Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
1989. január 17. • PETŐFI NÉPE • 3 TERÜLETI EGYESÜLET, ORSZÁGOS SZÖVETSÉG Szőlészek, borászok érdekei A szeptember elején megalakult Alföldi' Szőlészek és Borászok Egyesülete előkészítő bizottságának tagjai mellett az érintettek közül még sokan vettek részt Izsákon azon az ülésen, amelyen elvileg az eddig eltelt időszak munkájáról esett volna szó, valamint megválasztották az egyesület vezetőségére javaslatot tevő jelölőbizottságot. Valójában, bár mindkét napirend terítékén volt, az állami és a szövetkezeti szektorok kialakította szak- bizottságok vezetői számoltak be az ágazat érdekében tett lépésekről. Az állami gazdaságok, kombinátok tavaly őszi szőlő- és borproblémáiról írt a szakbizottság — hasonlóan a szövetkezetedéhez —a Pénzügyminisztérium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőinek. Kérték, egyebek közt, a borászati termékek exportkontingensének bővítését, a Szovjetunióval fennálló államközi szerződésben szereplő mennyiségek megtartását, azt, hogy a hazai olcsó borokat az ÁFÁ-n kivül ne terhelje más adó. A minisztériumoktól mindkét szakbizottsághoz hasonló tartalmú levelek érkeztek, ezekben jelezték, illetve az azóta lezajlott tárgyalásokon már eldőlt például, hogy a hazai bőrtermékek —január 1-jétől — lekerültek a kivételi listáról, és hogy a különböző termékcsoportok különböző kulcsokkal számított exporttámogatást élveznek. Megígérték azt is, hogy a belföldi kereskedelemben ellenőrzik: megjelenik-e a fogyasztói árakban a termelők árcsökkentése. Az egyesület szeptemberi alakulásakor tárgyaltak a résztvevők országos szövetség létrehozásáról is. Az alföldi szőlő- és bortermelők képviselői, illetve az országos szervezetet előkészítő szakemberek az izsáki tanácskozáson abban mesz- szemenőkig egyetértettek, hogy szükség van szakmai érdekképviseletre, a hazánkban eddig megalakult tíz egyesületnek, illetve a még most formálódó másik hatnak pedig országos összefogásra. Elhangzottak viszont olyan Vélemények is, melyek szerint nem újabb apparátusokat kell létrehozni, hanem hatékonyan működő szervezeteket. A tanácskozás résztvevői a leendő szövetség alapszabály-tervezetét vitatták meg. Ebből néhány idézet: A Magyar Szőlő és Bortermelők Szövetségének feladata a termelők, az ágazathoz kapcsolódó összes tevékenység képviselete mindazoknál a szervezeteknél, amelyek az ezekre vonatkozó szabályzásra, határozathozatalra, hatósági állásfoglalásra jogosultak. A területi egyesületeken keresztül kialakítják majd a bor eredetvédelmével és minősítésével foglalkozó szervezetet. És még egy: a szövetség megalapítja és fenntartja a Magyar Borok Házát. G. E. Egységes jogi képviselet, magánügyvédek Nem csak az ügyvédi munkaközösségekben lehet majd az ügyvédi hivatást gyakorolni, kimunkálják > a magánügyvédkedés feltételeit is — egyebek között ezt tartalmazza az egységes jogi képviseleti rendszer szabályozásáról szóló koncepció. Az Igazságügyi Minisztériumban elkészült koncepcióról rövide- sen véleményt mondanak az érintettek, az ügyvédek és a jogtanácsosok s a jogászság különböző szervezetei. Javaslataik összegzése után dolgozzák ki a jogi képviseletről szóló törvényjavaslatot, amelyet azután társadalmi vitára bocsátanak. A jogszabály végső tervezete az elképzelések szerint 1991iben kerül "az Országgyűlés jdé,, a ^íróságokról szóló törvényjavaslattal, valamint az özekkel szorosan összefüggő polgári per- rendtartással együtt. E jelentős változásokról Pálmai Gyula, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője az MTI munkatársának elmondta: — A koncepció szerint a jogi képviseletet a jövőben egységesen az ügyvédség látná el. A ma még különböző szervezetekben tevékenykedő jogászok — például az ügyvédi és jogtanácsosi munkaközösségek tagjai, a jogtanácsosi, illetve jogi irodákban, valamint a jogsegélyszolgálatoknál dolgozók — egyazon szervezetnek lennének a tagjai. A jövőben tehát az ügyvéd elnevezés nem csak a mai értelemben vett ügyvédeket jelentené. Ok minden jogi képviseleti tevékenységét végezhetnek, amire eddig más-más szervezetek voltak jogosultákJéléntős Változás1 lesz, hogy — a törvény elfogadása esetén — mindenki ügyvéd lehet, aki a majdani jogszabályi előírásoknak megfelel. Kidolgozzák a magánügyvédkedés feltételeit, s lehetőséget teremtenek arra, hogy a leendő magánügyvédek társulást is létrehozhassanak. Természetesen továbbra is megmaradnak a jól bevált munkaközösségek. A magánügyvédi gyakorlattal kapcsolatban azonbáh gondoskodni kell a biztosítékokról, miszerint, ha egy ügyvéd kárt okoz ügyfelének, azt meg tudja téríteni. Ez az állampolgárok védelmét szolgálja. — A jövő ügyvédeinek számolniuk kell azzal, hogy a jog szerepe mind fontosabbá válik a gazdasági életben is, és ezért sokuknak szakterületet kell változtatni. Minden bizonnyal az új szabályok hatására többen választják majd az ügyvédi hivatást Ám a jogállamiság kiteljesedésével megvalósuló valóságos bírói hatalom révén növekszik a bírói pálya presztízse, vonzereje is. Párbeszéd — ábécérendben „Közönséges” ismeretterjesztő céllal rendezte meg múlt héten a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ a Magyar Demokrata Fórum, a " Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Szabad Kezdeményezések Hálózata együttes estjét — Párbeszéd címmel ^gf azonban az ott elhangzottak politikai eseménnyé avatták a fórumot, amiről azóta is sokan beszélnek. Az érdeklődésre jellemző, hogy 280 ülőhelyre adtak el jegyet, ám az összenyitott termekben óvatos becslések szerint is 350-400-an zsúfolódtak össze. Sokak számára talán a résztvevők pódiumon való elhelyezkedése is meglepetés volt: a szervezetek képviselői ugyanis még a fórum megkezdése előtt megállapodtak abban, hogy ábécérendben következnek majd egymás után. Az MDF a magyar nép létérdekeinek szolgálatában alakult meg, 10 300—10 400 között van a taglétszáma. Kétszáz szervezete már megalakult, másik kétszáz most van alakulófélben—ekkora érdeklődésre nem készültek föl — ezt mondta el Csurka István és Lezsák Sándor. Az MSZMP az üldözöttség, az uralkodás, majd a hajszoltság után a szolgálat időszakát látja eljönni — kezdte a bemutatkozást Csikós József és Tunyogi László, alig két nappal azt követően, hogy az egyeSzandálok Majsáról Már a nyárra készítik a könnyű, divatos női szandálokat a majsai cipőipari kisszövetkezetben. Az itt gyártott valamennyi lábbeli a hazai boltok kínálatát gazdagítja. G. B. sütési törvény parlamenti vitájában Berecz János az ország nyilvánossága előtt tett ajánlatot konkrét együttműködésre, koalícióra az alternatív szervezeteknek. A Szabad Demokraták Szövetsége pillanatnyüag 1228 tagot számlál, tavaly novemberben alakult szervezetté az illegálisan működő, polgáijogi szerepet is vivő ellenzékből. Célja, hogy a hatalom—törvényekben rögzített módon —ismerje el legálisnak az úgynevezett demokratikus ellenzékei, és ily módon működjön is együtt vele ^- mindezt Szabó Miklós, Magyar Bálint, Juhász Pál fejtette ki. A Szabad Kezdeményezések Hálózata az alternatív szervezetek — de azok közül nem mindegyik — „koordinációs szerve” — így határozta meg magukat Bába Iván. Az est során egymást követték a kérdések. Az MDF gyulai szervezete által közzétett, a román—magyar határon állítólag talált holttestekkel kapcsolatosan Csurka István értésre adta: az MDF birtokában van a szükséges bizonyítékoknak, ám ezeket —< az informátorok védelme érdekében — nem tárhatja a hatóságok elé. Többek szerint hely- , télén „rémhírterjesztéssel vádolni az MDF-et", mert célja a figyelem felkeltése volt. Az SZDSZ nevében Magyar. Bálint azt mondta, hogy Magyarországnak csatlakoznia kellene a menekültügyi konvencióhoz, ám addig is bíróságnak kellene — nem, pedig a rendőrhatóságnak ü dönteni a határon átszökők ügyében. Egy hallgató véleményét, mely szerint csökkenteni kellene a magyar—román gazdasági kapcsolatokat, Bába Iván azzal utasította el: ez a gyakorlatban éppen a román nép tízmillióinak okozna gondokat. Számos bíráló véleményt, kérdést kaptak az MSZMP képviselői, akik azonban igyekeztek mindenre válaszolni—nem rajtuk múlt, hogy válaszuk nem mindenkinek tetszett. Elhangzott: már folynak a tárgyalások Nagy Imre családjával a temetést illetően, de politikai rehabilitálásáról nincs szó. A jövő? Csurka István fölhívta arra a figyelmet: egy csónakban ül mindenki. A cél nem egymás kihajítása a csónakból, hanem a kiegyezés létrehozása hatalom és társadalom között. Ez azonban csakis törvényben szabályozott keretek között, a képviseleti demokrácia talaján, szabad választások után lehetséges jS- tette hozzá az SZDSZ és a Hálózat képviselője. A jövőbeni partneri viszonyra tették a súlyt az MSZMP képviselői is. Ehhez a vélemények, a nézetek megismerése alapvető — e tekintetben tehát a csütörtök esti párbeszéd (melyről a tudósító önkénye váló- ’ gáttá ki a fenti részleteket) mindenképpen hasznos volt. B. J. „A BEGYŰJTÉSSEL FOGLALKOZZON, NE A TANULÁSSAL” Közszolgálatban Bugacon, Helvécián, Dusnokon, Kecskeméten, Hetényegyházán Úgynevezett kisemberek utcájában, kis családi házban jegyzem Keresztes Benedek szavait. —Nem vagyok beszédes, úgy örülök neki, hogy néha lehet beszélni. — Köszönöm hozzájárulását közelmúltunk jobb megismeréséhez; ezer és ezer család történetéből rajzolódik ki hazánk históriája. Haladjunk időrendben. — Kecskemét pusztáján, Bugacon születtem, napra pontosan három esztendővel a Tanácsköztársaság kikiáltása után. Az árehdálható föld vonzására a fővárosból ideköltözött szüleim elbeszéléséből tudom, hogy Sándor Gyurka pusztabiró és Kada Elek polgármester úr kezdeményezésére adtak házhelyeket. Emeletes buckákat kellett eltalicskázni. Vállalták. Szakadásig dolgoztak a világvégi faluban. A körülményeket okolom apám korai haláláért. Hasba rúgta a szomszéd lova. Orvos, vasút hiányában harmadnap a faluban kedvelt zsidó szatócs döcögött be vele a félegyházi kórházba. Elkéstek. A kommunista kézbesítő — Kenyérkeserő nélkül maradt a család... — Korán elszegődtem gazdákhoz, dolgoztam a kecskeméti kisvasútnál, majd berántottak katonának. A Ru- dolf-lak tanyából vittek ki a frontra. Attól féltünk, hogy a T 34-es tankok egyszerűen elgázolnak bennünket, lövés nélkül odaveszünk. Súlyos sebesülten kerültem haza. Talán még sem maradok, ha nem a kecskeméti tábori kórházban, a mostani Katona József Gimnáziumban ápolnak.- — Gyógyultan tért haza Bugacra? *, — Lábaim jnegsínylették a háborút, de nem sokat foglalkozhattam magammal. Dolgoztam, mint korábban. Megnősültem, felelősséggel tartoztatn a családért. Velem egyívásúak hívására beléptem a kommunista pártba, eljártam a gyűlésekre. Egyszer kint találkozott Tóth László polgármester az emberekkel, kérdezte, kin, min segíthet. Mondtam, szeretnék a közigazgatásban dolgozni. Van egy üres kézbesítői állás, de valami gazdagyereknek szánják. Neki köszönhetem, hogy 1947. december 3- án nyugdíjas állásba kerültem. Alapító tanácselnök — Tudtommal Önt választották Helvécia első tanácselnökének. — Választottak? Mehettem volna Hetényegyházára is, ezt véltem előnyösebbnek, közelebb volt Bugáéhoz, ahol építkezésbe fogtam. A járási tanács egyik elnökhelyettese mutatta be az odavezényelteket az első, 1952 januárjában tartott tanácsülésen. Tudatta, hogy mindnyájan fáin emberek vagyunk. Természetesen mindenki feltartotta-a kezét, tanácselnök lettem. — Hogyan fogadták? — Várakozással. Talán bizakodással. Az 1950-ben alakított állami gazdaságban sokan találtak biztos kenyeret. Szerették igazgatóját, Pap Sándort, aki sokat bócorgott az emberek között. Mivel bőven volt parlagföld, könnyen hozzájuthattak részes művelésű parcellákhoz. Az Drbán-napi fagy azonban elpusztította a reményeket, iszonyú szegénységet kellett elszenvedniök az új gazdasági évben. — Ami mégis termett, azt elvitte a begyűjtés. — Erre még visszatérnék. Magam is fontosnak tartottam, de egyetlen padlást sem söpörtettém le. Sok jó gazdát ismertem, kedveltem meg, magam is paraszt voltam, maradtam. Egységesen a tisztességért — Az úgynevezett kulákok aligha tapsoltak intézkedéseinek. .— A járásnál, meg a megyénél kezelték a kuláklistákat. Ott rendelték el a sanyargató büntetéseket. Csőstül nyomták rájuk a beszolgáltatást, a kötelező biztosítást, baj volt, ha így állt a szalma, jaj volt, ha úgy. Mit tehettünk? Néhányszor sikerült levetetni valakit a listáról. Szerencsénkre, meg a falu sze- rencséjéré végrehajtó bizottságunk egységesen állt ki vitás esetekben. Néhányszor — nem kis kockázatot vállalva — „megfeledkeztünk” az elrendelt intézkedésekről. Személyesen is becsültem az öreg Horesnyi bácsit, jó építész volt, de csak így enyhíthettük megpróbáltatásait. — Azért Helvécián is transzferáltak, azaz végrehajtottak, elszállítottak... — A mi falúnk is Magyarországon volt. Higgye el, ma is elszomorodom. ha a helvéciai tanácsház udvarán össze- kupacolva pusztuló értékekre gondolok. Drága hordók, jó állapotban elkobzott prések, értékes evőeszközök, bútorok, darálók kerültek az ebek har- mincadjára. Az nem volt baj, hogy elrohadtak, összetörtek, elégtek, csak az volt a fontos, hogy ne maradjanak eredeti gazdáiknál. Kulák a jancsikályhán — Sokaktól tudom: Keresztes Benedeket szerették Helvécián. Miért távozott egyik napról a másikra? — Berendelt a mégyei tanács Szabó István nevű elnökhelyettese, meg a hasonló nevű személyzeti osztályvezetője. Nem. tettek alám egy selyempapírt sem, közölték velem, hogy a párt utasítására másnap reggeltől Dusnok tanácselnöke leszek. Csak hebegtem- habogtam. — Járt már korábban a nemzetiségi faluban? — Soha. Kivittek, ott is hagytak. Senki sem mondta, hogy kik élnek ott, milyen az élet. Párttag vagyok 1945 óta, büszke vagyok rá, munkásőr- kitüntetéseim is vannak, mindenütt Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptam, ahol dolgoztam, de el kell mondanom, hogy szörnyű állapotok voltak Dusnokon. A vébétitkárt egy ávós. felültette motorjára, azóta sem láttam. Kérimmun ' IU&MMr&rAteps MEGB fámk*#* 19 yx |É| v'- 1 Bill llliit ■ ||| . ... El • 1 dezni sem lehetett, mi történt vele, hová vitték. — Sikerült-e kapcsolatot teremtenie a helybeliekkel? — Majd megöltek a szemükkel. Abban a szobában tanácselnökösköd- tem, ahol a kulákot felültették a jan- csikályhára. Ők féltek jobban tőlem, vagy én tőlük? Idegenek maradtunk számukra. A helyettesem is, egy az irással-olvasással erősen küszkpdő nemesnádudvari öregasszony. — Eleve föladta a küzdelmet? Más fából faragták Keresztes Benedeket. Volt időm gondolkodni, mert a falut csak külön engedéllyel hagyhattam volna el. Összehívtam a kibővített vébét. Bezártam az ajtót és közöltem, hogy senki sem mehet haza, amíg megoldást nem találunk néhány égető gondra. * ^ A párt árulója? — Sikerült? — Igen. Annyit elértünk, hogy legalább többórás sorban állás nélkül mindenki megkapta a nyomorúságos kenyérfejadagát. Lassan-lassan beszállingóztak az emberek a tanácsházára. Csak akkor ültek le, amikor kijelentettem, hogy addig én is állva maradok, amíg nem foglalnak helyet. Mégis kikészülve kértem a megyei tanácselnököt, mentesítsenek a dusnoki feladatok alól. Visszahelyeztek Bugacra, vébétitkárnak. Közben befejeztem a nyolc általánost, jártam különböző tanfolyamokra. Szerettem volna esti gimnáziumba jelentkezni. Hiába kértem akkori fölöttesem hozzájárulását: „a begyűjtéssel foglalkozzon, ne a tanulással”. — Könnyebben szót értett szülőfaluja lakóival? — Nem lett volna semmi baj, ha befogtam volna a szám. Egy tanácskozáson’ valaki a begyűjtés módositását javasolta. Érvelése szerint a munkaerő megőrzése' a. legfontosabb, ezért szerinte először a tejadagot kellene kiadni, mára a kötelező vetésterv teljesítéséhez szükséges vetőmagot, végül az állam vinné el a maga részét. Azonnal följelentette egy részeges járási pártfunkcionárius. Már meghalt, kár volt megszületnie. Behívattak. Elmondtak mindennek, a párt árulójának. Bevágnak a tanácsházzal átellenes kecskeméti kékruhagyárba, így emlegettük az államvédelmit, ha főnökeim nem állnak ki mellettem. Fekete-fehéren bizonyítottam, hogy a rossz termés miatt csak akkor tudnának mindhárom kötelezettségüknek eleget tenni a bugaciak, ha másutt vásárolnának takarmányt, gabonát, ha nem kényszerí- tenék őket gyapot, meg a csoda tudja, mi minden termesztésére. Unokák, kitüntetések — Jól gondolom, hogy nélkülözős gyermekkora, súlyos sebésülése, őrlő- dése a tisztesség és a hatalom konfliktusaiban ellenére megőrizte életkedvét? — 1958-tól nyugdíjazásomig főként szociális intézményekben dolgoztam vezetőként. Az Univer Afész felügyelőbizottsági tagjaként ma is részt veszek a közéletben. Vagyonom nincs, mindig vékonyan éltünk az asszonynyal. Tisztességgel fölneveltük a lányomat, örvendezünk az unokáknak. * * * Már hazafelé bandukolva sejtettem, hogy nem teheti jóvá — hely hiányában Keresztes Benedek életének számos, a kort is jellemző fordulatát mellőző y cikkem évtizedek mulasztását. Más világban élnénk, ha kollégáim naprakészen nyomon követhették volna a keresztesbenedekek küzdelmeit. Elképzelhető, hogy ő sem mindenkor állt feladata magaslatán? talán képzettsége is akadályozta olykor a kor diktálta feladatok megvalósításában. Biztos vagyok azonban abban, hogy még hatékonyabban dolgozhatott volna, ha nem „kinevezett” elnökként képviselte volna az áltála- legtöbbször jól felismert'’közérdeket. Biztos vagyok ebben, mert meggyőződhettem arról, hogy éppen olyan lelkiismeretesen dolgozott, amikor néhány tucat ember hogylétét befolyásolta ténykedése, mint amikor több ezer ember boldogulása, közérzete volt intézkedéseinek tétje. Láttam: együtt, egy dobozban őrzi kitüntetéseit, családi fényképeit Munkáját mindig a személyes ügyek rangjára emelte. Heltai Nándor A vékonyan élő Keresztesék gazdag élete
