Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
1989. január 16. • PETŐFI NÉPE • 3 JÖN MARIKA — ITTA FRISS ÚJSÁG! Lapáremelés után a hírlapkézbesítőknél és az előfizetőknél 0 Időben, jókor. A pontos érkezés az egyik fő erénye a hírlapkézbesítőnek. Az idei újságáremelés, ha nem is érte váratlanul az olvasókat a napi. fogyasztási cikkek, a gyógyszerek és a helyi közlekedés árának drágulása mellett, a hírlap- kézbesítőkhöz hasonlóan többeket válaszút elé állított. A 80 éves Szonda Pálné a kecskeméti Világ utcában nem az egyetlen, aki még ma, január második hetében is számolgatja: a Petőfi Népén kívül telik-e neki a Nők Lapja idei előfizetésére? A megyei újságot megtartja, arról nem akar lerrton- dani, a helybéli események mindig is érdekelték. Reform: négyszeres előfizetés! Felbolygatta a postások életét, szokatlan helyzetbe hozta őket is a lapáremelés. — Tavaly még hatvanezer előfizetőnk volt — ezzel fogad Rostás Sándor, a megyei postahivatal vezetője Kecskeméten. — Közülük tizenegyezer-hatszánötvenen ez év január 1-jétől már nem rendelnek tőlünk újságot. Igaz, ezemyolcszáz- ötvenhatan viszont úgy döntöttek: új előfizetőként kérik a szolgáltatásunkat.- A hivatalvezetőtől ezután arról hallok figyelmet érdemlő összehasonlítást, hogy az 1989. évi áremelésekkel egyidejűleg nagyobb a verseny is az előfizetőkért. Aktk4mmár ; jobban válogatnak a lapok közül. — Kecskeméten főleg a napilapelőfizetők száma csökkent, 21 ezer 212-ről 15 ezer 727-re, ezen belül is a Népszabadságé esett vissza jelentős mértékben: 30 és fél százalékkal folytatja Rostás Sándor. - A Petőfi Népét is kevesebben .járatják”: tizenegy ezer-nyolcszázhet- vennyolcan, a múlt évi 16 ezer 147- tel szemben. A budapesti lapok közül a Magyar Nemzet olvasottsága nőtt. A nemrég indult Reformé pedig négyszerese a tavalyinak! A példányszám változása, de főként csökkenése a napilapoknál érezhetően nyomot hagyott a postások körében is. Ami a béreket illeti, az érdekeltségben minden a régi, ezt Bújdosó Mária hírlaposz- tály-vezetö szavai is megerősítik: A lapkézbesítők is pénzből élnek Tizenhét fillért kap egy-egy hírlapkézbesítő egy napilap és 20 fillért egy színes újság házhoz szállításáért. Ezenfelül havonta útipénz (kilométerenként 100 forint), és minden előfizetői nyugta után 1 forint jár. Az áremelést követő példány- számcsökkenés anyagilag is hátrányosan érintette a teljesítménybérezés szerint dolgozó postásokat. Ezerötszáz-kétezer forinttal lett kevesebb a lapkézbesítők keresete. Szó van arról, hogy — átmenetileg -j- egy-két hónapig a tavalyi átlagbérüket kapják, ám néhányan ebbe az alkuba nem „mentek bele”. Munkakönyvüket kérték. Megvált a hírlapokat az előfizetők lakására szállítók közül a 24 éve postás Paréj Lászlóné is. Elment? Akik ismerték, ezzel a kurta szóval aligha fejezhetik ki igazán azt az űrt, amit maga után hagyott. Páréjné nem egykönnyen vett búcsút munkatársaitól. Potyogtak a könnyei — így emlékeznek vissza szolgáltatótársai —, mégsem másíthatta meg az elhatározását. Öt-öt és fél ezer forint fizetésből nem bírt volna megélni a mai magas árak mellett, ezért jövedelmezőbb foglalkozás után nézett. Meg is találta. Aki a tenyerében vitte ki az aprót . v w Pallagi Mária viszont'maradt a munkahelyén. Tíz éve dolgozik a hírlapterjesztőknél. Ötödik esztendeje hordja az újságokat a Széche- nyivárosban kilenc másik társával együtt. Reggel-fél 5-től már dolgozik. Táskájában minden újságnak megvan a helye. Amikor egy óra múlva, az akkor még sötét lépcsőházakhoz ér, tapintással is meg tudja állapítani: melyik a Magyar Nemzet, a Népszabadság, a Népszava, a Szabad Föld, vagy a Petőfi Népe. —Több kedves ismerősöm is van az előfizetők között — gondol a Széchenyi sétányi, a Világ, a Gőzhajó, a Stádium és a Molnár Erik utcai körzet lakóira a kézbesítőnő. — Az idősek elmesélik, mit vettek ajándékba az unokáiknak. Emlékszem: volt egy néni, aki az áremeléskor a két tenyerében hozta ki az aprópénzt a lakása ajtajáig, hogy az előfizetési díjat az alacsony nyugdíjából is kifizethesse. Ezt az áldozatot látva a mai nehéz életkörülmények közepette, Marika a tavalyi hatszázból megmaradt négyszáz állandó olvasót — a rá jellemző lelkiismeretes mun-, kájával — igyekszik megtartani. Nem késik. A szokott időben, fél 6 —8 óra közt feltűnik nyúlánk termete az ébredő házak lépcsőházainál. Beregszászi Lászlóné és férje szerint mindennap jókor, pontosan érkezik. B. Kovács Mihály lakótársuk, aki napjait — rokkantán — odahaza tölti, családja reggeli munkába indulása után, fél 8-kor bizton számíthat rá: jön Marika —■ itt a friss újság! Kohl Antal 0 A Stádium utcai Hagymássy Lajosné is mindennap, késedelem nélkül kézhez kapja a Petőfi Népét. (Tóth Sándor felvételei) EGYETEM KECSKEMÉTEN? Újabb megyei városok Nyilatkoznak a tanácsi vezetők Ismeretes már, hogy a kormány legutóbbi ülésén úgy döntött: javasolja az Elnöki Tanácsnak három újabb város — Kecskemét, Nyíregyháza és Székesfehérvár — megyei várossá nyilvánítását. Az MTI tudósítói arról érdeklődtek az érintett városok vezetőinél, hogy véleményük szerint váro- , suk mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést, s mit vár a lakosság és a vezetés a magasabb rangot jelentő cimtől.. Balsay István, a Székesfehérvári Városi Tanács elnöke kifejtette: Székesfehérvár az elmúlt évszázadokban a középkori magyar történelem legfényesebb, legjelesebb eseményéinek a színhelye volt, századokon keresztül különleges kiváltságokat is élvezett. ^Egyike a legrégebbi magyar városoknak, az államalapítás bölcsője, a királyi koronázások és temetkezések, a törvénynapok és a parlamentek színhelye középkori uralkodók korában. Mint kiváltságot megkapta az úgynevezett fehérvári jogot, később szabad királyi városként funkcionált. Az utóbbi évtizedekben óriási fejlődésnek indult Székesfehérvár. Lakóinak száma csaknem megduplázódott, falai között ma már 117 ezren élnek. A történelmi városmagot új lakótelepek gyűrűje veszi körül. A város napjainkra jelentős ipari központtá fejlődött. Általános és középiskoláiban 30 ezer diák tanul, több száz szakember került már ki a városban működő két főiskolai karról. A megyei város címtől az önkormányzat fejlődését, a magyar települé- . sek sorában betöltött szerepéhez méltó rangot vár Székesfehérvár. A cím elnyerése együtt jár majd az intézmény- hálózat bizonyos fokú átrendeződésével, és az államigazgatási munka javulásával. Az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak majd az egyes városrészek, szélesebb lehetőség lesz a vonzáskörzet településeinek összehangolt fejlesztésére is. Baja Ferenc, a Nyíregyházi’ Városi Tanács elnökhelyettese elmondta, hogy az utóbbi években Szabolcs- Szatmár megye, Nyíregyháza rendkí- vül dinamikusan fejlődött Lakosságának száma viszonylag rövid idő alatt i megduplázódott. Új városnegyedek emelkedtek, utcák, terek születtek, s bővültek, korszerűsödtek az ipari létesítmények. Mindehhez jelentős segítséget nyújtottak a városlakók is. A megyei városi cím elnyerése — túl azon, hogy jelzi a magasabb rangot a városok sorában — mindenképpen új lendületet ad a város a továbbfejlődéséhez. Egyúttal nagyobb felelősséget ró a város vezetőire, akiknek az eddiginél jóval felkészültebben, önállóbban kell munkájukat végezniük. Dr. Adorján Mihály, a Kecskeméti Városi Tanács elnöke úgy fogalmazott: Kecskemét megyei várossá emelése örömet, visszaigazolást, felelősséget és reményt jelent. S nem csupán a város vezetőinek, hanem polgárainak is. A magasabb közigazgatási besorolás több pénzt ugyan nem hoz, az elismerés azonban azt igazolja visz- sza, hogy a gondok, viták ellenére sikerült a városnak fejlődnie, s önálló arculatot kialakítania. Az új rang egyben alap arra, hogy 100 ezernyi lakos tovább gazdagítsa a „hírős város” építészeti és kulturális örökségeit, fejlessze iparszerkezetét. Várható, hogy a jó hír adta lelkesedés új lendületet ad a nagy feladatok átgondolt, felelősségteljes elvégzéséhez, a városvezetők és városlakók még eredményesebb együttgondolkodásához és cselekvéséhez. Ez az új cím tehát pénz nélkül is pótlólagos erőforrást jelent. S némi reményt is arra — fejtette ki végül a tanácselnök —, hogy Kecskemét végre megvalósíthassa régi álmát: főiskolái mellett más megyei jogú városokhoz hasonlóan — egyetemet létesíthessen, ahol a jó képességű kecskeméti fiatalok tovább gyarapíthatják tudásukat. (MTI) t ! Pártviták elé Az MSZMP szervezeti szabályzatának átdolgozására létrehozott munkabizottság két vitaanyagot készített. A 810 ezer példányban kinyomtatott, valamennyi párttaghoz eljuttatott kiadvány címe: A munkahelyi és lakó- területi pártalapszervezetek szerepéről, tevékenységéről, feladatairól; A párt választási rendjéről. „A viták célja — olvashatjuk a bevezetőben —, hogy a párt tagjai véleményükkel, javaslataikkal segítsék elő a Központi Bizottság megalapozott döntéseit, álláspontjuk megfogalmazásával részesei legyenek a párt működése alapvető kérdéseket érintő állásfoglalások kialakításának.” Intő példa A leendő vitáknak az anyagokból kikövetkeztethető sajátosságairól szóljunk mindenekelőtt. Elegendő időt kapnak az alapszervezetek az eszmecserére. Bármennyire is sürgető az állásfoglalás, hiszen a gyakorlat sok mindenben meghaladta az érvényes szabályozást — maga a dokumentum is merít kísérletekből, a bizottsághoz elküldött tapasztalatokból —, a türelmetlenség nem lenne célravezető. Másrészt: a munkabizottság változatokat kínál, sőt szívesen fogad azoktól eltérő megoldásokat is. Valamint: szükségesnek tartja a legszélesebb nyilvánosság bevonását. Oly módonisj hogy a tömegtájékoztatás helyet adjon a véleményeknek, s oly módon is, hogy a párton kívüliek is értesüljenek róla, milyen változtatásokat tart szükségesnek tevékenységében, választási rendjében. A viták nyilvánossága egyúttal ellenőrzésre is hivatott, általa követhető nyomon, hogy miként formálódik a Központi Bizottság döntése. A vitaanyag megállapítja: „A pártnak a jövőben céltudatosan kell törekednie arra, hogy a társadalom életének minden területén—így a munkahelyen és a lakóterületen — hatékonyabb politikai munkával, dinamikus kezdeményezéssel legyen jelen és végezze munkáját.” A megfogalmazás félreértést oszlató. Nevezetsen azt a föl-fölbuk- kanó nézetet cáfolja, mely szerint a párt „kivonul” a munkahelyekről. Természetesen nem vonul ki. Mindösz- sze annyi történik — részben már történt is —, hogy a közélet élénkülésével sokasodnak a politikai feladatok, s főként a lakóterületeken. A készüld törvények és azok vitái, az új érdekvédelmi és politikai szerveződések aligha szoríthatók munkahelyi fórumokra. Miközben a pártmunka nagyobbrészt a vállalatok, intézmények falain belül zajlott. Pontosabban: a lakóhelyi pártszervezetek tagságát lényegében nyugdíjasok alkotják; esetleges, hogy hányán és milyen feladattal — pártmegbízatással — vesznek részt a lakóhelyi közéletben. Intő példa, hogy milyen kevés párttag vett részt a törvénytervezet vitáiban! Holott lett volna mit képviselni. Szerveződési önállóság Ha a közélet fő színtere a lakóterület, az eddigi gyakorlatból következne a párttagok óhatatlan passzivitása, kiszorulása, a politizálásból. Nem véletlen, hogy .párttagok, párttestületek sürgették az elmúlt hónapokban a szervezett jelenlétet. Nem egy helyen ki is alakítottak a helyi körülményekhez, feladatokhoz igazodó formákat. „A szerveződések új lehetőségei” címet viselő javaslatok ezekre alapulnak, hangsúlyozva, hogy „külön-külön és együttesen is alkalmazhatóak” és természetesen újabbakkal kiegészíthetnek. Azaz: az önállóság a szerveződésekre is kiterjed. Nem lehet ugyanis központilag meghatározni, hogy hol, mi a legalkalmasabb megoldás. Város és falu, község és község között is lényegesek az eltérések. A cél az, hogy a lakóterületi alapszervezetek „legyepek a helyi közösségi élet bázisai”. A politikai központok a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek együttműködése révén hozhatók létre. Részben egy-egy közös akcióval, részben állandó feladatok megoldásával. A vitaapyag vezérlőelvének tekinthetjük, hogy a „mit ne tegyenek a pártszervezetek” helyett a „mit tegyenek” kérdéskörre irányítja a figyelmet. Mind a munkahelyen, mind a lakóterületen. Könnyen kiszámítható, hogy az új szerveződések által a párttagok regisztrálása bonyolultabbá válik, valamint az is, hogy a pártélet valóban politikai tartalommal gazdagodik. Ugyancsak sürgető a párt választási rendjének korszerűsítése. A XIV. kongresszusra már az új választási rend szerint készül a párt. Szükség van a módosításra azért is, mert a pártdemokrácia fejlesztésének egyik sarkalatos pontja éppen a tisztségviselők, a testületi tagok megválasztásának a mikéntje. A májusi pártértekezleten elfogadott irányelveknek megfelelően erősíti és bővíti a párttagok demokratikus jogait a tervezet. (Erre is érvényes, hogy a munkabizottság — a változat előnyeit és hátrányait taglaló — alternatívákat ajánl megvitatásra.) Az általános szabályok között szerepel, hogy a „párt vala- ménnyi szervét, tisztségviselőjét es a szervezetek küldötteit demokratikusan, alulról felfelé, titkosan válaszfják”. A politika alakításába bevont, abban aktívan részt vevő párttagok természetes igénye, hogy minél jobban megismerjék küldötteiket, a testületek, irányitó pártszervek tagjait. Ennek lényeges mozzanatáról igy ír a vitaanyag: „A jelölést előkészítő bizottság... a nyíltság és a nyilvánosság érvényesítése érdekében mutassa be a jelölteket és biztosítson számukra lehetőséget a választóikkal való találkozásra.” A vitában dől majd el, hogy hol, milyen arányú legyen a delegálás, a közvetlen választás, hogy milyen tisztségekre terjed ki a két ciklusra korlátozott választhatóság. Ha a korábbi vitaanyagokkal hasonlítjuk össze a mostani dokumentumot, feltűnő, hogy a szokásosnál mennyivel több kérdést hagy nyitottan. A párttagoknak nem a munkabizottság ajánlásának megszavazására, hanem valóban megvitatására ad ösztönzést „A szervezeti szabályzat átdolgozását előkészítő munkabizottság a vitaanyagok módosítására, kiegészítésére tett észrevételeket megtárgyalja és javaslatait—a Központi Bizottság munkatervének megfelelően —1989 L félévében döntés céljából előterjeszti.” Nem kisebb tehát a tétje a vitasorozatnak, mintáz, hogy mivel járul hozzá a párt a megújuláshoz, a pártmunka gyakorlatához. M. D. KISKUN-HALAS-Egyetlen határozat — többmilliós veszteség Kórház a napi gondok szorításában — Megverte a kiskunhalasi kórházat nagyon a jóisten! — szakadt ki a sóhaj dr. Kövecs Gyulából, a kiskunhalasi Semmelweis kórház igazgató főorvosából, amikor az intézmény anyagi helyzetéről, vállalkozói tevékenységükről faggattam. — Ne értsen felre, én valóban fontosnak s a kényszerítő körülmények hatására egyre elkerülhetetlenebbnek tartom, hogy minden fillért megfogjunk a házunk táján. S nemcsak hogy megfogjunk, de szaporítani próbáljuk. Ez a kórház azonban már a születése pillanatában hátránnyal indult. Amikor épült, a takarékosság jegyében mindent kicsire terveztek. Azért kéz-, dem ezzel, mert — miközben vállalkozásokon törjük a fejünket, hogy a szűkös költségvetést toldozzuk-foldozzuk — szinte lehetetlen helyzetbe kerültünk. Milliós nagyságrendű veszteség fenyeget bennünket éppen ott, ahol takarékoskodni próbáltunk. Á gyógyszertárunk évek óta ellát bennünket a szükséges infúziós folyadékkal. Hozzáteszem, jó minőségű — a mérések, a bakteriológiai vizsgálatok ezt kimutatták —■ s olcsó anyaghoz jutottunk így. Most egy határozat ezt keresztülhúzta, mondván, a labor méretei nem felelnek meg a normának. Ez a letiltás nekünk többmilliós veszteségét jelent, mert vagy az átalakítás költségeit viseljük, vagy a beszerzését, mindenképpen ráfizetünk. • • A kórház szűkössége egyébként is évek óta megoldhatatlan problémákat szül. A felvevőterület aránytalanul nagy az ágyak számához képest. A statisztika szerint 801 ágyon 24 ezer beteget ápolnak évente. Ez országos szintet vizsgálva is olyan csúcs, ami fölé már nem lehet menni. Mindemellett állandó orvoshiánnyal küzd a kórház. Egy összehasonlító adat a költségvetés területéről: a váci kórház 1985-ös évkönyve alapján 201886 ezer forint mellett, 16 886 beteget látnak el. A halasi kórház ugyaneb- bep az évben 141 820 ezer forintnyi költségvetése 24 791 beteg ellátását igényelte. ' *— Az anyagi érdekeltségű tevékenységeink néhány százezer forintja elvész a költségeink tengerében. A műszerezettségünk elavult, hiányos, a telefon- központunk úgyszólván használhatatlan. — folytatja az igazgató. Magasan kvalifikált, jó összetételű a műszaki gárdánk. Ezeket a mérnököket jól meg kellene fizetni, hogy meg is maradjanak nálunk. Többre képesek, mint ami a tulajdonképpeni munkájuk, a karbantartás, Ha a kórház olyan gonddal küzd (tetőszigetelés, átalakítási munkálatok), amit általában külső vállalatokkal kellene elvégeztetni, ők jóval olcsóbban — de természetesen anyagi érdekeltséggel — képesek megcsinálni. Ezzel már milliókat takarítottunk meg az intézménynek. Ugyanakkor az anyagi érdekeltség ellentéteket is szít a dolgozók között. Példa erre a két, gazdaságosan működő büfénk is. Dr. Evetovits Istvánná, a kórház gazdasági igazgatója alig titkolt büszkeséggel számol be, mi mindent tudtak a büfék hasznából vásárolni. Műszereket, számítógépet, gépkocsit. , — Igaz, a megszerzett haszon mellett nőtt a gáncsoskodás is -SÍ mondja. Mindezek mellett vállalnunk kell az egészségügy területén kívül eső feladatokat is, hogy napi gondjainkon enyhítsünk! Bár épp ezek miatt lehet, hogy a napi gondokkal nem tudunk kellő szinten foglalkozni. Amikor a további tervekről kérdezem, elmondja, hogy küszöbön áll a rendelőintézetben a magánrendelések igény szerinti bevezetése — természetesen a már ismert módszerrel — a hivatalos rendelési idő után. — Korábbi tervünket sem adtuk fel, a gyógyturizmus kifejlesztését. A halasi és majsai strand lehetőségei adottak, megfelelő szervezéssel, egy jó partner- gazdasággal közösen, az orvosaink bevonásával két-három hetes turnusban különböző egészségügyi szolgáltatásokkal külföldi csoportokat fogadhatnánk. A kunfehértói üdülőnk kihasználtságát is fokozhatnánk. Gondoltunk rá, hogy idős emberek időszakos ellátását, gondozását átvállalnánk a családoktól anyagi térítés fejében. Nekem van még egy makacsul visszatérő gondolatom: a házi betegápolás. Ennek a kórháznak nyomasztó gondja az ágyak hiánya. Az időskorú, elfekvő betegek tulajdonképpen elveszik az aktív ágyakat. Azokat tehát, akiknek az állapota már állandó orvosi felügyeletet nem igényel, mégis gondoskodni kell naponkénti ellenőrzésükről, otthonukban ápolnánk tovább. Egy-egy ápolónő gépkocsival felkereshetné a betegeket, gyógyszert, ebédet vinne, tartaná a kapcsolatot a kórházzal. Az ágyszám növelése mellett ez azzal a haszonnal is járna, hogy olcsóbb, humánusabb betegellátást valósíthatnánk meg. Azért mondtam, hogy ez nekem makacs gondolatom, mert erre anyagi fedezetet nem fogunk kapni. Nekünk kellene kigazdálkodni.- Arra a kérdésre — ha valami pénzteremtő csoda folytán megoldható lenne —, a Semmelweis kórház színvonalas műszerezettségéhez mennyire lenne szükségük: a gazdasági igazgató 50-60 milliót becsült meg. H.T. TÁRSADALMI SZERVEZETTÉ ALAKULT Független Jogász Fórum Tagsággal rendelkező társadalmi szervezetté alakult a múlt év ősze óta működő Független Jogász Fórum (FJF) szombaton, az ELTE Jogtudományi Karának épületében tartott tanácskozáson, melynek során a résztvevők alapszabályt alkottak és elfogadták az alapítólevelet. Az FJF tevékenységét az 1879-ben alakult Magyar Jogászegylet működésének, a magyar jogélet nemes hagyományainak szellemében kívánja folytatni — nyilvánították ki az ülésen, megjelent ügyvédek, joghallgatók, egyetemi tanárok, bírók. Alapítólevelükben egyebek mellett megállapítják: ahhoz, hogy a jogászság betölthesse történelmi szerepét, szüksége van egy független fórumra, ahol az Öncenzúra torzításai nélkül fejeződhetnek ki a különböző vélemények; ahol a szakmai felkészültséget és tisztességet, a társadalomnak elkötelezett igazmondást nem szorítja béklyóba a besorozóttság, az anyagi érdek, az érvényesülési vágy, a hivatali tekintély és a megalkuvás. Az FJF célja egy olyan állandó fórum fenntartása, amely elősegíti, hogy a jogászság valóban hid lehessen a társadalom és az intézményes politikai hatalom között. A jogászok új szervezete súlyának megfelelően részt kíván venni a demokratikus magyar jogállam megteremtésében, tökéletesítésében és védelmében. Az alapítólevél körvonalazza e jogállam legfontosabb jellemzőit is: maradéktalanul érvényesülő, törvényekkel védett emberi jogok; az esélyegyenlőség garanciáival működő politikai pártok; következetesen szétválasztott hatalmi ágak; a határokon kivül és belül élő magyarság érdekei által és a geopolitikai tényezők figyelembevételével meghatározott külpolitika; magas színvonalú és ingyenes szociális és egészségügyi ellátás. Az alapítók kiemelték: ügyelni kívánnak arra is, hogy a törvények tiszteletben tartása mellett a jog ne terjeszkedjen túl saját illetékességi körén. Fontosnak tartották azt is hangsúlyozni, hogy vissza akarják helyezni jogaiba e téren is a tiszta magyar beszédet « a nehezen érthető bürokratikus, manipulativ jogi és politikai nyelvezet helyett. Az FJF szervezetté alakuló ülésén vezető testületként felállítottak egy 21 tagú választmányt, s képviselőnek dr. Kónya Imre," képviselő-helyettesnek pedig*dr. Bártfai Pál ügyvédeket, míg jegyzőnek Sándorfii Györgyöt választották meg. (MTI)
