Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989. január 7. • PETŐFI NÉPE • 3 • Amikor a gödrök megteltek, betemették őket. — mutatja a mezőőr. (Walter Péter felvételei) • A Petőfi Népe cikkét olvasva kezd­tem utánaérdeklődni a dolognak — kez­di Ájpli László vb-titkár. KUNSZENTMIKLÓSI HORDOTEMETŐ atombombát dobtak volna mindezért? Megkérem Ájpli Lászlót, számítsa ki, hány hordónak felel meg ez a mennyiség. Oszt, szoroz, s a vég­eredményen kissé maga is megdöbben: — Hatezer hordó! A szám valóban mellbevágó. Hisz, amint mi is megírtuk, kétezer, hordónyi veszélyes anyagot keresnek a gazdasá­gon. Megegyezünk abban a vb-titkár- ral, hogy annak idején bizonyára nagy­vonalúan jártak el az elszámolásnál, hisz minden egyes szállítmányt öt köb­méternek tekintettek. Ám ezt figyelem­be véve is, a számlák alapján ezres nagy­ságrendű, két-három ezer hordónyi ve­szélyes hulladék kerülhetett 1982-ben a kunszentmiklósi szeméttelepre! Nem kell hozzá sok kémiai ismeret, hogy belássuk: ez az anyag — részben eredeti állapotában, részben égési ma­radványok formájában — jelenleg is ott van. Ami pedig elfüstölt, azt a szél a környéken hordta szét, az itt élő em­berek lélegezték be. Alig több mint 3tí ezer forintért olyasmit vásároltak maguknak, ami azóta is ott rohad, ott pusztít a földben' a jól-rosszul betemetett gödrökben. — Mi lesz most? —- kérdezem. Ájpli László hasonló mozdulattal tálja szét a karját, mint mezőőr roko­na: A számlák szerint: hatezer! % Szétdobált, rozsdás hordók néhány méterre áz egykori kerítéstől. Dércsipkések. Egyikben feketívgrafitskcrű por, egy másikból a földre .folyt a kék massza. Kicsit odébb. egy gödör alján, újabb, félig betemetett fémhordó. ■ Csöndes, kihalt a puszta közepén a régi kunszentmiklósi szeméttelep. > . \Bezzeg öt-hat'évvel ezelőtt zajlott itt az élet. A 'két.mezőőr,, akik -^jj&ókásos kőrútjukat járva a határban ^. féltig) eltek a szemétkupacok közt ténfergő idegenekre, jól emlékeznek erre az időre: . - y: Jöttek az IFA kocsik, sokszor két- három fordulóval is hoztak egy nap — mondja Takács Imre. — Az apajiaknak volt itt állandóan egy emberük, aki ége­tett. Néhány hordóból meglocsolták a többit, és meggyújtották. Olyan volt a füstje, mintha atombombát dobtak vol­na. Fölment magasra, és gomba formájú lett. Miklósra is behozta néha <j szél. Hű, de, büdös volt! ‘■7- És mit szóltak hozzá az emberek? Ájpli József széttárja a karját: — Beszélt a nép róla, de hát úgy gon­doltuk, valaki csak engedélyt adott. Az egyik ismerősöm mondta is, hogy ö már egyszer ír valahova, mert a növényekre rárakódik ez a sok micsoda... Az embereket — amint az elbeszélé­sekből kiderül — nem is annyira a bűz, a füst izgatta, inkább a hordók. Egy- egy ilyen jó anyagból készült fémhordó ugyanis komoly értéket képvisel egy gazdálkodó szemében. Lehet benne olajat, permedét tartani, ne adj isten, moslékot, cefrét is. Átalakítva meg jó üstháznak, akárminek. ’ — Hordta boldog, boldogtalan. Em­lékszem, hogy vitték a traktorosok. Zo- máncos is akadt közte — mondja Ta­kács Imre. A hordókereskedés virágzó üzletág­gá fejlődött abban az időben. Az élel­mesebbek szóltak az égetőnek, hogy ne fúrja ki, ne gyújtsa meg a jobb kinézetű hordókat. Kiöntötték a szeméttelep gödreibe a vegyszert, és néhány forin­tért már vittek is. Á szállítást végző sofőrök gyakran fordultak úgy, hogy a kocsit visszafelé menet megrakták üres hordóval. Csak a tartalmú maradt itt. A mezőőrök szerint -7- akik úgy is­merik a környéket, mint a tenyerüket —y-ez így folyt két-három évig. Előbb a szeméttelepen, később pedig a tsz egyik elhagyott homokbányájában. Egyenesen Budapestről Vajon mekkora mennyiségről, s egy­általán miféle tevékenységről van itt szó? Lehetetlen, hogy a tanácsnak ne lett volna tudomása a szeméttelepen fo­lyó égetésről! Volt is. Ám Ájpli László vb-titkár elmagyarázza, hogy égetés és égetés kö­zött nagy a különbség. A Temaforg Vállalat helyi üzeme ugyanis hosszú éveken át égetett hatósági engedéllyel rongyot, s más hulladékot a szeméttele­pen. A helybelieknek így nem volt szo­katlan az időnként gomolygó füst. — A Petőfi Népében megjelent cik­ket olvasva elkezdtem utánaerdeklődni a dolognak — mondja a vb-titkár. — Egy helybeli gépkocsivezető mondta azután, hogy ide is hordtak Apajról hordókat. Átnéztem a költségvetési üzemünk régi iratait, és kiderült, hogy 1982-ben megállapodást kötöttek a Kiskunsági Állami Gazdasággal. En­nek értelmében a gazdaság évenként taintegy 200 tonna hulladék vegyi anyagot szállít a szeméttelepünkre, ahol a külön e célra készített gödörben elégetik a tűzvédelmi szabályok betar­tása mellett. Kézbe veszem az 1982. március 30- án aláírt szerződést. A végén egy meg­jegyzés olvasható, mely így szól: „Kérem a megrendelőt, hogy a meg- - semmisítésre váró hulladék kémiai ösz- szetételét, a megsemmisítés során kelet­kező anyagok megnevezését közölni szí­veskedjenek." ■ Ájpli László mutatja a későbbi do­kumentumokat is. Októberben levelet küldtek Kunszentmiklósról Apajra, melyben a laboratóriumi vizsgalatok eredményét kérik. S végül decemberből egy újabb levél, egyenesen az állami gazdaság igazgatójának címezve, mely a megállapodás felbontását tartalmaz­za. A költségvetési üzem vezetői az 1973-as és 1981-es környezetvédelmi, ■ illetve veszélyes hulladékokra vonatko­zó rendelétre hivatkoznak, s arra, hogy a kért’részletes analízist a mai napig nem adták át az apajiak. Hogy is adhatták volna! Hisz már néhány szemtanúval beszélgetve kide­rült, hogy a vegyszereket egyenesen Budapestről szállították, különféle fes­tékgyárakból, vegyi üzemekből. A leg­több hordó meg se fordult Apajon! A kunszentmiklósi költségvetési üzemnek 20 forintot fizettek köbméte­renként — azaz hordónként 4-5 forin­tot — s ezzel letudták a veszélyes anya­gok gondját. Hogy azután az apajiak mennyit vettek fel az ártalmatlanítás fejében? Ez egyelőre rejtély. De hogy nem 5 forintot kértek hordónként, az majdnem bizonyos. Öt forint — hordónként A kunszentmiklósi vb-titkár január 3-án postázta az előkerült dokumentu­mokat a megyei tanács környezetvédel­mi titkára részére, bejelentést tett a tu­domására jutott körülményekről, s in­tézkedést kért. Am azóta, a napokban újabb dokumentumok kerültek elő: a számlák, melyek alapján kifizette az ártalmatlanítást a Kiskunsági Állami Gazdaság. E szerint 1982II. negyedévében 5400 forintot kasszírozott a költségvetési üzem, 140 köbméter veszélyes anyag „ártalmatlanításáért”. A harmadik ne­gyedévben csupán szeptemberben szál­lítottak, akkor viszont 195 köbmétert. Októberben nem kevesebb, mint 805 köbméter vegyi anyag szerepel a szám­lán, míg novemberben 95 köbméternyi. A tanácsi üzem összbevétele e szerint 32 ezer 500 forint, ami bizonyára jól jött, fedezte a szeméttelep fenntartási költségeinek jó részét. S mit kaptak —-/Tavaly zártuk be a szeméttelepet. A tervünk az volt, hogy az előírások szerint termőföldet hordunk rá. Ezt egyelőre hem fogjuk megcsinálni. Az isten se tudja, mi van ott a földben. A mi érdekünk természetesen elsősor­ban az, hogy a szennyezettség minél előbb eltűnjön innen. Ragaszkodni fogunk az eltávolításhoz Ssn- Mi lesz most?jM- teszem fel ugyan­azt a kérdést már Kecskeméten dr. Ta­más Ferencnének, a megyei tanács kör­nyezetvédelmi titkárának. — Már értesítettem a területileg ille­tékes hatóságot, az Alsódunavölgyi Kör­nyezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságot. Mi a legmesszebbmenőkig azt szorgal­mazzuk, hogy megtörténjen az ügy teljes feltárása. Annak ellenére, hogy az apaj- pusztai ügyet vizsgáló Pest megyei szer­vek kiterjesztették vizsgálatukat Kun- szentmiklós környékére is, külön vizsgá­latot kérünk, s javaslatot a szükséges vé­delmi intézkedésekre. Ragaszkodni fo­gunk a kunszentmiklósi szeméttelepen található veszélyes anyag eltávolításá­hoz. Természetesen annak a költségén, aki ezt a szennyezést előidézte. Miféle zacc ez? Zagy — annak idején az egyik hor- dószáilítással megbízott gépkocsiveze­tő ezt írta a menetlevélre. Mint utóbb kideriilt, félreértette a dolgot. Apaj- pusztán ugyanis zaceként tartottak nyilván a szállítmányok egy részét. A papír sok mindent elbír. Ä rendőrségi nyomozás részletei még nem ismertek, több helyen még csak most kezdődik a hatósági vizsgálat, ám az .eddigi nyilatkozatokból és a sajtó­ban megjelent cikkekből egyre nyilván­valóbb: az eddigi legnagyobb hazai környezetszennyezésre derül fény ezek­ben a hetekben. A közvélemény már az elsőként elő­került 256 hordónyi veszélyes hulladék hírére felhördült, a szakemberek pedig a 2000 hiányzó hordó hallatán a fejük­höz kaptak. A Kunszentmiklóson lá- tottak-hallottak alapján ki merem je­lenteni: jóval nagyobb mennyiségről van szó! Az évek hosszú során át úgy hordták-locsolták szét a kiskunsági pusztában a különböző festékoldó sze­reket, nehézfémtartalmú vegyszert, fes­tékiszapot, mint valami távoli gyarma­ton. Mérhetetlen, nehezen felfogható cinizmussal. Az ügynek a felelősök felkutatása' csak az egyik, mondhatni könnyebb oldala. De mi lesz az Apajpusztán, Lő­rincin, Kunszentmiklóson — s ki tudja még, hol — a földbe került vegyi anyaggal? Honnan lesz pénz a hordók kiszedésére, a talaj megtisztítására, az esetleg továbbterjedő szennyezés meg­állítására? Csöndes a kunszentmiklósi határ. Dércsipkések az ócska gumik, lyukas lavórok, s min­denfelé a hordók a régi kun­szentmiklósi szeméttelepen. Né­hány méterrel odébb már a kis- kunsági Nemzeti Park védett te­rülete kezdődik. S nem túl mész-' sze — a- ködben is ellátni addig ^ a kunszentmiklósi vízmíitelcp kínjai... Lovas Dániel • Az első bejegyzés a szeméttelep portakönyvében a Műanyagipari Kutató Intézet bélyegzőjével. Üj szervezetben működik az Igazságügyi Minisztérium Kulcsár Kálmán nyilatkozata Az igazságügy-miniszter január l-jétöl módosította a minisztérium szer­vezeti és működési szabályzatát; több főosztályt megszüntetett, s egyben újakat hozott létre. Az intézkedés okairól, előzményeiről kérdezte Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztert az MTI munkatársa. — A szervezeti kérdések taglalása előtt röviden a tárca tennivalóiról szól­nék. Egyrészt a politikai rendszer át­alakítása számos, a korábbiaktól eltérő feladatot ró az Igazságügyi Minisztéri­umra is. Ehhez kapcsolódóan több új jogszabályt, illetve a régiek módosítá­sát kellett és kell előkészítenünk. Ezek közül a legfontosabb természetesen az alkotmány. A gazdasági reform to­vábbviteléből fakadóan ugyancsak ko­molyan kivettük részünket a jogsza­bály-előkészítő munkából az utóbbi hónapokban, s ez a folyamat sem ért még véget — mondotta bevezetőül Kulcsár Kálmán. — Másrészt készülő új alkotmá­nyunk egyik alapelve a hatalom hár­mas megosztása, azaz a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom elvá­lasztása és azonos szintre helyezésűk­kel egyensúlyuk biztosítása. Ezért felte­hetően a bírósági szervezetet jövőbeni reformján túl minél előbb be kell vezet­ni a közigazgatási bíráskodást, s fel kell állítani az alkotmánybíróságot. Ez utóbbiról egyébként — még az új al­kotmányt megelőzően — várhatóan már januári ülésén dönt az Országgyű­lés. — Szervezetünknek azonban a jog­alkotási tennivalókon túl más feladatai is vannak. Közismert a bíróságok rend­kívül rossz helyzete. Haladéktalanul meg kell teremteni az eredményes mű­ködésükhöz nélkülözhetetlen anyagi és személyi feltételeket. A kormánytól ígé­retet kaptam, hogy változás lesz ezen a területen. Az erre vonatkozó koncepció elkészült, s rövidesen a Minisztertanács elé teijesztem. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy az Igazságügyi Minisz­térium — a jogállam koncepciójából következően — nem felügyeli a bírósá­gok ítélkező tevékenységét — mondot­ta Kulcsár Kálmán. — E feladatok tudatában indult meg az átszervezés a házon belül. Igyekez­tünk olyan ágazati egységeket létrehoz­ni, amelyek alkalmasak a megnöveke­dett teendők ellátására. Meggyőződé­sem szerint más szervezeteknek is előbb-utóbb ugyanígy át kell tekinteni­ük feladataikat, s azokhoz kell „igazí­taniuk” apparátusukat. HS- Január elsejétől megszüntettük a törvény-előkészítő, valamint a tudo­mányos és tájékoztatási főosztályt, s létrehoztuk a közjogi, a büntetőjogi va­lamint a civüisztíkai (polgári jogi) és gazdaságirányítási főosztályt. Ezek fel­adata elsősorban a jogalkotás, de ösz- szehangolva a jogalkalmazói munka — ideértve a bírói jogalkalmazást is — elemzésével. A jogalkalmazói ta­pasztalatokat is — a bíróságok közre­működésével — értékesítik a jogalko­tási munkában, s figyelemmel kísérik, hogy a gyakorlatban miként érvénye­sülnek a jogszabályok. Kapcsolatot tartanak a jogtudomány neves képvise­lőivel, s rendszeresen bevonják őket az előkészítő munkába. Ezentúl minden jelentős jogszabálytervezetet miniszté­riumi bizottságok dolgoznak ki, jogtu­dósok, egyetemi tanárok, kutatók be­vonásával. ‘ — Miként említettem, a minisztéri­um még elvi felügyeletet sem gyakorol a bíróságok ítélkező tevékenysége fe­lett, az ítélkezés elvi irányítása a Legfel­sőbb Bíróság feladata, ezért a további­akban nem lesz szükség eddigi bírósági főosztályunkra. Helyette igazságügyi igazgatási főosztály működik. Még az első félévben létre kívánunk hozni egy úgynevezett bitói tanácsot, amely — a miniszter mellett működve — a bírák érdekeit, véleményét képviselné az igazságügyi irányításban, s javaslatait juttatná el a döntéshozókhoz. E terve­zett intézkedések azonban korántsem jelentik a bírósági szervezet átalakítá­sát. Az új alkotmány elfogadása után azonban minden bizonnyal módosítani kell a bíróságokról szóló törvényt — mondotta a miniszter —■, addig kimun­káljuk és megvitatjuk az átalakítás le­hetséges koncepcióit. — Az új szakterületek kialakításá­hoz felkészült szakemberekre volt szükség, olyanokra, akiket szervező­készségük, nemzetközi tapasztalatuk alkalmassá tesz az új feladatok elvég­zésére. Mint ismeretes, három, ha­zánkban és külföldön is nagy tekin­télynek örvendő új miniszterhelyettes segíti munkámat. Ilyen mérvű változá­sok azonban munkaerőmozgással is járnak. Egyes területeken másfajta szakértelemre volt szükség, mint ko­rábban, ezért néhány munkatársunk­tól megváltunk. Többségük megvá­lasztott bíró, őket korábban egy-egy feladat elvégzésére hívták a minisztéri­umba. Nagy részük visszatért eredeti hivatásához, egy dolgozónk nyugdíjba vonult, egy a Legfelsőbb Ügyészségre került, s tudomásom szerint egy mun­katársunk az ügyvédi pályát választot­ta — fejezte be nyilatkozatát Kulcsár Kálmán. ELŐFORDUL, HOGY A BARÁTOK MEGSÉRTŐDNEK Ellentétek a szocialista újságírás gyakorlatában A vélemények szocialista pluraliz­musa nem jelszó, hanem a szovjet újságírás mindennapos gyakorlata. Ezért a különböző írások — kivéve a szerkesztőségi cikkeket és a hivatalos állásfoglalásokat — a szerző, a cikket jegyző újságíró véleményét fejezik ki, s nem az SZKP vezető testületéinek, a szovjet minisztertanácsnak az állás­pontját, ahogy ezt sokszor külföldön értelmezik — írja az Izvesztyija csütör­töki számában N. Jermolovics. , A szemleíró szerint a szocialista or­szágok életével foglalkozó újságírók nehezebb helyzetben vannak, mint a belpolitikai szakírók, hiszen a nyíltság hatására egyre kevesebb az országon belüli tabutéma. Sajnos előfordul, hogy a barátok va­lóban megsértődnek, belügyeikbe való beavatkozásnak tekintenek egy sajtó­anyagokat, majd pártvonalon, diplo­máciai csatornákon keresztül tiltakoz­nak. Hasonló eset az Izvesztyijával is előfordult — írja Jermolovics. — Elő­fordult már, hogy a dolog egészen egyes lapszámok elkobzásáig fajult. így például a múlt év elején az NDK-s elő­fizetők nem kapták meg a Novoje Vremja három számát. Nem kapták meg az NDK-beli előfizetők a „Szput- nyik” októberi számát sem, amelyben Sztálint — egyebek között a háború kezdetekor játszott szerepéért — bíráló anyagok voltak, s az év végén a folyó­iratot levették az előfizethető lapok jegyzékéről. Jermolovics beszámol róla, hogy sem­miképpen nem tudott egyetérteni az NDKrádiójánakképviselöjeáltalamúlt év végén, Szófiában, a nemzetközi újság-' író-tanácskozáson hangoztatott érvek­kel, miszerint a szocialista országok saj­tójának meggondolatlan írásai néha „az ideológiai ellenség malmára hajtják a vi­zet”. Anyíltságnakis lehetnek hátulütői, s nem kétséges, hogy a burzsoá propa­ganda felhasználhat bizonyos adatokat, tényeket e közlésekből. Áz így okozott kárt azonban száz­szorosán ellensúlyozza a nyíltság poli­tikai haszna, az a tény, hogy a kendő­zetlen tájékoztatás rengeteg érvtől fosztja meg ellenfeleinket Jermolovics szociológiai felméréseket is idéz, ame­lyek szerint szovjet állampolgárok tö­megei hagyták abba külfqjdi rádióállo­mások adásainak hallgatását, s mind nagyobb bizalommal fordulnak a saját tömegtájékoztatási eszközök felé. Elfogadhatatlannak nevezi a szovjet újságíró a bolgár küldöttség képviselő­jének, a BT A hírügynökség munkatár­sának azt a Szófiában elhangzott javas­latát, hogy a szovjet sajtó csak akkor újon a bolgár belpolitikai élet egyes negatív jelenségeiről, ha azokról már a bolgár sajtó beszámolt, s a bolgár táv­irati iroda ezt a beszámolót továbbítot­ta. Jermolovics szerint ez elég időigé­nyes, a dolgok elveszítik aktualitásu­kat, miközben a szovjet hallgatóra már ontják az információk saját értelmezé­sét az idegen rádióállomások. Az Iz­vesztyija szemleírója felveti: ha ilyen rendszer érvényesül, akkor mi keresni­valója van Szófiában az eléggé nagy létszámú szovjet tudósítói gárdának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents