Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. január 7. • PETŐFI NEPE,# 5 BERLINI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜLNEK • „Két bors őkröcske”. j f . M •• -t •Játékbolt — a század elején. Jatekugyben országos központ Mit kínál a Szórakaténusz? A kecskeméti Szórakaténusz játékműhely, a városi és a falusi játékkultúra kialakulását bemutató múzeum — ünnepek közötti forgalma alapján is — töretlenül népszerű a gyerekek és az érdeklődő felnőttek körében. Ügy tűnik, nem tudják továbbra sem csorbítani a saját kézzel készített, természetes alapanyagú játékok vonzerejét az újdonatúj Lego-készletek és a Barbie- kedvencek sem. A modem játékipar irigyietesen kivitelezett és készen kapott sztárjai semmivel sem izgalmasabbak, szeretbetőbbek, mint például a kézmüvesbagyományok felelevenítésével összeállított csutkababák. Kriston Vízi Józseftől, az intézmény igazgatójától az új esztendő első napjaiban azt kérdeztük: hogyan, mivel várják a gyerekeket? — Továbbra is részük lehet a kicsinyeknek a •— komplex tevékenységünk egyik erősségét is jelentő — kisközösségre szabott, zárt műhelymunkában, amit a gyerekcsoportot jól ismerő pedagógus és a kör vezetője tudatosan tervez meg. Máris vannak több hónappal előre foglalt napjaink, egy-egy délelőtt maximum két csoportot tudunk fogadni. A hagyományos hét végi programoknak idén is két-három hónappal előre elkészül az aktualitásokhoz, évszakokhoz, ünnepekhez, időszakos kiállításokhoz kötődő tematikája. A közeljövőben a farsangra készülnek a gyerekek. Fejtöréssel jár viszont, hogy az ismétlődés miatt a menetrend ne legyen unalmas, merev, vigyáznunk kell, hogy kis vendégeink mindig találjanak valami testre szabott újdonságot is. — Mire a legbüszkébb ma mint a Szórakaténusz igazgatóba? — Elsősorban állandó, tervszerűen és célszerűen vásárolt anyagokból álló kiállításunkra. Ismerve más gyűjtemények helyzetét is; nem kis dolog, hogy egy tárgy kivételével a teljes készlet a saját tulajdonunk. — Annak számára, aki nem látta még, vázlatos kalauzként mit emelne ki az új, állandó kiállítás anyagából? — Minden korosztály kedvencei az első teremben látható konstrukciós építőjátékok. Népszerűségüket bizonyítja, hogy már a múltban is szívesen játszottak a gyerekek azokkal a tátgyákkal, melyek aktivitásukra építenek. A fajátéV.Sfeknák-’óíj'áh prototípusaival találkozhatunk itt, melyek Magyarországról terjedtek el. De magyar származású a korabeli kiadásban látható asztalifoci is. Hasonlóképpen népszerűek voltak a Zsolnay- és a hollóházi gyár gyermek porcelánkészletei, gyártásuk, úgy látszik, akkoriban kifizetődő volt. A kifejezetten hazai termékek között ugyancsak népszerűnek számított a közismert magyar kártya is. — A magyar szecesszió festő- és grafikusművészei sok gyer- mekkönyv-iŰusztrációt is készítettek, a közönség elsősorban ezeket ismeri. A szecessziós vitrin azonban illusztrációkon kívül is sok szépséget kínál. — Valódi kuriózumnak számítanak a tízes években készített, a szecesszió stílusjegyeiben fogant játéktervek és fi társaságukban elhelyezett, fából készített dekoratív kész tárgyak, tárgyacskák. Kiemelkedik közülük a különlegesen szép formájú, Márkus Géza által 1910-ben tervezett, harang formájú női figura. — Milyen időszakról vallanak e városi gyerekeknek készített tárgyak? Mg|- A múlt század nyolcvanas éveitől századunk negyvenes éveiig tevékenykedő játékkészítő műhelyekről vannak adataink. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek pontosan mit is gyártottak. Meghatározó adalék, hogy e darabokat mindenkor ügyes, ötletes mesteremberek készítették. — Mekkora nehézséget jelentett a gyűjtés? — Nem-volt könnyű; a személyes gyűjtőmunkán kívül készletünk egy része hirdetés útján került hozzánk. Sokat segítettek azok a vidéki kollégáink is, akik játékgyűjteményük adatait küldték,, küldik el rendszeresen számunkra. Jó lenne, ha elegendő pénzzel rendelkeznénk ahhoz,'hogy a mai kor játékaiból is vásárolhassunk..........,M,... — Merre jártak a, személyes gyűjtés alkalmával? ■— Meglehetősen sokfelé; a többi között például Erdélyben és az Ipolyságban is, Fülekről — igaz, csak fotókon — fajátékokat hoztunk. Legnagyobb megyei „felfedezésünk” szinte csak a véletlennek, illetve az örökösök tárgysze- retétének volt köszönhető. Tulajdonunkba került egy bajai játékkészítő műhely teljes anyaga, az öntőformáktól a pecsétekig. A Farkas család annak idején több évtizedig babákat, babafejeket, bábfigurákat gyártott. — Nemcsak a gyerekek, hanem a tapasztalatok szerint a felnőttek is érdeklődéssel nézegetik a teremben elhatároltan felállított játékboltocska teli polcait Hogyan sikerült összeállítani? — Korabeli katalógusok alapján válogattuk össze a készletet. Igyekeztünk hűen rekonstruálni a részleteket. — A játszóház a maga nemében páratlan az országban, de vajon — tevékenységének egyes területem legalább — országos központnak tarthatja-e magát? — Intézményünk hét éve született, s mára, azt hiszem, végképp kinőttük a gyerekruhát. Elmondhatom: sikerült elérnünk, hogy játékügyben valóban országos központ lehessünk. Nem véletlen, hogy egy esztendeje a Magyar Játéktársaság megalakulásának színhelye is a Szórakaténusz lett. A közelmúlt országos rendezvényének, a játékpályázatnak is szervezői és kivitelezői voltunk. A Móra Kiadó budapesti galériájában rendezett kiállításon január végéig minden látogató megtekintheti a pályázatra benyújtott legkiemelkedőbb tervek válogatását. Kiállításunkra gyártókat is várunk, reméljük, segítségükkel az arra érdemes pályamunkák megvalósulhatnak. Mivel helyhiány miatt nem tehettünk közszemlére minden elfogadott anyagot, konzultációs napokat szerveztünk, ahol a ki nem állított játékterveket is bemutattuk. — Milyen jellegű anyagok érkeztek be? ■g- Részben tárgyak, de nagyobbrészt műveltségi, szellemi társasjátékok. Megítélésem szerint több is akad közöttük, melynek mindenképpen kifizetődő lenne a gyártása. — Évi néhány alkalommal jelen vannak hagyományos magyar játékok, játéktervek a nagyvilágban is. Legközelebb hova készülnek? Korábban Finnországban mutatkoztunk be egy vándorkiállítással, majd Prágában ismerkedhettek meg az érdeklődők anyagainkkal. Az idei esztendőben egy rangos, berlini nemzetközi játékkiállításra készülünk. Bizonyos pontokon — a tárgyak és kiállítások cseréjének, a szakemberek kölcsönös, tapásztalatszerző látogatásának esetében — nem is választható szét a múzeum és a játéktársaság munkája. Károlyi Júlia SZEPESI ATTILA: Dzsida a fűben-hempergő kutyák meg a hamvas, harangvirágok mohos kérgen a pillangók és a napfoltok kék pöttyei » a szélűzött cseresznyefák hová pörögnek nélküle : e vaksötét öreg planétán az őszi tücsök kinek cirpel kinek csendül a báránycsengő kinek csordul a rejtett forrás a lányok titkos nevetése a pincék arany óbora s ki tudja megnevezni még a faluyégi bádogkrisztust a zöld békát egy sáslevélen hóban a cinkék lábnyomát s az árokparton hánykolódó elizzott kváderköveket melyek oly fájók mint a holtak s akár az élők üszkösek MÁ TYÁS FERENC: Falusi búcsúban Magával vitte szívemet, a körhinta velem repült, egy lány kergette a szelet, az, aki a hintában ült, maga körül forgott tovább, szoknyája is felpenderült, szemembe, majd az égbe szcdlt, s a vásár is vele repült. Kicsi volt már a faluja,- ■ ott járté fönn a Tejúton, a dob meg a réztrombita hangja dehogy érte utol. J iszakécske, 1988. július 24. Vasárnap. Szent Jakab havában. A hőmérők 37—38 °C-ot mutatnak, már kora délelőtt; a déli harangszót követő időjárás-jelentés szerint itt, a Tisza-tájban, a magyar Nagyalföld kellős közepén 39—40—41 °C~os hőmérséklet tagiózza a Tisza- partokat. Kánikula. A hőség hullámokban támad. Az ártéri erdők súlyos, sötétzöld lombvilága megfulladni látszik a tiszai trópus elviselhetetlen forróságában. Az égbolt egyetlen kék világitóablak, mintha Csontváry posztumusz'műtermének épült volna, hogy a nagy mester végre megfesthesse ama művét, mellyel „túlszárnyalja Raffaelt”, a „32 quadrátméteres Nap-utat". A Tisza vizének hőmérséklete: 24—26 °C! A töltésgát nagyságos fasorában szál levél se rezdül. Hatalmas ártéri tölgy terebélyének árnyékában állok, hozzám, közel, gyékényeken — és gyapjúplédeken! — népes társaság „campingezik”, meglehetősen nomád civilizációval múlatva-töltve az időt: körülöttük üres sörösüvegek, összegyűrt szalyéták, papírpoharak, fagylalttölcsérek. Két nagy teljesítményű táskarádió, egy Philips és egy Sony bömböl: a Kossuth rádió, immár a napi hírek után, nótákat sugároz: „... nem tudok én semmit e világról, énmiattam leeshetik lábról...” — a Petőfi rádió pedig a magyar folyók vízállás-jelentését közli az ismert, gépies, monoton hangon. Ám a két adó, noha egyforma hangerővel szólnak, nem zavarja a társaság höség- töl-italtól már-már delejezett kedélyét. A két rádióadó hangereje ellenére is, különösen, amikor halk-csendes- szomorú:kesergő nóta szól, el-eljut hozzám egy-egy mondat, szó, olykor egy-egy párbeszéd értelmét is fölfogom. — A jóisten áldja meg magát, Mihály, hát mán ’ ne igyon ezen a tűző napon szatmári szilvapálinkát! Úr-Atyám, hát csak issza! Még megüti a guta, Mihály ... Mihály, miután levette ajkáról a pálinkásüveget, nevetve szólt az asszonynak, aki az imént óvta volna. Az asszony, aki egy napozógyékényen ült, Rubens hatalmas izomzatú aktjaira — „Medici Mária partraszállása Marseilles-ben”, „Leukip- pos leányainak elrablása”, „A bundás Vénusz” — emlékeztet. Valaha, hajadonleányzó-, és ifjúasszonykorában igen szép arca, alakja lehetett, s mostanra, hogy életévei kiteltek — jó ötven-ötvenöt éves lehet —, még mindig őriz, mind