Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 28. Változott-e a szövetkezeti demokrácia? Beszélgetés Forczek Andrással, a Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökével Tavaszra készülnek a repülőgépes növényvédők tyárhoi Forczek András immár két éve elnöke a kecskeméti, országos hírű Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezetnek, ahol évtizedek óta eredményes a gazdálkodásból keresnek az emberek. A mezőgazdaságban egyre nyílik az agrárolló, nagyobbak az el­vonások. A gazdaság szorosan összefügg a politikával és így annak lényegével, a de­mokráciával is. Vajon hogyan élnek ezzel a közös gazdaságban, változott-e, kell-e mó­dosítani most, amikor előtérbe kerültek a vállalkozások, a haladéktalan döntések? . \ — A téeszmozgalomban a szövetkezeti de­mokrácia a néhány évtizedes törés ellenére is erőteljes volt. Korábban is naponta megbeszél­tük az emberekkel, mit kell csinálni, az elnök nem volt, nem lehetett diktatórikus vezető, mint tegyük fel, egy-egy ipari üzemben. A kö­zös gazdaságokban az elnök mindig függött valamelyik testülettől. — Mégis, hogy történt—Ön is emh'tette — a törés a téeszmozgalomban, amely bizonyára érez­tette hatását a gazdálkodásban. így van ez? — A gond akkor kezdődött, amikor előír­ták, hogy hány közgyűlést, hány munkahelyi gyűlést kell tartani. Ettől kezdve a demokrácia tétellé alacsonyodott le, amelyet kipipáltunk. S a hatása? Odalett a tulajdonosi szemlélet, a vezetők is eltávolodtak az emberektől, mindez újabb hibák forrásává vált. Ma szerencsére a törvények már csupán a minimumot határoz­zák meg, de mi ennél sokkal több fórumon találkozunk a tagsággal, mert így tudunk meg­felelni a követelményeknek. A vezetőség mun­káját hatékonyabbá kell tenni olyan értelemben is, hogy a tagok, a dolgozók mondják el véle­ményüket a gyűléseken. Mi kitaláltunk egy nem túl eredeti formát, hogy szóra bírjuk az embere­ket. Munkahelyi megbeszéléseket tartunk, csak úgy megkérdezzük: hogy milyen tapasztalataik vannak, s ekkor azt is elmondják, ami a gyűlé­seken bennük marad. Közvetlenebb a beszélge­tések hangneme, ilyenkor még apróbb visszás­ságra is fény derül, amely éveken át bosszantot­ta, irritálta az embereket. — Az élet áüandóan változik, különösen az utóbbi időben történtek igen jelentős fordulatok a demokrácia kiszélesítésében. Van-e ebben önöknél valami változás? — Én azt tartom meg, amit az emberek kö­zérzetjavító intézkedésként felvetnek, azt azon­nal meg kell csinálni. Ez a demokráciához tar­tozik, ezért kell az embereket megkérdezni. Ha megnyitjuk az embereket, akkor nagyobb, je­lentősebb kérdésekben is állást foglalnak, vál­lalják a felelősséget. Véleményem szerint M né­hány mostanában túlzottan hangoztatott szó­lammal ellentétben — a demokrácia kiszélesíté­se, talpraállítása felelősséget is jelent, de ennek ódiuma nem kizárólag a vezetőket terheli. A demokráciában mindenki jelen van, s annak kialakulásáért, érvényesüléséért, hatásáért min­denkinek vállalnia kell a felelősséget. — A téeszdemokrácia furcsa kettősséget ta­kar. Az elnök gyors döntési lehetőségét, a vezető­ség jóváhagyásának kikérését, beleegyezését. Ez a mechanizmus hogyan működik Önöknél? — Az elnök és a vezetőség között kölcsönös bizalom kell, de nyomban hozzáteszem: csak nyíltan, őszintén lehet partnerkapcsolatokat ki­alakítani. A döntések előtt kikérem a vezetőség véleményét, jóváhagyását, de a két vezetőségi ülés között önállóan döntök. Egy példa: hirte­len jó üzlet adódott, sikerült 300 tehenet 6 mil­lióért megvásárolnom. Emiatt nem hívtam ösz- sze vezetőségi ülést, hanem a következőn beszá­moltam erről. Van egy másik példa is. Az új takarmánykeverő üzemünk 20 miihónál na­gyobb beruházás. A múlt év júliusában a veze­tőség elég vittem, amely elégedetlen volt, s nem hagyta jóvá a döntést. Néhány hét múlva már alaposabb előkészítés, tájékoztatás, informáló­dás után az építés mellett döntöttek. A vezető­ségnek természetesen vállalnia kell döntéseiért a felelősséget. Néha még előfordul: a vezetőség tagjai mögött nem minden alkalommal érezhető, hogy ott áll a tagság, a dolgozók nagyobb része. Lehet, hogy a döntések előkészítése során mé­lyebben kellene tájékozódni, indormációt adni. — Szokott vita kialakulni a vezetőségi ülése­ken? És ha igen, melyek a legvitatottabb témák?- Az érdemi döntéshez szükséges a vélemé­nyek ütköztetése, s ez általában lakásvásárlás támogatásakor, a tagfelvételnél, a beruházások eldöntésekor, telekelosztáskor, a bérfelhaszná­lás elveinél, a kisvállalkozások megalakítása­kor szokott érvényesülni. A vita mindig ke­mény, de sohasem parttalan, személyeskedő, s bizony előfordult, hogy leszavaztak. Az biztos, mindenkiben kell lennie kompromisszumkész­ségnek, s az érvek előtt meg kell hajolni. Mi­után a vitaanyagot profi szakemberek készítik elő, de nem ők döntenek, bő és alapos informá­ció kell, hogy a laikus is tájékozott legyen ab­ban, hogy mire adja a szavazatát. — Hogyan alakult a gazdálkodás, melyek azok a külső objektív és belső szubjektív körül­mények, amelyek ezt befolyásolták? — Nagyon komoly harcot kell folytatnunk az igazságtalanság ellen. Mire gondolok? A szabályozórendszer szigorodására, az agrár­olló további nyitására. Konkrétan: a társada­lombiztosítási járulék ez évi 10 százalékos eme­lése 9,5 milliót jelent, amely elviszi nyereségünk egyharmadát. Mi lesz az ellentételezés? Nem folytatom a külső körülményekkel. Ami raj­tunk múük, szervezettségünket rövidre kell zár­ni, amin azt értem: le kell csökkenteni azt az időt, ami a döntéstől, a megvalósításig eltelik. Versenyre kell kelnünk a magánszférával, mert ott nagyobb a hatékonyság, amely számunkra kihívást jelent. Igaz, ehhez meg kell teremteni az egyforma feltételrendszert is. Kisszövetkeze­tek, szakcsoportok létrehozásán fáradozunk, azt szeretnénk, ha ezeket vállalkozássá tudnánk átalakítani. Meggyőződésem, eljutunk oda, hogy versenyzünk a magánszférában, mert a mi szervezeteink egyszerűek és érdekeltek a terme­lésben, a hatékonyságban. Ha valahol jól kell szervezni, megteremteni a beleszólás jogát, a demokráciát, ezeknél feltétlenül, inert a hiba elkövetése morálisan és anyagilag is súlyos ter­heket jelent... Gémes Gábor Módosultak a külföldi egyéni munkavállalás szabályai Január elsejével módosultak a külföldi egyéni munkavállalás szabályai. A leglényegesebb változás: mindenki vállalhat küllöldön munkát. Az eddigi előírások csak azok számára tették ezt lehetővé, akiknek itthon érvényes munkaviszonyuk volt vagy egyéb kereső foglalkozást űztek, illetve már nyugdíjba mentek. A régi előírások tehát a munkanélkülieket kirekesztették ebből a lehetőségből, most viszont számukra is megnyílt az út, A másik lényeges eltérés, hogy a korábbiakkal ellentétben nemcsak a szakképzettségüknek, illetve az itthoni munkakörüknek megfelelő, hanem bármilyen munkára vállalkozhatnak egyénileg külföldön a magyar állampol­gárok. Pontosították a jogszabálynak azt a ré­szét, amely arról intézkedik, hogy ki nem kaphat külföldi munkavállalási engedélyt. A korábbi általános megfogalmazással szemben a jogszabály most kimondja: el kell utasítani annak a kérelmét, aki belföldön sem létesíthet munkaviszonyt (tehát, aki még nem érte el a munkavállalási kor alsó, 15 éves határát); aki nem rendelkezik érvényes útlevéllel (mert például, azt a hatóságok va­lamilyen okból bevonták); illetve akinél ez államtitok, szolgálati vagy üzemi (üzleti) ti­tok megőrzése érdekében feltétlenül szüksé­gesnek mutatkozik. A jogszabály szerint el­utasítható a kérelme annak, aki korábbi kül­földi munkavállalása kapcsán nem, vagy ké­sedelmesen tett eleget keresetéből hazautalá­si kötelezettségének, illetve annak esetében, aki korábbi külföldi munkájából nem tért haza a jogszabályban előírt határidőre. Az elutasítás lehetősége azonban az ilyen esetek­ben csak korlátozott ideig, a korábbi mun­kavállalási engedély lejártától, vagy ha azt visszavonták, akkor a visszavonástól számí­tott 3 évig áll fenn. Új előírás az is, hogy a Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Mon­góliában, az NDK-ban, Romániában és a Szovjetunióban dolgozóknak semmit sem kell hazautalniuk keresetükből, ha azt a munkaadó ország pénznemében kapják. Ugyancsak mentesülnek a hazautalás kötele­zettsége alól az oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói és a frissen végzett kö­zépiskolások, ha a‘szünidőbeli külföldi mun-. kavégzésük célja egyértelműen a nyelv gya­korlása, s keresetük nem haladja meg a má­sodosztályú napidíj- és szállásköltség-térítés együttes havi- összegének 30 százalékát. A többiek változatlanul kötelesek devizában hazautalni külföldi keresetük —jogszabály­ban meghatározott — arányát. Némileg egyszerűsödik a kérelmek ügyin­tézése; a különféle minisztériumok, főható­ságok helyett — bizonyos kivételekkel.— januártól a külföldi munkavállalási engedé­lyeket egységesen a megyei tanácsok — Bu­dapesten a fővárosi tanács — munkaügyi szakigazgatási szervei adják ki. (Kivételek ez alól az egészségügyi intézmények egyes veze­tői, a művészek, a sportolók és a sportedzők, á nemzetközi szervezeteknél dolgozók, vala­mint a fegyveres erők és testületek, valamint a rendészeti szervek tagjai.) A külföldi munkavállalás engedélyezésé­hez az alábbi iratokat kell benyújtani: A külföldi munkaadó ajánlatát, amely tar­talmazza a munkáltató nevét, címét, s azt, hogy az illetőt mettől meddig, milyen bérrel és munkakörben kívánja foglalkoztatni, a munkavállalót esetleg milyen természetbeni juttatásokban (szállás, étkezés), részesíti, il­letve, hogy az adott országban milyen adófi­zetési vagy társadalombiztosításf fizetési kö­telezettségek vannak, s az ottani jog, illetve bankgyakorlat szerint van-e akadálya a ha­zautalási kötelezettség teljesítésének. Ez utóbbiról nem kell nyilatkozniuk az egyesült államokbeli, a kanadai, az NSZK-beli és a svájci munkaadóknak. Az adott ország gya­korlatától függően csatolni kell továbbá a külföldi ország munkavállalási engedélyét vagy a tartózkodási engedélyt, az érvényes vizumot, illetve a munkáltató nyilatkozatát, hogy. ezek beszerzését magára vállalja. Amennyiben ezeknek az iratoknak a beszer­zéséhez a külföldi hatóságok kérik a magyar szervek által kiállított munkavállalási enge­délyt, akkor lehetőség van úgynevezett elvi engedély kiadására, amelyet ugyancsak a ta­nácsoktól lehet kérni. Akinek munkaviszonya, szövetkezeti tag­sági viszonya van itthon, annak be kell ajinia hazai munkáltatója nyilatkozatát is arról, hogy jelenlegi munkaadója milyen időtar­tamra javasolja külföldi foglalkoztatását, mennyi a munkavállaló nyugdíjjárulékának összege, s kötelezettséget vállal-e annak meg­előlegezésére. A hazai munkáltatónak arról is nyilatkoznia kell, hogy, az illető birtoká­ban van-e állami vagy más egyéb fontos ti­toknak. A korábbi gyakorlattal ellentétben már nem kérnek munkáltatói véleményt a dolgozóról. A kérelemmel együtt egészségügyi alkal­massági igazolást, erkölcsi bizonyítványt és önéletrajzot is be kell nyújtani, valamint 28 évesnél fiatalabb férfiak esetében, ha nem vagy csak részlegesen teljesítettek sorkatonai szolgálatot, a honvédelmi szabály értelmé­ben még egy külön engedélyt is a katonai szervektől. A külföldi munkavállalásra vonatkozó ké­relmeket a tanácsoknak 30 napon belül kell elbírálniuk. Az új előírásokat a január elsejét követően elbírált kérelmek esetében kell alkalmazni, függetlenül azok beérkezési időpontjától: A már érvényes engedéllyel rendelkezők ügyeiben végleges hazatérésükig az eredeti engedélyező szerv jár el. *00 fi Ptwuari tUtNÓHttl WVAtAL Tisztelt Hölgyem, Ureml Szeretném megnyugtatni önt. hogy ha azok közé tartozik. - akivel a munkáltatója elszámol. i °Sak ?lyan bel,ö,di jövedelme van, amelyet más Wedplemmel nem kell összevonni; pl. a takarékbetétből, értékpapírból, esetenként 2000,-Ft-ot meg nem haladó összegből származott, vagy az 1987. december 31-ig kötött szerződésből áthúzódó, munkaviszonyon klviili egyes szellemi tevékenységből keletkezett jövedelme, — akinek az évi összevonás alá tartozó jövedelme nem ha­ladta meg a 48.000, -Ft-ot, a nyugdíjjal együtt — vagy leg­alább 87% rokkantként - a 96.000,-Ft-ot. (Ha összjöve­delme azért nem haladta meg az említett értékhatárokat, mert adóalap-csökkentő kedvezményeket vett figyelem­be, adóbevallást kell adnia)- akinek kizárólag belföldi adómentes Jövedelme volt, akkor nem kell adóbevallást készítenie. . Annyit kell tennie, hogy február 20-lg nyilatkozik a munkál­tatónak, hogy az általa Igazoltakon kívül más jövedelme nem volt Ha önnek adóvlsszatérités jár és nem a munkáltatóiéval számol el, adóbevallást mégis kell beadnia, meri ezt az összeget ezzel igényelheti vissza. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a külföldről származó egyébként adómentes Jövedelméről, mindenképpen beval-t lést kell készítenie. (De ne készítsen bevallást a külföldről t származó olyan jövedelméről, amelyből az-adót a belföldig kifizető levonta.) üdvözlettel: f ADÓ- ÉS PÉNZÜGYI ELLENŐRZÉSI HIVATAL ELNÖK Látogatás a Kéményseprő Múzeumban munkákra készül. Budaörsön J8/'4!. ;’,jfehn(fV nemcsak a hazai bázist látják el, hanemha? % részét * * jaVÍ*ják­(MTI-fotó) • Az első női kéményseprő • A kémény­seprő- mesterség eszközei Régészeti feltárások bizonyítják, hogy Anglia őslakói találták fel hajdanán a mai értelemben vett kéményt Feltételezhető, hogy aj kéményseprőszakma is abban az idő­ben született — világosított fel Pálinkás Má­ria, a Kéményseprő Múzeum kezelője, ami­kor a mindenki által kedvelt kéményseprők múltjáról, s e szakmát bemutató gyűjte­ményről faggattam. A Kéményseprő Múzeum nem a szokásos értelemben vett múzeum, hanem a Fővárosi Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat házi bemutatója a budapesti Rákos­patak utcában. Az érdeklődök két kisebb he­lyiségben a falakon és a vitrinekben nézhetik végig az érdekes kiállítási darabokat Köztük egy ezerhétszázhatvanlulencben kiállított né­met nyelvű mesterlevelet, mely a gyűjtemény anyagának legrégebben keletkezett dokumen­tuma. A házi múzeum érdekessége még, hogy a relikviák darabjait egytől egyig kéménysep­rőmesterek vagy azok utódai gyűjtötték össze az elmúlt harminc év alatt Az anyag jól áttekinthető, a berendezők időrend szerint rakták sorba a tárgyakat Ér­dekes látványt nyújtanak a falakon elrende­zett létrák, azbesztkesztyűk, kaparok, kefék, a szakma nélkülözhetetlen keDékei. Az első magyar nyelven és névre szólóan kiállított dokumentum 1882-ben keletkezett De már tíz évvel korábban, 1872-ben lépett életbe az első ipartörvény, amely a céheket megszüntette, és kimondta ipartársulatukká történő átalakulásokat Az 1884-es tizenhete­dik törvénycikk megszüntette a kéményseprő­ipar szabad jellegét, s nemcsak engedélyhez, de képesítéshez és a megbízhatóság igazolásá­hoz kötötte a szakma gyakorlását A kéményseprőipar fontosságát de a szak­ma művelőinek ellentmondásos helyzetet is tanúsítják a korabeli újságok. Talán a legér­dekesebb közöttük a Jövendő című lap 1919. május tizediki száma, amely nem titkolja: „A magyarországi kéményseprősegédek érdekei­ért küzdő lap, a szakegylet hivatalos köz­lönye”. A kefék, kötelek, s egyéb kiállított tárgyak egyszerűnek tűnnek, ám ezekkel az egyszerű eszközökkel tudni kell és kellett is bánni. Igen komoly elméleti felkészültséggel rendelkeztek a segédvizsgára jelentkezők — sugallja a láto­gatónak a házi múzeum, arról nem is beszélve, hogy milyen magas szakmai tudást követeltek azoktól, akik mesterré akartak válni. A minimúzeum anyagából nemcsak szak­mai, hanem szociológusokat érdeklő informá­ciók is nyerhetők. „A tüzelőanyagok oksze­rűbb kihasználása” című könyv igazolja, hogy az energiahordozókkal való takarékoskodás nem újkeletű. Egy fotó tanúsága szerint a férfiszakmák elnőiesedése sem az utóbbi né­hány évben kezdődött meg, hanem 1916-ban. Ezt egy fotó bizonyítja, melyen kéményseprő- felszerelésben állt felvevőgép elé egy csinos hölgy abból az alkalomból, hogy a nők közül ő tett elsőként kéményseprő mestervizsgát. A múzeumban ennek a szakmának a törté­netéről bővebb információt kaphat az, akit érdekel Kocsis Attila okleveles gépészmérnök, műszaki igazgatóhelyettes írásos anyaga, me­lyet a helyszínen tekinthet meg az érdeklődő. Csak ízelítő az anyagból: „Kassa város 1643. július tizennegyedikén elrendeli, hogy a kémé­nyeket házanként megvizsgálják, s aki a hibát tizenöt nap alatt ki nem javítja, azt megbünte­tik. Pest város tanácsa 1697-ben elrendeli a szalma- és nádfödelek lebontását, és 1700. augusztus huszonkettedikén rendeletet ad ki, mely szerint, aki egy hét alatt rendes kéményt nem épít, annak házát elkobozzák”. H. Sz. Gy. | FATSWAY DfttSÖNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents