Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

f \ J A HÉT KÉT KÉRDÉSE 1. Milyen konkrét eredményt hozott Várkonyi Péter kínai látogatása? Az egyre szélesedő együttműködést, a kapcsolatok magasabb szintre emelkedését a magyar külügyminiszter látogatásának puszta ténye is jelzi. Ezt a kedvező fejlődést az utóbbi időben az tette lehetővé, hogy a két ország — a nagy földrajzi távolság és az ugyancsak eltérő adottságok cllpnére — hasonlóképpen törekszik a beindított reform elmélyítésére, gazdaságának továbbfejlesztésére. Mindez jó feltételeket teremtett a két­oldalú kapcsolatok erősítésére, sőt, elengedhetetlenné tette bizonyos tapasztalatok cseréjét. Nem titok, hogy Kínában a magyarországi re­formtörekvéseket egyfajta modellnek tekintik. Talán ennek (is) tudható be, hogy az utóbbi időben annyira megszaporodtak a cserék — a gazda­ságiba tudományos, a technológiai, a kulturális élet terén éppúgy, mint politikai tekintetben. Az együttműködés további biztosítása szempontjából sokatigérőek a látogatás konkrét eredményei. Sanghájban új magyar főkonzulátus nyílt; egyezményt Írtak alá a vízumkényszer kölcsönös megszüntetéséről és megállapodást a két külügyminisztérium közötti együttműködésről. A bilaterális kapcsolatok általános tapasztalatai szerint az ilyen lépések nyomán általában élénkülnek a kapcsolatok, lévén hogy könnyebbé válik a kapcsolattartás. Csien Csi-csen és Várkonyi Péter, értékelve az elért eredményeket, arra is kitért, hogy a nemzetközi helyzet alakulása, a regionális válságok megoldásának megnövekedett esélye is a párbeszédnek kedvez. A ma­gyar külügyminisztert Li Peng miniszterelnök és helyettese is fogadta, s a kínai sajtó nagy teret szentelt a baráti látogatásnak, amely mellesleg több más délkelet-ázsiai országban tett körút része — kétségkívül legfon­tosabb állomása volt. • 2 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 10. 2. Milyen visszhangja van Mihail Gorbacsov New York-i bejelentésének? A szovjet vezető váratlan hazautazása, az örményországi katasztrófa nyomán világszerte kialakult együttérzés természetesen nem csökkentette azt a figyelmet, amit a szovjet egyoldalú leszerelési készség kinyilvánítása keltett. Annál is inkább így van ez, mert hetek-hónapok óta folytak a —mellesleg Magyarországot is érintő — találgatások egy esetleges szov­jet csajiatcsökkentési bejelentésről. Nem volt mostanában Budapestnek olyan Nyugatról érkezett politikus vendége, aki ne próbált volna puhato­lózni a magyar vendéglátóknál: vajon lehet-e a Magyarországon állomá­sozz szovjet csapatok kivonására számítani? Ezúttal a legtöbb nyugati fővárosban mellőzték a szokásos formulát, miszerint „még tanulmányozzák a javaslatot”, s már az első nyilatkoza­tok tartalmaztak érdemi értékelést. Igaz, Gorbacsov bejelentése igen konkrét: a következő két évben a szovjet fegyveres erők létszámát 500 ezer fővel csökkentik, s az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyaror­szágról 6 harckocsihadosztályt vonnak ki, az itt állomásozók létszámát 50 ezer fővel, fegyverzetüket 5000 harckocsival csökkentik — hogy csak az adatokat idézzük. A nyugati politikusok a szovjet kezdeményezés politikai jelentőségét, várható nemzetközi lélektani hatását emelték ki. Nem kevés volt persze a pozitív nyilatkozatokban a „de” kezdetű mellék- mondat. S hogy e tekintetben élen jár a NATO, azon nincs mit csodál­kozni. Az Atlanti Tanács brüsszeli nyilatkozata egyszerűen kevesli a csökkentés mértékét, sőt még bizonyos fokú „csalódásának” is hangot ad, mondván, hogy többre számítottak. Más kétkedők a „történelmi lépés” minősítés mellé sietve odateszik: amennyiben megvalósul. Gorbacsov javaslata, amelyet a nemzetközi sajtó egyszerűen csak „karácsonyi ajándéknak” nevez, sok munkát ad tehát az év utolsó hetei­ben a szakértőknek, akik lázas elemzéseket készítenek az egyoldalú leszerelési lépés várható hatásáról. Bizonyosra vehető, hogy a következő napokban-hetekben nem szűnik a visszhangok, válaszok áradata. Szászi Júlia Ellenzéki tüntetés Prágában A csehszlovák kormány szóvivője az MTI prágai tudósítójának kérdésére vá­laszolva pénteki sajtókonferenciáján megerősítette: a prágai hatóságok enge­délyezték csehszlovák ellenzéki csopor­toknak, hogy az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozatának évfordulóján, de­cember 10-én tüntetést rendezhessenek a csehszlovák fővárosban, a harmadik kerületi Zizkov téren. Az MTI tudósítójának más források­ból származó értesülései szerint az ellen­zék képviselői a prágai hatóságoktól eredetileg azt kérték, hogy december 10- én a Vencel téren tarthassanak összejö­vetelt, de kérésüket arra hivatkozva, hogy a belvárosban műemlékvédelmi okokból csak a nemzeti front tömeg­szervezetei tarthatnak gyűléseket, el­utasították, és a, városközponttól távo­labbi helyet javasoltak. Prágában emlé­keztetnek rá: első ízben kaptak ellenzéki csoportok engedélyt arra, hogy legáli­san tüntetést tartsanak, és a lépést össze­függésbe hozzák Francois Mitterrand francia elnök mostani látogatásával. Izraeli kommandótámadás Libanonban Péntekre virradóra az izraeli hadse­regjelentős létszámú különítményei tá­madást indítottak libanoni területek el­len, Bejrúttól alig 20 kilométerre délre. Az izraeli kommandók és a velük szem- beszálló palesztin, libanoni és a térség­ben állomásozó Szíriái egységek között heves harcok robbantak ki. A harcok péntekre virradóra, helyi idő szerint 3 órakor kezdődtek, akkor, amikor Oámur és Naaba térségében a tenger felől harci helikoptereken ledob­ták a különítményt. A küzdelmet azon­nal felvették a körzetet ellenőrző, Valid Dzsumblatt vezette libanoni Haladó Szocialista Párt (HSZP) alakulatai, va­lamint a palesztin gerillák. Heves lövöl­dözés után ez utóbbiaknak sikerült kö­rülzárniuk a kommandót, amelynek egyik részét a helikopterek kimenekí­tették. Rajnaiban az izraeli légierő va­dászbombázói támadások sorát intéz­ték a térség ellen, majd helikopterek jelentek meg, amelyek rakétákkal lőt­ték a harcok körzetét. A nagyszabású izraeli kommandóákció Libanon terü­lete ellen mintegy nyolc-kilenc órás küzdelem után zárult le. Egybehangzó közlések szerint helikoptereken kivon­ták Damur térségéből a harcoló izraeli csapatokat. Az utóbbi hat év legnagyobb szabá­sú, összehangolt tengeri, légi és száraz­földi támadása nem egészen az izraeli hadvezetés elképzelései szerint alakult: a megszállt területek palesztin lázadása első évfordulójára időzített akció heves ellenállásba ütközött a Suf-hegység lá­bainál. A súlyos harcok valódi mérlegét egyelőre még lehetetlen megvonni. A különböző források egymásnak el­lentmondanak az elfogott izraeli káto- nák sorsát illetően. A libanoni biz­tonsági szolgálat szerint a palesztin- drúz erők négy izraeli katonát foglyul ejtettek. Ahmad Dzsibril szervezete ugyanakkor azt közölte, hogy az elfo- gottak száma 18, közöttük 10 sebesült, s a sziriai katonaságnak adták át őket. A jeruzsálemi katonai szóvivő libanoni forrásokra hivatkozva azt mondta, hogy négy elfogott katonájukat „igen kockázatos, veszélyes helikopter-akci­óval kiszabadították. A szóvivő szerint a támadás során életét vesztette egy izraeli alezredes, három katona pedig megsérült. Az izraeli adatok szerint a másik oldalon legalább 30 halott van: 22 palesztin és 8 drúz. A heves harcok pánikot és nagy közlekedési dugót okoztak az alig öt kilométerrel távor labb lévő bejrúti nemzetközi repülőtér­nél. Számos járat felszállását elhalasz­tották. C A NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓ TISZTELETÉRE Ünnepi állománygyűlés a ROVKI-ban A Magyar Néphadsereg Repü­lőorvosi Vizsgáló és Kutató Inté­zet tegnap ünnepelte fennállásá­nak 40. évfordulóját. Ebből az al­kalomból az intézet parancsnoksá­ga párt- és szakszervezeti bizottsá­ga ünnepi állománygyűlést rende­zett, ahol megjelent Schmidt István vezérőrnagy, a Magyar Néphadse­reg repülőfőnöke, dr. Hideg János orvos vezérőrnagy, a Magyar Nép­hadsereg egészségügyi szolgálatá­nak főnöke, dr. Bodóczky László az MSZMP városi bizottságának első titkára, Farkas Bertalan mér­nök ezredes, a Magyar Népköztár­saság űrhajósa, Valerij Kubaszov a Szovjetunió hőse, űrhajós, vala­mint a tábornoki kar és az egész­ségügyi szolgálat, az Interkozmosz Tanács, az orvostudományi egye­temek képviselői. Dr. Lehóczki László orvos őr­nagy köszöntője után rövid kultúr­műsor következett, majd dr. Ré­mes Péter orvos ezredes az intézet parancsnoka mondott ünnepi be­szédet, amelyben vázolta az intézet 40 éves fejlődését, az itt végzett kutató- és napi orvosi munkát. Szólt az Interkozmosz-program- ban megvalósított űrorvosi ered­plakettet nyújtott át dr. Remes Pé­ter orvos ezredesnek és dr. Csengé­it Attila orvos alezredesnek. A Magyar Tudományos Akadé­mia Interkozmosz Tanácsa nevé­ben Bajor Attila, a szovjet űrhajó­sok nevében pedig Valerij Kuba­szov köszöntötte az intézet dolgo­zóit. G. G. ményekről, s azokról a magyar or­vosi műszerekről, amelyek kiállták a világűr próbáját is. Az ünnepi parancs felolvasása után elismerések átadása követke­zett, majd Schmidt István vezérőr­nagy adta át a honvédelmi minisz­ter, a repülőcsapatok személyi ál­lományának üdvözletét. Kiváló munkájuk elismeréseként ezüst­0 Az állománygyűlés elnöksége. Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Halálra ítélték a lenti gyermekgyilkost Az Országgyűlés külügyi bizottsága pénte­ken üdvözölte Mihail Gorbacsov New York­ban tett bejelentését az egyoldalú szovjet haderőcsökkentésről. Megelégedéssel vette tudopiásul, hogy a tervezett haderőcsökken­tés Magyarország területét is érinti. Az előzetes terv szerint a Külügyminiszté­riumjövő évi költségvetését, valamint az Or­szággyűlés ügyrendjének módosítását tár­gyalta volna meg a testület. Az ügyrendi tervezet azonban — mint kiderült — még nics megvitatásra alkalmas állapotban, így ezzel nem foglalkozott a külügyi bizottság. A külügyi költségvetési irányzat, valamint az ahhoz fűzött miniszterhelyettesi kiegészítés fölötti vita pedig általánosabb szinfre emel­kedett. Számos képviselő ugyanis az egész jövő évi költségvetési kérdéskörhöz fűzött megjegyzéseket az ülésen. Szűrös Mátyás beszámolt arról: a külügyi bizottság legutóbbi ülése óta számos levél érkezett az Országgyűlés elnökéhez az erdé­lyi magyarok ügyében. E levelek írói között több önkéntesen alakult és alternatív szerve­zet van, így például a Magyar Demokrata Fórum. E szervezetek felajánlották szak­értőik közreműködését a kérdéssel foglalko­zó országgyűlési fórumok munkájában. A kezdeményezést a külügyi bizottság ülésén méltánylandónak minősítették és hangsú­lyozták: a magyar törvényhozás fontos fel­adata, hogy jó nemzetiségi törvé.nyt alkos­son. (MTI) A Kaposvári Katonai Bíróság pénte­ken ítéletet hirdetett az 1988. május 5-én Lenti határában történt kislány­gyilkosság ügyében. A vádlottat, Kar­dos Aladár 21 éves honvédet, aljas in­dokból, különös kegyetlenséggel elkö­vetett emberölésben találták bűnösnek és halálra ítélték. Az ítélet indoklásában dr. Biszák Já­nos őrnagy, tanácsvezető bíró elmond­ta, hogy a bűncselekmény napján a sor­katonaként Lentiben szolgáló vádlott eltávozáson Volt: Szülei'tormaföldi la­kásáról az esti órákban motorkerék­párral távozott, s Lenti és Máhomfa között 20 óra 30 perc körül találkozott Kaszás Anita 11 éves máhomfai tanu­lóval. A gyalogosan hazafelé tartó kis­lányt Kardos megszólította, beszélge­tésük során megtudta életkorát is, de ez sem térítette el attól, hogy szexuális szándékkal közeledjék hozzá. A közút­ról erőszakkal egy közeli erdőbe von­szolta, s miután az áldozat továbbra is ellenállt és sikoltozott, fojtogatni kezd­te. Az eszméletét ivesztett — de az or­vosszakértői vélemény szerint még élő- — kislányt megtaposta, s ezzel nem­csak öt bordáját törte el, de súlyos bel­ső roncsolódásokat is okozott. Kardos eltávozott a helyszínről, majd rövidesen apja személygépkocsi­jával tért vissza.N A holttestet Dobri község határában a Kerka-patakba dobta, előtte azonban kivette a kislány fülbevalóit, s ezzel a kifosztás bűntettét is elkövette. A káros személyiségszerkezetű, pszi­chopata — ám az elmeorvosi szakvéle­mény szerint cselekedeteinek mérlege­lésére képes ^ vádlott' es^tébén:ákáto- nafljíróség a búncselekmény ismjétlő- désenek veszélyét is megállapította, s nem talált agresszív magatartásának gyökeres megváltozására utaló jeleket. Kardos Aladár a tárgyalás során nem tett feltáró vallomást, csupán a bizo­nyítékok hatására ismerte el cselekmé­nyeit. Bűntudatot, megbánást, sajnála­tot sem tanúsított. Mindezt és még számos súlyosbító körülményt mérlegelve hozta meg a ka­tonai bíróság a halálos ítéletet, amelyet- az ügyész tudomásul vett, a .vádlott és védője pedig fellebbezést jelentett be. (MTI) „MAJD JÖN A PERESZTROJKA...” Még mindig: újságíróper Tegnap kora este már a jegyzőkönyv 111. oldalát is megnyitották: az újság­íróper, amelyet személyiségi jogainak megsértésére hivatkozva idősebb és if­jabb Szűrszabó László indított a Petőfi Népe munkatársa, Benke Márta ellen a június 8-án megjelent Érdemtelen ér­demjegyek miatt, még mindig népi feje­ződött be, a tanúk még mindig monda­nak újat. Fokozatosan összeáll tehát a kép: mi és hogyan történt, ki és mit mondott? A tegnapra idézett tanúk kivétel nél­kül arról számoltak be: szerintük a kécs- kei gimnáziumban kivételeztek ifjabb Szűrszabóval, éspedig azért, mert édes­anyja (akkor még) a városi pártbizott­ság titkára (volt). Erre vezették vissza, hogy Laci kapott fölkészülési szabadsá­got (az is tegnap derült ki, hogy ponto­san mennyit: egy hetet és három napot — a naplóból ugyanis ez nem deríthető ki konkrétan), ami — mint elmondták — mindannyiuknak jól jött volna, de még a lehetőségéről sem volt fogalmuk. Zúgolódtak is, olyannyira, hogy az egyik filozófiaórán — a ki mit engedhet meg magának témakört megvitatva'—, konkrétan ifjabb Szűrszabó „szabadsá­gát” is szóba hozták. Egybehangzó ta­núvallomások szerint a válasz röviden ennyi volt: „én megtehetem”. (A másod­rendű felperes szerint ő ezután hozzátet­te: „ti is megtehetitek, ha utánajártok” —ámde erre különös módon senki sem emlékezett.) Jegyzőkönyvbe került azaz óra is, ahol Laci igen dühös lett, mert dolgozatát csak kettesre értékelte Gyap­jas tanár úr; mire a diák, akinek az apja a Zöldért kécskei telepvezetője, állítólag így fakadt volna ki: „ ... meg tanár úr, a jövő heti káposztád ott fog elrohadni!” A tanúk szerint köztudomású volt egyébként Gyapjasék és Szűrszabóék jó viszonya, és—ahogyan a diákok látták —emiatt Gyapjas és felesége (mindket­ten Laci tanárai) el-elnéztek ezt-azt if­jabb Szűrszabónak. Fontos kérdés: vajon az év végén meg­adott érdemjegyek valóban, érdemtele­nek voltak-e—-‘a gimnáziumi tanár fog­lalkozású népi ülnök számításai szerint 17 osztályzat lett fölkerékítve. Zoboki Zsolt és Kass Ferenc—mondották a ta­núk—megérdemelték a jelest, Szűrsza­bó Laci azonban nem: a képessége meg­volt ugyan hozzá, ám az akarat, a szán­dék és a teljesítmény hibádzottS- leg­alábbis a diáktársak szemével nézve. Mint kiderült, a biológiai faktosok kö­zül azok számára, akik a tárgyból fölvé- teliztek, afféle nem kötelező, de mégis­csak elvárt feladat volt az OKTV-n való indulás, ezt egyedül Laci nem vállalta. A diákok őszintén elmondták: szá­mukra szinte már akkor nyilvánvaló volt, hogy ki—vagy kik—szólhattak a magyarjegyek ügyében Miskó István tanácselnöknek, amikor az esetről be­számoló tanárnő még egyetlen nevet sem említett. „A tanárnőnek ezt nem lett volna szabad elmondania” — fa­kadt ki—a tanúk szerint „fenyegetően” — Laci, amiből osztálytársai két követ­keztetést szűrtek le: 1. valóban az ő szü­lei jártak az elnöknél, 2. s erről maga Laci tudott is. Még tovább erősítette e meggyőződésüket Gyapjas igazgatóhe­lyettes magyarázkodása, melynek so­rán Tajti Erzsébet magyartanámőt „an- tipedagógusnak” nevezte, amiért el­mondta a diákoknak a „nem rájuk tar­tozó” történetet: találgatták, hogyan is működik az értesítő vonal. „Laci fölhív­ta édesanyját, ő felhívta az elnököt, az pedig az igazgatóhelyettest” — alakult ki a véleményük: „hű, micsoda láncolat ez!” Zúgolódott az osztály, amikor is­kolaév végén Laci sporttevékenysége és „közösségi munkája” alapján elisme­résben részesült, még a tanárok sem ér­tettek ezzel egyet. Dr. Orosz Árpád ta­nácsvezető bíró föl is olvasta a tanévzá­ró értekezletről készült jegyzőkönyvet, benne az osztályfőnök kifakadásával: a „közösségi munka” csak nyelvbotlás­ként hangozhatott el, s bár Nagykani­zsán lakik az ő-fia, ritkán jut haza, de ne lássa, ha ő ezt beírta — mindez egyéb­ként Szűrszabó László elsőrendű felpe­res faggatózásai alapján jött felszínre! Az egyik volt osztálytárs elmondta, hogy Kass Fereijc kisiparos a Petőfi Népe cikkének megjelenése után járt körbe a szülőknél a tárcariport megje­lenését elítélő aláírásokat gyűjteni, ám — ekkor még — se azt nem mondta, hogy ő járt az elnöknél, se az ellenkező­jét. Ezen a tanú, aki az iparost óvodás kora óta ismeri, nem is csodálkozott, mert — így szó szerint — „Kass Ferenc nagyon agyafúrt ember, úgy tud ma­gyarázkodni, hogy az már művészet” — azaz „cseles” előadásából tulajdon­képpen semmi sem derült ki. Uj momentumként fölvetődött: a ta­nárnő, amikor Lacit a történtekről tá­jékoztatta, megjegyezte: mindenesetre reméli, hogy nem lesznek következmé­nyei annak, hogy elmondta a dolgokat. A leglíraibb hasonlat még a per délelőt­ti tárgyalásán hangzott el. Azt a kis­lányt, aki előbb Tajti Erzsébet, majd pedig Gyapjas változatát hallva a tör­téntekről, kétségbeesetten sírva fakadt, tanára így vigasztalta meg: „Nyugodj meg, majd jön a peresztrojka! Addig a vezetők összetartanak, mint az aranka, az a futónövény’’. Szerdán délelőtt iratismertetéssel folytatódik a per. B. J. Pozsgay Imre az írószövetségben A Magyar írók Szövetsége vá- lasztmányáqak meghívására Pozs- gay Imre, az MSZMP KB tagja, j államminiszter tájékoztatót tartott j az írószövetség székházában idő-, szerű politikai kérdésekről. Ezt kö- I vetően az államminiszter és az írók j nyílt eszmecserén vitatták meg tár­sadalmi életünk, kulturális helyze­tünk problémáit. (MTI) A SZOT elnökségének ülése Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek j Országos Tanácsának elnöksége. A testület j megtárgyalta a munkanélküli-segély rendsze- I rónék állami elképzeléseit. Az elnökség váltó- | zatlanul már 1989-től szükségesnek taftaná, hogy a biztosítás és a segélyezés rendszere egymásra épüljön, tudomásul veszi azonban, hogy ennek feltételei a jövő év elejéig nem teremthetők meg. Ezért támogatja, hogy 1989-ben — átmeneti megoldásként — az ed­diginél szigorúbb feltételek mellett kibővítsék a munkanelküli-ellátásra jogosultak körét. A szigorítások mértékét azonban a testület j több kérdésben is kifogásolta. így például el- j lenzi azt, hogy a munkanélküli-segélynek ne jl legyen meghatározott minimális mértéké. Az- ,1 zal sem ért egyet, hogy olyan új munkahely ' elfogadására kötelezhessék a segélyben része- | sülöket, ahová a bejárás, illetve a hazautazás | együttesen akár napi 3 úrát is igénybe venne. Az elnökség a továbbiakban megvitatta az [' iparági-ágazati szakszervezetek és a SZOT ; 1989. évi költségvetésének elkészítésére vo- . natkozú javaslatokat, majd a mozgalomban j függetlenítettként dolgozok munkaviszonyé- val kapcsolatos kérdésekről fogadott el előter- • jesztést. Tájékoztatót hallgatod meg a lencsehegyi bányaszerencsétlenségről és annak követkéz- ' ményeiről. Úgy határozott, hogy a szakszer- t ■ vezetek szolidaritási alapjából a magyar szer- I, vezett dolgozók nevében támogatást nyújta- nak az áldozatok hozzátartozóinak, illetve a katasztrófa sérültjeinek. . : Mi változik a hadseregben? (Folytatás az 1. oldalról) hadsereg feladatait és ezzel összhangba J hozzuk létszámviszonyait, struktúrá- i ját, kiképzési rendjét, harci-technikai j; eszközeit. Ennek megvalósítása már | megkezdődött, megtörtént a szárazföl- | . .di hadsereg és a hátországvédelem át- ! szervezése, s ez, év végéig befejeződik a | • Honvédelmi Minisztérium korszerüsí- jj tése is, ami létszámcsökkenéssel jár együtt. Azonban még nem tartunk a munka végén. Ezért korai lenne arról' beszélni, I hogy az egész hadsereget illetően kőnk- ] rétan mi csökken és milyen mértékben, j Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy I minden vonatkozásban növekedni fog | néphadseregünk minőségi jellege, eb- j: bői adódóan akcióképessége, erősödni !( fog védelmi jellege. Olyanná válik, I amely megfelel a mai Magyarország demográfiai, társadalmi-gazdasági j helyzetének. Többek között azzal is foglalko- í zunk, hogy miként tudnánk a néphad­seregben a kiképzési rendszer keretébe beillesztve jobban részt venni a népgaz- J daság számára hasznos szakmunká-| sok, betanított munkások képzésében, esetleg átképzésében, figyelembe véve a gazdaság strukturális átalakításából fakadó új igényeket. — Napjaink egyik sokat vitatott kér­dése a hadkötelesek alternatív katonai szolgálatának ügye. Mi ebben a hadse- A reg vezetésének az álláspontja? Milyen 7 konkrét lépések várhatók ez ügyben 1989-ben? — A hadsereg vezetésének nincs kü­lön álláspontja az alternatív katonai • szolgálat kérdésében. A mi felfogásunk megegyezik a párt, az állam vezetésé­nek, a józanul gondolkodó állampolgá­roknak azon véleményével, hogy egyfe­lől a haza védelme minden magyar ál­lampolgár szent kötelessége, másfelől ennek a kötelezettségnek többféle mó­don lehet eleget, tenni. A meghatározó érdek, hogy hazánk békéjén mindig elegendő és kiképzett katona őrködjék. Ebből a felfogásból táplálkozik az a javaslat — és ezzel a kormány egyetért —, hogy az általános hadkötelezettség­nek a jövőben három módon lehessen eleget tenni: fegyveres szolgálattal, fegyver nélküli szolgálattal és polgári szolgálattal, természetesen más-más szolgálati idővel. A feltételek és a szük­séges szabályozások kidolgozása fo-. lyik. Ezek egy részével várhatóan talál­kozhatunk majd az Országgyűlés de­cemberi ülésszakán az alkotmány mó­dosítása során, más részével a honvé­delmi törvény szükséges módosítása al­kalmából és külön jogszabályban. 1989-ben már módjuk lesz a bevonuló fiataloknak választani. Változtatunk az egyetemisták katohai szolgálatának rendjén is. A jövőben az egyetem elvég­zése után csak 12 hónap lesz a szolgála­ti idejük, a végzett szakmájuknak meg­felelő vagy ahhoz közel álló beosztás­ban, tartalékos tisztként, illetve tiszthe­lyettesként szerelhetnek le. Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents