Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
V 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 18. ÖNÁLLÓAN GAZDÁLKODNAK Programok, elképzelések Bácsalmáson Megyénk legfiatalabb városában ez év január elsejétől önálló bér- és költséggazdálkodással folytatja munkáját a művelődési központ, vagyis ezután már nem a GAMESZ pénzügyi irányítása alá tartozik. S még további vátozások is várhatók Bácsalmáson, a művelődéspolitika területén. Komlósi Györgynével, a város művelődési központjának igazgatónőjével beszélgetünk programjaikról, elképzeléseikről. — Milyen klubok, szakkörök működnek Önöknél? — A régebbiek (Divon klub, tamburazenekar, nyelvtanfolyamok, díszítőművészeti szakkör) mellett újabbak is alakultak a közelmúltban. Néhányat említek: nyugdíjas- és ifjúsági klub, megújult a néptánc szakkörünk, melynek első bemutatkozása február 4- én, a Bunyevác prélón lesz. Nagy érdeklődést keltett a fiatalok körében a nemrégiben megalakult számítógépes szakkör. Az elmúlt év őszétől, szombatonként főzőcskeklubunk is működik a gyerekek részére. Évek óta rendszeresen társastánctanfolyamokat szervezünk. — Az önálló gazdálkodás minden A divat múzeuma ■ Több' mint egy évvel ezelőtt nyitották meg Budapesten a Textilipari és Ruházati Múzeumot. Őse égy húsz évvel ezelőtt létrehozott kiállítás volt, melyet — akkor —*a fővárosi technika házában mutattak be. v. Igen nagy közönségsikert kapott a -kiállítás' emlékezett«- múzeum- - vezetője, Oszeizky- Gábor-, majd el* mondta, hogyán alakult a Icesőbbf- ■ ekben a kiállítás sorsa. Nagy volt az érdeklődés, mégis sokáig kellett várni, amíg újból a közönség elé korülhetett a gyűjtemény, melynek ekkor az óbudai zsinagóga adott otthont. Itt isidőszaki kiállításokat láthatott a közönség, de a rendezőknek sikerült összeszedni a múzeum alapját képező saját gyűjteményt is. A véletlen segített a múzeumjelenlegi helyének a kialakításához: 1975-ben megszűnt a Hazai Fé- sűsfohónak egy budapesti gyára, amely Angyalföldön, a Raj k László, Ipoly, Gogol utcák határolta telken működött. Az egykori gyár alkalmasnak látszott arra, hogy benne állandó múzeum létesüljön, s az ötlethez az illetékes minisztérium is hajlandó volt jelentősebb összeggel hozzájárulni. Azért hozták létre a múzeumot, hogy bemutassa a textilipar teljes -egészét, történeti korszakait, fejlődési fokait, ágazatait: a fonást, szövést, kikészítést, kötés-hurkolást és konfekcionálást. Jelenleg a szövés- és a konfekciótörténeti kiállítás látható. Időszaki bemutatót is rendeznek a múzeumban. A hazai kötő-szövő ipar százéves jubileumára emlékezve régi, de még működő gépeket, és természetesen modem termékeket I láthattak az érdeklődők. S van egy „leánymúzeumuk” is, a pápai Kékfestő Múzeum; az ottani bemutat tón, az ötvenes években megszűntetett, kétszázéves hagyományokkal rendelkező kékfestő céhnek úz 1700-as évek végéről származó eszközei és termékei láthatóak. ■':2Sf§K A budapesti múzeum tervei kö- . zött olyan viselettörténeti kiállítás is szerepel, amely az 1480-4 930 közötti divatot mutatja be a látogatóknak. Ehhez a Magyar I^vat Intézet és egy olasz cég ad majd segítséget- . •' A múzeum* része az Innovatext - Textilipari Kutató és Fejlesztő Vállalatnak. Nemcsak közművelődési