat deklarálja, hogy az egyesülési jog alapján politikai párt is létrehozható. A politikai párt az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek kiemelkedő fontosságú, számos sajátos jegyet magán hordozó típusa. E sajátosságok egyike, hogy a politikai pártra vonatkozó részletes szabályozás tartalmát a politikai rendszerben betöltött szerepe, a képviseleti rendszer és a választási rendszer szabályozása alapvetően befolyásolja. Ezért a politikai pártokra vonatkozó teljes szabályozás kialakítása nem ragadható ki a politikai rendszernek az új Alkotmány keretében történő komplex újraszabályozásából. Mindezekre figyelemmel a javaslat szerint a politikai pártnak a társadalomban betöltött szerepére az alkotmány rendelkezései lesznek az irányadók, s ezzel összhangban lehetséges néhány, a jelenlegi javaslattól eltérő rendelkezés, a politikai párt megalakulásának, nyilvántartásba vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének szabályait tartalmazó külön törvény megalkotására. E törvény kimunkálása megkezdődött. Elkészülte után a szokásos törvényalkotási folyamatban társadalmi vitára bocsátják, s a vita tanulságai alapján kialakított végső változatot a kormány benyújtja az Országgyűlésnek. '

—A vita során megjelent olyan álláspont is, amely szerint ilyen külön törvény felesleges, illetőleg jogtalan. Jogtalan, mert olyan diszkriminációt jeleöt ez, amelyet az általunk is aláirt

nemzetközi szerződések, nevezetesen és főleg a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának 2. cikkelye, s 22. cikkelyének 2. pontja tiltanak. Hogy szükség van rá, ezt már megindokoltam — mondotta az igazságügy-»' miniszter, majd felolvasta a szerződés idézett fejezeteit.

2. cikkely: „1. Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szin, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

2. Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos eljárásukkal és az Egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek még nem volnának hatályban.”

22. cikkely: „1. Mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon.

2. E jogok gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közerkölcs vagy mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. E cikk nem akadályozza, hogy e jogoknak a fegyveres erők és a rendőrség tagjai által történő gyakorlását törvényes korlátozásnak vessék alá.”

Keret

a problémamegoldáshoz

Ezután így folytatta: — Nem látom e szövegekben a vitában emlegetett diszkriminációra utaló rendelkezést.

A konvenció szövegében, található megkülönböztetési tilalom ugyanis teljesen világosan az egyesülési jogokat gyakorló személyekre, s nem a kialakítandó szervezetek típusára vonatkozik.

A politikai párt súlya azonban megkövetelheti például, hogy IQ tagnál többen hozzák létre, vagy hogy az ország legmagasabb alkotmányjogi fóruma, az Alkotmánybíróság végezze el a regisztrációs/ eljárást, s ítélje meg a .beterjesztett program alapján — minden esetleges befolyást kizárva, kételytől mentesen — azt, hogy a párttá alakult szervezet az Alkotmány keretei között kíván-e működni. S valószínűleg a felügyelet ellátása keretében a döntést is az Alkotmánybíróság hozhatja meg. Nem hiszem, hogy ez „diszkrimináció” az idézett cikkelyek értelmében, legfeljebb „pozitív” diszkrimináció, amit egy párt társadalmi súlya, politikai sebezhetősége, így fokozottabb jogi védelme indokol. S csak éppen megemlítem: a Német Szövetségi Köztársaság 1964. augusztus 5-én kelt törvénye az egyesületekről, 21. paragrafusával kifejezetten kiveszi a törvény hatálya alól a politikai pártokat. Ennyit a diszkriminációról.

— Felmerült a vitában, s hadd térjek ki erre is, hogy a javaslat éppen a politikai pártra vonatkozó rendelkezéseivel politikai problémát old meg vagy kísérel megoldani jogi szabályozással. Politikai problémák jogi kezelése persze nem idegen a közjogtól a legdemok- ratikusabbnak tekintett társadalmakban sem, lévén, hogy a közjog szabályai politikai viszonyokat szabályoznak. Képmutatás lenne erről megfeledkezni. S a jogállam nem is azt jelenti, hogy a jog nem szabályoz politikai folyamatokat, pontosabban nem ad számukra keretet. Az azonban igaz — s erre már rámutatott a politikatudomány —, hogy minden politikai viszony nem oldható fel a jogban, mert ugyan feltehető, de valójában illúzió, hogy a politika joggá való oldásával eltávolítható a kockázat a politikából. Vannak folyatnátok, amelyek politikai megoldást kívánnak, ám — és ez a jog szerepe már a jognak megfelelő kereteket, jogi megoldásdkat kell teremteni, hogy a társadalom folyamatai és következményei rendezett módon, a jogrend sérelme nélkül bonyolódjanak le, s az így keletkező ellentmondások és feszültségek kezelhetők legyenek. Véleményem szerint a javaslat ezt az utat követi. Nem old meg a politika helyett semmit, -de megadja a szükséges jogi keretet a megoldásra.

A szakszervezetekre vonatkozó kivételek indoka a szakszervezeti autonómiának — a nemzetközi egyezségokmányban is elismert — feltétlen garantálása.

A tüntetés mint politikai üzenet

A továbbiakban a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatban foglaltakat indokolta meg Kulcsár Kálmán.

— Hatályos .jogrendszerünkben a gyülekezési szabadsággal kapcsolatos jogi szabályozás szűk körű, kizárólag gyülekezési szabadsággal foglalkozó

jogszabályunk egy 1945-ben kiadott belügyminiszteri rendeletén kívül — nincs. Ez a belügyminiszteri rendelet is elavult rendelkezéseket, jogrendszerünkben ma már ismeretlen jogi fogalmakat tartalmaz, ezért a javaslat hatályon kívül helyezi.

— A gyülekezés jogi szabályozásának megoldatlansága nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a gyülekezés, a tüntetés, a felvonulás ugyan a politika „kezdetlegesebb” eszközei közé tartozik —egyik neves külföldi politikakutató szerint az utcai demonstráció nagyjából ugyanazzá vált a polgárok számára —, mint a sztrájk a munkások számára, végső eszköz tehát, amely akkor veendő igénybe, ha már más lehetőségek kimerültek —, mégis bizonyos politikai kultúrákban, amelyek sajátos fejlődésük miatt több teret adnak a hangulatoknak, adott esetben az erőszaknak, amelyekben nem alakultak ki a politika fejlettebb „csatornái” és a racionális politikai cselekvésre való készség társadalmi alapjai kevéssé fejlettek, éppen mert ezen a fokon a demonstrációk könnyen erőszakossá fajulhatnak, a politikai cselekvés e formáit a hatóságok gyanakvással fogadják, igyekszenek eliminálni, így gyakorlati jelentőségük is túlnő a politikai kifejezés más lehetőségeihez képest. Fejlettebb, vagy mondjuk inkább: más politikai kultúrában is inkább a politikában az érdekérvényesítést tekintve hátrányos helyzetben lévők folyamodnak ehhez az eszközhöz.

A demonstráció, a tüntetés természeténél fogva nagyobb teret ad a demagógiának, mint a megfontolásnak, ezért esetleg felületesen közvetítheti a politikai „üzenetet”, ha mindenképpen figyelmeztetésnek is értékelhető. Az is világos azonban, hogy ha hosszabb szünet után nyílik meg a lehetőség a gyülekezésre, a demonstrációra, természetszerűen válik, legalábbis egy időre, a végső eszköz helyett kézenfekvő, szinte meggondolás nélkül alkalmazott eszközzé. Mindezzel nem kivánnám lefokozni a jelentőségét, hiszen említettem már, hogy egyik legfontosabb szabadságjognak tartom, csak éppen érzékeltetni szeretném a szabályozása körül kialakult vita mélyebb összefüggéseit.

— így merült fel a kérdés: vajon szükséges-e egyáltalán szabályozni a gyülekezési jogot, nem elegendő-e csak az Alkotmányban történő rögzítése?

—1 Vannak államok, amelyek ezt az utat követik. Ilyen például az Egyesült Államok, amelynek az alkotmányához fűzött első kiegészítés megtiltotta a Kongresszusnak, hogy törvényt hozzon egyebek közt a, polgárok,, békés gyülekezésével kapcsolatban. Nem lehetséges tehát további törvényi szabályozás, ezért a hatóságok, ha ezt szükségesnek látják, belátásuk szerint próbálják különféle módpn szabályozni a gyülekezést. Ezeket a kísérleteket — néhány kivétellel 5^ a Legfelsőbb Bíróság sorra rendre alkotmányellenesnek nyilvánította. A lényeg az, hogy ilyen szabályozáshiányos jogrendszerben az alkotmánybíráskodási gyakorlat alakítja ki a szükséges korlátokat. Más államok azonban szabályoznak, éspedig részletesen szabályoznak. Hivatkozhatnék például a Német Szövetségi Köztársaságra, éspedig az 1953. július 24-én kelt szövetségi törvényre „A gyülekezésről és felvonulásról”, amely a most benyújtott javaslathoz képest jóval részletesebb, s hadd tegyem hozzá: sok tekintetben nagyobb megszorításokat jelentő rendelkezéseket tartalmaz: vagy hivatkozhatnék a hasonló, 1953- ban kelt és 1968. október 23-án módosított osztrák szövetségi törvényre.

— Vannak államok továbbá, amelyekben a szabályozás részletei a törvényi szinten kívül másutt is megjelennek, ahol a belügyminiszter, illetőleg a rendőrség kiterjedt hatáskörben jogosult intézkedni. Ilyen — tudomásom szerint—a francia szabályozás. Szeretném azonban világossá tenni: most sem, ahogyan korábban sem a beterjesztett javaslatban választott szabályozási módszer indokaként, hanem összehasonlító példázás miatt utaltam az említett országokra.

A szabályozás szükséglete egyrészt a már hivatkozott Egyezségokmányból következik, másrészt és nyilvánvalóan pedig az eddigi, nem problémamentes gyakorlatból.

Szólásszabadság és petíciós jog

, — Általánosságban megállapítható, hogy napjainkban az alapvető emberi jogok — köztük a gyülekezési jog — gyakorlásának korlátozhatatlansága sehol a világon maradéktalanul nem érvényesül. Nem érvényesülhet már csak azért sem, mert a legfontosabb társadalmi és állami érdekek, nemkülönben mások jogainak és szabadságának védelméről egy állam sem mondhat le.

A szabályozatlanság ellen szól, hogy a szabályozatlanság sem a gyülekezési jog gyakorlásának oldaláról, sem az állami szervek feladatai szempontjából nem megnyugtató. A szabályozatlanság ugyanis nem nyújt biztonságot az állampolgár számára, hiszen tisztázatlan, hogy a gyülekezési jogát hogyan, milyen feltételek mellett gyakorolhatja. Ugyanakkor ez a helyzet a hatóságoknak sem kedvez, mert egyértelmű jogi előírások nem rögzítik azt, hogy mikor jogosultak e jog gyakorlását esetleg

korlátozni. A fentiek alapján úgy érzem, nyugodtan állítható, hogy a jog- biztonság érdekében feltétlenül szükség van a gyülekezési szabadság, mint alapvető szabadságjog törvényi szintű szabályozására.

