Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

V 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 18. ÖNÁLLÓAN GAZDÁLKODNAK Programok, elképzelések Bácsalmáson Megyénk legfiatalabb városá­ban ez év január elsejétől önálló bér- és költséggazdálkodással foly­tatja munkáját a művelődési köz­pont, vagyis ezután már nem a GAMESZ pénzügyi irányítása alá tartozik. S még további vátozások is várhatók Bácsalmáson, a műve­lődéspolitika területén. Komlósi Györgynével, a város művelődési központjának igazgatónőjével be­szélgetünk programjaikról, elkép­zeléseikről. — Milyen klubok, szakkörök működnek Önöknél? — A régebbiek (Divon klub, tamburazenekar, nyelvtanfolya­mok, díszítőművészeti szakkör) mellett újabbak is alakultak a kö­zelmúltban. Néhányat említek: nyugdíjas- és ifjúsági klub, meg­újult a néptánc szakkörünk, mely­nek első bemutatkozása február 4- én, a Bunyevác prélón lesz. Nagy érdeklődést keltett a fiatalok köré­ben a nemrégiben megalakult szá­mítógépes szakkör. Az elmúlt év őszétől, szombatonként főzőcs­keklubunk is működik a gyerekek részére. Évek óta rendszeresen tár­sastánctanfolyamokat szervezünk. — Az önálló gazdálkodás minden A divat múzeuma ■ Több' mint egy évvel ezelőtt nyi­tották meg Budapesten a Textilipa­ri és Ruházati Múzeumot. Őse égy húsz évvel ezelőtt létrehozott kiállí­tás volt, melyet — akkor —*a fővá­rosi technika házában mutattak be. v. Igen nagy közönségsikert kapott a -kiállítás' emlékezett«- múzeum- - vezetője, Oszeizky- Gábor-, majd el­* mondta, hogyán alakult a Icesőbbf- ■ ekben a kiállítás sorsa. Nagy volt az érdeklődés, mégis sokáig kellett várni, amíg újból a kö­zönség elé korülhetett a gyűjtemény, melynek ekkor az óbudai zsinagóga adott otthont. Itt isidőszaki kiállítá­sokat láthatott a közönség, de a ren­dezőknek sikerült összeszedni a mú­zeum alapját képező saját gyűjte­ményt is. A véletlen segített a múze­umjelenlegi helyének a kialakításá­hoz: 1975-ben megszűnt a Hazai Fé- sűsfohónak egy budapesti gyára, amely Angyalföldön, a Raj k László, Ipoly, Gogol utcák határolta telken működött. Az egykori gyár alkal­masnak látszott arra, hogy benne ál­landó múzeum létesüljön, s az ötlet­hez az illetékes minisztérium is haj­landó volt jelentősebb összeggel hozzájárulni. Azért hozták létre a múzeumot, hogy bemutassa a textilipar teljes -egészét, történeti korszakait, fejlő­dési fokait, ágazatait: a fonást, szö­vést, kikészítést, kötés-hurkolást és konfekcionálást. Jelenleg a szövés- és a konfekciótörténeti kiállítás lát­ható. Időszaki bemutatót is rendeznek a múzeumban. A hazai kötő-szövő ipar százéves jubileumára emlékez­ve régi, de még működő gépeket, és természetesen modem termékeket I láthattak az érdeklődők. S van egy „leánymúzeumuk” is, a pápai Kék­festő Múzeum; az ottani bemutat tón, az ötvenes években megszűnte­tett, kétszázéves hagyományokkal rendelkező kékfestő céhnek úz 1700-as évek végéről származó esz­közei és termékei láthatóak. ■':2Sf§K A budapesti múzeum tervei kö- . zött olyan viselettörténeti kiállítás is szerepel, amely az 1480-4 930 közötti divatot mutatja be a látoga­tóknak. Ehhez a Magyar I^vat In­tézet és egy olasz cég ad majd segít­séget- . •' A múzeum* része az Innovatext - Textilipari Kutató és Fejlesztő Vál­lalatnak. Nemcsak közművelődési feladatának tesz eleget a múzeum, hapem szakmai képzééi ‘és tovább- képzési feladatokat is felzabált. Az érdekelt vállalatok és intézmények segítségével létrehozott és fenntar­tott múzéum anyagai. szenUéltető ' eszközül szolgáinak a leendő tdt^H ipari szakembereknek. ■ December közepétől időszaki ki­állítást rendeztek ‘a . mutató relikviákból, kordokumen- 1: tumok felhasználásával. A bemu­tató ismerteti a mai magyar kékfes­• - tők termékeit, illetve kamarakiállí­táson a Kékfestő Múzeum anyagát PiáljaiJáfegátckélé. VT, * H. Sz, ßy. bizonnyal arra ösztönzi az intéz­ményt, hogy minél nagyobb bevétel­hez jusson. Ennek érdekében milyen műsorokat szerveznek? —1 Neves előadóművészeket, együtteseket szeretnénk meghívni. A közelmúltban nagy sikere volt Hofi Géza előadásának. Az első negyedévben Nagy Bandó András, majd a Markos—Nádas kettős lá­togat el hozzánk. Március 14-én Pálfy József, a Magyarország című hetilap főszerkesztője lesz a vendé­günk. Elképzeléseink között szere­pel a Bikini együttes és Zoltán Eri­ka koncertje. Ősszel Sugár András szereplésére számítunk. — Bácsalmáson régebben nagy hagyományai voltak a színházi elő­adásoknak. Idén számíthatnak-e az érdeklődők ilyen előadásokra? — Az általános iskolával való . közös megegyezés alapján, havon­ta gyermekszínházi produkciót tartunk. Ezeken évfolyamonként vesznek részt a diákok. A felnőttek számára a kecskeméti és a szegedi színházakkal vettük fel a kapcsola­tot. Előreláthatóan negyedéven­ként városunkban is bemutatnak egy-egy darabot. — Az elmúlt évben adták át a KÉPERNYŐ Barbárok „Az erőseknek jóknak kell lenriiök”, állítja, óhajtja végzetét mit sem sejtve, vonzó alakjával a férfiakat fölvillanyo­zó Anna asszony, Gorkij sajnos ritkán játszott Barbárok című drámájában. Az orosz kultúra remekműveit a képer­nyőn példás következetességgel megje­lenítő Havas Péter ^pontosan tudja, hogy az irodalmat embertannak tekin­tő M. A. Peskov minden sorával a jóra buzdította az embereket. Az 1906-ban elkészült Barbárok első jeleneteit Csehov is írhatta volna. Az ő műveiből is átballaghattak volna a Barbárok kisvárosi lakói. Látszatra céltalanul jönnek-mennek az unalmas vidéki fészek még-unalmasabb polgá­rai, ki így, ki úgy próbálja leplezni, feledtetni pitiánerségét, elfojtani időn­ként fölbuzgó emberségét. Már vagy még lelkesedni sem tudnak igazán. Tá­vol áll tőlük Petőfi lelkesedése: „száz vasutat, ezeret”. Együttérzésünket ma- radiságuk, tudatlanságuk kiszolgálta­tottsága élesztgeti. A műveltebb, logi- kusabb észjárású, házaikba, családja­ikba, mindennapjaikba betelepülő vas­útépítők lenézik, kihasználják, megszé­gyenítik őket. A technika, a tudomány, a műszaki haladás a Barbárok-ból csak akkor teremthetne boldogabb világot, boldogabb embereket, ha a civilizációs fejlődést szolgálók maguk is különb emberekké Válnának. Jaj a világnak, ha az ember teljesítőképességét sokszoro­zó eszközök egyre hitványabbaknak engedelmeskednek. (Időszerűsége is in­dokolta a Barbárok tévéváltozatának elkészítését!) És jaj a világnak, ha a rideg célszerűség, a bálványozott ha­szon kiirtja a hagyományos emberi kapcsolatokat. A rendező egy pillanatig sem titkol­ta: a városiak betoppanása szétom- lasztja a helybeliek látszatvilágát; elke­rülhetetlen a tragédia. Havas Péter ezúttal is jól választott színészeket. Ta­lán csak Hegedűs D. Géza tűnt első pillantásra túlságosan daliásnak Cser­kun szerepére. (A Malaja Bronnaja Színház vendégjátékán kopaszodó, kö­vérkés férfiú játszotta a mérnököt.) Gorkij tudniillik azzal is jelezni akarta a kisvárosi társaságbéli asszonyok, lá­nyok sivár életét, hogy még egy előny­telen küllemű férfi is megbolondíthatja őket. A Vígszínház művésze azonban annyira visszataszítóan nyersnek, el­lenszenvesnek mutatkozott, hogy hihe­tővé vált a végletességével igaz törté­net. Érdemes volna jó néhány színész nevét megemlíteni. Az érzéseinek, hely­zetének, környezetének kiszolgáltatott, megalázott Tatjána szerepében Temes- sy Hédi, a lényével, szépségével, mássá- gávál hóditó Ligyiaként Kubik Anna sokáig megmarad emlékezetünkben. * * Felüdített szombaton délelőtt az V. Henrik. A jó királyról, az emberek köz­ti megértésről az emberről csodálato­san szóló Shakespeare-drámától gaz­dagabbnak éreztem magam. A szink­ronremeklésnek is köszönhető a nagy élmény. Gyűjtemények Házát Itt milyen programokat szerveznek? — Leginkább kiállításokat, de a ház üzemeltetése a városi könyv­tárhoz tartozik. Terveink között szerepel Diószegi Balázs és Bodor Miklós alkotásainak bemutatása, valamint a Baja képzőművészeti jelenéről rendezett tárlat. Termé­szetesen a helyi díszítőművész szakkör is bemutatkozik itt a nyár folyamán. Ezenkívül fotókiállítá­son szeretnénk közszemlére tárni 30 éves munkásságunkat, melynek anyagát a Duna fotóklub adja. — Egyéb tervek, elképzelések? — Hamarosan kialakítunk egy testépítő klubot, valamint egy kerthelyiséget, a presszóval közö­sen, ahol irodalmi, művészeti elő­adásokra nyílna lehetőség. — Ehhez a sokrétű munkához milyenek a személyi feltételek? — Érettségivel rendelkező mun­katársaim vannak, akik most jár­nak főiskolára, népművelői szak­ra. Bízom benne, hogy ezt a pályát élethivatásul választják. Természe­tesen külön gazdasági előadónk, van, az új körülményeknek megfe­lelően végzi majd a munkáját. Re­mélem, hogy együtt szép eredmé­nyeket tudunk elérni a jövőben, s a művelődési lehetőségeket minél magasabb színvonalon tudjuk kí­nálni a bácsalmásiaknak. Juhász Jenő Viszolygok, ha sanyarú gyermeksor­sokkal próbálnak meghatni színház­ban, moziban. A Mozgatóban szomba­ton megismételt riport megkönnyezte- tett. Az egészség kolosszusai, a rugal­masság óriásai, a gyorsaság bajnokai, a világhírű amerikai kosárlabdacirkusz tagjai látogattak el a mozgássérültek fővárosi otthpnába. Bármilyen meg: gondolásból vállalták a föllépést, pél­dát mutattak. Hogyán is mondta az az Anna asszony, akiről nyilván sohasem hallottak a labdazsonglőrök: „Az erő­seknek jóknak kell lenniök”. Ők pedig nagyon erősek és ezúttal nagyon jók voltak. Elismerés a gyerekeket és a ko­sárlabdázókat összehozó televíziónak. Kellenek az ilyen jóságok nehéz vilá­gunkban. Heltai Nándor Gyermek­rajzok Óvónő ismerősöm mutat­ja a rajzokat. Középső cso­portosokkal, vagyis ötéve­sekkel végzi a munkáját. A rajzok zöme már nem egészen ákombákom, látni, hogy a gyerek mit akart raj­zolni. Nézem a rajzokat, de én, a laikus, csak annyit tu­dok hozzátenni, hogy ez szép, amaz meg csúnya fir­ka. Nem így ő, Dóri, az óvó­nő. És mondja és mutatja: — Látod, ez itt M. Pisti rajzav Fekete, csúnya, zava­ros. És látod, hogy mi van előtérben? — Látom, egy nagy po­hár, és ez az egy, ami nem fekete, hanem piros. — Piros, mert bor van benne. Pisti édesapja bizony gyakran néz a pohár feneké­re, és úgy látszik, ezt Pisti nem tudja elviselni, mert ilyenkor a papa veszekszik, kiabál, a mama is veszek­szik, és utána sír... De' nézd ezt a másik rajzot. Na­pocska van rajta, játszó gye­rekek, virágok, és vagy há­rom valami, amiről én már tudom, hogy kutya, mert Emőke minden rajzán ott­vannak a kutyák. — Mert van kutyája? S^jjg Mert nincs kutyája. Emőke szülei nagyon rendes emberek, szeretik kislányu­kat, de borzasztóan vigyáz­nak a lakásukra, és Emőke kapott már kutya helyett aranyhalat, kapott törpepa­pagájt, de a kislánynak ku­tya kellene. Ez az, ami az ő egyébként szép, derűs vilá­gából számára hiányzik. És az óyó néni tovább mutogatja a rajzokat, és na­gyon sokat lát belőlük. Lat, mert ismeri a gyerekeit és lát, mert még jobban meg akaija ismerni őket. És azt mondja, ezekkel a rajzokkal megy majd a családlátoga­tásra. Talán ez többet jelent a szülőknek, mint ha ő „pré­dikálna”. (sm) Egyesület a magyar zenekultúráért A vidék zenei életének fejlesztése „A magyar zenei élet krónikus és fenyegető válságban van, ami csak részben vezethető vissza a gazdasági bajokra, az okok jelen­tős része etikai, szakmapolitikai és társadalmi. Ez utóbbiak hatását —első lépésként a zenei értékek magas színvonalú, koncepciózus, tenniakaró hordozóinak összefo­gása révén nagymértékben ellensú­lyozni lehet.. A veszélyt jelző és arra orvoslást kereső fenti mondatok a Magyar Zeneművészeti Társaság október­ben kiadott félhívásának bevezető­jében olvashatók. A felhívás a to­vábbiakban „felkéri a magyar tár­sadalom minden zeneszerető tag­ját, hogy lépjen a társaság pártoló tagjainak sorába”. A neves magyar zeneszerzők és előadóművészek kezdeményezésé­re 1987-ben megalakult egyesülés tagjai között ma félszáz muzsikus található. A Durkó Zsolt zeneszer­ző elnöki vezetésével működő tár­saság az elmúlt év novemberében alapszabályzatban fogalmazta még céljait. Ennek értelmében fel­adatuk „a magyar zenekultúra sokszínű fejlődésének előmozdítá­sa, a zenei előadóművészek, kar­mesterek, zeneszerzők eredménye­inek, értékeinek, érdekeinek védel­me, az ifjúság — különösen a zenei nevelésből eddig kimaradt rétegei 'Sr- zenei ízlésének hatéköny fejlesz­tése, a múlt és a jelen magyar zene­kultúrája méltatlanul elhanyagolt értékeinek gondozása és eljuttatá­sa a közönséghez”. — Tevékenységünk sok részfel­adatból áll — jegyezte meg a 22 pontból álló alapszabályzathoz fű­zött gondolatai között Durkó Zsolt. — Fontosnak tartjuk példá- ül a vidék zenei életének fejleszté­sét, a zenei élet gondjainak megol­dására vonatkozó javaslatok meg­fogalmazását az állami kulturális vezetés számára, a zenei intézmé­nyek munkájának figyelemmel kí­sérését, önálló koncertek szervezé­sét stb. Gondoskodni szeretnénk egyebek közt arról is, hogy előadó- művészeink rangjukhoz méltón le­gyenek foglalkoztatva. Utalok ez­zel például azoknak a művészek­nek a helyzetére, akiket két évvel ezelőtt az Országos Filharmónia elbocsátott szólistáinak soraiból. Széles, minden területre kiteijedő pártfogást szeretnénk tehát nyúj­tani a zenei élet — különösen a zenei nevelés és közművelődés — különböző posztjain munkálkodó művészeknek, szakembereknek, s ehhez keresünk pártoló tagokat. • Durkó Zsolt A Magyar Zeneművészeti Tár­saság máris gazdag koncertprog­ramot kínál az évad hátralévő ré­szére a működése iránt érdeklő­dőknek. Az egyesülés budapesti nyitó hangversenyére november 22-én került sor a Zeneakadémián a Ligeti András vezényletével pó­diumra lépő Magyar Rádió és Te­levízió szimfonikus zenekara, illet­ve Kovács Dénes hegedűművész közreműködésével. A továbbiak­ban egyebek közt Händel Messiás című oratóriumának előadását, Lajtha László zeneakadémiai szer­zői estjét, erdélyi magyar szerzők műveiből összeállított koncertet terveznek, továbbá hangversenye­ket Nyíregyházán, Szolnokon, Sopronban, Szombathelyen a fia­taloknak és a felnőtteknek. A va­lóban komoly válsághelyzettel küzdő hazai zenekultúra segítségé­re sietq társaság működésének gyakorlati feltételei ma még talán nem eléggé határozottan körvona­lazottak. Ám a kezdeményezés mindenképp tiszteletet érdemel. És támogatást azok részéről, akik szí­vesen vállalják a funkcióját tekint­ve egyébként ugyancsak tisztázat­lan „pártoló tag” szerepét. Az em­lített alapszabály szerint pártoló tag lehet „minden olyan személy”, aki elfogadja az egyesület alápsza- bályát, s aki eljuttatja' béléjiéáí hyi- latkozatát a társaság irodájához (1051 Budapest, Vörösmarty tér 1. I. em. 114.), és „ezzel morálisan állást foglal a krízisbe jutott hazai zenekultúra felkarolásának fon­tossága és sürgőssége mellett, ek­ként erősítvén a társaság fellépését a magyar zenei, művelődéspoliti­kai és — szükség szerint — egyéb fórumokon...” Szomory György B, orzasztóan félek! Félek! A Nyugdíjaztató és Forga­lomból Kivonó Intézet jól ismert, zöld-sárga csíkos overallt viselő alkalmazottai a múlt héten a szomszéd blokkban jártak. Éppen szűkre méretezett lak­részem apró erkélyén nézelőd­tem, amikor megpillantottam őket. Ketten voltak, és egy fá­radtan vánszorgó, megviselt fér­fit kísértek az út szélén sárga fénnyel villogó, zöld minibusz­hoz. A férfit csak futólag ismer­tem, a gyárban dolgozott, mint a lakótelep valamennyi lakója; ha emlékezetem nem csal, az . anyagosoknál. Odaértek a járműhöz, a férfi még egyszer, utoljára megfor­dult, szomorú pillantást vetett a szürkén magasodó háztömbre, majd eltűnt az utána döngve be­csapódó ajtó mögött. Azóta félek! A félelem beférkőzik minden porcikámbat, minden idegszá­lamba, sötét logikával irányítja lépteimet, meghatározza moz­dulataimat. A félelem, hogy a következő én leszek, nem hagy nyugodni sem éjjel, sem nappal. A mesében, hogy a sárga vil- logóval felszerelt zöld buszocs- kák utasaikat a napfényes déli tengerpartra viszik, ahol még tíz-tizenöt-húsz év nyugalmas pihenés vár rájuk, már régen nem hiszek. Olyan ez, mint a túlvilág: még senki nem tért vissza onnan, hogy elmondja, milyen volt. Alig egy hónapja én is meg­kaptam a rettegett zöld-sárga színű levélpapírra nyomtatott Felhívást. A Felhívást, melyben a Nyugdíjaztató és Forgalomból Kivonó Intézet felszólít, hogy minden hétfőn, szerdán és pénte­ken köteles vagyok otthon tar­tózkodni és a rendelkezésükre állni. Hétfőn a harmadik szinten jártak. Az ajtóban álltam és hallgatóztam. Hallottam a han­gos szóváltást, ami áz ötvenkét- tesben lakó félszémű öregasz- szony és közöttük lezajlott, és hallottam az öregasszony két­ségbeesett sírását, amikor ama­zok megragadták fis a lifthez vonszolták. A zajokból ítélve nem lehetett egyszerű a dolguk, az öregasszony megmakacsolta magát. Nagy nehezen sikerült be tuszkolni őt a felvonóba, majd az ajtó csapódása és a hajtómű­vek monoton zúgása jelezte,' hogy megindultak lefelé. A civakodás zajára a harma­dik szint lakói közül többen ki­szaladtak lakrészükből. • j r- Micsoda cirkuszt levágott! — sipákolt az egyik fiatal me­nyecske. — Felháborító! Szavai a szívembe markoltak. Csák ennyi lenne az egész szá­mukra: cirkusz, amit egy, az éle­téhez felháborító módon ragasz­kodó öregasszony csinálahe­lyett, hogy szótlanul tűrné sor­sát, s követné az Utolsó ítélet eme földi helytartóit! Nem! Én nem adom meg ma­gam a Sorsnak, küzdeni fogok az utolsó leheletemig! Küzdeni, de ki ellen? Az egész intézet, az egész társadalom, az egész Világ ellen? Ma egész nap a balkonnál ül­tem. Érzem, tudom, hogy ma én kerülök sorra. Ülök a karosszé­kemben, és a füstös, szürke vá­rosra meredek. A járdákon, az utakon az emberek egymást érik, az autók lassú sorban kí­gyóznak mindkét irányba. Az egyik buszban iskolások, nevet­ve integetnek a csodálkozva rá­juk meredő fiatal nőkre és férfi­akra. Nevető arccal tekintenek az előttük álló életre, mi gondjuk még a Világgal? A hosszú sorban feltűnik a mi­nibusz zöld alakja. Még aprócs­ka pont csak, de egyre nő, nö­vekszik, és már a villogó sárga lámpa is jól kivehető. Kezembe veszem a karosszék melletti asztalkán heverő kiszol­gált revolveremet. No, jó öreg Browning, lesz még egy utolsó fdadatod! y‘ Borzasztóan félek, de meg kell tennem. Nem hagyom, hogy arra a déli napos tengerpartra, vagy akárhová a pokolba vigye­nek ... Két fiatal fickó ugrik ki a ve­zetőfülkéből, s kíváncsi szemek­től kísérve ballag a lakótömb, a mi lakótömbünk irányába. Az egyikük kacsintva mond valamit a tömb előtti parkban sétáló fruskáknak, akik nevetve rázzák meg a fejüket. A fickó követi társát, s ő is eltűnik a kapu mö­gött. Felugrok a karosszékből és az ajtóhoz bicegek. Szememet a kémlelönyilásra szorítom, s a félhomályban úszó lépcsőházra,' a liftajtóra meredek: Ugráló pi­ros fény mutatja a felvonó útját, amint eléri az első, a második, a harmadik, a negyedik szintet. És a vörös pontocska a mi szintün­ket jelző négyes számnál megáll. A kémlelőre szorított, homá- lyosuló szemekkel lesem, amint nyílik a liftajtó, és a két vidáman társalgó overallos kilép rajta. Megállnak, tekintetüket végig- jártatják a körben . elhelyezett lakrészek ajtajain, láthatóan a megadott számot keresik. Resz­kető kezemmel felemelem a fegyvert, csövét a halántékom­hoz szorítom, s jeges ujjamat a ravaszra kulcsolom. A szakállas fickó ráakad a keresett számra, és megindul a csengő felé. Látom, ahogy köze­ledik, a bal szeme mintha egy kicsit kancsalítana, arcára meg­elégedettség ül ki. Ideér, s meg­nyomja a csengőt, a szomszéd lakás csengőjét. Kezem bénultan hanyatlik le. Tenyerem szétnyílik, s a fegyver a szőnyegre esik. A bárszek­rényhez támolygok, reszkető ke­zeimmel kiveszem a pálinkás­üveget, majd az ágyra rogyok. Szájamat az üveg szájára ta­pasztom. Félek! Borzasztóan félek, de, mondják meg, meddig lehet ezt félelemmel bírni... ?!' Koch György

Next

/
Thumbnails
Contents