Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 21. szám

/ SZOCIÁLPOLITIKÁNK JELENE Nő a szegények száma A szegénység ismét jelen van Magyarországon. Mindez a súlyos gazdasági válság kísérő tünete, amit „kezelni” kellene. Hogyan? A szociálpolitikai gyakor­lat egyre több kérdést vet föl, keresik a kiutat a mai zsákutcából. Nem is olyan régen ezt állítottuk: a szocia­lizmusban nincs szükség szociálpolitikára. A valóság azonban bebizonyította: a társadalomban egyre növek­szik azoknak a száma, akik szegényebbek az átlagnál, s mindinkább a társadalom peremére csúsznak, ahon­nan visszakerülni — az esélyegyenlőtlenség állandó növekedése miatt is — szinte lehetetlen. Mit lehetne tenni? Hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten? Egyebek közt erről is szó esik Kecskeméten, az oktatási igazgatóság központjában, a hét elején kezdődött és egész héten tartó szociálpolitikai továbbképzésen. # Az előadásokat felveszik videokazettákra, amelyeket igény esetén az oktatási igazgatóság másoknak is átad. Meghívottak mindazok — tanácsi dolgozók, vöröskeresztes titkárok, plé­bánosok, országgyűlési képviselők —, akik segíteni tudnak az állampolgárok­nak, akár egyéni gondjaik megoldásá­ban, akár szerveződésükben. A to­vábbképzés résztvevői a hét folyamán előadásokat hallgatnak meg például a szociálpolitika fejlesztésének akadálya­iról, a társadalombiztosítás reformjá­ról, a cigányság szociális problémáiról, a segélyezés gyakorlatáról, valamint a foglalkoztatás gondjairól és a munka­nélküliségről. Az első napon az ELTE szociálpoli­tikai csoportjának vezetője, Ferge Zsu­zsa szociológus a szociálpolitika elő­történetével ismertette meg a résztve­vőket, majd a nap második részében A szociálpolitika fejlesztésének problé­mái a mai magyar társadalomban cím­mel tartott előadást. — A társadalom egyharmada egyre szegényebb, kétharmada viszont jól él — mondta egyebek közt Ferge Zsuzsa. Megvalósulóban van az egyharmados—kétharmados társa­dalom képe, amelyben a szegény egyre szegényebb lesz, hiszen az adózás és az áremelések jobban érintik, mint a gazdagab­bat. Még az adósáv-változtatás is a jó keresetű embereket szolgálta, mert míg tavaly egy bruttó hatezer, nettó négyezer­nyolcszáz forintos fizetés az idén csak négyezer-kilencszázhu­szonkettőre nőtt, addig egy tavalyi bruttó negyvenezer, nettó huszonnégyezer-négyszáztizenhét forintos kereset huszon- hatezer-ketszáznyolcvan forintra emelkedett. A kamatok emelésével szintén a jobbmódúak — akiknek pénzük van a bankban —jártak jól, ugyanis sikerült a pénzük értékállósá­gát biztosítani. Nem vitas, a szegényekre hárítják a terheket. Miért? Az állam pénzügyi szempontjai úrrá lettek minden más érdek felett. így következhetett be egy olyan áremelés, amely­nek nincsenek kiszámítva a társadaími következményei, s a gazdaságban is sajátos következményeket eredményez. — Lehetetlen olyan társadalomban élni — állapította meg Ferge Zsuzsa —, amit csak a piac, a verseny integrál. Az ilyen társadalomban egy csomo érték leépül, s ezáltal saját jövőjét eszi meg. A neves szociológus a jelen helyzet ismertetése után a járható utat is felvázolta. Én egy integrált társadalomban szeretnék élni — kezdte —, amely sokféle integráló elvre — nem csak a piaci mechanizmusra — épül, amely társada­lomban komolyan veszik a szabadságot, egyenlőséget, biz­tonságot ... Ez a társadalom úgy működik, hogy a kisebb és nagyobb szolidaritásokat megszünteti. A nagy történelmi változások következtében az egyén sorsa valóban jobb lett, sokak helyzete javult. A sorsjavítást azonban mindig egyéni sikerként lehetett megélni, kollektív és szolidarítatív eszközei megszűntek, most kezdenek kialakulni. , Alapvető értéknek tartom a biztonságot — hangsú­lyozta Ferge Zsuzsa. A cél: a társadalmi tagsághoz az egyéni és együttes élethez szükséges igényeket kielégíteni piaci és nem piaci módon. A kérdés: mi kerüljön a nem piaci szférá­ba? Ezt ne egy hatalmi központ mondja ki, hanem az állam­polgárok együtt, egyeztetve döntsék el. A továbbképzés első napja vitával, beszélgetéssel zárult. Benke Márta SZÁZEGYNAPOS SZEZON Befejeződött a cukorgyártás Tompa: másfél millió utas Nagyobb forgalom, több valuta A cukorgyárakban befejeződött a tavalyi termés feldolgozása; a szezon az előző évinél valamivel tovább, 101 napig tartott. Jeiter János, a Cukoripari Közös Válla­lat igazgatója elmondta: a cukor­ipar tizenegy vállalatának 12 gyára 10 ezer hektáron termelt, 4 millió 200 ezer tonna répát dolgozott fel, és ebből összesen 476 ezer tonna cukrot állított elő. Ez a mennyiség mintegy 14 ezer tonnával kevesebb az előző szezonban termelt cukor­nál, ez azonban a hazai fogyasztók ellátását és az élelmiszeripar gyára­inak alapanyag-utánpótlását nem zavarja. A cukorgyárak a mező- gazdasági nagyüzemektől az előző évinél 200 ezer tonnával több répát vásároltak fel, ám — az aszály és a kora őszi, novemberi fagyos idő­szak következtében — a répa mi­nősége rosszabb, cukortartalma kisebb volt. A gyárak a cukor előállításához szükséges anyagokat, eszközöket, időben beszerezték. A feldolgozási idényben sikerült megoldaniuk az iparag sókéves gondját: a Papír­ipari Vállalat csepeli és nyíregyházi gyára—szovjet cellulóz felhaszná­lásával — elegendő mennyiségű zsákot bocsátott rendelkezésükre. A cukoripar tavaly 455 ezer ton­na cukrot értékesített belföldön. A lakosság fogyasztása némileg visszaesett; az 1987. évi 297 ezer tonnával szemben 235 ezer tonna cukor kelt el. A terméket használó élelmiszer-ipari vállalatok az előző évinél viszont valamivel többet vettek át. A vállalatok — az Agr- impex, illetve a Hungarotex Kül­kereskedelmi Vállalat közreműkö­désével — az előző évinél ötször több, összesen 63 ezer tonna cuk­rot exportáltak, s ezzel több mint 14 millió dollár árbevételt értek el. A cukorgyárak folyamatosan kötik a termelési szerződéseket a mezőgazdasági nagyüzemekkel. A legutóbbi összesítés szerint a ter­vezett vetésterület csaknem há­romnegyedére, mintegy 75-76 ezer hektárra már leszerződtek. A cu­korrépa felvásárlási alapára az idén 8,5 százalékkal magasabb, ez­zel részben a mezőgazdasági üze­mek növekvő költségterheit igyek­szenek ellensúlyozni. (Tudósítónktól) A világútle­vél birtokosai a nyugati határ­kapukat rohamozták elsősor­ban 1988-ban, s közülük keve­sen utaztak Jugoszláviába. En­nek jólismert őka az volt, hogy szeptember végéig a Jugoszlávi­ába utazó magyar állampolgá­roknak 3000 forint értékű kon­vertibilis valutát az egyéni kere­tükből kelleit igénybe venni. Az oda utazó honfitársaink száma ezért kilenc hónap alatt 70 szá­zalékkal csökkent, az előző év hasonló időszakához képest. Központi intézkedésre 1988. október 1-jén a külföldre uta­zás feltételei tovább javultak, aminek hatására a tompái ha­tárkapuban is rohamosan nö­vekedett a Jugoszláviába utazó magyarok száma. A múlt ' évben összesen 632000 magyar, 418 000 ju­goszláv, 285 000 más szocialista országbeli és 158 330 nem szo­cialista országbeli állampolgár vette igénybe a tompái határál­lomást. Több NSZK-beli, gö­rög, török, holland, svéd, ame­rikai, angol és francia érkezett, mint 1987-ben. Tavaly 1 494 000 személy útlevelét ke­zelték a határőrök. A növeke­dés két és fél százalékos volt. A nyugati országokból 17,4, Jugoszláviából 14, más szoci­alista országokból 27 százalék­kal érkeztek többen, mint az előző évben. Ugyanakkor 17,8 százalékkal csökkent a kiutazó magyarok száma. Három és fél százalékkal emelkedett a járműforgalom. Különösen a tőkés országok évről évre terebélyesedő kami- onszolgálata, továbbá a ma­gyarok, osztrákok és jugoszlá- vok által kedvelt szervezett au­tóbuszos utazás éreztette hatá­sát. összesen 57 200 kamion, 3522 busz gördült át a tornyai határállomáson. A kamionok száma 32, a buszoké 77 száza­lékkal volt több, mint 1987- ben. Vízumkiadásból, a belépő gépjárművek (útadójából, vámbevételből stb. 52 millió 600 ezer forint (87 százaléka ke­ményvaluta) folyt be a népgaz­daság javára 1988-ban. Ezt az összeget az ott dolgozó vám­őrök és határőrök „termelték”. Varga Lajos határőr őrnagy parancsnok és Horváth Zolidat vámparancsnok elmondta, hogy a kiutazásra jelentkező magyar állampolgárok közül sokan hiányosan készültek fel a határátlépésre. Érvénytelen volt az útlevelük, nem rendel­keztek valutakiviteli engedély- lyel vagy statisztikai lappal, gépkocsijukról hiányzott az ál­lamjelzés, sérült gépkocsijukról az illetékes rendőrhatóságtól nem kértek igazolást, a vám­áru- vagy devizaérték-nyilatko- zatot indokolt esetben sem töl­tötték ki. Mintegy négyezer utasnál tilalmi listán szereplő árucikket fedtek fel. öten tiltott határátlépést kíséreltek meg. Különböző okok miatt mintegy ezer utast vissza kellett utasíta­ni a határról. A felelőtlen ma- gatartású utasok lassították a határátkelőhelyek forgalmát, s növelték a tisztességes állam­polgárok várakozási idejét A vámparancsnok elmondta, hogy az új rendelkezés szerint a kiutazó magyar állampolgá­roknak 1989. január 1. óta sze­mélyenként 4000 forint értékű konvertibilis valutát szabad magukkal vinni külföldre enge­dély nélkül. A forintcsekk kivi­tele — ami a hazaérkezéskor bármelyik pénzintézetnél be­váltható — továbbra sincs kor­látozva. A két parancsnok kéri a külföldre készülő magyaro­kat: mielőtt bármelyik határál­lomásra elindulnának, ismerjék meg a ki- és beutazás feltételeit és követelményeit. A szükséges tudnivalókról bármelyik útle­vélosztályon vagy vámhivatal­ban dolgozók szívesen és pon­tosan tájékoztatják az érdeklő­dőket. _ Gazsó Béla 1989. január 25. • PETŐFI NÉPE • 3 HNF- ÉS MDF-KÉPVISELŐK VITÁJA Milyen legyen a népfront? „Az ilyen demagóg szövegekből elegük van az embereknek’ A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. október 11-ei iW^n áttekintette a mozgalom helyzetét, a politikai intézményrendszerben betöl­tött szerepét, feladatait és kialakította javaslatát a megújulásra, a népfront további tennivalóira. A dokumentumot országos vitára bocsátották. Kecskeméten a napokban foglalko­zott a témával a népfront megyei köz­jogi társadalmi bizottsága. Elfogadták a meghívást a Magyar Demokrata Fó­rum megyebeli szervezetei, s részt vett az ülésen a megyei pártbizottság képvi­selője is. Dr. Abrahám István, a közjogi bizottság elnöke köszöntötte a résztve­vőket, kérve véleményeik legőszintébb kinyilatkoztatását. Ebben aztán nem is volt hiány, kertelés nélküli vitafórum' volt 'ez a javából, s az elhangzottak végeredményeként Bátayné dr. Mácsai Anikó, a közjogi bizottság titkára kije­lentette — mást aligha tehetett —, ja­vasolják a megyei népfrontbizottság­nak, hogy a mozgalom megújulására kiadott dokumentumot ebben a meg­fogalmazásban utasítsa vissza. Miért? Kiderül ez a felszólalásokból, melyeknek a lényege az alábbiakban összegezhető. Elsőként kért szót dr. Kozma Huba, a Magyar Demokrata Fórum kiskun- majsai vezetőségének tagja, aki kiáb­rándítónak bélyegezte a népfront prog­ramjavaslatának azt a kitételét, hogy a népfront elengedhetetlennek tartja „in­tegrálóképességének növelését”. Nem éppen hízelgő szavait a következőkép­pen indokolta: „Már megint integrálni akarnak bennünket? Hogy aztán ismét a szom­szédból és a magyar közelmúltból oly ismerős fogalmat kölcsönözve :— könnyebben homogenizálhassanak? Ilyen lassan szűnnek meg a régi refle­xek? Úgy tűnik, igen. Erről győz meg egy újabb mondata a javaslatnak: „Ál­lásfoglalásunk ismeretében dönthetnek régi, kipróbált partnerszervezeteink s az új szerveződések, hogy milyen fokon és milyen témákban kívánnak részesei lenni a Hazafias Népfrontnak, mint a szocialista pluralizmus intézményé­nek”. Honnan veszi a népfront ehhez a társadalmi felülemelkedéshez a hitet? Eddigi — az „erőátviteli szíj” szerepét sem tagadható — történetéből? Az or­szággyűlési választások csalás- és bot­ránymentes lebonyolításának biztos tudatából..,.? Miből gondolják a vita­irat szerzői, hogy mi, „alternatívok”, akiket nemrég még nacionalistáknak bélyegeztek, nem vállalunk nemzeti fel­adatokat programjainkban? Miért akaija ezt a népfront helyettünk vállal­ni? Addig nem lesz igazi hitele ennek a megújulni szándékozó mozgalomnak, míg ki nem állja a tagtoborzás tüzes- vaspróbáját, amíg nem mutatja meg igazi arcát, amíg csak egyesíteni akar. Mikulás Ferenc az MDF kecskeméti szervezetének képviseletében hasonló­an vélekedett és ő is határozottan kije­lentette: a szervezetnek nincs szándéká­ban sem a népfronthoz, sem más szer­vezethez csatlakozni, különösen nem a Demokrata Fórum országos értekezle­te előtt. Az MDF kiskunhalasi szervezetét képviselő Németh B. László a népfront közjogi szerepével kapcsolatban hang­súlyozta: nem tartható az a módszer, hogy a választásokat ugyanaz a moz­galom szervezi, amely a jelöléseket is végzi. Nagy Zoltánná orgoványi népfront- aktivista kereken kijelentette: nem ér­tik az emberek a népfrontprogramot, nem tudják kihámozni belőle, hogy mi a feladata. Ez a népfront, mondotta, ma már olyan a településeken, mint a bábu: azt csinálja, amit mondanak ne­ki. Eluralkodott az emberekben a kö­zömbösség, a bizonytalanság, s mind­egy, hogy ezen ki segít, csak segítsen. Hozzátette: az együttműködést azért szorgalmazni kell. A Bács-Kiskun megyei pártbizottság képviseletében dr. Magyar László is úgy vélekedett, hogy nagyon rossz a Hazafias Népfront új programjavasla­ta. Nem veszi például figyelembe, hogy ma már—s a jövőt illetően méginkabb — többpártrendszerben kell gondol­kodni és ennek megfelelően kell megfo­galmazni programját. A népfrontnak az a törekvése sem reális, hogy mindent magára akar vállalni, mert az hibákhoz vezethet. Dr. Pánczél Gyula, a kecskeméti MDF-szervezet tagja kifejtette egyebek között, hogy a megújulás a népfront­nak is, a pártnak is a saját dolga, nem lehet elvárni, hogy az MDF bárki­nek a nyakába boruljon, hiszen a de­mokrata fórumosok nem értenek egyet az eddigi népfrontpolitikaval. z jnozgalom szerintük, elvwzitette lutel^, így az együttműködés mit sem segi a'tömegeken, mert mindenfele^ ződés annyit ér, amilyen tonJe® . van. Az MDF nem népfrontóUenes. de egyedül kell megújulnia. E^ebkent már senki se tudja, hogy J a megújulást és ki gondolja komolyan. Batayné dr. Mácsai Anikó: „Mi nem azt váijuk, hogy önök újítsanak meg minket, hanem azt, hogv mondjanak őszinte kritikát, amit egyébként — örömmel tapasztalom — most meg is kapunk. Szabó István kalocsai népfrontos szerint a mozgalomnak az első felvoná­sa „lejárt”, s ha nem képes egyedül megújulni, akkor vége. Ezt a progra­mot nem lett volna szabad kiadni, az ilyen demagóg szövegekből elegük van az embereknek. A népfrontnak önálló programmal kell támogatni a kibonta­kozást, teljesen függetlenné kell válnia, esetleg tagsággal, hogy azonnal reagál­ni tudjon minden társadalmi jelenség­re. Közeledik március 15-e, s még nem látni semmiféle készülődést se a nép­front, se a KISZ részéről. Ez hiba. Fel kell hívni a fiatalság és a társadalom többi rétegének a figyelmét: készülje­nek méltóképpen legnagyobb nemzeti ünnepünkre. Dr. Pethő Jenő bizottsági tag kifej­tette, hogy minden pártnak, mozga­lomnak csak akkor van sikere, ha érde­keket képvisel, ha nem az egész nép sorsát próbálja magára vállalni. A népfrontnak eddig még senki által meg nem fogalmazott programot kell kidolgoznia. Dr. Gombás Tibomé: „A programról az a véleményem, hogy az egy nagy semmi”. Dr. Winkler László: „Ez prog­ram? Negyven éve ugyanezeket a sza­vakat hallom. Értsünk már végre szót egymással”. Nagy Zoltánne: „Bármi­lyen is a mi programunk, ismertetjük, de mi az MDF programja, azt nem tudják az emberek, akkor hogyan ad­nak nekik választási lehetőséget?” Bá­tayné dr. Mácsai Anikó: „Most a mi munkánkról beszélünk, azért hívtuk ide a Magyar Demokrata Fórum kép­viselőit”. _ , Ezután dr. Szentkirályi László erősí­tette meg azt a sokak által hangoztatott véleményt, hogy a népfrontnak teljes függetlenségre, a jó értelemben vett el­lenzékiségre van szükségé a mindenko­ri hatalommal szemben. Legyen a nép­front tükre a hatalomnak, hangsúlyoz­ta mert ennek hiánya okozta a problé­mákat Programok eddig is voltak, gyönyörű szavakkal, de cselekvés nem volt mögöttük. __ E z a fórum egységesen ellenezte a Hazafias Népfront Országos Tanacsa által kiadott megújulási programjavas- fatot. Megköszönték az MDF-szerve- zetek képviselőinek őszinteségét, akik Szál hagyták el a temet, hogy a pár­beszédre továbbra ,s ke«el^ RESZVENYTARSASAGI FORMÁBAN Lakást épít a vasmű Újszerű vállalkozásba kezd szociál­politikai kiadásainak szinten tartására a Dunai Vasmű: bérlakások és szálloda építését tervezi, azok üzleti hasznának egy részét szociálpolitikai juttatásokra fordítja. Tóth Béla gazdasági igazgatóhelyet­tes az MTI tudósítójának elmondta, hogy hamarosan megalakul a Duna Menti Regionális Lakásépítő Rész­vénytársaság, amelynek a tagjai között — az előzetes tárgyalások szerint — a Dunai Vasmű mellett ott lesz a Duna­újvárosi Városi Tanács, az OTP, a Pa­píripari Vállalat és a BVM Dunaújvá­rosi Gyára, valamint a 26-os Állami Építőipari Vállalat. A részvénytársaság négy év alatt 600 összkomfortos egy- négy szobás, garázsos, bérelhető ott­hon felépítését tervezi. A lakásokat nemcsak a részvénytársaságba tömö­rült vállalatok, intézmények dolgozói bérelhetik majd ki, hanem meghatáro­zott időre bárki, s 15 évi bennlakás után meg is vásárolhatja. A bérleti díj egy részét vagy egészét — szociálpoliti­kai támogatásként — átvállalhatják a vállalatok is. A részvénytársaság a megalakulást követően azonnal meg­kezdi az építtettést, és jövőre már 150 összkomfortos otthont hoznak tető alá. A Dunai Vasmű szakemberei által kidolgozott lakáshoz juttatási koncep­ciónak több előnye van. A részvény- társaságba belépett vállalatok tőkéje a vállalati vagyon része marad, s megőrzi az értékét. Lehetővé válik a lakásgaz­dálkodás javítása, az albérleti dijak le­törése. A korábbinál több dolgozó jut­hat — elő takarékossági kötelezettség nélkül — korszerű otthonhoz. A szociálpolitikai juttatások szinten tartását segíti a Dunai Vasmű szállodá­jának a felépítése is. A nagyvállalat Dunaföldváron háromcsillagos tran­zithotel építését tervezi. A szálloda mű­ködtetésével gazdaságosabbá válhat majd a vasmű munkásszállásainak és vállalati üdülőinek a fenntartása, a szálloda színvonalához már nem illő felszerelés egy részét ugyanis azokban tudják majd hasznosítani. *»o tt rtiuvan tutNOvtu wnm *“•* Ha/jyOT, Unml nap í™3?í»S^aSÍ!í?eW ,0J?,OShatár. azámontartarfa "m 0nnek hall alävade. awcor szíveskedjen beszerezni azokat. ^ IÍau0?* ml tartozunK és azt nem a munkál- Ä mÍe!Őbb adja fel P°stára be­Sisr*““ • Üdvözlettel: ff. ■r?\ / /

Next

/
Thumbnails
Contents