Petőfi Népe, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-16 / 13. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIV. évf. 13. szám Anti 4,30 Ft 1989. január 16., hétfő TÁMOGATÓ LEVÉL GRÓSZ KÁROLYNAK Munkásőregység-gyűlések B A kiskunfélegyházi egységgyűlés résztvevői. (Walter Péter felvétele) A hét végén Bács-Kiskunban a kecskeméti, a-bajai és a kiskunfélegyházi munkásőregység tartott évzáró és évnyitó gyűlést. Az alábbiakban ezekről számolunk be. Szombaton délelőtt a Bem laktanyában tartotta értekezletét a kiskunfélegyházi Már- tonffy Ernő munkásőregység. A gyűlésen részt vett Tengeri * Pál, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Hegedűs József egységparancsnok értékelte az 1988-as év teljesítményét, s beszéld az idén előttük álló feladatokról. Cseri József megyei parancsnokhelyettes felszólalásában kiegyensúlyozottnak és eredményesnek minősítette a félegyházi munkásőrök tavalyi tevékenységét. Ernyes László a félegyházi pártbizottság nevében ismerte el az egység teljesítményét. A gyűlés kitüntetések átadásával zárult: a szocialista versenymozgalom eredményeit ismertették, és átadták azoknak a munkásőrfeleségeknek az országos parancsnok köszönőlevelét, akiknek a férjeik több évtizede tagjai a testületnek. Baján a Bokányi Dezső munkásőregység- tartotta hasonló gyűlését a fegyveres erők klubjában. A rendezvényen a városi pártbizottságot Várnagy István első titkár, a megyei pártbizottságot dr. Gál Gyula titkár képviselte. Előadói beszédet Matus György egység- parancsnok mondott, majd kezdeményezte, hogy az egységgyűlés levélben biztosítsa Grósz Károlyt a májusi pártér- tekezlet határozatai melletti kiállásról s a kormányprogram támogatásáról. Fegyveres erőknél szokatlan módon szavaztak az indítványról, amit végül egyhangúlag elfogadtak. Felszólalásában dr. Gál Gyula megköszönte a munkásőrök politikai és gazdasági helytállását, s ugyanezt tette a megyei törzs- parancsnokság nevében Szűcs Ferenc is, aki kitüntetéseket és pénzjutalmakat adott át a munkában élenjáró munkásőröknek. A kecskeméti Szalvay Mihály munkásőregység Tisza- kécskén tartotta évnyitó-évzáró rendezvényét. A gyűlésen részt vett Csikász Jánosné, a Központi Bizottság tagja. Előadásában Újvári Ferenc egységparancsnok kiemelte a kecskeméti munkásőröknek a tavalyi országos parancsnoki szemlén mutatott helytállását, s a testületen belül politizáló, kollektív szellem kialakítását szorgalmazta. Elmondta, hogy a munkásőrök készek ä vitára és a politikai megújulásra, s bár az áremelések őket is érintik, válaszuk nem a sztrájk, hanem a jobb munka. A megyei parancsnokság elismerő szavait Vízin Miklós parancsnok toL mácsolta, akitől a jutalmazott munkásőrök átvehették kitüntetésüket. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ A KÖZVILÁGÍTÁS ZAVARJA A TÉVÉT? Nyugodt üzemmenet az áramszolgáltatásban Az áramszolgáltató vállalatok szerelői a téli időszakban — ha nincs üzemzavar 7— főként a fogyasztásmérők cseréjével s a hálózatok, elsősorban a közvilágítás tervszerű karbantartásával foglalkoznak. A megye déli és északi részéről egyaránt olyan információkat kaptunk, hogy üzemvitel szempontjából ez a téli szezon az átlagosnál nyugodtabb időszak, mivel nincs számottevő hó és zúzmara, s nincsenek nagy szélviharok. Nemes Károly, a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat bajai üzem- igazgatóságának vezetője elmondta, hogy területükön ezen a télen naponta húsz-húszonkét hibát észlelnek a kisfe- (Folytatás a 2. oldalon) GORBACSOV: Ne a hivatalnok diktáljon a szántóvetőnek .. í Az SZKP KB ülése Nem lehet büntetlenül erőszakot tenni a természeten, és nem lehet büntetlenül elszakítani a parasztot a földtől. Az sem vezet semmi jóra, ha íróasztal mellett ülő hivatalnok diktálja a szántóvetőnek, hogyan szánt- son-vessen. Ezek voltak a vezéreszméi annak az előadói beszédnek, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára mondott él az SZKP Központi Bizottságában pénteken megtartott tanácskozáson, ahol a párt vezetői az agrárágazat szakembereivel tanácskoztak az élelmiszerprogram megvalósításáról és a falusi gazdasági viszonyok átalakításáról. Súlyos hiba volt, — mutatott rá Gorbacsov — az állami gazdaságpolitika sarkköveként kezelni azt a tételt, hogy a mező- gazdaságból mindent ki kell szipolyozni, és át kell ömleszte- ni az ott megteremtett értékeket az iparba. Hangsúlyozta: volt történelmi időszak, amikor ennek a felfogásnak megvolt az értelme és létjogosultsága, de az az időszak rég elmúlt, a mező- gazdaság-ellenesség viszont viselkedési norma maradt az állami gazdaságirányításban. Ennek következménye lett a talaj- javítás krónikus elhanyagolása, rengeteg értékes termőföld lefoglalása, tönkretétele az ipar által. A szónok hangsúlyozta, hogy haladéktalanul szakítani kell ezzel a faluellenes felfogással, és helyre kell állítani a gazdasági ágak egyensúlyát. Ezután a földművelő emberről szólt, akit fásulttá és közönyössé tettek. Gorbacsov kifejtette: a mezőgazdasági dolgozó akár szíwel-lélekkel, akár tes- sék-lássék dolgozott, nagyjából ugyanazt a munkabért kaptass a számára áttekinthetetlenüh nagyra nőtt gazdaságban azt se tudta lemérni, mi virul ott az ő keze munkájától. Mivel a munkabér alacsony volt, olykor kiegészítette a közösből lopva hazahordott holmival. E kor következményeinek áz ellenszere elsősorban a mező- (Folytatás a 2. oldalon), AZ INFLÁCIÓ A KORÁBBI HIBÁK, A VALÓDI REFORM HIÁNYÁNAK KÖ VETKEZMÉNYE A Minisztertanács állásfoglalása A január 9-én életbe lépett áremelések nyomán a Minisztertanács é& annak elnöke címére számos tiltakozást, felháborodást megfogalmazó felhívást és nyilatkozatot juttattak el. A tiltakozások egy része az áremelések mértékét és körét elfogadhatatlannak minősíti, azok szélesebb körű kompenzálását, a bérek emelését követeli. A kormány tudatában van annak, hogy súlyos szociális következményekkel járó döntést hozott. A kialakult helyzetben más választása nem volt, mert a jelen súlyos társadalmi, gazdasági gondjaihoz vezető másfél évtizedes politikai és gazdaság- politikai gyakorlat nem folytatható. A vezetés hosszú ideig a politikai stabilitás alapjának az életI színvonal emelését, a gazdálkodó szerveknek a piaci hatásoktól történő túlzott védelmét tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek alapot teremthettek volna a gazdaság megújításához. A magyar gazdaság nemzetközi Összehasonlításban drágán termel, alacsony a termelékenység, a termelési szerkezet merev, világpiaci alkalmazkodásra csak részlegesen képes, a munka szervezettsége és a vezetés színvonala egyenetlen. Ez az egyik fő oka annak, hogy évek óta növekvő mértékű inflációval kell együttélnünk. A kormány megérti, hogy a szakszervezetek fellépnek a dolgozók bér- és szociális helyzetének védelme érdekében, ugyanakkor határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy a Minisztertanács az egész társadalomért, annak jövője alakulásáért visel felelősséget. A dolgozók érdekeinek védelme áll a kormány stratégiai gondolkodásának homlokterében is, de nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőzzük súlyos gondjainkat, elmulasztjuk az elkerülhetetlen intézkedéseket. A kormány az egész nemzet érdekeit azzal szolgálja, ha kialakítja az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés szilárd feltételeit. Erre van következetességet igénylő programja, ami a reformpolitika kereteibe illeszkedik. Az infláció, a szociális biztonság gyengülése nem a reform terméke, hanem a korábbi gazdaságpolitika hibáinak és a valódi reform hiányának következménye. A kormány az áremelések elodázásával a növekvő egyensúlyhiányt nem vállalhatja, mert az a társadalmi és életviszonyok hosszú ideig tartó, általános romlását idézné elő, és erősödne a dinamikusan fejlődő társadalmaktól való leszakadás mértéke. A gazdaság helyzetéről és a szükségesnek tartott lépésekről a kormány több alkalommal részletesen számot adott az ország közvéleményének. A követni kívánt gazdaságpolitikai irányvonalhoz az Országgyűlés jóváhagyását kérte, s ennek birtokában kezdte meg a terv végrehajtását. A január 9-én életbe lépett és a meghirdetett további központi árintézkedéseket, valamint a szabadpiaci áralakulást figyelembe véve a terv 1989-re 12-15 százalékos áremelkedéssel számol. A SZOT vezetőivel 1988 novemberében folytatott konzultáción — a szociálpolitikai kompenzációra vonatkozóan — az infláció 12 százalékos mértekét alapul véve jött létre megállapodás. A tárgyalások azt is tartalmazták: ha az árnövekedés mértéke az év végéig ezt jelentősen — mintegy 2 százalékkal — meghaladná, akkor ismételten megbeszélést kell tartani a kompenzációról. A januárban bevezetett áremelések alapján még nem lehet körvonalazni az árszint éves emelkedését, a béremelkedés mértéke pedig ennél is bizonytalanabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az idén minden korábbinál tágabb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesítményük és munkaerő-gazdálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét és keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultáció alapkérdése a reálbér, illetve az annak alakulását befolyásoló két fő tényező, az árak és a bérek változásának éves mértéke ma tehát felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány elfogadja az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívására vonatkozó javaslatot. A Minisztertanács ezúton is megerősíti: amennyiben a fogyasztói árak növekedése a kompenzációnál alapul vett, éves szinten 12 százalékos mértéket ténylegesen 2 százalékkal meghaladja, kész a SZOT-tal új tárgyalásokat folytatni a szükséges intézkedésekről. A kormány megítélése szerint erre — a helyzet pontosabb ismeretében -if> legkorábban májusban—júniusban kerülhet sor. A kormány gyorsítja a piacgazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform kidolgozását. Olyan szociálpolitikai fordulatot kezdeményez, amikor a szociális támogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. A növekvő mértékű áremelések a jövőben kizárólag a gazdaság teljesítményének emelésével kerülhetők el, csak valós jövedelmek bővítésével mozdulhatunk ki a holtpontról. Gazdasági fellendülés csak eredményes szerkezetátalakítás és egyensúlyjavítás mellett hoz létre elosztható javakat. Ezzel összliangban a kormány egyetért a Magyar Gazdasági Kamara ügyvezetőségének állás- foglalásával, amely szerint az életszínvonal-emelés feltétele elsősorban a nemzeti jövedelem, a termelés, a piaci értékesítés hatékony növelése. Ezért ellenzi és minden eszközzel korlátozza a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot keltenek. A stabilizációs program végrehajtása közös érdekünk és közös feladatunk. A kormány épít a szervezett dolgozók megfontolt magatartására, és egyetért a SZOT Elnöksége állásfoglalása azon megállapításával, hogy a testület felelőssége tudatában sem most, sem a jövőben nem követel a kormánytól olyan intézkedést, amely fékezné a kibontakozást és veszélyeztetné az ország politikai stabilitását. A kormány azon. munkálkodik, hogy következetesen, céltudatosan előrehaladva megteremtse a kibontakozás alapjait. Ehhez kéri a dolgozó emberek, minden magyar állampolgár cselekvő támogatását. (MTI) PÁRT AKTÍV A BUDAPESTEN „Nem engedünk az ide-oda rángatásnak” Németh Miklós kormányfő felszólalása A fővárosi és a kerületi pártbizottságok képviselőinek, társadalmi és tömegszervezetek aktivistáinak részvételével szombaton pártaktivát tartottak Budapesten. Az értekezlet munkájában részt vett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. A tanácskozáson Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első titkára tartott vitaindítót. „Robbanásközeli volt az elmúlt hét” mondotta, mert az áremelkedések miatt feszült lett a hangulat. Kijelentette: nem tartható fenn tartósan az az állapot, hogy az intézkedések a pestieket erőteljesebben sújtják, mint az ország egészét. A pártbizottság nem azonosul a sztrájkokkal, de az általános béremeléssel sem. Az előadást követő vitában ötvenen szólaltak föl. A munkások képviselői fölvetették: az üzemekben egyre nehezebben viselik el, hogy fontos kérdésekben eltérő nyilatkozatok látnak napvilágot felelős vezetők szájából. Mind több helyen hallani, hogy a párt elvesztette reagálóképességét az események sodrásában. A vitából is kitűnt: romlott a párttagság hangulata az utóbbi időben. A felszólalók hangoztatták, hogy a kialakult helyzet előidézőit felelősségre kell vonni, végére kell járni a bárt erkölcsi megtisztulásának. Az aktíva végén nyílt levélben fordultak a fővárosi kommunistákhoz, hogy a pártszervezetek tartsanak helyi nyilvános tanácskozásokat. A pártaktíván felszólalt Németh Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanácselnöke.. — Ez a kormány — mondotta — kezelni kénytelen egy terhes örökséget, amit nem ő hozott létre, de az ország, a nép jövője iránt érzett felelősségérzetből kiindulva fel kellett - vállalnia. A mai válságos helyzetet egy jó másfel évtizede követett hibás politikai és gazdaságpolitikai kurzus eredményeként örököltük. És bár sorsunk ennek a terhes örökségnek a felszámolása, nem hallgattuk el: ez nem fog. menni konfliktusok, áldozatok ,vállalása nélkül. Fordulatot hirdettünk, ez azonban — fejtette ki a kormányfő — nem ugyanazt jelenti a kormányzat és a lakosság számára. A kormány számára a fordulat mindenekelőtt szakítást jelent a múlt hibás gyakorlatával, valamint azt, hogy ennek a következményeit felszámolja—ehhez azonban nem elegendőek a szavak. A 88-as év eredményei a legkényesebb területeken — a tőkés áruforgalom egyenlege, a fizetési mérleg romlásának és a költségvetési hiány mértékének fékeződése — már erről tanúskodnak. A dolgozó ember számára azonban a fordulat nem ezt jelenti, hanem javulást életszínvonalában, lakás- helyzetében, szociális biztonságában — ennek azonban még nincsenek meg az alapjai, valójában ezért elégedetlenek az emberek. Á szakszervezetek most kritizálják a kormányt, bérköveteléseket fogalmaznak meg, a kőrmány azonban leszögezi: a már régóta esedékes határozott szerkezetátalakítást a dolgozók érdekvédelmére hivatkozva maguk a szakszervezetek is nagyban hátráltatták. . — A dolgozóktól nem várható el — szögezte le a miniszterelnök —, hogy napi megélhetési gondjaikat a múlt értékelése alapján egyszerűen tudomásul vegyék. A múltat nem ők formálták. Amit nekünk most vállalni kell, az kényszer, örökölt sors, amiben osztoznunk kell. Helyzetünk ahhoz hasonlítható, hogy valaki saját fedezet nélkül, hitelből építette fel családi házát, s most azért kell egyre keményebben dolgoznia, hogy el ne árverezzék a feje fölül. Nem él jobban, de megőrzi . a házát, és megteremti az alapot, hogy később még a bútorait is kicserélhesse benne. A reformtörekvések két évtizedes történetében csak a legközelebbi múltban jutottunk el oda, hogy a gazdaság mellé fölzárkózott és együtt halad a politikai reform, de máris olyan veszély fenyeget, hogy kettészakad a reformfolyamat. Az alternatív szervezetek- részéről politikai nyomás nehezedik a kormányra, az intézményrendszer átalakításának meggyorsítása érdekében. A szakszervezeti és egyéb követelések viszont a gazdasági reform továbblépését akadályozhatják. A kormányzat egyik szélsőségnek sem engedhet. Szavakban mindenki egyetértéséről biztosította és biztosítja a kormányzatot, de mihelyt konkrét lépésre került sor, abban a pillanatban elégedetlen is. Ez lehetetlen helyzet. A kormányzat a rendelkezésére álló minden hatalmi eszközzel a stabilitás biztosítására törekszik, nem enged az ide-oda rángatásnak. Elszánta magát a régóta esedékes reformok végrehajtására. Felelősen vállalja az ezzel együttjáró feszültségeket, mert enélkül nincs elmozdulás. A kormány maga kívánja az előrehaladás ütemét és irányát meghatározni. — A kormány mondotta Németh Miklós kész az együttműködésre az alternatív szervezetekkel és a szakszervezeti mozgalommal. Az Új Márciusi Front nyilvánosságra hozott dokumentuma számos, tanulmányozásra és javaslatra érdemes elgondolást vet föl. A szakszervezeti vezetőknek is meg kell érteniük: a kormány nem fogja visszavonni az áremelésre hozott döntését, mert egyrészt nÚKS hátrálásra lehetősége, másrészt határozott meggyőződése, hogy a támogatásleépítés programjának végrehajtása nélkül ebben az országban sem stabilizáció, sem kibontakozás nem alapozható meg, — A társadalmat most sokkhatás érte. Az évtizedek óta elodázott feladatot azonban valakinek vállalnia kell. A kormány nem hátrálhat meg, csak előre mehet. Ebben egyre jobban számíthat az Országgyűlés munkájára, támogatására: konstruktív kritikájú, nélkülözhetetlen segítség- a kormányzat részére. Innen hívom föl viszont az alternatív szervezeteket és a szakszervezeteket is: az ország sorsának jobbra fordításáért felelősen működjünk együtt, alkossunk uniót a társadalom megújításáért, s kerüljük el az anarchiát. A kormány meghirdette a párbeszéd, a nemzeti összefogás politikáját. De a párbeszédhez nyugodt légkör kell, elintézni régóta húzódó problémákat csak kölcsönös tisztelettel, toleranciával lehet. Az összeomlást csak nehéz, fáradságos úton haladva tudjuk elkerülni.
