Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-09 / 293. szám

1988. december 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Tudományos munka, napi orvosi gyakorlat Negyvenéves a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet Negyven évvel ezelőtt 1948. október 1-jén alakult meg Budapesten, a Karo­lina úton a Repülőorvosi Intézet, amelynek szakmai felügyeletét dr. Me­rényi Scholtz Gusztáv orvos vezérőr­nagy, a Magyar Néphadsereg egyik fő­orvosa látta el. A szegedi egyetemi ta­nár — aki a Magyar Néphadsereg or­vos tábornokaként vált a koncepciós perek áldozatává — volt az, aki Szege­den létrehozta az első barokamrát, folytatva Terrai Pál, a Budapesti Tu­dományegyetem magántanára oxigén­hiányos kísérleteit. A Magyar Néphad­seregben ebben az időben kezdődött a hajózó állomány motoros repülőn való kiképzése, s ezért szükség volt egy spe­ciális kórház és jól képzett repülőorvosi gárda kialakítására is. Az első repülőkórház 1950-ben kezdte meg működését, s ide telepítet­ték a műegyetem barokamráját is. Ez az egészségügyi intézmény a hajózó és repülő-műszaki állomány járóbeteg- és kórházi ellátására szolgált, de ellátta a légierőnél szolgálatot teljesítő sor- és hivatásos katonákat és polgári dolgo­zókat, sőt, családtagjaikat is. Két évvel később létrejött a repülőorvosi bizott­ság, és megalakult a kísérleti és tudo­mányos osztály is. Az első magyar Re­pülőorvostan tankönyvet dr. Galla Emil orvos ezredes, dr. Halm Tibor, dr. Lukács Sándor és dr. Szák János orvos alezredesek szerkesztették, amely 1956- ban jelent meg, s a szerzők e könyv kiadásával évek óta fennálló hiányt pó­toltak. Sajnos, azóta sincs olyan össze­foglaló tankönyv, amelyből az orvos- tanhallgató vagy fiatal repülőorvos vá­laszt kaphatna kérdéseire. A repülőkórház 1957 tavaszáig mű­ködött, ekkor a Honvédelmi Miniszté­rium a polgári szerveknek adta át. Az 1960-as évek decentralizációs törekvé­seiből fakadóan a HM az új repülőor- vqsi intézet kecskeméti telepítése mel­lett döntött. így alakult meg 1964-ben a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató In­tézet. A klinikai vizsgálatok céljára se­bészet, belgyógyászat, szemészet, fül- orr-gégészet, audiológiai, ideggyógyá­szati és fogászati rendelő épült. A kí­sérleti tudományos munka érdekében t Terheléses vizsgálat a ROVKI-ban. állatműtők, klinikai és kutatólaborató­rium, később fotólaboratórium, tudo­mányos könyvtár és repülőgép-szimu­látor is megkezdte munkáját. 1973-ban megkezdődtek a pszichológiai kutatá­sok is. Ebben az időben új lendületet vettek az állat- és barokamrai kísérletek, meg­teremtődtek a speciális magassági ru­hák vizsgálatának feltételei is. Nemzet­közi tudományos eredmények szület­tek a Shay ulcus, a vibráció, a gyomor­bél motilitás vizsgálatával kapcsolat­ban. Az orvosi és a kutatómunka ma­gasabb színvonalát biztosító új épületet 1975-ben adták át. Ennek eredménye­ként már megkezdhették a terhelési vizsgálatokat, először a kétlépcsős Master-próba, később a kerékpár- ergométeres terheléses ellenőrzés for­májában. Erre az időszakra esik az első ma­gyar űrhajósok kiválasztása, az űrre­pülésre való felkészítésük és az első szovjet—magyar űrrepülés orvosbioló­giai programjának kidolgozása dr. Hi­deg János orvos ezredes vezetésével. Létrehozták a repülésélettani kutató- osztály keretein belül a funkcionális diagnosztikát, s nyolc évvel ezelőtt megkezdte az új termobarokamra- rendszer is. Az intézet a magyar repülo­és űrorvostan bázisává vált. Kiépültek és megszilárdultak a hazai és a nemzet­közi tudományos kapcsolatok, a tudo­mányos együttműködések szálai, s kü­lönböző orvostudományi egyetemek­kel, itt végeztek tudományos kutató­munkát az Interkozmosz magyar és nemzetközi intézeteivel közösen. Gyü­mölcsöző az együttműködésük a Köz­ponti Fizikai Kutatóintézettel is. Az intézet alapvető feladatát a fegy­veres testületek hajózó állományának, ejtőernyőseinek, repülőgépvezető­jelölteknek speciális repülőorvosi al­kalmassági vizsgálata képezi. Emellett szakorvosi szűrővizsgálatokat végez­nek a repülő-műszaki állomány, vala­mint föld alatti munkahelyeken dolgo­zó polgári személyek körében. Tevé­kenységük kiterjed az élsportolókon végzett vizsgálatokra is, annak érdeké­ben, hogy megismerjék az emberi telje­sítőképesség határait, s ezt kamatoz­tassák a munkavégző képesség megha­tározásában. A ROVKI, mint a fentiekből is kitű­nik, a Magyar Néphadsereg speciális intézménye. A Magyar Néphadsereg fejlesztésére fordított összeg az orvosi kutató-gyógyító munkát is szolgálja, nemcsak a katonák, hanem a polgári lakosság érdekében is. Gémes Gábor A szövetkezeti tagok kivételes nyugellátásáról Bármerre is jár az ember, lépten- nyomon azt hallja: mennyire nehéz a megélhetés. Megyénkben különösen sokan élnek a létminimum körüli szin­ten. Általában ők azok, akik ifjabb ko­rukban alaposan kivették részüket a munkából. Ez a réteg a tsz-nyugdíja- sok, a járadékosok. Az ő megsegítésük­re született a minisztertanácsi határo­zat, mely szerint a szövetkezeti tagokat kivételes nyugellátás illeti meg. — Kik és milyen feltételekkel kaphat­nak ilyen ellátást?—erről kérdeztem az ügy jó ismerőjét, Kissné Kollár Esztert, a Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének főmunkatársát. — A kivételes nyugellátásra minden olyan, legalább öt esztendeje nyugdíjas és járadékos tag jogosult, akinek a nyugdíja négyezer forint alatti. Az elbí­rálásnál nézzük a munkában eltöltött: időt, a társadalmiba mozgalmi tevé­kenységet, az anyagi rászorultságot, a szociális helyzetet, az egészségi állapo­tot és az életkort. Mindezeket persze együttesen kell mérlegelnünk. — A szövetség területén hány embert érinthet ez? 11 — Negyvenhárom téesz, 27 szakszö­vetkezet és hat közös vállalat tartozik hozzánk. Taglétszámunk több mint 56 ezer, és majd’ fele már nyugdíjas, illetve járadékos. Egyébként Bács-Kiskunban 117 ezernél több az ilyen korú ember, közülük ötvenegyezer termelő-, vagy szakszövetkezeti illetékességű. A me­gyében összesen 86 ezren négyezer fo­rint alatti nyugdíjat kapnak. Az a ta­pasztalatom, hogy legtöbbjük szégyellj a helyzetét, s nem él a lehetőséggel. 1982 óta, akkor kezdtünk ezzel a szoci­álpolitikai munkával foglalkozni, ta­valy év végéig 1453-an kaptak szövet­ségi felterjesztés alapján kivételes nyug­ellátást. Áz, hogy ez év januárjától de­cember elejéig már több mint ezer kére­lem érkezett, bizony sok agitálással járt. Persze, ez nem az én érdemem. Sokat segítenek a szociális, a nőbizott­ságok, a választott tisztségviselők, akik egyébként is látogatják a tanyasi idős embereket. Sokszor a kedvezőtlen kö­rülményekről a szociális gondozó hoz­za a hírt. E munkát régóta segíti Gulyás Lász­ló, a Lakiteleki Szikra Tsz nyugdíjasa: — Gazdaságunkban négyszáz nyug­díjas, járadékos van. Még a tsz-től ka­pott rendszeres támogatás mellett is, bizony, sokuknak nehéz, sőt némelyik­nél bizonytalan a megélhetés. Szok­tunk még emellett tűzifát intézni a lá­daüzemünk hulladékából, térítésmen­tesen. A tsz-szövetségnél, beszélgetésünk közben, belenéztem a kérdőívek alap­ján összeállított nyilvántartásba. Egy tiszakécskei tsz-nyugdíjás két szívin­farktus és súlyos műtétek után 2690 forintból él. Hatvannégy éves, fia rok­kantnyugdíjas. Semmilyen támogatást nem kapnak, lakásuk rossz állapotú. Háromszáz forint kivételes nyugellá­tást sikerült elintézni. Egy pálmonosto- ri 71 éves öregember két évtizeden át minden munkát megfogott a téeszben. Nyugdíja nem éri el a háromezer forin­tot. Felesége szintén idős. Négyszáz fo­rint kiegészítést kapnak. A Szanki Ha­ladás Tsz-ben 33 évet dolgozott egy majsai aggastyán. Kis tanyáján betege­sen él. Neki is jól jön az a plusz kis forint. — Személyenként mennyi pénzt hatá­rozhatnak meg, és azt meddig kapják az érintettek? — Hamarjában el kell mondanom, hogy téves hírek is elterjedtek. Többen azt hiszik, ha kitöltik a kérdőívet és kivételes nyugellátást kapnak, meg­vonják az eredeti nyugdíjat. Erről szó sincs! A meghatározott nyugdíjössze­get változatlanul kapják, kiegészítve a nyolctagú szakbizottság határozata alapján odaítélt forintokkal. Ez 100-tól 600 forint lehet, és azt a tag egész életé­ben havonként folyamatosan kapja. Sőt tudunk olyanról is, mint a Kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Tsz gyakorlata, hogy a járadékokat szociá­lis alakjukból 3500 forintra kiegészítik. Az alacsony nyugdíjból élők száma még mindig jóval több, mint ahányan már kivételes nyugellátást kapnak. Ezért is szükséges, hogy mind szélesebb körben ismertté váljon a jövedelem­kiegészítés lehetősége, aminek odaítélé­se sok esetben csak a rászoruló megke­resésén, a kérdőív kitöltésén múlik. Pulai Sára Diétás­szanatórium Miskolc­tapolcán Miskolctapolcán, ahol ötödik éve szerveznek dié­tás-szanatóriumot, az idén először az ország más részei­ből is fogadják a beutalt cu­korbetegeket, valamint azo­kat, akik elhízás, illetve vé­rük magas lipidtartalma mi­att kezelésre szorulnak. A háromhetes turnusok­ban hatvan-hatvan ember részesül a terápiában. A sza­natórium a jól felszerelt pén­zügyminisztériumi üdülő­ben kapott helyet, amely ilyenkor kihasználatlan len­ne. A beutaltak naponta ezer kalóriát vehetnek maguk­hoz az ötszöri étkezés alatt. Ellátásukban a megyei kór­ház II.' belgyógyászatához tartozó orvos, dietetikus, gyógytornász és nővérgárda segít. A kalória- és koleszte­rinszegény étkezések között túrákat tesznek a tapolcai dombokon, vagy úsznak, szaunáznak. A dietetikus szakembertől főzési taná­csokat, recepteket kapnak, hogy hazatérve szakítani tudjanak a beidegződött rossz étkezési szokásokkal. A háromhetes turnus alatt táppénzes ellátásban része­sülnek, a térítési díj jelképes összeg, mindössze 1500 fo­rint. (MTI) Hogyan és miből élünk? Napjainkban különösen ak­tuális a kérdés, hogyan élünk, miből élünk jövőre, s a remény­kedéshez jókora adag bizonyta­lanság, szorongás tapad. Az idei esztendő kétszámje­gyű inflációt és 3 százalékos fo­gyasztáscsökkenést hozott. Ilyen méretű inflációra, fo­gyasztáscsökkenésre nem volt példa a legutóbbi 30 évben. De sajnos, mindkét kellemetlen je­lenséggel találkozunk jövőre is. Az infláció jelenlegi mértéke már a szociális elviselhetőség, a gazdasági kalkulálhatóság es a meghatározott keretek kö­zött tarthatóság határán van. Nem alaptalan tehát a jövővel kapcsolatos félelem és bizony­talanság: a gazdaságpolitika borotvaélen táncol. A közpon­ti irányítás szabályozó zsilipjei könnyen átszakadhatnak a spontán inflációs gerjedés ön­törvényeinek feszítő nyomása alatt. Jól működő piaci mecha­nizmus hiányában a kézben- tartott inflációnak sincs igazán nyertese. (Megfigyelhetjük, hogy az árszintemelkedés hatá­sára például nem bővül az áru­kínálat, nem csillapul a felvá­sárlási láz.) Az esetleg elszaba­duló inflációs „pokol” pedig még a jól működő piacot és gazdaságot is szétzilálja. A tőkés viszonyok között a gazdasági válság hatására — lehetett az infláció akár két­számjegyű is, az 1970-es évek­ben a költekezés nem nőtt, sőt inkább a szokásosnál kisebb volt, a kínálat pedig nagyobb. A szocialista termelési viszo­nyok között azonban a tapasz­talatok szerint az állampolgá­rok, szervezetek menekülnek pénzüktől. A gazdasági válságjelensé­gek felerősítik az adott társa­dalmi formációra jellemző je­gyeket. A tavalyi év derekán például már a beharangozott kétszámjegyű infláció hírére is felbolydult a piac, a lakosság értékét vesztő pénzét egyszerre kívánta értékálló javakra át­váltani. A vásárlási láz hatásá­ra eltűntek a tartós fogyasztási cikkek, az építőanyagok az üz­letekből, az ingatlanarak pedig az égig szöktek. Az ingatlanszerzés korláto­zása ellenére a telek, a lakás, az üdülő a felhalmozás, az érték- megőrzés legfőbb eszköze leit. (Az arany, a műkincs vásárlá­sára csupán szűkebb körnek te­lik.) Az egyébként megtakarít­ható személyi és vállalkozási jö­vedelmeket vagy pazarló mó­don felélik, luxusfogyasztásra (például utazásra, autócsodák vásárlására) költik, vagy a pén­zek az ingatlan- és lakáspiacra zúdulnak. Az építőanyag, a te­lek, a lakás sajátos áru, elemi szociális szükséglet kielégítésé­re és felhalmozási célokra egy­aránt szolgál. A magas, már- már megfizethetetlen árak, az ellátási gondok részben ebből adódnak. A jól működő fejlett áruter­melő gazdaságban a szabad jö­vedelmek tőkévé válnak, s oda áramolnak, ahol a legjobb ha­tásfokkal hasznosulhatnak. Az építőanyag, a lakás, a' telek iránti felfokozott kereslet ár­emelő hatását csillapíthatná például, hogy a konjunktúra ki­használása, az építő- és az épí­tőanyag-ipar, az ingatlanfor­galmazó, -parcellázó, -közmű- vesítő tevékenység fejlesztésére vonzza a megtakarításokat, köztük a magántőkét. Ezzel szemben ma is azt tapasztaljuk, hogy a magánvállalkozásokban képződő többletjövedelem is jobbára kikerül a gazdasági vérkeringésből, tulajdonosaik felélik, illetve vagyontárgyakba fektetik azt. Végül is minden lakossági jövedelem a piaci mérleg egyik serpenyőjébe ke­rül. Aligha csodálkozhatunk te­hát azon, hogy a mérleg átbillen a keresleti oldalra, s a fogyasztó az eladó kegyeiért versenyez. A lakosság persze eligazodik ebben a feje tetejére állított vi­lágban. Saját érdekeinek meg­felelően cselekszik, de az irraci­onális helyzet olykor irracioná­lis lépésekre készteti. A lakos­ság eladósodása az inflációval egyenes arányban növekszik, miközben megtakarítása egyre csökken. A személyi jövedelmeken be­lül a hitelfelvételi többlet 1970- ben 2,2 százalékot, 1980-ban 5,4, 1984-ben 6,7, 1987-ben 8,8 százalékot ért el. A pénzmegta­karítás üteme 1979—1982 kö­zött megtorpant, majd ismét felfelé ívelt, mígnem 1987-ben csökkent. Nehezebben élünk, mondhatjuk, ám csak részben magyarázat ez a tudatos költe­kezésre, a tudatos eladósodás­ra. A bizalom- és távlatvesztés, a jövőtől való félelem a meghatá­rozó motiváció. A körülménye­ket, a gazdaságpolitikát kell megváltoztatni, a világot a fejé­ről a talpára állítani. Ezt szol­gálja például a piacépítés, egye­bek között az import fokozatos liberalizálása, a lakossági vá­mok jelentős csökkentése, vagy az új társasági törvény, amely januártól feloldja a korlátozá­sokat és megszüntet minden hátrányos megkülönböztetést a különböző szektorok között, magánszemélyek akár vállala­tot, részvénytársaságot is ala­píthatnak. A vállalkozási szabadság, a verseny, az árukínálat élénkíté­se döntő lehet az inflációs geije- dés elfojtásában. Különös je­lentőségűek a pénzügyi viszo­nyok. Jelenleg —- a megtett in­tézkedések ellenére — sok a za­vara körülmény. Az új értékpa­pírok közt haldoklik az egy­számjegyű inflációra méretezett fix kamatozású kötvények pia­ca. A kibocsátó vállalatok, ta­nácsok nyertek, az állampolgá­rok vesztettek az 1-3 évvel ez­előtt még ígéretes kötvényvá­sárlásokon. Az üzleti bankok részvényesei viszont már az első esztendő eredményei után 12- 17 százalék osztalékhoz, befize­tett pénzükre vetítve pedig 23- 24 százalék tiszta hozadékhoz jutottak. Ennyire jól dolgoztak, vagy túl sokat kockáztattak? Vagy az állam mint főrészvé­nyes és főszabályozó, elfogult­nak bizonyult? Tény, hogy nincs olyan sikeres beruházás, amely vetekedhetne ezzel. A lakossági megtakarítások új formája a letéti jegy, a maxi­malizált kamatláb 18 százalék, így az évi tiszta hozam adólevo­nás után 14,4 százalék lesz. Ez magasabb a lakossági betétek és kötvények kamatánál. (A be­téteknél ugyanis nem tudni még, hogy marad-e jövőre is a 4 százalék kamatprémium.) A letéti jegy a kötvénnyel szem­ben a névérték visszafizetését garantálja. A kötvény- és betét­tulajdonosok meglévő bizony­talanságát felerősíti az új for­ma. A költekezés—megtakarí­tás dilemmájával küszködő ál­lampolgár csak azt érzi: megint az ő kontójára kísérleteznek. Miért érzékelné, hiszen nem ér­ti, nem tudja, hogy a letéti jegy fontos lépés az OTP monopóli­umának felszámolására, a la­kossági-vállalati pénzpiac (hite­lezés, kamatláb) egységesítésé­re. A betéttulajdonost egyéb­ként sem közgazdasági elméle- í tek, piacépítési elképzelések iz­gatják, hanem saját megtakarí­tásait szeretné biztonságban tudni. Nem érti, hogy miért nem lehet rugalmas, a Közpon­ti Statisztikai Hivatal által ki­mutatott inflációs rátához iga­zodó (lebegtetett) kamatláb al­kalmazásával legalább a beté­tek vásárlóértékének megőrzé­sét szavatolni, ha már reálka­mat fizetésére a büdzséből nem futja. Mindenekelőtt a jövedelmek igényes megszerzésétől, az ered­ményes munkától függ az áru­ellátás kiegyensúlyozottsága, az infláció csillapítása és kiszá­míthatósága, Tartós, ki­emelkedő teljesítmények azon­ban csak akkor születhetnek, ha a jövedelmek megszerzésé­ben s ésszerű, jövőre tekintő fel- használásában hatásos ér­dekeltség motiválja a cselek­vést. ARCOK A KÖZÉLETBŐL A KISZ-értekezleten is elmondta Szerkezetváltás, lakásmobilitás Beszélgetőpartnerem Rádi Imre, 33 éves, nős, két kisgyermek édesapja. A Masterfil Pamutnyomóipari Vállalat Bácsalmási Gyárának munkaügyi osz­tályvezetője. Fiatal kora ellenére meg­járta már az üzemi hierarchia jó né­hány grádicsát. Kezdetben segédműve­zető, gépmester, művézető, később üzemvezető lett, és immár egy eszten­deje dolgozik jelenlegi beosztásában. A bácsalmási városi KISZ-bizottság, tehát a város és hét község fiataljainak képviseletében vett részt a Székesfehér­várott tartott országos KlSZ-értekezle- ten. — Milyen tapasztalatokkal érkezett haza? — ez iránt érdeklődtem, amikor a napokban felkerestem a munkahe­lyén. — Az országos értekezlet azt bizo- . nyitotta, hogy a jelenlegi szervezeti for­mában nem tud tovább létezni a KISZ. Az is kiderült, hogy az ifjúság érdekei az alapvető kérdésekben megegyeznek, de a három rétegé — azaz a középisko­lás-szakmunkástanuló, a főiskolai­egyetemi hallgató, valamint a dolgozó rétegé — nem ugyanabban az életkor­ban jelentkezik azonosan. A legegysé­gesebb a középiskolások korosztálya, így az értekezleten ők képviselték a leg­markánsabban az álláspontjukat, azt, hogy demokratikus oktatási formát szeretnének. A főiskolai és egyetemi hallgatók amellett szálltak síkra, hogy olyan oktatási reformra van szükség, mely lehetővé teszi, hogy a megszerzett tudást a gazdaságban jó áron lehessen értékesíteni. — Felszólalásában Bácsalmás és tér­ségének ipari és mezőgazdasági szerke­zetével és az ebből adódó gondokkal foglalkozott. Mit tart a legnagyobb ne­hézségnek? ■— Az a baj, hogy a gazdaság szerke­zete csak amolyan ,,féloldalas”. Az uralkodó a mezőgazdaság, illetve a tel­jesen egysíkú ipar, mely jószerével a textilágazatra korlátozódik. A szegedi ruhagyár egysége, a Masterfil gyára és a Bajatex konfekcióüzeme. Ehhez jön még a ruhaipari ktsz. Kisebb jelentősé­gű kereskedelmi és faipari termelés fo­lyik még a városunkban. A textilalap­anyag jó része valutáért érkezik, majd feldolgozva a nyugati piacon kell ismét értékesiteni. Ha a folyamat gazdaság­talanná válik, akkor nemcsak nálunk, de országosan is válságba kerül a textil­ipar. A mi térségünkben is munkaerő- felesleg keletkezne, ennek megakadá­lyozására a magam részéről az ipari szerkezetváltást tartom a legjobb or­vosságnak. Konzervgyár, hütőház, összeszerelő üzem... mind-mind ki­utat jelenthetne. — Volt egy érdekes ötlete a bérlaká­sokkal kapcsolatban, a mobilitás foko­zására. — Olyan lakáshálózatot kellene or­szágosan létrehozni, melyben nagyjá­ból azonos díjtételekért lehetne lakni. E célra azonban be kellene vonni a lakosságnál kintlevő megtakarításo­kat. Miután a kötvényekre 18 százalé­kos kamatot adnak, most senki sem akaija a pénzét lakásépítésbe fektetni. Egy a megoldás: olyan érdekeltségi rendszert kell teremteni, hogy a nyugvó tőke a lakásépítés irányába mozduljon. Gál Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents