Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 21. TŐKÉS KONJUNKTÚRAKÖRKÉP Japán a legdinamikusabb A fejlett tőkés országokban a 70-es évek eleje óta a legerősebb konjunktúra tapasztalható jelenleg. Előrejelzések szerint a gazdasági fellendülés a következő két évben is csak keveset veszít erejéből. Alaptalanok voltak tehát az 1987. októberi tőzsdekrachot követően felerősödött aggodalmak, hogy a nemzetközi értékpapírpiacokon bekövetkezett válság gazdasági recessziót idézhet elő. Bár az ipari országokban a múlt év tavasza óta nem nő olyan gyors ütemben az ipari termelés, mint korábban, mégis a beruházási tevékenység általánosan erős növekedésében rejlik a konjunktúra ereje immár huzamosabb ideje. Ez érvényes mind az Egyesült Államokra, ahol a külgazdasági ösztönzések jelentős mértékben hozzájárulnak a konjunktúrához, mind pedig Japánra és Nyugat-Európára, ahol a belföldi kereslet a konjunktúra motoija. A kapacitások kihasználtsága sok országban a 70-es évek végének legutóbbi konjunktúraciklusához közeli és a foglalkoztatottak száma is jelentősen megnőtt. Ugyanakkor a munkanélküliség Nyugat-Európában átlagosan csaknem 10 százalék — továbbra is magas. Az USA-ban folytatódik a fellendülés Az Egyesült Államokban 1988-ban a komor jóslatok ellenére a gazdasági növekedés tovább folytatódott, és az 1982-ben kezdődött fellendülés az eddigi leghosszabbnak számít. A nemzeti össztermék, a GNP tavalyi 3 százalékos növekedése még magasabb is, mint az előző években. A munkanélküliségi ráta 5,3 százalék, 14 év óta a legalacsonyabb.'Az infláció nem több 4,5 százaléknál. Változatlanul magas azonban a kereskedelmi mérleg és a költségvetés deficitje. Az'ameri.kai gazdaság növekedése az idén is folytatódik, bár a második félévre annak jelentékeny lelassulása valószínű. Éves átlagban 2,5 százalékos növekedésre számítanak^ fogyasztói árak emelkedése mintegy 5 százalékos lesz, a munkanélküliség pedig egészen kismértékben nőni fog, számszerűleg 5,4 százalékra. Az export mellett a konjunktúra jelentős támaszai továbbra is a fogyasztói; lesznek. A tavalyihoz hasonló exportnövekedés azonban nem várható, mivel az amerikai vállalatok meglévő kapacitásaikkal többet már alig képesek előállítani, és többségük nem tervez kapacitásbővítést. A legdinamikusabban, 5,75 százalékkal Japán gazdasága bővült 1988-ban. A fogyasztás és a beruházások várható visszaesése következtében azonban a konjunktúra veszít lendületéből, és az idén a GNP 4,25 százalékos növekedése várható. Az infláció, amely tavaly mindössze 0,25 százalékos volt, az idén t, 1 százalék körül alakul, bár még mindig a legalacsonyabbnak számit a vezető ipari országok között. A munkanélküliségi ráta, amely tavaly alig 2,5 százalék fölött volt, az idén is-ezen a szinten mozog. A japán fejlődés sajátossága lesz,'hogy az ország hatalmas kereskedelmi többlete az idén ismét növekszik és elérheti a csillagászati 100 milliárd dollárt, az export újabb nagymértékű fellendülése következtében. NSZK: 1,75 százalékos infláció A Német Szövetségi Köztársaság számára az 1988- as év a maga 3,5 százalékos növekedésével az évtized legsikeresebb évének minősül. E rendkívüli fejlődés pilléreinek a hazai vállalatok 1988 közepe ótamegnö- vekedett beruházási készsége, a töretlen fogyasztói kereslet, továbbá az export fellendülése tekinthető. A nyugatnémet vállalatok tavaly különösen a közöspiaci országokban értek el jelentős exportsikereket és tudták ilyenformán piaci pozícióikat tovább szilárdítani. Az idén a nyugatnémet gazdaság növekedése le fog lassulni és 2,5 százalék körüli lesz. A múlt évi 1,75 százalékos infláció ugyanakkor az idén kismértékben emelkedik, várhatóan 2—2,25 százalék körül alakul. Jóllehet a foglalkoztatás az NSZK-ban az idén bővülni fog, az NSZK-ba települők nem elhanyagolható száma miatt a munkanélküliek száma változatlanul 2,25 millió marad, ami a munkaképes korú lakosság 7,75 százalékának felel meg. Nagy-Britannia gazdasági növekedése 1988-ban meghaladta az 5 százalékot. A megélénkülés eddig főként a nagymértékben megnövekedett fogyasztói kiadásokon nyugodott, most viszont már a beruházások élénkítő szerepe is érszrevehetően érződik. Az -ipari termelés eléri a kapacitások határait. Az infláció ugyanakkor az elmúlt hónapokban lényegesen felgyorsult és a tavalyi 5 százalékkal szemben az idén elérheti a 7 százalékot is. A munkanélküliek aránya ugyanakkor csökken, a tavalyi 8,6 százalékról 7,75 százalékra. A fizetési mérlegben viszont további rosz- szabbodással kell számolni, a deficit a tavalyi 13,1 milliárd fontról 15,2 milliárd fontra emelkedik 1989- ben. A francia gazdaság teljesítménye 1988-ban végül is a vártnál jobbnak bizonyult s a növekedés elérte a 3,5 százalékot. Ez az idén várhatóan 3 százalékra csökken. A francia gazdaságpolitika egyik fontos célkitűzése az inflációnak 3 százalék körüli szinten tartása. Ez tavaly sikerült is, 1989-ben pedig — amennyiben megfelelő mértékben sikerül a bérek növekedését lefékezni —, az áremelkedés valószínűleg 2,5 százalék körül alakul majd. Lerontja a francia gazdaság jó bizonyítványát a magas munkanélküliség, mely tavaly 10,25 százalék volt. Ez az idén várhatóan kismértékben emelkedni fog, mintegy 10,5 százalékig. Olaszország gazdasági növekedése 1988-ban kevéssel 4 százalék fölött volt, a következő másfél évben azonban a növekedés üteme lassulni fog. 1989-re 3 százalékos gazdasági növekedés várható, az infláció ugyanakkor a jelenlegi 4,5 százalékos szintről 4 százalék közelébe esik vissza. A munkanélküliség viszonylag magas, tavaly 11,2 százalékos szintje az idén közel változatlan marad, bár kismértékben emelkedő irányzatú. A viszonylag stabil cserearányok és a lassuló infláció sem lesz elegendő ahhoz, hogy megfékezze Itália versenyképességének romlását nyugat-európai partnereihez képest. A fizetésimérleg-hiány az idén mintegy 1,5 milliárd dollárral nő és eléri a 6 milliárdot. Á költségvetés deficitje tavaly 90 milliárd dollár volt. A kormány bízott abban, hogy tartani tudja ezt a szintet 1989-ben is, de mozgásterét máris szűkítették a jövedelemadó-csökkentések és a tavaly elhatározott béremelések. Élénkítő magán- fogyasztás Ausztriában Ausztria jó évet zárt tavaly, az ország exportjaés. ipari termelése egészen a múlt év őszéig dinamikusan növekedetf. Az osztrák cégek nagy megrendelésállománya és a vállalkozók optimizmusa további fellendülést sejtet, mégha az nem is éri el várhatóan á tavalyit. Az osztrák GNP növekedése az elmúlt évben 3,5—4 százalék volt, az idén pedig 3 százalék körül alakul. A munkanélküliségi ráta a tavalyi 5,4 százalék után az idén 5,2 százalék lesz. Az infláció az elmúlt évben 3,2 százalékos volt, az idén 2 százalék körül alakul. Az adókedvezmények az idén is kedvezően befolyásolják a beruházási tevékenységet. A magán- fogyasztás 1989-ben is érezteti élénkítő hatását, s a külföldi kereslet is alig csökken. Az export, amely tavaly a konjunktúra motoija volt, az idén 7 százalékkal bővül majd — miközben Ausztria további piaci térnyerése folytatódik. Bognár Mária A KECSKEMÉTI CIPŐIPARI KISSZÖVETKEZETNÉL Együtt a pénz, munka is van Most már „csak” dolgozni kell Nagy bajban volt tavaly a Kecskeméti Cipőipari Kisszövetkezet. Még az előző években gyártott rossz minőségű, illetve nyúlbőrrel megengedhetetlen /módon kombinált, ezért a forgalomból kivont gyermekcipők miatt közel nyolcmillió forintos hiányuk keletkezett 1987-ben. Ebből kétmilliót még abban az évben kigazdálkodtak ugyan, de a hatmilliós veszteség is alapjaiban ingatta meg a szervezetet. A kisszövetkezet léte forgott kockán, ugyanakkor az a veszély is fenyegette a kollektíva tagjait, hogy a hiányt a saját zsebükből kell kifizetniök. Mindettől áz'a hatmillió. forint mentette meg őket, amit az ipari szövetkezetek országos szövetségétől, az Okisztól, és a megyei szövetségüktől, a Kiszövtől kaptak. Ez azonban csak egy lehetőség arra, hogy kilábaljanak a bajból. Török Ferenccel, a szövetkezet elnökével arról beszélgettünk: mit tettek, mit tesznek annak érdekében, hogy ezek a milliók valóban a célnak megfelelően hasznosuljanak? (Ehhez annyi megjegyzés kívánkozik: a veszteséget okozó termékek gyártása idején nem Török Ferenc volt a szövetkezet első számú vezetője.) — Először is hadd mondjam el, hogy a szövetségek anyagi segítsége nélkül nem tudtuk volna elkezdeni a termelést 1989-ben, hiszen alapanyagra sem volt pénzünk. A hatmillióból csak a Kiszövtől kapott 3,5 milliót kell visszafizetnünk, azt is öt év alatt: ez a kötelezettségvállalás tehát nem terheli meg nagyon a szövetkezetünket. Termelő- kapacitásunkat egész évre lekötöttük szerződéssel. Belföldi megrendelésünk van 40 ezer pár, sportos jellegű gyermekcipő gyártására, valamint 80 ezer pár lábbeli szovjet exportjára. Emellett számíthatunk rá, hogy további 40 ezer párra kapunk ugyancsak szovjet megrendelést. Ha ez „bejön” — és okkal bízhatunk benne —, akkor az azt is jelenti, hogy az év utolsó napjáig tu- dunk dolgozni. Különben — miként a cipőgyártók általában — már jóval előbb leállhatnánk, mivel a belkereskedelemnek csak november 15-éig lehet szállítani. — A szovjet export rentábilis?-— Nekünk igen. Külkereskedelmi partnerünkkel, a Tanimpexszel előre megállapodunk a termék — számunkra is elfogadható — árában. Hogy ők mennyiért adják tovább, az ő dolguk, így a kockázat az övék, igaz, a többlet- nyereség is' ha van. Ugyanez a cég átvett tőlünk néhány hagyományos bébi- cipőmodellt, hogy a tőkés piacon keressen rá vevőt. — Megrendelésük tehát van elegendő. Milyen a termelés műszaki háttere szövetkezetükben? — Lehetne jobb is, a fejlesztés napirenden levő feladatunk. A műszaki előkészítő gárdánk létszáma a nehéz időkben megcsappant, új dolgozók felvéte-i lével, átcsoportosítással most kezd ismét kialakulni egy megbízható csapat. Sajnos, az üzemben is gondokat okoz a munkaerőhiány, sok fizikai dolgozót, szakmunkást tudnánk fölvenni. — Eddig a szövetkezet bizonytalan jövője miatt nem volt jelentkező. De ha lesznek, milyen jövedelmet tudnak nekik ígérni? ,— Szövetkezetünkben 65-66 ezer forint volt az átlagos nettó jövedelem tavaly, ez megfelel a cipőipari átlagnak. Áz új szabályozónak köszönhetőAmiben Kramer úr A nagy váltás és a kollektíva hitt Próbaév a Bajatexnél’ 1987 decemberében, amikor Kramer úr, az amerikai szervezési szaktanácsadó azt bizonygatta Baján mindenkinek, hogy a Finomposztó túléli a krízist és még sikerei is lesznek, nem sokan hittek neki. Kivéve talán a vállalat vezetőit és dolgozóit Nem tudom, megírták-e Kramer úrnak az államokba, hogy a dolog „bejött”. A cég „lefogyott”, új ruhát szabott és új nevet választott magának: felszámolta a veszteséges ágazatokat, csökkentette a létszámot új, belső szervezetet alakított ki, s mindebbe Bajatex elnevezéssel fogott bele. 1988 a vállalat sikeréve lett. Baján erről beszélgettünk Teleky Zoitánnéval, a vállalati tanács elnökével. en az idén már nem kell jövedelemadót fizetnünk mivel a kifizetendő bértömegünk nem haladja meg a 20 millió forintot —, így a jövedelemnövelés most már csak a termeléstől függ, azon múlik, hogyan és mennyit dolgozunk. A szerződéssel lekötött megrendelésünk a jelenleginél nagyobb létszámú kollektívának adna folyamatos munkát egész évben. AlmásiMárta —A számok nyelvén mit jelent ez a siker? '•— 1,3 milliárd forint árbevételt, ami mintegy 100 millióval több a tervezettnél és a tavalyi árbevételnél is. A nyereség a tervezett szinten alakul, 20-25 millió forint körül. Tőkés exportunk meghaladja a 90 millió forintot, az 1987.- évihez képest megduplázódott. — Mitől lett ilyen eredményes a Bajatex tőkés piád szereplése? — Nagyon erős a kényszerítő hatás, hiszen a vállalatnak óriási az importigénye, s csak akkor tudunk import alapanyaghoz jutni, ha exportálunk is. Ez az egyik oldal. A másik, hogy keményebb piacpolitikát folytattunk, ami a szervezeti átalakulásnak, a nyereségközpontoknak, az új érdekeltségi rendszernek köszönhető. A vertikum egymásra épül — fonal —kelme—konfekció —, ez összehangolt munkát igényel minőségben, határidőben, műszaki kiszolgálásban, s mindez megmutatkozik a terméken is. Ha még új technikával is dolgozhatnánk, gyönyörű lenne az élet! — Új piacokat is meghódítottak? tjjE- 1987-ben tőkés exportunkat zömében szövött kelméből—aminek a gyártását tavaly megszüntettük—és konfekcionált termékből hoztuk össze. A tavalyi tőkés eladás visszatükrözi a megmaradt, fejlesztés -alatt- álló profilokat: 1987-ben nem volt fonalexportunk, és nem vittünk kötött kelmét Nyugatra, 1988-ban már igen, és nőtt a ruházati teimékeink exportja. Mindenképpen szó van új — francia, osztrák, amerikai.— piacokról is. Önállló exportjogunk is van, de nagyon kevés terméket értékesítettünk közvetlenül, inkább a bejárt úton haladtunk tavaly, a külkereskedelmi cégekre bíztuk az eladást külföldön. — A szocialista és a belföldi piacon is ilyen jó a helyzetük? — A szocialista országokba évről évre körülbelül azonos mennyiségben szállítunk kelmét és konfekciót. Minket egyelőre kevésbé érintett a támogatások csökkentése, mint a ruhaipari vállalatokat. Piaci gondjai a Bajatexnek az elmúlt évben egyáltalán nem voltak, sem bel-, sem külföldön. Sőt, ha több lett volna a kapacitásunk, még nagyobb mennyiségben tudtuk volna termékeinket értékesíteni. A piac még idén is kedvező, ami azt jelenti, hogy egészen decemberig tudjuk, kinek szállítunk, tehát „el vagyunk adva”. Ezzel együtt a belföldi piac szűkülésének jelei már érzékelhetők a kereskedelmi megrendelésekben is, főleg a konfekciónál. De előbb-utóbb a kelménél is érezhető lesz a kereslet csökkenése. Mindenesetre belföldön is bővíteni kell a vevőkört, a szokott partnerek mellett másokat is meg kell nyernünk (például a kisszövetkezeteket), és még gyorsabban, még rugalmasabban alkalmazkodnunk a vevők igényeihez. A belföldi piac — éppen nagyságrendjéAREMELESEK UTÁN Piackutatás .Ismerősöm, akit távolról sem a dörzsöltség, hanem inkább a körülményekhez igazodó takarékos életmód jellemez, most útra készül a családjával. Szabadkára mennek. Barátaik előtt nem titkolják az egynaposra tervezett jugoszláviai villámlátogatás célját: a gyerekeknek vesznek ruhát a piacon. Elhamarkodottan tör pálcát felette, ki elitéli őt e kis kiruccanásért. Hisz több évtizedes híre van már annak, hogy a ,?KGST- piac” szabadkai változatának árai olcsóbbak, jóval olcsóbbak a hazai boltokénál, hogy a butikokét most ne is említsük. Ismerősömnek pedig — miként mindannyiunknak — egyre kevesebb jut az öltözködésre, miért ne vásárolna hát ott, ahol kevesebbe kerül mindez. Legtöbbünk persze jól emlékszik még azokra a néhány évvel ezelőtt virágzó időkre is, amikor a kis „KGST-piac” kínálatát jóval közelebb szemügyre vehettük. A megyeszékhely „szívében”, a Budai utcai piacon a kofák mellett akkor még ott kínálták portékáikat a külföldi, többségükben lengyel „árusok”. Az üzlet népszerű volt, s miért ne lett volna az? Farmert, cipőt, frottír- törölközőt, bébiruhát, órát, számológépet, kvarcjátékot fele-, harmadannyiért vásárolhattunk náluk, mint másutt. A forgalom robbanásszerűen növekedett. A, kispénzű vásárlók szinte egymás kezéből kapták ki a holmikat. A kisnyugdíjasok, a fiatalabbak és a nagycsaládosok pedig # A vállalat exportképes termékeiből (s a „fogyókúra” után megmaradt profiljaiból) a képen csak kettő látszik: a konfekció és kelme, bár utóbbiban benne van a harmadik, a fonal is. (Gaál Béla felvétele) bői eredően—számunkra nagyon fontos, s ha nem is tudjuk növelni, legalább megpróbáljuk szinten tartani a hazai értékesítést. — Azok a szervezeti változások, amelyekről 1987-ben döntöttek, teljesen megvalósultak, vagy vannak még hátralévő feladatok? . -i—Minden szervezeti módosítást végrehajtottunk. 1988 volt tulajdonképpen a próbaévünk. Ami még hátravan, az a végső géptelepítések szakasza, a különböző profilú gyárak (nyereségközpontok) ugyanis helyileg is elkülönülnek egymástól, s ez elég nagy gépmozgással jár együtt. — Mindazt, amit tavaly végigvitt a vállalat, nevezhetjük szerkezet- váltásnak? — Mindenféleképpen az volt. Sokkal nagyobb, súlyosabb változás volt ez, mint ahogy most itt beszélgetünk róla, akkor is, ha viszonylag gyorsan lezajlott Szerkezet- váltásnak akkor nevezhetünk igazán valamilyen változtatást, ha az haszonnal, sőt többlethaszonnal jár. A vállalatnál szinte minden mutatószám javult, és bízom benne, hogy nem rövid távon. Az, hogy már az első év eredményt hozott, mutatja, hogy jó úton járunk. —Nem gondoltak arra, hogy esetleg mégsem sikerül? — Nagyon hittünk benne, hogy sikerülni fog. Jóformán mindent egy lapra tettünk fel. Olyan nagymérvű változás volt ez egy hagyományokkal teli gyár életében, hogy csak egy módon volt szabad belevágni: úgy, hogy mindannyiunknak, akik a döntésben részt vettünk, nagyon kellett hinlnünk a sikerben. Ezt a hitet kellett továbbplántálni a kollektíva minden tagjába. — Az amerikai tanácsadó, Kramer úr nagy súlyt fektetett arra, hogy egy feflődm akaró vállalatnál minden dolgozóban tudatosítsák: rá ott szükség van. Sikerült ezt elérni a Bajatexnél? p- Enélkül nem jutqttunk volna sehova. Ha nem sikerül az embereket meggyőzni, hogy az, amibe belevágtunk, menni fog, akkor eA nem is lehetett volna végigcsinálni. Szinte hihetetlen, mire képes egy vállalati kollektíva a jó cél érdekében. Sokat beszélgettünk Kramer úrral arról, hogyan lehet mozgósítani, meggyőzni az embereket. Ezt — az úgynevezett emberi tényezőt — mi túlságosan természetesnek vesszük, s ennek következtében elkallódik, kihasználatlan marad. — A vállalati tanácsnak milyen szerepe volt ezekben a döntésekben? —A vt tette fel az i-re a pontot, a végső döntést ez a testület hozta meg 1987 júliusában. Nagy meccs volt, egész napos ülés, érzelmek, érvek, ellenérvek csaptak össze. A döntést fel kellett vállalnia a vt-nek, más alternatíva nem volt Ez a vállalat többször átélte a kis lépések politikáját toldoz- gattunk-foltozgattunk, és átmentettük magunkat egyik évről a máiúkrai, Dönteni kellett bele meijünk-evágni anagy váltásba, minden kockázattal, vagy nem, s akkor a vállalat előbb-utóbb nem tud talpon maradni. Inkább vállaltuk a fogyókúrát a létszámcsökkenéssel együtt s az itt maradó embereknek hosszú távon próbálunk biztos kenyeret adni. — Mik a következő, idd lépések a Bajatexnél? Híj Befejezni a géptelepítést, hogy belső szervezettségünket tovább tudjuk növelni. 1989-es tervünk januárban kerül véglegesítésre a vt elé. Azonos nagyságrendű termelést és árbevételt tervezünk, mint tavaly, a tőkés exportot viszont szeretnénk növelni. További lízingkonstrukciókban próbálunk új gépeket beszerezni. Elszámolási rendszerünket, a számítástechnikai vonalat kívánjuk fejleszteni ebben az évben. S ezután is benne vagyunk minden vállalkozásban, amely egy kis hasznot hoz a vállalat számára. — 1989-ben a Bajatex milyen helyet foglal el a magyar gyapjúipari vállalatok között? — Azt hiszem, az élre törtünk. A többi vállalat most van olyan, vagy majdnem olyan helyzetben, mint mi voltunk 1987- ben. Nem szívesen gondolok rá, mi történne most, ha nem vágtunk volna bele idejében a vállalat teljes átalakításába. Összehasonlíthatatlanul nehezebb feltételek között kellene ezt ma megtenni, és nekünk talán már késő is lenne. Magyar Ágnfes visszatérő kuntsaftok voltak itt. Hatalmas utazótáskákból, újságpapíron, fólián köttettek előbb az üzletek, majd utóbb a tanács, asztalok beállításával tette kulturáltabbá a kereskedelmet. Mar helypénzt szedtek, sőt még a terület bővítése is szóba került és szanálták a piac melletti épületet. Aztán valahol megálljt intettek a hatóságok. Még indokolni sem igen kellett a döntést, csupán hivatkozni arra, ami korábban is tilos volt, ám — jóindulatúan — szemet hunytak fölötte jóidéig. Az érvényes vámszabályok szerint ugyanis külföldiek naptári évenként mindössze egyszer, az első beutazásuk alkalmával hozhatnak be tízezer forintnyi árut az országba, kereskedelmi meny- nyiséget azonban még ekkor sem. Alihoz, hogy magyar állampolgár üzletet köthessen külföldivel, devizahatósági engedély szükséges. A határállomásokon azóta is átjutnak persze az árusok és ott kínálják olcsó portékáikat immár, ahol még mindig szemet hunynak efölött — tételezzük fel — a lakosság érdekéhen. Mondják, a Kecskeméttől mindössze 16 kilométernyire lévő Pest megyei településen virágzik a piac, szintúgy a Csongrád megyei nagyvárosban. No meg Szabadkán is, ahonnét akadálytalanul hozhatjuk be valamennyien az olcsó holmikat. A megnagyobbított kecskeméti piac pedig üressé vált menlentója a múltnak — emlékeztet azokra az időkre amikor még itt is helypénzt szedhettek a lengyelektől, és olcsóbban vásárolhattak a magyarok ... Nagy Miklós
