Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-23 / 19. szám

1989. január 23. • PETŐFI NÉPE • 5 Mit hoz az áremelés a félegyházi tejüzemnek? Elsősorban a sajtoknáfszámítariak keresletcsökkenésre A tavalyi 28 százalékos áremelés után az idén január 9-én 38 százalékkal drágultak a tejtermékek. Utánajár­tunk, mit hoz ez az újabb árintézkedés a Kiskunfélegyházi Tejüzem számára, ahol már az elmúlt esztendőben is érez­hető volt a fogyasztás csökkenése. Patyi József üzemvezető elmondta, hogy Félegyháza és vonzáskörzete ellá­tására tejet, tejfölt, kakaót, különféle ízesített tejeket és joghurtot gyártanak. Ez utóbbi háromból tizenkét hazai tej­ipari üzemnek is szállítanak, amiért cserébe egyéb tejtermékeket kapnak. Az üzemvezető véleménye szerint első­sorban a sajtoknál várható kereslet- csökkenés; a saját termékeik közül pe­dig az ízesített, savanyított tejféleségek­re lesz kisebb kereslet. A félegyházi üzem mérsékelni szeret­né a fogyasztás visszaesését. Ennek ér­dekében a korábbinál több, olcsóbb árfekvésű sajtot szereznek be. (Ám ezek is 104-130 forintba kerülnek ma már.) A vajakból kisebb :— 3—rl2,5 dekagrammos — kiszerelésűeket kínál­nak bővebb választékban. Patyi József elmondta, hogy az ár­emelést követő napokban az ellátási • A félegyházi üzem legolcsóbb ízesített itala, a karamellás tej, talán továbbra is kelendő lesz. körzetükben található több mint 130 boltban jelentősen megcsappant a ke­reslet a tejtermékek iránt. Am ezt első­sorban annak tulajdonítja, hogy január 9-e előtt a lakosság előre bevásárolt. Az új, valós igényeket csak néhány nap múlva lehet majd felmérni, és azokhoz kell majd igazítani a termelést és a fél­egyházi tejüzem megrendeléseit is. G. B. VÁLLALKOZÓ TSZ-DOLGOZÓK Öt és fél millió — dobozban Tartalékok után kutatva, azok kihasználására törekedve a vállalkozás többféle változata alakult ki a mezőgazdasági [nagyüzemekben. A Kecskeméti Alföld Szakszövetkezetnél [ például egy öttagú csoport, átalányelszámolásos részlegben, f dobozokat készít. A csarnok és a gépek használatáért évi 252 I ezer forintot fizetnek a közös gazdaságnak; a gázért, vízért, [villanyért 87 ezret, s ezeken felül még 360 ezer forint, úgyne- [vezett fedezeti hozzájárulást is kötelesek asztalra tenni a [vállalkozók. A szakszövetkezet számláját év közben csak az í anyagvásárláshoz nyújtott előleg terheli, amit persze szintén [visszakap a részlegtől. A munkát a brigád szerzi magának. 1987 májusában kezd­ték a dobozgyártást, s tavaly már 4 millió" forintos árbevételi tervük volt. Végül is 5,5 millió forintot könyvelhettek el, a szabad idejük nagy részét is munkára áldozva. Természete­sen jól jártak ezzel a vállalkozó tsz-dolgozók. A készített termékek közül raklap nagyságú a legnagyobb, a legkisebb cipősdobozhoz hasonlítható a méreteit tekintve. Rugalmasan alkalmazkodnak a megrendelők igényeihez; a legjelentősebb cégek ezek közül a Petőfi Nyomda és a Baja- tex, s szállítanak a városban az MMG-nek és az Alföldi Cipőgyárnak is. Naponta 800-1000 darab dobozt képes elő­állítani a szakszövetkezet vállalkozó csoportja. A sztrájkcs törvénye Elkészült egy újabb törvényjavaslat, melynek címe-neve jó, mi több: a lehe­tő legpregnánsabb módon jelez egy fo­lyamatot. Egy folyamatot, melynek vé­gén ott a hőn áhított cél: olyan szocia­listajogállam, amelyben garantált szer­ződések szabályozzák államnak és pol­gárnak bonyolult viszonyát. Klasszikus eszköz volt A törvényjavaslat a munkabeszünte­tésről szól, ezt a cimet viseli, mintegy elismerve, megjelenítve azt a tudatha­sadásos állapotot, amelyben évek, évti- zedek óta keringünk; amikor arról be­szélünk, hogy miként is fordulhat elő olyan helyzet, amelyben a munkás, a munkáshatalom kénytelen a munkabe­szüntetés eszközéhez folyamodni. Ma­gyarul: sztrájkolni. A törvényjavaslat indoklásában ugyanis már kereken és világosan sztrájkról is olvashatunk és nem a szégyenlős, pironkodós munka- beszüntetésről. Hogy a kettő között mi a különbség? Nyelvészeti elmélkedése­ket lehetne folytatni ugyan, hogy tulaj­donképpen semmi, hiszen az angol­szász szóhasználat magyarításáról van csupán szó, ám ezzel aligha közelítünk a probléma lényegéhez. Ahhoz, hogy a sztrájk a munkásmozgalom klasszikus eszköze volt mindig és megmaradt a szocializmusban még akkor is, ha ezt semmiféle jogszabály nem ismerte el, s akkor is, ha évtizedekig tilos volt róla beszélni. Mert sztrájkok voltak, csak más né­ven. Már évekkel ezelőtt lehetett halla­ni munkalassító folyamatokról, leállá­sokról, a legutóbbi időben figyelmezte­tő munkabeszüntetésekről. Áz elmúlt évben bekövetkezett események pedig igazolták, hogy mennyi bizonytalan­ság, tanácstalanság, kapkodás tapasz­talható, ha a munkáltatók és munka- vállalók közötti feszültség miatt megáll a termelés. A bányászsztrájknál lótás-futás Bu­dapesttől Pécsig, kormánytól szakszer­vezetig; Gyomaendrődön a nyomdá­szok esetében nyakatekert okoskodá­sok, hogy tulajdonképpen nem is lehet, nem is szabad klasszikus értelemben sztrájkról beszélni, mint ahogy nem le­hetett, amikor Kiskőrösön felvonultak a bortermelők, amikor a Visoram dol­HELIKOPTER ÉS ÁTSZERVEZÉS Tanuljunk menedzserül! • Raklapo­kon szállítják el a kész, ösz­szehajtogatott dobozokat. • Pusztai Sándor és Da­ilies Antal tű­zőgéppel dol­gozik. • Pásztor Jó­zsef feladata az élbevágás. (Tóth Sándor felvételei) John Goldman, a főnök földhöz vá­gott egy tálcáhyi csorba tányért, ráta­posott, s néhány válogatott megjegyzés után kirohant az ebédlőből. De nem adta föl. Miután eléggé szemléletesen tudtára adta munkatársainak és beosz­tottainak, hogy a dolgok nem mehet­nek így tovább, hozzálátott a gyár át­szervezéséhez. Persze, nem egyedül, ha­nem azokkal, akiknek szintén elegük volt már a „csorba tányérokból”. S amikor a dolgok kezdtek újra reme­kül menni, ő és legközelebbi munkatár­sai elittak öt fontot egy közeli bárban a jól végzett munka örömére. Well, sőt very well (nagyon jó), mondhatnánk erre angolos hidegvérrel, de mi közünk nekünk John Goldman- hoz? Nos, talán annyi, hogy jó néhány magyar gyárban és vállalatnál megérett az idő a jelképes csorba tányérok föld­höz vágására és a fazonigazításra. A re­cept persze nem ilyen egyszerű: először összetörni valamit, végül pedig elinni öt fontot, mondjuk, az Aranyhomok bár­jában (az összeg napi árfolyamon átszá­mítható forintba, bár valószínűleg nem lesz elég). A recept ennél bonyolultabb. Az egész ügyben végül is a legfontosabb és a legnehezebb éppen az, ami a kettő — a törés és a siker feletti koccintás között van. Hogyan csináljyik könnyen, gyor­san átszervezést, |luíí-a vonatkozólag Bill Scott és Sven Söderberg könyvecs­kéje, a Menedzselés mesterfokon — amelyből John története származik — nem tartalmaz teljes receptet, inkább csak annak töredékeit. De előfordul, hogy néha (vagy éppen gyakran), a tö­redékeket is jól lehet hasznosítani. A legelszántabb és legizzasztóbb szer­kezetátalakítás közben sem árt, ha pél­dául „tudatos gondolkodásra késztet­jük az embereket”, „felkeltjük bennük a cselekvési kedvet” és „közmegegye­zést teremtünk a problémák és a lehet­séges megoldást illetően.” No, erre le­het fintorogni: könnyű annak, aki a gazdag Angliában írogat jó tanácsokat elegáns menedzsereknek. Pedig, ha sok mindenben nem is, egyben biztosan ha­sonlítunk a gazdag Angliára, a mene­dzserek itt is, ott is emberek, „sőt” em­berek a beosztottak is. Scott és Söde- berg hasznos dologra igyekszik taníta­ni kis és nagy, közép- és felső vezető­ket. Arra, hogyan bánjanak a nagyon is fontos termelési tényezővel, az em­berrel. Önmagukkal, beosztottaikkal és főnökeikkel. Annak, akit érdekel a menedzselés tudománya, nyUván nem kell különö­sebben ajánlani ezt a könyvet. Csak­hogy nálunk mintha még mindig túl sok lenne az önmagában és módszerei­ben tökéletesen biztos vezető, aki válla­lata sikertelenségét sok mindennel ma­gyarázza, csak saját vezetési hibáival nem. Ők valószínűleg idöpazarlásnak vélik efféle kötetecskék olvasását, ta­nulni meg végképp nem érnek rá. Pe­dig, hogy mennyire szükséges, azt pél­dául dr. Tatai Ilona legutóbbi tévéin- teíjúja is bizonyította, s mint kiderült, szívesen továbbadná vezetői tapaszta­latait, ismereteit, vagyis úgy véli, kell a gyakorló menedzsereknek az okítás. Az angol szerzők művének ráadásul nincs is tankönyv jellege, inkább amo­lyan anekdotikus szembesítés önma­gunkkal, pontosabban a vezetői sike­rekkel -S és sikertelenségekkel. Mert a két szerző nem „szívbajos”, jó néhány belebukott vezető példáját is Jeiiják, s köntörfalazás, szépítgetés nélkül elem­zik: a sikertelenség oka, hogy az illető nem volt alkalmas arra a posztra, amelyre alkalmasnak vélte magát. A jó menedzser egyik titka, hogy tisztában van saját képességeivel, s így alkalom- adtán képes a tisztes távozásra is. (A példák alapján úgy tűnik, arrafelé ez gyorsabban megy. Hja, a gazdag Ang­liának nincs pénze az alkalmatlanokra, legyenek bár vezérigazgatók vagy ép­pen művezetők.) A könyv — számomra legalábbis —, fő erénye, hogy nagy hangsúlyt helyez az emberi kapcsolatokra, és minden fel­vetődött problémára tisztességes, em­beri megoldást javasol. Még egy olyan kényes kérdésben is, mint az, hogyan bánjunk vállalaton belüli ellenségeink­kel. (Ne tagadjuk, hogy időnként van­nak ilyenek). A szerzők a vesztes—vesz­tes szituáció helyett — inkább én se csi­nálok semmit, nehogy az a „szemét” ke­rüljön ki a dologból végül győztesen! — a nyertes—nyertes szituáció — azaz keressük meg a mindkét fél számára előnyös megoldást — mellett szavaz­nak. A „kicsinálás” helyett a „helikop­ter képességet” értékelik, vagyis azt ja­vasolják, emelkedjünk fölül a kicsinyes csetepatén, s tartsuk inkább szem előtt a vállalat érdekeit. így talán, ha barát nem is, szövetséges még lehet az ellen­ségből. Hát nem elfogadható tanács ez így, tányértörés, szerkezetváltás idején, amikor végre nem a saját pecsenyénket és egymást kéne sütögetni a tüzes rosté­lyon, hanem a vállalat (és persze a ma­gunk, mindnyájunk) számára kellene kikaparni a tüzből a gesztenyét? Elvégre egy jó menedzsernek tudnia kell: társak, emberek nélkül semmiféle átszervezést, szerkezetátalakítást nem lehet végigverni. Persze, kihagyhatja őket belőle, de akkor legfeljebb a siker­telenség feletti bánatában ihat néhány pohárkával egy közeli kocsmában. Ha még van miből. (A Novotrade Rt. ki­adványa) —magyar— gozói tiltakozásul nem vették fel munkát. Patthelyzet nélkül Egy azonban világossá vált: lett lé­gyen bármilyen elnevezése is a dolgozói megmozdulásoknak, a munkáltatók és munkavállalók érdekei között a szocia­lizmusban is felhalmozódnak feszültsé­gek, kialakulnak ellentmondások, s ilyenkor a munkavállalók nem látnak más modot akaratuk ervenyesítésére mint a sztrájkot. Éppen itt az ideje! hogy ezt törvényi szinten ne csak dek­laráljuk, hanem szabályozzuk is. Ép­pen annak érdekében, hogy ne kelet­kezzenek megoldhatatlan patthelyze­tek. Hogy a konfliktusban érintett felek pontosan tudják és tegyék a dolgukat olyan felelősségteljes magatartást tanú­sítva, amely törvényi pilléreken nyu­godva ver hidat a megoldás felé. A sztrájk és törvénye ugyanis a konflik­tusokat megoldó mechanizmust erősíti, mivel nem cél, hanem eszköz. Végső, de nem nélkülözhetetlen eszköz a mun­kavállalók kezében. Minden előzetes egyezkedés, tárgyalás a vitás kérdések­ben ugyanis másfajta kompromisszu­mos készségre alapul abban a pillanat­ban, amikor mindkét fel tisztában van vele, hogy ha nem képesek megegyezni, akkor bekövetkezhet és be is követke­zik a törvényben garantált sztrájk. A törvényjavaslat felett még folyik a vita, melynek egyik fontos pontja, hogy ki kezdeményezhesse a sztrájkot A jelenlegi szövegezés szerint a máso­dik paragrafus első bekezdése úgy ren­delkezik, hogy „munkabeszüntetést kezdeményezhet a szakszervezet, ha a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás hét napon belül nem vezet eredmény­re.” Maguk a szakszervezeti vezetők adtak hangot annak a nézetnek, hogy szerencsésebb lenne, ha a munkaválla­lókat alanyi jogon illetné meg a kezde­ményezés lehetősége; részben azért, hogy a szakszervezetek esetleges politi­kai okokból ne teremthessenek olyan helyzetet, amelybe belekényszerülhet a munkavállaló, így kénytelen-kelletlen részévé válhat rosszul értelmezett, he yi szakszervezeti taktikázásoknak. Ám azért is meggondolandó a mun­kavállalók alanyi jogán szervezhető sztrájk, mert a szakszervezeti tagsag apadása előrevetítheti azt a lehetosege is hoev eev-egy munkahelyen a szaK­SfiSSSS*** «S22 s így a kisebbség akaratán es e ^ zásán múlhat a sztrájk kezdemény se. Bár kétségtelen, hogy igen dem ‘ ratikus és így nagy mozgásteret ha©- tervezet azon kitétele, me y S5V. - ” j munkabeszüntetésben való .. önkéntes, az ebben való részvétéire, .1 letve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthető.” _ Feltétlenül említésre méltó, hogy a törvényjavaslat sok helyütt igen erőtel­jesen korlátozó jellegű, s olykor merő­ben indokolatlan tilalomfákat állít a sztrájkszervezés lehetőségével szem­ben. Ilyennek minősíthető az a passzus, amely a jogellenes munkabeszüntetést tárgyalja. Ennek „d” pontja úgy fogal­maz, hogy jogellenes „kollektív szerző­désben rögzített megállapodás megvál­toztatása érdekében a kollektív szerző­dés hatályának ideje alatt.” Elvi kifogást lehet emelni az előbb leírtakkal szemben, hiszen annak alap- álláspontja, szelleme — úgymond: filo­zófiája — azt sugallja, hogy sztrájk csak sérelmi szempontból szerveződ­het, és a munkafeltételek javítására ke­vésbé, vagy alig. Józan felismerés Külön fejezetet érdemelne, hogj^mi- ért hiányzik legalább utalás, eszmei út­baigazítás a mezőgazdaságban, külö­nösképpen a termelőszövetkezetben dolgozók sztrájkszervezési jogáról. Csupán gyanítjuk: azért, mert olyan, szinte áttekinthetetlenül bonyolult kér­dést kellene megoldani, amely csaknem értelmezhetetlenné teszi a’sztrájkjogot abban az esetben, amikor a téesztag munkavállaló és tulajdonos is egyben, ám az elmúlt évtizedek során hovato­vább inkább bérmunkás mivolta érvé­nyesül tulajdonosi jogosítványai he­lyett. A munkabeszüntetésről szóló tör­vényjavaslat vitáján a SZOT elnöksége egyebek között ragaszkodott az elneve­zés megváltoztatásához. Mint mond­ták, azért, mert a sztrájk jobban kifeje­zi a munkásmozgalom klasszikus ha­gyományaihoz való ragaszkodást, és nem csupán nyelvészeti kérdést, de ér­zelmi, szolidaritási indíttatást is jelent. És jelenti azt is, hogy végleg szakíta­ni kell azzal a felfogással, amely a szo­cializmust úgy értelmezi, mint olyan társadalmat, melyben minden érdeket, minden részletet egy bölcs, mindenható kéz képes összerendezni, ahogyan azt nem is olyan régi tankönyvek lapjairól tanultuk. ' ., A sztrájktörvény a józan felismerés eey újabb állomása: fejlődésünk csak súlyos konfliktusok árán és azok válla­lásával képzelhető éi. Hogy ezek a konfliktusok megoldhatok, elrendez- hetők legyenek, hogy állam es polgára pontosan ismetje lehetőségeit es hátá­éit, biztonságot és garanciákat adó törvények kellenek. A sok közül egyik üyen a sztrájkról szóló törvény javasla­*s" Szigethy András 400 **«**/ow iUtNÓVtti m*TAi Tisztelt Hölgyem, Uram! «émontertartl nem <« szíveskedjen beszerezni azokatP ^ j”j£nn*k ml tartozunk, és azt nem a munkál- ^rendezi, mielőbb adja fel postára bt r 'ifi? :,ogy dyorsan tudjuk visszautalni további jelentkezésünkig Üdvözlettel: l fi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents