Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
\ 1 >FI NÉPE • 1988. december 8. haza hálája elhalasztva „Fájdalom, nem követhetjük •bben tisztán a szívünket, hanem a lehetőséget is szemünk előtt kell tartani, és a dolgok jelen állásában én nem tartom kivihetőnek, hogy a fizetések magasabbra emeltessenek... Részemről meg vagyok győződve, hogy a haza idővel* meg fogja hálálhatni néptanítójuknak azt, amivel nekik tartozik.. (1. lecke: A haza még mindig tartozik.) Mikor és ki beszélt a tanítók csekélyke napszámáról? Nem, nem mostani keletű a panasz. Eötvös József fogalmazott így 1868-ban egy parlamenti felszólalásában. Már akkor élénk viták folytak a pedagógusbérek körül. Ugyanebben az évben a Néptanítók Lapjában megjelent cikkében hangsúlyozta: „míg a néptanítóknak anyagi jólétéről nem gondoskodunk, addig tőlük lelkesedést nem várhatunk” A vita azóta is tart. A haza azóta sem volt hálás. Ennek ellenére csak magam ismerek több tucat pedagógust, aki lelkesedését, tudását soha nem a fizetség arányában osztotta szét tanítványai között, hanem pazarló bőr kezűséggel. A haza háláját illetően én csak az ézredforduló utánra jósolok lényegi változást. Nem csak jelenlegi anyagi helyzetünk akadálya a nagyobb lépéseknek, szemléletünk sem emelte még trónra a pedagógust. Sajnos, a gazdaságra koncentráló reformtörekvésekben nem kap kellő hangsúlyt az oktatás, a művelődés hajtóereje. Pontosabban csak szavakban fogalmazódnak meg ezek, míg a valóságban látványosan romlik ifjúságunk műveltsége, a tanítók, a tanárok, a professzorok pedig tűrésküszöbükhöz érkeztek. több (2. lecke: Isten nem ver bottal) Még mindig időszerű az a közmondás, amelyet A Molnárleány című elbeszélésében idéz Eötvös: „Csak akit az isten megver, abból lesz iskolamester”. Némi vigaszt nyújt a másik mondás: isten nem ver bottal. De gyakran ver rossz tanítókkal, akik a kontraszelekció évtizedek óta tartó áramával tömegesen jelentek meg az iskolában. Ennél nagyobb fcsapás pedig az egyén és a társadalom szempontjából aligha létezik. Nemcsak a tanítók elégtelen megbecsülésének gondjai rímelnek a mával, a népoktatásra fordított anyagi erők miatti aggodalom is ismerős. „Jelenleg legföljebb négymillió forintra tehetjük azon összeget, amely hazánkban a népnevelésre fordít- tathatik: ha karba akaijuk népoktatásunkat helyezni, annak évi szükségleteire 8 millió 500 ezer forintnál bizonyosan keilend évenkint”. Gazsó Ferenc szociológus, művelődési miniszterhelyettes szerint: az oktatás évtizedek óta a nemzeti jövedelem 4,5—5,2 százalékát kapta. Ha ez a rossz hagyomány §fj amely nemzetközi összehasonlításban is a hátul kullogok közé sorol bennünket A4- nem változik lényegesen, helyrehozhatatlan hátrányokat teremt. Az ötéves tervre ütemezett 1800—2000 tanterem helyett 3200—3500-at kellene megépíteni, az oktatás strukturális változtatásaihoz szükséges anyagiakról nem is beszélve. (3. lecke: Mit tud és mit akar a pedagógus?) A tárgyi feltételrendszer hiányai miatt kevésbé aggódom, bár a korszerű pedagógiában az eszközök szerepe is hangsúlyosabb. Ennél azonban sokkal fontosabbnak tartom a pedagógus emberi minőségét és megbecsülését, mert ezen áll vagy bukik minden, pontosabban azon, hogy ez az értelmiségi réteg mit tud, mire képes, és mit akar megvalósítani az új törekvésekből. A jövő szazad minden bizonynyal fizetni tud, mert fizetni kénytelen. És addig? Mi fizetünk rá az évszázados mulasztásokra. Zágoni Erzsébet Minta Kiállítás a Műcsarnokban Legújabb kori képzőművészetünk ápolása, bemutatása mellett a Műcsarnok kezdeményezően karolja fel az önálló múzeummal nem rendelkező művészeti ágakat, gyakran nyitja meg termeit a plakát-, a fotó-, a textil- vagy a köztes művészetek előtt. A sikeres nemzetközi kisplasztikái triennálék gyakorlata után most újabb kiállí©KÖNYVESPOLC A LEGOLVASOTTABB KÖNYVEK Kormetszetek Forgatom Papp Zoltán legújabb könyvet, ízlelgetem mondatait, és úgy látom, hogy egyaránt fontosak á konkrét témák és tények, az egyik vagy másik kérdésben érvényesített véleménye, a gondolkodás, az írás mikéntjei Olyan társadalomtudós sorait olvashatjuk, aki a hatvanas években kezdett eszmélni, akkor, amikor kiderült, hogy „olyan elméletet és eszmeiséget kell alkotni, amelyben egyéni érdek és közösségi cél, szabad akarat és társadalmi : hasznosság megfér”. Majd így folytatja: „Kik majd ilyen dolgokkal bajlódva eredményre is jutnak, bízvást megérdemlik a Nagy Generáció elnevezést”. Ha van ilyen generáció, akkor szerzőnk egészen biztos tagja. Ha nincs, az se baj, mert a valamikori filozófia szakos hallgató valószínű, hogy nehezen viseli el a „skatulyákat”. Papp Zsolt olyan értelmiségi, aki tudatosan építkezik, minden érdekli, ami elérhető és a valóság része. Ifjabb korában szemináriumot csináltak a fiatal Marx olvasásából, 1980- ban elsők között készít jegyzeteket Bibó István írásairól, később az ételbárról évelődik, de Latinovits Szindbád-hang- lemezéről is eszébe jut valami fontos. Megfigyelései aprólékosak, akkor, amikor az Abbázia sarokablakánál ülve kitekint az utcára. Pontosak, amikor a Marxhoz kapcsolódó feldolgozások hazai szélcsendjéről értekezik. A visszaemlékezni szándékozó olvasó pedig a hatvanas évekről irt sorokban megtalálhatja valamikori önmagát is. Papp Zsolt mostani gyűjteményének egyik jellemzője, hogy bárhol járt, mindig a hazai viszonyok jutották eszébe. Bármi t olvasott, akkor is a honi vitákról gondolkodott, írt. A kötet második felében arról szól, hogy a nyugati társadalmak egyikébe-másikába milyen újdonságot fedezhet fel az „odatévedt” társadalom ügye iránt érdeklődő. Módja van arra is, hogy a társadalommal foglalkozó elméletek sorsáról töprengjen. Az olvasónak lehetősége van, hogy a szerző segítségével átgondolja és tanulmányozza Nyugat-Európa országaiban az ehnúlt idők pártpolitikai mozgásainak tartósan érvényesülő fő irányait is. Azt hiszem, egy könyvismertetés sem alkalmas arra, hogy erőltetett párhuzamokat sejtessünk. Mégis fontosnak tartom idézni a szerző és Szelényi Iván (aki 1976 óta nem idehaza oktat) beszélgetését. A neves szociológus 1983-ban azt mondta az amerikai egyetemistákról, hogy szeretik a vizsgákat, a terhelést versenyalkalomnak tekintik, és számukra az igazi siker a jobb teljesítmény. Az öt évvel ezelőtti—ottani—társadalomképhez az is hozzátartozik, hogy „megszűnt a politikai tevékenység, a tüntetések, a gyűlések nagyon ritkák. Nincs rá idejük: tanulnak”. A Társadalomtudományi Intézetben dolgozó szerző, könyvéből ítélve, ahhoz a korosztályhoz tartozik, aki a tudomány területén hosszabb idő óta készül arra, hogy olyan országot segítsen formálni, amilyennek azt látni szeretné. Ebben hasonlít ahhoz a funkcionáriushoz, —korosztálya tagjához —, aki egy nyilatkozatában azt mondta: „Lemon- dxmk, ha úgy tetszik. És vállaljuk a megmérettetést.” A szerzőnek sem kell lemondania, de írásaival a megmérettetést vállalta 7— és nem találtatott köny- nyűnek. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a borító, a kötésterv és a tipográfia Lö- vey Mihály munkája. Méltó a könyv tartalmához. Komáromi Attila A moszkvai Lenin Könyvtár olvasásszociológiai részlege az olvasói előjegyzések alapján megvizsgálta, hogy melyek a legnépszerűbb könyvek. A hosszú sor első 12 helyét a következő művek foglalják el: Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei, Vlagyimir Dugyincev Fehér ruhások, Valentyin Pikul Favorit, Borisz Pasztemak Zsivágó doktor, Alekszandr Bek Új megbízatás, Anatolij Prisz- tavkin Elszunnyadt egy aranyfellegecske, Csingiz Ajtmatov Vesztőhely, Mario Puzzo Keresztapa, Mihail Satrov Tovább, tovább, tovább, Vaszilij Groszmann Élet és sors, Nyikolaj Karamzin Az orosz állam története, valamint Mihail Bulgakov A Mester és Margarita című alkotásai. A szociológusok megállapították, hogy az olvasók reakciója, érdeklődése hirtelen változik, elsősorban a folyóiratokban megjelent publikációk hatására. A szellemi életben jelen lévő perésztrojkán^^. egyiJ(,l.egérzúk^lúetflbb,yonása az, hogy a szovjet társadalom elsősorban azok iránt á folyóiratok iránt érdeklődik, amelyek tartalma jelentősen megváltozott, amelyek éles hangú, érdekes dolgokat kezdtek publikálni, így például a személyi kultusz és a pangás éveiben az asztalfiókban várakozó műveket. tássorozatot indított a Műcsarnok a Magyar Képzőművészek Szövetségének kezdeményezésére, a Bu- daprint Pamutnyomóipari Vállalat közreműködésével és finanszírozásával. Huszonnégy országból, hatvanöt külföldi és negyvenhat magyar művésztől érkezett az a különös anyag, amelyet I. Nemzetközi min- tatriennálé címen január 1-jéig láthat a közönség. Sokan és sokféleképpen értelmezték a kiállítás kiírását, a minta szót, amely bármilyen anyag, technika és műfaj számára részvételi lehetőséget adott, csak a méretben volt megkötés a méterszer méteres modul és a maximum kilenc négyzetméteres felület. Ezt a lehetőséget jó néhányan kihasználva nagy méretű műveket küldtek, úgyhogy a Műcsarnok három középső termében hármas sorokban, de mégis levegősen sorjáznak a műalkotások. Képző- és iparművészek, grafikusok, festők, textilesek, nyomott- anyag-tervezők munkái érkeztek a világ különböző részeiből, közelről és távolról: Ausztriából «és. Japánból, Cséhszfőy^kíál01 és Kanpdá- ból. Volt, aki olyan festményt vagy rajzot küldött, amin éppen dolgozott, mások külön terveket készítettek e kiállításra. Jöttek hagyó-! mányos és nagyon meglepő kreáci- I ók, divatos stílusokat követő és! különböző ragasztott, varrott, tű-| zött, mozaikozott, dróthálóraszte-:- rés, madeirázott technikájú képek, jj rajzok, textilek. Noha a minta szól textilmintát sugall, többségében mégis képzőművészeti alkotások-;- ból állt össze a kiállítás. Nem volt könnyű dolga Dobaii Ágnesnek, aki bravúrosan oldotta r meg a rendezés feladatát. Csak a| művektől, esztétikai szempontok-1 tói hagyta magát befolyásolni. És * nem nevek, országok szerint, ha-: nem a látvány és a stílus szerint rangsorolt. így kerültek az első te- J rembe a geometrikus ihletésű, af másodikba a átmeneti és a hárma-f dikba a figurális alkotások. így ke- [ rültek egymás mellé az osztrák és jj a holland, az NDK-beli és a japán, t a csehszlovák és a magyar művé-1 szék munkái, kiegészítve, erősítve S a hatást. A kiállításhoz pompás színes! katalógust, mintakönyvet szer- j késztettek, a művek teljes és kina- ‘j gyított részletfotóival. Azzal az el- jj gpndjplással, hogya költségeket vi- ^előt Éjt^dafirint émunfakpol ihletet mentve textiltervekfenlelliasznál- ja a kiállítás anyagát. k. m. AJÁNLATA Közeleg a karácsony. Ilyenkor bőséges a kínálat a kultúra fellegváraiban is, számos ünnepi hangulatú előadást rendeznek, a könyves- és a lemezboltok polcai ugyancsak roskadoznak ajándéknak is szánt kiadványoktól, az újságosstandokon szintén megannyi érdekes olvasnivaló található. Ezek közül ajánl néhányat Borzák Tibor mint lucázás, regölés. A gyerekeknek kitűnő ajándék Peremartoni Krisztina és Dolák-Saly Róbert Nem ér a nevem, káposzta a fejem című albuma. Az előadók költők verseire komponáltak zenét és saját szerzeményekkel is jelentkeztek. Vidámság, móka, báj jellemzi az összeállítást. Edith Piainak igen régen adtak ki Magyarországon válogatáslemezét. Ezúttal a leghíresebb sanzonok sorakoznak egymás mellett az EMI-től átvett fekete korongon. így felcsendül például: a Himnusz a szerelemről, a Pa- dam, padam, a Milord, a Nem bánok semmit sem. Még egy kiváló újdonság: a Mákvirág együttes lemeze, melyen gyi- mesi, kutasföldi, alföldi, felvidéki, moldvai csángó és bakonyi népdalok szólalnak meg. A tizenöt esztendős zenekar ezúttal is magas művészi színvonalon készítette el nagylemezét, Szörényi Levente zenei rendező segítségével. Két megyei kiadvány MAGAZIN Vés [Ül Már régesrégen zsúfolásig tele volt a hatalmas csarnok, de a jel egyre késett. — Lehet, hogy el lesz halasztva? — kérdezte a körülállókat egy fejebúbját dörzsölő férfi. Senki sem hederített rá. F fi- Garai téri, utcai, tanácsi, kétszobás, komfortos lakásomat elcserélném hasonló egyszobásra, első emeletig, kizárólag a környéken — közölte egy ódivatú asszony.-fi Száz tizennyolc négyzetméteres, háromszoba-személyzetis, modern fűtésű, Operára néző öröklakás eladó — fordult hozzá egy galambszürke öltönyös, majd hozzátette: s Másfél szobás tanácsi vagy öröklakást beszámítok. — Nagygépes fröccsöntő-kapacitást keresek! — kiabált át a fejek felett egy mindene-pepita úriember. || •— Marell származású anyától és an- gbl tenyésztésű apától április 29-én született drótszőrű foxterrier kölykök eladók — jelentette be ünnepélyesen egy nyugdíjas zenetanárnő. , fi—' Négyéves komondorom négy éve eltűnt — motyogta a fejebúbját dörzsölő férfi. — Neme: lány. Különleges ismertetőjele. a „Dini, fogd meg a cicát!” felszólításra eszeveszetten futkározni kezd. — Háromajtós, kissé faragott paliszander szekrény eladó... .■ — Új Ember-évfolyamok bekötve eladók ... , göK Egyedülálló fiatal nő idős, magányos nénit vagy bácsit... — Huszonnégy per százhatvannyolc, érettségizett, természetet és irodalmat kedvelő, görögkatolikus lány ... — Huszonkilenc per százötvennyolc, géplakatos segéd, családias, nem dolgozó lánnyal... — Házasulandó fiatal pár albérle-' tét . . . —Folyton égő American Heating 14- (és kokszkályha ... — Fémpénzeket, mindenfélét... Régi penzeket, kitüntetéseket, Jézus életé-t . . . — Temetőnk részére kisebb harangot... Senki sem vette észre, hogy egy csuLEMEZEK A harmadik A fenyő alá A Sztár Magazin harmadik számában ismételten sok érdekesség olvasható a popról, a filmről és egyéb műfajokról. A lap kiküldött tudósítója Mádon alálkozott. A Dosszié pafehér öregember lépett be a csarnokba. Olyan helyen állott meg, ahonnan mindenkit láthatott. Egy darabig fejét ingatva figyelte zsizsegésüket, maja hal% HTOZOKÁéOK JELE& NAPOK ‘'OLK CU6TOM6 EMINENT DAYé | íkxj WÉ$tt 11.. nával találkozott. A Dosszié rovatban szexőrült lelkészekről, fecsegő rosszlányokról találunk sztorikat. Megismerkedhetünk egy „vegyes párossal”: Trunkos Andrással és Temesvári AndreKALENDÁRIUM | Nőknek Egyre-másra* fedezhetők fel a hírlap- | árusoknál az 1989-es kalendáriumok, évkönyvek. Az elsők között került forgalomba az Éva Kalendárium ’89. Ebben a kétszáz oldalas kötetben főképp a gyengébb nem képviselői találnak I kedvükre való olvasnivalót, különféle főzési, öltözködési, kozmetikai tanácsokat. Sorozatban mutatják be a cikk-1 írók a művészcsaládokat, például Má- csaiékat, Sinkovitsékat, Rátonyiékat, | Boros Lajosékat. Érdekes foglalkozású | hölgyek is szót kaptak. Irodalmi müvek, évfordulók ugyancsak kiegészítik az Éva Kalendáriumot. A címlapon szereplő Koncz Zsuzsáról pedig az derül ki, hogy tudatos énekművésszel nézhetünk szembe. kan megszólalt: — Az isten szerelmére, nem hagynátok már abba egy kicsit! — Csend legyen!—kiáltotta a kerub, és megfújta a harsonát. — Hát nem fáradtatok már bele? fifi kérdezte fejét csóválva a csupafehérség. — Csend legyen!—harsogta a kerub. — Kezdetét veszi az utolsó ítélet! Kamarás István A Radioton kiadásában látott napvilágot a Népszokások, jeles napok című nagylemez, melyen a Magyar Rádió korábbi felvételeiből állított össze egy csokorra valót Solymosi János. Az előadók névsora imponáló: Dévai Nagy Kamilla, Fábián Éva, Szvorák Kati, Sebestyén Márta, a Kaláka, a Délibáb, a Mákvirág, a Vízöntő, a Kamarás együttes. Hallhatók karácsonyi énekek, újévköszöntők, farsangi dalok, valaA Honismereti Közlemények tizedik számát ismét a HNF Bács-Kiskun Megyei Bizottsága és a Katona József Megyei Könyvtár jelentette meg. Ezúttal négy tanulmány kapott helyet. Bognár László Pest-Piíis-Solt-Kiskun vármegye három gimnáziuma (Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd) tanulóinak összehasonlító szociológiai vizsgálatát tette meg. Fábri Kálmánná, egy tanyai tanítónő emlékei mellett Mező István és Iván László tanulmánya olvasható még a Honismereti Közleményekben. A Forrás legutóbbi számát a posztereknek szentelték a szerkesztők. Milyen is a magyar posztervilág? Erre a kérdésre tanulmányok sora keresi a választ. Sin- kó Katalin a lakótelepi „szokásokat” idézi, Klaával. Linda új filmjeiről is kap az olvasó beszámolót. Az irodalomkedvelők pedig a KFT együttes legénységének írásaival, képregényével „barátkozhatnak”. A poszteren Michael Jackson, a szuperposzteren Sabrina fotója kapott helvet. dczay Gábor az aktposzter természetét ilemzi, Szabó Ildikó a piros konnektor íelyét határozza meg az őszi bokorén, Szabó Miklós a magyar nosztal- pahullámot tanulmányozza. Szó van a joszterkínálatról, a fotografálásról is. K Forrás tematikus számát színes fotó- nellékletek (igen pikánsak!) teszik telessé.