arcvonásaiban, mind rubensi testtömegében valami nagyon is női vonzerőt, amellett biztonság, nyugalom és békesség sugárzik nagy természetéből. Ő maga sört iszik, de amúgy férfi módra, üvegből. ■ — Na, még csak az kéne, hogy a malter csapja a kőművest a falhoz! — mondta később komor derűvel Mihály, amikor újra meghúzta a szilvapálinkás üveget. Az asszony most nem szólt, csak éppen ránézett a férfira. Az hirtelen letette a pálinkásüveget. A Tiszából, mint valami édeni jelenés, ifjú leányzó alakja bontakozott ki: először arcára, vállára, felsőkarjára-tapadó almamagbarna hajának víztől csillogó ezüstje villant bele Mihály pálinkától enyhén bódult agyába, azután megjelent a leányzó két, kemény, kissé széttartó, szépségesen ívelő mangó formájú rpelle; a mellbimbók és a barna bimbóudvar feketén fény lettek a világos bőrön; „topless" viseletben volt, azaz melltartó nélküli fürdődresszben, amelynek nadrágrésze is csupán egy vörös vászon háromszögből állt. Mint Vénusz a tengerből, ez az archaikus, amazoni leányalak, ez a Tisza-Aphrodité: a folyamból született, a tiszakécskei nagy strandot zsúfolásig elözönlőit napozók-fürdözök-úszök-csónakázök szeme láttára. Mihály megnézte magának a Tisza Vénuszát, a folyóból kilépő gyönyörű amazont. Az asszonyok figyelmét nem kerülte el ez a „magának megnézés”, de szólni most még tréfából se nagyon mertek. Mert Mihály egyszerűen letette lópatkó méretű kezéből a szatmári szilvapálinkás üveget, amit addig nem nagyon engedett el. — Sokan bírálják mostanában Sztálint... Hm. A „népek atyjának" nevezték régen .,. Valamelyik visszaemlékezésben olvastam, talán De Gaulle emlékirataiban, már nem is tudom, mindegy ... Sztálin állítólag egy fogadáson, még a háború alatt megjegyezte a jövővel kapcsolatban, hogy kommunizmus ide, kommunizmus oda, három-négyszáz év múlva alighanem DOB AI PÉTER: Magyar novella* ismét matriarchátus lesz. És én nem hiszem, hogy ebben tévedett volna a „vörös cár”, ahogyan mostanában nevezik ... ■ Ebből a megjegyzéséből arra következtettem, hogy Mihály tanult férfiú lehet, afféle helyi hatalmasság, talán pártfunkcionárius, vagy egy nagyon prosperáló és sok melléküzemágat virágzóan működtető termelőszövetkezet elnöke. A Tiszából született vénuszi leányzó alighogy fenségesen „partra szállott”, megfordult, s egy magasabb föveny partról, fejesugrással, ismét a folyamba vetette magát. Sokáig úszott viz alatt, csak messze, bent bukkant fel újra a felszínre. Mihály magához intett egy igencsak keszeg termetű kamaszfiút, aki a társaságához tartozó egyik asszony fia lehetett alkalmasint. Odadobta neki a kocsikulcsot, de a fiú még a levegőben elkapta. Parancsra várt. . — Menj, Józsikám, hozd ide a kocsiból a vadászpuskámat! A fiú rohant. 21=- Mihály, Úr-Atyám! Szűz Máriám! — szólt megint rá, nem erélyesen, hanem könyörgően inkább az iménti, rubensi „akt", aki előbb a pálinkát tartotta túlzásnak ebben a Tisza- tájra szakadt trópusi hőségben. — Csak nem fog itt lúdra vagy fácánra lődözni?! Kéne mán’ kis árnyékba húzódni, öl ez a melég... — Látta, kedves Zsuzsánna, azt a leányt? Látta ... El is nézett róla, láttam ... — Kis szajhája, a táncos csöcseire azért vehetne valami mellyre valót! — felelte az asszony. A gyékényeken ülő-fekvő * Az MTI-Press pályázatának I. díjas alkotása, tárca- kategóriában. többi nő helyeselt neki. Mihályt holmi háremként nők „övezték", asszonyok, leányok, mind erősen testes fajta, náluk jóval kisebb „súlycsoportban” Mihálynál fiatalabb férfiak is voltak a társaságban, e nők férjei vagy éppen Mihály vejei lehettek, a fiatalasszonyok pedig Mihály menyei. A kamaszfiú hozta a vadászfegyvert. Kissé közelebb léptem, hogy megnézzem a hangszerszépségűfegyvert; nem volt nehéz felismerni: gyönyörű, halhasú tusa, krómvanádium acélcsövek, inercia típusú, szelektív egybillentyűs elsütőszerkezet, boxlakatos závár, egy FN—Browning, „Grand Luxe” belga gyártmányú, billenőkétcsövű, duplagolyós vadászfegyver volt, tökéletesen karbantartva; Mihály bizonyára egy belga vadász vendégétől kapta ajándékba, a bőven lőtávolon belül a belga vadász elébe felhajtott és kilövetett szarvasbikákért, őzbakokért, vaddisznókért ... Ez az FN—Browning már egymagában is jelezte: Mihály nem akárki ezen a szépséges Tisza-tájon ... A 7 x 65 R, 9,3 *74 R kaliber már magáért beszél, nem is szólva az amerikai gyártmányú Swift céltávcsőről, mely feketén csillogott a fegyveren: 6*40, látómező: 100 méter; széles látószög; a Swift céltávcsöveket nitrogénnel töltik, s magnézium-fluorid lencsebevonattal látják el; a hajszálkereszt: állandóan központi helyzetű, nehéz célt téveszteni ezzel a halálos célkeresö- vel. . . • Egy ideig megfeledkeztem Mihályról és társaságáról, a magyar Nagyalföld Rubens Nereidáira és Sellőire emlékeztető testű asszonyokról, leányzókról. Lehevertem a fűbe, és a Ti- sza-ártéri tölgy terebélyének árnyékában tovább olvastam Hankiss Ágnes könyvét: Érzékeny búcsú a fejedelemtől, ezt az érzéki, a mai élet szabadságával megírt, ám a nagy múltakat híven megidéző regényt. Egyetlenegy dolog, egy „apró részlet" hiányzott a hölgy író amúgy masszív művéből, bár meg kell jegyeznem, hogy maga a nagy Móricz Zsigmond sem szentelt figyelmet e jelentéktelennek is minősíthető, ám számomra mégis emlékezetes „epizódusra", mely históriai factum; Móricz hatalmas regénydómjában, az ERDÉLY— Tündérkert — A nagy fejedelem — A nap árnyéka című súlyos regény-boltivsor egyetlen, akárcsak díszítő, oszlopfő faragvá- nyában sem jelenik meg, még csak jelzésképpen sem: a Nagy Fejedelem, iktari Bethlen Gábor második hitveséről van szó ugyanis. A szépséges Brandenburgi Katalinról! Bethlen — 'sajnos — magtalanul, fiú- vagy leányutód nélkül halt meg, 49 éves korában. Még halála évében is hatalmas tervei voltak: ajánlatot tett Ferdinánd német-római császárnak és magyar királynak, hogy Európát, le a Boszporuszig, megszabadítja a török hadseregektől, ha cserébe általános vallásszabadság engedtetik, tehát többé nem üldözik a protestánsokat; Ferdinánd maradt volna a Dunától nyugatra eső Magyarország királya, maga Bethlen — a török kiűzése után — Erdélyt, a Felvidéket, a Bányavárosokat megtartva, mint Dácia királya: egészen a Dnyeszterig és a Fekete-tengerig, a Duna-deltáig terjedő térségek imperátora lett volna. „Együgyű" Ferdinánd a nagypolitikai koncepció merész ívét föl nem ismerte, tudniillik azt, hogy Bethlen nem kis dolgot iállalt: az összes török kézen lévő várak, végvárak, városok, Duna-révek visszavivását, Bizáncig •szorítván vissza a Próféta zöld lobogója alatt harcoló iszlám hitű hadseregeket. Bethlen nagybeteg lett, és ekkor hitvese; Brandenburgi Katalin „egyenesen" Bécsbőlparancsolt orvosokat a Nagy Fejedelem betegágyához. A nagy államférfiú, i mielőtt meghalt volna—akár valóságos betegségben, akár éppen orvosi segédlettel, akár direkt velencei méregtől —, szépséges hitvesét. Brandenburgi Katalint az összes_ erdélyi rendekkel fejedelemnővé választatta! Ám a kolozsvári országgyűlés még a megválasztás évében megfosztotta a szép fejedelemnőt S Ducessa, Princessa, Serenissima, Transylvaniae rangjától —, éspedig azért, mert Erdély fejedelemnője mégjóval a gyászév letelte előtt férjhez ment 5 gróf Csáky Istvánhoz, akitől még eme gyalázatos házasságkötésük előtt gyermeket szült, minek alapján az erdélyiz. főrendek és közrendek joggalfeltételezték, hogy Katherina von und zu Brandenburg már másállapotos volt, Csáky- még Bethlen Gábor, a Nagy Fejedelem életében ejtette teherbe! Miközben e régi események immáron aligha is t életre tisztázható szövevényén tűnődtem a Tisza-parti tölgy terebélye alatt, fölnéztem, hogy gyönyörködjek a déli verőfényben zöldellö folyóban, az erdős partokban, a túlsó part szegetlen, emberektől nem háborgatott, nyugodt lombvonalában. A túlsó parton még nem volt strand, nem létesült kemping, nem sorakoztak lángos- és kolbászsütő bódék, se kabinok, se napernyők. —, Hogy törik ez a gyékény alattam... — mondta Zsuzsánna. Hátáról a hasára fordult. Mihály, kezében az FN—Browning krómvanádium acélcsövű, boxlakatos iá- várzatú, kétcsövű, duplagolyós vadászfegyverrel, melynek halhasú tusáján a cremónai hegedűk metegbamája játszott, enyhítvén a céltávcsöveifelszerelt vadászfegyver csöveinek acélszikrázását, lustán Zsuzsánna felé fordult. M- Törik a gyékény?— a nagydarab férfi nevetett, s egy korty pálinkát ivott. ® No, igen, hát annak mindjárt két oka is van, Zsuzsánna... egyik: a magad mázsája, nem mondom, hogy nem szép mázsa, de mégiscsak mázsa, Zsuzsánna lelkem! A másik meg az, hogy ez a gyékény vietnami gyékény... mire a hajók idehozzák, a hajófenéken összetörik, megrohad... Na ja. Mi kész kórházakat viszünk ki Vietnamba, mikor $4agyárországon nem is tudom, mióta nem épük új kórház ... Meg kész gyárakat, üzemeket, gépsorokat, szerszámgépeket szállítunk, na és helyébe a „viet-kongok" ... ugye, gyékényt meg fogpisz- kálót szállítanak nekünk... Príma bolt... Mihály megint meghúzta a szatmári szilvapálinkás üveget. A folyót figyelte. És ekkor újra megjelent az amazoni leányzó, aki nem viselt „mellyrevalót", a Tisza Vénusza, az alföldi Aphrodite, s közeledett a strand fövenypartjához. Mögötte, messze kint a folyóközépen vizisielök siklottak, gyönyörű ívben követve a Yamaha-, Forelle-, Mercu- . ry-, Johnson-motorok röpítette, áramvonalas csónakokat. A leányzó közelített, mintha maga lett volna az Angyali Üdvözlet. Mihály fölállt, hogy diszlövéssel köszöntse a Tisza Vénuszát. Hirtelen kék gumilabda pattant a hinták felöl a fegyvercsönek, lenyomva azt. A két golyó a leány szivébe fúródott, a két szabad, meztelen mell közé. Visszazuhant a folyóba.
