Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 17. / Eltűnt a volt belga miniszterelnök A brüsszeli rendőrség, csendőrség és igazságügyi rendőrség vasárnap esté rendkívüli fegy- vememközi „Vezérkart” hozott létre a Vanden Boeynants volt belga miniszterelnök eltűnésével kapcsolatos nyomozás irányítására. A brüsszeli ügyészségen késő este sajtóértekezleten közölték: a legvalószínűbbnek az látszik, hogy a politikust elrabolták, de 'minden más eshetőséget is figyelembe vesznek. Több mint száz nyomozó foglalkozik az üggyel. A 69 éves, Vanden Boeynant- sot, aki a belga politikai életnek keresztényszocialista párti vezetőként három évtizede egyik főszereplője volt, szombaton este hat és fél hét között látták utoljára. Családja szombaton este 10-kor értesítette a rendőrséget arról, hogy nem tért haza. A nyomozók a politikus brüsz- szeli lakására siettek és megállapították, hogy autója ugyanabban az épületben, a mintegy 20 méterre levő garázsban volt. A lakás és a garázs között megtalálták Vanden Boeynants pipáját és sáljáL Először azt közölték, hogy a politikus elrablását először egy addig ismeretlen „szocialista forradalmi brigádok” nevezetű szervezet nevében a belga rádiónak jelentette be vasárnap délután egy telefonáló. Később kitűnt, hogy már szombaton éjfélkor felhívta a brüsszeli Le Soir nevű lapot vajaki, s azt mondotta, hogy Vanden Boeynants a CCPR „nevű” szervezet foglya. Vanden Boeynants a belga politikai élet felettébb vitatott figurája. A politikus dúsgazdag üzletember, s korábban korrupciós vádakkal bírósági eljárás folyt ellene, 1986-baü adócsalás és okirat-hamisítás címén 3 évi — felfüggesztett — börtönbüntetésre és félmillió belga franknyi bírságra ítélték. Ennek ellenére, mivel politikai jogaitól nem fosztották meg, a 'legutóbbi helyhatósági választásokon Brüsszelben listája jó eredményt ért el, és a politikus megpályázta a főváros polgár- mesteri tisztségét. Ez olyan felzúdulást váltott ki, hogy már másnap vissza kellett vonnia jelöltségét. Vencel tér, január 15. # A roham- rendőrség oszlatta fel január 15-én a Vencel téren azt a nem engedélyezett tüntetést, amelyet a húsz éve öngyilkosságot elkövetett Jan Pa- lachre emlékezve hívott össze több csehszlovák ellenzéki csoport. LENGYELORSZÁG Előrehozzák a választásokat? Egyre több jel mutat arra, hogy Lengyelországban komolyan fontolgatják az év végén esedékes parlamenti választások előrehozatalát. Erre lehet következtetni a lengyel Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom, a PRON katowicei vajdasági tanácsa elnökségének üléséről kiadott közleményből is, amely a reformok meggyorsítása mellett sürgeti a választások mielőbbi kiírását. Lengyelországban utoljára 1985 októberében voltak parlamenti választások, amelyeket akkor jelentős politikai sikerként könyvelhettek el, hiszen a jogosultak több mint 78 százaléka járult az urnák elé. 1985 egyébként a szükségállapot bevezetését, majd fokozatos feloldását követő időszak legsikeresebb éve volt a gazdaságban és a politikában egyaránt. Az akkorra kibontakozott stabilizáció tette lehetővé, hogy Wojciech Jaruzelski visszavonulhasson egyik vezető funkciójából, a kormányfői posztról, és megalakulhasson a Messner-kormány. 1986-tól kezdve a politikai és gazdasági nehézségek fokozatos erősödése jellemezte a lengyel helyzetet. A tavaly év végi újabb sztrájkhullám, majd ezt követően a kormány lemondása, a Rakowski-kormány megalakulása, decemberben pedig a párt vezető testületéiben végrehajtott alapos „vérátömlesztés” után, a bejelentett és részben már be is vezetett radikális reformlépések nyomán a közvélemény-kutatások tanulsága szerint — s hozzá kell tenni, hogy hosszú évek óta először — lényegesen megnőtt a vezetés és az általa képviselt politika népszerűsége. Az év elejével egyelőre tartósnak látszik e kedvező folyamat annak-ellenére, hogy tavaly augusztus-ótaa mai napig nem sikerült összehívni a konstruktív ellenzék erőit, köztük a volt „Szolidaritás” egyes vezetőit is magába foglaló kerékasztal-tárgyalásokat. Varsói politikai megfigyelők szerint az ország vezetése a kedvező társadalmi és politikai légkört, az oífenzívában lévő kormány és a párt megnövekedett tekintélyét szeretné minél hamarabb értékesíteni az előrehozott választásokon, annál is inkább, mert általános az a vélemény, hogy az év második felében részint a reformintézkedések nyomán, a lakossági terhek újabb növekedésével, gazdasági nehézségekkel, társadalmi feszültséggel kell számolni. Az előrehozott választásokig azonban a lengyel parlamentnek el kellene fogadnia az új választási tövényt is, hiszen az öt évvel ezelőtti választásokon — bár szintén megreformált, de — olyan törvény szerint folyt a szavazás, amely előre biztosította a LEMP és szövetségesei mandátumait, a LEMP abszolút parlamenti többségét. Teljesen bizonyos, hogy az idei választásokon valamilyen formában indítani fogják jelöltjeiket az ellenzéki politikai csoportosulások is, de egyelőre nem tudni milyen formában és kik lesznek azok, hiszen még mindig csak a vita folyik a lengyel egyesülési törvényről is. Ez utóbbi kérdésekben is várható, hogy alapvető állásfoglalás születik a LEMP KB tegnap kezdődött kétnapos ülésén, amely a decemberben félbehagyott tanácskozás folytatása. A Nyugdíj- folyósító Igazgatóság közleménye A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az 1989. évi személyi jövedelemadó (előleg) meghatározásánál irányadó nyugellátás összegét tartalmazó igazolást a február havi nyugdíjak kifizetésével egyidejűleg küldi ki. A munkáltatók az igazolás kiküldéséig elfogadják a nyugdíjasoknak a nyugdijuk összegére vonatkozó nyilatkozatát. Ha a nyugdíjat 1989-ben állapították meg, annak összege a nyugdíjat megállapító, határozattal, igazolható. Az 1988. évi személyi jövedelemadó utólagos .elszámolásáhóz (bevallásához) a munkáltatók és az adóhatóság elfogadja az 1988 márciusában kézbesített igazolást, s hasonlóképpen az 1988. évi nyugdíjmegállapító határozatot is. Figyelembe kell venni azonban, hogy meghatározott személyi körben az ellátások összegei 1988. október 1- jétől is emelkedtek. A nyugdíjas a kedvezményes utazásra jogosító igazolványt, amely 1989. április 1-jétől érvényes, a március havi nyugdíjjal együtt kapja meg. (MTI) Az állami gazdaságok vezetőinek tanácskozása Németh Miklós felszólalása Az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésének igazgatótanácsa hétfőn ülést tartott Budapesten. A testület az állami mezőgazdasági nagyüzemek múlt évi munkájáról, ez évi tennivalóiról és a gazdaságok helyzetéről tárgyalt. A tanácskozáson részt, vett és felszólalt Németh Miklós, a kormány elnöke is. Elmondotta: az agrárpolitika Magyarországon mindig is fontos szerepet játszott, s helyes vagy helytelen volta döntően befolyásolta az egész társadalom helyzetét. Az MSZMP legutóbb 1957-ben fogalmazta meg átfogó igénnyel a magyar agrár- és szövetkezetpolitika alapelveit. Az azóta eltelt időszak igazolta: az elvek helyesek voltak és ösztönző keretet biztosítottak a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődéséhez. Ezen az úton haladva az agrárpolitika számos olyan újító jellegű megoldást is hozott, amelyek mintái voltak a gazdasági mechanizmus reformja során széleskörűen is bevezetett módszereknek. Sőt, nemcsak gyakorlati, hanem elméleti értékű tapasztalatokat is nyújtottak a különféle tulajdonformák közötti hierarchikus viszony megkérdőjelezéséhez, májd tagadásához. A mezőgazdaság hosszú ideig vitathatatlan sikerágazata volt a magyar gazdaságnak. Ez csak növeli a kormány felelősségét az ágazat működésében mutatkozó és egyre súlyosabbá Váló problémák megoldásában. A kormány kész arra, hogy az ágazat eredményes működését gátló szabályozási megoldásokat — a megfelelő javaslatok kidolgozását követően — haladéktalanul megvitassa és a szükséges lépéseket megtegye. Jelenleg a szocialista gazdaság olyan modelljének kialakítása van napirenden, amiben a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. Ebbe kell beilleszteni az élelmiszer-gazdaságot is. Az élelmiszer-termelést az értékképző folyamatok bővítése útján, vagyis feldol- gozottabb, értékesebb termékek előállításával szabad csak növelni. Ehhez a termelésben struktúrát, a vezetésben szemléletet kell változtatni. A bevált együttműködési formák szükség szerinti továbbfejlesztésére — a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján — új típusú együttműködések kialakítására is szükség van. Sokoldalú és ösztönző lehetőséget kell teremteni a külföldi működő tőke, a hazai vállalatok, pénzintézetek és a lakosság pénzeszközeinek bevonására. Ez csak az önszerveződés alapján lehet eredményes. Az agrárpolitika célkitűzéseit a mezőgazdaságban a meglévő — és alapvetően bevált — üzemi szervezetre alapozva lehet megvalósítani. Ezért várhatóan továbbra is az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, a szak- szövetkezetek, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok lesznek a mezőgazdasági termelés főszereplői. A kormány támogatja a szocialista nagyüzemek belső szervezeti és érdekeltségi megújulását. Lehetővé kell tenni, hogy a nagyüzemek önkéntes alapon rugalmasan átalakulhassanak, a céljaiknak legjobban megfelelő gazdasági, szervezeti formát választhassák. Kiemelkedő fontosságú, a föld forgalomképességének megteremtése, ami feltételezi a föld reális piaci értékelését. Nem új földosztásra, hanem reális lehetőségekre és esélyegyenlőségre van szükség, hogy újabb szervezetek, a magán- és társaságvállalkozások is bekapcsolódhassanak a mezőgazdasági termelésbe. A magángazdaságok számára lehetővé kell tenni olyan, önkéntes alapon szervezett integrációs szervezetek — például kistermelői szövetkezetek, vagy szövetségek — létrehozását, amelyek megkönnyítik és elősegítik beszerzési és értékesítési gondjaik megoldását, valamint szakmai továbbképzési törekvéseiket. Azoknál az üzemeknél, amelyek nem képesek jövedelmezővé válni, szorgalmazni kell a szervezeti átalakulást vagy más szervezetekhez való csatlakozást, így lehet tehermentesíteni az állami költségvetést az évenként újra ismétlődő veszteségtérítéstől. A kormány az élelmiszer-termelésben bátorítja a többszektorúság kialakítását, azt, hogy az állami élelmiszer-ipar vállalatai mellett a mezőgazdasági üzemek, más ágazatbeli vállalatok és szövetkezetek, valamint magánvállalkozók egyaránt foglalkozzanak élelmiszer-ipari tevékenységgel. 'Az agrárpolitika átfogó átalakításának szükségességéről széles körben, több síkon folyik vita ma Magyarországon. A Magyar Demokrata Fórum fellépésének következtében az agrár- problémák a politikai szervezetek közötti vitatémák sorába is bekerültek. A kormány az ilyen párbeszédre a felelős együttműködés szellemében kész, hiszen a széles körű társadalmi vitára bocsátható agrárpolitikai koncepciótervezet munkái hamarosan befejeződnek. — Szükséges elemezni az agrárgaz- . daság utóbbi 20 évét, az elkövetett hibákat — a hasznosítható tapasztalatok feltárása érdekében. Fontos az is, hogy ahol bűnök történtek, ott konkrét és alapos vizsgálatok derítsék ki, állapítsák meg a felelősséget! Indokolatlan követelés azonban a parasztság rehabilitációja, mivel — ha nem is egyenes és töretlen úton —, de ez a hatvanas-hetvenes években megtörtént. A magyar parasztság munkájával, eredményeivel rehabilitálta saját magát mondotta Németh Miklós, majd így folytatta: ami a kuláküldözé- seket, a deportálásokat, az erőszakos kollektivizálást illeti, ezek kétségtelenül súlyos tünetei voltak egy bürokratikus, önkényuralmi berendezkedésnek. Ez a probléma azonban nem vethető fel elszigetelten, speciális agrárproblémaként. Minden rétegnek, politikai erőnek, pártnak, így az MSZMP jogelődjének is megvannak a maga kárvallottjai, sőt, áldozatai. Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy ki szenvedett többet. A párt és a kormány jelenlegi vezetése érdekelt e kérdések rendezésében. A vitában felszólalók, egyetértve a központi elképzelésekkel, a megújulás alapjául a termelőmunka rangjának visszaszerzését tartották a legfontosabbnak. Az állami gazdaságok munkáját hátráltató tényezők közül a termékeket felvásárló monopolszervezetek tevékenységét kifogásolták. Hangoztatták: a bérezés kérdésében jobban kellene a gazdaságok vezetőire, vezető testületéire támaszkodni. Néhányan arra is rávilágítottak, hogy a gazdaságok önkormányzati szervezetét, a vállalati tanácsokat is a legtöbb helyen meg kell újítani, megtartva működésükben a bevált, jó módszereket. A tanácsülésen szót kapott a Magyar De- mokrata Fórum képviselője is, aki egyebek között a jelenlegi tulajdoni szerkezet módosítását, a magántulajdon nagyobb arányú térhódítását, családi gazdaságok kialakítását szorgalmazta. A tanácskozás résztvevői egyetértettek abban, hogy szükség van mezőgazdasági kamara létrehozására, az élelmiszer-termelők érdekvédelmének további javítására. (MTI) ÉLET ÉS IRODALOM Ki lesz a lapgazda? Az írószövetség elégedetlen Az Élet és Irodalom című Irodalmi és politikai hetilap nem szűnik meg, csak átalakul. Az elmúlt napokban elteijedt hírek szerint változás várható az Élet és Irodalom című lap élén, s ezzel összefüggésben szerkesztéspolitikájában. A Magyar írók Szövetsége állítólag elégedetlen a népszerű hetilappal, jóllehet a lapgazda, illetve újkeletű kifejezéssel a lapalapító nem az írószövetség, hanem a Művelődési Minisztérium, így túl sok beleszólása jelenleg nincs a dolgok menetébe. Különböző informális csatornákon olyan hírek keltek szárnyra, hogy magasabb fórumok már odaígérték a lapot az írószövetségnek, amely már tárgyal a kiszemelt új főszerkesztővel. Knopp András művelődési minisztériumi államtitkár a híreszteléssel kapcsolatban az MTI munkatársának kijelentette: a minisztériumhoz ez ügyben hivatalos kérés eddig úem érkezett. A pletykákról hallott, ám egy állami szerv ilyen információkra nem alapozhatja munkáját — mondta. Szólt arról, hogy az írószövetség vezetői az elmúlt év őszén valóban szóba hozták: szándékukban áll egy új lap indítása, ám az ÉS átvételét a minisztérium nem tartaná szerencsésnek. Az ügy ezzel akkor lezárult — mondta az államtitkár —, bár — tette hozzá — az sem elképzelhetetlen, hogy felsőbb döntés nyomán nem a minisztérium lesz a lapgazda. A híresztelést Koczkás Sándor, az írószövetség főtitkára nem cáfolta, de hangsúlyozta: egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy az ügy részleteiről nyilatkozhasson. A kérelmet egy irodalmi lap indítására — az új lapstruktúra kialakításával összhangban — Pozsgay Imre államminisztemek küldték meg. A Magyar írók Szövetsége nem feltétlenül az ÉS átvételére gondol, de természetesen az is szóba jöhet — fogalmazott a főtitkár, ám mint mondandójából kiderült: az írószövetség az ÉS-t részesítené előnyben. A lapindítással az írószövetség végső-soron a reformot, illetve a kibontakozási folyamatot kívánja szolgálni — mutatott rá a főtitkár. Az elképzelések szerint a lapot a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat adná ki továbbra is. A hatvanezres példányszámú újság tavaly mintegy 5 millió forint veszteséget „termelt”, ezért elkerülhetetlennek látszik árának kismértékű emelése, s a kiadványt a példányszám növelésével is jövedelmezőbbé lehetne tenni. Pozsgay Imréhez a napokban érkezett meg az írószövetség szándéklevele. Az államminiszter az MTI-t úgy tájékoztatta: a jövőben elképzelhetetlen, hogy a Magyar írók Szövetségének ne legyen lapja. Tarthatatlan állapot ugyanis, hogy ezt a lehetőséget évtizedeken át megvonták a szövetségtől. Döntés még nincs, ám az államminiszter szerint kézenfekvő, hogy az ÉS-t az írószövetség „vigye tovább”. Az Élet és Irodalom jelénlegi főszerkesztője, Bata Imre a tervezett intézkedésről az elmúlt év őszén hallott először, de mint közölte: a téma tulajdonképpen az írószövetség legutóbbi közgyűlése óta napirenden szerepel. Hivatalos értesítést még a lapnál dolgozók sem kaptak, így amíg a döntésről nem tájékoztatják őket, az eddigi szellemben szerkesztik tovább az újságot. Mindenesetre az elképzelésről jó lett volna megkérdezni a közvéleményt, hiszen a jelenlegi lappal olvasótábora igenis elégedett. A Pallas Lap- és Könyvkiadó új vezérigazgatóját, Németh Jenőt is meglepetésként érte a hír, a tervezett változásról hivatalosan nem tájékoztatták. Az intézkedés a vállalatot különösebben nem érinti, mert a lap profilját és feladatait a mindenkori lapalapitó határozza meg. Az évi mintegy 5 millió forintos veszteség lefaragására a Pallas is elsősorban az áremelésben látja a lehetőséget, s mint a vezérigazgató elmondta: szívesen átvenné a „bejáratott” újságot lapalapítóként. (MTI) Grósz Károly fogadta az amerikai képviselőházi küldöttséget (Folytatás az 1. oldalról) »* Grósz Károly kérte a képviselőket, tolmácsolják üdvözletét George Bush elnöknek, és emlékeztessék őt arra az ígéretére, amelyet még alelnök korában tett: kész Magyarországra látogatni. Mi változatlanul szívesen látjuk hazánkban. Magyarország számára nagyon fontos lenne, ha az Egyesület Államok tovább haladna- az eddigi úton. Számunkra létkérdés, hogy a világ nagyhatalmai párbeszédet folytassanak és együttműködjenek egymással. Mi, magyarok a saját utunkat jáijuk. A világ összes olyan országával együtt kívánunk működni, amely elfogad bennünket partnerként. Kapcsolataink alapja nem az ideológia: együttműködésünket nemzeti érdekeink, a humanizmus, Európa és a világ érdekei alapján fejlesztjük. Grósz Károly elmondta: a Szovjetunióban azt tapasztalta, hogy a szovjet emberek számos kérdésben hasonlóan gondolkodnak, mint az amerikaiak. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan az elmúlt években nagyot lépett előre a szovjet—amerikai viszony javításában. Grósz Károly kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetuniónak szilárd szándéka továbbhaladni az enyhülés útján. Az amerikai vendégek számos kérdést intéztek az MSZMP főtitkárához.’ Érdeklődtek például arról, hogy mennyire sikeres a kormány inflációellenes politikája. Nagy érdeklődést tanúsítottak a politikai reform, az új alkotmány kidolgozása iránt. Thomas Co- ' leman republikánus törvényhozó ezzel kapcsolatban utalt arra: a küldöttség találkozott több olyan magyar személyiséggel — alter- ' natív szervezetek képviselőivel —, akik intellektuális befolyást kívánnak gyakorolni a politikai reformra, az új alkotmány kimunkálására. Grósz Károly válaszában elmondta, hogy nyitott társadalmat akarunk. Úgy gondoljuk, hogy azok, akik szellemi hatást akarnak kifejteni a reformokra, nagy többségükben jószándékkal cselekednek. A probléma abból ered, hogy egyidejűleg jelentkeznek megvalósíthatatlan álmok és reális elképzelések. Nincs azonban a magyar nemzet sorsának jobbítását szolgáló olyan javaslat, amit ne fogadnánk örömmel. A küldöttség egy másik tagja, a független republikánus Biti Frenzel kijelentette: a jövőben mindent megtesznek azért, hogy az amerikai kormányzat a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét — a jelenlegi egyéves gyakorlattól eltérően — hosszabb időre terjessze ki Magyarország vonatkozásában. A képviselő — e hajlandóság alátámasztásaként — üdvözölte a magyar kivándorlási gyakorlat várható módosulását. Az Egyesült Államok ugyanis az emberi jogok kérdésével kapcsolja össze a kereskedelmi kedvezmény megadását. Az amerikai képviselőházi küldöttség ez- után Stadinger Istvánnal,! az Országgyűlés' elnökével találkozott, aki méltatta a magyar —amerikai parlamentközi együttműködés fejlődését, és tájékoztatást adott arról, miképpen alakul át a magyar parlament szerepe a demokrácia fejlesztésének folyamatában. Pozsgay Imrével ugyancsak az Országházban találkoztak az amerikai törvényhozók. Az államminiszter tájékoztatást adott az időszerű társadalompolitikai kérdésekről, a de- mokrácia-csomagtervről. Egyebek között sürgető feladatként jelölte meg az új tájékoztatási törvény megalkotását, s hangoztatta reményét, hogy annak érvénybe lépésével már nem lesz szükség Magyarországon az úgynevezett második nyilvánosságra. A belátható időn belül kidolgozandó új kivándorlási törvény a szabad helyváltoztatás jogának, a szakszervezeti törvény pedig a független szakszervezet-alapítási jognak a garanciáját adja majd. Pozsgay Imre emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi magyar vezetés örökölte a gazdasági nehézségek okait az előző vezetéstől. A társadalom számára most a reform inflációt, munkanélküliséget, reálbércsökkenést jelent. Ezért éles határvonalat kell húzni: meg kell állapítani, hogy ki volt a felelős, és nyílt párbeszédet kell folytatni a társadalommal. A megoldás most nem a gazdaság, hanem a politika kezében van — mondta. Az egyik vendég arról kérdezte, miben segíthetnek az amerikai képviselők. Pozsgay Imre elsősorban bizalmat kért, kijelentve: a jelenlegi magyar irányzat nem múló jelenség. Ismét kanyaró! Az esztendő első két hetében 300 kanyaró megbetegedést jelentettek be. A megbetegedettek többsége 15-24 éves fiatal. A kór klinikailag jellemző formában zajlik le (hurutos tünetek, kiütés, láz), szövődmények igen ritkán fordulnak elő. A betegség országos előfordulásáról adott tájékoztatást hétfőn dr. Straub Ilona, az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi osztályának vezetője. A megbetegedések 1988. szeptember végén kezdődtek, majd járványossá fokozódtak Baranya megyében, ezen belül is Pécsett. Emellett az elmúlt év Végén és az idei esztendő első heteiben az ország több területén pf főként Bács-Kiskun, Tolna és Zala megyében — is észlelték a kanyarós esetek halmozódását, illetve annak szórványos szaporodását. Az eddig részletes járványügyi vizsgálatok szerint a betegek 70 százaléka korábban kapott kanyaró elleni védőoltást. Többségük azon korosztályba tartozik, amelyeket elsőként oltottak kanyaró ellen 1969 és 1973'között. A 15-20 évvel ezelőtt oltottaknak a betegség iránti fogékonyságával kapcsolatos vizsgálatok még tartanak. Feltételezhető, hogy az először védőoltást kapottak egy kis része az azóta eltelt hosszabb idő múltával a kanyaróval szemben védtelenné vált. A járványügyi szervezetek munkatársai a betegek családi, iskolai és munkahelyi környezetében oltásokat adnak a járvány meggátolásáért. Ülést tartott a TOT elnöksége (Folytatás az 1. oldalról) az, hogy a gabona belföldi eladási ára jóval a világpiaci ár alatt marad. A számítások szerint csaknem 50 százalékkal kellene emelni a belföldi árakat ahhoz, hogy elérjék a világpiaci szintet. A tervezett világpiaci áron mérve a szövetkezetek 3 gabona értékesítése után 13 milliárd forinttal több bevételhez jutnának, mint amennyit 1989-ben hatósági áron kapnak. A TOT-elnökség tagjai azt is megfogalmazták, hogy a jelenlegi élelmiszerár-emelések következtében nem növekszik a szövetkezetek jövedelme, mert ezzel együtt újabb támogatások szűntek meg. A jövőbeni újabb élelmiszerár-emeléseknek pedig gazdasági és politikai korlátái vannak. Ezért az élelmiszerárak bevezetése csak a bérből és fizetésből élők számára végrehajtandó bérreformmal együtt lehetséges. Amíg ennek nincsenek meg a feltételei, addig a mezőgazdaság működőképességét elsősorban az adórendszer és a támogatások lehetséges módjaival kell fenntartani. (MTI)
