Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

1988. december 8. • PETŐFI NÉPI

70 ÉVE TÖRTÉNT

Két forradalom megyei krónikája

(1918. október 31.—1919. augusztus 1.)

1918. december 6.

Budapest utcáin a kommunisták vezetésével kommunista jelszavakat tartalmazó transzparensekkel a frontokról hazatért több száz katona tüntetett a KMP gazdasági és politikai követelései mellett és „a Károlyi-part, majd a Köztársaságipárt elé vonult.”

Dunapatajról a Nemzeti Tanács átiratban fordult a kecskeméti csendőrszámy parancsnokságához a helyi csendőrök ellenforradalmi kijelentéseiről. Ebben — egyebek között — azt írják, hogy a Nemzeti Tanács „... sajnálattal és megbot- ránkozva értesíti a fent írt csendőrszárny parancsnokságot, a községben lévő őrs legénységének velük szemben tanúsított magaviseletéről. Folyó hó 6-án reggel, elutazásuk alkalmával az utazó közönség előtt Kerti Imre nevű csendőr a Nemzeti Tanács elnökét, aki egyébként a VIII. fizetési osztályból nyugalmazott állami tisztviselő, minden ok nélkül sehonnai jött-ment csirkefogónak nevezte. Az ott szolgálatot teljesítő őrséget pedig megfenyegették, hogy vegyük csak mi kezünkbe a hatalmat, majd megtanítjuk mi a Nemzeti Tanácsot és ezeket'a pocsékokat.

Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések — írja továbhaz átirat — ma már idejét múlták. És ha a csendőrlegénység így akarja az általunk nehezen felállított rendet megbontani, akkor az egész község lakosságával szembe fogják magukat találni. A szuronyok hatalma megdőlt. A régi rendszert visszatérni nem engedjük. Szigorú Vizsgálatot kérünk, és kérjük a bűnösök megbüntetését és a községünkből azonnali eltávolításukat, mert a következményekért igazán nem állhatunk jót” — fejeződik be az átirat.

1918. december 7.

Budapesten megjelent a Vörös Újság, a KMP hivatalos lapja.

' Kecskeméten az e napon megjelent Magyar Alföld közölté cír. Bu- day Dezső: „Mit akarnak a szocialisták? című cikkét, amelyben ezt írja: „A pártvezetőség a munkástanáccsal együtt elhatározta, hogy a nagyközönség számára, de különösen az intelligensebb polgári közönség számára előadásokat fog tartá- ni a szocializmus lényegéről, annak gazdasági és társadalmi céljairól a legkiválóbb szocialista írók és tudósok műveinek népszerű ismertetése alapján. Korunkban, amikor á szocializmus gondolata a társadalom vezető eszméje E- folytatja a cikk

—, mindenkinek tudnia kell, hogy mi az a szocializmus, amiről a polgári közönség sokszor csak, elferdített módon értésül, de amit már tudományos alapon minden szervezett munkás megtanult. Az előadásokat a városháza nagytermében tartjuk minden hétfő délután 5 órakor, s azokon a megjelenés ingyenes.”

Kalocsáról a helyi Nemzeti Tanács jelentést küldött az Országos Propaganda Bizottságnak a széles’ néprétegek és a középosztály zömének politikai véleményéről és hangulatáról, amelyben egyebek között azt írják, hogy „... Kalocsa városában tekintettel arra, hogy a város határa nagyobbára kötött birtok, és így a nép zöme a földnélküli munkás, a föld birtokával rendelkező papságra támaszkodó középosztály reakcionárius hangulatával szemben a széles néprétegek hangulata a szociális köztársaság felé hajlik. A régi közigazgatási hatóságok működésének visszaállításával természetesen a középosztály zömének reakcionárius hajlandósága megerősödött és így erős központból kiinduló agitációra van szükség.

1918. december 8.

