Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. január 16. Az SZKP KB ülése (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági dolgozó gazdasági érdekeltsége, az érde­keltség formája pedig a bérleti, a vállalkozási szerző­dés lehet — fejtette ki elgondolását az SZKP KB főtitkára. E forma lassú teijedését azzal magyarázta, hogy a vállalkozó kedvű, szorgalmas falusi emberek, akik bérleti szerződést kötnek, és viszonylag gyorsan jelentős jövedelmekre tesznek szert, gyakran ellensé­ges légkörben kénytelenek élni. Irigylik őket a restek, akik nem mernek vállalkozni. Rossz szemmel nézik őket egyes állami tisztviselők is, akik a munkáját önállóan elvégző parasztember láttán félteni kezdik hatalmat és megélhetést nyújtó, valójában gyakran szükségtelen „parancsnoki posztjukat”. Addig tehát nem is bontakozik ki a bérleti rendszer, amíg a vállal­kozó gazda nem lehet biztos jövője felől. Meg kell őt védeni az állammal szemben is — szögezte le a főtit­kár. Biztosítani kell a bérlőt, hogy bérletét nem vehe­tik el tőle egyik napról a másikra, hogy érdemes azt felvirágoztatnia, érdemes a jövőre is gondolva, előre­látóan gazdálkodnia — fejtette ki Gorbacsoy. Harmadik égető kérdésként a túlméretezett, gya­korta nem is szakavatott, bürokratikus irányító appa­rátus átszervezését vetette fel a szovjet pártvezető. Gorbacsov rámutatott, hogy a kolhozokra és szov- hozokra igenis szükség van, de meg kell változtatniuk tevékenységük jellegét: ne azt akarják megszabni a bérlőnek, hány malacot hizlaljon, hanem azt szervez­zék meg például, hogy a gépeihez mindig legyen üzem­anyaga és tartalék alkatrésze. A hazug túlélő Ajvaz Akopján nővére találta ki azt a fantasztikus történetet, hogy az ötvenéves leninakáni férfi öt társával együtt 35 napot töltött a romok alatt a decembe­ri örményországi földrengés után—azért, hogy fivére a lehe­tő legjobb orvosi kezelésben ré­szesüljön. A hihetetlennek tűnő esetre az Izvesztyija szombati száma derített fényt. Akopján története és fényké­pe a hét közepén bejárta a vi­lágsajtót: a férfi — saját elmon- . dása szerint — a december 7-ei tragikus földrengés pillanatá­ban öt szomszédjával együtt ép­pen házuk pincéjében tartózko­dott, s csak 35 nap múltán talál­ták meg őket a rájuk omlott toronyház romjai alatt. Azóta egy jereváni kórházban ápol­ják, s itt többen fel is ismerték, igazolták személyazonosságát. Állítólagos túlélőtársai azon­ban „eltűntek”, ahogy azt sem tudni, ki és hogyan mentette ki Akopjánt. Az Izvesztyija cikk­írója szerint gyakorlatilag bizo­nyítottnak tekinthető, hogy a csodálatos menekülés csak me­se: Akopján nővére bevallotta, hogy maga találta ki, úton a jereváni kórház felé, azért, hogy évek óta szív- és tüdőbe­teg testvére a lehető legjobb ke­zelést kaphassa. A jereváni kórház orvosai szerint'Akopján meglehetősen leromlott állapotban van, lehet, hogy néhány napot valóban a romok alatt töltött, de nem va­lószínű, hogy 35 napig volt elte­metve. Kórházba kerülése után pszichológusok is megvizsgál­ták, elmeállapotát normálisnak találták. Most úgy tűnik, meg­elégelte a vele történt „csoda” utóhatásait: orvosai szerint az­zal fenyegetőzik, hogy ha az új­ságírók nem hagyják békén, öngyilkos lesz! Prágai tüntetés Rohamrendőrség oszlatta fel Prágában, a Vencel téren azt a nem engedélyezett tüntetést, amelyet a Charta 77 és négy másik ellenzéki csoport hirde­tett meg vasárnap délután két órára, hogy megemlékezzenek Jan Palach diák húsz évvel ez­előtti öngyilkosságáról. (Palach 1969. január 16-án politikai in­díttatásból nyilvánosan meg­égette magát.) Vasárnap délután, a nagy rendőri készültség és a hatósá­gok tilalma ellenére több ezer ember gyűlt össze a Vencel té­ren, nem messze attól a helytől, ahol annak idején Palach ön- gyilkosságot követett el. A ro­hamrendőrség fokozatosan le­szorította a tüntetőket, akik is­mét összegyűltek, „szabadsá­got, szabadságot” jelszót kiál­toztak, majd elénekelték a csehszlovák himnuszt. Ezt kö­vetően a rohamrendőrök gumi­botokkal oszlatták fel a töme­get és szorították a környező utcákba. A többszöri újabb tüntetési próbálkozás alkalmá­val könnygázgránátokat is be­vetettek a rendőrök, akikhez erősítésként már korábban a népi milícia -tagjai is csatlakoz­tak. A túlnyomórészt fiatalok­ból álló tömeg a mellékutcákon át az Óváros térhez próbált át­vonulni, közben a rohamrend­őrség ismételten beavatkozott. Az Óváros teret a rendőrség szintén lezárta. A fiatalok a környező utcákban, ületve a Károly Egyetem bölcsészkará­val szemben, a Namestri Kras- noarmejcu téren, a Moldva partján próbáltak ismét tüntet­ni. A rendőrség itt is többször vízágyút használt.* Prágai megfigyelők szerint a hatóságok az augusztusi és az októberi tüntetéseknél sokkal nagyobb rendőri erőket vetet­tek be, a Vencel téren páncélo­zott hard szállítójárművet is felvonultattak. BÉCSI UTÓ TALÁLKOZÓ Elhárult az utolsó akadály Elhárult az utolsó akadály is a bécsi utótalálkozó befejezésének útjából. Szombaton délután a Varsói Szerződés és a NATO huszonhárom tagállamá­nak képviselői megállapodtak az euró­pai hagyományos fegyveres erőkről tar­tandó tárgyalásaik mandátumának szövegében, miután előzőleg kompro­misszumos megegyezés született a man­dátum egy pontjáról folytatott NA- TO-n belüli, török-—görög vita rende­zésére. így lehetővé vált, hogy az utóta­lálkozón részt vevő harmincöt ország küldöttségei véglegesen jóváhagyják ta­nácskozásuk pénteken feltételesen elfo­gadott, csak a mandátummal teljessé váló záródokumentumát, és a jövő hé­ten a külügyminiszterek január 17-étől 19-éig tartó háromnapos értekezletével a helsinki folyamat több mint két éve tartó találkozója véget érjen. Az 1987 februárjában Bécsben meg­kezdett VSZ—NATO mandátum­konzultációkat az utóbbi napokban az a körül támadt vita juttatta holtpontra, hogy a földközi-tengeri török Mersin kikötő térsége beletartozzék-e a tárgya­lásokon hozandó intézkedések hatályá­nak övezetébe. Törökország e terület­nek az övezetből való kihagyását kíván­ja, Görögország viszont ellenzi ezt, arra hivatkozva, hogy e kikötő a Ciprus északi részén lévő török megszálló csa­patok utánpótlási bázisa, és a tárgyalási* övezetből történő kimaradása felborít­hatja a térség katonai egyensúlyát. A szombaton létrejött kompromisszum azon alapul, hogy az övezet déli határa vitatott szakaszának pontos megjelölé­sét, illetve az erről rögzített szöveg értel­mezését a mandátum nyitva hagyja, s ezt a kérdést majd magukon a tárgyalá­sokon tisztázzák. E megoldásba mind­két vitázó fél beleegyezett. A török—görög ellentétek elsimítása után a „huszonhármak” — köztük Magyarország — küldöttségvezetői parafálták a több mint tízoldalas ok­mányt és mellékleteit. A mandátumot még a délutáni órákban eljuttatták az utótalálkozó résztvevőinek, hogy csa­tolják a záródokumentumhoz, amely­nek ez elengedhetetlen tartozéka. Spanyol kommunisták egység­kongresszusa A spanyol kommunista mozga­lom egységének megteremtésére egyesülési kongresszusra ültek ösz- sze szombaton Madridban a Spa­nyol Kommunista Párt és az abból öt esztendeje kivált PCPE nevű szervezet küldöttei. Megfigyelők szerint a spanyol forradalmi balol­dal számára az esemény meghatá­rozó és utat mutat azoknak* is, akik kommunistaként egyelőre az SKP keretein kívül végzik politikai tevé­kenységüket. Külsőségektől mentes munkaér­tekezlet jelleggel kezdték meg ta­nácskozásukat a két párt választott küldöttei és a központi bizottságok tagjai, Összesen 940 kommunista. A kongresszuson 19 olyan testvér­párt és szervezet képviselői vannak jelen, amelyekkel az SKP szorosan együttműködik. Az MSZMP meg­bízásából Petrovszki István, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB pártpo­litikai 'osztályának ^vezetője vesz részt a kongresszuson. A tanácskozáson a jóváhagyott munkaprogramnak megfelelően először Ignacio Gallego, a PCPE volt főtitkára szólalt fel. A párt ve­zetőségében röviddel ezelőtt szaka­dás történt és Gallegót az egység szorgalmazása miatt megfosztották tisztségétől. Ily módon az egyesülé­si kongresszuson a PCPE tagságá­nak egyharmada van képviselve. Igancio Gallego beszédében utalt rá: a spanyol kommunisták sorai­ban történt szakadást az okozta, hogy a párt helytelenül mérte fel a demokratikus átmenet egy évtized­del ezelőtti időszakában a társadal­mi helyzetet. Az egység létrejötté­nek mostani legfontosabb feltétele- ’ ként jelölte meg a dolgozók érdek- azonosságát, a baloldali alternatíva közös képviseletének szükségessé­gét. A nemzetközi körülmények so­rában nagy jelentőséget tulajdoní­tott a peresztrojká jegyében történt szovjetunióbeli változásoknak. Á megosztottságot kiváltó okok le­küzdésében, a párton belüli jelensé­gek újraértékelésében meghatáro­zóak ezek a Szovjetunióban folyó események. ,Jülio Anguita, az SKP főtitkára felelevenítette azt a folyamatot, amely az egység megteremtéséhez vezetett. Hangsúlyozta, hogy nem személyek, hanem az egész párt akarata a szervezeti közösség újbóli létrehozása a történelmi hagyomá­nyokkal rendelkező Spanyol Kom­munista Párt keretein belül. Hang­súlyozta: reméljük, hogy testvér­pártjaink álláspontja következetes lesz és fenntartások nélkül fogadják majd ezt a nagy horderejű lépést. Anguita eme szavai jelezték, hogy az egység útját járó SKP ténykedé­sének nem kedvez, ha bizonyos testvérpártok továbbra is gyám­kodnak a megosztottság korából fennmaradó csoportok felett. A jö­vőbeli átfogó és teljes egység érde­kében szólt arról, hogy a spanyol társadalomnak szüksége van a kor­mányzat gazdasági és szociális poli­tikájával szemben fellépő erőteljes politikai szervezetre. A pártegység létrejöttét a jövőbeli választások szempontjából is alapvetőnek mon­dotta. Sasszemek Magyarországra ügyelnek Magyarország megint a világsajtó címoldalaira ugrott. A nyugati lapok, amelyek korábban ugyan dicsérték az Országgyűlés egyre hangosabb szóki­mondását, de fanyalogva minősítették bizonytalannak és lassúnak a demokrá­cia felé tett lépéseket, most egyszeriben arról cikkeznek, hogy a magyar parla­ment visszanyeri méltóságát, képes a megújulásra, hiszen az egyesülési és a gyülekezési törvény elfogadásával „elin­dították az országot a demokrácia út­ján”. Ami történt, azt a japán lapok Kelet-Európábán egyedülállónak tekin­tik, A nyugatnémet Frankfurter Rund­schau szerint „a kommunista Kelet- Európában jogpolitikai szűzföldre lép­tek" a magyarok. A Corriere della Sera történelmi fordulatról ír, a brit The Daily Telegraph szerint,-,Magyarország utat nyit a politikai pártok előtt". Az AP amerikai hírügynökség pedig sajátos angolszász tömörséggel adja tudtuk „a magyarok már tüntethetnek is, és belép­hetnek pártokba Az Országgyűlés ülésszakáról hason­ló szellemben tudósító lapok sorában szinte mindegyik tekintélyes nyugati új­ság ott van. S bár szocialista sajtóter­mék ezek között csak elvétve akad, az nem kétséges, hogy — a The Guardian szóhasználatával élve — mindenütt sasszemekkel figyelik, mi történik ma­napság Magyarországon. A brit lap egy budapesti szovjet forrásra hivatkozva fogalmazott így: a Kreml támogatja és sasszemekkel figyeli a magyar kísérle­tet. A tudósításokból azonban egyértel­műen kiderül, hogy nemcsak a Nyugat figyeli feszülten, ahogy „Magyarország egy erőteljes mozdulattal félrelökte a korhadt sztálini intézményrendszert" (Corriera della Sera), de górcső alatt elemzik az Országgyűlés döntéseit Len­gyelországban, Jugoszláviában és Ro­mániában is. Több országot nem említe­nek név szerint, de abban egyöntetű a világsajtó véleménye, hogy a magyar parlament döntése feltétlenül „kigyűrű­zik" majd a szocialista világra, még a Szovjetunióra is. Igaz, jegyzi meg rossz- májúan a The Guardian: Mihail Gorba- csovnak ez idő szerint van elég dolga, semhogy a politikai pluralizmusért is aggódjék, s Érthető, hogy a nyugati tömegtájé­koztatás — mert nemcsak a lapok, de a rádiók és a televíziók is'egy-két napig Magyarországgal voltak elfoglalva az egypártrendszer—többpártrendszer kérdését taglalták és szenzációként ke­zelték, hogy Budapesten a Tisztelt Ház „elsöprő, többséggel legalizálta az ellen­zéket". Érzékelhető elképedéssel nyug­tázták ugyanis, hogy amire valójában nem számítottak, az bekövetkezett, és a Frankfurter Rundschau szavaival az egyesülési és a gyülekezési törvény „még a nyugati törvényekkel összevetve1 is nagyvonalú". Látnivalóan sokan nem számítottak rá, hogy a magyar vezetés, az Ország- gyűlés — s így ma már a televízió, a rádió jóvoltából— az ország-világ színe előtt vállalt kötelezettséget arra, hogy augusztus elsejéig előterjeszti a párttör­vényt — így a többpártrendszer egy szo­cialista országban immár majdnem ténykérdés. Az is szenzáció volt, hogy az MSZMP immár partnerként üdvözölte a meglévő és még ezután törvényesíten­dő politikai egyesüléseket. A tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Berecz Jánosnak, az MSZMP KB tit­kárának beszéde adta meg a „zöld fényt", ami valószínűleg döntő jelentő­ségű volt a törvények nagyarányú elfo­gadásában. Arról némileg eltérnek a vélemények, hogy mi lesz ezután: a The Guardian azt írta, hogy „a magyar parlament a sötét­be ugiott" a törvények megszavazásá­val. Ezzel szemben a római La Republi- ca így ír: „Ami Budapesten történt, az nem ugrás a sötétbe, hanem egy fokoza­tos, kézben tartott reformfolyamat első lépése". Nyugati hírelemzők már ahhoz is hozzáláttak, hogy egy majdani „sza­bad választások" kimenetelét taglalják. A Reuter nyugati diplomatát' idéz, aki szerint bizonyosra vehető, hogy az MSZMP nem „a hátsó ülést" akarja elfoglalni, mert nincs olyan kormányzó párt, amelyik önként mondana le a hata­lomról. A The Independent Németh Miklós kormányfőt idézi arról, hogy bí­zik benne: az MSZMP megnyeri a vá­lasztásokat. Nem csak a nyugati hírközlés nevezi páratlannak, ami Budapesten történt. Az Új Kína hírügynökség is figyelemre méltónak tartja, hogy amióta az MSZMP 1948-ban hatalomra jutott, a magyar törvényhozás első ízben tett lé­pést „a hivatalos politikai ellenzék enge­délyezése irányában". A jugoszláv sajtó kételyeit az jelzi leginkább, hogy bár szinte mindegyik lap „Többpártrendszer Magyarországon" címmel adta közre tudósítását; némelyik egy kérdőjelet is tett a cím után. A TASZSZ a szocialista demokráciát kiszélesítése és politikai pluralizmus felé tett fontos lépésnek mir nősítette a.' törvényeket, és ismerteti is azokat, *j „Magyarországon a hangulat ma fur­csa keveréke a visszafogott derűlátás­nak, óvatosságnak, és az attól való féle­lemnek, hogy a történelmi lehetőség ki­marad’ — írta a magyar származású George Schöpflin, a London School of Economics tanára a The Times hasábja­in, Nem csak ő mutatott rá a politikai demokrácia és a nehéz helyzetben lévő magyar gazdaság fejlődési lehetőségei­nek összefüggéseire. „Magyarország­nak van esélye — csekély, de a lényeg az, hogy van" — irta Schöpflin. KISZ-kongresszus márciusban Szombaton befejezte kétnapos mun­káját a KISZ Központi Bizottsága. Az új alapszabály-tervezetről pénte­ken késő délután plenáris, illetve szek­cióüléseken kezdődött a vita, amelynek tapasztalatait szombat reggel összegez­te a testület. A tervezet elsőként az ifjú­sági szövetség három névváltozatara tesz javaslatot. Az első változat a KISZ jelenlegi nevét változtatás nélkül hagy­ja, a második a Baloldali Ifjúsági Szer­vezetek Szövetsége, a harmadik pedig a Magyar Szocialista Ifjúsági Szerveze­tek Szövetsége (SZISZ) elnevezést ja­vasolja. A vita során további javasla­tok is érkeztek a KISZ új nevére. A KISZ KB tagjainak körében a SZISZ elnevezés aratta a legnagyobb sikert. A további vita alapjául szolgáló do­kumentum megfogalmazza az ifjúsági szövetség alapélveit és céljait, leszögez­ve: a szövetség önálló politikai, társa­dalmi szervezet, önkéntes tagságon alapuló, országos politikai tömegszer­vezetként, stratégiai szövetségben áll a megújuló MSZMP-vel. Hivatása, hogy szervezze a fiatalok baloldali mozgal­mát Magyarország modernizálásáért, a demokratikus szocialista társadalom felépítéséért. A szövetség a közös plat­formot elfogadó, önállóan politizáló ifjúsági szervezetek szövetségeként, egyéni tagság nélkül működik. A KISZ KB titkára szólt egy, az országos KISZ-értekezleten kapott mandátum teljesítéséről, pontosabban a KISZ önhibáján kívüli nem teljesíté­séről. E mandátum úgy szólt, hogy a Román Kommunista Ifjúsági Szövet­ség vezetőivel létrejövő találkozón a KISZ fejezze ki tiltakozását a Buka­restben dolgozó magyar diplomata ko­holt vádak alapján történt kiutasítása miatt. A KISZ azonban hiába szorgal­mazta ezt a találkozót, s tett javaslato­kat az időpontra, az elvi egyetértésen túl konkrét választ mind a mai napig nem kapott. A KISZ Központi Bizottságának ta­nácskozását zárt ülés szakította meg, ugyanis a különfélék tárgyalása során egy, a KISZ központi lapjara vonatko­zó kérdés kapcsán szót kert Gubcsi La­jos, a Magyar Ifjúság főszerkesztője. Felszólalásában kifogásolta: Gönci Já­nos, a KISZ KB agitaciós és propagan­daügyekért felelős titkára a sajtó képvi­selőivel folytatott beszélgetésen '—< amelynek témája a* KISZ és az úttörő­szövetség költségvetése volt — olyan információkat adott ki, amelyek a Ma­gyar Ifjúság létével, jövőjével kapcsola­tos, bizonytalanságot Keltő sajtóhír­adások alapjául szolgáltak. Ez a felszó­lalás olyan indulatokat váltott ki, hogy a KISZ KB zárt ülést rendelt el, annak okán is, hogy az ilyen jellegű kérdések megtárgyalasa minden szervezet belső ügye, nem tartozik a nyilvánosságra. Végezetül a tanácskozáson Gyur- csány Ferenc, a KISZ KB újonnan megválasztott titkára javasolta, hogy az ifjúsági szövetség vezető testületé foglaljon állást az Uj Márciusi Front szombaton nyilvánosságra hozott ja­vaslatával kapcsolatban. Az indítvány alapján a KISZ KB figyelemre méltó­nak találja az Új Márciusi Front javas­latát az „átmenet politikájára”, az Or­szágos Nemzeti Bizottság megalakítá­sára. Szükségesnek tartja, hogy a társa­dalom politikai tagolódásával, plurali- zálódásával párhuzamosan kialakulja­nak a különböző politikai erők együtt­működésének intézményéi is. A nyilvá­nosságra hozott javaslat lehetséges al­ternatívát jelent a jogállam keretei kö­zött létrejövő képviseleti demokrácia megteremtésére. A gazdasági rend alkotmányos szabályozása A gazdasági rend alkotmányos szabályozásánál figyelembe kell venni a gazdasági rendszer reformjának eddigi eredményeit és további céljait — ajánlották a jogtudósok, akik közreműködtek az új alkotmányszabályozá­si koncepció tervezetének kidolgozásában. Miként Timoránszky Péter, az Igazságügyi Minisztériumban létrehozott alkotmány-előkészítő bizottság tagja az MTI munkatársának elmondta, a szabályozáskor abból a tételből indokolt kiindulni, hogy a magyar gazdaság piacgazdasággá válik. Tekin­tettel arra, hogy a tulajdonformák folyamatosan fejlődnek, s a magyar gazdaságot egyre inkább a tulajdonformák változatossága jellemzi, az alkotmányos szabályozás egyik fontos kérdése a tulajdonviszonyok új jogi rendezése. Többek között az, hogy milyen legyen a közösségi és az egyéni tulajdon aránya.*A piacgazdaság-céljaival1 összhangban szükséges kimun- j dani: a Magyar Népköztársaságban elismert és egyenrangú tulajdonforma i a közösségi és az egyéni tulajdon. A szocialista piacgazdaság olyan tulajdoni modellre épül — állapították meg a szakértők —, amelyben a gazdaság kulcspozícióival az állam rendel­kezik, de az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége következetesen elkülönül egymástól. Az állam által létrehozott vállalkozások a versenyben nem élveznek többletjogokat a gazdaság többi szereplőivel — például részvénytársasággal, korlátolt felelősségű társasággal — szemben. Alkotmányos tétel — vélekedtek a szakértők —, hogy a tulajdonjog megszerzésének és gyakorlásának feltételeit törvény határozza meg annak érdekében, hogy biztosítsa a tulajdon társadalmi rendeltetését. A közösségi (községi, városi) és az egyéni tulajdon kizárólag közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és kártalanítás ellenében sajátítható ki. A tulaj­donviszonyok rendezése során figyelmet kell fordítani a külföldi tulajdon (tőkebefektetések) védelmére is. Az alkotmányban kell rögzíteni az állami gazdaságpolitika alapvető feladatait és legfontosabb eszközeit — vélekedtek a szakemberek. A gaz­daságpolitikai döntések különösen a gazdaság stabilizációjára, a foglalkoz­tatás minél magasabb szintjének elérésére, a külgazdasági kapcsolatok ki­egyensúlyozására, a természeti környezet védelmére, a közhasznú javak megfelelő hasznosítására, a társadalmi igazságosság érvényesítésére irá­nyulnak. Alkotmányos tétel az is, hogy a társadalmi fejlődés legfontosabb céljait és eszközeit a népgazdasági tervek tartalmazzák. Az állami szervek gazdaságpolitikai hatáskörét, döntési jogosultságát — a tulajdonviszonyok rendezésével összhangban.— az alkotmányterve- ' zetnek az államszervezetre vonatkozó fejezetében indokolt megállapítani. Az állampolgárok gazdasági, szociális jogairól — a szociális biztonsághoz, a munkához való jogról és a sztrájkjogról — az állampolgári jogok között kellene rendelkezni — javasolták a jogászok. A piacgazdaság követelményének megfelelően az alkotmány I. fejezeté­ben deklarálni kellene a vállalkozás és a verseny szabadságát, amely csak törvényben és közérdekből korlátozható. A vállalkozás szabadságát nem csupán az egyes emberek, hanem csoportjaik és szervezeteik számára is szavatolni ke]). Ezzel kifejezésre juthat az az elv, hogy jogi személyeknek is lehetnek alkotmányos alapjogai — rögzítették a tervezetben. A szakemberek egyetértettek abban, hogy az alkotmány ne csak dekla­rálja a tulajdon, a vállalkozás, a tisztességes versenyjogát, hanem szavatol- * ja is ezek érvényesítését. Azt azonban még vitatják, hogy az alaptörvény­ben rögzítsék-e a piacgazdasággal összefüggő szabályokat is. Az alkot­mány szerkesztése során dől el, hogy a tulajdonviszonyokat és a gazdasági rendre vonatkozó normákat az új alkotmány önálló fejezete tartalmazza-e, vagy pedig az állampolgári jogok címszó alatt rögzítsék. Az alkotmánykoncepció tervezetét tovább gazdagítják szakmai, majd társadalmi vitákban. A közvilágítás zavarja a tévét? (Folytatás az 1. oldalról) szültségű hálózatokon, ami nem jelent különösebb problémát, mivel előfor­dult már, hogy — igaz, ítéletidőben — ez a szám 250 volt. Az üzemigazga­tóság területén körülbelül 137 ezer fo­gyasztásmérő regisztrálja a villamos energia felhasználását, melyekből évente mintegy 5700-at kell lecserélni újrahitelesítés «céljából. Éhben a nyu­godt időszakban 30-at, 40-et cserélnek naponta. Az utóbbi időben sok gondot okoznak viszont a nemrégen felszerelt, új és korszerű közvilágítási lámpates­tek. Környezetükben zavaiják a televí­zióadások vételét, s emiatt sok a la­kossági panasz. Balotaszálláson előfor­dult, hogy egyesek — szilveszter éjsza­káján — leverték a lakásuk közelében lévő lámpát, hogy zavartalanul nézhes­sék a kabarét. A jelenséggel Meleg László, a Dé- mász kecskeméti kirendeltségének ve­zetne is találkozott. Mint elmondta, új, Szultán utcai telephelyükön felsze­relés előtt egy televízió mellett próbál­ják ki a lámpatesteket. Ez nehézkessé teszi a munkát. A' kirendeltség terüle­tén egyébként napi 15-20 a meghibáso­dások száma, s a körülbelül hetvenezer fogyasztásmérőből ezen a télen mint­egy másfél ezer cseréjét tervezik. B. F. I.

Next

/
Thumbnails
Contents