Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
4 Ö PETŐFI NÉPE « 1989. január 23. Hazánkban az utóbbi esztendőben csökkent a könyvkiadás állami dotációja, a közművelődési könyvtárak vásárlási kerete, emelkedett a színház- és mozijegyek ára, egyes művelődési házak — a működési feltételek hiányában — eladósodtak, bezárták kapuikat. Lehetséges, hogy egy nemzet tudatosán vagy a gazdasági helyzete kényszerítő hatása miatt önként feladja a nép műveli lődését támogató hadállásait, intézményrendszerét? Ez lehetetlen, hisz minden ország jövő- jéjaók egyik pillére, hogy állam- , polgárai számára a megélhetés, a munkavégzés, vagyis az ésszerű gondolkodás és cselekvés lényeges forrásaként a műveltség megszerzésének és fejlesztésének feltételeit neglcrcmti. Talán nem • életfen* hogy épp az ország gazdasági helyzetének bizonytalansága idején a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egyik legutóbbi ülésén ij). Fasang Árpád a magyar kultúra napjának megrendezését javasolta. Az sem lehet ösztönös, hogy ennek időpontjául minden év január huszonkettedikét jelölte meg. Ezen a napon, l«S23-ban vetette papírra Kölcsey Ferenc a Himnusz sorait, amelyek napjainkig a közös gondolkodásra, cselekvésre ösztönöznek bennünket. A Kedves Olvasó joggal jegyezheti meg, vajon miért ez az újabb országos ceremóniára tett javaslat? Vajon nem lesz ennek is olyan következménye, hogy látványosnak tűnő ünnepségek rendezésére fecséreljük pénzünket és időnket, miközben tíz egyetemes magyar kultúra átfogó reform híján nem befolyásolhatja a szellemi és erkölcsi megújulást? Az kétségtelen, hogy a kulturális naptáríbövclkcdik eseményekben. Az ünnepi könyvhét és a mintegy léhuegt egyéb könyvünnep, a múzeumi hónap, a színházi, a zenei, a képzőművészeti világnap, a budapesti művészeti hetek vagy épp a játékíilmszemle eseményei segítik az ismeretek gyarapodását, az alkotóművészet megismerését, a kulturális értékek felfedezését. A naptárhoz való görcsös ragaszkodás, a felkínált művek, események áttekinthetetlensége zavarokat okoz, és eltávolítja az érdeklődőket, vagy a pénzszűkében lévő kíváncsiskodókat. A magyar kultúra napja az eddigi kultúrapártoló ünnepnapok sorában vajon tud-e valami mást, a korábbiaktól eltérő és sajátos programot kínálni, amellyel válóban a nemzeti kulturális értékek befogadását, annak megőrzését, a nemzettudat egészséges fejlődését szolgálja. A javaslat* lényege, értéke épp abban keresendő, hogy a magyar kultúra napja akkor válhat valóban ünnepnappá, ha a korszerű magyar műveltségeszmény megismerését segítheti. Ehhez nem látványos, egy nap alatt megoldható megmozdulásokra van szükség, hanem a nemZcti kultúra nélkülözhetetlenségét erősítő cselekedetek sokaságára. A kultúra valóban értéket képviseljen, a művelt embernek legyen becsülete. Erre szólít fel a Hazafias Népfront felhívása is: „Kultúránk megbecsülése önvizsgálatra és önbecsülésre nevel, segít számba- venni jót és rosszat, mérlegelni múltat és jelent... Meggyőződésünk és történelmi tapasztalatunk, hogy jobb jövendő csak kiművelt emberek cselekvésével lehetséges ... A magyar kultúra napjának megünneplése segít bennünket egy erkölcsileg megújult Magyarország építésében.” Ehhez viszont szembe kell néznünk, hogyan gazdálkodunk múltunk örökségével, tudunk-e emlékezni történelmi tegnapjaink reformátoraira, akiknek valóban jelenünket köszönhetjük. Nem kis próbatétel, hogy e nap szimbolikus jelentőséggel, de a ^„szellemi táplálék” szükséges- -ségére figyelmeztessen. Az Országgyűlés alkotmányt módosító vitáját hallgatva jutott eszembe egy idevonatkozó gondolat. A magyar kultúra napja méltó megrendezésére készülve vajon nem lenne-e szerencsésebb, ha az alkotmányhoz szervesen tartozó nemzeti kultúrát augusztus húszadikán ünnepelhetnénk? Az új kenyér ünnepe így egyúttal olyan eseményeknek is adhatna helyet, ahol a szónak, az erkölcsi igazságnak, a valós történelmi múltnak becsülete van, és mindez megosztható a nemzeti kultúrát értő és pártoló emberek sokaságával. A Képzőművészeti Kiadó tervei Az európai művészet történetét kézikönyvszerű albumban foglalja össze idén a Képzőművészeti Kiadó. A tervek szerint a gazdagon illusztrált kötet a barlangrajzoktól a kortárs művészetig mutatja be az építészet, a képző- és iparművészet híres és kevésbé közismert alkotásait, s képet ad a stílusokról, művészeti irányzatokról és a nagy művészegyéniségekről is. A kiadó idei terveiben az olvasást, múzeumlátogatást, utazást kedvelők számára több más újdonság is szerepel. A Szépművészeti Múzeum régi kép- és szoborgyűjteménye alapján készül el egy rendhagyó szerkesztésű kiadvány. Ebben ISO remekmű egész oldalas reprodukciója nem csupán nemzeti iskolák szerint és kronológiai sorrendben kerül egymás mellé, hanem az oldalpárokon bemutatott művek tartalmi, műfaji vagy történeti kapcsolatban vannak egymással. A reprodukciókat képelemzések kísérik. A Régi magyar üveg címmel megjelenő könyv az Iparművészeti Múzeum gazdag anyagára támaszkodva mutatja be a magyar, illetve magyar vonatkozású üvegművészet történetét, a kezdetektől a XX. század elejéig. A színes reprodukciók reprezentálják majd a funkciók, formák, díszítések és technológiák sokféleségét, s a századok folyamán végbement stílusbeli változásokat is. A bevezető felvázolja a magyar üveggyártás történetét, s a jelentősebb művészegyéniségek tevékenységét. A Képzőművészeti Kiadó Remekművek című sorozatának új darabja lesz a Padovai Aréna kápolna Giotto- freskóit bemutató kötet. A könyv a freskók mellett egyúttal megismerteti az olvasót a treccntóbeli Itália életével és Padova történetével. Több évtizede már annak, hogy Magyarországon könyvet adtak ki a klasz- szikus japán művészet reprezentatív műfajáról, a fametszetekről. így hiánypótlónak tekinthető A japán fametszetek világa című munka, amely azon túl, hogy egy érdekes műfajjal ismerteti meg az olvasót, kalauzként , szolgál a japán századok történelmi, társadalmi eseményei között is. Ferenczy László kötetének illusztrációs anyaga a Tokióból hozatott reprodukciókon kívül a Hopp Ferenc kelet-ázsiai múzeum fametszet-gyűjteményének legszebb darabjait tartalmazza majd. Ugyancsak hiánypótló munka lesz az ötnyelvű értelmező szótár, amelyet elsősorban a gazdálkodó vállalatok reklám- és marketingszakemberei forgathatnak haszonnal. A reklámszótár egyben e szakterület első összefoglaló kézikönyve lesz. lV/f últ kedden este Kecskeméten, az Otthon moziban díszbemutatón láthatta először a közönség a Magyar Televízió műhelyében született, Balogh Zsolt rendezte új produkciót, a Hírős Film Országos Filmforgalmazó és Mpzi- iizeineltető Vállalat legelső forgalmazói vállalkozását. Bár a tervek szerint folytatandó koprodukció!, illetve együttműködés a forgalmazás szempontjából előnyökkel is jár, a moziiizemeltetők számára nagyobb terhet is jelent, ugyanis a nézőkhöz még az őszi televíziós premier előtt el kell juttatni a filmet. Magának a produkciónak sincs könnyű dolga, hisz meg kellene állnia a helyét — nem is akárhogyan — a szórakoztató választékkal egyre nagyobb mértékben kényeztető filmvásznon, ráadásként pedig eredeti műfajában: tévéfilmként is meg kellene felelnie a másfajta szempontú követelményeknek. E kettős elvárást egyidejűleg teljesíteni — elvileg legalábbis — szinte lehetetlen. Az évszázad csütörtökig tart című produkció sem tartozik e lehetetlent kísértő kivételek közé. Egyik — árnyaltabban kidolgozott, jobban megvalósított — szála nem több, mint egy könnyed, finom, tinédzser szerelmi sztori. Vilma, a 19. század végi jól szituált, előkelő származású bakfis beleszeret Zolukba, a politikai hadszíntéren az ellenséghez tartozó fiúba. Konlliktusaikat mindezek alapján tulajdonképpen klasszikusnak is nevezhetnénk. A forgatókönyvíró erre alaposan rá is játszik. A párhuzam felállításához kiváló partnereknek bizonyulnak az amatőr,, gimnazista főszereplők: Marozsán Erika és Piri Béla. Ám e konfliktusok másik kelléke: a politikai és magánélettér csak igen laza, alig sejthető körvonalakkal jelenik meg. Ráadásul az elvonatkoztatás egészen más szintjén: még ugyanis a tini főszereplők történetüket romantikus, már-már érzelgős realizmussal adják efö, addig családi és politikai hátterük végleges távolságtartással, abszurd játékként jelenik meg. Csak felerősíti ezt a hatást a felnőtt szereplők: Lázár Kati, Koltai Róbert, Bács Ferenc humorérzékről tanúskodó, szarkasztikus játékstílusa. A groteszk és a realizmushoz közelítő ábrázolás- mód összhatásként megjelenő keveréke egy aránytalanságaival zavarba ejtő eklektika. A film, úgy tűnik, a mozivásznon azokkal az eszközökkel: látványos külsőségekkel, díszletekkel, jelmezekkel igyekszik hatni, melyekkel pedig (a lehetőségeknek megfelelően) a legkevésbé versenyképes. Mert ami ezekből egy hazai tévéjáték arányaihoz képest túlságosan sok, az még egy hazai játékfilm igényeihez képest is túlságosan szegényes. A produkciót forgalmazói — s valószínűleg készítői is — elsősorban a fiataloknak szánják, ám szinte bizonyos, hogy a tinédzserek a Super, á Sky, a nyugati video- és mozifilmek képi világától megérintve a film ritmusát csakúgy, mint képi fantáziáját unalmasnak, lassúnak találják. Hogy végül is szépít-e valamit az összképen a nosztalgia-, a retro-divat, azt ezút- jtal a szokásosnál többen fogják majd eldönteni. Ki a moziban, ki pedig a tévé képernyője előtt. • Károlyi Júlia SSAJTOPOSTA E Hol ismerik legjobban az adófizetőt? A címbeli kérdés korántsem költői, mint az kiderül a következő esetből. Szereplője a Helvécia, Fehértói dűlő 12. szám alatt lakó özvegyasszony ?j~, nevét kérésére hallgatjuk el—, aki enyhén szólva vitába keveredett a helyi tanáccsal. Mégpedig az adózás miatt. Nézzük csak sorjában a tényeket: Olvasónk, akinek tulajdonában több ezer négyzetméter szántóföld, illetve szőlőterület van, évekkel ezelőtt megbetegedett ám a gyógyulását megnehezítette a később történt, és töréses sérüléssel járó balesete. Következésképpen nem tudott dolgozni megfelelően a birtokán, melynek termése a minimálisra csökkent. Mert emiatt képtelen volt adóját kifizetni, kérte annak mérséklését, törlését. A helyi szakigazgatási szervtől azonban elutasító választ kapott. Ekkor újabb beadvánnyal fordult a hivatalhoz, mely másodszor már figyelemre sem méltatta. Tavaly újra előírtak számlájára csaknem 2000 forint adót, meg 200 forint mezőőri díjat. Mikor személyesen is elmondta a hatósági tisztviselőnek, hogy a legjobb akarattal sem tud eleget (enni a tartozásának, feleletül azt hallotta: radikális intézkedéssel számolhat. E sérelem kivizsgálására felkértük a megyei tanács vb pénzügyi osztályát. Az eredményről, illetve az intézkedésről így tájékoztatott bennünket az adóügyi szakember, Varga Miklós főelőadó: — A panaszosnak jelentős vagyontárgya nincs, rendszeres havi jövedelemmel nem rendelkezik és a minimális szintű megélhetését alkalmankénti piaci bevételből fedezi. Ezen anyagi-szociális körülményeire tekintettel megalapozottnak minősítettem kérelmét. Ami pedig a fizetési kötelezettségét illeti, az a megelőző évi tartozásaiból, az adópótlékból, valamint az 1988. évre megállapított föld- és ebadóból, illetve a mezőőri járulékból tevődött( össze. Minthogy a megnövekedett összegből csupán félezer forintot törlesztett, a többi adóterhét eltöröltem. Ugyancsak eltekintek attól, hogy megfizesse az immáron 400 forintra emelkedett állam- igazgatási eljárási illetéket. * * * Az említett helvéciai lakos nyilvánvalóan elégedett e jogerős hatósági döntéssel. Es ekkor merül fel bennünk a már leírt kérdés: hol ismerik legjobban az adófizetőt? A konkrétumnál maradva, természetesen a lakóhelyén, vagyis Helvécián. De vajon miért nem az ottani tanács szakigazgatási szerve hozta a megyei hatósághoz hasonló határozatot? Az éhségsztrájk elmaradt „Amennyiben a munkaviszonyomat nem állítják vissza, míg fel nem gyógyulok, éhségsztrájkba kezdek!" — e figyelmeztető mondattal zárul az ajánlott levél, amelyet a közelmúltban hozott a posta szerkesztőségünkbe. Feladója, a Kecskeméten lakó háromgyermekes Postáné Nagy Emma így indokolta elhatározását: „Tavaly június elsejétől alkalmaztak eladóként a helyi Tó étteremben, ígérve, hogy ha jól ellátom a feladatom, meghosszabbítják írásba foglalt szerződésemet. E biztatást komolyan véve, no meg azért is, mert kedvemre való volt a teendő, sokat dolgoztam, amit bizonyít, hogy az egymást követő hónapokban 254, 340, és 243 órát töltöttem a munkában. Eközben büfési beosztásba is áttettek, ahol megközelítőleg egymillió forint értékű árut forgalmaztam. Szeptember legelején megbetegedtem — egészségem megromlásában talán szerepe volt a nagy fáradsággal járó túlóráknak is JÉ-, melyet kórházi vizsgálat és kezelés követett. Jelenleg is táppénzes állományban vagyok, s most értesültem a döntésről: többé nincs rám szüksége a vendéglátóegységnek. Derült égből villámcsapás ez. Sírva vettem kézbe a munkakönyvem. Különösen fáj a dolog, hiszen egészen mást vártam a cégtől. Munkaviszonyom híján jövedelem nélkül vagyok és a családi pótlékot sem kapom erre az időre. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a bürokráciával és a munkaadói lelketlenséggel gyűlt meg a baja a kiskőrösi Ambrusné Rohoska Évának, aki a következőket kokölte velünk: — A Kecskemétvin helyi gyáregységében dolgoztam szerződéses alkalmazottként, amikor terhes lettem. Pe- chemre tavaly március 19-én kezdtem meg szülési szabadságomat, mégpedig 4 nappal később, amint megszűnt a munkaviszonyom. Annak meghosz- szabbítását nem engedélyezte az igazgatónő, arra hivatkozással, hogy ném teszi lehetővé a vállalat nehéz gazdasági helyzete. Végleges elköszönésemkor a cégnél azt súgták a fülembe: ne aggódjam, mert a történtek ellenére semmiféle anyagi hátrány nem ér a gyermekgondozási időm alatt. Nos, azóta kiderült, hogy e derűlátás megalapozatlan. Bár a szeptemberben lejárt terhességi-gyermekágyi segélyzésem összege az utóbbi átlagkeresetemmel volt egyenlő, a gyedem mértéke azonban már nem e bér 75, hanem csupán a 65 százaléka. Havonta mintegy félezer forinttal/ kapok kevesebbet. Pedig erre a pénzre most, az áremelések heteiben nagy szüksége van az olyan szerény jövedelmű, fiatal, kisgyermekes családnak, mint az én családom. Ha csupán pár hónappal módosítja a cég a szerződésemet, már nem vagyok e kellemetlen szituációban. Most csak abban reménykedem, hogy a 10 százaléknyi plusz gyermekgondozási díjat külön kérelemre megkaphatom. Olvasónk panaszával megkerestük a Pedig a lakásrezsit, s annyi mindent fizetnem kell. így, betegen hol kopogtassak állás után? Az az érzésem, ügyemben nem a törvény szelleme szerint határoztak a cégnél...” E rendhagyó tartalmú panaszról haladéktalanul értesítettük a megyei tanács "vb munkaügyi osztályát, amely részletesen kivizsgálta az esetet. íme a megállapítás — nem minden tanulság nélkül: Postánét a szóban forgó étterem ideiglenes jelleggel, vagyis határozott időre vonatkozó szerződéssel vette állományba, s ez annyit jelentett, hogy a határidő lejártával befejeződik a céggel való kapcsolata. Ami a valóságban bekövetkezett. Emiatt nem történt jogellenesség. Egyébként tudni kell: a munkaviszony-ilyetén megszűntetését nem befolyásolja, hogy az illető személy éppen keresőképtelen, vagy sem. A büfében való foglalkoztatás, tehát a másik munkaterületre átirányítás is megfelelt a szabályoknak, melyek leszögezik, hogy lehetőség van erre az intézkedésre, ha rendelkezik róla a munkmegállapodás. Ebben az esetben tartalmazott ilyen kitételt a szerződés. Végezetül megjegyzendő: a panaszos ' pillanatnyi elkeseredésében fordult a Petőfi Népéhez, a tervezett lakásbeli éhségsztárjkja pedig elmaradt, s azóta már másik vendéglátóhelyen dolgozik, megelégedésére. Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságot, melynek vezetőjétől, dr. Lapp Jenőtől kaptuk e választ: A hatályos rendelkezések értelmében 65 százalékos gyermekgondozási dijat kell kapnia annak az anyának, aki a biztosítása (munkaviszonya) megszűnését követően vált jogosulttá erre az / ellátásra. Helyszíni vizsgálatunk szerint a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát társadalombiztosítási kifizetőhelye pontosan alkalmazta a vonatkozó jogi előírást olvasójuk esetében, akinek helyes összeget számfejtenek ■ gyed címén. Egyéb intézkedésre az ügyben nincs lehetőség. Tehát nem történt jogsértés. Most már csak azon lehetne meditálni, hogy ez a merev rendelkezés nem túlhala- dott-e mostanság, amikor az árváltozások különösen á kiskeresetű gyermekes családokat ^sújtják. E jogszabályt már azáltal is rugalmassá lehetne tenni, ha megtoldanák a méltányosság alkalmazásinak lehetőségével. Mert a tíz százaléknyi díjnövelés is létfontosságú lehet ott, ahol igen kevés a pénz. De felmerül itt másik probléma is, nevezetesen, hogy a munkahelyek szí-, vesen megválnak az olyan női dolgozójuktól, aki rövidebb-hosszabb időre az anyai státusra cseréli fel a munkakörét. Egyszer meg kellene vizsgálni, hogyan érvényesül a gyakorlatban a Munka Törvénykönyvé 18. paragrafusának 1. bekezdese, miszerint: A munkaviszony létesítése és a munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek meghatározása során nem szabad hátrányos megkülönböztetést tenni a dolgozók között nemük ... szerint, VÁLASZ CIKKÜNKRE Rosszul járt a gépkocsi- vezető órája Január 2-ai Sajtóposta rovatunkban tolmácsoltuk a kiskunhalasi Dombi Tibor panaszát arról, hogy az elmúlt december egyik szombatján csak a késő esti órákban közlekedő vonattal juthatott haza Kis- kunmajsáról, mert onnan délután a menetrendben foglalt időpontnál korábban gördült ki a Halason is áthaladó, s Kalocsára tartó busz, melyről lemaradt. Cikkünk nyomán ellenőrzést végzett a járat gazdája, a Kunság Volán, amelynek személyforgalmi vezetői az alábbiakról informálták lapunkat. Meghallgatásakor elmondta gépkocsivezetőnk, hogy a jelzett délutáni napon rosszul járt az órája, s emiatt indult el az indokoltnál hamarább Kiskunmajsáról. A történtekért az utasok szives elnézését kérjük. Itt mondjuk el, hogy a május végétől érvényes új menetrendünkben az eddiginél jobb csatlakozási feltételt teremtünk Majsán, ahová 16 óra 35 perckor fut be Kiskunfélegyházáról az a busz, melyről 7 perccel később lehet átszállni a Szeged—Kiskun- majsa—Kiskunhalas—Kalocsa útvonalon haladó járatra. Állati tetemek mindenfelé? Nagyközségünk bel- és külterületén furcsa jelenség tapasztalható mostanában: az utak mentén, az erdők szélén, a tanyai postaládák közelében, vagyis szinte mindenfelé nejlontasakokba és kisebb- nagyobb papírzsákokba csomagolt baromfi-, néhol pedig mázsá- nyi súlyú sertéstetemek vannak. A kóbor kutyák és a vadak pYédái ezek. Csakhogy a hús egy részét otthagyják, amely előbb-utóbb bomlásnak indul és bűzzel árasztja el a térséget. Nemcsak a környezet rendjét, tisztaságát sértik az illegálisan elhelyezett szerveshulladék-halmok, de a közegészségügyet is veszélyeztetik. Erre gondolniuk kellene azoknak, akik ily módon szabadulnak meg a döglött háziállataiktól. Amelyeket — az állatorvosi vizsgálat után — feltétlenül el kellene ásniuk a tulajdonosoknak, ám ha nem teszik ezt, legalább ne sajnálják az időt és fáradságot ahhoz, hogy a becsomagolt tetemeket a helyi szeméttelepre vigyék. Horváth Emilné Orgovány Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 Valamit tenni kell... Köztudomású, hogy Kecskemét úgynevezett osztottpályás útvonala a Rákóczi út, amelynek egyik oldalán a városközpontba lehet jutni; a másikon onnan vissza. Utóbbi irányban zökkenőmentes a közlekedés, nem jgy befelé. E forgalmas közterület mentén található a legtöbb kereskedelmi és vendéglátó egység, s előttük gyakran állnak teherautók, ahonnan árut pakolnak le. Ekkor szinte lépésben tud arrafelé haladni a busz és a lassúsága óhatatlanul meghosszabbítja a menetidőt. Az ilyesféle gond csak fokozódik, ha magánautók sorakoznak az úttest szélén, s azokat muszáj kerülgetnie a tömegközlekedési járműveknek. Nemegyszer fakadónak ki dühükben a buszsofőrök. De az utasok is, amikor képtelenek a le és felszállásra, mert a kinyitott ajtótól alig 30-40 centimétemyi távolságban van a Zsiguli, a Dácia, a Trabant. Sokak nevében mondom: Valamit tenni kell a bosszúságra jogosan okot adó és unos-untalan ismétlődő esetek megelőzése végett. Boros Jolán Nem történt jogsértés — de ... Kultúránk ünnepe Az évszázad csütörtökig tart
