Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

1989. január 10. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Hozzászólások, vélemények, javaslatok a megyei pártértekezleten Molnár Csaba (Helvécia): A párt­tagság, a lakosság értetlenül áll a vál­tozások viharában, mert a régi be­sulykolt normák már nem jók. Kide­rült, hogy rosszul raktuk le az alapo­kat, délibábot kergettünk. A gazda­ság szétzilálódott, a szabályzók fo­lyamatosan változnak, a régen vilá­gosnak tűnő szerződésrendszer nem működik. A falusi, a külterületi lako­sok harmadrendű állampolgárokká váltak, a falvakban élő emberek ke­vesebbet kapnak, a lakosság minden közmű építését saját erejéből valósít­ja meg. Többet fizet a közlekedésért, az orvosi alapellátása sem teljes, költ­ségesebb a kulturális igények kielégí­tése. A községekben dolgozó pedagó­gusok életkörülményei is rosszak. Sajnos a vezetők fizetése emelkedik, annak ellenére, hogy a gazdasági egy­ségek igen eltérő eredményességgel termelnek. Sok a pazarlás, az ésszerű, gazdaságos, munkahelyteremtő in­tézkedések még hiányoznak. A párt­apparátusok elkényelmesedtek, nincs bennük igyekezet, hogy feltárják a mozgató erőket, a hibás döntéseket, hogy kellő következtetéseket lehessen levonni. Ha a párt ezt nem teszi, meg­teszi más. Tizenegy éve vagyok alap­szervezeti titkár, de a taggyűlésein­ken nem találkoztam sem megyei, sem városi pb-taggal vagy apparátusi dolgozóval. Mucsi Antal (Bugac): Csökkent a párt vonzereje és éppen a párttagok sürgetik az ideológiai munka megújí­tását. Mindent el kell követni a jövő­ben az alapszervezeti munka javításá­ért, az önállóság megvalósításáért. Nagy elégedetlenséget váltott ki a la­kosság körében az eszközrendszerbe beépített helytelen adópolitika. Az állami életre gyakorolt politikai hatás elsősorban a demokratikus elvek alapján valósuljon meg, ne legyen or­szágos vagy megyei lista'. A választá­soknál mindenki mérettessen meg a választópolgárok által. Olyan szocia­lizmust képzelünk el, ahol mindany- nyian érzékeljük a szociális biztonsá­got. i Dr. Schön Ferenc (Kalocsa): A tár­sadalom vezetésére csak erős, rende­zett sorokkal bíró párt képes, csak az a párt, amely programján és tettein keresztül élvezi a nép bizalmát. A párttagság már a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések során érzé­kelte és jelezte a párt iránti bizalom csökkenését. Sokan irreális elváráso­kat fogalmaztak meg, azt hitték, hogy a pártértekezlet után a lakosság életkörülményeiben látványos válto­zások lesznek, a politikában pedig a párt tekintélyének ugrásszerű növe­kedése következik be. Az országos pártértekezlet határozata, miszerint megnöveli az alapszervezetek önálló­ságát, sok pártalapszervezet vezető­ségét felkészületlenül érte, nem egy helyen megbénította munkájukat. Hiszem, hogy a kétfrontos harc ez­után új tartalmat kap, s nem fogjuk azt gondolni, hogy a politikai akara­tot elég kihirdetni, hanem meggyőző szóval és tettek erejével megnyerjük mindazokat, akiknek kétségei van­nak. Szabó András (Harta): Véget ért egy illúziókkal teli, elkényesedett po­litikai korszak. Ahhoz, hogy a világ élenjáró társadalmai kihívásainak meg tudjunk felelni, a klasszikusok örökségét továbbfejlesztve, minden­nap alkalmaznunk kell. Mozgal­munk jól működő párt legyen, a leg­jobb értelemben vett tömegpárttá kell válnunk, de ezt nem propagan­dával, hanem tettekkel kell bizonyi- tanunk. A politizáláshoz demokrati­kus társadalmi közeg kell, amely csak most van kialakulóban. Ne féljünk a politizáló társadalomtól, mert ez or­szágunk, társadalmi rendszerünk fennmaradásának egyedüli garanciá­ja. M. Szabó Jenő (Kecskemét): A MÁV-nál a fejlesztés hiányát na­gyon lehet érezni, évtizedek óta nem jut elegendő pénz az infrastruktúra fejlesztésére. Húszévenként látványo­san vásárolunk 200-300 mozdonyt, közbAi a vasúti pályát toldozzuk- foldozzuk. Ha valami csoda folytán megnövekedne az országban az áru­termelés, valószínűleg nem tudnánk megbirkózni a szállítással. Szakolczai Pál (Kecskemét): „A megye lakossága azt várja a küldöt­tektől, hogy a nagy nyilvánosság előtt elhangzó szavainkkal, az új tes­tületekre adott szavazatunkkal segít­sünk visszaadni az egyének és a kö­zösségek hitét. Gazdaságirányításba beavatkozó, beleszóló, a vezetők ha­táskörét csorbító munkát sem a párt­testületnek, sem az apparátusnak nem szabad végeznie.” Ezután aktuá­lis gazdasági teendőket ismertetett, aláhúzva; a piacképes agrártermé­kekkel akkor is a világpiacon tudunk maradni, ha nem készítünk elő egy új földosztást. „A tartós válságállapot­ban is érdekeltek vagyunk a piacké­pes termékek folyamatos előállításá­ban, az értesítésben és a szolgálta­tások színvonalának emelésében. Akad bőven politikai tennivaló az ipar megújulása, piaci térnyerése ér­dekében is. Jó lenne a kellő önállóság garanciáit is kivívni minden termelő- egységnek, hogy a fejlesztési, termelé­si és piaci döntés azon a szinten szü­lessen, ahol a legjobban felkészültek és tájékozottak a vezetők.” Dr. Szappanos Béla (Kiskunfélegy­háza): „Az MSZMP többször kinyil­vánította, hogy nem kíván az olcsó népszerűséggel élni. Most ott tar­tunk, hogy csak a hibák nyilvános­ságra hozatalában, az érdemek el­hallgatása mellett, partnerekké' vál­tunk. önkritika jelszavába bújva le­járatjuk magunkat. A megyében több mint 11 ezer egészségügyi dolgozó nvan, akinek a fizetése igen alacsony. A bölcsődei hálózatban 4500, a szoci­ális ágazatban 5100, a kórház-rende­lőintézeti egységekben 6000 forint az átlagfizetés. Városunkban az egész­ségügyi dolgozók párttagsági szerve­zettsége 5 százalékos, kilépés nem volt. Az egészségügyi dolgozók han­gulata politikai kérdés, hiszen embe­rekkel foglalkoznak, véleményük be­folyással van az egész társadalomra.” Javaslattal élt: a megyei pártbizottság tisztségviselői, osztályvezetői havon­ta egyszer minden városban tartsa­nak nyílt városi pártnapot. Szarvad! László (Császártöltés): A község párttagsága mélypontról kezdi a kibontakozást, az elmúlt évek megtépázták a párttagok tekintélyét. Ma már őszintébben, kritikusabban lehet beszélni, kiszélesedett a politi­kai tenniakarás. A megyei pártbizott­ság segítse a mezőgazdaságot, s te­gyen annak érdekében, hogy ne nyíl­jon tovább az agrárolló. Szőke Mihály (Kecel): Még tanul­nunk kell a demokráciát elfogadni, meg alkalmazni párton belül és az államapparátusbán. Túl nagy a sza­kadék vezetők és vezetettek között. A mi pártvezetésünk lényegében csak „üzenget” a párt tagjainak, közvetlen kontaktus nincs. Többször látjuk a kalocsai érseket, mint a pártvezető­ket. Óriásiak a társadalmi különbsé­gek. Időszerűnek látszik most már előre is nézni, s a tényleges munkára összpontosítani. Dr. Tapodi János (Kecskemét): „Ha a párt vezető politizáló szerepét be akarja tölteni, ma, és méginkább a jövőben, erre csak akkor számíthat, ha politikai eszközökkel sikerül meg­teremteni a reform erőinek összefo­gását, kialakítani a szocializmust igenlők koalícióját. A párt társadal­mi bázisa szélesítésének útja lehet az eddiginél lényegesen átgondoltabb if­júsági, értelmiségi, művelődési és szo­ciális, valamint adópolitika. Lénye-' gessé vált egy új pártprogram megfo­galmazása is.” A lakókörzeti párt- munkáról szólva kijelentette: a me­gyei és a munkahelyi pártszervek nem kellően ismerik, sőt korábban lebe­csülték. Egyetértett azzal, hogy a pártházak'váljanak a tömegpolitikai munka nyitott színterévé. Javasolta, hogy 1989 első felében tűzze napi­rendre a megyei pártbizottság a lakó­körzeti alapszervezetek helyzetének áttekintését. Tóth Gyula Lajos (Kiskunfélegyhá­za): A pártmunka igen fontos területe volt és lesz a gazdaság. A Kiskun Cipőgyár e tekintetben a közelmúlt­ban sok keserű tapasztalatra tett szert. Önállóvá válását még a megyei pártbizottság is gátolta, annak ellené­re, hogy a gazdasági folyamatok a vállalat törekvésének helyességét iga­zolták. Igazságtalan és tárthatatlan, hogy a költségvetés előtt a megye la­kossága nem egyenlő értékű. Nem tűrhető, hogy a megye rendelkezésére álló anyagi javak döntő hányada Kecskeméten kerül felhasználásra. Tóth József (Kecskemét): A párt­nak strukturálisan és funkcionálisan meg kell újulni. A felelősség súlyától terhelten kell megküzdeni a tömege­kért, az ország közvéleményéért. Az a helyes út, ha először a szervezetsze­rű változások következnek be, ame­lyek majd megteremtik a munkastí­lus-váltás lehetőségét. Ki kell alakíta­ni olyan fórumokat, ahol a párttag­ság az eddiginél jóval közvetleneb­bül, felelősebben és eredményeseb­ben politizálhat. A párttagság gon­dolkodását és cselekvését tekintve hordozzon értelmiségi funkciókat, függetlenül ’strukturális összetettsé­gétől. Tyukodi Ferenc (Kecskemét): A közszolgáltató vállalatok kötött bérszínvonal-gazdálkodással dolgoz­nak. Emiatt alacsony a bérszínvonal, s emellett ez a munka a lakosságtól, a társadalomtól nem kap kellő elis­merést. Az operatív beavatkozás mindennapi gyakorlat. „Fontos elv­társak lakása előtt mindig rendben' legyen a járda és a park, de említhet­ném a kábeltelevíziót is.” Ebből lát­szik: a gazdasági döntések egy része felsőbb kényszer hatása alatt törté­nik. Politizáló pártot szeretnénk. Udvarhelyi István (Kecel): Szakíta­ni kell a múlt hibás döntéseivel és gyakorlatával. Ezekből is kiemelte a művelődésügy több évtizede megol­datlan problémáit, az elhibázott dön­tések következményeit. A tanyán élő emberek művelődési lehetőségei az iskolák megszűnésével jelentősen korlátozódtak. Egyre égetőbb gond, hogy a jövő nemzedék nevelésével foglalkozók nem kapják meg az őket megérdemlő anyagi és erkölcsi elis­merést. Váczi László (Kunfehértó): A más­ként gondolkodás az értelmiség köré­ben elemi erővel fogalmazódott meg és gerjesztett társadalmi, politikai fe­szültséget. A mi pártunk nem a helyé­nek megfelelően kezelte e gondokat, s nem megfelelően reagált e problé­mákra. A termelőszövetkezetek veze­tőinek ma a legnagyobb gondjuk, ho­gyan valósítsák meg a belső ered­ményérdekeltségi rendszert. Vajda József (Kecskemét): Jól poli­tizáló és nem ügyintéző pártot aka­runk, olyan vezetőkkel, akik képesek olyan politizálásra, amely emberben és nemzetben gondolkodik. A kultú­ra és a közművelődés többre volna képes, d? ehhez több pénz kellene. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ kollektívája támogatja a fiatal tehet­ségek egyesületét és alapítványát, éves nyereségének 5 százalékát nyújt­ja ehhez. Varga Ferenc (Tiszaalpár): A köz­ségbe települt ipari üzemek eredmé­nyesen működnek, eleget tesznek a társadalmi elvárásoknak, gondjaik megegyeznek a népgazdaság problé­máival. A jelenlegi helyzet kialakulá­sáért való személyes felelősség nem merült fel a helyzet súlyának megfele­lően. A párt gazdaságpolitikája nem megnyugtató, mert hiányzik belőle a körültekintés. Az ország lakosainak döntő többsége a szocializmust akar­ja, de jobb megélhetési feltételek mel­lett. Veliczki István (Kecskemét): Nem értett egyet azzal, hogy a politikai munka súlypontjainak változásai mi­att szükséges a lakóterületi pártszer­vek működési feltételeinek erősítése. Attól tart, hogy ez hosszabb távon az üzemi pártszervezetek gyengüléséhez vezethet. A kommunisták, a párt nem vonulhat ki a gazdaságból, de vegye­nek részt a lakóterületi munkában is. A megújulásban kulcsszerepe van a műszaki értelmiségnek, erről többet kellene beszélni. Vörös László (Fülöpszállás): A párttagdíjak felhasználásáról tett említést, arról, hogy legyen az alap­szervezeteknek is anyagi lehetőségük jutalmazásra. Závogyi Istvánná (Csengőd): A körzetben a szőlőtermesztés a meg­határozó, ezt egyik évről a másikra nem lehet felszámolni. Az intézkedé­sek a borértékesítés ügyében egyre késnek, nincs reális tervezési lehető­ség. A szőlő- és borárak alacsonyak, a növényvédő szerek ára emelkedik. A megoldást a közvetlen piac megte­remtése jelentené. Nincs megfelelő ér­dekeltség, rosszabbodnak a feltéte­lek, a községben rohamosan csökken a sertés- és a szarvasmarha-állomány. Tobak Csaba (Harkakötöny): A bizalomvesztés a párton belül is megvan, néha már egymásban, de sa­ját magunkban sem bízunk. Ennek nem az ideológia az oka, hanem az emberi gyengeség, etikátlanság: An­nak, hogy az emberi tisztesség, a hu­manitás leértékelődött, már társadal­mi okai vannak. Még mindig nagyon sokan vannak a pártban olyanok, akik nem kommunistaként élnek, gondolkodnak és cselekszenek, ezzel taszítják a környezetükben lévő való­ban elhivatott, jószándékú, cseleked­ni kész embereket. Ma fiatalnak lenni Magyarországon nagyon nehéz, nincs perspektíva. A pártértekezlet delegáltjai között nincs fizikai mun­kás, s kevés a fiatal. Alter Róbertné (Kecskemét): Ma sok ember, szemében nem dicsőség párttagnak lenni, a kommunisták egy része sok esetben nem meri bevallani hovatartozását. Ennek oka az életkö­rülmények romlása mellett; sok párt­tag nem az etikai normáknak megfe­lelően élt, dolgozott, viselkedett. Ezekkel szemben nem léptünk fel, sőt rejtegettük a hibákat. Arra hívta fel a figyelmet a továbbiakban, hogy ha a pártvezetés a gyáregységek önálló­ságának megteremtésében foglal ál­lást, akkor a végsőkig tartson ki mel­lette. Dr. Molnár Gábor (Kalocsa): Tár­sadalmunk több évtizedes építése so­rán, a hibák ellenére, emberközpontú, humanista volt. Az egészségügy fej­lesztésében számottevő mennyiségi változások nem hozták meg a minősé­get, s anyagiak hiánya miatt a világ­szerte jónak tartott szakembergárda ellenére elmaradt az európai színvo­naltól. A hálapénz általánosítása sér­tette és sérti az egészségügyi dolgozók többségét. Az egészségügy helyzetén nagymértékben . javítani lehetne a nemzeti jövedelem másfajta elosztá­sával. A nagyobb teljesítmény elérése érdekében érdekeltségi rendszert ve­zettek be, amellyel az egészségügy gazdasági reformjára készülnek. Színvonalasabb ellátást, jobb ivóvizet! FALUGYŰLÉS BÁTYÁN Bátya 2500 lakosú község Kalocsától délre, ahol dolgos és módos embe­rek élnek, noha a vidék megyénk egyik kevésbé fejlett területe. A műit hét végén tartott falugyűlés tükrözte ezt az állapotot. A bátyaiak jó hangulat­ban vitatkoztak, elismerték vezetőik munkájának eredményeit, de szóvá tették az életüket megnehezítő ellátásbeli hiányosságokat, valamint kifogá­solták ivóvizük minőségét A művelődési házban körülbelül öt­ven érdeklődő jelenlétében Molnár Zoltán, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke ismertette az 1988. évi fásítás számadatait, az idei tervek között pedig kiemelte a II. világ­háborúban elesett helybeliek nevét megörökítő emléktábla felállításának előkészületeit. Sáfrány József tanácselnök ezt köve­tően a község elmúlt évi fejlődését ele­mezte. Bővítették az óvodát, az idősek klubját, s befejeztél^ az általános iskola fűtésének korszerűsítését. 1988-ban -a lakosok ötmillió forint értékű társadal­mi munkával járultak hozzá a község fejlődéséhez, s jelentős volt a Piros Paprika Termelőszövetkezet segítsége is. 1989-ben öt utca szilárd burkolatá­nak kiépítésére lesz lehetőség, s községi támogatással megpróbálják újjáélesz­teni a délszláv népi zenekart. A hozzászólók között Kapitány Fe­renc azt kifogásolta, hogy egyesek az utcán tartják a tűzifát, Jelencsik János pedig a közvilágítás hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Kapitány Károly a temető tisztaságát tartotta fontos­nak, Korsós Péter pedig kifogásolta, hogy a községekben magasak az áram- díjak. Hargitai Sándorné és Vörös And­rás dicsérték a vezetők munkáját, mél­tatták a község fejlődését, megemlítve, hogy az idén 60 esztendős az iskola. Jenei József az élelmiszer-ellátás hiá­nyosságaira hívta fel a figyelmet, s a helyi áfész-vendéglő alacsony színvo­nalát kifogásolta. Argacz Ferenc az ivóvíz minőségéről mondott éles kriti­kát, állítva, hogy az gyakran elszínezö- dik, ihatatlan. Szabó László javasolta egy községi népművészeti gyűjtemény felállítását. Az ivóvíz minőségét illetően nem volt vita; Tamás József, a Kalocsa és Vidéke Afész képviselője viszont meg­kérdőjelezte a kereskedelmi ellátást il­lető kritika jogosságát. B. F. I. A TANÁCS VÁLASZA: SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁS Vendéglőssztrájk után Tiszaalpáron December 8-án a televízió híra­dójából értesül­hettünk arról, hogy két tiszaal- pári vendéglős a kormány adópo­litikája ellen tilta­kozva nem nyi­totta ki üzletét, így aztán megkö­zelítőleg 600 sze­mély hiába járult az ajtóik elé az előfizetéses ebéd­jéért. Csak. egy plakát várta őket. Azóta lassan már egy hónap is eltelt, s az igen­csak nehéznek ígérkező 1989-es esztendőben já­runk. A fejlemé­nyek felől érdek­lődünk Tiszaal­páron. A Tíszatáj étte­rem söntéspultját három férfi tá­masztja. A túlol­dalon Gulyás Ti­bor, a szerződéses üzlet vezetője áll.-— Ma hányán jönnek ebédelni? — kérdezem. — Százötvenen. A ruhaipari szövet­kezettől, az MMG üzeméből, aztán meg a nyugdíjasok. — Mondja, végül is megérte? — A sztrájkra gondol? Talán. így legalább el tudtuk mondani a gondun­kat. Egyébként nem érte meg, mert ez is forgalomkiesést okozott. Közben Ruszka Zoltán is megérke­zett, a helyi Búzakalász vendéglő szer­ződéses üzletvezetője. — És önnek megérte? r — Anyagilag nem, de egyébként igen. Észrevették, hogy nem vagyunk fejőste­henek. Persze nem történt változás. Sőt. még rosszabb lett a helyzet az áremelé­sek és az adó miatt. No és a reklám sem vált be — mondja kicsit epésen.-— Miféle reklám? — Hát amit egyesek állítanak. Mert ugye már olyat is terjesztenek rólunk, hogy azért csináltuk ezt-a dolgot, mert így akartunk ingyen reklámot a ven­déglőinknek. No meg'áZf is" mondták, hogy így szeretnénk elhárítani ma­gunkról a felelősséget, amiért majd fel­emeljük az ebédek árát. — Felemelték? ..—: Nem. Maradt 31,70. | — Nem is fogják? ^^SNem kizárt, ugyanis a január 9-ei áremelések után valószerűtlennek tűnik, hogy ennyiből képesek leszünk kijönni. — Hogyan kárpótolták azokat, akik december 8-án nem jutottak meleg étel- hez? — A következő héten, szintén csü­törtökön, nem kellett fizetniük az ebé­dért. Persze volt, aki idejött nekem pa­naszkodni, hogy 50 forintért kellett ebédet vennie magának az ABC-ben. Na látja7, — mondtam neki —, elkép­zelheti, mire lehet elég az a 30 fórint, amit nekem fizet. — De ha ezek az emberek akár egyet­len nappal előbb értesülhetnek az önök tervéről, felkészülhettek volna rá. Ráa­dásul több munkahelyen haza kellett en­gedni a dolgozókat ebédelni. Náluk több 9 Azon a csütörtökön hatszázan hiába mentek az előfizetéses ebédjükért. ezer forintos kárt okozott a munkabe­szüntetés. Mit tesznek, ha kártérítési igénnyel lépnek föl? —r Fenyegetőzni már fenyegetőztek ilyesmivel, de még nem tettek ellenünk konkrét lépéseket — mondja Ruszka Zoltán. — Magyarországon nem divat> hogy valakit a kötelességének az elmiP lasztásáért felelősségre vonjanak. — — Mégis, miért csak aznap délelőtt értesítették az embereket? . J- ■— Nagyon egyszerű a válasz: meri akkor megakadályozták volna. s A helyi tanács elnökétől, Novák Lat jóstól is a következmények felől érdek­lődünk: i — Mindkettőjük ellen szabálysértési eljárást indítottunk, mert elmulasztották tizenöt nappal előbb bejelenteni, hogy nérnnjatnák ki/Az ügyet a'Kiskunfe- fegyhazi Tatíács'Végrefiajtó Bizottságá­hoz továbbítottuk. Egyébként éppen az eset utáni napon, decembér 9-én falugyű­lést tartottunk. Mindenki elmondhattam véleményét. Mint kiderült, az emberei egyedül azzal nem értettek egyet, hogy kész tények elé állították őket, és a televí­zió előbb értesült arról, hogy nem kap­nak ebédet, mint ők. Ráadásul sok idős, ágyhoz kötött, tanyasi embert is nehéz helyzetbe hoztak. Szerencsére a tanács konyháján tudtunk ebédet készíteni szá­mukra, így csak egy kicsit késtek a gon­dozónők a meleg étellel. J. A Tiszaalpán Búzakalász Termelő­szövetkezet és a Kiskunfélegyházi In­tegrál Áfész, a két bérbeadó, figyelmez­tetésben részesítette a vendéglősöket valamint leszögezte, hogy mindennerSű kártérítési követelést iájuk hárít. ~ Seres Imre, a Búzakalász Termelő- szövetkezet elnöke búcsúzáskor csak ennyit mondott: ‘ — Az itteni emberek nem szeretnek pereskedni, de ez még nem jelenti azt, hogy könnyen (elejtenének ... Bencze Andrea; ’ .9 Harmincegy-hetvenből nem sokra futja. (Walter Péter felvételei.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents