Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. január 28. • PETŐFI NÉPE • 3 LEV ELEK MENTEK, LEVELEK JÖTTEK Ki fizeti a szenet? A címben feltett kérdésre egy­szerű esetben az lenne a válasz: aki eltüzeli. Vagyis a fogyasztó. A szénnel azonban nem egyszerű az eset. A szénért ugyanis csak részben fizet a vevő, a többit — mint köztudott — a költségvetés állja fogyasztói árkiegészítés cí­mén. így lesz ez még a beígért má­jusi áremelés után is, mivel a támo­gatás teljes megszüntetése túlságo­san nagy terheket róna a lakosság­ra, illetve azokra, akik továbbra is kénytelenek szénnel fűteni. A tá­mogatás részben tehát marad. A fénti kérdést pedig úgy kell mó­dosítanunk; ki finanszírozza a sze­net, legalábbis addig, amíg a ter­melői és a fogyasztói ár közötti különbséget (a fogyasztói árkiegé­szítést) vissza nem kapja a költség- vetésből? Felkészülni — rajt!? A tüzép-vállalatokat illetően a válasz egyértelmű: továbbra is ők, amennyiben közvetlenül a lakos­ságnak értékesítik a szilárd tüzelő­anyagot. Ha viszont az általápos fogyasztási és értékesítő szövetke­zeteken keresztül, vagyis azok tü­zelőanyag-telepein adják el, az ár- kiegészítést az áfészek igényelhetik vissza, a költségvetéstől. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a finan­szírozás is az ő feladatuk. Magya­rán, attól kezdve, hogy a tüzéptől termelői (vagyis magasabb, teljes) áron átveszik a tüzelőanyagot, ad­dig, amíg el nem adják a fogyasz­tónak (alacsonyabb áron), és vissza nem kapják az adóhatóság­tól a különbözetet, jelentős pénzük fekszik benne. Hogy mennyire je­lentős, arra elég annyit mondani, hogy a szilárd tüzelőanyagoknál az árkiegészítés fajtától függően (ma még) 60-90 százalék. Azt talán már mondani sem kell, hogy az áfészek jelenlegi pénzügyi helyze­tükben nem örülnek ennek az eljá­rásnak, amely 1989. január elsejé­től érvényes. Eddig ugyanis min­der^ a jtüzépek dolga volt az átmeneti finanszírozás és az árki­egészítés visszaigénylése. Az új eljárás alapja egy tavaly- előtti, a fogyasztói árkiegészítésről szóló minisztertanácsi rendelet. Eszerint az árkiegészítést az a jogi személy (vállalat, szövetkezet stb.) veheti igénybe, amely a fogyasztói forgalom számára az adott termé­ket belföldön értékesíti. A rendelet tavaly év elején lépett hatályba, de a I áfészek egy év haladékot kap­tak, hogy ez idő alatt kellően felké­szülhessenek. Hogyan kellett vol­na felkészülniük, azt pontosan senki sem tudja, elvégre pénzt „bespájzolni” ma Magyarorszá­gon egyrészt nem érdemes, más­részt nem is nagyon van rá mód. Lehetséges, hogy az áfészek telep­vezetőinek fantáziája szegényes, de a felkészülésnek mindössze két for­máját tudták kitalálni: vagy lénye­gesen kevesebb szenet rendeltek, mint eddig, vagy egyáltalán nem rendeltek. A pénzügy­minisztériumi kapcsolat Az áfészek vezetői ezt már 1988- ban megsejtették. A témával la­punk is foglalkozott tavaly szep­temberben, akkor az érdekeltek még abban reménykedtek, talán mégis maradhat minden a régiben. A Bács-Kiskun Megyei Tanács és a Mészöv is harcba szállt áz áfé­szek érdekében, de annál többet, hogy levélben és különböző fóru­mokon hívták fel az illetékesek fi­gyelmét a várható gondokra, nem tudtak tenni. A Mészöv három, a Kereskedelmi Minisztériumnak küldött levele közül csak egyre ér­kezett válasz, ebben az állt, hogy felveszik a kapcsolatot a Pénzügy­minisztériummal, és javaslatot dol­goznak ki a megoldásra. A szövet­ség még dr. Kőrös Gáspár ország- gyűlési képviselőt is megkereste. Neki dr. Spilák Ferenc kereskedel­mi miniszterhelyettes azt írta tavaly december 18-án, hogy a kérdésre a kormány még vissza fog térni. Beck Tamás miniszternek a Bács-Kiskun Megyei Tanácshoz címzett levelé­ben viszont az áll, hogy a téma de­cember 14-én került a Miniszterta­nács elé, és ott a Pénzügyminisztéri­um álláspontját fogadták el, vagy­is a szektorsemlegesség általános el­ve szerint az áfészek sem lehetnek kivételek a rendelet hatálya alól. (A kérdés tehát eldőlt, ettől függetle­nül persze elképzelhető, hogy a kor­mány még visszatér rá.) A miniszter — talán vigasztalásul—még azt is írta levelében: felvették a kapcsola­tot a Pénzügyminisztériummal, hogy az áfészek esetleg árkiegészí- tési előleget vehessenek fel, es ne csak utólag jussanak a pénzükhöz. Mindezen levélváltások közben Bács-Kiskun megyében az áfészek az előző évi szénmennyiségnek csak« hatvan százalékát rendelték 0 A kocsira fát raktak, de jut-e szén a kosárba? meg 1989-re — mert többet nincs miből kifizetni. A Mészöv adatai szerint a rendelet miatt a szövetke­zetek szériforgalommal kapcsola­tos forgóalap- (vagyis pénz-) igé­nye 30-50 százalékkal növekszik. A megyében 21 áfész összesen 69 tüzelő- és építőaúyag-teleppel ren­delkezik, ebből 52 kistelepüléseken vagy községekben működik. 31 te­lep szerződéses üzemeltetésű. A telepeken eladott szén 90 százalé­kát a lakosságnak értékesítik. Talán nerruijeglepő, hogy példá­ul a lakiteleki áfesz-telep szerződé­ses vezetője úgy nyilatkozott: ha 130 helyett 330 forintot kell fizetnie a tatai brikettért, aztán papírokat töltögetni, hogy-a különbséget visz- szakapja — hát meggondolja, mennyit is rendeljen belőle. Hogy a kistelepüléseken, községekben élők — akik eddig sem voltak éppen el­kényeztetve — mit gondolnak, amikor hosszas sorban állás után sem kapnak szenet, az szintén nem meglepő. Fűteni a piacgazdaságban is kell(ene) Végül is kinek jó ez a rendelet? Mivel az említett levelekben erre senki sem tér ki, csak általában hi­vatkoznak egy rendelet betartásá­nak szükségességére, az ember ma­ga okoskodik. Azt nyilvánvalóan mindenki elfogadja, hogy a költ­ségvetés kiadásai minél kisebbek legyenek. Amíg a tüzép-vállalatok ötnaponként „tartották a marku­kat” és kapták meg az árkiegészí­tést, nem volt érdekes, hogy az áru elkelt-e vagy még mindig itt poro­sodik egy zugban. Az intézkedés lé­nyege végeredményben, hogy az ál­lam ne fizessen fölöslegesen, el­adatlan (esetleg eladhatatlan) áru­ért ne csordolgáljon el a pénz. Mindez nagyon helyes lenne, ha mindig, minden esetben és minden­hol rendelkezésre állna megfelelő mennyiségben és minőségben (!) az a bizonyos áru. Ha minél gyorsab­ban és egyszerűbben, a lehető leg­kevesebb adminisztrációval történ­ne az árkiegészítés visszaigénylése, és ha az ellátási kötelezettség terhét egyre nehezebben viselő afeszek- nek lenne pénzük. De nem így van. Hogy szilárd tüzelőanyagból a vá­laszték szűkös, a minőség pocsék és gyakran a mennyiség sem elegen­dő, az ismert dolog; hogy az áfé- szeknek nincs pénzük, az már ta­valy év végén kiderült; az admi­nisztráció „egyszerűsítésére” pe­dig, íme, néhány szám: a 9 tüzep- vállalat helyett, illetve mellett janu­ártól 270 áfész és mintegy 250-300 szerződéses telepvezető kerül kap­csolatba az adóhatósággal! S a vég­eredmény: az ellátás nem javul, ha­nem romlik, bár fűteni változatla­nul kell. Az ostor megint csak olyanokon csattan, akik a legkevésbé tehetnek róla, ha a költségvetésből fölösle­gesen folyik el a pénz. A kistelepü­lések és községek lakosain, a kis- pénzűeken, az időseken. A rendelet — illetve annak az áfészekre vonatkozó része — az érintettek egybehangzó véleménye szerint nem jó senkinek aAz viszont tagadhatatlan, hogy az általános forgalmi adóról szoló törvény, az ebből következő, fogyasztói árki­egészítésre vonatkozó miniszterta­nácsi rendelet, az ügymenet, vala­mint a szektorsemlegesség általá­nos elve nem szenvedett csorbát, így valószínűleg tettünk egy újabb, jelentős lépést a piacgazdaság felé. Vigasztalhatja ez a tudat az áfésze- ket és a széntüzelésű kályhák tulaj­donosait? i Magyar Agnes ADÓZÁSI TUDNIVALÓK A szövetkezeti tagsági pótlék elszámolásáról Meglehetősen sok a félreértés a mezőgazdasági szövetkezetekben a tagsági pótlék adózásával kapcso­latban. A Pénzügyminisztérium- baü elmondták: a nyugdíjas és ak­tív tsz-tagok egyaránt kaphatnak tagsági pótlékot, és ez a személyi jövedelemadó-törvény szerint ^dó- mentes, pontosabban a pótlékra jutó adót nem kell megfizetni. Ez a szabály az aktív dolgozókra is kiterjed. Nem érvényesíthető vi­szont az ő esetükben az a kedvez­mény, hogy a jövedelemadóból a 96 ezer forint jövedelem adóját — ha ez több mint a pótlékra eső adó >— levonhatják. Az aktív tsz- tagok csak a tagsági pótlékra eső adót vonhatják le. Ennek nagysá­gát ugyanúgy kell kiszámítani, mint az azonos jövedelmű magán- személy adóját. Ezért az aktív dol­gozó ilyen címen csak akkor von­hat le adójából, ha a tagsági pótlék összege több éyi 48 ezer forintnál.. Amennyiben kevesebb, akkor ugyanis a tagsági pótlékra jutó adó nulla. A nyugdíjas tsz-tagok eseté­ben a tagsági pótlékot a nyugdíjjal együtt kell figyelembe venni az adózásnál. A tagsági pótlékot az 1988. évi adó elszámolásánál, illetőleg be­vallásánál a1 következők szerint kell figyelembe venni: a pótlék —- nyugdíjkiegészítő jellegére való te­kintettel — nem szerepelhet a munkáltatói igazolásokon feltün­tetett jogcímek között. Arról a tag­nak külön igazolást kell kapnia. A tagsági pótlék igazolt összegét — a nyugdíjas és aktív dolgozók­nak egyaránt — az adóbevallás (munkáltatói elszámolás) 13. szá­mú sorának összegében kell feltün­tetni. Ha a tag nem nyugdíjas, ak­kor az adóbevallás (munkáltatói elszámolás) 61. számú sorában csak a tagsági pótlékra eső adó vonható le. Tagsági pótléka a nyugdíjával együtt számítva, azzal teljes mértékben azonos elbírálás alá esik. Az adóbevallás (munkál­tatói elszámolás) 61. sorában a nyugdíj- és a tagsági pótlék együt­tes összegének adóját, vagy a 96 ezer forint adóját (11 200 forint) kell levonni, ha az utóbbi több. EDDIG TÖBB MINT EGYMILLIÓ FORINT — EGYRE NÉPESEBB A TÁMOGATÓK TÁBORA Tehetség­gondozó alapítvány A megyei pártértekezleten esett szó először az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottsága által kez­deményezett tehetséggondozó ala­pítvány létrehozásáról. Az azóta el­telt időszakban a rokonszenves gon­dolatnak sok híve, sőt támogatója is akadt. Farkas Gábort, a megyei pártbizottság mb. osztályvezetőjét, aki az első pillanattól megkülönböz­tetett figyelemmel kíséri az alapít­vány sorsát, először a kezdeménye­zés céljáról kérdeztük. — Ez az alapítvány segítséget és támogatást nyújthat az arra érde­mes és rászorult általános és közép- iskolás, esetleg innen elszármazott főiskolás fiataloknak tehetségük, személyiségűk fejlesztéséhez, .gaz­dagításához. Úgy gondolom, na­gyon fontos, hogy egyetlenegy, bár­milyen területen is tehetséget muta­tó fiatal se vesszen el a jövő simá­ra. — Kik és milyen formában csat­lakozhatnak az alapítvány támoga­tásához? Spgj- Egyének és jogi személyek pénzbeni felajánlásokkal és olyan szolgáltatásokkal, természetbeni ja­vakkal, tevékenységformákkal, me­lyek az alapítvány céljainak megva­lósulását bármilyen formában szol­gálhatják. Azt hiszem, bárki megta­lálhatja a maga számára megvaló­sítható, személyre szabott megol­dást. — Kik azok, akikre máris szá­míthatnak? ' — Az elsők között Gubcsi La­jos, a Magyar Ifjúság című hetilap főszerkesztője, majd Pintér Sándor, a Pintér Művek tulajdonosa tett fel­ajánlást. De a támogatók táborába tartozik jelenleg a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ, a Szigma Kereskedelmi Vállalat, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Farmer-leányvállalata, a Bács- Kiskun Megyei Tanács művelődési osztálya, a Kiskunsági Erdő és Fa- feldolgozó Gazdaság nyárjasi erdé­szetének dolgozói, végül pedig mi, a kezdeményezők is tettünk a közös alapba. — A támogatás más formáira is akadnak példák? H A TIT Kecskeméti Planetári­umának a vezetője is tett felajánlást intézménye nevében; rendszeres foglalkozásokat kívánnak tartani a csillagászat iránt érdeklődő, tehet­séges fiataloknak. A Forrás szer­kesztősége —. saját lehetőségeinek megfelelően 9- az irodalom és a szociológia iránt érdeklődő, tehet­séget mutató diákokat szándékozik pártfogolni. Nagyon örülünk a Tu­dományos Dolgozók Szakszerveze­te felajánlásának; lehetővé kívánják tenni, hogy a hatáskörükbe tartozó kutatóintézetekben — a legkivá­lóbb szakemberek irányítása mel­lett — az arra érdemesek egy egész hónapot tölthessenek. A kecskemé­ti városi televízió is csatlakozott a felhíváshoz azzal, hogy a maga esz­közeivel hozzájárul a tehetségek fel­kutatásához. — Mekkora összeget tartanak jelenleg nyilván az alapítvány szám­láján? — Idáig több mint egymillió fo­rint érkezett be. — Mikorra ülhet össze először a kuratórium, illetve speciális bíráló­bizottság? — Előreláthatólag április végé­re. Ettől kezdve a legteljesebb nyil­vánosság mellett fogja végezni munkáját, melyhez várjuk a javas­latokat. Csakúgy, mint a kuratóriu­mot alkotó személyekre. Úgy gon­dolom, ennek az alapítványnak nemcsak a tehetségek, hanem a te­hetségek gondozásában különös­képpen fáradozó nevelők elismeré­se is feladata lesz. Tudjuk persze, hogy ezzel nem oldódnak meg a tehetséggondozás problémái, ám . ; a jövő érdekében is — némiképp talán enyhíthetünk a gondokon. Tapasztalataim szerint az elmúlt rövid időszak alatt mindenki szol­gálatkészen állt az ügy mellé. Az alapítvány gondolatának lel­kes támogatója f£-. Konrád Antal irodavezető személyében — az Ag­robank Rl is. Az intézmény -í- sa­ját hozzájárulásán túl —kiemelt hozadékot biztosít az alapítvány számára. A felhíváshoz csatlakozni kívánók az Agrár Innovációs Bank Budapesti Területi Fiókja elnevezé­sű, 219-98588 számú elszámolási számlájára utalhatják felajánlásai­kat. A szervezők kérése, hogy az adományozók a szövegmezőben tüntessék fel a 752-01053 számot, és írják be;' Tehetséggondozó Alapít­vány, Kecskémét Magánszemélyek a megyei pártbi­zottságon kaphatnak befizetési utal­ványt Horváth Kázmér:elvtársnál. K. J. FÖLDGÁZ, KÁBELTÉVÉ, CROSSBAR ÉS ■„FANTASZTIKUS” MENNYISÉGŰ TÁRSADALMI MUNKA „Császárok” a császártöltésiek Falugyűlés a német ajkú községben A helyi tanács és népfrontbizottság falugyűlést hívott össze a napokban a német nemzetiségű Császártöltésen. Nem fértek be az emberek a művelődési otthon 400 személyes nagytermébe, de a kívülrekedtek sem tágítottak, a mellette lévő teremben próbálták figyelemmel kísérni a történteket A színpa­don a község úttörő fúvósai nemzetiségi dalokat játszottak, a nagyterem méhkaszsongásában német és magyar szavak keveredtek. Az egyik szobában az elnökségbe meghívottakat fogadták, akik közűi többen—mint a különbö­ző témákban legilletékesebbek — kérdéseket kaptak cédulákon, melyeket a császártöltésiek előre benyújtottak a szervezőknek. Huszonöt kérdés érke­zett írásban. A kételkedők kellemesen csalódtak Az elnökség pontos időre elfog­lalta helyét, a fúvós gyerekek kivo­nultak és pillanatok alatt komollyá vált a hangulat. Vass Antal, a közsé­gi népfrontbizottság elnöke köszön­tötte szívélyesen a résztvevőket, köztük Csipkó Sándor országgyűlési képviselőt, Lei Ferencet, a községi pártbizottság titkárát, a szövetkeze­tek, üzemek, gazdaságok és intéz­mények vezetőit, majd felkérte Wiedner István tanácselnököt, is­mertesse a településfejlesztés 1988. évi eredményeit, az idei terveket, el­képzeléseket. Kevés olyan tanácselnök van mostanában, aki—a szűkös anyagi helyzetben — annyi szépet, jót fel tud sorolni, mint a császártöltési el­nök. Elmondta, hogy a legszigorúbb takarékossági elv betartásával gaz­dálkodtak 1988-ban, s ezt egy nagy cél, a földgázhálózat teljes kiépítése érdekében tették elsősorban. Sokan nem hittek abban — emlékeztetett —, hogy egy év alatt meg lehet való­sítani a teljes földgázprogramot egy településen. A kételkedők kelleme­sen csalódtak: áprilistól novembe­rig, nyolc hónap alatt elkészült az egész belterületet behálózó, 28 kilo­méternyi földgázvezeték. így a tél elejétől csaknem 700 császartöltési lakásban (70 százalék) gázzal futé- nek, főznek. Bács-Kiskun megyé­ben ilyen produkcióra eddig egyet­len község sem volt képes. Közelebb a világhoz Ugyancsak példás gyorsasággal • sikerült kiépíteni a kábeltévé-háló­zatot. Ez annak köszönhető, hogy volt egy megszállott kis csapat, amely vállalta a szervezést és a mun­kát, a gazdálkodó szervek sok társa­dalmimunkával, a tanács koordiná­lással é$ egymillió forinttal támogat­ta az ügyet, több mint 500 császár- , töltési család pedig egyenként 8500 forint hozzájárulással és társadalmi munkavégzéssel járult hozzá a ká­beltévézés példás megvalósításához. A község nem csak a kábeltévézés lehetőségével került közelebb a „vi­lághoz”, hanem azzal is, hogy kor­szerű crossbar telefonközpontot ka­pott a múlt évben és bekapcsolódott az országos távhívóhálózatba. A posta az igények szerint bővítette a hálózatot is: ma már minden ne­gyedik lakásban telefonkészülék van. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy már valamennyi utca szilárd burkolatú, akkor egy kis szójáték­kal elmondható: sok más, hasonló nagyságú település lakóihoz képest a császártöltésiek császárok. A nehéz, de eredményes év felada­tainak elvégzéséhez új erőt, lendüle­tet adott, hogy az 1987. évi település- fejlesztési versenyben második he­lyezést értek el, az elsőizben kiirt „Szebb, virágosabb, emberibb kör­nyezetért” elnevezésű megyei pályá­zatot pedig megnyerték. A verse- í nyék előkelő helyezéseivel összesen 700 ezer forint jutalom járt együtt. A település vezetői tudjak: a lakos­ság egészséges lokálpatriotizmusa, községszeretete, társadalmi munká­ja, anyagi áldozatvállalása tette le­hetővé a nagy fejlődést. Wiedner Ist­ván tanácselnök külön is köszönetét mondott minden császártöltésinek, helyi gazdálkodó szervnek a „fan­Borsiker Kanadában A márkás magyar borok értékesítésének növelésére évek óta kifejtett külkeres­kedelmi erőfeszítések mind eredményesebbek; a Kanadába és az Egyesült Álla­mokba irányuló borexportot a Monimpex jelentősen növelte. Tavaly különösen a kanadai eladások voltak sikeresek. A tapasztalatok nyomán az idén növelik az exportválasztékot, a magántermelők palackozott borait is kínálják majd a tenge­rentúlon. Az elmúlt évben több mint kétmillió dollár értékben vettek át magyar borokat a kanadai kereskedelmi vállalatok. Ez azt jelenti, hogy három év alatt ötszörösére bővült a forgalom, ami annál inkább figyelemre méltó, mert Kanada az elmúlt években csökkentette borimportját. Még a kedvelt nyugat-európai borokból is kevesebbet vásároltak, miközben divatossá váltak a magyar italok a kereskedelmi hálózatban és a vendéglátásban. Különösen népszerű a Szent István Koronája borcsalád, amely hatféle italt tartalmaz, és kitűnő ajánlója a magyar termékeknek. Mindenekelőtt a Hungarovin-italok forgalmazása jelentős a kanadai piacon. Az Egyesült Államokban két év alatt megkétszereződött a magyar borok értékesítése, az eladások értéke 1988-ban meghaladta az egymillió dollárt. Mindenekelőtt a balatonboglári italok népszerűek, ám más borvidékek kitűnő italai szintén elnyer­ték az ottani fogyasztók tetszését. Az érdeklődés kielégítésére a Monimpex keresi a lehetőséget az exportválaszték kiegészítésére, bővítésére; a kereskedelmi vállalat egész sor gazdasággal és vállalat­tal folytat üzleti tárgyalásokat újabb, exportra szánt tételek átvételéről. Komoly érdeklődés mutatkozik a kistermelők borai iránt is. Ezeket egyéni jelöléssel és helyi palackozás után szállítanák Kanadába és az Egyesült Államokba, ahol az első ilyen minták gyorsan elkeltek a kereskedelmi hálózatban. tasztikus” mennyiségű társadalmi munkáért. Az idén folytatódik Egyvalamit nem sikerült befejezni a múlt évben: az ABC-áruház építé­sét. Ennek több oka van. Lassú a ki­vitelező, bár minőségileg jó munkát végez, és hibák csúsztak a szervezés­be is. Guzsván Gusztáv, a Kecel és Vidéke Áfész elnöke határozottan ígérte, hogy március 15-én felavat­hatják a lakosság által nagyon várt ABC-t is. A község fejlesztése — bár szeré­nyebben — az idén folytatódik. Ót intézmény gázfűtést kap, útkorsze­rűsítéseket végeznek, megnyílik a tájház és oda költözik a községi könyvtár is. Lehetőség nyűik arra, hogy 1990-ben szállást nyújtó hét­közi otthonnal bővítsék az idősek klubját. Az elnöki beszámoló után vála­szoltak az írásban beadott, valamint a gyűlésen elhangzott kérdésekre, felszólalásokra. Ezek közül is érde­mes megemlíteni néhányat. Lei Fe­renc párttitkártól azt kérdezték, hogy van-e akadálya alternatív helyi szervezetek alakításának? A válasz: nincs akadálya, hiszen országszerte alakulnak üyen szervezetek és Csá­szártöltés ebben az országban van. Ha lesz üyen szervezet, a pártbizott­ság helyiséget is szívesen felkínál működéséhez a saját székházában. A körzeti megbízott a közrenddel kapcsolatos kérdésekre válaszolt, Utry Zoltán, a község katolikus plé­bánosa pedig felszólalásában beje­lentette: január végéig tartó gyűjtést szerveznek hívőktől és nem hívőktől az erdélyi menekültek megsegítésé­re. Alakuljon bizottság Némi vitát váltott ki a második világháború áldozatai emlékművé­nek álh'tásával kapcsolatos huzavo­na felvetése. Kiderült, hogy az em­lékmű felállítását különböző szintű, egymásnak is ellentmondó bürokra­tikus rendelkezések akadályozzák. Ezért javasolták: alakuljon emlék­mű-előkészítő bizottság. A kezde­ményezést mindenki helyesléssel fo­gadta. A bizottság elnökévé Hómon Antalt, a községi népfrontbizottság elnökhelyettesét választotta meg a falugyűlés, közfelkiáltással. Ugyan­akkor felkérték Csipkó Sándor or­szággyűlési képviselőt is; a megfele­lő helyeken támogassa az ügyet. Végül felszólalt Csipkó Sándor is, aki ígéretet tett a segítségre. Meg­döbbenését fejezte ki, hogy a több mint negyven éve történt vérzivatar áldozatai emlékművének a felállítá­sa még ma is akadályba ütközik. Ez­után az alternatív szervezetek, pár­tok alapításával kapcsolatban fej­tette ki véleményét. Felhívta a figyel­met az Országgyűlés legutóbbi dön­tésére, miszerint az úgynevezett párttörvényt még ez év augusztusáig megalkotják- Szükségesnek tartja a kapcsolattartást az alternatívokkal, agrárkérdésekben is. Szerinte külö­nös figyelmet érdemel a Veres Péter Társaság, mert nyűt, a társadalom számára hasznos programmal lépett színre. Szövetkezeti vezetőként ő is kapcsolatot teremtett a társasággal. Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents