Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-06 / 290. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 6. OKTATÁS, KÖZMŰVELŐDÉS, IRÁNYÍTÁS Sürgető feladat a nevelőotthonok korszerűsítése Minisztériumi vizsgálat tapasztalatai Néhány kiemelt művelődéspolitikai feladat megoldásának megítélése, az irányító tanácsi szervek tevékenységének, eredményességének értékelése volt a célja annak a vizsgálatnak, amelyet a Művelődési Minisztérium illetékesei tartottak Bács-Kiskunban az idén. Az utóbbi öt esztendőt áttekintő, a megyei sajátosságokat és elsősorban a fejlődés tendenciáit, az intézmények működési feltételeit javító intézkedéseket elemző vizsgálat tapasztalatait a minisztérium szakemberei összegezték, s e dokumentumok alapján a megyei tanács művelődési osztálya külön intézkedési tervet készített a legfontosabb feladatokról. A lista hosszú. Nem csoda, hiszen a közoktatás különböző szintjei, területei, a gyermek- és az ifjúságvédelem, a munkaerőgondok, a gazdálkodás, a közművelődés külön fejezetet kaptak az intézkedési tervben, s természetesen a művelődési osztály éves munkaterveiben is szerepelnek majd a felsorolt feladatok. Határidők és felelősök megjelölésével. A minisztériumi vizsgálat szerint országos viszonylatban kielégítő Bács- Kiskun óvodai intézményhálózata, s a megyei céltámogatásoknak, illetve a helyi tanácsok erőfeszítéseinek köszönhetően, az országos átlagnál nagyobb arányban növekedett az általános iskolai tantermek száma. Ám a dinamikus fejlődés ellenére még mindig nem sikerült mindenhol megszüntetni a váltakozó ianítást, magas a bejáró tanulók aránya, és viszonylag sok a szükségtanterem is. Nem elegendő a műhely- és tornatermek száma, a diákotthonok működési feltételei sem mondhatók ideálisnak. A középfokú oktatás intézményhálózatának fejlesztését időben elkezdték Bács-Kiskunban. .Sok új középiskolai tanterem felépült még a tervidőszak elején — az áremeléseket megelőzően —, igy várhatóan nem okoz különösen nagy gondot a demográfiai hullám tetőzése a középfokú oktatási intézményekben, ellentétben a többi megyével. Országos viszonylatban azonban csak a szakmunkásképzés területén javult a megyében jelentősebben az oktatás és nevelés helyzete. Kedvezően alakultak a művelődési otthonok statisztikai mutatói — a megyei tanács pályázati rendszerének jóvoltából is. Ugyanakkor kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek a helyi tanácsok pénzügyi nehézségei miatt az amatőr művészeti csoportok, illetve az alkotó közösségek — állapította meg a minisztériumi vizsgálat. A szükséges könyvtári fejlesztések elmaradtak. Baja és Tiszakécske kivételével valamenynyi város könyvtára szűkös, nehéz feltételek között működik, a megyei Katona József Könyvtár különösen. Javult viszont a könyvellátás helyzete a kisebb településeken (például Solton, Szánkon, Apostagon). Országosan is a legkedvezőtlenebb helyzetű intézmények közé sorolható a megyei levéltár, ellentétben a mozihálózattal, melynek fejlesztése, fenntartása eredményesnek mondható. A vizsgálatról készített dokumentumban példamutató jelzővel ü- lették a megye művészettámogató törekvéseit, kezdeményezéseit. — Legsürgetőbb feladataink egyike a nevelőotthonok helyzetének javítása, amire a minisztériumi vizsgálat is felhívta a figyelmet — nyilatkozta Pa- pesch László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője. — Minél hamarabb bővítésre, korszerűsítésre szorul például Kecskeméten a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet. A helyi tanácsoknak mindenütt sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk az í iskolák állapotára, hogy ne történhessen olyan sajnálatos eset, mint nemrég Apostagon és Solton, ahol összedőltek az oktatást és nevelést szolgáló épületek ... Mindenre egyre kevesebb pénz jut, az új beruházások költségei egyre emelkednek, vagyis felesleges hangsúlyozni: mennyire fontos azt megbecsülnünk, amink van. — A tervek szerint 1992-re felépül az új megyei könyvtár, s három-négy évvel azután, talán az új megyei levéltár is. Sok a talány, a bizonytalanság, hiszen minden attól függ majd, hogyan alakul a gazdasági helyzet... — A tartalmi munkánkat illetően a minisztériumi vizsgálat felhívta a figyelmünket egyebek mellett az oktatási törvény átfogóbb, gyorsabb végrehajtására a megyében, külön kiemelve az iskolák nagyobb önállóságának fontosságát. Szóba került az intézményhálózatok megyei irányításának szűkítése is, ami azt jelenti, hogy a különböző kulturális intézmények a települések tanácsainak közvetlen felügyelete alá kerüljenek. Itt kell megemlíteni az úgynevezett kétszintű irányítás bevezetését, ami ugyancsak a helyi tanácsok hatáskörének kiszélesítését eredménye1 zi a jövőben. Például ők döntenek a következő évtől csaknem száz olyan engedély kiadásáról, amelyek megítélése eddig a megyei művelődési osztály feladata, jogköre volt. Természetesen a szakmai közreműködés, a segítés és az ellenőrzés — a minisztériumi állásfoglalásnak megfelelően^- ezután is a mi feladatunk lesz, amit a pedagógiai és egyéb szaktanácsadók eddiginél intenzívebb közreműködésére számítva, igyekszünk minél színvonalasabban, körültekintőbben megoldani. Koloh Elek Vajda Péter Emlékház Száznyolcvan évvel ezelőtt a Veszprém megyei Vanyolán született Vajda Péter, a reformkor költője, szépírója, újságírója, nagyhatású tanára. Egykori otthonát, a boltíves jobbágyházat, az idei múzeumi hónapra hozta rendbe a helyi tanács a megye több mint egymillió forintos támogatásával. A költő életútjának bemutatása mellett a felújított épületben kapott helyét a helytörténeti gyűjtemény és a községi könyvtár is. (MTl-fotó) SZOVJET HÁZIMOZIK Mennyire fekete a videó-feketepiac? FILMJEGYZET A jelenlegi film- választék A Szovjetunióban egyes becslések szerint már kétmillió család birtokában üzemel a „házimozi”, vagyis a video. Noha a szám kicsit túlzott, de az kétségtelen, hogy az utóbbi években rohamléptekkel fejlődik a videózás. S ezzel szinte egyenes arányban növekedett a videó-feketepiac, amelynek hálózata kiépült valamennyi nagyvárosban. A nagyrészt illegálisan az országba érkező videokazettákat és videolemezeket lefordítják, alámondják, sőt, legújabban már szövegezik is, és jó pénzért másolják, teijesztik. Egy-egy sikerfilm feketepiaci átmásolási ára jelenleg 20-25 rubel között mozog, amely a 208 rubeles átlagkeresethez képest elég borsosnak mondható. Természetesen ilyenkor a kuncsaft adja a kazettát, amely további 80 rubelba kerül. Igaz, választhatná az 50 rubeles hazait is, de annak minősége sok kívánnivalót hagy maga után. A videokalózok rendszerint teijedelmes listával is szolgálnak, az illegálisan teijesztett filmek száma meghaladja a tízezret, mig az állami videotékák szerényen csak ezer alkotást tudnak ajánlani. Hogy melyek a legnépszerűbb „tiltott” filmek jelenleg a Szovjetunióban? Nem is kell csodálkoznunk azon, hogy a tiltott toplistát szovjetellenes akciófilmek, horror- és pomófilmek vezetik. Mindenesetre érdekes az a pszicholó- • gusok által készített felmérés, miszerint a pornó csak azok körében áhított csemege, akiknek mindössze egy éve van videójuk, később az ilyesfajta érdeklődés fokozatosan csökken. Az még többet mond, hogy a sikerfilmek között szép számmal szerepelnek Walt Dis- ney-rajzfilmek is, amire végképp nem mondhatjuk, hogy ízlésrombolók. A videopiacon kialakult fura helyzet főleg annak köszönhető, hogy az állami videózás egy kézben, a „Videofilmnél” összpontosul. A jelenlegi ezer film 90 százaléka szovjet alkotás, nyolc százalék a szocialista országok alkotásai, és mindössze két százalék a kapitalista filmek aránya. Igaz, ezek között szerepelt olyan'is, mint a Konvoj, vagy legújabban az Elfújta a szél című film is. A videotékák kölcsönzési dijai is sok mindenről árulkodnak: a szovjet film egy napra átlag másfél rubel, a szocialista film három, míg a kapitalista már öt rubelbe kerül. A szovjet videózás napjainkban elég ingoványos talajon áll. Jogilag nem tisztázott, hogy mi számit például pornográfnak és szovjetellenesnek. A terjesztők elleni fellépés sem tökéletesen rendezett. Az meg szinte nevetséges, hogy a videoközízlés formálására olyan bizottságokat hoztak létre, amelyeknek tagjai között nőgyógyászok, könyvtárosok és rendőrök találhatók ... Az elbírálás inkább a filmrendezők, kritikusok, esetleg a szociológusok dolga lenne. Most azon is gondolkodnak, hogy esetleg közölnék a tiltott forgalomban teijesztett filmek címlistáját, de ezzel még inkább felhívnák ezekre a figyelmet. Hát akkor mi lehet a feketepiac elleni legsikeresebb küzdelem? Minden bizonnyal az érdeklődési kör felmérése után az állami választék széles körű bővítése. Mint az előbbiekből gondolhatjuk, ez nem kizárólag pénz kérdése, hanem a szemléletváltozásé is. Szerencsére itt is megmozdult valami, így a videotékák sikerdarabja már a korábban tiltott, két Forman-alkotás: a Száll a kakukk fészkére, valamint az Amadeus. Az Elfújta a szél állami forgalmazásával pedig egyenesen lekörözték a feketepiacot, mert a videotékák a könyv megjelentetésével egy időben dobták piacra a kazettát. Valószínűleg ez lesz az igazi megoldás a jövőben is, de addig a magyar turistának eladási céllal nem érdemes a Szovjetunióba magával vinnie pornó- és horrorkazettát, mert azt ma még elkobozzák! Sz. Cs. , I Kalózok alapjan legalábbis úgy tűnik, hogy a nehezedő gazdasági feltételrendszer, a támogatások megvonása a szórakozni vágyó közönség malmára hajtja a vizet. Az alapvetően nyereségérdekeltségű, minden korábbinál több forgalmazó minden korábbinál többféle és nem utolsósorban frissebb „áruval” jelentkezik. A nézőért folytatott vérseny kitüntetett terepe elsősorban a szórakoztatás, a választék is ebben a legnagyobb. Ezekben a hetekben játsszák a mozik — ebben a műfajban igazi kuriózumként — Roman Polanski, a lengyel származású, amerikaivá lett világhírű rendező francia színekben forgatott kosztümös kalandfilmszatíráját, Kalózok címmel. A nem műteremben, hanem valódi tengeren és valódi hajón forgatott produkcióban — hiába várja a néző — nyoma sincs a Polanski korábbi műveiből, a többi között a Kínai negyedből, a Vámpírok báljából ismerős sejtelmes, titokzatos és szó szerint „vérbő” iróniának. A kalózok egy személytelen, kosztümös kalózfilm-paró- dia. Már a szereplőválasztással is erről beszél, főszereplője: a véreskezű, falábú kalózkapitáhy nem más, mint a jéllegze- tesen nagyvárosi, jellegzetesen intellektuális humorú Walter Matthau. Az elsősorban Neil Si- mon-komédiák értelmiségi szerepköreiben otthonos színésznek -^ ahogyan egy interjúban elmondta — nem kis gyötrődésébe került a felkészülés fél esztendeje, hiszen meg kellett tanulnia fél szemmel vívni, tizenöt különböző fajta műlábbal járni, nehéz, többrétegű XVI. század korabeli kosztümben vízbe esni, s egy ugyancsak különleges londoni dialektusban beszélni. Polanski tömérdek apró, briliáns ötlete azonban ezúttal a néző számára nem jelent többet, mint egy közepesen kellemes, legfeljebb a rendező személye miatt figyelemre méltó szórakozást. Az istenek fegyverzete A legújabb hongkongi produkciót — gyaníthatóan — nem szatírának szánták alkotói, ám a speciálisan távolkeleti gegekkel pontosan, gondosan kitöltött másfél óra alapján mégis meg-| kísérti a felnőtt nézőt efféle gondolat. I Annál inkább, minél tökéletesebb, ki-l dolgozottabb másodpercről másod-] percre maga a mozgáskoreográfia: al látvány. A főszereplő-rendező nemi más, mint a legújabb hongkongi sztár:! Jackie Chan. Tulajdonképpen nehéz] lenne a forgatókönyv, a színészi mun-| ka, az egyre akrobatikusabb megvaló-j sítás bármelyik részletét is a szemére* hányni, hiszen tagadhatatlan: filmről filmre megszerkesztett Jackie Chanl mozija. A címben etnlegetetl iátenekl fegyverzete ezúttal sem több, mint! ürügy a fantasztikus harci akrobatiká-9 ra, melynek minden korábbinál na-| .gyobb arzenálját vetik be a szereplők.!] Egyetlen újítás: ezúttal a karatesztárg — nyugat-európai mintájú kontraszt-] ként — magával visz mindenhová egyij kétbalkezes régi barátot, aki másokat] is bajba sodró ügyetlenségével még fe-l szítettebbé, kiélezettebbé teszi a helyze-l teket. Az istenek fegyverzete mindezek] ellenére mégis elsősorban a tinédzserek! szórakozása lehet. < K. J. I NAGY PÁL: Sprechen Sie deutsch? Hunyady nagyon szerette az idegen nyelveket. Félreértés ne essék: nem Hunyady Jenő, a hírneves matematikus, sem Sándor, Bródy Sándor fia. A mi Hunyadynk egyszerű magyartanár volt egy Hunyod megyei kisváros- ' ban. Magas, rendkívül mozgékony fiatalember, szemei nagyok, hosszú szempillákkal, de hosszú volt az orra meg a karja is, úgyhogy akár Hosszúnak vagy Nagynak is nevezhették volna. Tizennégy éves korában megtanult németül, nem sokkal ezután olaszul, spanyolul, franciául, közben gyarapította románnyelv-tudását is. Ez eddig öt nyelv. Már az angolba is belekóstolt, amikor feleszmélt. Minek ide a hatodik, egyáltalán: mi értelme az egésznek? Hol, kivel beszélhet ezeken a nyelveken? A némettanárral? No hiszen! Az a „der, die, das"-on kívül alig tud valamit. Vagy a külföldiekkel? Petrozsény városába ritkán tévedt külföldi, s ha mégis betévedt, azzal senki, maga a városi párttitkár sem mert szóba állni (bár, állítólag, ő is tudott egy-két modern nyelven). Hunyady meghökkent. Hogy a pokolba nem gondolt erre eddig? Tehát: kolléga nuku, külföldi tabu, az üzemek ... külföldi kapcsolatok híján, sohasem foglalkoztak, s előrelátható- . lag még sokáig nem foglalkoznak fordítással. Akkor hol, milyen módon gyakorolja azt, amit tíz év alatt megtanult? Elvégre azért tanulta, mert beszélni, kommunikálni akart, egy kicsit kirepülni Zsílvölgyéből, a Kárpátokon túlra, megismerni és megérteni a világot, melynek nyilvánvalóan nem Petrozsény a közepe. Sajnos, nem repülhetett, hiszen a Kárpátok még a rádióhullámokat is felfogta. Se ki, se be. Maradt a tévé, a bukaresti stúdió német nyelvű adása, továbbá a könyvek, , újságok. Végül az sem; a német adás megszűnt, a külföldi sajtótermékek is fokozatosan tünedezni kezdtek: a Pravda, L’Unita, Spiegel, Népszabadság, aztán következtek a könyvek. így csukódtak be sorra-rendre a világra' tekintő ablakok. Még mielőtt teljesen kinyíltak volna. nun A bukaresti egyetem földszintjén izgatott emberek szorongtak. Idősek, fiatalok, Olt, Maros és más megyékből: Hunyad megyéből húsz román és öt magyar, valamennyien német-, pontosabban, szóbeli vizsgára jelentkeztek. — Huniádi Ódon! — recsegett a vizsgáztató fölé szerelt hangszóró.' A fiatalember belépett. H5 Nehmen Sie Platz! — kínálta hellyel a vizsgáztatóbizottság elnöke. hrmNeve? — Hunyady Ödön. v Magyar? — Az vagyok — nézett szembe Hunyady a mogorva professzorral. Őpg Hovavalósi?-- Petrozsényból jöttem. — Érdekes. Aztán mondja: élnek ott még magyarok? — Egyelőre igen — makogta zavartan. — Ezt hogy érti? Jó kérdés! Mert magyarnak vallják magukat, így szerepelnek a népszámlálási statisztikában, hogy aztán másutt, esetleg egy másik népszámláláskor már románként, románosított névvel szerepeljenek: Király mint Chira, Nagy mint Naghiu. Egyrészt a hatóság jóvoltából, másrészt a magyarok önkéntes bemondása^ alapján, mert szép, szép dolog magyarnak lenni, de a hazafiság ennél előbbrevaló. Chira az igen, ö biztosan otthon érzi magát, míg Király Magyarország, Klein az NSZK, Branco Jugoszlávia felé kacsingat. Az egyik szólásszabadságot, a második munkanélküli-segélyt óhajt, a harmadik sztrájkolni, felforgatni a rendet, egyszóval: gyanús elem, akitől a revizionizmustól a tiltott határátlépésig sok minden kitelik. A professzor élesen méregette a dadogó magyartanárt. — Mi a véleménye Románia energiagazdálkodásáról? — csapott rá átmenet nélkül. — Részemről helyeslem. Az energiatartalékok világszerte kimerülőfélben vannak, ezért nem árt takarékoskodni velük —felelte óvatosan az ősz- tövér erdélyi. — Egyes üzemi egységek túl sok áramot, mások szenet, olajat pazarolnak. Nappal ég a villany, melegben, 20 hC-on is jutenek, a csapokat nyitva hagyják—szavalta gépiesen. Még szerencse, hogy Pártunk és Kormányunk résen van, s előrelátó intézkedései révén történelmünkben példátlan sebességgel száguldunk a kommunizmus felé. A vizsgáztatóbizottság szótlanul nézett össze. — Mondjon néhány szót pártunk külpolitikájáról -— kapacitálta Huny adyt a bizottság másik tagja. — Mi az RKP álláspontja a nemzetközi helyzetről? A fiatalember szolgálatkészen, fordult a galambősz tanárhoz. — Románia békét kíván, tehát támogatjuk az általános és teljes leszerelést, ennek kapcsán a katonai kiadások csökkentését, valamint az atomenergia békés, célokra való felhasználását — keresgélte a megfelelő német szavakat. — A világ összes proletárjaival szolidarizálunk, tiszteletben tártjukhoz emberijogokat, s meggyőződéssel valljuk, hogy a békés egymás mellett élé$ csakis az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és kölcsönös kooperáció során valósulhat meg — vágta ki szemrebbenés nélkül. — Nemzetiségi problémák? — Nincsenek. Hazánk dolgozói egységes akarattal, egyetlen cél érdekében munkálkodnak: Románia gazdasági és kulturális fellendüléséért, élén az RKP-vel, illetve bölcs, s minden idők legtehetségesebb államfőjével, akinek vezetésével a civilizáció legmagasabb csúcsaira jutottunk. A bizottság halkan összesúgott. Hunyady csillogó szemmel várta, hogyan döntenek a germanista tanszék tudós doktorai. Úgy érezte, nyert; kiejtése tiszta) folyékonyan és helyesen beszélt. Az elnök bosszúsan böngészte az ifjú dolgozatát. — írásbelije, úgy látom, sikerülte Gratulálok — tette hozzá hűvösen —, azonban nálunk elégtelent kapott. Kiejtése magyaros, nehézkesen és hibásan fejezi ki magát. Nagyon sajnáljuk. O 13 /0 , C ' Hunyady kedve alaposan megcsappant, ezzel együtt önbecsülése és rémé-1 nyei is füstté-porrá váltak. Pedig mi-1 lyen bizalommal vágott a dologba! Azt j hitte, sikerül lefordítania néhány j könyvet, novellát. Tehetsége, tudásai megvolt, amiben — egy-két beküldött J fordítás alapján — maguk a kiadók í sem kételkedtek. Igen ám, de ehhez \ bizonyítványt, állami nyelvvizsgát\ kértek, ami nélkül a rendelkezések ér- i|| telmében, még az írószövetség tagjait j sem fordíthattak. Egy verset, egyetlen 4 cikkecskét sem, még kevésbé Huny a A dy, akit senki sem ismert, nem is tá- I mogatott. Mármost mihez fogjon? Próbáljam meg az olaszt is? Megpróbálta. Igaz, || egyévi töprengés után, s akkor is in-1 kább rábeszélésre, mint meggyőződés-1 bői. Dolgozatával harminc perc alatt} végzett, noha erre négy órát kapott. J Egy hétre rá következett a szóbeli. | Ettől félt, tanult az előbbi esetből,} ezért elhatározta, taktikát változtat: J tömörebben beszél és csak az ismert,} számtalanszor hallott kifejezéseketJ használja, erősebben összpontosít, I emellett olaszosabb lesz, nehogy me-\ gint magyarossággal vádolják. ■ Mint azelőtt, most is háromtagú bizottság fogadta. Középen sasorrú, ijesztően ráncos nő dohányzott. — S’accomodi! A fiatalember bizalmatlanul foglalt I helyet, p | — Hogy hívják? — hangzott óla szül a szokásos kérdés. Megmondta, azt is, honnan jött, rniji a mestersége, mi célból nyelvvizsgázik. A bizottság fásultan bólogatott. Vj — Legyen szíves, fejtse ki részletesen, melyek a falurendezési terv elő-\ nyei. i