feladatának tesz eleget a múzeum, hapem szakmai képzééi ‘és tovább- képzési feladatokat is felzabált. Az érdekelt vállalatok és intézmények segítségével létrehozott és fenntartott múzéum anyagai. szenUéltető ' eszközül szolgáinak a leendő tdt^H ipari szakembereknek. ■ December közepétől időszaki kiállítást rendeztek ‘a . mutató relikviákból, kordokumen- 1: tumok felhasználásával. A bemutató ismerteti a mai magyar kékfes• - tők termékeit, illetve kamarakiállításon a Kékfestő Múzeum anyagát PiáljaiJáfegátckélé. VT, * H. Sz, ßy. bizonnyal arra ösztönzi az intézményt, hogy minél nagyobb bevételhez jusson. Ennek érdekében milyen műsorokat szerveznek? —1 Neves előadóművészeket, együtteseket szeretnénk meghívni. A közelmúltban nagy sikere volt Hofi Géza előadásának. Az első negyedévben Nagy Bandó András, majd a Markos—Nádas kettős látogat el hozzánk. Március 14-én Pálfy József, a Magyarország című hetilap főszerkesztője lesz a vendégünk. Elképzeléseink között szerepel a Bikini együttes és Zoltán Erika koncertje. Ősszel Sugár András szereplésére számítunk. — Bácsalmáson régebben nagy hagyományai voltak a színházi előadásoknak. Idén számíthatnak-e az érdeklődők ilyen előadásokra? — Az általános iskolával való . közös megegyezés alapján, havonta gyermekszínházi produkciót tartunk. Ezeken évfolyamonként vesznek részt a diákok. A felnőttek számára a kecskeméti és a szegedi színházakkal vettük fel a kapcsolatot. Előreláthatóan negyedévenként városunkban is bemutatnak egy-egy darabot. — Az elmúlt évben adták át a KÉPERNYŐ Barbárok „Az erőseknek jóknak kell lenriiök”, állítja, óhajtja végzetét mit sem sejtve, vonzó alakjával a férfiakat fölvillanyozó Anna asszony, Gorkij sajnos ritkán játszott Barbárok című drámájában. Az orosz kultúra remekműveit a képernyőn példás következetességgel megjelenítő Havas Péter ^pontosan tudja, hogy az irodalmat embertannak tekintő M. A. Peskov minden sorával a jóra buzdította az embereket. Az 1906-ban elkészült Barbárok első jeleneteit Csehov is írhatta volna. Az ő műveiből is átballaghattak volna a Barbárok kisvárosi lakói. Látszatra céltalanul jönnek-mennek az unalmas vidéki fészek még-unalmasabb polgárai, ki így, ki úgy próbálja leplezni, feledtetni pitiánerségét, elfojtani időnként fölbuzgó emberségét. Már vagy még lelkesedni sem tudnak igazán. Távol áll tőlük Petőfi lelkesedése: „száz vasutat, ezeret”. Együttérzésünket ma- radiságuk, tudatlanságuk kiszolgáltatottsága élesztgeti. A műveltebb, logi- kusabb észjárású, házaikba, családjaikba, mindennapjaikba betelepülő vasútépítők lenézik, kihasználják, megszégyenítik őket. A technika, a tudomány, a műszaki haladás a Barbárok-ból csak akkor teremthetne boldogabb világot, boldogabb embereket, ha a civilizációs fejlődést szolgálók maguk is különb emberekké Válnának. Jaj a világnak, ha az ember teljesítőképességét sokszorozó eszközök egyre hitványabbaknak engedelmeskednek. (Időszerűsége is indokolta a Barbárok tévéváltozatának elkészítését!) És jaj a világnak, ha a rideg célszerűség, a bálványozott haszon kiirtja a hagyományos emberi kapcsolatokat. A rendező egy pillanatig sem titkolta: a városiak betoppanása szétom- lasztja a helybeliek látszatvilágát; elkerülhetetlen a tragédia. Havas Péter ezúttal is jól választott színészeket. Talán csak Hegedűs D. Géza tűnt első pillantásra túlságosan daliásnak Cserkun szerepére. (A Malaja Bronnaja Színház vendégjátékán kopaszodó, kövérkés férfiú játszotta a mérnököt.) Gorkij tudniillik azzal is jelezni akarta a kisvárosi társaságbéli asszonyok, lányok sivár életét, hogy még egy előnytelen küllemű férfi is megbolondíthatja őket. A Vígszínház művésze azonban annyira visszataszítóan nyersnek, ellenszenvesnek mutatkozott, hogy hihetővé vált a végletességével igaz történet. Érdemes volna jó néhány színész nevét megemlíteni. Az érzéseinek, helyzetének, környezetének kiszolgáltatott, megalázott Tatjána szerepében Temes- sy Hédi, a lényével, szépségével, mássá- gávál hóditó Ligyiaként Kubik Anna sokáig megmarad emlékezetünkben. * * Felüdített szombaton délelőtt az V. Henrik. A jó királyról, az emberek közti megértésről az emberről csodálatosan szóló Shakespeare-drámától gazdagabbnak éreztem magam. A szinkronremeklésnek is köszönhető a nagy élmény. Gyűjtemények Házát Itt milyen programokat szerveznek? — Leginkább kiállításokat, de a ház üzemeltetése a városi könyvtárhoz tartozik. Terveink között szerepel Diószegi Balázs és Bodor Miklós alkotásainak bemutatása, valamint a Baja képzőművészeti jelenéről rendezett tárlat. Természetesen a helyi díszítőművész szakkör is bemutatkozik itt a nyár folyamán. Ezenkívül fotókiállításon szeretnénk közszemlére tárni 30 éves munkásságunkat, melynek anyagát a Duna fotóklub adja. — Egyéb tervek, elképzelések? — Hamarosan kialakítunk egy testépítő klubot, valamint egy kerthelyiséget, a presszóval közösen, ahol irodalmi, művészeti előadásokra nyílna lehetőség. — Ehhez a sokrétű munkához milyenek a személyi feltételek? — Érettségivel rendelkező munkatársaim vannak, akik most járnak főiskolára, népművelői szakra. Bízom benne, hogy ezt a pályát élethivatásul választják. Természetesen külön gazdasági előadónk, van, az új körülményeknek megfelelően végzi majd a munkáját. Remélem, hogy együtt szép eredményeket tudunk elérni a jövőben, s a művelődési lehetőségeket minél magasabb színvonalon tudjuk kínálni a bácsalmásiaknak. Juhász Jenő Viszolygok, ha sanyarú gyermeksorsokkal próbálnak meghatni színházban, moziban. A Mozgatóban szombaton megismételt riport megkönnyezte- tett. Az egészség kolosszusai, a rugalmasság óriásai, a gyorsaság bajnokai, a világhírű amerikai kosárlabdacirkusz tagjai látogattak el a mozgássérültek fővárosi otthpnába. Bármilyen meg: gondolásból vállalták a föllépést, példát mutattak. Hogyán is mondta az az Anna asszony, akiről nyilván sohasem hallottak a labdazsonglőrök: „Az erőseknek jóknak kell lenniök”. Ők pedig nagyon erősek és ezúttal nagyon jók voltak. Elismerés a gyerekeket és a kosárlabdázókat összehozó televíziónak. Kellenek az ilyen jóságok nehéz világunkban. Heltai Nándor Gyermekrajzok Óvónő ismerősöm mutatja a rajzokat. Középső csoportosokkal, vagyis ötévesekkel végzi a munkáját. A rajzok zöme már nem egészen ákombákom, látni, hogy a gyerek mit akart rajzolni. Nézem a rajzokat, de én, a laikus, csak annyit tudok hozzátenni, hogy ez szép, amaz meg csúnya firka. Nem így ő, Dóri, az óvónő. És mondja és mutatja: — Látod, ez itt M. Pisti rajzav Fekete, csúnya, zavaros. És látod, hogy mi van előtérben? — Látom, egy nagy pohár, és ez az egy, ami nem fekete, hanem piros. — Piros, mert bor van benne. Pisti édesapja bizony gyakran néz a pohár fenekére, és úgy látszik, ezt Pisti nem tudja elviselni, mert ilyenkor a papa veszekszik, kiabál, a mama is veszekszik, és utána sír... De' nézd ezt a másik rajzot. Napocska van rajta, játszó gyerekek, virágok, és vagy három valami, amiről én már tudom, hogy kutya, mert Emőke minden rajzán ottvannak a kutyák. — Mert van kutyája? S^jjg Mert nincs kutyája. Emőke szülei nagyon rendes emberek, szeretik kislányukat, de borzasztóan vigyáznak a lakásukra, és Emőke kapott már kutya helyett aranyhalat, kapott törpepapagájt, de a kislánynak kutya kellene. Ez az, ami az ő egyébként szép, derűs világából számára hiányzik. És az óyó néni tovább mutogatja a rajzokat, és nagyon sokat lát belőlük. Lat, mert ismeri a gyerekeit és lát, mert még jobban meg akaija ismerni őket. És azt mondja, ezekkel a rajzokkal megy majd a családlátogatásra. Talán ez többet jelent a szülőknek, mint ha ő „prédikálna”. (sm) Egyesület a magyar zenekultúráért A vidék zenei életének fejlesztése „A magyar zenei élet krónikus és fenyegető válságban van, ami csak részben vezethető vissza a gazdasági bajokra, az okok jelentős része etikai, szakmapolitikai és társadalmi. Ez utóbbiak hatását —első lépésként a zenei értékek magas színvonalú, koncepciózus, tenniakaró hordozóinak összefogása révén nagymértékben ellensúlyozni lehet.. A veszélyt jelző és arra orvoslást kereső fenti mondatok a Magyar Zeneművészeti Társaság októberben kiadott félhívásának bevezetőjében olvashatók. A felhívás a továbbiakban „felkéri a magyar társadalom minden zeneszerető tagját, hogy lépjen a társaság pártoló tagjainak sorába”. A neves magyar zeneszerzők és előadóművészek kezdeményezésére 1987-ben megalakult egyesülés tagjai között ma félszáz muzsikus található. A Durkó Zsolt zeneszerző elnöki vezetésével működő társaság az elmúlt év novemberében alapszabályzatban fogalmazta még céljait. Ennek értelmében feladatuk „a magyar zenekultúra sokszínű fejlődésének előmozdítása, a zenei előadóművészek, karmesterek, zeneszerzők eredményeinek, értékeinek, érdekeinek védelme, az ifjúság — különösen a zenei nevelésből eddig kimaradt rétegei 'Sr- zenei ízlésének hatéköny fejlesztése, a múlt és a jelen magyar zenekultúrája méltatlanul elhanyagolt értékeinek gondozása és eljuttatása a közönséghez”. — Tevékenységünk sok részfeladatból áll — jegyezte meg a 22 pontból álló alapszabályzathoz fűzött gondolatai között Durkó Zsolt. — Fontosnak tartjuk példá- ül a vidék zenei életének fejlesztését, a zenei élet gondjainak megoldására vonatkozó javaslatok megfogalmazását az állami kulturális vezetés számára, a zenei intézmények munkájának figyelemmel kísérését, önálló koncertek szervezését stb. Gondoskodni szeretnénk egyebek közt arról is, hogy előadó- művészeink rangjukhoz méltón legyenek foglalkoztatva. Utalok ezzel például azoknak a művészeknek a helyzetére, akiket két évvel ezelőtt az Országos Filharmónia elbocsátott szólistáinak soraiból. Széles, minden területre kiteijedő pártfogást szeretnénk tehát nyújtani a zenei élet — különösen a zenei nevelés és közművelődés — különböző posztjain munkálkodó művészeknek, szakembereknek, s ehhez keresünk pártoló tagokat. • Durkó Zsolt A Magyar Zeneművészeti Társaság máris gazdag koncertprogramot kínál az évad hátralévő részére a működése iránt érdeklődőknek. Az egyesülés budapesti nyitó hangversenyére november 22-én került sor a Zeneakadémián a Ligeti András vezényletével pódiumra lépő Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara, illetve Kovács Dénes hegedűművész közreműködésével. A továbbiakban egyebek közt Händel Messiás című oratóriumának előadását, Lajtha László zeneakadémiai szerzői estjét, erdélyi magyar szerzők műveiből összeállított koncertet terveznek, továbbá hangversenyeket Nyíregyházán, Szolnokon, Sopronban, Szombathelyen a fiataloknak és a felnőtteknek. A valóban komoly válsághelyzettel küzdő hazai zenekultúra segítségére sietq társaság működésének gyakorlati feltételei ma még talán nem eléggé határozottan körvonalazottak. Ám a kezdeményezés mindenképp tiszteletet érdemel. És támogatást azok részéről, akik szívesen vállalják a funkcióját tekintve egyébként ugyancsak tisztázatlan „pártoló tag” szerepét. Az említett alapszabály szerint pártoló tag lehet „minden olyan személy”, aki elfogadja az egyesület alápsza- bályát, s aki eljuttatja' béléjiéáí hyi- latkozatát a társaság irodájához (1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. I. em. 114.), és „ezzel morálisan állást foglal a krízisbe jutott hazai zenekultúra felkarolásának fontossága és sürgőssége mellett, ekként erősítvén a társaság fellépését a magyar zenei, művelődéspolitikai és — szükség szerint — egyéb fórumokon...” Szomory György B, orzasztóan félek! Félek! A Nyugdíjaztató és Forgalomból Kivonó Intézet jól ismert, zöld-sárga csíkos overallt viselő alkalmazottai a múlt héten a szomszéd blokkban jártak. Éppen szűkre méretezett lakrészem apró erkélyén nézelődtem, amikor megpillantottam őket. Ketten voltak, és egy fáradtan vánszorgó, megviselt férfit kísértek az út szélén sárga fénnyel villogó, zöld minibuszhoz. A férfit csak futólag ismertem, a gyárban dolgozott, mint a lakótelep valamennyi lakója; ha emlékezetem nem csal, az . anyagosoknál. Odaértek a járműhöz, a férfi még egyszer, utoljára megfordult, szomorú pillantást vetett a szürkén magasodó háztömbre, majd eltűnt az utána döngve becsapódó ajtó mögött. Azóta félek! A félelem beférkőzik minden porcikámbat, minden idegszálamba, sötét logikával irányítja lépteimet, meghatározza mozdulataimat. A félelem, hogy a következő én leszek, nem hagy nyugodni sem éjjel, sem nappal. A mesében, hogy a sárga vil- logóval felszerelt zöld buszocs- kák utasaikat a napfényes déli tengerpartra viszik, ahol még tíz-tizenöt-húsz év nyugalmas pihenés vár rájuk, már régen nem hiszek. Olyan ez, mint a túlvilág: még senki nem tért vissza onnan, hogy elmondja, milyen volt. Alig egy hónapja én is megkaptam a rettegett zöld-sárga színű levélpapírra nyomtatott Felhívást. A Felhívást, melyben a Nyugdíjaztató és Forgalomból Kivonó Intézet felszólít, hogy minden hétfőn, szerdán és pénteken köteles vagyok otthon tartózkodni és a rendelkezésükre állni. Hétfőn a harmadik szinten jártak. Az ajtóban álltam és hallgatóztam. Hallottam a hangos szóváltást, ami áz ötvenkét- tesben lakó félszémű öregasz- szony és közöttük lezajlott, és hallottam az öregasszony kétségbeesett sírását, amikor amazok megragadták fis a lifthez vonszolták. A zajokból ítélve nem lehetett egyszerű a dolguk, az öregasszony megmakacsolta magát. Nagy nehezen sikerült be tuszkolni őt a felvonóba, majd az ajtó csapódása és a hajtóművek monoton zúgása jelezte,' hogy megindultak lefelé. A civakodás zajára a harmadik szint lakói közül többen kiszaladtak lakrészükből. • j r- Micsoda cirkuszt levágott! — sipákolt az egyik fiatal menyecske. — Felháborító! Szavai a szívembe markoltak. Csák ennyi lenne az egész számukra: cirkusz, amit egy, az életéhez felháborító módon ragaszkodó öregasszony csinálahelyett, hogy szótlanul tűrné sorsát, s követné az Utolsó ítélet eme földi helytartóit! Nem! Én nem adom meg magam a Sorsnak, küzdeni fogok az utolsó leheletemig! Küzdeni, de ki ellen? Az egész intézet, az egész társadalom, az egész Világ ellen? Ma egész nap a balkonnál ültem. Érzem, tudom, hogy ma én kerülök sorra. Ülök a karosszékemben, és a füstös, szürke városra meredek. A járdákon, az utakon az emberek egymást érik, az autók lassú sorban kígyóznak mindkét irányba. Az egyik buszban iskolások, nevetve integetnek a csodálkozva rájuk meredő fiatal nőkre és férfiakra. Nevető arccal tekintenek az előttük álló életre, mi gondjuk még a Világgal? A hosszú sorban feltűnik a minibusz zöld alakja. Még aprócska pont csak, de egyre nő, növekszik, és már a villogó sárga lámpa is jól kivehető. Kezembe veszem a karosszék melletti asztalkán heverő kiszolgált revolveremet. No, jó öreg Browning, lesz még egy utolsó fdadatod! y‘ Borzasztóan félek, de meg kell tennem. Nem hagyom, hogy arra a déli napos tengerpartra, vagy akárhová a pokolba vigyenek ... Két fiatal fickó ugrik ki a vezetőfülkéből, s kíváncsi szemektől kísérve ballag a lakótömb, a mi lakótömbünk irányába. Az egyikük kacsintva mond valamit a tömb előtti parkban sétáló fruskáknak, akik nevetve rázzák meg a fejüket. A fickó követi társát, s ő is eltűnik a kapu mögött. Felugrok a karosszékből és az ajtóhoz bicegek. Szememet a kémlelönyilásra szorítom, s a félhomályban úszó lépcsőházra,' a liftajtóra meredek: Ugráló piros fény mutatja a felvonó útját, amint eléri az első, a második, a harmadik, a negyedik szintet. És a vörös pontocska a mi szintünket jelző négyes számnál megáll. A kémlelőre szorított, homá- lyosuló szemekkel lesem, amint nyílik a liftajtó, és a két vidáman társalgó overallos kilép rajta. Megállnak, tekintetüket végig- jártatják a körben . elhelyezett lakrészek ajtajain, láthatóan a megadott számot keresik. Reszkető kezemmel felemelem a fegyvert, csövét a halántékomhoz szorítom, s jeges ujjamat a ravaszra kulcsolom. A szakállas fickó ráakad a keresett számra, és megindul a csengő felé. Látom, ahogy közeledik, a bal szeme mintha egy kicsit kancsalítana, arcára megelégedettség ül ki. Ideér, s megnyomja a csengőt, a szomszéd lakás csengőjét. Kezem bénultan hanyatlik le. Tenyerem szétnyílik, s a fegyver a szőnyegre esik. A bárszekrényhez támolygok, reszkető kezeimmel kiveszem a pálinkásüveget, majd az ágyra rogyok. Szájamat az üveg szájára tapasztom. Félek! Borzasztóan félek, de, mondják meg, meddig lehet ezt félelemmel bírni... ?!' Koch György
