Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-23 / 19. szám
1989. január 23. • PETŐFI NÉPE • 3 „NEM AKAROK SENKI HÁTA MÖGÖTT ELBÚJNI” Apajpuszta — az egykori igazgató szemével December utolsó napjaiban adtunk hírt először a Kiskunsági Állami Gazdaság által okozott kömyezetszennyezés- ! ről. Az apajpusztai gazdaság majd egy- I harmada védett terület, a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozik. Ezért a cikkben megszólaltattuk a nemzeti park | igazgatóját, dr. Tóth Károlyt, aki — a helyi vezetők felelősségét hangsúlyozva —beszámolt egy korábbi, 1983-as eset- | ről. Ekkor találták meg az első földbe i rejtett — veszélyes hulladékkal teli — hordókat a nemzeti park területén. A Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatója 1978-tól 1982. december 15-éig Bartos Sándor volt, aki jelenleg a Fel- l sőbabádi Állami Gazdaság első számú [ vezetője. Mint mondja, jó munkája | eredményeként -kérték fel e másik gaz- | daság vezetésére. Tavaly néhány hó- [ napra vissza is tért Apajra, ahol minisz- [ ten biztosi teendőket látott el. Hogyan I látja az események részese a történte- í két?—erről beszélgettünk, miután cikkünk nyomán levelben kereste meg a volt apaji igazgató szerkesztőségünket.^ — Először arra kérem, mutassa be a Kiskunsági Állami Gazdaságot olva[ sóinknak. ^^Budapesttől alig 50 kilométernyi- i re fekszik Ápaj, mégis mindentől távol Iván. Nehéz körülmények között gaz- [ dálkodó, kedvezőtlen adottságú államv [nagyüzem. A szik az uralkodó 13 I aranykorona alatti értékkel. Korábban I csak állattenyésztéssel, növénytermesz- > léssel foglalkoztak itt, és a 70-es években gyakran küzdött a vállalat pénz- lügyi nehézségekkel. Tulajdonkeppen [nem tudta fenntartani önmagát, i —S milyenek az apaji emberek? — Apajt Apajról kell ismerni. Itt [nem úgy van, mint egy városban, vagy •akár egy faluban. Az út-, a lakásviszonyok, az infrastruktúra eléggé kezdetleges. Hátrányos helyzetű, nehéz terület. Az állami gazdaság az egyetlen . munkahely. Amikor odakerültem, egy ■eredménytelen gazdasági év után, szin- >te kilátástalan volt a helyzet. K — A kiutat, többek között, különböző tipari vállalkozásokban találták meg. Ezek köz'é tartozott a hulladékfeldolgozó ágazat is. Hogyan jött létre? — A Budalakk Vállalattal együttműködve létrehoztunk egy kis oldószer-regeneráló • üzemet. Hidegutas technológia volt, nekem úgy, mint veszélyes üzem, nem is tűnt a szemembe. Inkább attól féltem mindig, nehogy eldobjanak egy cigarettát vagy egy gyufát a robbanásveszély miatt. Arra nem gondoltam, hogy ebből egyszer országos botrány lesz. — Ki kezdeményezte az üzem létesítését? — Az akkori kerületigazgatóm, Halász Dezső keresett meg 1981-ben, hogy volna egy ilyen lehetőség. Egy újítást kellene befogadni, ami alkalmas arra, hogy több frakcióra bontsák az oldószert. A Budalakk visszavásárolja az egyik felét, amit tovább tud hasznosítani, a másik feléből pedig gittet tudunk gyártani. Kezdettől a Budalakk vegyészei irányították az üzem technológiai folyamatait, mivel nekünk nem voltak szakembereink. — Az üzemnek akkor Halász Dezső volt a főnöke? — Igen, mint ipari kerületvezetőhöz, hozzá tartozott a tevékenység. /íL-.iAlig egy évvel az indulás után, 1982-ben már megjelentek az apaji hordók a kunszentmiklósi szeméttelepen is. Tudott erről? Akkoriban nem. Most kérdeztem végig egykori munkatársaimat, mi is történt valójában. Kiderült, hogy kaptunk olyan anyagot, amit nem lehetett az oldószer-regenerálásnál felhasználni. Ezekre történt egy megállapodás a kunszentmiklósi tanács valamilyen üzemével, hogy naponta adott mennyiséget elégetnek. —Miért vitték el az égetést Apajról? — Apajnak soha nem is volt engedélye szabadtéri égetésre. Most azt feltételezem, hogy azért vittük Kunszent- miklósra az égetést, mert ott rendelkeztek ilyen engedéllyel. — Amikor néhány hónap múltán a kunszentmiklósi tanács felmondta a Egy állampolgár felvételei 1982»ből ■: Amint az elmúlt heti egyeztető megbeszélésen kiderült: a kunszentmiklósi határban rejtőzködő veszélyes hulladék mennyiségéről még nincs pontos képe a hatóságoknak. 1982-től kezdve ugyanis — feltételezhetően — több éven keresztül szállítottak vegyi anyagot Apajpusztáról előbb a régi, majd az új szeméttelepre és környékére. A gyúlékony anyag nagyobbik részét elégették, de a szemtanúk beszámolója szerint sok minden került hordókban vagy kiöntve, szétlocsolva a föld alá. Korbadits Tibor felvételein jól látható, milyen nagy mennyiségű füst keletkezett a szeméttelepen az égetéskor, melyet gyakran sodort a széljárás Kunszentmiklós felé. Annak idején a Kiskunsági Állami Gazdaság jelentős bírságot fizetett a levegőszennyezésért. Jelenleg ismét vizsgálják az ügyet a környezetvédelmi hatóságok, mert újabb szabálytalanságokra derült fény. A vizsgálatok, intézkedések célja, hogy minél előbb felszámolják a még fel nem derített környezetszennyező gócokat. szerződést, a levelet az igazgatónak címezték. Emlékszik erre? . \-^ Nem találkozhattam ezzel a levéllel, mert — amint látom — december 15-én adták postára, én viszont 16-ától már itt dolgoztam, Felsőbabádon. — Időrendben a következő esemény, amikor 1983 tavaszán a nemzeti park területén megtalálták az elásott hordókat. Dr. Tóth Károly ezzel kapcsolatban utalt arra is, hogy ekkor a gazdaság vezetői valamifélefegyelmi eljárás alá estek. — Nem akarok senki háta mögött elbújni vagy kitérni a kérdés elől, erről szó sincs. Mégis el kell mondanom, hogy a nemzeti parkkal igen jó együttműködést alakítottunk ki. A vezetésem alatt honosítottuk újra például a fogolynevelést, ami ma is létezik a gazdaságban. Vagy itt van épp Tóth Károly könyve, amit elismerő szavakkal dedikált 1983 februárjában. Amennyire ismerem, nem jutalmazott volna két fillérrel sem, ha úgy gondolja, kárt okozok a természetnek. Annak idején olyan sok mindent tettünk munkatársaimmal a nemzeti park területén élő madárvilágért, hogy hiszem, nem alaptalan ez a bejegyzés. — Amikor megtalálták a hordókat, . önt mégis kizárták a nemzeti park baráti köréből. — Kellemetlen momentum, de én sosem voltam tagja a baráti körnek. Ma is velem dolgozó kollégám közölte velem egyszer, hogy beléptetett egy ilyen körbe. Mondtam neki: miért nem kérdezett meg? Abban igaza van Tóth Károlynak, hogy írt egy levelet valamikor 1983-ban, melyben közli, hogy kizártak a baráti körből. Amibe én magam sosem léptem be. — Mégis, az a környezetszennyezés, amiért a gazdaságot annak idején több millió forintra bírságolták, az ön igazgatósága alatt történt. Hogyan látja most ezt a dolgot? — Legjobb tudomásom szerint az a tétel, amit Kunszentmiklóson feltártak, még nem szerepel a vállalatot terhelő mennyiségben. Nézze, sose tettem ilyet, de most összeszedegettem a dolgaimat, hogyan is töltöttem el életemnek ezt a részét a gazdaságban. Felelőtlenül vagy felelősen. Kérdezze meg a munkatársaimat. Éjjel-nappal dolgoztam, mindent ki akartam hozni ebből a vállalatból. Ha felelőtlenkedtem, nem figyeltem «da, akkor úgy is-felelnt- fogok azért, amiért kell. Sok mindenkit megkérdeztem éti is: ’ megtörténhetett? ” Azt mondták: biztos, hogy nem. De hát majd az igazságszolgáltatás kideríti. — Nem lehet, hogy valaki a vezetés valamilyen szintjén olyasmit csinált, amiről ön nem tudott? — Ez bárhol előfordulhat. Tudja, annyira le volt mérve mindenkire a munka, a felelősség, a feladat, hogy úgy éreztem: ebben a gazdaságban mindenki becsületesen dolgozik,. Még ma sem feltételezem, hogy egy vezető ép ésszel olyat kérjen egy embertől: adok neked egy jó állást, lehet grasszálni a pusztában, csak tárd fel azokat a gödröket, ahová lehet gurítani a hulladékot. — Azt mondják, megfélemlítették az embereket.- Nem hiszem. Az apaji ember olyan: ha kérdezik valamiről, mondja, ha nem kérdezik, nem mondja. Nem tapasztaltam, hogy az emberek félnének, ugyanakkor utóbb történtek esetek, melyek joggal hozzák ezt felszínre. — Visszatérve az üzemhez: nem okozott önöknek gondot, hogy a nemzeti park területén van? — Egyetértek abban, hogy közelebb van a nemzeti park határához, mint az előirt izolációs távolság. De az üzem a tanyaközpontban működik, a nemzeti parki terület pedig ettől pár száz méterre kezdődik. De ha közvetlen barázda- szomszéd lenne is: az az üzem, ami oda megépült, nem veszélyeztette a nemzeti park élővilágát, mert nem volt kifelé aramló mellékterméke. — Mit tapasztalt, amikor 1988-ban — immár miniszteri biztosként — visz- szatért Apajra? — Azt azonnal meg lehetett állapítani, hogy a vegyi üzemnek nincs megfelelő vezetője. Ezért azonnal intézkedtem, hogy hozzáértő, felelős szakember kerüljön az üzem élére. Én úgy gondoltam, hogy az a veszélyes anyag, amit az üzem területén tárolnak, a gazdaságé. De megtudtam, hogy erről szó sincs. Az átmeneti tárolótérén idegen tulajdont tárolnak bérleti díjért, Amikor odakerültem, a betárolásokat megszüntettem, a különböző szabadalmi díjak kifizetését pedig, ami ezt az egészet gerjesztette, leállítottam. — Hogyan érti? Miért s mit gerjesztettek a szabadalmi dijak? — Már említettem, hogy az üzem egy szabadalmon alapult. Ez a Budalakk vegyészeinek a találmánya volt, de részese a mostani műszaki igazgatóhelyettes is, Halász Dezső. Mint kiderült, a találmányból befolyó pénzhez hozzáforgattak egyéb forrásból származó anyagmozgást is, igy nagyobb lett a kifizethető összeg. Ámi ebben az ügyben még érdekes: kértem a hatóságoktól, hogy szabadítsuk meg a gazdaságot a felhalmozott veszélyes anyagtól. Vigyék el innen. Erre azt mondják: szó se lehet róla. Hová vigyék? Ma is azt mondom, hogy ebből az üzemből az ipari részt, a műszerezettséget tovább kell vinni normális körülmények között. Nem szabad általánosítani, hogy minden rossz. De ami szabálytalan, nem oda való, azt a tevékenységet meg kell szüntetni, Lovas Dániel VISSZAHÍVJAK dr. molnár frigyest? „Bács-Kiskunt ő tette megyévé” Aláírások gyűjtésével dr. Molnár Frigyes országgyűlés si képviselő visszahívását kívánja kezdeményezni Szollár Lajos 36 éves kecskeméti közgazdász — adtuk hirül másfél hete. Cikkünk —| s egyáltalán: maga a szándék meglehetős visszhangot keltett. Olvasóink közül többen jelezték: van véleményük az ügyről, még akkor is, ha történetesen nem abban a választókerületben laknak, ahol dr. Molnár Frigyes a képviselő. Takács Péter (aki magáról csupán annyit közöl, hogy okleveles közgazdász, ám címe a borítékon sem olvasható, és postai bélyegző hiányában a feladás helyét illetően is tanácstalanok vagyunk) egyetlen szóval felel korábbi cikkünk cimére („Fogalmunk sides, mit csinál a nevünkben”): dolgozik. Á megyénk, városunk, és a Nép érdekében. Utalva arra, hogy Szollár Lajos munkahelye a GAMF, így folytatja: dr. Molnár Frigyes 1965-ben szorgalmazta, hogy ebben a megyében is legyen egy felsőfokú gépipari technikum, s hogy az üzemekben, gyárakban, iskolákban, a mezőgazdasagban, a falvakban és a városokban jobb körülményeket teremtsen. Takács Péter — ellentétben Szollár Lajossal — úgy látja, hogy „még mindig képes Molnár Frigyes a feszített ütemű szellemi munka végzésért, a döntések 'meghozatalára'’, azaz — vonja le a következtetést — a „feltételeknek megfelel”. Olvasónk mellesleg nem mulasztja el fölhívni Szoltár Lajos figyelmét arra, hogy „magát figyeljük, lessük és visszahívjuk”, majd dr. Molnár Frigyesnek üzen: „végezze lelkiismeretesen, a népe érdekeit továbbra is úgy mint eddig figyelembe véve a munkáját, a nagy többség bízik Önben”. Dr. Lovas Béla, a GAMF tanára, kecskeméti tanácstag --egyike azoknak, akiket szándékáról Szollár Lajos levélben értesített — nyílt levélben válaszol a közgazdásznak. „Javaslatodat elhamarkodottnak tartom, és nem is fair. Nem adott dr. Molnár Frigyesnek időt, hogy bizo- nyitson. Alig pár hónapja csöppent bele ebbe az új szerepkörbe, mert azt te is (dr. Lovas és Szollár munkatár- sak, ezért tegezik egymást f|| A szerk.) elismered, hogy más ez a Parlament, mint akár csak egy évvel ezelőtt is volt. Molnár Frigyesnek bizonyítania kell? Ez is új dolog” — mutat rá a tanácstag, majd így folytatja: „az igazi demokrácia olyan, hogy nem lehet megélni múltbéli érdemekből”. Ezek vtán dr. Lovas Béla azt javasolja Szollár Lajosnak, várjon még a visszahívással. „Mint kecskeméti születésű, nem tagadom — indokolja kérését —, hogy Molnár Frigyes esetében nem tudok elszakadni attól a motivációtól, hogy városunk történetének egy nagyon bonyolult szakaszában érdemelte ki a legnagyobb elismerő jelzőt, amit politikus elérhet: ember volt”. A továbbiakban a tanácstag bevallja, számára is rejtély, miért vállalta annak idején dr. Molnár Frigyes a kettős jelölés kockázatát. íme a magyarázat „a kettős vagy többes jelölés volt az első’ igazi lépés a mai vitatkozó parlament felé vezető úton és dr. 'Molnár Frigyes, aki a Hazafias Népfront elnökségében egyik úttörője volt ennek az elvnek, nem tehette meg, hogy kitétjen a megméretés elől — nem úgy, mint sokan mások, akik presztízsüket féltve visszakoztak vagy az országos listán indultak. Ö vállalta a kudarc ódiumát is, példát mutatva, hogy egy demokratikus légkörben a választási vereség egyáltalán nem kell, hogy szegyennek számítson. A jelölőgyűlésen a peremkerületek utproblémáinak megoldásához kértünk segítséget leendő képviselőnktől. Itt 20 éve nem volt komoly előrelépés. Méteres a sár, a mentőautó sem tud bemenni az utcába. Ha most elindítod a visszahívási procedúrát — fejezi be nyílt levelét dr. Lovas Béla — az elhúzódhat a választási ciklus végéig. Nekünk most van szükség országgyűlési képviselőre. Dr. Molnár Frigyes tud is és akar is segíteni. Nem lehne fair dolog, ha nem adnál erre neki időt és lehetőséget. Dr. Weither Dániel, a Petőfi Népe nyugalmazott fő- szerkesztője alighanem a leghosszabb ideig dolgozott együtt dr. Molnár Frigyessel, érthető tehát, hogy jelezte: szót kpr. — Én 1947-től 50-ig Baján dolgoztam az akkori Bács- Bodrog megyei agit-prop titkárként, ekkor ismerkedtem meg Molnár Frigyessel, aki rendszeresen eljárt az előadásaimra. Az ő apja asztalos volt, akit 1930-ban kommunista szervezkedes vádjával bíróság elé állítottak -|í Baja- szentistvánon, a szegénynegyedben laktak. Később, 1948-ban engem a Bajai Hírlap főszerkesztőjévé nevezett ki a párt, és Molnár Frigyessel, aki járási pedagógus, szakszervezeti titkár volt — eredeti foglalkozása egyébként néptanító — közeli, bizalmas, baráti kapcsolatot alakítottunk ki. Dani fiam és az ő Frici fia közelálltak egymáshoz, és mi magunk is meglehetősen azonos véleményen voltunk a legtöbb kérdésben. Nyugodt.lélekkel állíthatom: anyagi cél sohasem vezérelte, rettenetesen puritán. Emlékszem, egyszer Bajáról ajándékba küldtek neki egy szép halászléfoző üstöt — káromkodott, visszaküldte — és ilyen esetet nem egyet mesélhetnék. Az 1956 utáni konszolidációt a megyei pártbizottság első titkáraként vezette — főszerkesztőként hangsúlyoznom kell, hogy nagy támogatója volt a Petőfi Népének. Mi együtt jártunk egyetemre, sót, kitűnően végeztünk, ami akkoriban nagy feltűnést keltett -|í abban a korban megesett, hogy vezetők csak az indexüket küldték el egy karton borral. Molnár Frigyes úgy beleásta magát a homoki gazdálkodásba, a szőlő-gyümölcstermesztésbe, hogy e tárgykörből írt doktori disszertációját — melyre summa cul laude minősítést kapott |gr könyvben adták ki, és minisztériumi nívódíjjal is elismerték j— ezzel a párt, a megye tekintélyén is nagyot alapozott. Eléggé köztudott az is, hogy a szakszövetkezetek, amelyek a megye szőlőtermesztő községeiben a közös gazdálkodás szinte egyedüli lehetőségét biztosítják, dr. Molnár Frigyes nélkül soha nem alakulhattak volna meg — ez mindenképpen történelmi jelentőségű érdeme. — Szollár Lajos ezt a Petőfi Népében megjelent interjújában sem vitatta... — ... vitatta viszont dr. Molnár Frigyes jelenlegi alkalmasságát. Nos, elismerem, .hogy hosszú évekre kiesett az itteni politikai életből. Én magam nem is értettem, miért indul a választásokon, hiszen ráadásul egy számára új körzetet jelöltek ki, ahol dr. Kosa Antal eleve esélyesebb volt. Őszintén szólva annak is örülök, hogy eljutottunk addig, hogy az állampolgár véleményt mond képviselőjéről. Ez a demokrácia felé tett lépés. Mindazonáltal a választóknak is van felelősségük. Én mindenesetre — noha nem az érintett körzetben élekpjj- azt állíthatom, hogy dr. Molnár Frigyes felkészültségét, tapasztalatait, mozgalmi munkáját tekintve alkalmas képviselőnek, ezt csak alátámasztja, hogy a népfrontban az agrárpolitikai bizottságnak most is egyik aktív vezetője. Azt magam is tanúsíthatom, hogy bár 1968 óta nem itt él, szenvedélyesen Bács-Kiskun megyei, élénken tartja a kapcsolatot Éz végül is érthető: megyévé kellett tenni a megyét, és ő azzá telte! B. J. .. LEGALÁBB HÚSZ EMBER NEM DOLGOZIK.. Kiskőrösön cigánytanács alakult Kunhegyest' Ne tartsunk haragot! Az utóbbi hónapokban szinte forrt a levegő a kiskőrösi cigányság körül. Újságcikkek sorozata foglalkozott a cigány népfőiskola rendezvényein, valamint a városi népfrontbizottság elnökségi ülésén elhangzottakkal, a cigány lakosság és a többség viszonyával. A történtek nyomán a Hazafias Népfront városi bizottsága előbbre hozta a cigány tanács egyébként is tervezett megalakítását. A szervezésben maguk a cigányok kapcsoltak gyorsvonati sebességre. Közülük a tekintélyesebbek végigjárták a családokat, s meggyőzték őket a cigánytanács megalakításának szükségességéről. Kikérték véleményüket arról is, hogy kiket látnának szívesen a tanácsban, gondosan ügyelve arra, hogy a cigányság különböző csoportjai és családjai egyaránt képviselve legyenek. Ilyen körültekintő előkészítés után körülbelül százan jöttek össze a városi müvelődési ház egyik különtermébe, hogy Sinkovicz Lászlónak, a HNF városi bizottsága elnökének köszöntő szavai után meghallgassák Újhelyi József városi népfronttitkár előterjesztését a cigányta- nács megalakítására s annak tagjaira. Miután ez megtörtént, Kunhegyest Ferenc kért szót. O az a cigány taxisofőr, akinek a neve többször is előfordult a már említett tudósításokban, különösen úgy, mint akinek megromlott a viszonya Pólyák József ismert karatemesterrel. — Szükségesnek tartom a cigánytanács megalakítását -Sfi kezdte. — Magunknak kell munkálkodni azon, hogy a cigányságról alkotott kedvezőtlen kép megváltozzon. A cigány hagyományokból, a szüléinktől tanultakból meg kell őrizni mindent, amire büszkék lehetünk, de le is kell vetkőznünk mindent, amit szégyellnünk kell! S ehhez mindenekelőtt békességre van szükség! Én Pólyák Józsefre nem haragszom, tudom az érdemeit. Tudom, hogy egy ideig ő vezette a cigányklubot, s tudom, hogy gyakran vitt ruhát rászoruló cigánycsaládoknak. S tudom azt is, hogy mindezek ellenére megverték a lányát a cigánygyerekek. Ne tartsunk haragot. Kunhegyest Ferenc felszólalása tapsot kapott, majd a jelenlévők egyenként szavaztak a cigánytanács tagjairól. Megállapodtak abban, hogy az a két jelölt, aki el sem jött, ne legyen tagja a tanácsnak, egyébként elfogadták az előterjesztett 14 nevet. Elnöknek Raffai Mátyást, titkárnak Kunhegyesi Ferencet választották meg. A Kossuth utca 47.-beliek nevében Jónás Sándor emelt utóbb kifogást a tanács összetétele ellen, de a vita elsimult, mert a távolmaradottak helyére beválasztották az ő jelöltjét is. — Szép dolog ez a cigánytanács, de mire megyünk, ha a cigányok nem kapnak munkát? — szólalt fel Piroska Tibor, s kifejtette, hogy a munkahely legyen az első, s csak utána következhet a tanulás. Ezt többen is vitatták, mire Piroska megjegyezte: — Legalább húsz cigány fiatalnak nincs munkája. Ha ez így marad, akkor legfeljebb a börtönben fejezhetik be a nyolc általánost. Mi a fontosabb? Az iskola vagy a munka? A cigánytanácsnak spontán kialakult első vitáját egy váratlan ajánlat oldotta fel: — A költségvetési üzemnél dolgozom — állt fel egy nagybajuszú cigányember. — Az igazgató üzeni, hogy öt embert fel tud venni dolgozni. A jelenlévők megtapsolták a bejelentést. — De az az öt olyan legyen, aki ki is tart! Ne hagyják abba néhány nap után a munkát, ne hozzanak szégyent ránk! — vágtak egymás szavába. Jó munkát, kiskőrösi cigánytanács! Bálái F. István • Tanácskoznak a kiskőrösi cigányok. • Kunhegyesi Ferenc: Ne tartsunk haragot! (Walter Péter felvételei)
