Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 7. ETTŐL AZ ÉVTŐL ÖNÁLLÓAN A volt „fémmunkás” gyár új neve: TRAVERZ El kell felejtenie a „fémmunkás” nevet, s újat megszoknia a kecskeméti gyár ezernyi dolgozójának. Január elsejétől önállóvá lett munkahelyük megnevezése ezentúl „Traverz Általános Acélszerkezeti Vállalat”: Viszonylag még ritkaságnak számító módon lettek önállóak. Ugyanis nem állami döntés vagy szanálás miatt válhattak ki a nagyobb szervezeti keretből, hanem a (nagy) vállalati tanács közelmúltban hozott határozata alapján. Cél a tönkretétel? Persze, azért mégsem olyan szép a menyasszony! Nem csak azért, mert a kecskeméti gyár önállósága érdekében minden követ megmozgattak a megye párt- és tanácsi vezetői is, és a függetlenség elnyeréséért közbenjárt az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, élén Somogyi László volt miniszterrel. A vállalati tanács kiválást engedélyező döntésének igazi szépséghibája a vagyonmegosztás módja, még inkább arányai. — A volt központ és a gyár közötti hosszas csatározásnak, az utóbbi három évben különösen elmérgesedett harcnak, úgy látszik, még nincs vége — tájékoztat Horváth János igazgató. — Kiengedtek, de olyan áron, hogy például még három esztendőn át évi 10-10 millió forint fizetésére köteleztek bennünket, a régóta tulajdonunkban lévő gépek bérleti díjaként. Vitánk lesz a vagyon összegén is. A vt-döntés szerint 291 millió forint értékű vagyon jár nekünk, mi viszont 336 milliót kérünk. A különbség igen kritikus rész, hiszen ez a forgóeszközalap fedezete. Hiányában, magas banki kamatokkal, hitelek felvételére kényszerülnénk, ami nehéz helyzetbe hozna bennünket. Mi igazságos megosztást szeretnénk, létszámunk arányában. Ez annál inkább megillet bennünket, mivel az utóbbi tíz évben a kecskeméti gyár egymilliárd forint körüli tiszta nyereséget fizetett a központnak, amiből alig kaptunk vissza valamit. Gyanítjuk, hogy a döntésnek a gyár tönkretétele a célja, de ezt mi nem engedjük. A Magyar Gazdasági Kamara etikai csoportjához fordulunk, s ha kell, bírósághoz is. Jobb lenne, persze, további hadakozás helyett a termelésre összpontosítani. hadd mondjam el: bennünket is meglepett, milyen nagy lelkesedést váltott ki az új névvel kapcsolatos pályázat. — Hasonlóképpen a termékpályázat — folytatja Horváth János. — Számos javaslatot kaptunk a dolgozóktól arra, hogy mit gyártsunk. Mert kétségtelenül igaz, hogy fel kell emelni a kereseteket. De hát ennek a feltételeit is meg kell teremteni. Most még minden termékünknek biztos piaca van, de 20-2S éves gyártmányainkon előbb-utóbb újítani kell. S nemkülönben a munkaeszközökön. Emberibb Behozni a lemaradást munkakörülményeket —A termelésre és az elmúlt évek hátrányainak felszámolására koncentrálni —veszi át a szót Ignácz Pál, a pártbizottság titkára.—Nem kevesebb a tennivalónk, mint például az, hogy behozzuk a lemaradást a dolgozók bérfejlesztésénél. A „fémmunkás” egykor, kecskeméti szinten, a város legjobban fizető gyára volt. Ezmár, sajnos, csak a múlt. Szeretnénk, ha a „Traverz” ismét felzárkózna a régi szintre. — A teljesítményekkel arányosan, de átlagosan legalább tíz százalékkal emelni akaijuk a kereseteket — kapcsolódik a beszélgetésbe Váradi Mihály szakszervezeti titkár. — Az új szabályozók erre lehetőséget is adnak, mivel a bér is költségként könyvelhető el, ám többet ígérni, mint amennyire most lehetőség van, nem szabad. Mindenesetre, most előbb lássuk, mire képes a kollektíva, mennyi munkakedvet, kezdeményezőkészséget, ötletet szabadít fel, kamatoztat, az önállóság, s aztán lehet fizetni is. Ám, ha már itt tartunk, Fáj látni, s szégyen is — sorolják hogy a beruházások elmaradása miatt milyen nehéz munkakörülmények között dolgoznak, nem is kevesen. A kecskeméti gyár 8-10-20 tonnás elemeket készít, szállít, s nincs S tonnánál nagyobb teherbírású darujuk. Az élhailitók, csapolok mellett dolgozó munkások kézzel 10-15 tonnányi anyagot mozgatnak meg naponta. Az embertelen munkakörülményeket, a legnehezebb fiakai munkát feltétlenül meg kell szüntetni mielőbb — mondják. S hogy lesz-e pénz erre, a következőt válaszolták: Ha csak annyi lesz a nyereség, mint eddig volt, évi 35-40 millió forint, már abból is előbbre tudnak lépni. De remélik, hogy ennél jóval több lesz. A gyár kollektívája valódi gazdájává válik a gyárnak, s a vezetők és beosztottak úgy sáfárkodnak az immár tulajdonukban lévő javakkal, hogy tudják: amit kigazdálkodnak, az kizárólag ezt a kollektívát gyarapítja. K. K. KÉNYSZERÍTŐ HATÁSOK A gyorsuló változások, a fenyegető bizonytalanságok miatt csökkent a gazdasága tervek szerepe, a hangsúly inkább az alternatívákban gondolkodó előrelátásra, a gyors alkalmazkodókészségre helyeződött át. Mind erőteljesebben kerül előtérbe a gazdálkodás eredményessége, s a kialakult versenyben kell megélni az áru-, a pénz-, a tőke-, a munkaerőpiacon — állapította meg a tompái pártbizottság mellett tevékenykedő gazdaságpolitikai munkabizottság. A jövedelem előteremtését — különösen a mezőgazdasági ágazatban — igen kedvezőtlenül érintette az aszályos időjárás, amely nemcsak a mennyiséget, hanem a termények ^minőségét is jelentősen befolyásolta. Miért veszteségesek a tompái mezőgazdasági szövetkezetek? csületeseű dolgozni? Ha nem ezt te'tték volna, segített volna rajtuk az állam. A közös gazdaság vagyonalapja csupán még egy hasonló év viszontagságátképes.elviselni. Meglepetésszerű áremelkedés Az aszály közbeszólt A Kossuth Szakszövetkezet az 1987-es esztendőben 5,7 millió fo- ■rintos veszteséggel zárt, s a vezetőség az elmúlt évi gazdasági tervben — egy közepes gazdasági év reális - eredményét számítva —1,4 millió forintos nyereség elérését tűzte ki célul maga elé. Sajnálatos módon, a múlt év tavaszától a vegetációs időszak végéig rendkívüli aszály sújtotta a községet. (Április és szeptember között mindössze 112 milliméter csapadék hullott a 300 milliméter helyett.) Hiába számoltak tehát a szakszövetkezet vezetői, a szántóföldi növénytermesztés árbevételéből 14 millió forint kiesett, ami katasztrofális helyzetbe hozta a közös gazdaságot. A szakszövetkezetben folytatott gazdasági tevékenységet úgy irányítják, hogy hosszú távon megva- lósuljanak az elképzelések, így tudják megalapozni a jövőt. Talán ez teszi őket bizakodóvá, no meg az, hogy az állattenyésztési ágazat eredményei javultak, s erre az évre biztató képet mutatnak. Semmi esetre sem irigylésre méltó a helyzetük, ugyanis december 31-éig már 13,5 milliós volt a szövetkezet vesztesége. Ezt kigazdálkodni nem lesz könnyű ebben az évben, amikor tovább szigorodnak a termelés feltételei. Kár volt takarékoskodni A Szabadság Termelőszövetkezet a múlt évre viszonylag mérsékelt eredménytervet tűzött ki célul, azzal az indoklással, hogy az állami támogatás csökkenése és a szabályozóváltozások miatt újabb 33,5 milliós elvonás sújtja őket. Erre való tekintettel nem emelték a béreket, ami aztán érezhető volt a tagság hangulatán. A természeti katasztrófa — az aszály következményei a gabonafélék hozamainál mutatkoztak meg először, szójából 1,5, kukoricából 9,2 milliós árbevétel-kiesésük . volt. A szegény embert az ág is húzza: a közös gazdaságban a baromfihús kedvezőtlen világpiaci ára miatt az állattenyésztés eredményessége csökkent 2,7 millióval. Ez összesen 4-5 milliós mérleg szerinti veszteséget okozott a termelőszövetkezetnek. Mint egy pofoncsapás, úgy érte őket az az információ, hogy az aszálykárt, a veszteséget -n- miután korábban rentábilisan gazdálkodtak, tartalékoltak — saját maguknak kell rendezniük, kigazdálkodniuk. Ez a megkülönböztető eljárás tovább rontotta a szövetkezet tagságának hangulatát. Érdemes-e takarékoskodni, törekedni az eredménytartásra, egyáltalán: beTompa egyik legjelentősebb üzeme a vegyesipari szövetkezet. Az általános forgalmi adó, a személyi jövedelemadó, ■ valamint a vállalati különadó bevezetése után, vagyis az elmúlt évben, két szakcsoportja nem termelt, holott 1987-ben az előállított termelési érték több millió forintnyi volt. Ennek következtében rondott az állóeszközkihasználás. A rendeletek értelmében a termelői árakat megváltoztatták, s ez a szövetkezet termékei esetében árcsökkenést jelentett, ugyanakkor az anyagárak emelkedtek. Ez motiválta, hogy gyorsítsák a termékszerkezet átalakítását. A legjelentősebb változás az asztalosrészlegnél történt, ahol megkezdték a tőkés piacra való termelést. Az új termékek gyártásának begyakorlása átmeneti visszaesést idézett elő. A fenyő fűrészáru 20 százalékos áremelése igazán kellemetlenül érintette a szövetkezetét, ugyanis a belföldi megrendelők részére csak késéssel és veszteséggel tudják érvényesíteni ezt az áremelést, a tőkés partner pedig a változatlan minőségű árut drágábban nem tudja eladni. A tőkés export ennek ellenére 6 millióval növekedett 1988-ban, a szövetkezet nyereségé eléri a 4 millió fpriufc|tv!'v/ Talán mondani senj:kejjl,nl«>gy Tompán — főként a két mezőgazdasági nagyüzemben — nem jó kedvvel indultak az új esztendőnek az emberek. Egy biztos: csak magukra számíthatnak. Remélik, a szabályozórendszer változása nem rak újabb terheket a vállukra. Gémes Gábor Ahogyan a krímiek látják nrOJIBTAP.HH BCCX CTPAH, COEnHIIIMIECbl pblMCHUH ÜPflBAfi m. „Szőke férőt kérek, kék kocsiban, virágcsokorral. A Petőfi Népe főszerkesztő-helyette- . se, Ballai József megismertetett bennünket Kecskeméten a taxisok szövet- : kezeiével. Előzőleg, amikor kollégáinkkal a magyar átalakítás jellemző vo- ; násairól beszélgettünk, aláhúzták, hogy a gazdasági túlélés csak szerkezetátalakítással érhető el. A szerkezet- ' átalakítás folyamán másképpen kell megoldani a foglalkoztatás problémáit is. A nem állami vállalatoknál történő foglalkoztatás egyre gyakoribb, ahogy ezt Pintér József esetében is láttuk. Tanulmányozzák azt a kérdést, célszerű-e külföldi munkásokat fogadni Magyarországon. A magyar állampolgároknak nagyobb szabadságuk lesz, hogy külföldön keressenek munkát. A munkaerő egy része szükségszerűen átcsoportosul a szövetkezetekbe. A csoporttulajdon elvén alapszik a Gábriel szövetkezet, ahol megfordultunk. Amikor elvittek bennünket, biztosak voltunk benne, hogy valamilyen garázsba vagy irodába megyünk. De égy új lakónegyedben találtuk magun- ; kát. Felmentünk liften az egyik ház harmadik emeletére és becsöngettünk Sándor István lakásába. Bemutatták nekünk a házigazdát. Ballai József megjegyezte: — István városi tanácstag és a ház közös képviselője is.- Hogyan tudja mindezt ellátni? g- csodálkoztunk. — Nem én, hanem Ircsi 5 tréfálkozott István, bemutatva a feleségét —ő a Gábrielben a legfontosabb személy. Egy nem túl nagy, kétszobás lakás előszobájában álltunk, csodálkozva néztük nem egészen megszokott berendezését: telefonok, regisztrációs újságok, számítógép, Bács-Kiskun megye és Kecskemét térképe. István, aki magas, erős testalkatú, rendkívül szimpatikus, harminc év körüli férfi, szívesen adott magyarázatot. — Nálunk szinte nincsenek állami lakások. Ezt a saját pénzünkön vettük. És kiötlöttük az átmeneti megoldást — itt szereljük fel a szövetkezet diszpécserközpontját. Harmincán vagyunk, van 32 személy- és 12 tehergépkocsink. A diszpécser nálunk Ircsi. Számára kényelmes, hogy egész nap itthon van, vezeti a háztartást, ügyel a gyerekekre. A szövetkezet fizetést ad neki. A bevétel meghatározott százalékát a lakás- használatért megkapjuk. Látják, szétszedtük az átjárót a konyha és az előszoba között, megnövelve a területét. De a gáztűzhelyét, hűtőszekrényt, asztalt meghagytuk. A klienseknek itt mindig jut egy csésze kávé. ^ kt autók sajátjaik? A taxisok fő- munkaidőben dolgoznák? — Igen, minden autó saját. A szövetkezet segít munkát találni, állandó megrendeléseket. Kezdetben csak embereket szállítottunk, de aztán meggyőződtünk, hogy a teherszállítás szintén jövedelmező. Az embereink dolgozhatnak saját szakállukra is, de teljesen le vannak terhelve. Csak napi' 12 órás munkával jön össze 10-12 ezer forint (600-700 rubel). De ennyit, persze, senki se dolgozik. Mi maszekok vagyunk, szabadabbak, de többet keresünk, mint aki egész nap elfoglalt. — Mi ad rá lehetőséget, hogy versenyezzenek az állami taxikkal? ■— A kiszolgálás magas színvonala és a szolgáltatások szélesebb köre. Valá- mint az, hogy a többi szövetkezeti, sőt állami taxival összevetve igen alacsony a tarifa. — Például milyen szolgáltatásokat nyújtanak? . '■— Telefonon bárki hívhatja a kocsit a számára legmegfelelőbb helyre és időpontra. Ha ön a boltban valami terjedelmes dolgot vásárolt, mi odamegyünk az üzlethez. A sofőr maga rakodik. Lehetséges, hogy valakinek sürgősen szüksége lenne virágra. Kapcsolatot tartunk fenn dísznövénytermesztőkkel. Valakinél ünnep van, találkozó, vagy meleg vacsora kell — van egy kis önkiszolgáló éttermünk. Más szóval: a legkülönbözőbb szolgáltatásokat nyújtjuk. Ügyfelünk akár a következő megrendelést is adhatná: Szőke férfit kérek, kék kocsiban, virágcsokorral — s mi teljesítenénk. Ez persze tréfa, de közel jár az igazsághoz. • i— Milyen követelményeket támasztanák az újonnan belépőkkel szemben? — A gépkocsinak és a taxisnak kifogástalanul kell festenie. Kötelező feltétel a város abszolút ismerete. Búcsúzáékor Sándor Istvántól reklámkártyát kaptunk: egy Gábriel nevezetű kis, mulatságos emberke üldögél vidám felhők között. A szimpatikus bábu reklámját láttuk már mindenütt, ahol megfordultunk. Kiderült, hogy „Gábriel” — egy nagy biztosítótársaság. A szövetkezet reklámcélból vette fel a nevét, viszonzásul a taxisok reklámkiadásait most a biztosítótársaság fedezi. Bátor, ésszerű vállalkozó kedv — a magyar átalakítás legjellemzőbb vonása. Szabad út nyílik minden értékes kezdeményezés, a korábban ki nem használt népi leleményesség, bölcsesség, rátermettség előtt. Újra meggyőződtünk erről, amikor Csémák Lászlónál, az izsáki Kolon Szálló tulajdonosánál jártunk. Kolon — a környéken található tó neve. Izsák pedig szőlőtermesztéséről és pezsgőgyártásáról ismert község. Innen nemrég inég nagy szárazbor- és pezsgőszállítmányok mentek a Szovjetunióba. A vásárlások a közeljövőben ismét növekedni fognak. Csemák karrierje tipikus a szocialista Magyarországon, az ország szocialista átalakulásának új szakaszában. Forintonként gyűjtötte össze a tőkéjét. Először az országút mellett kereskedett a maga termelte gyümölccsel. Kis pavilont épített és segített a szomszédoknak értékesíteni a termést. Azután kis üzlethelyiséget vett, ahol idővel éttermet is magába foglaló kereskedelmi egység nőtt ki. Amikor elhatározta, hogy szállodát épít, á boltot és á vendéglőt eladta, állami kölcsönt vett fel évi 16 százalékos kamatra. Megvett egy öreg házat, és hatnyolc millió forintot belefektetve, létrehozta a Kolont — egyemeletes, szó szerint az újévi üdvözlőlapokra emlékeztető játékdoboz-szállodát. Mi éppen a „premierre” érkeztünk. Vendégek még nem voltak a szobákban, de az első látogatók már „kisajátították” az éttermet. Csemák László az első telefonhívásokra válaszolgatott. Megmutatta a Kolont kívülről és belülről, -s mi csöppet sem hízelegve, azt mondtuk^ ez a legjobb szálloda azok között, amiket ismerünk. Egyik szoba sem hasonlít a másikra. És mindegyikben — maximális kényelem, komfort, szépség. A vendégeknek ez a szépség nem éppen olcsó. Igaz, ez a szálloda nem is a hivatalos kiszálláson lévőknek készült. Csemák reméli, hogy itt töltik majd mézesheteiket az új házasok, a, vadászat és horgászás ide vonzza a gazdag külföldi turistákat. A szállodának sajátos stílusa van. A házigazda azt szeretné, ha itt minden minőségi, tartós és természetes lenne. Még az éttermi menü is „házi” parasztleves, gulyás, sült liba. Rajta és feleségén kívül még négy ember szolgálja ki a vendégeket. Költségei megtérülését és az állami kölcsön visszafizetését körülbelül tíz év alatt reméli. A magánszektor ma Magyarországon a lakosságnak nyújtott szolgáltatások több mint 55 százalékát adja. Megjelent olyan forma is, mint a kereskedelmi, közétkeztetési egységek bérbeadása. Ez hasznos és jövedelmező a felhasználónak és annak is, aki a szolgáltatást nyújtja. Legfontosabb dolog, amiről magunk is meggyőződtünk — a gazdálkodás új feltételei kialakítják a magyarokban az önállóságot, a kezdeményezőkészséget, a munka iránti kedvet. Köszönettel tartozunk kollégáinknak, akik érdekes, változatos programot állítottak össze nekünk. Megismerkedtünk Kecskeméttel, láttuk a színházban a Cirkuszhercegnőt, gyönyörködtünk az ország emlékműveiben. Felejthetetlen a Petőfi Sándor Múzeumban és a dunavecsei falusi kultúrházban tett látogatás. Emlékszünk a Szikrai Állami Gazdasági igazgatójának, Magyar Ferencnek a savélyes vendégfogadására, aki bemutatta nekünk Bugacon a lótenyésztő szövetkezetét és a pásztormúzeumot. De legjobban szerettük volna megismerni a baráti ország mai életét és bepillantani jövőjébe. A nálunk zajló folyamatok, problémák tükröződését láttuk mindebben, és felfedeztük a különbségeket is. Megértettük, mibe kerül a bőség az élelmiszerboltokban és az iparcikküzletekben. A szemünk örvendezett az árubőség láttán, de lélekben csak egyet akartunk: hogy ez a gazdagság mihamarabb köszöntsön be hozzánk is. A három nap, amelyet Pintér Józseffel, Sándor Istvánnal és Cser- nák Lászlóval töltöttünk, mindennél jobban bizonyította, hogy kockázat, új utak keresése és megfeszített munka nélkül ez elérhetetlen. (Vége) M. Baharev G. Mihajlenko (Fordította: Magyar Ágnes)
