Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
FOL YTA TT A MUNKÁJÁT A PARLAMENT * Bölcsey György (Budapest, 63. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést Kulcsár Kálmán expozéjához. — A legnagyobb vita a politikai pártokkal kapcsolatos paragrafusokról folyt a bizottságokban —: mondotta a többi közt. A testület helyesnek tartja, hogy az egyesülési törvény általában a pártokra is vonatkozik, ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy a pártokra kiemelt szerepükre tekintettel — szülessen külön szabályozás. Társadalmunkban a különféle szerveződésekben már fellelhetők a pártok csírái, ezért nagyon sürgető, hogy mihamarabb — az új Alkotmánnyal egy időben, esetleg azt megelőzve — megszülessen a párttörvény. A jogi bizottság az egyesülési és gyülekezési jog tervezetét kiegészítésekkel elfogadásra ajánlotta. DR. SÜDI BERTALAN HOZZÁSZÓLÁSA Ezután is interpellálható a Legfelsőbb Bíróság elnöke Dr. Südi Bertalan (Bács-Kiskun. 12. vk.) hozzászólása bevezető részében elnézést kért a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, ha — mint mondta — a novemberi ülésszakon interpellációjával akaratán kívül sérelmet okozott. Hangsúlyozta azonban, hogy az akkor kapott válasz tekintetében álláspontja továbbra is eltérő. Majd így folytatta: — Felszólalásom érdemi részében az alkotmány tervezett módosításához szándékozom megjegyzéseket fűzni. A módosítást célzó indítványokkal a legteljesebb mértékben egyetértek. Aggályom mindössze egyetlen változtatás, az alaptörvény 27. szakaszának megkurtítását célzó indítvány, nevezetesen, a Legfelsőbb Bíróság elnökének az interpellálhatok köréből történő kihagyása miatt keletkezett. Bizonyos kételyeim támadtak annak előremutató voltában, hogy az Országgyűlés egyféle jogi korlátot tervez állítani önmaga hatásköre elé azzal, hogy nem teszi lehetővé továbbra a bírói szervezet munkájának interpellációval történő ellenőrzését. Az Országgyűlés ugyanis az államszervezet alapintézményeinek munkáját részint az alapintézmény-vezetők beszámoltatásával, részint interpellációval hivatott ellenőrizni. A Legfelsőbb Bíróság elnökét — mint alapintézmény-vezetőt is az Országgyűlés választja, aki ennél fogva maga is az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Attól tartok, hogy a bírósági jogalkalmazás hatékony kontroll nélkül — megannyi egyéb területhez hasonlóan — magában hordozza a torzulás veszélyeit. Nézetem szerint leginkább emiatt lenne szükség ezután is a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságá-, ra. A bírói függetlenséggel minden tekintetben összeegyeztethetőnek tartom, ha a képviselők a Legfelsőbb Bíróság elnökének országgyűlési beszámoltatásán felül az interpelláció eszközével is ellenőrzik a bírói szervezet munkáját. Hiszen aligha vitatható, hogy az Országgyűlés általi folyamatos ellenőrzés csakis interpellációval lehetséges. A gyakorlatban mind' több jel mutat arra, hogy az ilyen ellenőrzés hatékonyságának fokozására éppen napjainkban van leginkább szükség. Azt gondolom, nem az Országgyűléstől, illetve a képviselői interpellációtól indokolt óvni a bíróffüggetlenséget, hanem—miként Kulcsár Kálmán professzor nyilatkozta nemrég —, arra kellene jobban ügyelni, hogy semmiféle politikai vezetés ne használhassa eszközként a bíróságot. Az iménti érvek hangsúlyozásával azt javaslom az Országgyűlésnek, vegye fontolóra, hogy a Legfelsőbb. Bíróság elnökét — alkot: mányban szabályozva, s-t esetleg nem kellene-e továbbra meghagyni azon tisztségviselők körében, akik a feladatkörükbe tartozó ügyekben interpellálhatok. Mivel az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, a Ház elnöke Kulcsár Kálmánnak adta meg a válaszadásra a szót. Dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszában azt kérte, hogy az eredeti miniszteri javaslatot fogadják el, tehát töröljék, el a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát. Hangsúlyozta azt a véleményét, hogy a bírói ítélkezéssel kapcsolatban semmilyen más szervnek semmilyen joga nem lehet. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Stadinger István megállapította: az alkotmány módosításához a képviselők minősített, kétharmados többségének igenlő szavazatára — tehát a jelen esetben a 387 képviselő közül 258 igenlő szavazatra van szükség. Először azt a részkérdést bocsátotta szavazásra, amely a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságára vonatkozott. Arra az elnöki kérdésre, hogy ki fogadja el a miniszteri indítványt, 249-en szavaztak, igennel, 65-en nemmel, 33-an pedig tartózkodtak. A javaslat tehát nem kapta meg a szükséges minősített' többséget, vagyis a képviselők fenntartották azt az alkotmányos helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbra is lehet interpellációt intézni. Ezután tette fel szavazásra Stadinger István az egész — a részkérdésben 'már eldöntött -— alkotmánymódosítási javaslatot. Ezt a képviselők 345 szavazattal elfogadták. A határozathozatal után ügyrendi kérdésként elfogadták a képviselők, hogy az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot együttesen tárgyalják, de külömkülön hoznak határozatot a törvénytervezetről. A vita középpontjában: a pártalapítás kérdése Elsőként Huszár István (országos lista), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kért szót. Elmondotta, hogy a két'törvénytervezetnek a HNF által szervezett társadalmi vitáján körülbelül ötvenezren vettek részt, nyilvánítottak véleményt. Az állampolgárok több mint 1200 gyűlésen fejtették ki álláspontjukat. Állást foglaltak a gyülekezési és egyesülési jog alapvető kérdéseiben a társadalmi szervezetek, egyesületek, az egyházak, a nemzetiségi szövetségek. Az újonnan létrejött társadalmi szerveződések többsége is elküldte-észrevételeit. A benyújtott törvényjavaslatot érdemes összevetni azzal a törvénytervezettel, amelyet előzetesen vitára bocsátottak. A változatok között — a most tárgyalt javaslatok előnyére — alapvető pontokon jelentősek az eltérések. A gyülekezési és egyesülési jogról 'szóló törvényjavaslatok illeszkednek a politikai rendszer reformjának folyamatába. Huszár István úgy foglalt állást, hogy a két törvénytervezet elfogadása ■lem nehezíti az új alkotmány megalkotását, ellenkezőleg, segíti azt. A két jogszabály elfogadása felfogható az új alkotmányhoz vezető úton tett fontos lépésként. Mivel a törvénytervezetek érdemben és hitelesen tükrözik a társadalmi vitában elhangzott legfontosabb politikai megállapításokat, alkalmasak ! arra, hogy a jog eszközeivel tisztázzák a nép- és közhatalom viszonyát, megfelelnek az állampolgári, emberi jogok általános követelményeinek — mondotta végezetül Huszár István. Púja Frigyes (Békés mégye, 8. vk.), nyugalmazott külügyminiszter nézete szerint korai lenne e törvénytervezetben politikai pártok létrehozásának, működtetésének lehetőségét most rögzíteni. Annál is inkább, mivel az egyesülési törvény szerint a politikai pártnak á társadalmi rendszerben betöltött szerepére az Alkotmány rendelkezései irányadóak, megalakulására, nyilvántartásba vételére, felügyeletére, valamint megszűnésére pedig külön törvényt kell alkotni. Púja Frigyes álláspontja szerint a jelenlegi tervezet ily módon felborítaná a törvényalkotás helyes sorrendjét, amelyben az új Alkotmány kimunkálását a párttörvény megalkotásának kellene követnie, s e két jogszabály alapján jöhetne létre az egyesülési törvény. A képviselő egyébként kétségbe vonta azt is, hogy a társadalom szélesebb rétegei' valóban igénylik a politikai pártok létrehozására vonatkozó szabálypontot. DR. TÓTH ANTAL: A rend és a reform feltételezi egymást Dr. Tóth Antal rendőr ezredes (Bács- Kiskun, ló.vk.) felszólalását annak indoklásával kezdte, miért időszerű törvényben szabályozni a gyülekezési jogot, majd így folytatta: . —r- Magam azért is szükségesnek és fontosnak tartom e törvény megalkotását, mert így a gyülekezési jog gyakorlásával összefüggő rendőri feladatokat e kérdéskört speciálisan szabályozó legmagasabb szintű jogszabály határozza meg. Ez szilárd politikai és törvényességi alapot és keretet ad a magabiztos rendőri eljáráshoz, intézkedéshez és fellépéshez, a szolgálati jogok és kötelességek egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő rendszerének alkalmazásához. Ennek a nézőpontnak és felfogásnak a szellemében vetettem fej egyik korábbi ülésszakon azt az igényt, hogy az állam- és közbiztonságról hozott törvényerejű rendeletet, valamint a rendőrségről szóló minisztertanácsi rendeletet mielőbb törvény váltsa fel. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a legfőbb állam- hatalmi szerv határozza meg minden tekintetben a rendőrség szolgálati jogait és kötelességeit. Köztudomású, hogy az országban az elsők között éppen Bács-Kiskun megyében: Kiskőrösön és Kecelen voltak olyan politikai és gazdasági indítékú tüntetések, amilyenek évtizedek óta társadalmunkban nem fordultak elő, és így az ezekhez kapcsolódó rendőri feladatok is újszerűek, ismeretlenek voltak. Ezeket a feladatokat—a kellő jogi szabályozatlanság ellenére is — a szervezőkkel együttműködve konfliktus- mentesen megoldottuk. A múlt évben egyébként több mint 30 tüntetést szerveztek az országban. A résztvevők száma 200-300 és 20-25 ezer között mozgott. A tüntetések túlnyomó többsége rendben zajlott le, rendkívüli eseményre, és így rendőri intézkedésre, néhány eset kivételével, nem került sor. Nem kapott engedélyt az október 23-ára tervezett tüntetés, valamint rendőri beavatkozás történt november 7-én és 15-én Budapesten. Úgy gondolom, hogy ha ma általános társadalmi közmegegyezésről hazánkban nem is beszélhetünk, van néhány olyan dolog, aminek szükségességéről a lakosság döntő többségének és az államhatalomnak feltétlenül közös a véleménye. Ezek közé tartozik a szilárd közrend és közbiztonság, a lakosság személy,-és vagyonbiztonsága,-a-terrae- léshez'es az alkotáshoz, az ország lét- fontosságú politikai és gazdasági fejlődéséhez szükséges stabilitás. > Ez a társadalmi igény nem a változásokról való lemondást, a mai helyzetbe való belenyugvást jelenti. Politikai vakság lenne ezt így értékelni. Arról van szó, hogy féltjük a körvonalazódó, mindennapi életünk valóságává válható jobb, emberibb jövőt, visszautasítjuk az anarchiát. Az a véleményem, hogy most, a politikai és gazdasági reformok időszakában, a közrend, a köz- biztonság fenntartása hazánk egyik legalapvetőbb érdeke, politikai és gazdasági fejlődésünk, kedvező nemzetközi megítélésünk egyik legfontosabb feltétele. A rendőrség azért sem lehet konzervatív, tehát reformpártinak kell lennünk, mert látjuk azokat a politikai, gazdasági korlátokat, amelyek az ország fejlődését gátolják. Ezzel párhuzamosan, és ettől elválaszthatatlanul rendpártiak is vagyunk. A rend és a reform — meggyőződésünk szerint — feltételezi egymást, míg a fejetlenség, az anarchia a nem kívánt szélsőségeiéhez szolgálhat alapul. Az előttünk lévő törvényjavaslat jól szolgálja ezeket a célokat. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség- okmányában foglaltaknak megfelelően, mint alapvető szabadságjogot, elismeri a gyülekezés jogát, biztosítja annak gyakorlását, és — a társadalom védelme érdekében ■— szabályozza a jog gyakorlásának módját. Bizonyára vannak, akik a szabályozást a jog gyakorlása korlátozásának oldaláról közelítik meg. Ezzel a nézőponttal nem tudok egyetérteni azért, mert — hadd vegyem át a szóhasználatot — a korlátozás csupán annyi, hogy a jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, és nem járhat mások jogainak vagy szabadságának sereimével. Minden szabályozás: a rendőrséghez történő előzetes írásbeli bejelentési kötelezettség, a rendezvény rendjének rendezők által történő biztosítása, a résztvevők fegyveresen vagy felfegyverkezve történő megjelenésének eltiltása, az okozott károk megtérítésének szabálya mind az állam- és közbiztonság védelmét, valamint máSok jogainak és szabadságának, tehát ugyancsak jogszabályokban meghatározott és garantált emberi jogainak védelmét szolgálják. A törvényjavaslat igen fontos és figyelemre méltó rendelkezésének tartom, hogy elsősorban a szervező kötelességéve teszi a rendezvény feloszlatását, na a résztvevők a rendezvény törvényességét veszélyeztetik, és a rend másként nem állítható helyre. E rendelkezésnek nyilvánvalóan az is a célja, hogy a lehetséges határok között igyekezzen elejét venni a résztvevők es a rendőrség közötti konfliktusnak, ami feltétlenül közös érdek, és kellő felelősséggel szervezett rendezvény esetében lehetséges is. ’ A törvényjavaslat ’azonban kötelezi' a rendőrséget, hogy a rendezvényt bizonyos esetekben oszlassa fel. Ezek azok az esetek, amelyekben a szervező már nem képes a rendezvény törvényességét biztosítani, illetőleg a szervező és a rendező már a jogtalanság talaján áll, tehát már nem törvényes jogot gyakorol, hanem magatartása törvény- sértő. A törvényjavaslat itt is világosan meghatározza, hogy a gyülekezési jog gyakorlása milyen feltételek mellett történhet, és rendelkezik arról is, hogy mi a következménye annák, ha valaki vagy valakik túlteszik magukat a törvényes rendelkezés keretein, ■— csak „saját törvényeiknek” hajlandók magukat alávetni. Az ilyen magatartás — és ezt most szó szerint kell érteni — „törvényszerűen’’ váltja ki a rendőrségi fellépést, beavatkozást. A beavatkozás nem a rendőrség érdeke, nem rendőri önkényeskedés, hanem társadalmi érdeket szolgál, amelyre — más jogszabályok mellett — éppen a most elfogadásra kerülő törvény kötelezi. A gyülekezési jog gyakorlásához kapcsolódó, a törvényben meghatározandó feladatait, kötelezettségeit a rendőrség nem kérte. A „választás” — ezt idézőjelben mondtam — nyilvánvalóan azért esett ránk, mert mint minden civilizált országban, ahol a szabadságjogoknak érvényesülni kell — ‘ilyen, vagy hasonló feladatokat ugyancsak a rendőrségre ruháznak, hiszen ennek a szervezetnek alapvető funkciója a rend fenntartása, biztosítása. A rendőrség igyekezni fog a törvény betűje és szelleme szerint megfelelni feladatainak. Ezután a képviselő szólt arról, hogy a rendőrség a szervezők kérésére közreműködik a rendezvények rendjének biztosításában, majd arról beszélt, hogy törvényből adódó feladatainak szükség esetén kényszer, erőszak alkalmazásával is köteles eleget tenni. A kényszerintézkedés alkalmazása önmagában nem jogellenes, amennyiben törvényes feltételei fennállnak. • — A Betügyminisztérium felkészül a törvénybőFadódó feladataira. Már készülnek azok a belső rendelkezések — és a törvény ismeretében majd felgyorsul ez a munka —, amelyek részletesen szabályozzák a rendőrhatóság teendőit a gyülekezési jog gyakorlásának biztosítása érdekében*— mondotta befejezésül dr. Tóth Antal, aki a beterjesztett törvényjavaslatokat elfogadásra javasolta. Kardosáé Török Ibolya (Csongrád m., 14. vk.), a hódmezővásárhelyi Hódiköt diszpécsere a politikai pártok alapításával kapcsolatban helyesebb megoldásnak vélte, ha rájuk is az egyesülési törvény rendelkezései lettek volna irányadóak. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.), a Fővárosi Apáthy István Gyermekkórház- Rendelőintézet segédorvosa hangsúlyozta, hogy a Parlament feladata olyan törvények megalkotása, amelyek valós társadalmi igényekre épülnek, és biztosítják a fejlődéshez szükséges feltételeket. Ennekszellemében fogalmazta meg javaslatait Bállá Éva tíz képviselőtársával együtt. A két törvénytervezethez 18 pontos módosító javaslatot nyújtottak be. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság hat javaslatukkal egyetértett, azok bekerültek a testület jelentésébe. A bizottság és a minisztérium érveit tudomásul véve, több javaslattól elálltak a képviselők, ám ötöt továbbra is fenntartanak. Szükségesnek tartják, hogy az egyesülési törvény egységes kritériumok alapján rendelkezzen minden társadalmi szervezetről, így a pártról is. Ezért ellenzik a pártokra vonatkozó külön törvény megalkotását. előmozdítására. Ezen erők szerveződési törekvéseiket a most vitatott törvény- tervezetek alapján valósíthatják meg. Ilyen módon létrejöhetnek a feltételek, hogy a különböző mozgalmak intézményesült formában, egyenlő jogon, partnerként vehessenek részt egy új nemzeti összefogásban. A mozgalmakkal már ilyen körülmények között is elkezdődhetnek á politikái kapcsolatépítés munkálatai: a párbeszéd, az egyezkedés, az együttműködés, sőt a koalicióalkotás lehetősége is. Egy ilyen cél magunk elé tűzése ma realitás, és a kibontakozás alapvető követelménye. A magyar társadalom fejlődése során meghatározó túlsúlyba került a haladó, baloldali gondolkodás, és az új mozgalmak túlnyomó többségéről ez állítható. — E helyről is felhívunk minden po- : litikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Csakis ez lehet a meg-: felelő kerete és feltétele az új politikai rendszer kiépítésének. Megítélésem, hogy 'a hagyományos társadalmi szer- ' vezetek mellett, azok megújulását is figyelembe véve ezen tényezők közé tartozik és ennek jelét is adta a többi kö- - zött a Magyar Demokrata Fórum, az- Új Márciusi Front, egyes ifjúsági szer-; vezőtíések, a szerveződő „kisgazdák"*,; a Veres Péter Társaság, a Szabad De-. mokráták Szövetsége, a Münnich Fe-; renc Társaság és több más irányzatú! egyesülés. Az új nemzeti összefogás létrehozásában az MSZMP és a mozgalmak, ■ később pedig a születő pártok munkálkodhatnak együtt. Az előttünk fekvő törvénytervezet egyik' nagy horderejű gondolata a- többpártrendszer kérdését érinti. Ismert az MSZMP pártértekezleti és más testületi álláspontja, amely szerint az' egypártrendszer keretei között műkö-; dő politikai pluralizmust alkalmasnak' tartja arra, hogy a jelenlegi helyzetben: a társadalmi fejlődést szolgálja:; Ugyanakkor pártunk állást foglalt ab- ' ban is, hogy biztosítani kell a lehetőséget azoknak az igényeknek a megvalósítására. amelyek más pártok működér . sét akarják. Világosan kell látnunk, hogy a jógái:. lamiság viszonyai között a pártok lét-: rejötte nemcsak társadalmi igény kérdése, hanem egyszerűen attól függ, hogy érvényes jogszabály alapján vala’-i ki akar-e pártot alapítani vagy nem. Egy ilyen csoportosulás azonban- — és ez a meghatározó — politikai értelemben csak akkor lesz valóságosan párt, ha a társadalmi fúlya, politikája, befolyása, illetve programja érré' alkalmassá teszi. A párttörvény megaf kotása. amelynek lényege egy más, az eddigit meghaladó politikai struktúra, kialakítása, nem egyszerűen jogi kézügyesség kérdése. Itt és most a nemzet sorsáért érzett, politikai felelősség az elsődleges és az irányadó. E politikai felelősségből nem lehet kizárni a magyar társadalmat. Jo-i ga van ahhoz, hogy saját sorsát érintőt kérdés eldöntésére és gyakorlati meg*-: valósítására felkészüljön. Tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg egy törvénytervezet társadalmi vitájának' terméke fekszik -előttünk, amely ebben a tartalomban psszegző; dött. Jelentős, párton kívüli politológiai műhelyek nézetét is tartalmazza a párttörvényre Való utalás. Megfontol landó: a Parlament" felvállalhatja-^ hogy lényeges ponton túlmenjen a tár; sadalmi vita eddigi eredményein. Ezt figyelembe véve egy ilyen nagy hord; erejű kérdésben, mint a pártrendszer jogi keretei, nem lenne célszerű napok vagy órák alatt dönteni. Mert miről is van szó? Nemcsak a pártok tértől és időtől való'puszta létéről, hanem a tör-; vényileg is garantált közjogi, pénzügyi támogatási, regisztrálási és más, a működésükhöz elengedhetetlen feltételek megteremtéséről. A társadalmi vitára iS időt hagyva, politikailag megalapozott párttörvényt kell készítenünk. Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart; hogy olyan törekvések érvényesülhet; nek, miszerint a törvény kidolgozását elodázzák, netán „elsikkasztanák”. /: Pártunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen. A Központi Bizottság decemberi ülésén a párt véleményeként megfogad (Folytatás a 4. oldalon.) BERECZ JÁNOS HOZZÁSZÓLÁSA: Nem lenne célszerű napok alatt dönteni Berecz János (Szabolcs-Szatmár m„ 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára bevezetőben szól arról is, hogy e törvények megalkotására a politikai ösztönzést a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értekezlete adta meg —f mondta. A továbbiakban lészögezte: miközben törvénytervezetekről vitázunk, tudatában kell lennünk annak, hogy a politika alapkérdéséről van szó; a korszerű hatalmi berendezkedés mikéntjéről és a hatalomgyakorlás módjáról. Ki is a hatalom valójában? Ki akar korszerűen berendezkedni? — vetette fel a kérdést, majd kijelentette: a hatalom nem a párté, nem is a kormányé, és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé. Alkbtmányunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg. E hatalomgyakorlás mikéntjének és intézményrendszerének kialakítása, korszerűsítése, demokratizálása a szó igazi értelmében a köz ügye. — Az MSZMP vezető párt szerepéből ered az a követelmény, hogy a társadalom megérett politikai szükségleteit felismeije, saját céljaként megfogalmazza és a magyar haladás érdekében cselekedjék. Elégséges alappal jelenthetjük ki: az MSZMP egy pártként ismerte fel felelősségét és kezdeményezte/ hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe. Ajándék- e ez a népnek a párt részéről, vagy pedig alanyi jogon illeti meg? Határozottan állok ezen utóbbi melle. Társadalmunkban ma különböző erők mozdultak és mozdulnak meg a haza felemelkedése előtt álló akadályok eltávolítására és a nemzeti haladás ORSZÁGHÁZI FOLYOSÓ „Egy csapat egy kapura játszik” A képviselők egy csoportja^— a parlamenti „tizek" — az egyesülési törvényjavaslat jelentős módosítását kezdeményezte. Több pontban egyetértett javaslataikkal a jogi bizottság, a pártalapítás lehetőségének felfüggesztése kérdésében viszont nem. így ezt tegnap a plénum elé vitték. — Miért tartja indokoltnak a politikai pártok minél gyorsabb létrejöttét? — kérdeztem Csipkó Sándor keceli képviselőt, aki maga is aláírta a beadványt. — Indokaimat négy pontba szedtem. Először: Itt a Parlamentben legutóbb megfogalmazódott, hogy a magánvállalkozói részesedés előreláthatóan húsz-huszonöt százalékos lesz gazdaságunkban. Ez a termelési és társadalmi viszonyokban jelentős változást fog maga után vonni. A másik ok, még a gazdaságnál maradva: A mi ideológiánk és gazdaság- politikánk — az MSZMP-re gondolok, és azért mondom, hogy mi, mert én is párttag vagyok -WSa közösségi vagyon politikai irányitására alakult ki, és fezt is rosszul csináljuk. Mutatja gazdaságunk helyzete. Ne akarjuk akkor még a magánvagyont is menedzselni politikailag. Harmadszor: Az országot egy futballpályához hasonlíthatom, amelyen most egy csapat egy kapura játszik. Körülötte a közönség. Bekiabálnak, biztatnak, van, aki bírál, van, aki ócsárol. Azt mondom, minél hamarabb jöjjenek létre azok a politikai szervezetek, melyek saját programmal rendelkeznek. így ha valaki bekiabál a pályára, joggal lehet mondani: gyere be a koalícióba, valósítsd meg ezt az elképzelést! A negyedik indokom: Én az agrárvilág, s általában a falu politikai érdekképviseletét nem tartom megfelelőnek. Mezőgazdaságunk a válság felé halad, | ezzel a falu fejlesztése is kritikus helyzetbe kerülhet. Összefoglalva: Ne taktikázzunk! Itt ugye elhangzik olyasmi is, hogy a hatalmat nem osztjuk meg. Ha ez a hatalom a nemzet fölemelkedését szolgálja, akkor szerintem senki nem is kér belőle. De ha ezt nem tudjuk programba lefektetni és megvalósítani, akkor igenis: osszuk meg a hatalmat — a nemzet érdekében. Ezért vagyok a többpártrendszer mellett — lovas — g ji
