Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-08 / 292. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 8.

Egyoldalú leszerelési lépések

(Folytatás az 1. oldalról) nyeként lehetségessé váltak a nemzetközi helyzet megjavítását, a leszerelést elősegítő első reális lépések is.

„Mi következik ebből a gyakorlatban? Természetes és ésszerű lenne, ha nem mondanánk le a jnár elért pozitív eredményekről, ha továbblendítenénk mindazt a pozitívumot, amit az elmúlt években közös erőfeszítéssel értünk el.

Gondolok itt a nukleáris fegyverek problémájáról, a hagyományos fegyverzetről, a vegyi fegyverekről folytatott tárgyalások folyamatára, a regionális konfliktusok felszámolásához vezető politikai megoldások keresésére. Mindenekelőtt pedig a politikai párbeszédre, amely egyre intenzívebb, egyre nyíltabb, egyre lényegretörőbb, nem a konfrontációra irányul, nem vádaskodást szolgál, hanem az alkotó elképzelések megosztását. Politikai párbeszéd nélkül nem lehetséges a tárgyalások folyamata.”

A szovjet vezető ezzel összefüggésben is szólt az ENSZ új szerepéről. Mint mondotta, ezt az "új szerepet a konkrét történelmi helyzet igényű.

„Véleményünk szerint feltétlenül szükséges, hogy az egyes államok átgondolják viszonyukat az ENSZ-hez, ehhez az egyedülálló jelentőségű eszközhöz, amely nélkül ma már nem lehet elképzelni a világpolitikát. Új lehetőségek nyílnak meg ezáltal előttünk, minden olyan területen, amely természetszerűleg az ENSZ illetékességébe tartozik: a katonai-politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki, az ökológiai és a humanitárius téren egyaránt.

Együttes erőfeszítésekre van szükség, számításba kell venni az országok valamennyi csoportjának érdekeit. Erre csak olyan szervezet képes, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete” — hangoztatta Gorbacsov.

Ezzel összefüggésben szólt a fejlődő világ helyzetéről. Megállapította; a gyarmati korszakban elszenvedett hatalmas veszteségek, áldozatok révén ez a fejlődő világ jelentős mértékben elősegítette a nemzetközi közösség nem csekély részének felvirágzását. Elérkezett az ideje annak, hogy elégtételt kapjon a világ anyagi fejlődéséhez nyújtott hatalmas történelmi, ugyanakkor tragikus hozzájárulásáért.

A nemzetközi gazdasági biztonság elképzelhetetlen, ha azt elszakítjuk a leszerelés témakörétől, de elképzelhetetlen akkor is, ha azt a világméretű ökológiai fenyegetésből kiragadva kezeljük. Az ökológiai helyzet a világ számos térségében egyszerűen szörnyű —állapította meg Mihail Gorbacsov beszédében.

1992-re az ENSZ keretein belül konferencia megtartását tervezik környezeti kérdésekben. „Mi üdvözöljük ezt a döntést és arra készülünk, hogy ez a fórum eredményes lesz, a problémák nagyságrendjének megfelelő eredményeket hoz.”

Az idő azonban nem áll meg. A különböző országokban nem kis erőfeszítések törtáinek. Itt, ezen a fórumon még egyszer igen nyomatékosan szeretném aláhúzni azokat a lehetőségeket, amelyek az ökológiai újjászületés szempontjából nyílnak a leszerelés, mindenekelőtt pedig természetesen a nukleáris leszerelés folyamatában -s-*1 mondotta a szovjet vezető — majd így folytatta:

— Gondolkodjunk el csak a következőn is: nem kellene-e létrehozni az '-ENSZ-ben a sürgős ökológiai segítség- nyújtás központját. Feladata az lenne, hogy operatív módon irányítson nemzetközi szakértői csoportokat azokba a térségekbe, ahol a környezeti helyzet gyors romlása tapasztalható.

Ami a világűr meghódítását illeti, Mihail Gorbacsov véleménye szerint egyre világosabban rajzolódnak ki a jövő kozmikus iparának körvonalai.

A Szovjetunió álláspontja ismert: a világűrben végzett tevékenységből ki kell zárni azt, hogy fegyverek kerüljenek oda. Ehhez ugyancsak jogi bázis szükséges. Ennek alapja már létezik — az 1967-es szerződés és más megállapodások —, húzta alá a szovjet vezető.

Véleménye szerint megérett annak szükségessége, hogy kidolgozzák a világűrben folytatandó békés munka mindent átfogó rendjét. E rend betartásának ellenőrzése pedig a kozmikus világszervezet feladata lenne. Mi már többször tettünk olyan javaslatot, hogy létesüljön egy ilyen szervezet. Az e szervezet ellenőrzési köre alá eső rendszerbe készek vagyunk bekapcsolni krasznojarszki rádiólokációs állomásunkat is. Már született döntés arról, hogy ez az állomás átkerül a Szovjet Tudományos Akadémiához — mondta. A szovjet tudósok, jelentette ki Mihail Gorbacsov, készek fogadni külföldi kollégákat és megvitatni velük azt, hogy a krasznojarszki állomást miként lehetne átalakítani a békés együttműködés nemzetközi központjává, leszerelvén és átalakítván bizonyos eszközöket és berendezéseket, és kiegészíteni az állomást a hiányzó felszerelésekkel. Ez az egész rendszer az ENSZ égisze alatt működhetne — húzta alá Mihail Gorbacsov.

Afganisztán problémájára kitérve Mihail Gorbacsov megállapította: a genfi megállapodások, amelyeknek elvi és gyakorlati jelentőségét az egész világon magasra értékelték, lehetőségeket nyújtottak volna arra, hogy már ebben az évben lezárjuk a rendezés folyamatát. Ez azonban nem történt meg.

Számunkra úgy tűnik, hogy az ENSZ illetékességi körének keretein belül a közgyűlés novemberi határozatát ki lehetne egészíteni néhány konkrét intézkedéssel.

A határozat szavaival élve, ahhoz, hogy „a széles alapokon nyugvó kormány kérdésében maguk az afgánok jussanak haladéktalan és átfogó döntésre”, az alábbiak megtételét ítéljük szükségesnek:

— 1989. január l-jétől teljes egészében és mindenütt tüzet kell szüntetni, be kell szüntetni az összes támadó akciót, a tüzérségieket is, miközben a tárgyalások idejére a szemben álló afgán csoportok megtartanák ellenőrzésük alatt összes birtokolt területeiket;

— ugyancsak a fent említett naptól kezdve leállnak az ellenségeskedő féléknek szánt fegyverszállítások;

— a közgyűlés határozatában előirányzott, széles alapokon álló kormány megalakulásának idejére Kabulba és az ország más stratégiai fontosságú központjaiba ENSZ békefenntartó erőket kell küldeni;

— ugyancsak az ENSZ főtitkárához fordulunk azzal a kéréssel, segítse elő annak a gondolatnak mielőbbi megvalósulását, hogy nemzetközi konferenciára kerüljön sor Afganisztán semlegességével és demilitarizálásával kapcsolatban — mondotta Mihail Gorbacsov.

A szovjet vezető beszédében súlyos incidensnek nevezte azt, hogy az Egyesült Államok hatóságai nem engedték be New Yorkba a PFSZ vezetőjét, Jasszer Arafatot, s ily módon nem mondhatott beszédet az ENSZ New York-i székhelyén. Mihail Gorbacsov felhívta a figyelmet a következőre: mindez olyan pillanatban történt, amikor a Palesztinái Felszabadítási Szervezet fontos konstruktív lépést tett, meg- könnyítvén a közel-keleti csomónak az ENSZ BT részvételével történő kibogozását célzó erőfeszítéseket. Mindez akkor történt — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov —, amikor más regionális konfliktusok politikai rendezésében is pozitív tendencia érezhető — egy sor esetben a Szovjetunió és az Egyesült Államok közreműködésével. Mélységes sajnálatunknak adunk hangot a történtekkel kapcsolatban és kifejezzük a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel való szolidaritásunkat — mondotta a szovjet vezető.

A szovjet vezető rámutatott: a fejlődő államok felhalmozódott adósságállományát nem lehet visszafizetni, nem lehet az eredeti feltételeknek megfelelően visszakövetelni tőlük a hiteleket.

A Szovjetunió kész akár 100 évre kiterjeszteni a legkevésbé fejlett országok számára a kölcsönök visszafizetésének moratóriumát, számos esetben pedig kész teljesen leírni azokat. Állást foglal amellett, hogy sokoldalú fórumon vitassák meg az adósságválság rendezésének módozatait, s ennek keretében az ENSZ égisze alatt tartsanak konzultációt az adós és a hitelező államok kormányfői.

A beszéd legnagyobb érdeklődéssel fogadott részében Gorbacsov közölte, hogy a Szovjetunió határozatot hozott arról, hogy csökkenti fegyveres erőit.

„Az elkövetkező két évben fegyveres erőink létszámát 500 ezer fővel csökkentjük —mondotta. — Lényegesen csökkentjük hagyományos fegyverzetünket. Ezt a csökkentést egyoldalúan hajtjuk végre, nem kötjük össze azt a bécsi utótalálkozón elfogadásra kerülő mandátum szerint megtartandó tárgyalásokkal.

A Varsói Szerződésben lévő szövetségeseinkkel egyetértésben elhatároztuk, hogy I99l-ig hat harckocsihadosztályt vonunk ki az NDK-ból, Csehszlovákiából és Magyarországról.

E hadosztályokat feloszlatjuk. A szovjet fegyveres erők ezen országokban állomásozó hadseregcsoportjaiból kivonjuk a deszantegységeket és számos más egységet és alegységet, beleértve az átkelési deszantegységeket, azok fegyverzetét és haditechnikáját. A három országban állomásozó szovjet fegyveres erők létszámát 50 ezer fővel, fegyverzetét 5 ezer harckocsival csökkentjük. Valamennyi olyan szovjet hadosztályt, amely egyelőre még szövetségeseink területén marad, átszervezünk, a maitól eltérő szervezetet adunk nekik, amely a harckocsik nagyarányú kivonása után egyértelműen védelmi jellegű szervezet lesz.

Ezzel egy időben csökkentjük a Szovjetunió európai területén állomásozó fegyveres erők létszámát, fegyverzetének mennyiségét. Együttesen a Szovjetunió e részében és európai szövetségeseink országai területén a fegyverzetet ÍO ezer harckocsival, 8 és fél ezer tüzérségi eszközzel, 800 harci repülőgéppel csökkentjük.

E két év alatt jelentősen csökkentjük a Szovjetunió ázsiai területén lévő hadseregcsoportosításokat is. A Mongol Népköztársaság kormányával egyetértésben hazatér az országból az időlegesen ott állomásozó szovjet erők jelentős része.”

Mihail Gorbacsov egyúttal bejelentette, hogy a Szovjetunió lépéseket tesz védelmi iparának békés célokra történő fokozatos átalakítására. Kijelentette: teljes mértékben reális a védelmi ipar ilyen átalakítása.

A Szovjetunió a maga részéről kész

számos lépés megtételére e -téren — hangoztatta Gorbacsov, megállapítva, az elképzelések között szerepel a védelmi ipar átalakítási terveinek kidolgozása, a Szovjetunióban jelenleg megvalósított gazdasági reformok keretei között. 1989-ben kísérletképpen két- három üzem ilyen átalakításának előkészítését valósítják meg és közzéteszik a tapasztalatokat arra vonatkozóan, hogyan helyezték el a haditermelésű ipar szakembereit, hogyan használják fel a polgári termelésben annak gépi berendezését, épületeit és felszerelését.

„Kívánatos, hogy minden ország, mindenekelőtt a katonai nagyhatalmak teijesszék elő hasonló terveiket az ENSZ-ben” — hangsúlyozta Gorbacsov.

Részletesen foglalkozott végezetül a szovjet vezető a szovjet—amerikai kapcsolatokkal is. Kijelentette: az Egyesült Államok következő kormányzata, amelyet George Bush, a megválasztott elnök alakít meg, olyan partnerre talál a Szovjetunióban, amely kész hosszú szünetek, kitérők nélkül folytatni a párbeszédet a realizmus, a nyíltság és a jóakarat szellemében, arra törekszik, hogy konkrét eredményeket érjen el a napirenden szereplő kérdésekben. Ezek a kérdések átfogják a szovjet—amerikai viszonyt és a nemzetközi politika minden fontos kérdését.

„Mindenekelőtt arról van szó, hogy következetesen haladjunk előre a hadászati támadó fegyverzet 50 százalékos csökkentéséről szóló szerződés megkötése terén, megőrizve a rakétaelhárító fegyverrendszerekről megkötött szerződést” — hangoztatta Gorbacsov. Ugyancsak feladatként jelölte meg azt, hogy dolgozzák ki a vegyifegyverek felszámolásáról szóló szerződést,‘megállapítva: a Szovjetunió megítélése szerint megvan a lehetőség arra, hogy 1989 e téren döntő év legyen. Ugyancsak tárgyalni kell az európai hagyományos fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről.

Gorbacsov rámutatott: a szovjet— amerikai tárgyalásokon a lehető legszélesebb aspektusban kell foglalkozni a gazdasági, a környezetvédelmi és a humanitárius problémákkal is.

Gorbacsov beszédében kitért a Szovjetunióban végbemenő politikai-gazdasági folyamatokra is. Leszögezte: az országban valódi forradalmi fellendülés van, az átalakítás egyre nagyobb ütemű. Elkezdődött a peresztrojka elméleti koncepcióinak kidolgozása s ehhez értékelni kellett a, kérdések jellegét és mélységét, értelmezni a múlt tanulságait és kifejezni mindezt a politikái következtetések és program formájában. Ez megtörtént, az elméleti munka, a történtek értékelése, a politikai álláspontok végleges kidolgozása, gazdagítása, korrigálása azonban folytatódik.

A társadalom bekapcsolása az átalakítás terveinek megvalósításába megkövetelte, hogy valóban demokratizáljuk azt — hangoztatta. A demokratizálás jegyében folyó átalakítás átfogja mostmár a politikát, a gazdaságot, a szellemi életet és az ideológiát is.

Radikális gazdasági reformot bontakoztattunk ki, tapasztalatot szereztünk —• mondta. Az új évtől kezdődően az egész nemzeti gazdaságot új munkaformákra és módszerekre állítjuk át. Ez egyben a termelői viszonyok átfogó újjászervezését, a szocialista tulajdonban rejlő hatalmas erőforrás hasznosítását jelenti.

A bátor forradalmi átalakításokat végrehajtva megértettük, hogy lesznek hibák, lesz ellenállás is, és az újdonság újabb problémákat vet fel. Előre láttuk a lefékeződés lehetőségét is egyes ágazatokban — hangoztatta a szovjet vezető, rámutatva: a hatalom és az irányítás átfogó demokratikus reformja a biztosítéka annak, hogy az átalakítás teljes folyamata töretlenül haladjon előre és erőre kapjon.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának az alkotmány módosításáról, és a választási törvényről hozott határozataival befejeződött a politikai reform első szakasza. Minden különösebb szünet nélkül láttunk hozzá máris a második szakaszhoz, amelynek a legfontosabb feladata a köztársaságok és a központ közötti együttműködés kidolgozása, a nemzetek közötti kapcsolatoknak a lenini internacionalizmus elvein alapuló szabályozása, és ezzel együtt a helyi tanácsok újjászervezése.

Gorbacsov kijelentette, hogy a szocialistajogállam megteremtésén munkálkodnak. Ez olyan törvények életbe léptetését jelenti majd, amelyek biztosítják a személyi jogokat. A szovjet demokrácia szilárd normatív papokra kerül, amelyben törvények biztosítják a vallásgyakorlás és a nyíltság szabadságát, rendelkeznek az egyesületekről és a szervezetekről is—mondta Gorbacsov.

*

Egészségügyi okokra hivatkozva lemondott tisztségéről Szergej Ahrome- jev, a Szovjetunió marsallja, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke. Ezt Gennagyij Geraszimóv, a szovjet külügyminisztérium szóvivője jelentette be szerdán a CNN amerikai televíziós állomásnak adott New York-i nyilatkozatában. Geraszimóv azt is jelezte, hogy Dmitrij Jazov hadseregtábomok, honvédelmi miniszter hivatalában marad.

A Minisztertanács és az államigazgatás központi szervezetének alkotmányos szabályozása

(Folytatás az 1. oldalról)

miniszterekből és a.miniszterekből állna. A miniszterelnök tesz javaslatot a Minisztertanács tagjainak megválasztására, illetőleg felmentésére. Szervezi a kormány üléseit, megadja — az érvényes kormányprogrammal összhangban — a tevékenység karakterét. Vezeti a kormány üléseit, kimondja a szótöbbséggel hozott határozatokat, gondoskodik azok kihirdetéséről és figyelemmel kíséri végrehajtásukat. Ennek folyamatáról beszámoltathatja a kormány tagjait és azoknak a szerveknek a vezetőit, amelyek valamely kormány- döntés végrehajtásáért felelősek. A javaslat a miniszterelnök számára lehetővé teszi, hogy a Minisztertanács ülései között, a kormány helyett és nevében, de a kormány felhatalmazása alapján döntést hozzon. A kormány elnökehek ezt a jogát ma a Minisztertanács ügyrendje határozza meg, de ez alkotmányos szabályozást kíván. A javaslat

szerint a miniszterelnök csak miniszter- tanácsi határozatokat adhat ki, jogszabályokat a kormány nevében nem alkothat. ■,• ; H

A kormányban csak azok a személyek kapnának helyet, akik az állam- igazgatas meghatározott ágazatait, vagy a Minisztertanács által megállapított területeket irányítják, vagyis a miniszterek és az államminiszterek. A miniszterelnököt a népköztársaság elnöke javaslatára, az államminisztereket és a minisztereket a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés választja és menti fel. A javaslat a miniszterelnök számára lehetővé teszi, hogy az őt helyettesítő vezetőt az államminiszterek közül jelölje ki. A Minisztertanács tagjai felelősek az Országgyűlésnek is, amely bizalmatlanságot nyilváníthat velük szemben, felelősségre vonásukról is határoz.

A Minisztertanács államtitkárságokat és országos hatáskörrel felruházott, más államigazgatási szerveket létesíthet, kormánybiztost nevezhet ki A javaslatból hiányzik viszont a jelen légi alkotmányban megtalálható felha talmazás: a Minisztertanács kormány bizottságot hozhat létre. A tapasztala szerint ugyanis ez a bizottság, a kor mány feladatkörét átvéve, gyakran mi' niszterek hatáskörébe tartozó ügyek ben foglalt állást, és ezáltal csorbított a miniszteri önállóságot. Tanácsadó' véleményező testületet fel lehet állítani ehhez azonban nem szükséges alkotmányos szabályozás. Köteles felajánlani az együttműködést azoknak a társa dalmi szerveknek, amelyeknek a tevékenysége kormánytag által irányított több államigazgatási ágazatot vagy td vékenységi területet átfog.

Az új szabályozás a kormány tagjainak nagyobb önállóságát, az Ország- gyűlés iránt nagyobb felelősségét és ? Kormányzatban óhatatlanul kialakuld konfliktushelyzetek megoldásának módozatait hangsúlyozza — mondott? Kiss Elemér. (MTI)

magyar sajtó napján

Megemlékezések a

(Folytatás az 1. oldalról) hazánkon belülmutatkoznak. Alapvető követelmény a gyors, korrekt tájékoztatás minden lappal szemben, ahogy a fejlődést hátráltató régi, rossz beidegződések bírálatát is fel kell hogy vállalják az újságírók—mondta a főszerkesztő.

Hagyomány, hogy a magyar sajtó napján kitüntetik a legjobb újságírókat.

A Minisztertanács Hivatala által adományozott, Szocialista Újságírásért kitüntetésben részesült Buüáné Nagy Éva, a Szövetkezeti Élet felelős szerkesztője.

A Honvédelmi Minisztérium nívódíját Gémes Gábor, a Petőfi Népe főmunkatársa, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács nívodiiát Ballai József, lapunk főszerkesztő-helyettese, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának nívódíját ppdig Zs. Kovács István, a Szövetkezeti Élet munkatársa vehette át.

A Bács-Kiskun Megyei Tanács dr. Lovas Dánielt, a Petőfi Népe rovatvezetőjét részesítette elismerésben. A Szakszervezetek Bács-Kiskün Megyei Tanácsának publicisztikai díját dr. Gál Sándornak, lapunk főszerkesztőjének és dr. Kiss Zoltánnak, a Hosszúhegyi Mezőgazda- sági Kombinát lapszerkesztőjének nyújtották át a sajtónap alkalmával. A Hazafias Népfront megyei bizottságának elismerését Bálái F. István, Gál Zoltán, Kohl Antal, Rapi Miklós (valamennyien lapunk munkatársai) és Hajós Terézia halasi tudósítónk kapta. A bajai Teszöv Csabai István rovatvezetőt, a Szigma Kereskedelmi Vállalat kecskeméti ki- rendeltsége Rajtmár István munkatársunkat tüntette ki.

A magyar sajtó napján rendezett ünnepségen adták át a legjobb lapteijesz- tőknek a Népszabadság Emlékplakettet: Pető Józsefnek, a Bácshús osztályvezetőjének, Kockás Lászlónénak, a kiskőrösi Skála Áruház osztályvezető-helyettesének, Almási Antalnak, a pálmonosj tori postahivatal vezetőjének, Laki MiJ bátyúénak, a solti posta hírlapfelelősé] nek és Nagy Jenőnek, a hetényegyházi posta vezetőjének.

A Petőfi Népe terjesztése terén végzett kiváló munkájáért a megyei pártbizott ! ság oklevelét vehette át Falud! Gábor, a bajai vízügyi főiskola docense, Kispétel Imre, a kiskunhalasi városi pártbizott] ság munkatársa, Malecz Ilona, a kerek! egyházi posta hírlapfelelőse, Törők Lászlóné és Horváth Ferencné, a kecske] méti posta hírlapárusai, valamint a szabadszállási posta Egyetértés nevű kézbesítőbrigádja.

K.E. ;

Még több mint félmillió tonna áru vár elszállításra

(Folytatás az 1. oldalról) tárain túlra terveznek feladni. Ahhoz, hogy ez a terv teljesüljön, minél több vasúti kocsira van szükség. Jelenleg egy-egy átlagos napon 1100-1200 vasúti kocsit igenyelnek a vállalatok, amit a vasút nem tud maradéktalanul kielégíteni. Ennek okáról, a megoldás módjairól beszélgettünk Lovász Lázárral, a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezető- jével.

__-j

—

i Miért nincs elég vasúti kocsi?

— Közismert, hogy Záhonynál, illetve a többi határállomásokon mennyi vagon várakozik. Gondjainkat fokozza a vasúti kocsipark elöregedése. Nagy a javítási igény, emiatt sokat állnak a vagonok, s mindehhez a fuvaroztatók késedelmes rakodása is hozzájárul. Ezért is kényszerül arra a vasút, hogy rangsorolja az áruk továbbítását, hogy elsőbbséget adjon az export, a lakosság közvetlen ellátását szolgáló árak és az energiahordozók továbbításának. Ahhoz, hogy a többi áru is idő- ben §}jjjs§.qi} ^Uemáséfs.. á, .fuvaroztatók segítségét is keijűk.

Miben tudnak segíteni?-1-- Elsősorban abban, hogy gyorsítják a rakodások ütemét és folyamatosan ürítik a vasúti kocsikat. Kérjük); fuvaroztatóinkat, hogy a részükre át] adott üres kocsikat haladéktalanul rakják meg áruval, a címükre érkezet]; teket pedig a legrövidebb időn belül; rakják ki. Kérjük továbbá, hogy a hét! végi napokat is maximális mértékben használják ki. Ennek segítésére a hét végén, december 9-, 10- és 11-én rakó] dási kampányt szervezünk. Az elmúlt évek gyakorlata szerint a szállítási igéi nyék december 20-a után visszaesnek! a vasút viszont húsz nap alatt nem tud] ja elszállítani az egész naVi árumennyiséget. Gémes Gábor j!

Mit ismernek a

Szerdán a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A testület a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat jövő évi költség- vetésének tervezetét, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítási javaslatát, valamint a társadalombiztosítási alapról, továbbá a szakképzési hozzájárulásról és szakképzési alapról intézkedő törvény javaslatát vitatta meg Cselőtei László elnökletével. .

A jövő évi költségvetési tervezet vitáját némi zavar előzte meg, lévén, hogy a képviselők az ezzel kapcsolatos írásos anyagot csak egy nappal korábban kaptak kézhez, és £ amint a későbbiekben kiderült — magát a költségvetés adatszerű tételeit pedig egyáltalán nem ismerték, mert azok nem állták rendelkezésükre.

Kollarik István pénzügyminiszterképviselők?

helyettes elnézést kért a bizottságtól azért, níert a testület példátlan helyzetbe került, azaz nem állt rendelkezésére költségvetési anyag. A késést azzal indokolta: a költségvetési javaslatot a novemberi parlamenti döntés nyomán át kellett vizsgálniok, és emellett még érvényesíteni kellett azokat az információkat, amelyek az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos elemző-tervező munkához időközben érkeztek. Ezek szerint nem érvényes a legutóbbi parlamenti ülésen elhangzott bejelentés, miszerint az 1989. évi költségvetési deficit? 25 milliárd forint lehet, az új adat: 20 milliárd forint. A miniszterhelyettes bejelentette: mivel az idén a vállalati nyereségek jelentősen meghaladták a várakozást, az új helyzetet a pénzügyi tervezésnél is figyelembe kellett venni. Megkérdezték a képviselők, hogy ez a nyereség hol jelentkezett. Kollank István válaszában elmondotta: az iparban] 50 százalékos, az élelmiszeriparban 40» százalékos, a mezőgazdaságban pedig] 20 százalékos többletnyereség keletke]j zett. A képviselők tapasztalatai némi]] leg ellentmondtak ennek a mezőgazda-!; ságban kimutatott többletnek; emiatt] is vita volt afelől, hogy a MÉM által] novemberben megtartott országos ér-] tekezletén nem volt-e túlságosan opti]| mista a mezőgazdasággal foglalkozón összegező értékelés.

A vita összefoglalójában a Pénzügy-] minisztérium és a Mezőgazdasági és I Élelmezésügyi Minisztérium képviselői] egységes véleményt alkottak arról: a] termelőknek élniök kell a jövőre életbe] lépő szabályozás által biztosított elő-] nyökkel.

A vitában fölszólalt Csipkó Sándor] Bács-Kiskun megyei képviselő is.

MI AZ IGAZSÁG? KINEK HIGGYÜNK?

A szembesítés eredménytelen A sajtónapon folytatódott az ú/ságiró/ttj

Az „Érdemtelen érdemjegyek” című tárcariportunk szerzője, Benke Márta ellen a ti- szakécskei Szűrszabó Lászlóék által indított polgári per tegnap — történetesen a sajtó napján —folytatódott, a tanárnő, a tanácselnök, az igazgatóhelyettes és az egyik szülő kihallgatásával és szembesítésével.

Az események kronológiája: dr. Orosz Árpád tanácsvezető bíró ismertette azt a levelet, melyből fény derül arra, hogy mikor szüneteltették a tornacsarnok felújítását (’88 elején -— véletlenül épp abban az időpontban, amikor ifjabb Szűrszabó számára különösen fontosak voltak az edzések), ám ez azzal magyarázható, hogy a reparálást társadalmi munkában vállaltak. Bejelentették továbbá, hogy Kassék állítólagos beadványát mindeddig hiába kísérelte meg meglelni a bíróság ott, ahová logikusan küldhették, tudniillik a városi művelődési osztályon.

A tárgyaláson tulajdonképpen a tanácselnöknél és az utolsó magyarorán történteket elevenítették föl a tanúk. Tajti Erzsébet elmondta: noha őt konkrétan nem kérték arra, hogy adjon jobb jegyet, ez az elvárás „benne volt a levegőben”, hiszen már maga a beszélgetés ténye is több mint szokatlan volt. El is mondta mindenkinek a történteket, mert bár ugyan afféle „titoktartást” kért tőle az elnök, ő a szavát erre nem adta. „Hogy melyik szülő, és mit kért a tanácselnöktől, azt ő tudja. De a három diák nevének elhangzása után csak Laciról volt szó, ráadásul egyedül ő volt az, aki vezetőnek a gyereke” — mondotta a tanárnő, annak magyarázatául, hogy miért hitte azt, Szűrszabóék állnak a háttérben.

Miskó István egyetlen pillanatig sem rejtette véka alá, hogy rossz véleménye van Tajti Erzsébetről egy korábbi ügy miatt. Az

elnök nyilvánosságra hozta, hogy az iskolai komplexumban sorozatosak a botrányok: egy gyereknek kiszúrták a szemét, egy másiknak lerúgták a lépét, és hogy ő már a vezetés átszervezésével foglalkozott gondolatban, amikor Kass Ferenctől a magyartanár „embertelen” módszeréről, azaz a „le- osztályozási kampányáról” értesült. „Nézd, Feri, nekem semmi befolyásom sincs a dolgokra” — válaszolta erre, és, miután — így Miskó —, ifjabb Kass is „drámai hangon” ecsetelte végső elkeseredettségét, rászánta magát, hogy szót vált a tanárnővel, az igazgatóhelyettes jelenlétében. Az elnök szerint fesztelen, baráti hangon folyt a társalgás

— ő például csak „kislányomnak” szólította a 37 eves tanárnőt — neveket azonban nem ő, hanem Gyapjas említett. „En ezen úgy meglepődtem, hogy azt talán el sem hiszik”

— mondotta az elnök, arra utalva, hogy csodálatosképpen ugyanaz a név hangzott el Gyapjastól, mint akire ő is gondolt. Miskó István szavanként diktált egy különösen inkriminált mondatot a bírósági gépírónőnek (ez ifjabbik Szűrszabó szájából hangzott el az utolsó magyarórán, a tanárnőnek címezve): „tudja, önnek ezt itt nem lett volna szabad elmondania”. A hangsúly is lényeges, tette hozzá. Nos, inkább „kétségbeesett”, mintsem „fenyegető” volt — közölte Miskó, aki fatális, bár logikus véletlennek tulajdonította, hogy Tajti Szürszabóékat sejtette a háttérben. Szembesítés következett — eredménytelenül: mindkét tanú kitartott eredeti vallomása mellett. így természetesen Gyapjas László igazgatóhelyettes is csak azt mondta, mint amit eddig is: ő, és nem Miskó mondta a neveket, „teljesen véletlenül” azt a hármat, ami elhangzott — ez mindenképpen figyelemre méltó, hiszen több tucatnyian jelentkeztek továbbtanulásra. Gyapjas László I

— aki egyébként társadalmi tanácselnök-! helyettes is — azt mondta, hogy nincs külö-j nősebben jó viszonyban Szűrszabóékkal, s bár az első pillanattól tegeződnek, s ugyan káposztatermése értékesítésének ügyében; nemegyszer kérte a Zöldért-telepvezető segítséget, ez őt—természetesen—Laci minő-1 sítésének kérdésében nem befolyásolta. El-1 mondta azt is, hogy amikor Tajti Erzsébet az I osztályban előadta a történteket, ő próbálta I helyrehozni a dolgokat. Ekkor egyik érettsé-1 giző azt kérdezte tőle: mi az igazság, kinek] higgyünk? Gyapjas válasza így hangzott: ki-] nek-kinek a saját logikája alapján kell eldön-1 tenie, kinek ad igazat. Ehhez mindenesetre] adalék, hogy ifjabb Szűrszabón kívül más] nem kapott fölkészülési kedvezményt.

Kihallgatták Kass Ferenc szabó kisiparost ] is, aki előbb nem volt hajlandó megnevezni] azon szülőtársait, akikkel együtt panaszt tett] Tajti Erzsébet módszerei ellen (18 tanítvány] közül 12-t egyetemre juttatott ez a metódus]

— derült ki a tárgyaláson). „De ők — tudni-] ülik a többi szülő — nem mernek nyilatkoz-] ni, azok után, hogy a mi tanácselnökünket] lejáratta, erkölcsi nullává kívánja taposni a sajtó” — mondotta a sajtónapi tárgyalási utolsó beidézettje. Fény derült aztán arra a| beadványra is, amit Szűrszabó — állítása I szerint — már hónapokkal korábban látott I Kassáknál. Nos ezt — tizenegy aláírással I —június 9-én (mindössze egy nappal a cikk I megjelenése után) datálták, s kiderült, hogy ] a megyei pártbizottság osztályvezetőjének ] adták át — ahol azonban nem kapott iktatá-] si számot és vissza is e szám nélkül érkezett.]

A per ma és holnap folytatódik.

B. J. ]