Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 31. KIM DE DZSUNG HAZÁNKBA LÁ TOGA T? Intenzív dél-koreai-—magyar tárgyalások • Csői Ho Dzsung, a Koreai Köztársaság külügyminisztere fogadta Horn Gyula külügyi államtitkárt, aki a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokról tárgyal a koreai fővárosban. (MTI-telefotó) Németh Miklós beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Feszes munka és rendkívül szoros program jellemezte a hétfőn Szöulban megkezdődött dél-koreai—magyar tárgyalásokat, melyek célja a végső egyeztetés és az aláírásra kerülő dokumentumok véglegesítése volt, a diplomáciai kapcsolatok szerdán esedékes felvétele előtt. Koreában különleges jelentőséget tulajdonítanak az eseményeknek. Amint arra a The Korea Times keddi, címoldalra kerülő cikke — amelynek első levonatát az MTI tudósítójának a rendelkezésére bocsátották — megállapítja: „A diplomáciai kapcsolatok felvétele Magyarországgal az első gyümölcse Korea új külpolitikájának, amely kezdeményezi a kapcsolatok fejlesztését a szocialista országokkal ... Hétfőn délután Kang Jung Hun miniszterelnök udvariassági látogatáson fogadta Horn Gyula külügyminisztéri- umi államtitkárt és Gombocz Zoltán kereskedelmi miniszterhelyettest. Ezt követően Horn Gyula felkereste Csho Bjung Jul kulturális és tájékoztatásügyi és Kim Dzsip sportügyi minisztert. A genfi Nemzetek Palotájában hétfőn megkezdődött az ENSZ emberi jogi bizottságának 45. ülésszaka. A tanácskozáson 120 ország és 120 nem kormányszintű szervezet mintegy 1200 küldötte vesz részt. A bizottságnak 43 ország tagja; a többi állam szavazati joggal nem rendelkező megfigyelőkkel képviselteti magát az ülésszakon, amely a tervék szerint március 10-éig tart. Gombocz Zoltán vezetésével öttagú küldöttség tartotta meg a koreai—magyar gazdasági együttműködési bizottság első ülését, a Ri Kju Szung pénzügyminiszter által vezetett koreai szakértőkkel. Mint ismeretessé vált, tíz koreai pénzügyi és ipari nagyvállalat érdekelt magyarországi vegyes vállalatok létrehozásában. A .nap krónikájához tartozik, hogy a külügyminisztériumi küldöttség találkozott a Devu-csoport vezetőivel, a gazdasági delegáció pedig a Hyundai- csoport elnökségével tárgyalt. Kim De Dzsung veterán dél-koreai ellenzéki politikus hétfőn Szöulban közölte, hogy a közeljövőben, valószínűleg Magyarországra látogat. A Béke és Demokrácia Pártjának elnöke újságíróknak elmondta, hogy látogatásának programjáról még nincs végleges megállapodás. Tanácsadói ugyanakkor felfedték: a látogatás részleteinek tisztázására rövid időn belül sor kerülhet — közvetlenül azután, hogy a napokban rendezik a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat. A résztvevők megvitatják az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi megállapodások tiszteletben tartásának időszerű kérdéseit, valamint újabb megállapodások kidolgozásának lehetőségeit. A tanácskozáson külön napirendi pontként szerepel az emberi jogok helyzete Chilében, Iránban, Guatemalában és egy sor más országban: a Dél-afrikai Köztársaságnak nyújtott A pártfőtitkár interjúja a repülőgépen (Folytatás az 1. oldalról) — A párton belüli, elsősorban baloldali típusú — nagyon nehéz itt jelzőket használni, ezt szeretném leszögezni — szemlélet mögött nagyon sajátos leegyszerűsítés húzódik meg. Változást akarnak, a változás káros mellékterméke nélkül. Márpedig én nem hiszem, hogy egy ilyen társadalmi át- szerveződésben, amikor új modellt alakítunk ki, a változást némi „rendetlenség” nélkül keresztülvihetjük. Ezért fontos, hogy az újért való küzdelemben előbb saját magunkkal vívjuk meg a harcot, hogy tisztázhassuk kérdéseinket és a jövőre vonatkozó válaszokat. — A közvélemény részéről viszont egy másik típusú nyomást érzek, a parttalanság nyomását. Abban, hogy mindent tagad, ami az elmúlt harminc év alatt érték volt. Ma ez sikk, s óriási öntévesztés. Mert az 1956 utáni korszak valódi hibái minőségileg más természetűek, mint az 1956 előtti korszak hibái voltak. 1956 előtt egy'klasz- szikus sztálini modell hibái jelentek meg, míg 1956 után ezek a durva és nyers hibák eltűntek a politika színpadáról. Új sikerek is születtek és hibák is előfordultak. Miben látom az 1956 utáni szakasz problémáját? Az 1956 utáni vezetés alapjaiban felszámolta a korábbi struktúrát, de nem épített ki egy intézményes rendszert, hogy még egyszer ne fordulhassanak elő a korábbi hibák. Az 1956 utáni vezetés eleve elutasította ezeket a torzulásokat és saját bőrén érezte annak összes káros következményét. De tény: ez a vezetés egy idő után túlzottan megszokta azt a közeget, amelyben dolgozott; egy idő után túlzottan kötődött önmaga korábbi döntéseihez, önkont-. rollja meggyengült, nem volt elég kritikus önmagával szemben, és ezáltal felerősödtek a szubjektív természetű tévedések. Grósz Károly annak az érzésének adott hangot, hogy a türelmetlenség egy szűkebb réteg álláspontját fejezi ki, és van egy csendes többség. A többség —r mondotta — támogatja ezt a politikát. De egy szűkebb réteg valóban nagyon hangos, messzebb hallatszik a hangja, mint a türelmes és áldozatokat vállalni kész rétegéé. Úgy érzem, hogy a májusi pártértekezlet óta a gazdasági és a politikai reformprogram végrehajtásához nem javultak, hanem romlottak a feltételek. Részben a társadalmi körülmények romlanak, részben a vezetésben meglévő különbözőségek nehezítik a helyzetet. Ezt kellene megfontolnia a párt vezetésének. — A Központi Bizottságnak megvannak a lehetőségei ahhoz, hogy ezt megoldja: egyrészt ítélje meg a vezetés munkáját, s ha arra a következtetésre jut, hogy a Politikai Bizottság, vagy a főtitkár, vagy a titkárok nem tudják betölteni ebben a helyzetben a feladatukat, akkor vonja le a konzekvenciát — hangoztatta az MSZMP főtitkára.' (MTI) politikai, gazdasági és katonai támogatás kedvezőtlen hatása az emberi jogok tiszteletben tartására; a nemzeti, etnikai, vallási, nyelvi és más kisebbségekhez tartozó személyek emberi jogai, valamint egyéb témakörök. Az ülésszakon megvitatandó : kérdések között várhatóan központi helyet foglal pl az Izrael által megszállt területeken élő lakosság emberi jogainak megsértése. Másodszor: emelni kell a szakértelem, a tudás presztízsét, amely a minőségi célokat középpontba állító oktatás- fejlesztési stratégiával alapozható meg. Harmadszor: a vállalkozás élénkítése megköveteli a lemaradókról történő szociális gondoskodást, a szociálpolitikai fordulat megvalósítását. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági demokrácia eddigi gyakorlatát meg kell változtatni. Egyrészt ki kell építeni egy ténylegesen működő gazdasági demokráciát abban az értelemben, hogy a gazdasági élet minden szereplője — a nagy-, a kisvállalatok, a magánvállalkozók és az állam — részére egyenlő esélyeket,' szektorsemleges versenyfeltételeket biztosítsunk. Ez a gazdasági alkotmányosság alapkritériuma. Az átmenetet tehát nekünk is a „minőség forradalmával” kell megalapoznunk. Szakítanunk kell azzal az oktatáspolitikával, amely a minőséget a mennyiségi növekedésbe fojtotta, a kiválasztás helyett lefelé nivellált, az egészséges kételkedés helyett pedig vakhitet követelt. Ezt kiegészítette a kultúra lebecsülésével, „nem termelő ágazaf’-kénrValó kezelésével, az értelmiség leértékelésével. Ennek következménye pédig a kultúrával szorosan ösz- szefüggő erkölcsi és magaviseleti tényezők elhanyagolása lett. Az átmenet harmadik döntő eleme a szociálpolitikai fordulat megvalósítása, aminek egyik oldala, hogy a termelési folyamatokban kemény teljesítményvilágot kell teremtenünk. A szociálpolitikai fordulat másik oldala, mondjuk ki'végre magyarul: a szegénységet enyhítő program, a leszakadók, a hátramaradók, az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutók segítése. Ehhez a helyi szociálpolitikai rendszerek szerepét kell növelni, mert csak ezek alkalmasak — megfelelő társadalmi ellenőrzés mellett — az egyéni rászorultság megállapítására. Szeretnék egyértelmű lenni és elkerülni minden félreértést. Önök ellenzik, hogy az állam rátelepedjen a gazdaságra. Joggal teszik. Ellenzik az állami pa- ternalizmust. Jó okuk van erre. Nyűgnek érzik a hatósági beavatkozásokat, béklyónak a hatósági árakat. Ebben a kormány partnerük. De vajon partnereik-e Önök a kormánynak az antiinflációs politikában? Erre egyidejűleg egy határozott igent és egy határozott nemet lehet felelni. Az igent azért, mert vitathatalanul modellértékű magatartást tanúsított a kamara az év eleji áremelések kapcsán közzétett állásfoglalásávál. A következő lépés az kell legyen, hogy az alku és a harc ne csak a bérekről, de az árakról is folyjék azok között, akik azokat ténylegesen alakítani képesek. S az igen mellett emiatt kell nemet is mondanom a korábban feltett kérdésre. Mert úgy tapasztaljuk, hogy a gazdálkodók többsége alapvetően áremeléssel oldja meg jövedelmezőségi gondjait — mutatott rá Németh Miklós, majd azt elemezte, hogy miközben kapcsokat létesítünk a modem ipari világhoz, nem távolodunk-e a szocialista országoktól? j— Egyértelmű „nem” a válaszunk. Éppen ellenkezőleg: a szocializmus megújítása, a szocializmus új modelljére való átmenet közelebb hoz bennünket a megújulást akaró szocialista erőkhöz. Ez mindenekelőtt a szovjet kül- és belpolitikára vonatkozik, és ezt a szilárd egyértelmű viszonyt meg kívánjuk őrizni, mert ez nemcsak stabilitást, hanem súlyt is ad reformtörekvéseinknek. Garanciák a sztálinizmus visszatérésének megakadályozására A régi szocialista modell híveinek támadásai az utóbbi időben megélénkültek. Ezekre nem polémiákkal, hanem a reformpolitika következetes megvalósításával válaszolunk. A kormányzat reformtörekvéseinek egyik biztosítékát látja a politikai demokratizmusban. Intézményes garanciákat kell kiépítenünk a sztálinista restauráció megakadályozására. Ennek a politikai intézményrendszernek a legfőbb jellemzői már egyértelműen körvonalazódtak: — az érdekek pluralizmusát kifejező politikai szerveződések gazdag változatossága; — a stratégiai megújulást társadalmi vezető erőként orientáló Magyar Szocialista Munkáspárt; — a nemzeti felelősséget kifejező, politikai stratégiát megvalósító kormány; — a teljes körű népképviselet megvalósulása az Országgyűlésben és a helyi tanácsokban; — a párbeszédet és az együttműködést helyi szinteken és nemzeti méretekben egyaránt integráló, megújuló Hazafias Népfront-mozgalom; — a dolgozói érdekeket következetesen képviselő szakszervezet. A kormányzati törekvéseket széles népi bázisra, a szocializmus megújításában egyetértő, partnerkereső erők valódi koalíciójára kívánom alapozni. A különböző szervezetek céljaiban, programjaiban fellelhető az a közös alap, amely lehetővé teszi a kormányzat politikai stratégiájának támogatá-. sát. A jelenlegi politikai helyzetben egyszerre fejlődnek ki a nemzeti összefogás és a polarizálódás erői. Izgalmas kort élünk, amikor talán soha vissza nem térő történelmi alkalom nyílt előttünk. Az igazi választóvonal jelenleg az összefogás és a polarizálódás erői kö-‘ zött húzódik. Nemzeti vállalkozásunknak akkor van esélye, ha a különböző politikai szerveződésekbe tartozó erők egymást partnernek tekintik, és összefognak, s ez válik a politikai helyzet alakulásának meghatározó erejévé. Közös történelmi felelősségünk megakadályozni, hogy a különböző politikai szervezetekben a militáns agresszivitás kerüljön uralkodó pozícióba. Ez végzetes tragédiába fojtaná a szocializmus megújításának esélyeit. A kormányzat törekvéseiben és lépéseiben a politikai rendszer megújítása és demokratizmusa összehangolt a gazdasági reformokkal. Ez a koordinált- ság a rendezett elmozdulás kulcskérdése, és a kormány ezt nem engedi megbontani! Demokratikus nyilvánosság Segíteni kívánjuk a demokratikus nyilvánosság erősödését. Ennek sajátos megnyilvánulási formája a kormányhoz vagy annak elnökéhez címzett nyílt levelek — úgymond intézményesülése. Tartalmuk és feladóik igen széles skálán mozognak. E helyről szeretném közhírré tenni: a kormány és annak elnöke nem negligál egyetlen hozzá címzett nyílt, de magánlevelet sem. De reakciójában szelektálni kénytelen. Egy részükre programjával, politikájával és konkrét lépéseivel ad választ, más részüket az illetékes szakemberek figyelmébe ajánlja, és gondjaira bízza, s a választ ők adják meg. Ügy fogjuk fel, hogy e levelekkel feladóik a kormányt akciókra akaiják serkenteni, s nem az a céljuk, hogy formai megválaszolásuk elvonja a kormány energiáját. A korábbi, merev sajtóirányítás béklyóiból kiszabadulva az újságírás is új helyet keres és alakít ki magának. A kormányzat abból indul ki, hogy csak egy autonóm sajtó tölthet be a társadalomban felelős szerepet, ezért a sajtó autonómiáját tiszteletben tartja. A kormány számára támogatást csak egy problémaérzékeny sajtó jelenthet, amely a szocializmus megújító'; sa mellett elkötelezett. A kormány nem kér egyetlen újságot sem arra, hogy a Minisztertanácsot népszerűsítse. Csak arra, hogy legyen tényszerű, tárgyilagos és szolgálja, amit kell: a nép, a nemzet érdekeit!' Most a sajtó területén lázas forrongás tapasztalható. Ez természetes, és majd letisztul. Mi figyelünk a folyamatok sokoldalú és mély elemzésén nyugvó, konstruktív javaslatokat tartalmazó, az emberek sorsáért felelősséget érző kritikákra. A kormánynak a hibák vagy bűnök takargatása nem érdeke, ezért egyenesen kéri a sajtót azok feltárására. Ez azonban olyan terület, ahol az újságírónak is vigyáznia kell, nehogy ártatlan embert hurcoljon meg, nehogy rágalmazzon! Bízom abban, hogy a sajtó világában a szocialista megújulás iránt elkötelezett kulturális műhelyek fejlődnek ki és a sajtót nem külső politikai diktátumok, hanem bensőből vezérelt etikai elvek fogják mozgatni.a szép és az igaz' szó irányába. Hogy az igazat mondják, ne csak a valódit. j— Úgy gondolom, egyetértenek velem: pártállástól függetlenül közös érdekünk, hogy a párttagság körében és a közvéleményben zavart okozó, a holtpontról történő elmozdulást gátló ballasztoktól végérvényesen megszabaduljunk. — Szocialista múltunk értékeléséről van szó. Az MSZMP Központi Bizottsága által életre hívott munkabizottság egyik albizottsága, mely abból a célból végzi az elmúlt 40 év értékelését, hogy munkája eredményét a Központi Bizottság majd megvitassa, egy közbenső tanulmányban úgy fogalmazott, hogy 1956 októberében népfelkelés volt. Ha valamit a múltból meg kell tanulnunk, akkor az az, hogy nagy hiba és még nagyobbakhoz vezet, ha a történelem mindig rendkívül összetett jelenségeit vagy folyamatait egyszavas ítélettel minősítjük. A történelmi események soha sem egyneműek! Ezért 1956 októberét igazán csak a legellentétesebb fogalmak együttesen képesek kifejezni. Az értékelésben a népfelkelésnek éppúgy helye lehet, mint a nemzeti tragédiát okozó szocializmusellenes terrorlázadásnak. Mert egész más volt az eleje, mint a vége. — Nem vitatható, hogy a párttagok és a pártonkívüliek létérdeke a szocialista múlt értékelése, a főbb tendenciák bemutatása, a hibák, tévedések okainak feltárása, a személyes felelősség megállapítása. Ehhez közös erőfeszítés kell, de úgy, hogy ne új sebek ejtésével próbáljuk gyógyítani a régi sebeket. Vigyáznunk kell, nehogy a hibák feltárásából, a rehabilitációkból a társadalmat megosztó politikai kampányokat csináljanak. Ezt is úgy kell elvégeznünk, hogy a becsületes, dolgozó emberek közelebb kerüljenek .egymáshoz. — Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetünkből való elmozdulás konfliktusokkal jár. Ezeket vállalni kell, mert kikerülhetetlenek. Túl kell jutni rajtuk. De végzetes lehet, ha a politikai élet szereplői, a különböző politikai erők, a meglévő feszültségeket nem mérsékelni, hanem élezni kívánják. A politikai destabilizálódás — bekövetkezése esetén — gazdasági összeomlást és nemzeti katasztrófát idézne elő. A nemzetközi pénzvilág ugyanis érzékeny a politikai destabilizálódás minden jelenségére. Ez a tétje annak, hogy normális, rendezett mederben marad- nak-e az események, vagy sem. Ezt a tétet kell mérlegelnie mindenkinek, aki a politikai küzdőtérre lép, és hitvallása mellett sorompóba áll. Bármilyen színekben küzdjön, bensejében mindenkinek a nemzet színeit kell hordoznia. S a nemzet érdekét nem szolgálja, ha a nemes küzdelem helyett bárki orvul hátba szúrja ellenfelét. — Ebben a helyzetben a kormány nevében arra kérek minden magyar embert, párttagot és pártonkívülit, fiatalt és öreget, vallásost és ateistát, hogy a nemzet sorsáért érzett felelősségtől vezetve, minden erejével akadályozza meg, hogy környezetében a szélsőséges indulatok elszabaduljanak, a felelőtlen acsarkodás és a pártütő torzsalkodás uralkodjon el. Mindenkinek meg kell érteni: most a cél egy új starthelyzet elfoglalása, aminek záloga a nemzeti összefogás — fejezte be felszólalását Németh Miklós. Bezárták a USA-követséget Az Egyesült Államok kabuli nagykövetségén hétfőn bevonták az amerikai lpbogót. John D. Glassman, a nagykövetség ügyvivője ez alkalomból mondott rövid beszédében kijelentette, hogy az amerikai diplomaták visszatérnek, mihelyt helyreáll a béke az országban. Washington a múlt héten jelentette be, hogy ideiglenesen bezárja kabuli nagy- követségét, mert a szovjet csapatkivonás február 15-én esedékes befejezése után nem látja szavatolhatónak az amerikai diplomáciai személyzet biztonságát. Az NSZK már néhány nappal az amerikai bejelentés előtt hazahívta a diplomatáit. Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán és Ausztria ugyancsak kabuli követségének kiürítése mellett döntött, a nyugati segélyszervezetek pedig dinamikusan csökkentették Kabulban dolgozó munkatársaik létszámát. Az ENSZ emberi jogi bizottságának ülésszaka mmmmm gyarorszá Az ismerős ismeretlen Egyelőre nehéz értékelni Magyarország eleiének egyes eseményeit, egy dolog azonban világos: mozgásba lendült a társadalom, mind több ember kapcsolódik be a közéletbe, levetve a tartózkodó közönyt és a külső megfigyelő szerepét. Éppen ezért akkor, amikor megkérdik tőlem: „Mi történt Magyar- országgal? — ezt válaszolom: „Nem történt semmi”. — Alekszandr Karpi- csev, a Pravda munkatársa fogalmaz így az SZKP KB napilapja hasábjain hétfőn megjelent terjedelmes budapesti riportjában. Friss májusi szellők „Az ismerős és ismeretlen Magyar- ország” címmel megjelent tudósításban Karpicsev—aki évekig a Pravda állandó budapesti tudósítójaként dolgozott — az öt evvel ezelőtti helyzethez képest bekövetkezett nagyarányú változásokat elemzi. — Különösen a gondolkodásmódban történt fordulat, a kritikai árnyalatok kerültek előtérbe: szóbeszéd tárgya az áremelkedések, a neves maszekok, a szabad gondolatokat ébresztő demokrácia, az alternatív csoportok, s sok minden olyan, ami korábban egyáltalábairnem-volt vita tárgya- H A tudósító emlékeztet budapesti éveire. Az ország — írja — már húsz évvel ezelőtt megpróbált elszakadni a szocializmus dogmatikus felfogásától. 1968-tól beindult a gazdasági reform, utat nyitva a piaci viszonyoknak, amire azonban nem volt ajánlatos utalni a szovjet sajtóban. A távalyi országos pártértekezlet eredményeként új emberek kerültek a vezetésbe, így Grósz Károly lett a párt főtitkára, Pozsgay Imrét és Németh Miklós közgazdászt beválasztották a Politikai Bizottságba, akárcsak Nyers Rezsőt, akinek nevét alig emlegette a szovjet sajtó, habár éppen ő volt az egyik szerzője a gazdasági reformnak, ami annak idején nem nyerte el csúcsvezetésünk tetszését — állapítja meg a szerző, majd így foglalja össze a pártértekezlet hatását: A friss májusi szellők minden kétséget kizáróan felrázták a társadalmat, annyi bírálatot gyűjtöttek a nyíltság hullámheÍ jyére, hogy a párton belül es a társada- omban is hangok hallatszottak: forradalmi fordulat megy végbe az országban, vagy eluralkodott a káosz? A Pravda ennek kapcsán kitér arra, hogy a kommunisták pártja maga is a kritikák össztüze alá került. A Grósz Károllyal lezajlott nem hivatalos találkozójáról beszámolva a Pravda munkatársa idézi a főtitkár korábbi kijelentéseit, miszerint a társadalom elveszti közönyét, s a szocializmus sztálini modelljének teljes felszámolása mellett száll síkra. Emellett azonban vannak nyugtalanságra okot adó jelenségek is: egyes módszerek radikális jellege, a sztrájkok, megalapozatlan követelések veszélye. A tudósító utal arra, hogy az MSZMP főtitkárát nyugtalanítja a pártot érő bírálat. Véleménye szerint a szocializmus felépítése Magyarországon az egypártrendszer keretei között képzelhető el, de jogi szempontból ugyanakkor nem lehet kizárni a többpártrendszer lehetőségét. Berecz János, a Pravdának nyilatkozva, a pártirányítás megújuló módszereiről, a nemzeti összefogás megteremtésének jelszaváról beszélt, nem rejtve véka alá a pártból történő kilépéseket sem, de megítélése szerint e jelenségtől 'nem kell tartani. „A többpártrendszer elkerülhetetlen” — A Politikai Bizottságon belül egységesen az a vélemény alakult ki, hogy szükség van a politikai intézményrendszer reformjára — jelentette ki a Pravdának nyilatkozva Pozsgay Imre. — Igen, egyetértek azzal, hogy a párt bizonyos válságot él át, ugyanis nem a megfelelő mértékben segítette elő a változások folyamatát a társadalomban. Ezzel összefüggésben két politikai kérdés merül fel. Az egyik szerint a vezetés diktatúráját a vélemények pluralizmusával kiegészített demokratikus jogrendszer váltja fel. A párt vezető szerepe nem deklarációkban, lózungokban nyilvánul meg, s nem tartom szükségesnek az alkotmányban rögzíteni a pártnak a társadalom életében játszott vezető szerepét. Ami a többi pártot illeti, nekem az a véleményem: a többpártrendszer elkerülhetetlen, csak az időpont lehet még kérdéses, Pozsgay Imre ezt követően a gazdasági reform szükségességéről beszelt, majd az alternatív mozgalmakkal kapcsolatos kérdésre válaszolva megállapította: a párton belül nincs bizalom irányukban. A politikai válság veszélye azonban nem az alternatív csoportok felől fenyeget. Nem hiszem például azt, hogy hazánkban lennének a restaurációra gondoló erők. Az embereknek van mit veszteniük. Megítélésem szerint az érdekek harcáról van szó. Az alternatív csoportok működéséről beszámolva a hétfői Pravda a magyar társadalom realitásának minősíti meglétüket, utalva arra, hogy a hozzájuk való viszony a legutóbbi KB-ülés- nek is témája volt. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Nyugaton nagy figyelemmel kísérik e csoportok létrejöttét, hiszen ezekben látják a leendő s az MSZMP számára konkurenciát jelentő politikai pártok magvát. Az összeütközésről nem esett szó A Pravda tudósítója beszámol az alternatív mozgalmak képviselőivel megtartott találkozójáról, amelyen a televízió is megjelent, s a sajtó hírt adott róla, talán nem is annak jelentősége miatt: valószínűleg ezzel akarták jelezni az alternatív mozgalmak elismerésének tényét a szocialista demokrácia fejlesztésének keretén belül. Nagyon érdekes beszélgetés sikeredett, amelyen egy szó sem hangzott el a párttal és a kormánnyal való esetleges konfrontációról. Sőt, amikor a kisgazdák képviselőinek egyenesen fel tetten?1 ezt a kérdést, úgy tűnt, hogy a beszélgetőpartnerek meg is haragudtak. Nyilvánvaló, hogy én nem vagyok honfitársuk, s az őszinteség mértéke, itt láthatólag más volt — állapítja meg tudósításában Karpicsev, a beszélgetés alapján utalva egyebek között a parlament feloszlatását szorgalmazó követelésekre, az MDF tevékenységére is. A Pravda tudósításában végezetül emlékeztet arra, hogy a kisgazdák nem tekintik megszűntnek partjukat, akárcsak a szociáldemokrata part, amelynek vezetősége úgy foglal állást, hogy a pártót 1956- ban nem oszlatták fel.
