Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
2 • PETŐÉI NÉPE • 1989. január 7. VIETNAMI CSAPATKIVONÁS Végső határidő A kambodzsai politikai rendezés keretében Vietnam legkésőbb ez év szeptemberében kivonja csapatait az ország területéről.—jelentették be pénteken, egyidejűleg Hanoiban és Phnompenben. A kambodzsai fővárosban Heng Samrin pártfőtitkár jelentette be a csapatkivonás végső határidejét, hozzáfűzve, hogy e döntés végrehajtását hatékony nemzetközi ellenőrzéssel kell összekapcsolni. Hanoiban Ho The Lan külügyi szóvivő nemzetközi sajtóértekezleten ismertette a külügyminisztérium közleményét. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az újabb csapatkivonás megkezdésével egy időben tűzszünetet kell hirdetni és meg kell szüntetni az ellenzék valamennyi ágának külső fegyveres támogatását. A múlt év májusában bejelentett újabb csapatkivonási szakaszban december végéig a Kambodzsában tartózkodó vietnami önkéntesek fele, SO ezer katona tért vissza hazájába. Az országban jelenleg még 50 ezer vietnami katona tartózkodik, a phnompeni vezérkar parancsnoksága alatt. A tavalyi bejelentés szerint az utolsó csapatok kivonását — a politikai helyzettől függően — 1989 végére, vagy 1990 elejére tették. Hasonlóképpen előrelépést jelent a pénteken közzétett döntés az indokínai országok — Vietnam, Laosz és Kambodzsa — közös egyezménytervezetéhez képest is, amelyet az októberi dzsakartai nem hivatalos’ találkozón terjesztettek elő. Ez a tervezet a végleges kambodzsai rendezési egyezmény életbe lépése utánra tette a csapatkivonás befejezését. Kivégezték Indira Gandhi gyilkosait Az indiai főváros erődítményszerű Tihar börtönében péntek reggel pontban nyolc órakor kivégezték Szatvant Szinghet és Kehar Szinghet, azt a két szikhet, akiket a legfelsőbb bíróság is bűnösnek talált gz Indira Gandhi ellen több mint négy éve elkövetett gyilkos merényletben. A kötél általi halált elrendelő ítélet végrehajtásával lezárult az a példa nélküli jogi csata, amely sok szenvedélyes indulatot váltott ki. Indira Gandhit a hivatalát és rezidenciáját elválasztó kertkapunál 1984. október 31-én terítette- le szikh testőrei, Szatvant Szingh és Beant Szingh sortüze. Közvetlenül a merénylet után a személyi testőrség többi katonája megölte Beant Szinghet. Az életben maradt merénylő és két másik szikh, Kehar és Balbir Szingh ellen 1985 februárjában emeltek vádat. A merénylet után iszonytató szikhellenes pogromok robbantak ki az indiai fővárosban: a véres eseményekben két és fél ezren veszítették életüket. A péntek reggeli ítélet-végrehajtás előtt rendkívül kiterjedt biztonsági intézkedéseket foganatosítottak az összes észak-indiai államban és a fővárpsban az esetleges terrorcselekmények és zavargások megelőzésére. Pandzsábban bezárták az iskolákat és megtiltották a járművek használatát. A kivégzés elleni tiltakozás jeléül, a szikhek politikai pártja, az Akaii Dal sztrájkfelhívást adott ki. Hosszas jogi huzavona és fellebbezések sora után, a gyilkosságban részt vevők kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök november végén elutasította, és a kivégzést december 2-ára tűzték ki. Egy nappal az ítélet-végrehajtás előtt, újabb keresetük nyomán a Legfelsőbb Bíróság elhalasztotta a kivégzést. Az ügyvédek utolsó erőfeszítései sem jártak sikerrel, a köztársasági elnök másodszor is elutasította a kegyelmi kérelmet. A 24 éves Szatvant Szingh és az 54 éves Kehar Szingh sorsa megpecsételődött. A PanAm tájékoztatása a Kennedy repülőtéren történt incidensről A magyar utazóközönség tájékoztatása érdekében a Magyar Távirati Iroda a PanAm légitársaság budapesti irodájához fordult információért áz egyesült államokbeli Kennedy repülőtéren szerdán este történt incidenssel kapcsolatban. A PanAm — budapesti irodájának közvetítésével — arról tájékoztatta az MTI-t: szerdán két francia televíziós újságíró kísérletet tett arra, hogy a New York-i John Fitzgerald Kennedy repülőtérről Párizsba tartó gépekre az ellenőrzésen átjuttatva álbombákat csempésszenek fel. Az újságírók így akarták „levizsgáztatni” a PanAm, a TWA és az Air France légitársaságók biztonsági rendszereit. A TWA biztonsági szolgálata azonban azonnal felfedezte a „csínytevést” és értesítette a rendőrséget. A rendőrség a történtekről tájékoztatta a PanAm és az Air France képviselőit is, s a PAN AM-nak szánt csomagokat, még mielőtt azokat ellenőrizhették — röntgensugárral átvilágították — volna, a rendőrség elvitte. így tehát nincs szó arról, hogy az említett csomagokban elrejtett álbombákat a biztonsági szolgálat nem vette volna észre. (MTI) 3 Az OKP j 1982-ben a nem tévedett Az Olasz Kommunista Párt nagy elégtétellel nyugtázta, hogy a Szovjetunióban felül- vizsgálták azt az elítélő véle- ményt, amelyet 1982-ben fejtet- a* tek ki az OKP-nak az októberi "•f forradalom hajtóerőinek kimerülésével kapcsolatos álláspontjáról. A Kommunyiszt, az SZKP hivatalos folyóirata (amely hét éve az elítélő véleményt is meg- ' fogalmazta) legutolsó . számában azt írta: „A szocializmus egy időben kezdte elveszíteni hajtóerőit, az OKP akkor ezt kimondta, és nem kellett volna támadni ezért, mert akkor ez igaz volt... Sok minden, amit az OKP hangoztatott és mi elítéltünk, visszautasítottunk, valós alapokon nyugodott, és nem kevés értékes észrevételt tartalmazott, amin el kellett volna gondolkodnunk” — ismerte el a Kommunyiszt cikke, amit az olasz sajtó — s nem csak a kommunista sajtó — most bőven ismertet. Voroncov találkozott az afgán ellenzék képviselőivel Julij Voroncov első külügyminiszterhelyettes, a Szovjetunió kabuli nagykövete pénteken találkozott, a pakisztáni központú afgán ellenzék képviselőivel. Részletek egyelőre nem ismeretesek. A felek a találkozó előtt nem nyilatkoztak. Egyes jelentések szerint a hétpárti ellenzéki koalíció négy tagszervezete távol maradt a tárgyalásoktól, jelen volt viszont az Iránban működő afgán ellenzék képviselője. Julij Voroncov a két és fél órás megbeszélés után közölte, hogy a nap folyamán ismét összeülnek. Az afgán ellenzék egyik vezetője a maga részéről csak annyit mondott, hogy a tárgyalás önmagában is előrelépést jelent. A szovjet politikus szerdán érkezett Iszlámábádba, ahol tárgyalt Szahibza- da Jakub Hán pakisztáni külügyminiszterrel és csütörtökön fogadta őt Gúlám Iszhak Hán államfő. A tabai övezetben Egyiptomi és izraeli határőrök állják körül január S-én a közösen elhelyezett, a végleges határt kijelölő határkövet a hovatartozását sokáig vitatott tabai övezetben. A HÉT KÉT KÉRDÉSE MIÉRT LŐTTÉK LE A LÍBIAI GÉPEKET? Szakértők valószínűleg végtelen vitákat folytathatnának arról,.hogy valóban fenyegetően lépett-e fel az a két MÍG—23-as líbiai repülőgép, amelyeket nem messze Libia partjaitól, nemzetközi vizek felett lőttek le a Kennedy anyahajáról felszálló amerikai vadászrepülők, s még az is vitatott, hogy fel volt-e fegyverezve a két líbiai gép. Az ügy katonai vonatkozásai azonban mindenképp másodlagosak. Általános megítélés szerint hasonló légi manőverek a világ számos más pontján számtalanszor előfordulnak, s mégse vezetnek ilyen súlyos összetűzéshez, amelyet világszerte elítéltek, s amelyet még Washington legszorosabb szövetségesei se igen tartanak indokoltnak. Az Egyesült Államok — ezúttal Libia állítólagos vegyifegyver-gyár- tására hivatkozva — már hosszabb ideje fenyegetöleg lépett fel Líbiával szemben. A CBS amerikai televíziós társaság közvetlenül az incidens előtti napon még azt jelen tetté, hogy az Egyesült Államok támadást tervez a Tripolitól ötven kilométerre fekvő vegyi üzem ellen, amelyben Washington szerint vegyi fegyvereket állítanak elő. A Pentagon felmérte még a várható szélerőt és szélirányt is, hogy kiszámíthassa, milyen irányba terjednének az üzemből kiszabaduló vegyi anyagok egy esetleges bomBatámadás után. A CBS akkor úgy értesült, hogy a támadást január 11—20. között hajtják végre, miután véget ér a Párizsban a hétvégén összeülő nemzetközi konferencia, amelyen a vegyi fegyverek gyártásának tilalmáról tárgyálnak. Az Egyesült Államok ezen a konferencián is érvként akarja felhasználni Líbia állítólagos ve- gyifegyver-gyárfását, amelyet Tripoli egyébként határozottan eáfol. Washington ugyanakkor maga is kénytelen szembenézni számos bírálattal, mivel tavaly, az év végén kezdték el az Egyesült Államokban a legkorszerűbb és nehezen ellenőrizhető vegyifegyver, a két összetevőjű bináris fegyverek gyártását. Washington és Tripoli feszült viszonya egyáltalán nem újkeletű. Emlékezetes, hogy két évvel ezelőtt, 1986 áprilisábarkameríkai repülőgépek rajtaütésszerű csapást mértek a líbiai fővárosra. Akkor azt hozták fel érvként a támadásra, hogy Kadhafi „támogatja a'nemzetközi terrorizmust". Egyidejűleg különböző szankciókat is életbe léptettek, s az intézkedéseket a múlt héten meghosszabbították, de a terrorizmus elleni vádakat most kiegészítették a vegyifegyverek gyártásával is. A további eseményeket most aligha lehet megjósolni: nem világos, hogy a repülőgépek lelövésével Washington „letudta-e" az esedékes katonai akciót, vagy csupán egy nagyobb támadás előjátékáról volt szó. MIÉRT MARADT KORMÁNY NÉLKÜL JUGOSZLÁVIA? A gazdasági gondoktól és nemzetiségi feszültségektől gyötört jugoszláv belpolitikai élet.már eddig is számtalan váratlan eseményt hozott, de a múlt hét végén még a legedzettebb megfigyelőket ismeglepte a legújabb fordulat. Testületileg lemondott ugyanis a jugoszláv kormány, amire egyébként a világháború óta nem volt példa. Branko Miktdics miniszterelnök azzal magyarázta lépését, hogy a parlament nem szavazta meg a költségvetést, amelynek elfogadását a Nemzetközi Valutaalap a további támogatás feltételeként szabta meg. A lemondás mindenképp meglepetés, annak ellenére, hogy a kormányt szüntelenül támadták, s teljesen tehetetlennek nevezték. Az elemzők a hevesebb kirohanásokat azonban többé-kevésbé parlamenti retorikának tartották, s úgy vélték, hogy igazán nem kívánja egyik vezető sem eltávolítani a kormányt. A bársonyszék aligha vonzó hely manapság Jugoszláviában: az infláció, a termelési visszaesés, a munkanélküliség, az áruhiány és az energiahiány olyan, évek óta hurcolt és szinte megoldhatatlan nehézséget jelent. A lemondást közvetlenül megelőző KB-, ülésen főként a sikertelen antiinflációs politikát támadták, s felrótták, hogy a kabinet stabilizációs intézkedései sorra csődöt mondtak. A kormányválságtól függetlenül a többség feltétlenül végre akarja hajtani a piacgazdaság bevezetésére vonatkozó reformot. Ez a törekvés nagyon régi, de most az ilyen gazdaságpolitikára még a korábbinál is nagyobb szükség van, mivel épp.ennek révén kerülhetne Jugoszlávia közelebb Nyugat-Európához. Belgrádban most főként áz EGK- hoz való csatlakozás kérdését vizsgálják, s többen úgy foglaltak állást, hogy mindenképp szükség van a közeledésre. Stipe Suvar, a JKSZ elnökségének elnöke azonban leszögezte, hogy a csatlakozást úgy kell végrehajtani, hogy ne veszélyeztessék Jugoszlávia pozícióját az el nem kötelezettek mozgalmában, s hogy ne kössék azt politikai engedményekhez. A gazdasági reformok esélyeit azonban Jugoszláviában is a politikai reformokkal összefüggésben vizsgálják. Nyugati elemzők megkérdőjelezik, hogy valóban van-e őszinte törekvés a belgrádi vezetés körében egy plurális politikai modell bevezetésért, s valóban -hajlandó lesz-e a -hatalom megosztására a párt. Stipe Suvar nyíltan leszögezte, hogy erre nem készültek fel, Brüsz- szelben viszont azt hangsúlyozzák, hogy a csatlakozás enélkül elképzelhetetlen. Az EGK-t illetően ezért egyelőre csak a korábbi együttműködési formák szélesítése várható, s hasonló kényszerhelyzettel kell szembenéznie Mikulics utódjának más téren is. B. Walkó György Boldizsár Iván temetése Gyászolók sokasága kísérte utolsó útjára pénteken, a Farkasréti temetőben, a 76 éves korában elhunyt Boldizsár Iván állami díjas írót, újságírót, országgyűlési képviselőt, az Országos Béketanács elnökhelyettesét. A ravatalnál a barátok, pályatársak, tisztelők mellett lerótták kegyeletüket az Országgyűlés, a Művelődési Minisztérium, a Magyar írók. Szö.vetsége és az Országos Béketanács képviselői. A ravatalnál ^elsőként Köpeczi Béla akadémikus emlékezett Boldizsár Ivánra. Felidézte a folyvást magas hőfokon élő, a koráról, környezetéről mindent tudni kívánó toliforgatót, aki — mint a kultúra diplomatája — fáradhatatlanul közvetített a különböző nemzeti kultúrák között. Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke Boldizsár Iván békemozgalmi munkásságáról szólt a ravatalnál, majd a pályatársak, az írószövetség nevében Hubay Miklós emlékezett az elhunytra. Személyes találkozásokra is emlékezett a ravatalnál Hubay Miklós, többek közt a két esztendővel ezelőttire, mikor Boldizsár Iván csendben távozott az írószövetség közgyűléséről, ám egy évvel később egyedül eqielt szót a parlamentben az írók életfeltételeinek rosszabbodása ellen. A búcsúztatók után végső nyughelyére kísérték Boldizsár Iváni, akinek sírját elborították az emlékezés, a kegyelet koszorúi és virágcsokrai. (MTI) Szövetkezet ne alakuljon részvénytársasággá! Befejeződött a tsz-vezetők tanácskozása Befejeződött pénteken a Szabolcs-Szatmár Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége szervezésében tsz-vezetők számára rendezett négynapos tanácskozás a TOT Budapesti oktatási központjában. A zárónapon dr. Nagy László, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára a szövetkezeti törvény módosításával összefüggő kérdésekről tájékoztatta a résztvevőket. Elmondottá: mivel a szövetkezetek keresik a gazdálkodás hatékonyabb formáit, kereteit, ehhez számos — a tagság és az üzem érdekeit védő — új jogi garanciára van szükség. A törvénymódosítás koncepciója elkészült, s hamarosán megalakul a törvény- előkészítő bizottság is. Az azonban hiég vitatott, hogy az ipari, a mezőgazdasági és a fogyasztási típusú szövetkezeteket egyaránt érintő egységes szövetkezeti törvény készüljön-e, vagy pedig minden szövetkezeti formára külön-külön szabályozás szülessék. A jogászok többsége az előbbi megoldásra voksol. Az új törvény megalkotása azonban bármilyen sürgős, mégis célszerű az Országgyűlés elé tavasszal kerülő'átalakulási törvényt megvárni, mert ez várhatóan részletesen foglalkozik azzal, hogy az egyes gazdálkodó szervezetek miként térhetnek át más formára. Semmi sem indokolja azonban, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek részvény- társasággá alakuljanak. Igen nagy a két gazdálkodási forma között a különbség. Az esetleges formaváltásnak igen komoly konzekvenciái lennének, például a tulajdonviszonyok tisztázásában. A részvénytársaságok csupán vagyonegyesités révén, míg a szövetkezetek személy- és vagyonegyesités útján alakulnak ki. A szövetkezeti törvény véglegesítésével egyébként célszerű megvárni az új alkotmány elfogadását is, mivel legfőbb törvényünknek határozott garanciát kell nyújtania a szövetkezetek önállóságára, e tulajdonforma elismerésére. A garanciákon túl azonban az a legfontosabb, hogy a szövetkezetek majd megkapják-működésükhöz a kedvező gazdasági feltételeket, s ebben az esetben végképp szükségtelenné válik a vita a részvénytársasági vagy más forma választásáról. Az új törvénynek mindenképpen erősítenie kell a szövetkezeti tagok tulajdonosi érzetét, kötődését, mivel manapság — tévesen — sokan úgy tekintenek erre a gazdálkodási formára, mintha amögött.is állami nagyüzemi szervezet volna.- - A tagok érdekérvényesítése szintén nagyobb szerepet kap maid a töményben, kimondva azt is, hogy akinek vagyona, tőkéje van a $zövellfái8Kwn? mmak valóban nagyobb szava, beleszólási joga legyen a közös gazdälkddSkbä'.v A' SZöVet- kezeti érdekképviselet funkciói is várhatóan jelentősen megváltoznak: a megyei és az országos érdekképviseleti szerveknek a jelenleginél hatékonyabban, önállóbban kell működniük; nem tartható sokáig például az a gyakorlat, hogy a területi szövetségek felügyeletét a megyei tanács lássa el. A szövetkezetek vezetésében is jelentős változást hozhat a törvény, amely szintén azt célozza, hogy a választott vezető a jövőben még inkább a vagyonát, tőkéjét és munkáját a szövetkezetbe adó tagok érvényesülését segítse elő. (MTI) A Szabad Demokraták Szövetsége és a Menedék Bizottság állásfoglalása A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivői testületé és a Menedék Bizottság az erdélyi menekültek ügyéről, a visszatoloncolásról, illetve a menekülttáborokról nyilatkozatot adott ki, s azt pénteken eljuttatta az MTI- hez. A két szervezet tagjai többek között szorgalmazzák: Magyarország fogadjon be mindenkit, aki Romániából hozzánk menekül, s a magyar hatóságok ne tegyenek különbséget a menekültek között nemzetiségük, útiokmányuk megléte, illetve hiánya, a menekülés módja és gazdasági vagy politikai indoka alapján. A két szervezet szükségesnek tartja, hogy senkit ne szolgáltassanak ki a román hatóságoknak, sőt: a magyar szervek vizsgálják felül, és mondják fel a kiadatások hivatkozási alapjául szolgáló 1964. évi magyar—román egyezményt és az 1986-os határrendészeti egyezményeket. Az SZDSZ ügyvivői testületé és a Menedék Bizottság javasolja, hogy Magyarország csatlakozzon a Genfi Menekültügyi Konvencióhoz és tegye lehetővé ENSZ Menekült- ügyi Hivatal működését. Amíg erre nem kerül sor, ellenzik a menekülttáborok felállítását, mert azok — szerintük — nem szolgálnák a menekültek érdekét. Annak a véleményüknek is hangot adnak, hogy a Tárcaközi Bizottság és a KEOKH (Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal) biztosítson teljes nyilvánosságot munkája fölött. (MTI) „Bankófoltozók” a bíróság előtt A Fejér Megyei Bíróság pénteken Székesfehérvárott megkezdte a „bankófoltozók” bűnperének tárgyalását. Az ügy fővádlottja, Szabó László, 33 éves, többszörösen büntetett előéletű balatonkenesei lakos, valamint vádlott-társai megsemmisítésre ítélt, selejtes — a pénzjegynyomdában az előírások szerint lyukasztással érvénytelenített i-4 ezerforintosokból próbáltak olló és ragasztó segítségével „használható” bankókat készíteni, s azokat forgalomba hozni. A hibás nyomású lyukas pénzekhez Szabó László úgy jutott hozzá, hogy édesapja, aki a fűzfői nit- rokémia dolgozója, eltulajdonított mintegy ezer darabot azokból az ezresekből, amelyeket munkahelyének kazánjában égettek volna el. A hibás bankjegyeket'— az előírások értelmében — külön megsemmisítési bizottság szállítja lezárt papírzsákokban, páncélozott járművel a megsemmisítés helyszínére, s ott mindaddig figyelemmel kíséri a sorsukat, míg teljesen el nem hamvadnak. A fűzfői gyártelepen azonban valamilyen módon kiszakadt az egyik zsák, s az ezresekből a konténer alján is maradt. Ott találta meg azokat Szabó László édesapja, aki érdekességként hazavitte a bankókat, nem is gondolva arra, hogy a börtönből frissen szabadult fiának pénzhamisítási ötletet ad. Szabó László részben élettársa, Görbe Ágnes 22 éves és barátja, Bönde Lajos 25 éves sárszentágotai lakos segítségével igyekezett „befoltozni”, illetve forgalomba hozni a selejtes bankókat. A primitíven „foltozott” ezresekből a feltételezések szerint mintegy 30 kerülhetett forgalomba. Az ügyben szereplő további vádlottakat kisebb súlyú bűncselekménnyel vádolja az ügyészség. A perben újabb bizonyítás vált szükségessé, emiatt ítélet csak hetek múlva várható. A „foltozásós" bankóhamisítás a nemzetközi jogtörténetben is különlegességnek számít. (MTI)
