Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-25 / 21. szám
/ SZOCIÁLPOLITIKÁNK JELENE Nő a szegények száma A szegénység ismét jelen van Magyarországon. Mindez a súlyos gazdasági válság kísérő tünete, amit „kezelni” kellene. Hogyan? A szociálpolitikai gyakorlat egyre több kérdést vet föl, keresik a kiutat a mai zsákutcából. Nem is olyan régen ezt állítottuk: a szocializmusban nincs szükség szociálpolitikára. A valóság azonban bebizonyította: a társadalomban egyre növekszik azoknak a száma, akik szegényebbek az átlagnál, s mindinkább a társadalom peremére csúsznak, ahonnan visszakerülni — az esélyegyenlőtlenség állandó növekedése miatt is — szinte lehetetlen. Mit lehetne tenni? Hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten? Egyebek közt erről is szó esik Kecskeméten, az oktatási igazgatóság központjában, a hét elején kezdődött és egész héten tartó szociálpolitikai továbbképzésen. # Az előadásokat felveszik videokazettákra, amelyeket igény esetén az oktatási igazgatóság másoknak is átad. Meghívottak mindazok — tanácsi dolgozók, vöröskeresztes titkárok, plébánosok, országgyűlési képviselők —, akik segíteni tudnak az állampolgároknak, akár egyéni gondjaik megoldásában, akár szerveződésükben. A továbbképzés résztvevői a hét folyamán előadásokat hallgatnak meg például a szociálpolitika fejlesztésének akadályairól, a társadalombiztosítás reformjáról, a cigányság szociális problémáiról, a segélyezés gyakorlatáról, valamint a foglalkoztatás gondjairól és a munkanélküliségről. Az első napon az ELTE szociálpolitikai csoportjának vezetője, Ferge Zsuzsa szociológus a szociálpolitika előtörténetével ismertette meg a résztvevőket, majd a nap második részében A szociálpolitika fejlesztésének problémái a mai magyar társadalomban címmel tartott előadást. — A társadalom egyharmada egyre szegényebb, kétharmada viszont jól él — mondta egyebek közt Ferge Zsuzsa. Megvalósulóban van az egyharmados—kétharmados társadalom képe, amelyben a szegény egyre szegényebb lesz, hiszen az adózás és az áremelések jobban érintik, mint a gazdagabbat. Még az adósáv-változtatás is a jó keresetű embereket szolgálta, mert míg tavaly egy bruttó hatezer, nettó négyezernyolcszáz forintos fizetés az idén csak négyezer-kilencszázhuszonkettőre nőtt, addig egy tavalyi bruttó negyvenezer, nettó huszonnégyezer-négyszáztizenhét forintos kereset huszon- hatezer-ketszáznyolcvan forintra emelkedett. A kamatok emelésével szintén a jobbmódúak — akiknek pénzük van a bankban —jártak jól, ugyanis sikerült a pénzük értékállóságát biztosítani. Nem vitas, a szegényekre hárítják a terheket. Miért? Az állam pénzügyi szempontjai úrrá lettek minden más érdek felett. így következhetett be egy olyan áremelés, amelynek nincsenek kiszámítva a társadaími következményei, s a gazdaságban is sajátos következményeket eredményez. — Lehetetlen olyan társadalomban élni — állapította meg Ferge Zsuzsa —, amit csak a piac, a verseny integrál. Az ilyen társadalomban egy csomo érték leépül, s ezáltal saját jövőjét eszi meg. A neves szociológus a jelen helyzet ismertetése után a járható utat is felvázolta. Én egy integrált társadalomban szeretnék élni — kezdte —, amely sokféle integráló elvre — nem csak a piaci mechanizmusra — épül, amely társadalomban komolyan veszik a szabadságot, egyenlőséget, biztonságot ... Ez a társadalom úgy működik, hogy a kisebb és nagyobb szolidaritásokat megszünteti. A nagy történelmi változások következtében az egyén sorsa valóban jobb lett, sokak helyzete javult. A sorsjavítást azonban mindig egyéni sikerként lehetett megélni, kollektív és szolidarítatív eszközei megszűntek, most kezdenek kialakulni. , Alapvető értéknek tartom a biztonságot — hangsúlyozta Ferge Zsuzsa. A cél: a társadalmi tagsághoz az egyéni és együttes élethez szükséges igényeket kielégíteni piaci és nem piaci módon. A kérdés: mi kerüljön a nem piaci szférába? Ezt ne egy hatalmi központ mondja ki, hanem az állampolgárok együtt, egyeztetve döntsék el. A továbbképzés első napja vitával, beszélgetéssel zárult. Benke Márta SZÁZEGYNAPOS SZEZON Befejeződött a cukorgyártás Tompa: másfél millió utas Nagyobb forgalom, több valuta A cukorgyárakban befejeződött a tavalyi termés feldolgozása; a szezon az előző évinél valamivel tovább, 101 napig tartott. Jeiter János, a Cukoripari Közös Vállalat igazgatója elmondta: a cukoripar tizenegy vállalatának 12 gyára 10 ezer hektáron termelt, 4 millió 200 ezer tonna répát dolgozott fel, és ebből összesen 476 ezer tonna cukrot állított elő. Ez a mennyiség mintegy 14 ezer tonnával kevesebb az előző szezonban termelt cukornál, ez azonban a hazai fogyasztók ellátását és az élelmiszeripar gyárainak alapanyag-utánpótlását nem zavarja. A cukorgyárak a mező- gazdasági nagyüzemektől az előző évinél 200 ezer tonnával több répát vásároltak fel, ám — az aszály és a kora őszi, novemberi fagyos időszak következtében — a répa minősége rosszabb, cukortartalma kisebb volt. A gyárak a cukor előállításához szükséges anyagokat, eszközöket, időben beszerezték. A feldolgozási idényben sikerült megoldaniuk az iparag sókéves gondját: a Papíripari Vállalat csepeli és nyíregyházi gyára—szovjet cellulóz felhasználásával — elegendő mennyiségű zsákot bocsátott rendelkezésükre. A cukoripar tavaly 455 ezer tonna cukrot értékesített belföldön. A lakosság fogyasztása némileg visszaesett; az 1987. évi 297 ezer tonnával szemben 235 ezer tonna cukor kelt el. A terméket használó élelmiszer-ipari vállalatok az előző évinél viszont valamivel többet vettek át. A vállalatok — az Agr- impex, illetve a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével — az előző évinél ötször több, összesen 63 ezer tonna cukrot exportáltak, s ezzel több mint 14 millió dollár árbevételt értek el. A cukorgyárak folyamatosan kötik a termelési szerződéseket a mezőgazdasági nagyüzemekkel. A legutóbbi összesítés szerint a tervezett vetésterület csaknem háromnegyedére, mintegy 75-76 ezer hektárra már leszerződtek. A cukorrépa felvásárlási alapára az idén 8,5 százalékkal magasabb, ezzel részben a mezőgazdasági üzemek növekvő költségterheit igyekszenek ellensúlyozni. (Tudósítónktól) A világútlevél birtokosai a nyugati határkapukat rohamozták elsősorban 1988-ban, s közülük kevesen utaztak Jugoszláviába. Ennek jólismert őka az volt, hogy szeptember végéig a Jugoszláviába utazó magyar állampolgároknak 3000 forint értékű konvertibilis valutát az egyéni keretükből kelleit igénybe venni. Az oda utazó honfitársaink száma ezért kilenc hónap alatt 70 százalékkal csökkent, az előző év hasonló időszakához képest. Központi intézkedésre 1988. október 1-jén a külföldre utazás feltételei tovább javultak, aminek hatására a tompái határkapuban is rohamosan növekedett a Jugoszláviába utazó magyarok száma. A múlt ' évben összesen 632000 magyar, 418 000 jugoszláv, 285 000 más szocialista országbeli és 158 330 nem szocialista országbeli állampolgár vette igénybe a tompái határállomást. Több NSZK-beli, görög, török, holland, svéd, amerikai, angol és francia érkezett, mint 1987-ben. Tavaly 1 494 000 személy útlevelét kezelték a határőrök. A növekedés két és fél százalékos volt. A nyugati országokból 17,4, Jugoszláviából 14, más szocialista országokból 27 százalékkal érkeztek többen, mint az előző évben. Ugyanakkor 17,8 százalékkal csökkent a kiutazó magyarok száma. Három és fél százalékkal emelkedett a járműforgalom. Különösen a tőkés országok évről évre terebélyesedő kami- onszolgálata, továbbá a magyarok, osztrákok és jugoszlá- vok által kedvelt szervezett autóbuszos utazás éreztette hatását. összesen 57 200 kamion, 3522 busz gördült át a tornyai határállomáson. A kamionok száma 32, a buszoké 77 százalékkal volt több, mint 1987- ben. Vízumkiadásból, a belépő gépjárművek (útadójából, vámbevételből stb. 52 millió 600 ezer forint (87 százaléka keményvaluta) folyt be a népgazdaság javára 1988-ban. Ezt az összeget az ott dolgozó vámőrök és határőrök „termelték”. Varga Lajos határőr őrnagy parancsnok és Horváth Zolidat vámparancsnok elmondta, hogy a kiutazásra jelentkező magyar állampolgárok közül sokan hiányosan készültek fel a határátlépésre. Érvénytelen volt az útlevelük, nem rendelkeztek valutakiviteli engedély- lyel vagy statisztikai lappal, gépkocsijukról hiányzott az államjelzés, sérült gépkocsijukról az illetékes rendőrhatóságtól nem kértek igazolást, a vámáru- vagy devizaérték-nyilatko- zatot indokolt esetben sem töltötték ki. Mintegy négyezer utasnál tilalmi listán szereplő árucikket fedtek fel. öten tiltott határátlépést kíséreltek meg. Különböző okok miatt mintegy ezer utast vissza kellett utasítani a határról. A felelőtlen ma- gatartású utasok lassították a határátkelőhelyek forgalmát, s növelték a tisztességes állampolgárok várakozási idejét A vámparancsnok elmondta, hogy az új rendelkezés szerint a kiutazó magyar állampolgároknak 1989. január 1. óta személyenként 4000 forint értékű konvertibilis valutát szabad magukkal vinni külföldre engedély nélkül. A forintcsekk kivitele — ami a hazaérkezéskor bármelyik pénzintézetnél beváltható — továbbra sincs korlátozva. A két parancsnok kéri a külföldre készülő magyarokat: mielőtt bármelyik határállomásra elindulnának, ismerjék meg a ki- és beutazás feltételeit és követelményeit. A szükséges tudnivalókról bármelyik útlevélosztályon vagy vámhivatalban dolgozók szívesen és pontosan tájékoztatják az érdeklődőket. _ Gazsó Béla 1989. január 25. • PETŐFI NÉPE • 3 HNF- ÉS MDF-KÉPVISELŐK VITÁJA Milyen legyen a népfront? „Az ilyen demagóg szövegekből elegük van az embereknek’ A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. október 11-ei iW^n áttekintette a mozgalom helyzetét, a politikai intézményrendszerben betöltött szerepét, feladatait és kialakította javaslatát a megújulásra, a népfront további tennivalóira. A dokumentumot országos vitára bocsátották. Kecskeméten a napokban foglalkozott a témával a népfront megyei közjogi társadalmi bizottsága. Elfogadták a meghívást a Magyar Demokrata Fórum megyebeli szervezetei, s részt vett az ülésen a megyei pártbizottság képviselője is. Dr. Abrahám István, a közjogi bizottság elnöke köszöntötte a résztvevőket, kérve véleményeik legőszintébb kinyilatkoztatását. Ebben aztán nem is volt hiány, kertelés nélküli vitafórum' volt 'ez a javából, s az elhangzottak végeredményeként Bátayné dr. Mácsai Anikó, a közjogi bizottság titkára kijelentette — mást aligha tehetett —, javasolják a megyei népfrontbizottságnak, hogy a mozgalom megújulására kiadott dokumentumot ebben a megfogalmazásban utasítsa vissza. Miért? Kiderül ez a felszólalásokból, melyeknek a lényege az alábbiakban összegezhető. Elsőként kért szót dr. Kozma Huba, a Magyar Demokrata Fórum kiskun- majsai vezetőségének tagja, aki kiábrándítónak bélyegezte a népfront programjavaslatának azt a kitételét, hogy a népfront elengedhetetlennek tartja „integrálóképességének növelését”. Nem éppen hízelgő szavait a következőképpen indokolta: „Már megint integrálni akarnak bennünket? Hogy aztán ismét a szomszédból és a magyar közelmúltból oly ismerős fogalmat kölcsönözve :— könnyebben homogenizálhassanak? Ilyen lassan szűnnek meg a régi reflexek? Úgy tűnik, igen. Erről győz meg egy újabb mondata a javaslatnak: „Állásfoglalásunk ismeretében dönthetnek régi, kipróbált partnerszervezeteink s az új szerveződések, hogy milyen fokon és milyen témákban kívánnak részesei lenni a Hazafias Népfrontnak, mint a szocialista pluralizmus intézményének”. Honnan veszi a népfront ehhez a társadalmi felülemelkedéshez a hitet? Eddigi — az „erőátviteli szíj” szerepét sem tagadható — történetéből? Az országgyűlési választások csalás- és botránymentes lebonyolításának biztos tudatából..,.? Miből gondolják a vitairat szerzői, hogy mi, „alternatívok”, akiket nemrég még nacionalistáknak bélyegeztek, nem vállalunk nemzeti feladatokat programjainkban? Miért akaija ezt a népfront helyettünk vállalni? Addig nem lesz igazi hitele ennek a megújulni szándékozó mozgalomnak, míg ki nem állja a tagtoborzás tüzes- vaspróbáját, amíg nem mutatja meg igazi arcát, amíg csak egyesíteni akar. Mikulás Ferenc az MDF kecskeméti szervezetének képviseletében hasonlóan vélekedett és ő is határozottan kijelentette: a szervezetnek nincs szándékában sem a népfronthoz, sem más szervezethez csatlakozni, különösen nem a Demokrata Fórum országos értekezlete előtt. Az MDF kiskunhalasi szervezetét képviselő Németh B. László a népfront közjogi szerepével kapcsolatban hangsúlyozta: nem tartható az a módszer, hogy a választásokat ugyanaz a mozgalom szervezi, amely a jelöléseket is végzi. Nagy Zoltánná orgoványi népfront- aktivista kereken kijelentette: nem értik az emberek a népfrontprogramot, nem tudják kihámozni belőle, hogy mi a feladata. Ez a népfront, mondotta, ma már olyan a településeken, mint a bábu: azt csinálja, amit mondanak neki. Eluralkodott az emberekben a közömbösség, a bizonytalanság, s mindegy, hogy ezen ki segít, csak segítsen. Hozzátette: az együttműködést azért szorgalmazni kell. A Bács-Kiskun megyei pártbizottság képviseletében dr. Magyar László is úgy vélekedett, hogy nagyon rossz a Hazafias Népfront új programjavaslata. Nem veszi például figyelembe, hogy ma már—s a jövőt illetően méginkabb — többpártrendszerben kell gondolkodni és ennek megfelelően kell megfogalmazni programját. A népfrontnak az a törekvése sem reális, hogy mindent magára akar vállalni, mert az hibákhoz vezethet. Dr. Pánczél Gyula, a kecskeméti MDF-szervezet tagja kifejtette egyebek között, hogy a megújulás a népfrontnak is, a pártnak is a saját dolga, nem lehet elvárni, hogy az MDF bárkinek a nyakába boruljon, hiszen a demokrata fórumosok nem értenek egyet az eddigi népfrontpolitikaval. z jnozgalom szerintük, elvwzitette lutel^, így az együttműködés mit sem segi a'tömegeken, mert mindenfele^ ződés annyit ér, amilyen tonJe® . van. Az MDF nem népfrontóUenes. de egyedül kell megújulnia. E^ebkent már senki se tudja, hogy J a megújulást és ki gondolja komolyan. Batayné dr. Mácsai Anikó: „Mi nem azt váijuk, hogy önök újítsanak meg minket, hanem azt, hogv mondjanak őszinte kritikát, amit egyébként — örömmel tapasztalom — most meg is kapunk. Szabó István kalocsai népfrontos szerint a mozgalomnak az első felvonása „lejárt”, s ha nem képes egyedül megújulni, akkor vége. Ezt a programot nem lett volna szabad kiadni, az ilyen demagóg szövegekből elegük van az embereknek. A népfrontnak önálló programmal kell támogatni a kibontakozást, teljesen függetlenné kell válnia, esetleg tagsággal, hogy azonnal reagálni tudjon minden társadalmi jelenségre. Közeledik március 15-e, s még nem látni semmiféle készülődést se a népfront, se a KISZ részéről. Ez hiba. Fel kell hívni a fiatalság és a társadalom többi rétegének a figyelmét: készüljenek méltóképpen legnagyobb nemzeti ünnepünkre. Dr. Pethő Jenő bizottsági tag kifejtette, hogy minden pártnak, mozgalomnak csak akkor van sikere, ha érdekeket képvisel, ha nem az egész nép sorsát próbálja magára vállalni. A népfrontnak eddig még senki által meg nem fogalmazott programot kell kidolgoznia. Dr. Gombás Tibomé: „A programról az a véleményem, hogy az egy nagy semmi”. Dr. Winkler László: „Ez program? Negyven éve ugyanezeket a szavakat hallom. Értsünk már végre szót egymással”. Nagy Zoltánne: „Bármilyen is a mi programunk, ismertetjük, de mi az MDF programja, azt nem tudják az emberek, akkor hogyan adnak nekik választási lehetőséget?” Bátayné dr. Mácsai Anikó: „Most a mi munkánkról beszélünk, azért hívtuk ide a Magyar Demokrata Fórum képviselőit”. _ , Ezután dr. Szentkirályi László erősítette meg azt a sokak által hangoztatott véleményt, hogy a népfrontnak teljes függetlenségre, a jó értelemben vett ellenzékiségre van szükségé a mindenkori hatalommal szemben. Legyen a népfront tükre a hatalomnak, hangsúlyozta mert ennek hiánya okozta a problémákat Programok eddig is voltak, gyönyörű szavakkal, de cselekvés nem volt mögöttük. __ E z a fórum egységesen ellenezte a Hazafias Népfront Országos Tanacsa által kiadott megújulási programjavas- fatot. Megköszönték az MDF-szerve- zetek képviselőinek őszinteségét, akik Szál hagyták el a temet, hogy a párbeszédre továbbra ,s ke«el^ RESZVENYTARSASAGI FORMÁBAN Lakást épít a vasmű Újszerű vállalkozásba kezd szociálpolitikai kiadásainak szinten tartására a Dunai Vasmű: bérlakások és szálloda építését tervezi, azok üzleti hasznának egy részét szociálpolitikai juttatásokra fordítja. Tóth Béla gazdasági igazgatóhelyettes az MTI tudósítójának elmondta, hogy hamarosan megalakul a Duna Menti Regionális Lakásépítő Részvénytársaság, amelynek a tagjai között — az előzetes tárgyalások szerint — a Dunai Vasmű mellett ott lesz a Dunaújvárosi Városi Tanács, az OTP, a Papíripari Vállalat és a BVM Dunaújvárosi Gyára, valamint a 26-os Állami Építőipari Vállalat. A részvénytársaság négy év alatt 600 összkomfortos egy- négy szobás, garázsos, bérelhető otthon felépítését tervezi. A lakásokat nemcsak a részvénytársaságba tömörült vállalatok, intézmények dolgozói bérelhetik majd ki, hanem meghatározott időre bárki, s 15 évi bennlakás után meg is vásárolhatja. A bérleti díj egy részét vagy egészét — szociálpolitikai támogatásként — átvállalhatják a vállalatok is. A részvénytársaság a megalakulást követően azonnal megkezdi az építtettést, és jövőre már 150 összkomfortos otthont hoznak tető alá. A Dunai Vasmű szakemberei által kidolgozott lakáshoz juttatási koncepciónak több előnye van. A részvény- társaságba belépett vállalatok tőkéje a vállalati vagyon része marad, s megőrzi az értékét. Lehetővé válik a lakásgazdálkodás javítása, az albérleti dijak letörése. A korábbinál több dolgozó juthat — elő takarékossági kötelezettség nélkül — korszerű otthonhoz. A szociálpolitikai juttatások szinten tartását segíti a Dunai Vasmű szállodájának a felépítése is. A nagyvállalat Dunaföldváron háromcsillagos tranzithotel építését tervezi. A szálloda működtetésével gazdaságosabbá válhat majd a vasmű munkásszállásainak és vállalati üdülőinek a fenntartása, a szálloda színvonalához már nem illő felszerelés egy részét ugyanis azokban tudják majd hasznosítani. *»o tt rtiuvan tutNOvtu wnm *“•* Ha/jyOT, Unml nap í™3?í»S^aSÍ!í?eW ,0J?,OShatár. azámontartarfa "m 0nnek hall alävade. awcor szíveskedjen beszerezni azokat. ^ IÍau0?* ml tartozunK és azt nem a munkál- Ä mÍe!Őbb adja fel P°stára beSisr*““ • Üdvözlettel: ff. ■r?\ / /