Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

VISZONTAGSÁGOS UTAZÁS UTÁN Várkonyi Péter Luxemburgban Hétfőre virradóra — viszontag­ságos utazás után — Luxemburgba érkezett Várkonyi Péter, akit Jacques Poos luxemburgi minisz­terelnök-helyettes, külügyminiszter hívott meg hivatalos látogatásra. A magyar külügyminiszter két na­pot tölt a nagyhercegségben, majd Belgiumban tesz hivatalos látoga­tást. Várkonyi Péter hétfőn délelőtt kollégájával, Jacques Poos-zal, dél­után Jacques Santer miniszterel­nökkel, ezt követően pedig Enrico Vincivel, az Európai Parlament fő­titkárával találkozott (Luxemburg­ban működik a 12 országban vá­lasztott testület titkársága). Este Jacques Poos ádott vacsorát a ma­gyar diplomácia vezetőjének tiszte­letére. ÁREMELÉSEK UTÁN A SZOT szerint nem tartható a kormány ígérete A hét végén bejelentett áremelé­sekkel kapcsolatban Sándor Lász­ló, a SZOT titkára hétfőn nyilatko­zatot adott az MTI munkatársá­nak. Elmondta: bár a szabadáras - termékek körénél a SZOT-nak nem kell egyetértenie áremelkedések ese­tén — a most felemelt mintegy öt­ezer cikk ebbe a körbe tartozik a szakszervezet vezetése messzeme­nően nem ért egyet a legutóbb beje­lentett áremelkedéssel. Véleménye szerint a mostani intézkedések kö­vetkeztében már nincs remény arra, hogy az infláció ne haladja meg a kormány által ígért mértéket. A je­lenlegi számítások szerint az inflá­ció az idén 13,7 százalékos lesz, ez pedig — mivel a szociálpolitikai in­tézkedések meghozatalakor 12 szá­zalékos árszintnövekedéssel szá­moltak —jogalap arra, hogy a kor­mány és a SZOT előrehozza tárgya­lásait, A megbeszélésre—az Orszá­gos Érdekegyeztető Tanács előre­hozott ülése után —- május helyett várhatóan már február elején sor r Útban a tudáshoz 4. oldal VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. 26. szám Ára: 4,30 Ft lm január 31., kedd Bármilyen színekben küzdjön, I bensejében mindenkinek . I a nemzet színeit kell hordoznia! Németh Miklós beszéde a Gazdasági Kamara elnökségi ülésén HHHHHHIIHHHHHHHHHHÉ Ülést tartott hétfőn a Magyar Gaz­dasági Kamara elnöksége. A testület a kamara ez évi legfontosabb feladatait vitatta meg. Az ülésen részt vett Né­meth Miklós, a Minisztertanács elnö­ke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Gábor András, a kamara elnöke be­vezetőben röviden áttekintette a kor- mánv és a kamara múlt évi együttmű­ködését. A vitában szót kért Németh Miklós is. A 15 éve húzódó pangást kiváltó al­kalmazkodási válságban mindnyájan — itt á mai tanácskozáson Önök is — ugyanarra a kérdésre keressük a vá­laszt: hogyan, milyen eszközök segítsé­gével tudunk kimozdulni a jelenlegi holtpontról? — mondotta elöljáróban. Új politikai stratégia Ma már nyilvánvaló, hogy a szocia­lizmus 1948/49-ben kialakult, extenzív jellegű modellje került válságba, és a gazdasági szerkezet alkalmazkodási nehézségei mögött is lényegében ez hú­zódik meg. Erről az alapról indulva kell keresnünk a választ napjaink leg­gyakoribb kérdésére: hogyan jutottunk ide, hol vannak a felelősök? Magam is úgy vélem: az igényes és kíméletlen kritika és önkritika a mai helyzet elemi követelménye. A szám­adást meg kell tenni. De önpusztító útra lépnénk, ha csak saját sorainkat tizedelnénk a lázas igazságkeresésben. , Számomra világos: teljességgel elégtelen csak a stabilizációs progra­mot folytatni. A stabilizációs feladatok szem előtt tartása mellett új politikai stratégia kell, amelynek gazdaságpoli­tikai lényege, hogy a statikus egyensúly megteremtésén túllépve, mielőbb létre kell hozni a kitörés, az élénkülés reális feltételeit. Sokan beszélnek manapság arról, hogy fiskális terror uralkodik a gazda­ságban, és annak van alávetve a lakos­ság is. Én nem hiszek abban, hogy a fiskális terror alkalmazása célravezető lehetne. Feltétlenül hiszek viszont a pénz gazdasági folyamatokat integráló szerepében, és egyik legfőbb törekvé­sem, hogy e szerep érvényre juthasson. Az eredményt merje a jövedelem, mi­nősítse a piac és honorálja a vásárló, a fogyasztó. Ma még nem ez a helyzet, mert a viszonyok felemásak. A valós piacnak — mint tudjuk — van árkorlatozó hatása, ami megaka­dályozza, hogy a termelők mindenféle költségeiket elismertessék az árban és még nyereségük is legyen. A mi pia- cunk még nem ilyen, és valószínűleg még több évig nem is lesz az. A központi irányítás mégis úgy al­kalmazza, többek között a hitel- és ka­matpolitikát, az ár- és bérmechaniz­must, az árfolyampolitikát, mintha va­lódi piaci viszonyok működnének. Szo­rítani, terelni kívánja a gazdálkodókat, önállóságot is ad nekik, de nem tudja megakadályozni, hogy a szorítás miatt növekvő költségeket a gazdálkodók to­vább hárítsák. A kormány megkezdte a támogatá­sok széles körű leépítését. Jelentősen csökkentette a veszteséges vállalatok támogatását, az ártámogatásokat, a társadalmi szervezetek működésének támogatását és a honvédelem kiadásait is. A helyzet gazdaságpolitikai feladvá­nya a következő: az előttünk álló 2-3 évben, de legkésőbb 1992-ig — amikor is adósság-visszafizetési kötelezettsége­ink jelentősen megemelkednek — a gazdaság jövedelemtermelő képességét a mainál magasabb szintre kell emelni. Minden ezt befolyásoló tényezőnek: a tulajdoni rendszer reformjának, a ver­senyszabályozásnak, az importver­senynek, a piacgazdálkodás kiépítésé­nek ilyen irányba kell hatnia! Ha maradna a jövedelemtermelő ké­pesség jelenlegi elégtelen szintje, akkor az áremelés ütemének növekedése elke­rülhetetlen lenne, s akkor a helyzet va­lóban drámai irányt venne. „A minőség forradalma” Az intenzív szakaszra való átmenet idején különösen fontos szerepet tölte­nek be bizonyos társadalompolitikai tényezők. Ezek olyan kapcsok, amelye­ket most haladéktalanul létre kell hoz­nunk, mert a modem ipari világhoz köthetnek bennünket. Melyek ezek? Először: a gazdasági demokráciát, a gazdasági alkotmányosságot a politikai demokratizmussal, a modern jogállami­sággal kell megtámogatni. Önmagában érvényesülő gazdasági alkotmányosság ugyanis nincs. (Folytatás a 2. oldalon) 9 százalékkal csökkentik a néphadsereg létszámát Németh Miklós, a Magyar Gazdasági Kamara elnökségének Sásén beje­lentette: annak érdekében, hogy a Magyar Népköztársaság is hozzájáruljon az enyhülési folyamat továbbfolytatásához és az európai hagyományos had­erők és fegyverzetek csökkentéséről szóló, márciusban kezdődő tárgyalások sikeréhez, a kormány — a magyar katonai vezetés javadatára — olyan döntést hozott, hogy 1989—90-ben mintegy 9 százalékkal csökkenti a nép­hadsereg létszámát, és ezzel egy időben a fegyverzetét és haditechnikai eszközeit is. 4 á á Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének hétfő délutáni bejelenté­se után az MTI az alábbi tájékoztatást kapta a Honvédelmi Minisztériumtól: A hadsereg védelmi jellegűvé alakításának korábban kidolgozott program­ja részeként egyoldalúan csökkentik a Magyar Néphadsereg létszámát, vala­mint harci-technikai felszereltségét. A csökkentés 1989—90-ben mind a szárazföldi, mind a honi légvédelmi haderőnemet érinti. A néphadsereg össz- létszáma folyamatosan mintegy 8,8 százalékkal — 9300 fővel — csökken. Az egyoldalú csökkentés során a néphadsereg rendszeréből kivonnak egyebek között KI harckocsit, 30 páncélozott szállítójánnüvet, 430 különféle tüzérsé­gi eszközt, 6 harcászatirakéta-indító állványt, valamint 9 elfogó vadászrepü­lőgépet. A létszám- és fegyverzetcsökkentéssel párhúzamosan megszűnik egy harckocddandár, egy vadászrepülő-század és további szervezeti korszerűsí­tést hajtanak végre. kerül. A szakszervezet tisztában van az­zal, hogy a január 9-ei áremelések, amelyek az alapvető fogyasztási cikkeket érintettek, továbbgyűrűz­nek, és maguk után vonják a többi termék áremelését is. Várhatóan érintik ezek a szabadpiaci terméke­ket, a zöldség-gyümölcsféléket is, és ezzel a népgazdasági terv is számolt — mintegy 7-8 százalékos ilyen ár­emelkedést vett tervbe —-, de a szakszervezet úgy véli, hogy a kor­mánynak már a január 9-ei kom­münikében közölnie kellett volna, hogy az emelés milyen módon gyű­rűzik tovább. A társadalom tagjai nem közgazdászok, a lakosság tud-. • ni akarja, mit miért vállal, s az ár­emelkedéseket csak akkor tudja el­fogadni, ha ezzel párhuzamosan megszűnik a költségvetési pazarlás, megvalósul az ár- és bérreform és a struktúraváltás a termelésben. Eb­ben a jelenleginél nagyobb követke­zetességet, határozottabb magatar­tást vár el a kormánytól. ' Sándor László elmondta azt is, hogy a mostani áremelések követ­keztében nem nélkülözhetők a kor­mányzati intézkedések. A szakszer­vezet álláspontjának kialakításá­hoz a legnagyobb nyilvánosságot veszi igénybe. A következő napok­ban a szakmai-ágazati szakszerve­zetek elé teijeszti álláspontját, s a legszélesebb alapokon kívánja meg­vitatni, illetve kialakítani azt a meg­lévő feszültségek csillapítására. Miből gazdálkodik a város? Tanácsülés Bácsalmáson összesen 103 és fél millió forint — eddig nyújtózkod­hat Bácsalmás Város Tanácsa, ha megfogadja a régi mondást, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. A tegnap délután tartott tanácsülés bizonyította, hogy a tanácstagok felelősséggel igyekeznek szűkös keretből a lehető legjobb költségvetést összeállítani. Dr. Bednárné Kiss Ildikó tanácselnök egyébként külön köszöntötte az ülésen megjelent választópolgárokat és kérte őket is, hogy javaslataikkal segítsék elő a közös munkát. Ezt követően dr. Sövény Mihályné, a városfejlesztési és gazdálkodási osztály vezetője teijesztette elő a különbö­ző bizottságokkal és a lakossággal már előzetesen meg­tárgyalt tervezetet, melynek vitájában tizenhármán kér­tek szót. Kuthy János, a számvizsgáló bizottság elnöke az általános iskola felújtításával kapcsolatban elmondta, hogy az esztétikai követelményekre és a gyakorlati szem­pontokra egyaránt tekintettel kell lenni. A készülő szak- munkástanuló-iskola határidőre, június 30-ára, való el­készülését kétségesnek tartotta. Besi László, a költségvetési üzem vezetője vitatta a számvizsgáló bizottság ama megállapítását, miszerint a szakmunkásképző iskola építésében lemaradtak volna és határozott ígéretet tett, hogy 15 fő beállításával akár még a határidő előtt átadják az épületet. Schoblocher József igazgató az általános iskola rossz állapota miatt emelt szót. Amint elmondta, tavaly az iskolatanács tagjai be­járták az épületet es elszömyedtek a látottakon. Szénásiné Marton Edit nagyobb támogatást kért a könyvtárnak és felhívta a figyelmet a művelődés szerepé­re a város életében és a nagy hagyományokra. Kiss István országgyűlési képviselő szerint ott van a bökkenő, hogy az iskolafelújitáshoz szükséges 6 millió forintból csak 2 és fél millió áll rendelkezésre. A többi megszerzéséhez felajánlotta a közreműködését. Kérte a tanácstagokat, hogy segítsenek összegyűjteni a felesleges intézmények, kihasználatlan épületek címjegyzékét. Ad­janak ötletet, például, hogy hol lehetne Bácsalmáson új szülőotthont elhelyezni. Perity Gábor és dr. Barta Imre az utak állapotát nehez­ményezte. Vida Miklós, a városi pártbizottság első titkára arra figyelmeztetett, hogy a tanács intézményeit mindenkép­pen működtetni kell. A fejlesztés majd ezután jöhet. H továbbiakban kifejtette,' hogy Bácsalmáson csak első­rendű állampolgárok élnek és azok is közéjük tartoznak, akik a város szélén laknak. A költségvetés vitája a tanácselnök válaszával ért vé­get. A tanácsülés egyhangúkig elfogadta a tervezetet, majd néhány más napirendi pont megtárgyalása követ­kezett, köztük a népi ellenőrző bizottság munkaterve. G. Z. Emelkednek az áruvásárlási és a szolgáltatási kölcsönök kamatai Az Országps Takarékpénztár közli, hogy az áruvásárlási és a szol­gáltatási kölcsönök kamata 1989. február elsejétől egységesen évi 2Ó százalék lesz. A kölcsönösszeg után további két százalék egyszeri kezelési költséget kell fizetni. Az áruvásárlási kölcsönkonstrukció keretében nyújtható kedvez­ményes hitelek feltételei változatlanok maradnak. így például az ifjúsági takarékbetétesek, a lakáscélú megtakarítók árukölcsönének kamata továbbra is évi 6,5 százalék, a fiatal családok áruvásárlási kölcsönének kamata pedig évi 8 százalék. Az egyszeri kezelési költség mindkét esetben egy százalék. A szolgáltatási kölcsönöknél változik a saját erő mértéke, s az eddigi' 20, illetve 30 százalék helyett egységesen 40 százalék lesz. A maximális visszafizetési időtartam — a kölcsön összegétől, az igénylő jövedelmétől függően ||| legfeljebb 18 hónap. A megváltozott feltételek miatt új kölcsönigénylési nyomtatvány került forgalomba. (MTI) Grósz Károly hazaérkezett Svájcból A pártfőtitkár interjúja a repülőgépen Svájcból hazafelé, a Malév Zürich —Budapest menetrendszerű járatának fedélzeten Grósz Károly, az MSZMP főtitkára inteijút adott a Magyar Hír­lap és a Népszabadság tudósítójának. Ennek során hangzott el — egyebek között — a következő kérdés: „Mi az Ön véleménye arról az igényről, amely tavaszra a parlamenti választásokat, s többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hét végén el­hangzott megnyilatkozásokra, ame­lyek azt mutatják, hogy erről is meg­oszlik a vélemény a pártvezetésben. Be- recz János szerint: .veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legna­gyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP, nem teljesen al­kalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait’. S hallottuk, hogy 1956 értékelése során Pozsgay Imre rádiónyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező.” — Én a repülőgépen értesültem ar­ról, hogy elhangzott egy interjú, olvas­ni itt a repülőgépen olvastam az újság- bap — mondotta Grósz Károly.:—-így tehát semmi közelebbit nem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről, és körülményeiről sem. Pozsgay Imrével az elutazásom előtt pár nappal együtt voltunk, kedden a politikai bizottsági ülésen. Ott erről nem szólt. Hangsúlyo­zom, annyit tudok, mint amennyit most olvastam a Népszabadságban. Amikor a Központi Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot — ez nem valamiféle albizottság, ha­nem olyan, amelynek át kell tekintenie négy évtized tanulságait —, azért küld­te ki, hogy elkészítse a XTV. kongresz- szus számára a programot, vagy a programnyilatkozatot. A munkacsoport nem a Politikai Bi­zottságnak tartozik jelenteni, hanem a Központi Bizottságnak. Úgy gondo­lom, hogy Pozsgay Imrének es a bizott­ságnak talán vannak dokumentumai, amelyekre építik ezt a megállapítást — én ilyen dokumentumokkal eddig nem találkoztam. Nem hallottam, hogy Berecz János hol nyilatkozott úgy, hogy a legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányí­tására. Ha egy politikai párt nem akar­ja befolyásolni a politikai folyamato­kat, akkor lemond fő feladatiról. Lét- jogosultságát épp az adja, hogy a társa­dalom érdekében a politikai folyama­tokat befolyásolja. Nekünk tehát két próbálkozás után a februári központi bizottsági ülésen harmadszor kell megpróbálni — most már egy bizottsá­gi jelentéssel és nem politikai bizottsági jelentésselj£- meghatározni a főbb tar­talmi kérdéseket. — Ami a választásokat illeti. Elkép­zelésem szerint — azért mondom az en elképzelésemet, mert utaltam rá, hogy erről ezután fog határozni a Központi Bizottság a választásokat az uj al­kotmány alapján kellene megtervezni. Az új alkotmány a társadalmi vita után, az év végére elkészíthető. Ezt kö­vetően ennek a parlamentnek kellene elfogadnia az új alkotmányt, majd a népszavazással megerősíteni. Ezt köve­tően kellene a választási törvény szelle­mében lebonyolítani a helyhatósági vá­lasztásokat. S amennyiben úgy dönt a parlament, hogy ő akarja megválaszta­ni a köztársasági elnököt, azt is; de ha az ország népe akar választani népsza­vazással, akkor legyen így. Az új parla­ment megválasztásával kellene befejez­ni ezt a menetrendet. Végére kellene hagyni a párt XTV. kongresszusát, megfordítva a sok évtizedes gyakorla­tot, így a párt meríteni tudna a válasz­tások során felhalmozódott politikai tapasztalatokból. Grósz Károlynak — mint mondta — változatlanul az a véleménye, hogy a párt reformpolitikáját kívülről job- ról, belülről balról támadják. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents