Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 16. Józan konszenzus SAJTOPOSTA MI TÖRTÉNT A PETÖFIVÁROSI ABC-ÁRUHÁZBAN? érdemi érdekvédelem Hi 1 Beszélgetés a Pedagógus Szakszervezet főtitkárával Az idei tanév első félévében szá­mos jelzés utalt arra, hogy a peda­gógusok teherbírása, tűrőképessé­ge a kritikus szinthez ért. A több mint negyven éve nyomasztó bér­rendszer — ami az egész értelmisé­get hátrányos helyzetbe taszította — főként azért párosult növekvő elégedetlenséggel, mert a társada­lom egyre több és több terhet hárí­tott az iskolára, egyre nagyobb fe­lelősséget ruházott a pedagógusra, anélkül, hogy ezzel arányosan nőtt volna a nemzeti jövedelemből az oktatásügynek juttatott hányad. Márpedig ha végre felismerjük, hpgy a teljesítőképességet — szak­mai és morális vonatkozásban egy­aránt és egymástól .elválaszthatat­lanul — az iskola kell, hogy meg­alapozza, akkor nem spórolha­tunk tovább az oktatásügyön. Biz­tató lépésnek tekinthető az Or­szággyűlés decemberi határozata a pedagógusok béremeléséről. — Megnyugtatta-e a húsz szá­zalékos fizetésemelés híre a pedagó­gustársadalmat? — kérdeztük Sár- di Lajostól, a Pedagógusok Szak- szervezetének megbízott főtitkárá­tól. — Tekintve, hogy a napokban ülésezett szakszervezetünk köz­ponti vezetősége, nemcsak a ma­gam, hanem a testület álláspontja alapján válaszolhatok: mi negy­venszázalékos emelést tartottunk volna indokoltnak és jogosnak, amit elvben az illetékes állami szer­vek is elfogadtak. Nekünk viszont azt kellett tudomásul vennünk, a józan konszenzus alapján, hogy a költségvetésből most nem jutott több, mint egymilliárd-hétszázezer a pedagógusok bérének emelésére. Változatlanul folyamatos felada­tunknak tartjuk azonban a figye­lemfelkeltést a közoktatás súlyos gondjaira, hangsúlyozva a döntés­hozókra háruló felelősséget. — Ön a központi vezetőség ülé­séről ment át az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalba, hogy végle­ges döntéssel térjen vissza: a túlóra- díj-emelés — amelyre ötszázötven millió forintot különítettek el a tel­jes összegből — februártól válik esedékessé, a húszszázalékos bér­emelés pedig szeptembertől. Miért? — Nem a jelenlegi pedagógus- összbér húsz százalékát kaptuk meg erre az évre, hanem egy össze­get. Azt kellett hát mérlegelni, ho­gyan járnak legjobban a pedagó­gusok? Ha szeptember előtt oszt­juk szét, kevesebb százalék jut egy hónapra, ha később, akkor ugyan több mint húsz százalék, de annak a következő évre áthúzódó hatása­it nem tudta volna garantálni a pénzügyi kormányzat. Nyilvánva­ló, hogy 1990-ben már januártól, tehát egész évben terheli a költség- vetést az idén még csak négy hóna­pon keresztül jelentkező megemelt bértömeg. — Jól gondolom, hogy a túlóra- díj emelését azért nem halogatják, mert az elégedetlenség forrása az utóbbi hónapokban főként a túlóra­kényszer volt? — Nem egyszerűen túlórakény­szerről van szó, ez eddig is volt, s még alacsonyabb bérért is vállal­ták a pedagógusok. Szerencsétle­nül találkozott azonban tavaly ja­nuártól a személyi jövedelemadó életbe lépése és az a rendelkezés, amely valamelyest javította ugyan a túlóra honorálását, de tartalmaz­za azt is, hogy a kötelező heti óra­száma 50 százalékáig kötelezhető túlmunkára a pedagógus. — Úgy tudom, hogy ez értelem­szerűen azt jelenti, maximum 50 százalék túlórát vállalhat a pedagó­gus, s a rendelkezés értelmében ép­pen a pedagógus túlterhelését kí­vánta visszafogni. Másrészt adózni ettől függetlenül is kellene. — Kétségtelen, de a pedagógus úgy érzi, akkor kötelezték túlmun­kára, amikor ez gyakorlatilag nem a keresetét, hanem az adóját növe­li, és még ellenkezik is a Munka Törvénykönyvében megfogalma­zott rendelkezéssel: túlmunkára rendkívüli esetben kötelezhető a dolgozó. — De mi a „rendkívüli eset” eb­ben a vonatkozásban egy iskolá­ban? — Nem tudok válaszolni rá, mert sehol nincs meghatározva. Ez is egy előttünk álló feladat: tisztáz­ni kell, különben levegőben lóg az érdekérvényesítő törekvésünk. Ez persze részletkérdés. Ahhoz, hogy szakszervezetünk hatásosabban és hatékonyabban dolgozhasson, az előkészületben lévő szakszervezeti és sztrájktörvény hoz majd jogi ga­ranciákat. Szeretnénk elérni, hogy a törvény lehetővé tegye: a vétójog Laikus tolvajok Az ember sosem tudhatja, mikor csöppen krimibe. Mit ad isten, — szolnoki átszállásra vár­va darvadozom a ceglédi állomáson. A nem­dohányzó váróterem egyre népesebb. Ilyen­kor már nehezebben megy az olvasás, hiszen az emberek — az élet — mindig érdekeseb­bek „néznivalónak" is, mikor ilyen szép számban verődnek össze. Előttem már két kiolvasott újság hever, alattuk a Nagyvilág legutóbbi száma. Fontos ezt részletezni, — az elkövetkezők miatt. Egyszeresük rég látott szolnoki ismerő- ■ sóm, S. J. köszön rám. Hol jártál? Hazafe­lé? No. akkor nem megyünk egyedül... Meg ehhez hasonló banalitásokkal kezdjük a beszélgetést\ Aztán barátomnak dolga akad. Kimegy trafikért. Csak úgy megszokásból, vastagra tömött bőrtáskájára teszi a kezét, mielőtt indul. — Tartsd rajta a szemed, kérlek ... Le­het, egy szódát is iszom. — Hogyne, persze. Mire megjön, én szomjazom meg, de be­tyárul ám. Most én kérem őt. — Vigyázz egy kicsit a cuccaimra. Ez a könyvtárunké — mutatok a Nagyvilág­ra... Iszom egy málnát a büfében. — Jó... — Az órára pillant. — Nemso­kára itt van a vonat. Ha megittad a málnát, már ne ide gyere vissza. Kimegyek a peron­ra, viszem a dolgaidat is. .— Kedves vagy.. A málnára valóbán sokáig kelleti várni. | Mire kijutok, S. J. az egyik piros pad mel­lett vár. Kövér, világos bőrtáskája a lóca végén, egyik hóna alatt a Nagyvilág és az újságjaim. Előre mondja. — No, kihoztam mindenedet... Itt van a táskád is — nyújt felém másik kezével egy csinos aktatáskát. ' — Hehe... köszönöm -— mondom, s nyúlok az újságokért, folyóiratért. A táskát azonban nem veszem el. Biztosan tréfál, azért akarja ideadni, bár... Igaz, hogy csak arra a degesz, dagadt táskájára emlék­szem. De csak tukmálná rám a kezében levőt. , — Akkor... tessék... a táskád. ■ — Táskám?... Ne viccelj.., — Hát’ez nem a te táskád? — Hát nem tréfálsz? | — Nem... Elhoztam az asztalodról. Azt\ hittem, ez is a tiéd... — Hűha!... Gyerünk csak vissza! Mind a ketten. Bent vagyunk. Volt asztalomnál egy hall] gatag férfi ül magába roskadlan. Előtte] hogy jól szemmel tartsa, tömött táska\ Szótlanul mutatjuk a tévedésből elvitt hol\ mit—mintegy jelezve —, itt van ám, vissza] hoztuk! 0 csak néz, mitsem ért az egészből. A . szomszéd asztalnál kis társaság kár­tyázik. Csak úgy általában kérdezzük: —1 Kié ez a táska? Az egyik fiatalember megfordul, ősszel húzza a szemét, mikor barátom kezében meglátja a táskát. — Az enyém — mondja vontatottan. S. J. elnézést kér. — Ne haragudjon már... A barátom elment fröccsöt... hogy megigyon egy szó­dát . ..és én azt hittem, hogy az övé... — Azt hitte?! — Ismerjük ezt a trük­köt ... Mi se ma jöttünk le a falvédőröl. összedolgoznak, mi?... Szép firmák, no mindjárt... Azzal fenyegető lassúsággal kezd fel­emelkedni a székről. Társai szolidáris ké­szenlétben figyelik. Pirospozsgás barátom sápadtságáról ítél­tem a magaméra is, mikor segélytkérően egymástól vártunk valami „kibontakozást". Ez azonban aligha sikerült volna, ha nem fut be a vonatunk. I Ezer szerencsénk volt. Ezúttal igazán szégyen is, meg hasznos is volt a futásunk. Úgy csörtettünk fel a vonatra, hogy vártuk a hátunk mögött felhangzó riasztást: „Fog­ják még! Tolvaj!" Még a vonaton is nagysokára ocsúdtunk. Eleinte le se mertünk ülni. Lestük, mikor 'kell kereket oldanunk, hogy továbbálljunk más kocsiba. Szolnokon pedig szemünkre húzott ka­lappal kucorodtunk be a busz sarkába, s meghűlt bennünk a vér, mikor pár pillanat múlva egy rendőr is felszállt. Rendkívül gyanúsan fixirozott bennün­ket. Tóth István ne csak munkahelyi szinten érvé­nyesülhessen, élhessünk vele mint ágazati szakszervezet is, alkalman­ként a tárcával egyezkedve. Ugyan­ez a helyzet a sztrájk vonatkozásá­ban. A munkahely a többség titkos szavazatával dönthet a munkabe­szüntetés mellett, de mint ágazati szakszervezetnek a kormányzattal szemben nincs jogunk sztrájkot kezdeményezni. Nincs tisztázvá az sem, ki hirdetheti meg és hol. — Foglalkoztatja a pedagóguso­kat a sztrájk gondolata? — A szakszervezeti jogok ga­ranciája foglalkoztat elsősorban, hogy új alapokra helyezhessük együttműködésünket az állami, politikai, tömegszervezeti partne­reinkkel. Csak végső esetben for­dulunk a munkabeszüntetés fegy­veréhez, mert nem konfrontációra törekszünk, hanem érdemi érdek- védelemre. S ebben mindenkit szö- vegségesünknek tekintünk, aki se­gít az oktatás társadalmi szerepé­nek fontosságát elismertetni. — De a Pedagógusok Demokra­tikus Szakszervezetének demonst­rációjától például elhatárolták ma­gukat. Egyáltalán kapcsolatban áll­nak egymással? — A PDSZ nem bejegyzett szervezet, nincs vezető testületé, nincs hát kivel kapcsolatot tarta­nunk. Mindazonáltal vannak kö­zös érdekek, amelyek együttműkö­désre ösztönöznek, s az előrehala­dást segítő korrekt vitáknak is le­hetne haszna. De nem értek egyet a valóságtól elszakadó követelős- divel, azzal együtt, hogy elisme­rem: a Pedagógusok Szakszerveze­te adós a munkájának kellő nyilvá­nosságával. Tény ugyanis, hogy erőfeszítéseinkről nem tud eleget a százhatvanezres tagságunk. Ezen feltétlenül változtatni fogunk, sok­kal jobban kihasználjuk például a Pedagógusok Lapja kínálta lehető­ségeket. A január 20-ai számban közöljük is a központi vezetőség ülésén elfogadott állásfoglaláso­kat. Reméljük, a májusi kongresz- szust megelőző választások során felgyorsul a megújulási folyamat, az érdekvédelem helyi képviselői akár viták árán is érvényt szerez­nek a pedagógusok jogainak, s a béremelés munkahelyi levezénylé­sében is aktívan részt vesznek majd. (MTI-Press) JANUÁR VÉGÉIG LEHET JELENTKEZNI Művészeti menedzserképző Az új művészeti értékek létre­hozása, mecénálása és befoga­dása körül napjainkban megle­hetősen nagy zűrzavar uralko­dik. Ennek egyik feltételezett oka a szervezett és szakmailag felkészült menedzselés vagy közvetítés hiánya. E gondok enyhítésére nr: a Művelődési Minisztérium képzőművészeti főosztályának egyetértésével — pályázatot írt ki a KISZ KB vezetőképzési és káderosztálya művészeti menedzserképző tan­folyamon való részvételre. A tanfolyam ez év februárjá­tól indul (a február és május, illetve szeptember és december közötti hónapokban), heti egy egész napos képzési rendben. Tantárgyak: a művészet elméle­te, tendenciák a kortárs magyar művészetben, művészeti techni­kák, kiállításszervezés és rek­lám, kíállításfendezés és műke­reskedelem. Részvéte^ díj: 6 ezer forint, mely magánszemélyeknél két részletben is fizethető. Jelent­kezni lehet január 30-áig. Cím: KISZ Központi Iskola 1145 Budapest, Amerikai út 96. Te­lefon: 632-895, A Kecskeméten lakó Szabó Já­nosáé elgondolkodtató dolgokról értesített bennünket, melyek szen­vedő alanya 14 éves fia és annak nem sokkal idősebb barátja. A részleteket így sorolta: — A két fiú rendszeres vásárlója az Univer Szövetkezet petőfivárosi ABC-áruházának. Azon a szom­baton is néhány áru megvétele vé­gett tértek oda be. Már fizettek, amikor az egyik kereskedő „lecsa­pott” rájuk,' nyíltan megvádolva őket azzal, hogy loptak. Hamar megjelent az üzletvezető is, aki azonnal elhitte munkatársa állítá­sát, és szintén gyanúsította a két fiatalt. Hangoskodás közepette kísérte őket az irodába, ahol az „esetről” jegyzőkönyv készült. Noha abba nem került bele a lopás ténye, hiszen a fiúkat megmotozó boltvezető a kifizetetlen árut hiába kereste náluk. A gyermekem meg­tagadta a papír aláírását, azonban ÜZENJÜK Csuka Lászlónénak, Szeremlére: Az érvényes rendelkezések értel­mében a gyermek egyéves koráig csak az anya, vagy az egyedülálló apa jogosult a gyed-re, ezt követő­en a szülők bármelyike. Persze elő­fordulhat, hogy a 24 hét szülési szabadság letelte után indokolt a feleség munkábaállása, akinek gyermekgondozási tevékenységét a férjnek kell átvállalnia. Erre ki­vételes méltányosság alapján van 'jelenleg lehetőség, mégpedig ak­kor, ha az apa rendelkezik a gyer­mekgondozási díj folyósításához szükséges munkajogi feltételekkel (biztosítási idő stb.). Az ilyen kére­lemről való döntés a megyei társa­dalombiztosítási igazgatóság veze­tőjének hatáskörébe tartozik. Horváthnénak, Bajára: Az Al­kotmányjogi Tanács tavaly no­vemberi határozata szerint tör­vénysértő, ennélfogva alkotmány-' ellenes az a társadalombiztosítási jogszabály, melynek értelmében a 90 napot meghaladó külföldön tartózkodás időtartamára szüne­teltetendő a nyugellátás. E rende­let végrehajtását azonnali hatállyal felfüggesztette a szóban forgó tes­tület, ami pedig a hatályon kívül helyezését illeti, az kormányzati feladat. Kovácsnénak, Jánoshalmára: A csáládi pótlék megállapítása, ki­utalása szempontjából azt a gyer­meket is figyelembe kell venni, aki 16 évesnél idősebb, de a 19. életé­vét még nem töltötte be, s középfo­kú oktatási intézmény nappali ta­gozatán tanul. Természetesen e vo- . natkozásban középiskolának mi­nősül a szakmunkásképző, vala­mint a középiskolát végzettek nap­pali szakmunkásképző tanfolyama is. Ezt az ellátást a munkáltatónál, vagy ha ott nincs ilyen jellegű kifi­zetőhely, a lakóhelyileg illetékes társadalombiztosítási igazgatóság­nál (kirendeltségnél) lehet írásban igényelni, visszamenőlegesen ma­ximum hat hónapra. Sági Józsefnek, Kalocsára: A közlekedési miniszter 10/1988. (XI. 24.) számú rendelete — meg­található a Tanácsok Közlönye ta­valy megjelent 25. számában — leszögezi, hogy túlméretes az a me­zőgazdasági vontatóból és egy pót­kocsiból álló szerelvény, amelynek hosszúsága meghaladja a 18 mé­tert. E jármű közlekedéséhez a közút kezelőjének (pl. közúti igaz­gatóságnak) előzetes hozzájárulá­sa szükséges. A vonatkozó kérel­met a gépjármű üzemben tartójá­nak székhelye (telephelye) szerinti közúti szervhez kell benyújtani/ A hozzájárulás — meghatározott útvonalra és feltételekkel — hosz- szabb időre vagy visszavonásig is megadható. A 40 tonna össztöme- get, illetve a. legnagyobb tengely- terhelést meghaladó szállítójármű­vek közlekedéséért díjat kell fizet­ni, melynek tarifáját a már említett a társa ijedtében eleget tett a fel­szólításnak. Miután otthon mindketten el­mondták a történteket, nyomban felkerestem az áruházat, kérve az ügy tisztázását. Az egység vezetője velem is goromba volt, s a végén szinte hisztérikusan kiabált, meg­fenyegetve a fiamat, hogy kirúgat- ja az iskolából. E jelenet láttán kértem a vásárlók könyvét, mely­nek átadását megtagadta tőlem. Mondják meg: szabad egy vevőt ennyire megalázni? A kereskedelemről szóló jogi előírások világosan leszögezik, hogy a vásárlót nem lehet alaptala­nul gyanúsítani, ha azonban fel­merül az áru eltulajdonításának té­nye, az illető személyt feltűnés nél­kül kell az irodába kísérni, ahol kötelező a vele szembeni udvarias­ság. Motozásra pedig csak a hely­színre hívott rendőrnek van joga. Ami pedig a vásárlók könyvét ille­ti, a vevő rendelkezésére kell bo­csátani, ha kéri. Bejegyzésében öt megakadályozni vagy befolyásolni tilos. Bár a fentiek ismeretében is megítélhető az áruházi jelenet, kér­tük a történtek kivizsgálását a me­gyei kereskedelmi felügyelőségtől, melynek vezetője, dr. Jobbágy La­jos az'alábbiakat közölte a megál­lapításról, intézkedésről: — Farkas Tibor, a petőfivárosi ABC-áruház vezetője méltánytala­nul és szabálytalanul járt el a felté­telezett lopás ügyében. Megsértette azokat a rendelkezéseket, melyeket a vevő gyanúsítása esetén alkal­mazni kell, indulatos volt és önha­talmú, ráadásul elnézést sem kért a megsértettektől. Súlyos hibának számít a vásárlók könyvével kap­csolatos reagálása is. A sajnálatos cselekményre tekin­tettel a nevezett kereskedő ellen fe­gyelmi eljárást kezdeményeztem. és idén januártól hatályos rendelet melléklete tartalmazza. Még any- nyit: ha a közlekedési hatóság által ellenőrzött jármű a közút kezelőjé­nek hozzájárulása nélkül vesz részt a forgalomban, vezetője pótdíj megfizetésére kötelezhető, s a ki­szabott összeg az alapdíj tízszere­séig terjedhet. Simonnénak, Kiskunhalasra, özv. Juhász Lajosnénak Izsákra, és másoknak: Szomorúan értesültünk róla, hogy lemondták lapunk előfi- • zetését, dehát végül is érthető, hogy a szűkös tartalmú családi kasszájukból többletkiadásra nem futja. Kérdésükre válaszolva el­mondjuk: a helyi könyvtárban, művelődési otthonban és az idősek klubjában általában megtalálható főbb sajtóorgánum, közöttük a Petőfi Népe. Bízunk benne, hogy ezek az intézmények készséggel fo­gadnak olyan látogatókat is, akik csupán a megyei napilapot óhajt­ják fellapozni elolvasni. Sz. J.-nek, Méntelekre: Levelé­ből az derül ki, hogy az Ön által örökölt lakóház és a hozzá tartozó mezőgazdasági terület tulajdoni nyilvántartása körül nincs minden rendjén. Erre csak ráadás, ha a birtokában, használatában soha­sem volt föld után is adófizetésre kötelezte a tanács. Javasoljuk: vi­tás ügyében kéijen vizsgálatot a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályától. „Tévétulajdonos” jeligére, Kecs­kemétre: Február elsejétől havi 100 forint a televízió előfizetési dija, ennek apropóján Ön arról értesí­tett bennünket, hogy szűkebb kör­nyezetében jó néhány olyan család található, amely rendelkezik ké­szülékkel, ám utána egyáltalán nem fizet díjat. Nos, ezzel kapcso­latosan megtudtuk a megyei posta- hivatal vezetőjétől, hogy a 70 éven aluli tulajdonos a háztartásában lévő tévék számára tekintet nélkül csak egy készülék után köteles dí­jat fizetni. A televízió először törté­nő vásárlását 8 napon belül kell bejelenteni a helyi postahivatal­ban, amely az előfizetési összeget megállapítja, kasszírozza. A beje­lentési kötelezettség elmulasztója ellen szabálysértési eljárás kezde­ményezhető. Vadászná Sárközi Teréziának, Szabadszállásra: Soraiból arra kö­vetkeztetünk, hogy ügyintézői mu­lasztás miatt nem kapott az ön férje ugyanolyan minőségű tető­cserepet a bátaszéki cserépgyár­ban,' mint amilyenre felvette a megrendelését a Tégla- és Cserép- ipari Vállalat fővárosi mintaboltja. Minthogy ezt az árut már felhasz­nálták épülő lakóházuknál, jogos az igényük a vételár-különbözet megtérítésére. Arról értesültünk, hogy a több mint 13 ezer forintnyi összeget már kiutalta az Önök la­káscímére az illetékes cég. Ki dönthet áfák sorsáról? Egyedülálló rokkantnyugdí­jas vagyok, s olyan családi ház­ban lakom, amelynek karban­tartása sokba kerül. Minthogy igen szerény összegű a havi ellá­tásom, abból nem telik minden­re, például tüzelőre sem. Külö­nösen a férjem halála óta nehéz a helyzetem. Ez kényszerített az elhatározásra: megszabadulok a beépített telkem mentén levő néhány gyümölcsfától, amit fel- aprittatok. Csakhát már e szán­dék is perpatvar forrása lett. A szomszédom határozott kifogást emelt a fák védelmé­ben, hangsúlyozva, hogy azok óvják otthonát a széltől, portól, tűző naptól. Ezen indok tény­szerűségét nem vitatom, ám rosszul esik: nagyon akaratos velem szemben és hatósági fel­jelentéssel is fenyeget. Pedig a saját tulajdonomat képező fák sorsáról magam, minden befo­lyásolás nélkül szeretnék dönte­ni. Vagy mégsem tehetek ilyet? Nevemet, címemet a szűkebb környezetemben várható meg­jegyzések elkerülése érdekében hallgatom el, s csupán ennyit írok soraim alá: Kiskunhalasi olvasó A bizonyára mások érdeklő­dését is felkeltő ügyben a me­gyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához fordultunk felvilágosításért, ahol Baki Ferenc helyettes osz­tályvezetőtől kaptuk az alábbi választ. ■ A 40/1977. PCI. 29.) MÉM számú rendelet értelmé­ben csak a 3000 négyzetméter­nyi területet meghaladó gyü­mölcsös kitermeléséhez szüksé­ges a helyi szakigazgatási szerv engedélye. Tekintettel arra, hogy olvasójuk esetében mind­össze pár darab kerti gyümölcs­fa kivágásáról van szó, e terv végrehajtásához nem kell ható­sági vagy egyéb hozzájárulás. A fák védelme tárgykörben alkalmazandó még egy másik, korábban megjelent jogsza­bály, a 21/1970. (VI. 21.) Korm. számú rendelet is, amely a gyümölcsösre, valamint az építési telken és a külterületi kerti földeken szórványosan ta­lálható kerti fákra nem terjed ki. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Fegyelmi eljárás az üzletvezető ellen

Next

/
Thumbnails
Contents