Budapesten a Minisztertanács megtárgyalta e napon Búza Barna agrárreform-javaslatát. A kisajátítandó* nagybirtokokkal kapcsolatban pedig úgy döntött, hogy az 1000 holdas birtokhatárt 500 hold; ra, az egyházi birtoknál 200 holdra szállítja le. A megváltás kérdésében elfogadta azt a javaslatot, hogy a becsértéket kell kifizetni, de a kártérítést a vagyonadó révén vissza kell venni. A szekularizációt illetően a kormány nem foglalt állást, s a vitát a legközelebbi ülésig félbeszakította.

Kiskunfélegyházán a „Félegyházi Hírlap” e napi számában megjelent „Halvaszületett zászlóbontás” című cikke beszámol a Nemzeti Munkapárt helyi szervezetének botrányos újjáalakítási kísérletéről. A cikk ^ .egyebek között azt írja: „Bacsa Zsigmönd aki politikailag minden pártot végig szolgált, nagy dolgokra határozta el magát. Ismét szerepelni akart. Új pártot akart kialakítani. A Ifimúlt nemzeti munkapárt tagjainak egy részét akarta politikailag életre kelteni. Választott is hozzá szép, tetszős nevet. Az új pártot Nemzeti Demokrata Pártnak akarta elkeresztelni. Szép álmait, ideális terveit azonban városunk polgársága s annak lakossága megsemmisítette. Vasárnap délután volt a nagy nap. Ekkorra hívta össze a polgárságot Bacsa Zsigmönd. A városháza közgyűlési termét a polgárság zsúfolásig megtöltötte s izgatottan várta a gyűlés megnyitását, s Bacsa Zsig- mond megjelenését. Az összehívó azonban — tájékozódva lévén a helyzetről M- a zászlóbontásra nem mert eljönni, s azon nem jelent meg. Délután 4 órakor Szikszai János ajánlatára a jelenlévők Neményi Adolf fényképészt választották meg elnöknek, aki a gyűlést megnyitotta, s a szót átadta Tapody Gyula késesnek. Tapody tisztázni akarta eljárását, s a Bacsával való viszonyát akarta megvilágítani, ezt azonban a türelmetlen hallgatóság nem engedte meg. Ugyancsak nem engedték szóhoz jutni Besze Antal járásbírósági tisztviselőt. Beszédet mondottak Vesszősi József, Tóth Imre, Horváth Zoltán és Szikszai János, melyeknek elhangzása után a gyűlésen megjelentek azt mondották, hogy az új zászlóbontásra nincs szükség, s a függetlenségi 48-as párthoz tömörülnek. A gyűlés lefolyása alatt izgalmas kitörések hangzottak el Bacsa Zsigmönd ellen” W0- fejeződik be a cikk. Kalocsán az e napon történt fegyveres összecsapásról a kalocsai csendőrszakasz-parancsnokság a következő táviratot küldte a kecskeméti csendőrszámy parancsnokságának: „Folyó hó 8-án délután a kalocsai legények és az idevezényelt 1. honvéd géppuskás század és az itt állomásozó 23. gyalogezred katonái közül ötöt tettlegesen bántalmaztak, amiből nagyobb csődület támadt. A rend helyreállítására és a verekedés meggátlására a 23. gyalogezredtől egy 6 főből álló járőr vezényeltetett ki. Amikor a helyszínre értek, bár a verekedés akkor ért véget, de a tömeg a járőr tagjait egymástól szétválasztotta, azokat körülfogva késekkel leszúrni akarták, mire a járőr egyes tagjai felfelé irányított riasztó lövéseket adtak le. Közben a tömegből kiszabadulva fokozatosan hátrálva, igyekeztek a tömeget a támadás abbahagyására bírni, de á tömeg a járőrt újból be akarta keríteni, hogy lefegyverezze, s a tömegből ekkor pisztolylövések dördültek el. Erre a járőr újból lövéseket adott le, mely lövésektől egy könnyen sérült van. A helyszínen Korsós János egy szúrástól a szívén találva halva maradt. Hogy a szúrást ki tette, ezideig megállapítani nem lehetett. A közhangulat nem túl veszélyes, a 23. gyalogezred a karhatalommal a helyzet ura” — fejeződik 6e a távirat szövege.

Dr. Békevári Sándor (Folytatjuk)

Gombolyagi sirató

Gombolyag. Pirinyó falucska. Tán az élet is kihunyt már az ódon házfalak között? Nyomasztó a csönd. Itt-ott loboncos kutyák vad csaholása jelzi: akadnak még lakók — bár egyre kevesebben. Gémet, ostorfát veszített kútágas a csordajárás mentén. Amott, a gaztengerben még a maszek világból kimustrált vetőgép pihen. S a falu közepén harang árválkodik. Nem kongatja össze | népet, hiszen itt már nincs esemény. Hacsak az nem, hogy néha-néha a városi villanyszerelők bekapcsolják a sarki szirénát, hogy elriasszák a belefészkelt verebeket.

Hová tűntek a lakók? Mely világ mordult rájuk parancsolóan, hogy: el innen? S, ha erősek voltak is a ragaszkodás gyökerei, még erősebb a tanács, a hivatal. Száműzöttek lettek a gombolyagiak, nem leltek nyugvást az apák földjén. Családok, nemzedékek keltek szárnyra, hogy itthagyják az ősi birtokot, a biztonságot adót, a marasztalót. Vajon miféle szenvedélyek, tüzek csapkodtak az emberek szívében, lelkében? Üzöttként kerestek hajlékot Szakmáron, Kalocsán ... más vidéken. S most, ha vissza is vágynak — késő már, meghaladta őket a vágtató idő.

Farkasok, Csefkók, Szabók. Hová tűntek, merre mentek a menedéket keresők? Akik maradtak, öregek már, zömük túl a hetvenen. Ki nyugdíjjal, ki anélkül koptatja a hétköznapokat. Távol a világ zsongásától, szinte a tehetetlenség magányában. Bar jön busz, s rendszeresen nyílik a boltajtó, sőt a külvilággal összekötő köldökzsinór, a villamos vezeték is elér eddig. De mit érnek vele, ha a hatvanas-hetvenes évek széttépték a családokat?

Nagy János poroszkál az udvaron. Az állatok etetéséhez készülődik. így ismétli a napokat minden délután. Nem kell sokáig várnom, hogy kitörjön belőle a kedvetlenség és a panasz.

— Meg voltunk mi fogva annak idején. A tanacs nem adott építési engedélyt, legföljebb tatarozhattunk. Nézzen körül, olyan itt, mintha most ért volna véget a háború. Minden második ház fala repedezett. Biztonságos fészek volt ez, jó földekkel. De hát jött a tagosítás, az építési tilalom és ez maradt. A fiamék Kalocsára költöztek. Ott más, csillognak a kirakatok. Az kell a fiatalságnak. De most, hogy szűkül a megélhetés, egynéhány visszavándorolna, mert a természet terített asztallal várja a gazdálkodót, könnyebb lenne boldogulni.

ABBAHAGYNI A CENTIZGETÉST

Tagkönyvcsere után minifórum Vaskúton

A Vaskúti Bácska Tsz pártalapszer- vezetének taggyűlésén körülnézve szinte csupa fiatal arcot látni.

— Nem véletlen ez — magyarázta meg dr. Csanádi László tsz-elnök —, hiszen a szövetkezet tagságának átlag- életkora is 36 év körül van. Ez mondható el a vezetőkről, és ez a párttagságról is.

Az alapszervezetből, s persze a taggyűlésről azonban az idősebbek sem hiányoztak, hiszen a jelenlévők között 45-ös párttag, tsz-alapító, az egyesülés előtti jogelőd szövetkezet elnöke is megtalálható. S ha mázott voltak, fel is szólaltak. Ők is, akárcsak a fiatalok. Kihasználták a lehetőségeket. Mert igaz, hogy az alkalom ünnepi — ekkor adtát át az új párttagsági könyveket, s megemlékeztek a KMP megalakulásáról is —, de szerencsére egyre ritkább a „protokolláris” taggyűlés. Ha már összejött az alapszervezet, akkor ott egyéb fontos kérdések is szóba kerülnek.

Itt is téma volt tehát a Budapest Sportcsarnokban elhangzott főtitkári beszéd, különösen annak a falura vonatkozó részei, az országgyűlésen elfogadott adótörvény, a gazdálkodás rendje, a teljesítményelv érvényesülésének ellentmondásossága.

A párttagok foglalkoztak hazai dolgaikkal is. Baján ugyanis közeleg a pártértekezlet időpontja, ami nemcsak a városban, hanem a vonzáskörzetben élők: párttagok és pártonkívüliek számára egyaránt fontos esemény. Hiszen

így vagy úgy, de a helyi feladatok számbavétele mellett személycserékről is dönteni kell.

A nyílt, őszinte eszmecsere alaphangját megadta az a beszéd, amelyben Babinyecz Ferenc, a megyei pártbizottság titkára az emlékező szavak mellett összefoglalta a tagsági könyvek cseréjét megelőző beszélgetések, valamint az esztendő történéseinek tapasztalatait is.

Ismét beigazolódott — hangsúlyozta, hogy a párttagokat lehet aktivizálni, készek a cselekvésre, az áldozatvállalásra is, de csak akkor, ha valóban meghallgatják őket, ha a párttal nem csak mint szervezettel találkoznak, ha a politikai döntésekben az ő véleményük, javaslatuk is megjelenik. Évek óta szunnyádó energiákat lehet így felszabadítani.

Az elmúlt időszak elemzésekor megállapítható, hogy szaporodott a vezetők körében a hatalommal és hivatali helyzettel való visszaélés, a korrupció. Ezek feltárása, jóvátétele az esetleges pozíciógyengülés ellenére is a politika iránti bizalmat erősítő tényező.

Napjainkban is a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának végrehajtása áll a középpontban, ez a legfontosabb feladat. Ehhez nélkülözhetetlen a következetesség, határozottság és a kiszámíthatóság, a hosszú ideje' halogatott lépések megtétele. Az alternatív gondolkodókkal értelmes párbeszédet kell folytatni az egész nemzet érdekében. Ugyanakkor el kell vetni a pártnak a mindenhatóság látszatát.

S azt is; hogy a vezetők a tagság nevében, de nélküle döntsenek. Ehhez szükség van az autonóm alapszervezetekre, de ezt a fogalmat nem elég deklarálni, meg is kell tölteni tartalommal.

Hogy ez a folyamat itt Vaskúton már megkezdődött, igazolni látszott a tagkönyvek átadását követően kibontakozott minifórum. Igaz, némileg csökkentett létszámmal, mert az állat- tenyésztőkért megjött az autóbusz, a jószágot ugyanis el kell látni.

Tulajdonképpen erre alapozta véleményét Metzinger Péter is: ha a mező- gazdaságból élő ember teszi is a dolgát

— mert az állomány vagy a növényi kultúra nem várhat —, nem szabad emiatt a valóságosnál kisebbnek látni az ágazat, a falu gondját. S erre az érdekképviseleti szerveknek is fel kell figyelniük, hangot adva a lentről érke ző észrevételeknek. Megkérdezte: vajon hogyan érvényesül a teljesítményelv, ha a tízszeres nyereség után csak 1,4-szeres a kifizetés ...

Kovács József, az alapszervezet titkára is kiemelte, hogy milyen intézkedések rontják a mezőgazdaság, a nagyüzemek és a kisgazdaságok pozícióját is. A felvetésekre elhangzott a válasz is

— abbahagyva a tulajdonformák kö- ■ zötti centizgetést, el kell érni, hogy végre valóban a hatékonyság döntsön! Az ágazatok között éppúgy, mint a termelőegységek közt is.

— Ezt kell megvalósítani, és ezt támogatnia minden párttagnak — fogalmazta meg véleményét a már nyugdíjas Somi Sándor, és ezzel az alapszervezet is egyetértett. Váczi Tamás

ELLENÁLLÓ KÉPESSÉG, ÖNÁLLÓSÁG ÉS HIT

Az egészség: megtalált harmónia

Nagy a sürgölődés Szabó Lajosék tágas udvarán. Serénykednek az állatok körül. A házigazda valamikor tsz-elnök volt, a gombolyagi közöst vezényelte.

— Egyszer felhoztam a sZakmári tanácsnál, mire való, hogy nyomasztanak bennünket, hogy kezünk- lábunk kötve. Sorolgattam, virágzó falu volt ez, legjobbja a környéknek. Ügyesen gazdálkodtak, boldogultak az emberek. Mindez hiába volt, merthogy fölülről jött a parancs. Ki volt akkor kíváncsi a kisember véleményére? * „

Gombolyagot nemrégiben üdülőövezetnek nyilvánították. Létezik, lélegzik még, de nem fogja elkerülni a végzetes sorvadást. Ahhoz túl kései az ébredés ...

Zs. Kovács István

Hogyan őrizhetnénk meg az egészségünket? A meg nem bete- gedés titkát tálja fel Rmschburg Ágnes pszichológus és Fehér J.

, András író, akiknek a nevével gyakran találkozhattunk az elmúlt hétfekbén. A két kreativitás- kutató ugyanis hol Kecskeméten, hol Kiskunfélegyházán, legutóbb pedig Tíszakécskén jelent meg, hogy az egészségről beszéljen, s meggyőzze az embereket: higgyenek az életben, önmagukban és az egészségben.

Ranschburg Ágnes és Fehér J. András a meg nem betegedésről a következő elméletet fejti ki: Minden ember képes az alkotásra, de csak megfelelő kulturális, természeti és családi környezetben. Az alkotáshoz ugyanis nemcsak ismeretek szükségesek, hanem kellő érzelmi motiváció is.

A teremtésha életképes másokat és magát az alkotót is életben tartja. Mi tehát a feladat? Alkotásra alkalmas életformát kialakítani, melyben a tudás, az érzelmek és a környezet összhangja megvalósul. Napjaink azonban nem éppen ennek az életformának kedveznek. Sok a lelki egyensúlyát vesztett, ebből következően beteg ember. Nyilvánvaló: tenni kell a társadalom egészségéért. A két kreativitáskutatóval erről beszélgetünk.

— Kit mondhatunk egészséges embernek?

F. A.: |§ Aki kis egészként a nagy egésszel harmóniában van. Aki lelki ellenálló képességgel, fizikai erővel, önállósággal és az egészségbe vetett hittel rendelkezik. Ehhez persze megfelelő kö- r rülmények kellenek. Aki a természetben él, azt a természet szabá-% lyozza, aki kihúzódik, annak is valamiképp őriznie kell a kapcsolatot. A természettől az urbanizáció következtében egyre távolabb kerülünk, egyre több káros hatás-ér bennünket, s hogy ezeket kivédjük, tudatos egészségstílust kell kialakítanunk.

R. Á.: — Megfigyelték, hogy az állatoknál és az embereknél is megvannak az önregeneráló folyamatok. Az állatok megtalálják a gyógyító hatású növényeket, s az emberek is nagyon sok gyógynövényt ismernek. A népi gyógyhagyományok fontosak, az iskolában is tanítani kellene. Az önvédelemnek ugyanis ez az első rétege. Gondoljunk csak nagy- szüleinkre, akiknek a módszerei

és jó házi receptjei mögött egy viselkedésforma áll. A körülményeik miatt rászorultak, hogy saját magukat megfigyeljék, és segítsenek magukon. Ez a lelki betegségekre is igaz. Az öngyógyításban tehát nemcsak a gyógynövényeknek volt szerepük, hanem az átélt élmények feldolgozásának is. Hogyan reagáltak valamire, hogyan váltak immunissá valamivel szemben, vagyis mit tettek a túlélés érdekében? Az egészség nem csupán tünetmentesség.

A cselekvő önkiegyensúlyozás képessége, az alkalmazkodni tudás. Tudnom kell, reggel milyen a közérzetem, hogyan változik meg délelőtt, hogy alakul délután, este pedig milyen átvezető szertartásra van szükségem az alváshoz.

; — Vajon ismerjük-e önmagunkat? Mintha az idők során elvesztettük volna az önmegfigyelés képességét. A mai ember a szervezetében lejátszódó változások megfejtését rábízza az orvosra. A természettel való kapcsolatunk is meglazult, a harmónia megbomlott. Hogyan lehetne visszakapcsolódni a természeti egységbe?

F. A.: — Túrázzunk, kiránduljunk, gyalogoljunk. Minden embernek naponta egy minden testrészt megmozgató gyakorlatot kellene végezni. Különösen fontos a tenyér és a talp használata, ezeket az utóbbi időben elhanyagoltuk. Talpmasszázzsal és agyaggyúrással e két testrész jól megmozgatható. Nagyon egészséges — talán nevetségesnek tűnik ÍPs a négykézlábon való járás, vagy a hempergés. Gondoljunk csak a gyermekek mozgására.

F. A.: — Ismerős talán az amerikai irodaház példája. Ebben az irodaházban minden műanyagból készült. Igaz, szigetelt volt a zajtól és a portól, csak éppen dolgozni nem lehetett benne. Az ott dolgozók fejgörcsre, viszketésre, allergiára panaszkodtak. Hiányzott a természetes környezet, a természetes anyagok. A jó közérzethez szükséges a hangulatmagvak, hangulatcsírák gondozása is. A keletiek például a sejtéseikkel sokkal jobb viszonyban élnek mint mi. Néha egészen pici hangulat hiányzik, hogy átlendüljünk egy rossz állapotból. Ehhez persze tudni kell, kire mi van jó hatással, és ennek érdekében mit visz a szobájába. Virágokat, színes függönyöket, vagy subát? Ez esetben is a néphagyomány az etalon. A mai bútorok csúnyák, ízléstelenek, nem hozzánk szólnak. Ha belépünk egy régi házba, érezzük, minden a kezünkbe illik.

A környezetben rengeteg lelki energia van lekötve.

— A lakáskultúra évszázadok alatt összegyűlt tapasztalatainak mintha hátat fordítottunk volna. Sok dolgot eldobtunk, mondván hogy nem korszerű, nem a mi életformánkhoz való.

R. Ä.: Hl Gondoljunk csak a tiszta szobára. A háznak az a része volt, ahová ritkán léptek be a lakók. A lakásban éppen ezért bármikor ünnepet lehetett teremteni. Azt is tudjuk, hogy a rendszeresen összejáró kis közösségek minden alkalommal együtt énekeltek. Az éneknek egészségmegóvó hatása van, s a bennünket ösztönző hatások egyike. Egy felszabadult, közös dalolásban bárki megtanítható énekelni.

F. A.: S- A jó szavak, az egészséges gondolatok, a bebeszélő képesség is szellemi, értelmi tartalék. A régi asszonyoknak a beszédjük is csodálatos volt. A szavaknak gyógyító erejük van. Miket mondjon magának az ember? Ne hagyd el magad! Kelj fel! Végy erőt! A bebeszélés mellett a kíbeszélés ugyanolyan fontos. Megnyitni a szavak árját, mint egy zsilipet. Ami belül van és feszít, ki kell jönnie. Megfigyelték, hogy az egyedül élő emberek rö- videbb életűek.

Mg A férfiak is rövidebb életűek a nőknél. Talán hiányzik belőlük a kíbeszélés képessége?

R. Á.: — A nők kisírják magu- , kát, a férfiak lenyelik a fájdalmukat. A nők saját természetükkel nagyobb közvetlenségben vannak, a látható céllal is, a gyermekkel, közvetlenebb a kapcsolatuk. Ez jobban élteti őket. Éppen ezért egymásra utalt a férfi és a nő. Egy kínai közmondás azt tartja, hogy férfi és nő, mint két szemgolyo működjön együtt. A nyugati ember gondolkodására jellemző, hogy legyőzni, elnyomni akarja — például — a természetet. A keleti ember együttműködni szeret a természettel, mint jó feleséggel. A megoldás persze nem a végletekben keresendő. A keleti is igényli, amit a nyugati kultúra nyújt. A régi és az új, a tudatosság és az ösztönösség összhangja a cél. Bízzunk benne, hogy a szintézis, a kiegyensúlyozás időszaka következik.

Benke Márta