A gyülekezési jog — mint ahogy az egyesülési jogról szólva már utaltam rá — sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető szabadság- jog, , amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (együttesen: rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből köyetkezik az, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban van a szólásszabadsággal és az úgynevezett petíciós joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem is beszélhetünk ténylegesen a gyülekezési szabadságról. Miután azonban a javaslat tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülnek részletezésre sem a szólásszabadság, sem a petíciós jog gyakorlásának más, a gyülekezéssel nem kapcsolatos szabályai.

— A társadalmi vitákon a törvény- tervezetet az a kritika érte, hogy egyrészt túlságosáh korlátozó jellegű, másrészt pedig túlzottan is liberális. Ez a kritikai észrevétel mindkét formájában értelmezhetetlen. Értelmezhetetlen két okból — mondotta Kulcsár Kálmán. Kifejtette: egyrészt a szabályozás azt az elvet követi, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ennek megfelelően minden félreértés elkerülése végett a javaslat kifejezetten kiveszi a hatálya alól azokat a rendezvényeket, amelyekre még ez a szabályozás sem vonatkozik. Másrészt értelmezhetetlen,, mert a „túlságosan korlátozó” vagy éppen „liberális” jelleg megállapítása szubjektív. Felhívta a figyelmet arra, hogy a már említett német szövetségi törvény jóval több korlátot állít fel, nem is szólva a francia gyakorlatról. Sőt az Egyezség- okmányban is több, valóban szubjektí- ve értelmezhető korlát szerepel. Vannak viszont liberálisabb szabályok is, amelyekkél összefüggésben azonban nagy lehet az önkényes értelmezés veszélye.

Ezt követően így folytatta: a gyülekezési jog gyakorlásának korlátja a javaslat szerint az, hogy nem valósíthat • meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. E jog gyakorlásának szinte minden alkotmányban és a nemzetközi jog által is rögzített további alapfeltétele a békés jelleg. A vitában megjelent az a számomra, a jogász számára furcsán hangzó érv, miszerint ez a „mások jogaira és szabadságára” való hivatkózás már csak azért is értelmetlen, mert a gyülekezési jog eleve csak mások sérelmével valósítható meg. Hiszen például az utcai közlekedést, az embereknek ama ,jogát”, hogy közlekedjenek, kivétel nélkül minden demonstráció zavarja. Az ilyen érvelés számomra keveset mond. Arról nem szólok, hogy ez a kitétel ugyanabban az Egyezségokmányban szerepel, amelynek más cikkelyeit egyetértőén hivatkozzák az előbbi nézetet hangoztatok; hiszen vagy elfogadunk egy okmányt, vagy nem. De üres az érvelés, mert ennek alapján csupán egyetlen jog lenne mások jogai sérelmére tekintet nélkül gyakorolható: á gyülekezés. S mi indokolná ezt? Miért kellene elviselni a nyilvánvaló többségnek az aránytalan jogsérelmet? Mert, ha már a vitában a közlekedésre hivatkoztak, hadd idézzem fel a javaslat 6. paragrafusának (1) bekezdését, amely éppen „a. közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járó” gyülekezésről szól. De általánosabban: minden, joggal lehet élni, és lehet visszaélni.

S itt nyilvánvalóan az arányokról, a különböző jogok egyeztetéséről, s adott esetben a joggal való visszaélésről van szó. Utaltam már a gyülekezésnek, a demonstrációnak társadalmi és politikai kulturális összefüggéseire, s arra, hogy gg a jog esetleg éppen a politikai érdekkifejezés szempontjából hátrányos helyzetűek eszköze, s olyankor válik igazán jelentőssé, ha az adott időben, politikái kultúrában vagy .a probléma természetéből fakadóan kevés a lehetőség más politikai eszközök használatára. A „mások jogainak és szabadságának sérelme” kitételt ebben a kontextusban értelmezve az arányok kérdése jogilag kielégítően kezelhető.

S ha az arányok megítélésében viták lesznek, mert lehetnek, a bírói gyakorlat kialakítja majd a megfelelő mértéket.

Mikor kelljen előre bejelenteni?

— Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényesen és rendeltetésszerűen gyákorolható legyen, a javaslat a gyülekezési jog gyakorlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentéshez köti. Ennek a bejelentésnek azonban nem az a célja, hogy az állam- igazgatási szerv a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési jognak mint alapvető szabadságjognak a gyakorlása ugyanis -nem igényel előzetes köz- igazgatási hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy az államigazgatási szervek — elsösojban a rendőrség — felkészüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend, a közlekedés zavartalanságának a biztosítására.

— A bejelentéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a javaslat — szűk körben és kivételesen — lehetőséget ad arra, hogy a rendőrség á meghatározott feltételek esetén a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, illetőleg időben való megtartását megtiltsa. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy ez a tiltás nem általában a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a tervezett rendezvény megtartása elé állít korlátot, hiszen az adott rendezvény nem a bejelentésben megjelölt helyszínen és időben megtartható lenne. A tiltás tehát kifejezetten csak arra irányul, hogy a rendezvényt ne ott, vagy ne akkor tartsák meg.

. A javaslat megfelelő garanciát nyjjjt. a gyülekezési jog szabad gyakorlásának védelme érmékében,'ugyaú’ik'á rendezvény megtartását megtiltó határozat ellen közvetlenül a bírósághoz, lehet fordulni. A bíróság — ha indokoltnak tartja — megváltoztathatja a közigazgatási szerv döntését.

— Egy rendezvény megszervezése és annak megtartása a szervezők részéről fokozott figyelmet, gondosságot és ezzel együtt felelősséget igényel. Ennek megfelelően a rendezvény rendjének megteremtése elsősorban a szervező feladata, ebben azonban kérésére a rendőrség és más, arra illetékes szervek is közreműködnek.

Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban arra a figyelmet, hogy a rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alapvetően nem a rendezvény feloszlatására irányul, hanem a gyülekezési jog szabad, külső behatásoktól mentes gyakorlásának biztosítására. Ennek érdekében történik például a forgalomelterelés, illetőleg egy ellentüntetés során az esetleges atrocitások megelőzése.

A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendezvény résztvevői, amennyiben a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét bíróság előtt vitathassák.

Végezetül azokról a javaslatokról szólt Kulcsár Kálmán, amelyeket mérlegeltek ugyan, de végül is elvetésük tűnt célszerűnek. Ilyen például a zárt helyiségben tartott nyilvános gyűlésekre vonatkozó bejelentés. Vannak országok, amelyekben ez is bejelentési kötelezettség alá esik, például a Német Szövetségi Köztársaságban. A kormány mégis úgy döntött, hogy a bejelentés kötelezettségét csak a közterületeken szervezett rendezvény esetében írja elő a javaslat Az általános szabályok szerint természetesen zárt helyiségben sem szabad bűncselekményt elkövetni vagy erre felhívni, hiszen az általában a büntetőtörvény erejénél fogva tilos, és ilyen esetben, ha a hatóság tudomására jut, amúgy is köteles eljárni. Gyakorlatilag nagyon nehéz lenne azonban itt az esetleges törvényes korlátozáshoz szüksé-. ges feltételeket megállapítani, egyáltalán a határokat megvonni — hangsúlyozta. Hasonlóan problematikus lenne a külföldiek részvételét vagy magatartását a gyülekezés során szabályozni. El nem Utasítható, hiszen a gyülekezés nem állampolgári, hanem emberi jog, a szabályozás pedig — a magyar állampolgárokra is érvényes szabályokon túl, jóllehet például az osztrák törvény tartalmaz speciális rendelkezéseket-- gyakorlatilag szinte megoldhatatlan problémákkal járna—mondotta.

Úgy vélekedett, hogy a javaslat a demokrácia érvényesülését, a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítását, a közéleti aktivitás széles kcyű kibontakozásának elősegítését szdlgálja. Ennek alapján kérte, hogy az Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatokat fogadja el.