Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. Január 18. • PETŐFI NÉPE • 5 AZ ÁREMELÉS HATÁSA A BÁCSHÚSNÁL ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK & *06 t* H/avan futhóvtu tnuAi r**tOlt Hölgyem, Uram! &«rarn*n megnyugtatni önt. hogy hs azok közi tartozik. ~ akivel a munkáltatna elszámol, íSKrr *95 sssss eayas szellemi tevékenységből étkezett jövedelme, -alánék az évi összevonás alá tartozó jövedelme nem ha­* nrJ^iial együtt -vagy leg­alább 67% rokkantként - a 96.000,-fí-ot, (Ha összjöve­delme azért nem haladta meg az említett értékhatárokat, mert adóalap-csökkentő kedvezményeket vett figyelem­be, adóbevallást kell adnia)- akinek kizárólag belföldi adómentes jövedelme volt, akkor nem kell adóbevallást készítenie. Annyit két tennie, hogy február 204g nyilatkozik a munkál­tatónk, hogy Mt általa Igazoltakon kívül mis jövedelme nem volt Ha önnek adóvisszatérités jár és nem a munkáltatójával számol el, adóbevallást mégis kell beadnia, mert ezt az összeget ezzel igényelheti vissza. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a külföldről származó, egyébként adómentes jövedelméről, mindenképpen beval­lást kell készítenie. (De ne készítsen bevallást á küllőidről származó olyan jövedelméről, amelyből az adót a belföldi kifizető levonta.) Üdvözlettel: fUtnA *----MT fi A recept: hatékony piaci munka, javuló minőség Kerekasztal- beszélgetés a KGST jövőjéről . A január 9-ei áremeléseket részlete- [ sen közölte a rádió, a tévé és a napila- - pok — így a Petőfi Népe is. Ezt követő- f en helyszíni riportban számoltunk be arról, miként fogadták a vásárlók a ■ boltokban a változást. A Bácskai Hús­ipari Közös Vállalatnál (Bácshús) ezút- [ tál arról érdeklődtünk: miként érintik I a termelő vállalatot az árintézkedések. Roham után Az embereket ezúttal nem érte várat- : lanul az áremelés — mondja Haszur 1 Antal, a Bácshús'termelési és kereske­delmi igazgatóhelyettese. — Tizenöt ‘ saját húsboltunk van, és az ország több mint kétezer üzletébe szállítunk termé­keinkből. Alaposan felkészültünk a várható rohamra. Számítottunk rá, hogy a vásárlók még utoljára fel akar­ják tölteni az olcsóbb hússal a hűtő- szekrényeiket. A roham nem is maradt el, de késett két napot: hétfőn és ked­den (2—3-án) alig lézengett néhány ve­vő, ám csütörtöktől a hét végéig a szo­kásosnál másfélszer több áru fogyott. Különösen a tőkehús volt kelendő. Pótrendelések tömegével jelentkeztek a boltok. Aztán elérkezett január 9., az áreme­lés napja. Az élelmiszerboltokban—így a húsüzletekben is — megcsappant a forgalom. Felmerül a kérdés: mit kezd ebben a helyzetben a Bácshús meglévő termelő kapacitásaival? Felkészültek-e az áremelés utáni időszakra?- Tavaly, az év eleji áremelés jó néhány hasznosítható tapasztalattal szolgált — magyarázza Haszur Antal —, akkor eleinte az emberek nem vet­tek tudomást a változásról, ám február közepétől érezhetően csökkent a tőke­hús iránti kereslet. Mi erre úgy reagál­tunk, hogy megélénkítettük piaci mun­kánkat. Ennek eredményeként a ko­rábbinál jóval több üzletbe szállíthat­tunk. • Felvételünk idején még a tmk-sok tüs­ténkedtek. Azóta azon­ban már bein­dult a termő- lés. # Az új kut- terrel jobb mi­nőségű húské­szítményeket állíthatnak elő. A kormányok együttműködése nem nevezhető integrációnak: az integráció a termelők között kialakult sokoldalú kapcsolatrendszer. Nem lehet az egysé­ges piacot a tervkoordináció fejleszté­sére alapozni. Nem folytatható az az eddigi gyakorlat a KGST-ben, hogy az egyes kormányok és hatóságok már akkor megállapodnak árakról, szállí­tandó mennyiségekről, amikor még áru nincs is, nem tudható, mikor lesz, és milyen minőségű. Az áruknak világpia­ci vagy ahhoz' közeli árakon kellene gazdát cserélniük a KGST-tagorszá­gok közötti kereskedelemben, ehhez vi­szont az kell, hogy a gazdasági kapcso­latokat a termelőkre bízzuk, és az is, hogy a tagországok belső ármechaniz­musa tükrözze az áruk tényleges érté­két. Ezeket a gondolatokat Szigeti Ist­ván, Magyarország KGST-képviselőjé- nek helyettese fejtette ki egy moszkvai kerekasztal-beszélgetésen. A rendezvényt a KGST fennállásá­nak 40. évfordulója alkalmából szer­vezte az APN szovjet sajtóügynökség. A résztvevők — a KGST titkára, he­lyettesei, az egyes tagállamok állandó képviselői, illetve azok helyettesei és a tagországok sajtójának képviselői — élénk eszmecserét folytattak az együtt­működés kérdéseiről. A véleménycsere érzékletesen kidomborította, hogy a tagországok az együttműködés fejlesz­tésének több kérdését eltérően közelí­tik meg. Az NDK állandó képviselőjének he­lyettese a KGST 43. és 44. ülésszakán meghatározott célok közül a komplex műszaki-tudományos fejlesztési prog­ram megvalósítását emelte ki leglénye­Tűzoltó robot Japánban gesebbként, és úgy vélekedett, hogy a jövőben is rendkívül fontos lesz—fon­tosabb, mint valaha — a tagországok népgazdasági terveinek koordinálása. A magyar és lengyel képviselők ezzel szemben az árak és az elszámolási rendszer gyökeres átalakítására, az ár- és valutareform elodázhatatlanságára hívták fel a figyelmet. Magyar részről rámutattak, hogy több tagország nem­zetgazdaságának olyan a belső szerke­zete — gazdaságirányítási és árrend­szere —, hogy jelen állapotban nem képes kapcsolódni a két legutóbbi ülésszakon meghatározott új együtt­működési rendszerhez. Különösen nagy vitát váltottak ki a kerekasztal-beszélgetésen a több tagor­szágban — Bulgáriában, Csehszlováki­ában, Lengyelországban és á legutóbb a Szovjetunióban — elrendelt kiviteli korlátozások, illetve a kiviteli vámille­tékek helyenként drasztikus emelése. Több résztvevő élesen felvetette azt a kérdést, hogyan viszonyulnak ezek% radikális, adminisztratív korlátozások ahhoz a közösen megfogalmazott cél­hoz, hogy törekedni kell a tagországok egységes piacának megteremtésere. A szovjet képviselő e lépéseket a belföl­di árualap védelmében tett kényszerin­tézkedéseknek nevezte. Utalt rá, hogy az egységes piac megteremtésének leg­főbb akadálya éppen az, hogy egyelőre nincs mit egységesítem, mert több ta­gországnak nincs is nemzeti piaca. Ahol hiánygazdálkodás van, ott nem beszélhetünk piacról, a piac ugyanis a kínálat és a kereslet egyensúlyát jelenti. A bolgár képviselő azt hangsúlyozta, hogy ezek az intézkedések ideigleneseit, a belső árualap szavatolása hosszú tá­von semmi esetre sem lehet a vámható­ság feladata, hanem csakis a termelő­egységeké; ennek hazája vezetése tuda­tában van. A csehszlovák képviselet részéről az osztrák és a nyugatnémet bevásárlóturizmus elleni védekezés szükségességével indokolták az admi­nisztratív korlátozó intézkedéseket. Szigeti István kifejtette: Magyaror- . szágon is sok turista jár, osztrákok és nyugatnémetek is, mégsem vezettek be kiviteli korlátozásokat, és még sincs áruhiány. Rámutatott, hogy ez utóbbi az adminisztratív-utasításos gazdaság- irányítási rendszer velejárója. Szóba került a KGST tevékenységé­nek nyilvánossága is. Vjacseszlav Szi- csov, a vb titkára elismerte, hogy az együttműködési szervezet eddig nem tárulkozott ki kellően a nyilvánosság előtt, jogosak ezért az ez ügyben kapott bírálatok. A szervezet magába zárkózásának kiugró példájaként emlegetik moszkvai sajtókörökben azt a tényt, hogy a KGST székházába még a tagországok Moszkvában akkreditált újságírói is csak különleges alkalmakkor, különle­ges engedéllyel lephetnek be. A végre­hajtó bizottság titkára most megígérte, hogy ezentúl nagyobb nyíltság fogja jellonftmi a szervezet munkáját; a jö­vőben — amint a nyugat-európai Kö­zös Piac gyakorlatában ez bevett dolog __a KGST is rendszeresen tájékoztatni fo gja a közvéleményt arról, hogy mi­lyen — esetleg eltérő — álláspontot fejt. Id egyik-másik tagország képviselője a tanácskozásokon. ß gS a befektetés, és sikerül megőriznünk a pozíciónkat mind a hazai, mind pedig a tőkés piacokon. Gaál Béla\ I Verseny az asztalnál ^fhjj^k^fjJjnényeknél a fogyasztás nem esett ölyan mértékben vissza, mint a tőkehúsnál. Ez azzal magyarázható, hogy a központi intézkedések során a tej ára nagyobb mértékben növekedett, mint az úgynevezett vörösáruké (pari- zer, virsli, krinolin), a felvágottaké vagy a kolbászoké. Márpedig a fo­gyasztóknál a reggeli- és a vacsoraasz­talnál á tejtermékek és a húskészítmé­nyek versenyeznek. Nem csoda hát, ha az emberek inkább ez utóbbiak mellett döntöttek. — Végül erőfeszítéseinket siker ko- ronázta — szögezi le az igazgatóhelyet­tes •—, hiszen tőkehúsból is növelni tudtuk itthoni eladásainkat. Teret nyertünk tehát ebben a rendkívül ne­héz helyzetben a hazai piacon. Ugyan­akkor a közös piaci országokba és Svédországba is növeltük darabolt húsrészeink exportját. A recept tehát az elmúlt esztendőben történtek alapján már részben adott: mivel várhatóan csökken a kereslet, a Bácshúsnak a továbbiakban is töre­kednie kell hazai partnerhálózata bőví­tésére. Megtérülő ráfordítások — Ám ez önmagában már nem elég. A jövőben ugyanis elsősorban termé­keink minőségének javításával számít­hatunk újabb eredményekre — véleke­dik Haszur Antal —, az utóbbi időben erre nagy gondot fordítottunk: tavaly teljesen felújítottuk főző-füstölő szek­rényeinket, új vákuumkuttert állítot­tunk be. Ezzel az apritva-keverő beren­dezéssel nagymértékben javult húské­szítményeink állománya. Most folyik a próbaüzeme annak a korszerű csoma­gológépnek, amelyet az elmúlt év végén vásároltunk 12 millió devizaforintért. Nem volt olcsó mulatság, de megérte, mert ezáltal vákuumfóliában, esztéti­kus, higiénikus csomagolásban kínál­hatjuk húskészítményeinket, kis kisze­relésben. A költséges, de kétségkívül szüksé­ges csomagológép ára eltörpül az új, évi 10 ezres kapacitású marhavágó csarnokéhoz képest. Erre a létesít­ményre 120 millió forintot költött a Bácshús.-- A tavaly decemberi próbaüzemet követően a napokban már meg is in­dulhat az üzemszerű termelés—mond­ja* Haszur Antal, majd hozzáteszi: — Bizonyára a felsorolásból is kitűnik: rendkívül sokat Jcöltöttünk ezekre a beruházásokra. De úgy hisszük, a ne­hezedő körülmények ellenére megtérül .# Szép húsok — új arak. • Áremelés után a Bács­hús kecskemé­ti húsáruházá­ban. A hagyományos újévi japán tűz­oltógyakorlaton mutatták be a 3 m hosszú, 80 cm széles és 60 cm ma­gas, távirányítású tűzoltó robotot. Olyan — főként föld alatti — tü­zek oltására tervezték, amelyek az emberek számára hozzáférhetetlen helyeken pusztítanak. (MTI—fotó) Mit akar a parlamenti agrárszektor? Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán elfogadott új ügyrend lehetőségeivel élve, szinte a szavazás után nyomban bejelentették: több képviselő megalakította a parlamenti agrárszektort. Megkér­deztük dr. Mátyus Gábort, a Bács-Kiskun megyei 14. számú vá­lasztókerület országgyűlési képviselőjét, a Hosszúhegyi Mezőgaz­dasági Kombinát vezérigazgatóját, hogy őt mi motiválta a „szer­vezkedésben”, s mi a parlamenti csoport célja. —r A célunk lényegében nem új. Az agrárágazat kibontakoztatá­sa érdekében szeretnénk tenni, az Országgyűlés növekvő szerepé­vel, tekintélyével párhuzamosan, reméljük, hathatósabban, mint az eddig más érdekképviseleti szerveknek sikerült. Csoportosulá­sunk egyébként nem politikai színezetű frakció, bárki csatlakozhat hozzánk, annál is inkább, mert a parlamentnek jelenleg legalább száz olyan tagja van, akinek foglalkozásából adódóan is érdeke, hogy a mezőgazdaság továbbra is a népgazdaság húzóágazata legyen. Egyelőre mi tizennégyen, az alapítók — az Országház folyosóin lezajlott beszélgetések alapján — azt vállaltuk fel, hogy egységesen fellépünk a mezőgazdaságot évtizedek óta sújtó, mél­tánytalan központi döntések ellen, s mindenekelőtt az agrárolló továbbnyílása ellen. Látszólag nyitott kapukat döngetünk, mert ez ügyben már millió ígéret elhangzott, a tények- azonban azt bizo­nyítják: a helyzet nem javult, hanem romlott... — Ami személy szerinti indokaimat illeti, arra talán elegendő lenne annyit mondani: mezőgazdasági nagyüzem vezetője vagyok. Ennél azonban többről van szó. Mostanában mindig felmerül a kérdés: kit képviseljen a képviselő? Az ország, a megye, avagy választói érdekeit? Az én számomra a válasz egyértelmű. Ponto­sabban akkor tehetek képviselőként a legtöbbet, ha nem a külön, hanem a közös érdekekért állok ki. Ez a közös érdek pedig a mezőgazdaság fejlesztése. Választóim kilenc községben élnek, szin­te kivétel nélkül, főfoglalkozásban vagy keresetiriegészítésként ré­szesei a mezőgazdasági termelésnek. Hasonló a helyzet Bács- Kiskun egészében, hiszen közismerten agrármegye vagyunk. Vá­lasztóimnak és a megyének is alapvető érdeke tehát, hogy képvise­lőként is ösztönözzük a kormányt arra: hagyja lélegzethez jutni a mezőgazdaságot. Az elvonásokat ne növelje, ám a külkereskede­lem munkájának javításával is segítse a termékfelesleg értékesíté­sét, mégpedig értékarányos értékesítését. Akkor lesz a mezőgazda­ságnak pénze önmaga fejlesztésére, s végül arra, hogy hozzájárul­jon ismét más ágazatok fejlesztéséhez. A parlamenti agrárszektor tehát semmiképpen sem elkülönült érdekeket akar. Meggyőződé­sünk viszont, hogy a mostani válságos helyzetből akkor lábalhat ki gyorsan az egész ország, ha az agrárágazat helyzete most már ígérgetés helyett valóban javul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents