Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-08 / 292. szám
1988. december 8. • PETŐFI NÉPE • 5 KI VÉDJE A PARASZTSÁG ÉRDEKEIT? |Nem lehet megkerülni az agrárkérdéseket” Beszélgetés dr. Márton János akadémikussal Szerkesztőségünk, valamint a du- navecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház „Beszélgetések..című politikai ankétsorozatának legutóbbi vendége: dr. Márton János akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja, az Agrár- gazdasági Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatója, volt. A találkozó alkalmával kért interjút munkatársunk a jeles tudóstól. Válság még nincs. 1. — Terítéken a mezőgazdaság! Az Új Márciusi Front, a Magyar Demokrata Fórum, a Politikai Főiskola, a Gazdaságirányítási Reformbizottság és sok egyéb testület napirendre tűzte — nemzeti sorskérdésnek kijáró ranggal — agrárpolitikánk elemzését. A válság jelei mutatkoznak ebben az ágazatban is? — Nemzetgazdaságunk meghatározó ágazata a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés. Ha tehát a kibontakozás lehetőségeit kutatja az ország, nem lehet megkerülni az égető agrárkérdéseket. Az ágazat válságáról ma még nincs szó, bár látni kell: kimerülőben vannak földjeink, egyre nagyobb az amortizálódott gépek aránya,| hihetetlenül leromlott az infrastruktúra. Hogy megelőzhessük a csődöt, fontos elemezni a múltat — elsősorban az 1957-től kezdődő, viszonylag egységesebb időszakot —js programot kell kidolgoznunk a jövőre. Fontos, hogy a számvetés objektív legyen. Ne egy-egy részlet alapján minősítse az egészet. Sokat vitatkozunk a megközelítéseken. Főleg két alaptényezőnél forrósodtak föl a viták. Az egyik: az agrárpolitika társadalmi vetülete; a mezőgazdasági dolgozók viszonya az ország közösségéhez. A másik: a gazdasági eredmények kérdése; a hatékonyság és a hasznosság megítélése. Ha vizsgáljuk, hogy például a szö- y$fejw|i| p^galom mit hpzott a falvak éjejebep, úgy tűnhet; fegendmést, • korszakos fejlődést. Nem lehetünk viszont elégedettek, ha azt is számoljuk, milyen árat fizetett a parasztság mindezért? A szemrevaló falusi házsorok fölépülése, a szövetkezeti tagok autóvásárlásainak a növekedése vagy a falusi infrastruktúra lassú, de mégis észrevehető fejlődése olyan robottal vált csak elérhetővé, ami a lakosság erkölcsét kikezdte, életerejét, egészségét aláásta, kulturális felemelkedését visszavetette. Gondoljunk csak arra, milyen pezsgő élet volt a háború után a falusi egyletekben, olvasókörökben és manapság miként sorvadnak el a kistelepüléseken a közművelődés intézményei.. Ismét „gúzsba kötve”? — Ügy is fogalmazhatnánk: szegényebben, emberibb életet éltek. Volt vasárnap, ünnep, szokásrend, erkölcs, hagyomány ... — Teljesebb élet volt! Hozzájárult természetesen, hogy egy nagy agrárpolitikai siker, a földreform után voltunk. Ez fölszabadítóan hatott a szellemre is. Ma ismét „gúzsba kötve” él a falu: a rohanás és a szerzési vágy „nyűgözi”. — A mezőgazdaság képviseletével is baj van. Mintha a nagy nemzedékkel eltűntek volna a befolyásos parasztvezetők ... — A parasztság karizmatikus képviselői valóban elfogytak. A múlt évtizedek során persze értek be olyan személyiségek, akikre a közvetlen környezetük mellett, az agrárértelmiség széles körei®- beleértve a tudósokat, kutatókat is — fölnéztek. Csak néhány név á Veres Péter-utódok közül: Baksai Antal, a baksai közös gazdaság alapítója, Tóth Béla, a gyermelyi tsz egykori parasztelnöke, Varjas Gyula, a székesfehérvári tsz volt vezetője, vagy a fajszi Berta Jenő. De hosszan folytathatnám a névsort „érdemesekkel”, kiket viszont nem ruházott fel a központosított tájékoztatási rendszer olyan figyelemmel, mint egykori elődeiket a paraszt-, vagy a kisgazdapártban. A közelmúlt magyar politikájának súlyos tévedése volt, hogy túl kevés mozgalmi vezetőre koncentrálta az ország figyelmét. Nem hagyta felnőni azt a széles körű politikus gárdát — nemcsak a parasztság, de a munkásság köréből sem akikre a tágabb, a nemzeti környezet is fel tudott volna nézni.-ítE korszakváltás — Viszont ezrével tértek vissza a faluba egyetemet, főiskolát végzett fiatalok ... — Tagadhatatlan: felnőtt egy népes és nagytudású szakértelmiségi gárda, amely korszakváltást ígért a falu történelmében s amit a közelmúltunk legnagyobb vívmányának tekinthetünk. Hangsúlyozni kívánom tehát: nem a termelés volumenjeit tekintem a minősítés helyes mércéjének. Az örökös pénzügyi- és termelésieredmény-mére- getés bizonyság számomra, hogy a vezetés az agrárpolitika fő céljának nem a parasztság életminőség-reformját tartotta, hanem azt, hogy adót fizessenek, hozzájáruljanak a költségvetési hiány pótlásához, bőséges élelmiszer-ellátást^ teremtsenek, s növeljék külkereskedelmi mérlegünk aktívumát. Még a legutóbbi agrárpolitikai nyilatkozatokból is kihagyták, hogy elemi szükséglet a mezőgazdaságból élők életszínvonalának, életkörülményeinek a javítása. — Talán az agrármozgalmak hiánya indokolja ezt. Elgondolkodtató: míg fővárosunk világkiállításra készül, elfeledjük, hogy számos kistelepülésünk — olyan is, ahol magas színvonalú a gazdálkodás — nélkülözi az elemi infrastruktúrát. , — A parasztság rétegérdekei sajnos belevesztek más nagy érdekfolyamatok sodrásába: a képviselet tulajdonképpen csak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsára koncentrálódott. Pedig ennél sokkal átfogóbb jellegű szervezkedésre van szükség, beleértve a szakmai szervezeteket, a kistermelők közösségeit, a vezetők, az agrárszakértelmiség érdekvédelmét. Ez a szakszervezeti munka megújításával teremthető meg. Bár úgy gondolom: nem nélkülözhető a politikai képviselet sem. A nemzet számára is fontos — Parasztpártra gondol? — Talán már nem használható igazán ez a régi kifejezés; túlhaladta az idő. Ma már magukat parasztnak valló személyek zömmel az idősebb korosztályokból kerülnek ki. Azt gondolom, Bács-Kiskun megyében is kevés olyan fiatal van, akit ha megkérdeznénk, azt válaszolná: parasztlegény vagyok. Szerintem egy agrárpárt létrehozásán kell gondolkodnunk, amelyik a régi és sok eredményt hozó munkás-paraszt szövetségnek a talaján szerveződhetne meg, az agrárérdekek kizárólagos, vagy majdnem kizárólagos képviseletének gyakorlására. Egy ilyenfajta mozgalomba bevonhatónak vélem a lakosság egyötödének a politikai érdekeit. Ma a nagyüzemekben háromnégyszázezer ember végez tipikusan mezőgazdasági munkát; másfél százezer azoknak a száma, akik a gazdaságokban különféle szellemi munkahelyeket tölthetnek be; aztán van ötszázezer olyan nyugdíjas, aki még talán ma is parasztnak vallja magát, összességében ez már több, mint egymillió; a családtagokkal együtt a duplája. Kétmillió ember pedig jogosult politikai képviseletre. És a nemzet számára is fontos, hogy képviselethez jussanak ... — Mikorra válhat realitássá a pártalapítás? — Kell ehhez még jó néhány év. Az alulrói-szerveződöJánsadalomimodenr felfogása jegyében, ab községekben, a városokban, a különböző munkahelyeken, a lakossági körzetekben meg kell teremteni a feltételeket ehhez. Rá kell kérdezni: az érdekeltek vállalják-e egyáltalán az ilyen szervezkedést? Nem szabad mesterségesen rákényszeríteni az emberekre elképzeléseinket. Hiszen akkor az egész mozgalom eleve halálra lenne ítélve ... — Ez lehetne valójában a vidék pártja is? — Hiszem, hogy az agrárpárt sok pártfogót találna a vidéki értelmiség, a falvakban dolgozó kisiparosok, kiskereskedők körében; tehát azoknál, akiknek a sorsa összefonódik a mezőgazdaság teljesítményével, a kistelepülések lakóinak életkörülményeivel. — A politikai rendszer korszerűsítése azt is lehetővé teszi majd hamarosan, hogy több hasonló programmal induló szervezet is megalakuljon. Ezzel számolni kell Önöknek is... — A pluralizmus nemcsak eredményeket ígér, hanem számos szervezési kudarcot is. Lehet, hogy az emberek nem ismerik föl az érdekeiket, vagy nem jó képviseletet választanak. Ez nem lehet akadályozó tényező, hiszen az is bebizonyosodott: politikai mozgás nélkül kizárt, hogy azok a személyiségek kerüljenek felszínre, akik nemcsak bizalmat kapnak, de a bizalomhoz méltó módon tudnak élni, harcolni... Farkas P. József Szervezetűnk katalizátorai Katalizátoroknak azokat az anyagokat nevezzük, amelyek valamilyen kémiai folyamatban maguk úgy vesz-* nek csak reszt, hogy a folyamat végén eredeti állapotukban: megtalálhatók, ugyanakkor jelenlétük lényegesen meggyorsítja, egyes esetekben kiváltja a folyamatot. A szervezetben levő katalizátorokat biokataUdizátorok- nak nevezzük: más néven enzimek- nek, fermentumoknak is. Ezek a katalizátor tulajdonságú enzimek fehérjék, és jellemző rájuk, hogy az egyes kémiai folyamatokat specifikusan gyorsítják. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos anyagokra hatnak, csak bizonyos.átalakulásokat katalizálnak. Ez a specifikusság azonban eltérő mértékű: vannak olyan enzimek, amelyek egy bizonyos kémiai szerkezetre hatnak, és így. minden olyan anyaggal reakcióba lépnek, amely ezzel a kémiai szerkezettel rendelkezik. Ilyen például a foszfatúz, a foszforsav vegyületeit bontó enzim. Az enzimek szerepe igen jelentős élettani szempontból, mert hiányuk esetén nem mennének végbe azok az átalakulások, amelyek a szervezet létéhez nélkülözhetetlenek. Ebből az is ; nyilvánvaló, hogy a szervezeten kívül sem következhetnek be ezek az átalakulások. Az enzimek működését számos tényező befolyásolja. Hatásuk megfele-' lő kifejtéséhez optimális hőmérsék- j letre, kedvező vegyhatásra van szükségük. Függ azonban a hatásuk a ’ környezet ionkoncentrációjától is. J Vannak olyan anyagok, amelyek egyes enzimek hatását gátolhatják, masok viszont ellenkezőleg, fokozzák azt. Gátolják az enzimek működését például azok a vegyületek vagy elemek, amelyek inaktivalják á fehér-: jéket: ilyenek a nehézfémek, illetve sóik. Ezért is nevezzük őket mérgeknek, bár az újabb kutatások kiderítették, hogy egészen kis mennyisé« ekben egyes fémek (amelyek egyéb- ént nagyobb mennyiségben mérge- zőek) nélkülözhetetlenek a szervezet kiegyensúlyozott működéséhez. Az enzimeket .mérgező” anyagok többnyire nem specifikusak, azaz nem csak egy bizonyos enzim működését gátolják. Ma már elég sokfele enzimet sikerült — gyógyszeres célra — előállítani, és alkalmazásuk is elég széles körű, a legkülönfélébb betegségek esetén. Egyik közismert példa erre a pepszin, az emésztőcsatorna létfontosságú fe- héijebontó enzimje, amelyet elég gyakran rendelnek az orvosok (többnyire sósav kíséretében) akkor, ha a táplálék kellő megemésztéséhez elégtelen a természetes úton képződő mennyiség. Amint az orvostudomány és a biológia egyre jobban megismeri az em- 1 béri szervezet § működésének titkait, Kevesebb költséggel Mezőgazdasági nagyüzemeink a költségtakarékos földművelési módszerek előnyeit igyekeznek kihasználni. Elterjedőben van az úgynevezett szórva vetés, aminek lényegéről Piriéi Jánostól, a Mélykúti Lenin Termelőszövetkezet főmezőgazdászától érdeklődtünk. — A szórva vetés módszerének több előnyét lehet emliteni. Eszközigénye például lényegesen kisebb, mint a sorba vetésé. A vetésidő lerövidül, a mag földbe való kijuttatása gyorsabban történik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tenyészterület ideálisan biztosítja a mag életnek indulását, mivel egyenletes a szóródás, a tápanyagfelvételnél pedig egy bizonyos egyensúlyhelyzet alakul ki. — Ezt tapasztalatból mondja vagy a szakirodalomból? — Korábban a Homokmégyi Aranykalász Termelőszövetkezetben dolgoztam, ahol 1981 óta folyamatosan alkalmaztuk ezt a technológiát. Tehát módom volt tapasztalatot szerezni. Előfordult, hogy a búza területének kilencven százalékát így vetettük, s nem csökkent az átlagtermés. He- Mennyivel olcsóbb a szórva vetés, milyenek a költségkülönbségek? . —EgyHSZV—12-es szórva vető gép ára 300 ezer forint, a sorosan vető IH—6200-as pedig 500 ezer. Tehát már itt nyertünk 200 ezret, arról nem is beszélve, hogy a HSZ g-12-es négyszer többet teljesít. A Teriin Tsz-ben is meghonosítjuk ezt a technológiát. A szakvezetéssel megvitattuk előnyeit, s egyéb energiatakarékos megoldásokkal összekapcsolva, az ősszel már szórva is vetettünk a mélykúti határban. zs. k. m MUNKAHELYTEREMTŐ VÁLLALKOZÁSOKKAL Hatékonyságjavulás a mezőgazdasági foglalkoztatásban A munkaerő-gazdálkodás gondjait csakis a politikai, gazdasági, társadalmi kérdésekkel együtt lehet vizsgálni és ennek tükrében a megoldást kimunkálni. Erről tanácskoztak a nemrégiben Szolnokon megrendezett dél-alföldi közgazdász-találkozón. Ezen négy megyéből vettek részt szakemberek, s köztük volt Antal Gábor, a Bácskai és Dunamelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára. Korreferátumában a bácskai termelőszövetkezetek munkaerőgondjairól beszélt. Erről a témáról kérdeztük a szövetség titkárát. — Melyek ä feszültségek fő forrásai? ■ 1'Közös gazdaságaink némely területen komoly problémákkal küzdenek. A termelési feladatokat a jelenlegi technikai szinten egyre nehezebb teljességgel ellátni. Sajnos, a munkaerő minőségi összetétele elmarad a kívánatostól, ráadásul a foglalkoztatottak száma folyamatosan csökken, bár számottevő munkaerőhiány még nem alakult ki. A feszültségforrásokból csupán egy példát említek. A rossz pozícióba került állattenyésztési ágazatokat sorra felszámolták a szövetkezetek. Az itt dolgozók zöme szakképzetlen volt, további foglalkoztatásuk nem ment könnyen. Egy részüket az induló ipari melléküzemágakban sikerült elhelyezni, a többiek elvándoroltak a mezőgazdaságból. Ezek az egzisztenciális feszültségek helyenként komoly konfliktusokat okoztak. — Az új tsz-törvény mennyiben képes változtatni ezen az ‘állapoton? —Az új törvény és egy leendő szabályozás sok mindent megoldhat. Az új vállalkozási formák kedvező érdekeltségi rendszerbe való ágyazása egy sor kedvező folyamatot indíthat el, mindenekelőtt intenzívebb belső és külső munkaerő-mobilizációt eredményezhet ^ Korábban az agrárgazdaságban foglalkoztatottak keresete elmaradt más népgazdasági ágazatokétól. Most is? Jg^gy|Az elmaradás tovább nőtt. Ma már a háztájiból származó mellékjövedelem sem pótolja a hiányt. A kialakult helyzetet csakis a keresetszabályozás teljes feloldásával lehet megszüntetni. Egyébként a személyi jövedelemadó túlontúl szigorú előírásai is zavart okoztak, igen érzékenyen érintették a szövetkezeti tagságot. Például az aratás idején a keresetek után levont adóelőleg igen magas volt. A dolgozók joggal kifogásolták, hogy tulajdonképpen kamatmentesen hiteleznek a költségvetésnek. Mi várható ezek után? Vonzó maradhat a mezőgazdasági munka? — A mezőgazdasági munka presztízsének helyreállítása csakis az ágazat elismerésével lehetséges. Az élet- és munkakörülmények javítása, az anyagi ■ biztonság hosszú távú megteremtése teheti csak vonzóvá az agrárszakmát a fiatalság körében. Mindezek mellett a szabályozóknak biztosítani kell a tulajdonosi kötődés, a rendelkezési jogosultság, a vagyoni érdekeltség és a részesedési elv maradéktalan érvényesülését. A racionális munkaerő-gazdálkodást elő kell segíteni azzal is, hogy az üzemen belüli egységek önállósága növekedjen, s ezzel együtt a dolgozók egyéni felőssége is, s az eredményérdekeltség domináljon. Ezekhez kell olyan foglalkoztatási formákat keresni, ame- ' lyek a vállalkozási rendszerre épülnek. A hatékony foglalkoztatás üzemi szintű megvalósításához elengedhetetlen, hogy az állami irányítás ne csak figyelemmel kíséije és elemezze az országos munkaerőhelyzetet, a népgazdasági ágak közötti munkaerőmozgást, hanem intézkedéseivel időben és egyértelműen biztosítsa annak feltételeit is. Zs. Kovács István Hajópihenő Az újpesti öböl számos dunai hajó és uszály téli horgonyzóhelye. Ősszel sorban foglalják el kikötőhelyeiket az itt telelő vízi járművek. Közülük néhányan — festésre és javításra szorulók — a parton várják a következő hajózási idény ‘kezdetét. (MTI-fotó) mind több anyagcsere-betegséget felismertek: olyan megbetegedéseket, amelyeknek a létrejöttében azanyag- csere-folyamatokban szereplő valamelyik enzim hiánya vagy hibás működése játszik szerepet. így például vannak személyek, akik — általában öröklötten —- nem képesek a tejben levő tejcukrot megemészteni. Születnek lisztérzékeny gyermekek: ha ezt idejében nem veszik fezre, a felszívódás zavarai súlyos következményekkel járnak. Számos gyógyszer van forgalomban, mely enzimaktivitást pótol; ilyen például a Dipancrin, a Lu- kuílin, a Cotazym forte drazsé, a Me- xase stb. Az első helyen említett két készítmény orvosi vény nélkül is kapható; ezért is szedik sokan feleslegesen. Másoknak viszont valóban fontos, hogy rendszeresen használják hiányzó enzimtevékenységük pótlására, mert különben kellemetlen bélgázok termelődnek, puffadást éreznek. A megfelelő adagolást azonban mindig a táplálék emészthetőségének figyelembevételével kell meghatározni.
