Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 21. MA MÉG SZENZÁCIÓ Tiranai találkozó A jövőben már nem megy szenzációszámba, ha Tirana nemzetközi értekezletnek ad otthont: pénteken befejeződött találkozójukon a balkáni országok külügyminiszterhelyettesei elhatározták, hogy a közeljövőben több szakértői szintű, regionális^tanácskozást tartanak az albán fővárosban, .ahová a jövő évben a térség országainak külügyminiszterei is ellátogatnak. Ma még kisebbfajta szenzációnak számított a tiranai találkozói A külügyminiszter-helyettesi véleménycserének Albániában is nagy jelentőséget tulajdonítottak, amint ez az itteni jelentések tükrében is megállapítható. Az albán napisajtó hűen nyomon követte a háromnapos tanácskozás minden mozzanatát, és arról sem felejtett el tudósítani, hogy a külföldi sajtó képviselői milyen jelentésekben számoltak be áz ülésről. Hosszú évek óta először tették lehetővé, hogy külföldi újságírók nagy számban dolgozhassanak Tiranában. A bolgár, a görög, a jugoszláv, a román és a török tömegtájékoztatás képviselőin kívül .az NDK-ból, Svédországból, Kínából és Magyarországról érkezhettek ide tudósitók. A tiranai találkozó látványos eredményeket ugyan nem hozott, és sok kérdésben a véleménykülönbségeket sem számolták fel a résztvevők, két dolgot azonban megerősített: a balkáni országok folytatják erőfeszítéseiket a térség biztonságosabbá tétele érdekében, a kölcsönösen előnyös együttműködési formák meghonosításáért és fejlesztéséért. A másik az, hogy Albánia regionális szinten már nem zárkózik el a legkülönfélébb területeken való együttműködés fejlesztését célzó tárgyalásoktól. (Elég csak arra emlékezni, hogy a helsinki záróokmányról a 34 európai ország közül egyedül Albánia képviselőinek az aláírása hiányzik.) A tiranai tanácskozáson az albán és a jugoszláv küldöttségek vezetői is emlékeztettek arra, hogy a Balkánon élő nemzetiségeknek az összekötő kapocs szerepét kell betölteniük. Megoldás egyelőre nem született azokra a nemzetiségi vitákra, amelyekben hosszabb idő óta szemben áll egymással Albánia és Jugoszlávia, Bulgária és Törökország, Görögország és Albánia, Törökország és Görögország. E két utóbbi viszonyát jelentősen beárnyékolja a ciprusi kérdés, csakúgy, mint az Égei-tenger légtere feletti ellenőrzés és a kontinentális talapzat kérdésében kialakult ellentétek. Egyetlen megfigyelő sem várta péntek délután a 16 fokos „tiranai télben”, hogy a tanácskozást lezáró sajtóértekezleten az albán küldöttség vezetője szenzációs bejelentésekkel lepi meg az újságírókat. (Külön megköszönte azonban valamennyi, részt vevő újságírónak a Tiranában végzett munkát, ami szokatlannak tűnt.) A Szkander bégről elnevezett főtéren, a tanácskozásnak otthont adó Hotel Tirana előtt sétáló helybelieken sem látszott feszült várakozás. A tiranai tanácskozáson elfogadott jegyzőkönyvből kitűnik: még számtalan egyeztetésre, szakértői vitára, különféle találkozókra van szükség ahhoz, hogy együttműködési megállapodásokat kössenek, amelyek a világnak ezen a felén is annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük. Keller Tivadar Ülést tartott a Minisztertanács Tanácsi Kollégiuma Német Miklós kormányfő elnökletével pénteken a Parlamentben megtartotta idei első ülését »Minisztertanács Tanácsi Kollégiuma. A konzultatív testület tagjai megvitatták az új alkotmány szabályozási koncepcióját, különös tekintettel a tanácsokra vonatkozó alkotmányos szabályokra. Ugyancsak eszmecserét folytattak a megyei tanácsokkal kapcsolatos szervezetkorszerűsítési elképzelésekről. Áttekintették és elfogadták idei munkatervüket. A tanácskozáson először Németh Miklós tájékoztatást adott a Minisztertanács csütörtöki, soron kívüli üléséről. A kormány működési mechanizmusának változásával összefüggésben leszögezte: a politikai stratégia kialakításának fórumává kell válnia a Minisztertanácsnak, és nem az operatív beavatkozás gyakorlatát kell követnie. A miniszterelnöki ismertetőt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter vázolta az új alkotmány szabályozási koncepciójának főbb vonásait, s beszámolt az ezzel kapcsolatos eddigi viták tapasztalatairól. Elmondotta: az Országgyűlés várhatóan márciusban tárgyalja a koncepciót, s ha elfogadja azt, akkor megkezdődik a szöveg kidolgozása. Ezután a szövegtervezetet társadalmi vitára bocsátják, majd ennek észrevételeit figyelembe véve átdolgozzák. A parlament elé az év végén, az utolsó ülésszakon már beterjeszthetik. Ez megfelel a szövegtervezet gyorsítót) Ütemű kidolgozási szándékának, amelyben az Országgyűlés is állást foglalt. Ezután áttekintést adott az alkotmány egyes fejezeteinek újdonságairól, részletesen beszámolva a tanácsokra vonatkozó, s az alaptörvényben rögzítendő elképzelésekről. Eddig széles körben nem ismert részletekre is felhívta a figyelmet, például a köztársasági elnök funkciójával, a választások menetrendjével, illetve új jogi intézmények bevezetésével kapcsolatban. Az elképzelések között szerepel például az „állampolgárijogok szószólója” intézményének létrehozása. Ugyancsak az elgondolások között említette, hogy a köztársasági elnököt hat évre, a parlamenti képviselőket öt évre, az önkormányzati testületek tagjait négy évre választanák. Az egyes tanácsi szintek képviselői sajátos nézőpontjuknak, érdekeiknek megfelelően vettek részt a vitában. Értelemszerűen az eltérő városi és megyei álláspontok is megfogalmazódtak. Nagy figyelmet szenteltek arra a kérdésre, hogy az önkormányzatok helyi szervei a jövőben miként társuljanak. A vitában elhangzottakra dr. Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes és dr. Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettes válaszolt. A témakör lezárásaként Németh Miklós kijelentette: az összefogáshoz vezető egyik fontos lépés: megegyezésre jutni az Alkotmányban rögzítendő alapelvekben. A tanácsokkal összefüggésben kiemelte: az önkormányzat önállóságának biztosítása alapkérdés. A társadalmi környezet is mindinkább az önkormányzati típusú szervezetek kialakítását sürgeti. A magyar közjogi hagyományoknak is ez felel meg a legjobban, s éppen ezért olyan helyzetet kell teremteni a törvénykezés folyamatában, hogy ne legyen lehetőség az önkormányzat szűkítésére, önállóságának csorbítására. Á miniszterelnök hangoztatta azt is: a korábbi tapasztalatokat figyelembe véve bátran ki kell igazítani a nyilvánvaló tévedéseket, hiszen minden változtatás, amely helyi és megyei szinten oldja a tanácsok munkájában a bürokratikus vonásokat, javítja az állampolgároknak nyújtott szolgáltatások színvonalát. Természetesen minden szervezeti átépítés csak annyit ér, amennyivel hozzájárul a feladatok megoldásához. A továbbiakban Gál Zoltán ismertette a megyei tanácsok szervezetkorszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket. A vitában felszólalók felhívták a figyelmet arra, hogy a szervezet korszerűsítését nem célszerű uniformizálni, bár a hasonló jellegből fakadóan azonosságok mutatkoznak. Volt, aki annak a nézetének adott hangot, hogy a korszerűsítést radikálisan és gyorsan kell végrehajtani, mert akkor az kevesebb bizonytalanságot okoz, s nem ad módot a.visszarendeződésre sem. Mindez persze csak akkor válthat ki pozitív hatást, ha a gyorsabb ügyintézésben, a helyi problémák jobb feltárásában, a helyi és a megyei tanácsok viszonyának javításában mutatkozik meg az eredmény. (MTI) Megkezdődött a közalkalmazottak országos szakszervezeti értekezlete A közigazgatás átfogó reformjának mielőbbi megkezdését sürgették egyebek között a közalkalmazottak országos szakszervezeti értekezletének küldöttei kétnaposra tervezett tanácskozásuk elő napján, pénteken, a SZOT Központi Iskoláján. Az értekezleten felszólalók rámutattak: a mozgalom megújulásához elengedhetetlen a mozgalmi szervek működésének gyökeres megváltoztatása,' amelynek igazodnia kell a politikai intézményrendszer reformjához, s a társadalmi-gazdasági környezet alakulásához. A tanácskozáson a megújulás fő irányait, az érdekképviseleti és érdekvédelmi feladatokat, valamint a szakszervezet szövetséggé alakításának lehetőségeit Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára vázolta. Az előzetes tagsági vitákra utalva Szabó Endre aláhúzta: a szakszervezethez tartozó szákmák szinte mindegyike elégedetlen érdekképviseletével, nagyobb önállóságot, s ennek megfelelő szervezetet kíván sajátos szakmai, munkavállalói érdekeinek képviseletére. Az önszerveződés előnyei mellett ugyanakkor óvott mindenkit a túlzott elaprózódás, s ennek következtében az erő és befolyásvesztés veszélyeitől. A főtitkár röviden szólt a sztrájkjog közalkalmazottakat érintő vonatkozásairól. Mint mondta, az állami tervezet a fegyveres testületeket, az igazságügyi és a rendészeti szervek dolgozóit kizárja e jog gyakorolhatóságából, az állam- igazgatásban tevékenykedőket pedig a kormánnyal kötendő külön szabályozás szerint illeti meg ez a jog. Hangsúlyozta: a szakszervezet nem sztrájkpárti, e jogról azonban, mint végső lehetséges eszközről, nem mondhat le. Alap- feltételnek tekinti ugyanis, hogy az e területen dolgozók ne kerüljenek hátrányos helyzetbe más munkavállalókhoz képest. A főtitkár közölte: a szakszervezet halaszthatatlannak tartja a költségvetési, a bér- és a szociálpolitikai reform mielőbbi kidolgozását és bevezetését. A vitában felszólalók kivétel nélkül támogatták a szakszervezet szövetséggé szerveződését. Tagságuk véleményét tolmácsolva hangoztatták a mozgalom egységének fontosságát, azzal, hogy olyan egységet akarnak, amelyet az alapvető célok és a szándékok egysége és nem a formák azonossága jellemez: Az egyik felszólaló szerint a szak- szervezeteket a múlt hibáiért nem terheli felelősség, mert a döntések meghozatalakor a hatalom birtokosai nem tekintették egyenrangú partnernek, tehát nem lehetett a hatalom részese. Horváth István belügyminiszter e gondolathoz kapcsolódva leszögezte: a kialakult helyzetért nem a szakszervezetek, s nem is azok a közszolgálati dolgozók a felelősek, akik a felsőbb politikai vezetés döntéseit végrehajtották. A tévedés azt a politikai vezetést terheli, amely többségében úgy gondolkodott: a bajokból ki lehet lábalni a szocialista viszonyokon végrehajtott kisebb-nagyobb javítgatásokkal. Az elmúlt több mint másfél évtizedes politika elmulasztott lehetőségei, a gazdaságpolitika hibás döntései miatt a társadalom jelentős részének jogos az elégedetlensége; törékeny és veszélyes helyzet alakult ki Magyarországon. A kormány szándéka: minél hamarabb túljutni a mélyponton. Gyülekeznek azok az erők, amelyekben van kellő merészség, fantázia és elszántság a szükséges lépések megtételéhez. Horváth István hangsúlyozta: a kormány szocialista keretek között akarja a megoldást. Szabad, demokratikus és szocialista társadalmat kíván; ez a programja. A belügyminiszter a kormány és a szakszervezetek viszonyáról szólva kiemelte: a kormány alkotó együttműködésre törekszik, szövetségesi munkálkodást ajánl a szakszervezeteknek, az anarchia kikerülésével, a társadalom megújításáért. A kormány elhatározott szándéka, hogy a közalkalmazottak új előmeneteli és bérrendszerére vonatkozó tervezetét még az első félévben napirendre tűzi, s belátható időn belül megfelelő megélhetést nyújtó munkaterületté kívánja tenni a közszolgálat egészét — mondta végezetül. A tanácskozás résztvevői délután szekcióüléseken vitatták meg a megújulás, a szövetséggé alakulás lehetőségét. Az országos értekezlet szombaton folytatja munkáját. (MTI) A Magyar Nemzeti Bank tá jékoztatása a népgazdaság 1988. évi pénzügyi helyzetének alakulásáról A Magyar Nemzeti Bank a rendelkezésére álló pénzforgalmi adatok alapján a népgazdaság 1988. évi pénzügyi ‘ helyzetéről a következő tájékoztatást juttatta el a Magyar Távirati Irodához: A konvertibilis elszámolású folyó fizetési mérleg hiánya -p? a tervezetthez közel állóan — mintegy 600 millió dollár. Az előző évhez képest 250 millió dollár javulás je-T lentkezett. A nem rubelelszámolású külkereskedelmi áruforgalomban 500 millió dollárt is meghaladó a kiviteli többlet. A konvertibilis valutában "a kamatfizetések egyenlege — az előirányzottnak megfelelően , — több mint 1050 millió dollár volt. Az idegenforgalomból származó, hagyományosan magas aktívum azonban jelentősen visszaesett, mivel a világútlevél bevezetését követően az idegenforgalmi kiadások több mint háromszorosra növekedtek. fgy a bevételek további emelkedése ellenére az aktívum alig haladja meg a 100 millió dollárt. A népgazdaság közép- és hosszú lejáratú konvertibilis külföldi adósságállományának törlesztésére 2,2 milliárd dollárt fordítottunk. Ezt meghaladó összegben került sor közép- és hosszú lejáratú hitelek felvételére. A hitelfelvételi többlet nagyrészt fedezte a folyó fizetési mérleg deficitjét, devizatartalékaink év végi állománya 2,1 milliárd dollár volt. Az állami költségvetés hiánya — alapvetően a gazdálkodószervezetektől származó nettó bevételek (a vállalati befizetések és támogatások egyenlege) vártnál kedvezőtlenebb alakulása és a lakossági kamatok év közben végrehajtott emelése miatt — a tervezett 10,4 milliárd forint helyett várhatóan 19,5 milliárd forint körül lesz. A költségvetési deficit nagyobb hiányát azonban részben ellensúlyozza az államháztartás más területein jelentkező megtakarítás. A gazdálkodószervezetek összes hiteltartozása 1988-ban 3 százalékkal csökkent. Ezen belül a beruházási hitelek állománya magasabb, a forgóeszközhitei- és váltótartozások állománya alacsonyabb az 1988. január elején fennálló hitelállománynál. A gazdálkodószervezetek 1988. december 31-én 14 százalékkal kisebb betéttel rendelkeztek, mint az év elején. Az év végére vátt betétnövekedés január első napjaiban valósult meg, mert a vállalatok a szocialistaex- port-okmányokat— a rubel árfolyamának számunkra kedvező változása miatt—csak ebben az évben nyújtották be (1988-ban a vállalati betétállomány éves átlagban 7,8 százalékkal volt magasabb, mint 1987-ben). A Magyar Nemzeti Bank által nyújtott refinanszírozási kölcsönök /állománya az előirányzott keretek között maradt. A jegybank és a kereskedelmi bankok közötti együttműködés — a feszített monetáris célkitűzések ellenére — javult. A forgalomban lévő bankjegy- és érmeállomány 1988. évben 6,7 százalékkal növekedett. A bankjegytöbblet nagyobb része — mintegy 9,5 milliárd forint — a lakossági szférában gyülemlett fel. A gyorsan növekvő megélhetési költségek ugyanis nagyobb összegű készpénztartást tettek szükségessé. A lakossági készpénzállomány kielégítetlen kereslet nfiatti komponense csökkent. Ehhez azonban a külföldi bevásárló turizmus fellendülése is számottevően hozzájárult. A lakosság készpénzbevétele — a társadalom- biztosítási kifizetések árkompenzáció miatti dinamikus növekedése eredményeként — az előző évinél gyorsabban emelkedett. A lakossági takarékbetétek állománya —■ előzetes adatok szerint |j|| az év végén 28,1 milliárd forinttal volt magasabb, mint az év eleji nyitóállomány. A növekményből 27,1 milliárd forint az év végi kamatjóváírás összege, a folyó megtakarítás 1,7 milliárd forinttal csökkent. A lakosság a takarékbetétnél előnyösebb befektetési formának Ítélte az értékpapírokat. Ezen belül a kincstárjegy és a letéti jegy iránt élénk kereslet mutatkozott. A lakosság bankbetéteken kívüli megtakarítása — előzetes becslések szerint— 10 milliárd forint körüli ösz- szeggel nőtt. A lakosság hiteláílomXnya .rruni- egy 35-36 milliárd forinttal emelké- , dett. A hosszú lejáratú hiteleknél a kamatemelési várakozásokkal ősz- szefüggésben a tervezettnél nagyobb mérvű növekedés következett be. (MTI) Magyar—osztrák párttanácskozás Bécsben Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Nyers Rezső államminiszter, a Politikai Bizottság tagjai az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) meghívására pénteken este Bécsbe érkeztek. Az MSZMP képviselői és vendéglátóik szombaton kerekasztal-megbeszélésen véleményt cserélnek a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés időszerű kérdéseiről: Pénteken este a Politikai Bizottság két tagja a bécsi magyar nagykövetség épületében találkozót tartott Heinz Fischerrel, az SPO alelnökével és parlamenti csoportjának vezetőjével, Josef Cap központi titkárral, Peter Jankowitsch külügyi szóvivővel és az Osztrák Szocialista Párt több más vezető személyiségevei. A találkozón jelen volt Nagy János bécsi magyar nagykövet is. A hét két kérdése HOGYAN TOVÁBB A BÉCSI SIKERES BEFEJEZÉS UTÁN? Alig van idő örvendezni azon, hogy annyi baljós előjel, utolsó pillanatig tartó bizonytalanság után a bécsi utótalálkozó sikeresen véget ért, és a záródokumentum általános nézet szerint túlszárnyalja nemcsak a várakozást, hanem a helsinki eredményeket is. Nincs sok idő, mert éppen e sikeres zárásból eredően villámgyorsan követik egymást a további tanácskozások. Az új tárgyalások sora már idén március 9-én megkezdődik: a helyszín ismét Bécs, a téma a hagyományos fegyverzetek csökkentése. Igaz, ma már nem szenzáció, hogy a NATO és a Varsói Szerződés összesen 23 tagállamának képviselői ülnek közös tárgyalóasztalhoz ■—- a gyakorlat éppen a bécsi fordulón kezdődött. Egyöntetű azonban a vélemény: új lehetőségek nyílnak a két tömb előtt a leszerelésre. Szélesebb az új forduló mandátuma minden eddiginél, s reményekre ad okot a csökkenő kelet-nyugati feszültség, az ÍNF-tárgya- lások sikeres befejezése és nem utolsósorban a szovjet csapatok kivonása nyomán előálló új helyzet. Ezen a március 9-én egy másik bécsi találkozó is elkezdődik, mégpedig a bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről. Folytatódnak a szakértői megbeszélések is: a tájékoztatás kérdéseiről 1989. április 18-án Londonban, az EBEÉ humanitárius vonatkozásairól 1989. májíus 30rán Párizsban nyílik konferencia, amelynek második fordulóját Koppenhágában rendezik 1990. június 5. és 29. között, míg a harmadik fordulót Moszkvában 1991. október 4-étől. Az európai gazdasági együttműködés lesz a témája az 1990. március 19-én Bonnban kezdődő megbeszéléseknek; a Földközi-tenger térségéről Palma de Mallorcán 1990. szeptember 24-én kezdenek tanácskozást; a kulturális örökségről 1991". május 28-án Krakkóban. Málta fővárosában 1991. január 15. és február 8. között a viszályok békés rendezéséről lesz szó. Huszonhat hónapos tárgyalási menet — néha késhegyig menő viták, máskor a megegyezéshez közel újabb visszakozás -— aligha vette el az érintettek kedvét, hiszen mégiscsak sikerült a közös nevezőt megtalálni. S hogy ennek mennyire látják értelmét, azt bizonyítja: megvan már a köyetkező hasonló tanácskozás időpontja és helyszíne is. Ismét Helsinkiben, 1992. március 24-én kezdődik a negyedik utótalálkozó. MI TÖRTÉNT A PRÁGAI VENCEL TÉREN? Már az évforduló közeledte is felkavarta a kedélyeket Csehszlovákiában: a közvélemény két táborra oszlott, voltak akik látványosan szerettek volna emlékezni Jan Palach diák 1969. január 16-ai öngyilkosságára, míg mások helytelenítették ezt. Igaz, ez utóbbiak véleménye elsősorban arra az önmagát meg nem nevező öngyiikosjelöitre vonatkozott, aki jó előre közölte: a nevezetes évfordulón a Vencel téren kívánja elégetni magát, igy emlékezve a húsz évvel ezelőtti tettre, amellyel mellesleg Jan Palach annák idején a szovjet csapatok bevonulása ellen tiltakozott. A Rudé Právó provokációnak minősítette a névtelen öngyilkosjelölt bejelentését, amelynek egyik címzettje Václav Havel, a Charta ’77 vezető személyisége volt. ' ' A hatóságok igyekeztek elejét venni a várható akcióknak: azt a módszert választották, hogy eleve nem adtak engedélyt a Charta ’77 és négy másik ellenzéki csoport részére, amelyek emlékünnepséget akartak tartani az évforduló előestéjén. Ami magát az ismeretlen fiatalember öngyilkossági szándékát illeti: nős abban a legtöbben egyetértettek, hogy egy ilyen tettnek semmi értelme nincs. A hatósági tilalom ellenére a Vencel téren ezen a héten szinte naponta többezres tömeg gyűlt Össze. A rendőrség és a népi milidsták kordona megakadályozta a tüntetőket* hogy megközelítsék azt a helyet, ahol Jan Palach annak idején elkövette tettét, s ahová a megemlékezés virágait kívánták elhelyezni. A tüntetés az első napon drámai fordulatot vett: a rendőrség vízágyúkat vetett be, sokakat letartóztattak. A következő napon békésebben ért véget a megmozdulás, a rendőrség nem avatkozott be, amitől a tüntetni kívánók a jelek szerint csak vérszemet kapnak, s így a harmadik alkalommal ismét előkerültek a vízágyúk, a gumibotok, a könnygázbombák. A csehszlovák sajtó nap mint nap foglalkozik az eseményekkel, s az elemzések provokációkról, előre megfontolt szápdékú rendzavarásról szólnak. A prágai eseményekről sok szó esett a szomszédos Bécsben is: az utótalálkozó befejező, külügyminiszteri szintű szakaszában felszólaló nyugati külügymi-/ niszterek közül többen rosszallták a csehszlovák hatóságok eljárását,■- úgy értékelve beavatkozásukat, hogy az éppen a záródokumentumban újfent rögzített emberi jogokat sérti. . Jogerős ítélet a monori-erdei környezetszennyezés ügyében A tényállás-kiegészítése és helyesbítése mellett a Pest Megyei Bíróság, amely másodfokon tárgyalta Köves Pálnak a monori-erdei környezetkárosítás ügyében elkövetett bűntettét, pénteken helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet. Köves Pált, a Minőség Vegyipari Szövetkezet vezetőjét és környezetvédelmi felelősét 1988. október 17-én a Monori Városi Bíróság környezetkárosítás bűntettében bűnösnek találta, és egyévi — háromévi próbaidőre felfüggesztett — szabadságvesztésre és mellékbüntetésként 30 ezer forint megfizetésére ítélte. Köves Pál azért került a bíróság elé, mert 1986-tól a veszélyes hulladékokkal is dolgozó szövetkezet területén utasítására veszélyes hulladéknak számító vegyszereket ástak a földbe. Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a védő pedig a tényállás megalapozatlansága miatt fellebbezett. Mint a Pest Megyei Bíróságon pénteken elhangzott: a részletes szakértői vizsgálatok során a szövetkezet .telepén összesen 31 kutatófúrást végeztek, amelynek eredményeként összesen négy, a környezetét, a talajt és a talajvizet szennyező gócot találtak. A feltárások során előkerült ép és sérült csomagolású ömlesztett vegyszerek, ónsalak és azonosíthatatlan tartalmú hulladékok több mérési ponton a talaj és felszíni talajvíz szennyezettségét mutatták ki. Néhány mérési ponton cink-, ólom- és kadmi- umszennyezést találtak, míg a talajvíz sókoncentrációja két-háromszorosa a megengedettnek. A környezetkárosításhoz hozzájárult a szennyvízelvezetés elégtelensége, többek között a nyílt árokba engedett szennyvíz, valamint az üzemi szikkasztó és a központi ülepítő rossz állapota is. A szennyeződésre vonatkozóan megállapították, hogy az feltehetőleg nem terjed tovább és a telepen belül marad. A lakossági kutakkal kapcsolatban elmondták, hogy a mélyebb rétegből táplálkozó fúrt kutak nem szennyezettek, a felszínközeli ásott kutak pedig kis mértékben, de a szennyezés eredete azoknál sem állapítható meg egyértelműen. Köyes Pál felelőssége abban állapítható meg egyértelműen, hogy nem tartotta be a veszélyes hulladékok kezelésére, tárolására és ártalmatlanítására vonatkozó előírásokat, nem tett semmit, hogy a telepen a szennyvízelvezetést megoldja, és engedélyezte a nyílt árokba való szennyvízelvezetést. Vegyészmérnök létére tisztában kellett volna lennie e tevékenységek környezetkárosító voltával. A tényállás ilyen értelmű pontosítása mellett a Pest Megyei Bíróság helybenhagyta az első fokon hozott ítéletet. (MTI)
