Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december 6. • PETŐFI NÉPE • 3 A kétnyelvűség a legfontosabb Nemzetiségi kongresszusi küldöttek között Az első szünetben — mely a Magyarországi Délszlávok Demokrati­kus Szövetségének Pécsett rendezett X. kongresszusát megszakította — egy élénken beszélgető csoporthoz csatla­koztam a Palatínus Szálló halijában. Azt igyekeztem megfigyelni, hogy mi­lyenek a beszámolóval kapcsolatos friss benyomások, miről szeretnének még hallani, és mit akarnak még el­mondani a küldöttek. — Drávakeresztúrról jöttem, egy kis 189 lelkes faluból kimondja Pintér Jánosné. Nálunk a 88 lakóházból 11 üres. Nem a nemzetiségi voltunk miatt hátrányos helyzetű ez a kis horvátok lakta település. Drávafokon van a köz­pont, oda járnak a gyerekek iskolába. Három éve nincs tanítója a horvát nyelvnek. Hiába van szép könyvtá­runk, hiába kapunk a mohácsi bázis- könyvtárból irodalmat, ha az új nem­zedék nem tudja már olvasni. írásban benyújtott hozzászólásomban a nyelv- oktatáshoz kértem segítséget.- Nálunk, Hercegszántón jobb a helyzet, de azért gondunk akad bőven — fűzi hozzá Páncsity István. Szerin­tem a kétnyelvűséget kell erősíteni a tanításban. Nagy reményekkel nézek a mostani kongresszus elé, melynek ha­tározatait a megyei bizottság segíti majd a gyakorlatba ültetni. Akosné Saity Mártáról, a bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola szerbhorvát szakos tanáráról 'régen tu­dom, hogy a szülői háznak nagyobb szerepet szán az anyanyelv elsajátításá­ban. A beszélgetésbe bekapcsolódva is­mét emellett szól: — Kedvet kell ébreszteni a gyerekek­ben, hogy megérezzék, milyen érték a nyelvtudás. Ha a szülők otthon is szerbhorvátul beszélnek, a gyerekeket segítenek rávezetni a helyes kiejtésre, és nem akarják egyedül az iskolára bízni a megtanításukat, akkor már a döntő lépést megtettük. — Jó jel, hogy éled az ' önszervező kedv országszerte. Baján például bu- nyevác egyesület alakult, nem kevesebb mint háromszáz taggal — mondja dr. Karagity Mihály, a garai származású szövetségi munkatárs. Itt áll mellet­tünk a kezdeményező! — mutat az új egyesület titkárára. — Addig nem is nyugszunk, amíg legalább ezren nem leszünk — állítja Muity József, s mind­annyian tudjuk, hogy komolyan gon­dolja. * * * A körülmények nagyon hasonlítot­tak ahhoz, amiről eddig beszámoltam, talán csak az volt a különbség, hogy egy nappal később és, Budapesten be­szélgettem néhány megyénkben kül­döttel a Magyarországi Németek De­mokratikus Szövetségének VII. kong­resszusán. Akik körülvesznek, vala­mennyien pedagógusok, illetve egyi­kük tanítóképző főiskolai hallgató. — Engem nagyon megkapott a fel­szólalók nyílt, egyenes beszede. Olyan dolgok is szóba kerültek, melyeket ré­gen nem illett volna előhozni — véleke­dik Kőszegi Henrik, a bajai német nyel­vű gimnázium tanára. Angeli Mátyás, aki Császártöltésről érkezett, még hoz­záteszi: — Az anjranyelv megtanításá­nak igazi letéteményesei a nagyanyák és a nagyapák. A beszédkészséget iga­zán csak otthon lehet megszerezni. És nem csak az irodalmi németet, a tájszó­lást is el kell sajátítani, mert gazdagítja és színessé teszi a nyeívet. — A felszólalásomban is elmondtam — veti közbe Nánai András, a hartaiak helytörténésze —, hogy fel kell hasz­nálni a korszerű eszközöket. Nekünk például nagyon hiányzik a nyelvi labor. A kábeltelevízió műholdas adása azon­ban sokat segít majd. rjf&r Nemcsak a családi házban kell többet beszéltetni a fiatalokat, hanem a főiskolán is — kapcsolódik a beszél­getőkhöz Petőczné dr. Kovács Zsuzsa, a bajai tanítóképző tanszékvezető ta­nára. A hallgatók számára sokat jelent­het a külföldi ösztöndíjak lehetősége. Kishegyi Simon is annak a hive, hogy a magyart és a nemzetiségi anyanyelvet egyszerre kell megtanítani, hiszen csak a gyermek képes arra, hogy három év alatt, azaz ennyi idős koráig megtanul­jon egy nyelvet. Nézetének még mint nemesnádudvari aktív iskolaigazgató, s most a kongresszuson választmányi tagként is hangot adott. Wundele Angéla a bajai Eötvös Jó­zsef Tanítóképző Főiskola II. évfolya­mos nemzetiségi tagozatos hallgatója, a németklub vezetője. — Sajnos, kevés a heti öt németóra. Jó megoldás lesz, ha bevezetik az úgynevezett nulladik évet, melyben heti 29 órában csak nyelvoktatás folyna. Az első esztendő­ben kaphatnánk a külföldi részképzést. Reméljük, hogy az NSZK, Ausztria és Svájc is fogad bennünket. A hallgatók egy része többletfeladatot vállal a jobb eredmény elérése végett, sokan végez­nek különmunkát a tudományos diák­körökben. Tanítani csak úgy tudunk, ha magunk is jól megtanuljuk a néme­tet. Gál Zoltán • Bács-Kiskun megyei küldöttek a pécsi délszláv kongresszuson. Nagyközösségi antennákról a vevő hullámhosszán Úgy tűnik, hogy megálla­podnak a kecskeméti közösségi antennarendszer kiépítésében részt vevő cégek. Legalábbis er­re utal, hogy a múlt héten a városi tanácsnál tartott megbe­szélésen együttműködési kész­ségűket fejezték ki az Ingatlan- kezelő és Távfűtő Vállalat, a Gelka és az Elektroszer képvi­selői — más cég a jelek szerint nem kíván betömi a megye- székhelyre ebben a tevékedy- ségbeq. S bár a három vállalkozó kö­zött verseny is van, de talán erősebb a szándék a feladatok összehangolására. Ezt szinté megkövetelte a városi tanács korábbi elvi álláspontja, amely szerint csak azok a lakástulaj­donosok kaphatnak támoga­tást a tanácstagi alapból, akik olyan rendszert építtetnek ki, hogy azt azután csatlakoztatni lehessen később az IKTV háló­zatára. És bár a támogatásra vonat­kozó elvi álláspont a mai hely­zet szerint úgy látszik csak elv marad, mert a néhány hónapja még csaknem biztosra vehető tanácsi támogatást ma olyan feltételekhez kötnék, hogy , pénzt alig látna a lakó, mégis érvényesülni tud az igény: kom­patibilisek, vagyis később ösz- szeépíthetők legyenek a város különböző területein telepített kábelhálózatok. Elősegíti ezt az, hogy mindhá­rom cég elsősorban hazai alap­anyagokat használ. Ebből kö­vetkezik, hogy árajánlatuk is nagyon hasonló: költségkalku­láció alapján 2500—10 000 fo­rint között, de az összeg a forgal­mi adót is tartalrtiazza. A kiépí­tésben racionálisan felosztják maguk között a városrészeket. A csatlakozás egyik rendszerről a másikra nem kötelező, de ha úgy döntenek is a lakosok, pénz­be ez nem kerül. Az üzemeltetési díjat—ami 1989. január 1-jétől az IKTV-nél 40 forint, és a má­sik két cégnél is hasonló összeg — változatlanul a hálózat elké­szítőinek fizetik, s azok felelősek a karbantartásért is. Ez év végéig az IKTV rend­szerében mintegy 10 ezer lakás­ban vehetők a műholdprogra­mok és a külföldi adók mellett a városi tv műsora, az Elektroszer 1700, a Gelka 1500 lakás számá­ra biztosítja az űrcsatomák és egyéb programok vételét. Jövő­re mindhárom vállalkozó há­rom-háromezer további bekö­téssel számol. Az IKTV jelenleg 8, az új főállomás beépítésével pedig további egy, azaz összesen kilenc programot tud eljuttatni a tv-nézőkhöz. Van persze olyan is, amelyet lehetne fogni, de to­vábbításra csak a külön csator­nák igénybevételével lesz mód. Ehhez bővíteni kell a rendszert — a maximum 16 program —, ám ez már külön pénzbe kerül. Hasonló megoldásra az Elekt­roszer és a Gelka is kész. Jövőre várhatóan további műhold- programokat is lehet majd fog­ni. Szólni kell három gondról is: egyrészt az IKTV — döntően anyaghiány miatt—lemaradás­ban van a bekötésekkel. Ezért levélben is elnézést kér az érin­tettektől, s egyúttal közli is ve­lük a szerelés korrekt, végső ha­táridejét. Még várat magára a kábeltévé-hálózat közművé nyilvánítása — ez a többség ér­dekeit szolgálná, mert lényege­sen megkönnyítené a kiépítést. Harmadikként egy reális ve­szélyre hívták fel a figyelmet: mi­után rövidesen megkezdődik a városi tv műsorát sugárzó adó telepítése, ha az valóban a terve­zett helyén, a megyei tanács épü­letének tetején lesz, néhány mé­terre a kábeltévé vevőantenná­jától, akkor az zavarni fogja a magyar 2. műsor vételét. Ennek elkerülése érdekében javasolták az adó helyéül a tanítóképző fő­iskola kollégiumát. (Erről a kérdésről a másik fél­nek, a városi televízió képviselő­inek az a véleménye: ha mind az adó, mind a vevő szabványos, akkor a kis távolság ellenére sem szabad, hogy az ádó zavart okozzon. Ennek elkerülésére egyébként az adót a tervezettnél is magasabbra helyezik, hogy a vevőantenna „árnyékban” le­gyen. Az üzemi próbáknál kide­rül, hogy indokolt volt-e az ag­godalom, s ha a várakozások el­lenére mégis zavaró hatás kelet­kezne, azt el lehet és el kell hárí­tani.) V.T. MÉG CSAK!. Elbicegek a Főhivatalba, mondom a főhivatalnoknak, hogy a közértben bo­kán lettem rúgva. Mondja, hogy nagyon sajnálja. Mondom, hogy én még jobban sajná­lom. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy én igazságtalanul és jogtalanul let­tem bokán rúgva. Ugyanis tiltakoztam, amikor az a nagymarha mélák elém to­lakodott a felvágottas pultnál, elvégre ma már senkinek sem lehetnek előjogai. Erre jött a bokán rúgás. — Sajnos — mondja a főhivatalnok EjSsok embernek gőze sincs minden ál­lampolgár pult előtti egyenlőségéről. Az az igazság, hogy még csak tanuljuk a demokráciát. Zúgó fejjel nyitok be a Főintézőségbe, mondom a föintézőnek, hogy alig hallok a bah fülemre. Mondja, hogy nagyon sajnálja. Mondom, hogy önhibámon kívül hal­lok nagyot a bal fülemre. Ugyanis a házunk mellett van egy bár. Ott éjszaká­ról éjszakára néhány ember olyan han­gosan ricsajozik, hogy néhány száz lakó nemcsak aludni nem tud, hanem lassacs­kán bele is süketül. Nekem á bal fülem esik az ablak felé, azért van, hogy arra a fülemre már alig hallok. — Szomprú dolog ez — állapítja meg a főintéző. — Háttérbe szorulnak a többség érdekei. Pár ember vigalma mi­att odalesz ezrek nyugalma. De hát nem tehetünk ellene semmit, mert az a zord igazság, hogy még csak tanuljuk a de­mokráciát. Szorosan a fal mentén, tapogatódzva jutok el a Főirodába, mondom a főiro­distának, hogy bevertem a szemem. Mondja, hogy minden részvéte az enyém. Mondom, hogy nem véletlenül vertem be a szemem. Az utcában, amelyen mun­kába menet közlekedem, a járda köze­pére telepítettek egy böhöm tűzcsapot. Ahelyett, hogy a túloldalon, a kiskert szélén helyezték volna el. Kismamák nem tudják eltolni mellette a babakocsit, az olyan szórakozott járókelők, mint én, hasraesnek rajta. Hogyan szabad ilyen lelkiismeretlen módon eljárni? — Fájdalmas szituáció — szögezi le a főirodista. — Egyes vállalatok ható­ságnak képzelik magukat, szívesen tör­nek borsot a kisemberek orra alá. Azért teszik, mert sejtelmük sincs arról, hogy ők vannak értünk, és nem mi őérettuk. Azért viselkednek igy, mert még csak tanuljuk a demokráciát. — Mindenütt ezt hallom rj- bólintok bánatosan. — Miközben mindenki még csak tanulja nálunk a demokráciát, én félig megsántulok, megsüketülök, meg­vakulok. Tessék mondani, meddig tart ez az országos tanfolyam? Mikorra ta­nuljuk meg legalább elégségesre a de­mokráciát? Megvonja a vállát. — Ki tudja? Azt beszélik, hogy még a tanrend sincs elfogadva. Kürti András JŐ ÁRUK NÉLKÜL NINCS JÓ KERESKEDELEM! Karácsony előtt a bugaci üzletekben Bent, az üzletben már javában tart az ünnepek előtti vásárlás. • Itt a tiszakécskei káposzta. A képen Somodi Jánosné kistermelő. 9 Saljai Gyuláné: — Nőies fizetéssel férfias munkát kell végezni! (Straszer András felvételei) Tüzelő, élelmiszer és ruhanemű: az ötezer fős Bugacon, december elején ezekről beszélnek a legtöbbet. Androvitz Imréné Felsőmonostorban lakik. Amikor a tüzép-telep kínálatáról kérdezem, bosszússá válik: — Rossz a szén, tűzifa semennyi nincs! Iszapszén? Vennénk, ha vol­na ... — Hol van? — Szánkon. Balinkai porszén: 10 forintért sem kell Seregély Jánosné, a félegyházi Integ­rál Áfész tüzelőanyag-telepének szer­ződéses vezetője válaszolt: Ő sem érti: miért épp a gázzal-olajjal ellátott másik faluban és miért nem náluk kapható ez az olcsóbb tüzelő, ahol még szép szám­ban találni vas- és cserépkályhát? A telepen kevés jel mutatja, hogy tél lenne. A ka­zánszén elfo­gyott. Csak bri­kett és balinkai dúsított diószén kapható. Hogy mitől dúsított, ezt csak a gyártója tudhatja. Egy porrakás az egész. Mázsán­ként 84-ről 10 fo­rintra vitték le az árát, de így sem vesz belőle senki. Készületlenül érte a telepet a tél kezdete más mi­att is. Két hétig hiányzott a petróleum. Amikor pedig hoztak belőle, az csupán 1450 liter volt, holott a telepvezető 3000-et rendelt. A tüzépes árukból az ellátás mindenesetre nagyobb törődést kíván. Decemberben helytelen arra hi­vatkozni -g,mint most Seregélyné teszi —, hogy nyáron sok fa volt a telepen. Elfogadhatatlan az is: azért nem kér télen iszapszenet, mert belefagyhat a vasúti kocsikba. Az ötezer lakosú nagy­községben nehezebb feladatot is megol­dottak már néhány vagon iszapszén ki­rakásánál! Felkészültek a disznóvágásokra Mi a helyzet az élelmiszer-kereskede­lemben? A 75-ös számú üzletet Sallai Gyuláné vezeti. Az 1 millió 800 ezer forint havi forgalomnak a fürdőszoba nagyságú iroda-öltöző-kézmosó-melegedő zava­ró ellentéte. A télikabátoktól roskado­zó fogas is helyet követel magának üyenkor. Sallainé az alapellátásban dolgozók mostoha munkakörülményei közül mégis inkább azt tartja rossznak: — Nőies fizetésselférfias munkát kell végezni! Szavait megerősítendő teherautó fé­kez a raktárajtónál. Az üzletvezető odasiet. Somodi Jánosné tiszakécskei kistermelő 150 kilogramm savanyú ká­posztát hozott, annak segít behordani az árut. A disznóvágások kezdetén az élelmiszerbolt vezetője nem nézhette tétlenül, hogy a nagyközség egyetlen zöldség-gyümölcs magánkereskedése zárva van; ezért vásárol, hiányt pótolva a finom kécskei káposztából kéthetente egy-másfél mázsát. — Endre Imre tanácselnök szerint alapvető cikkekből zavartalan az ellá­tás, azonban jobb választékra lenne szükség. Valóban? E- kérdezem. — Nézzenek körül a pultnál és a raktárakban! — feleli Sallainé. — Az a 60 kilogramm piros paprika, 80 kilo­gramm bors, s csaknem fél mázsa rizs és köménymag, amit még októberben elraktároztunk, úgy látom, elég lesz a disznóvágások idejére. A Füszért jó szállító. Annál inkább panaszkodhat­nék más szállítókra! Az édesipari gyá­raktól minden évben márciusig kapunk határidőt arra, hogy közöljük: hány csokoládémikulás és mennyi szaloncu­kor kell, Azt gondolják, hogy a vevők nekünk is bejelentik tavasszal, hogy de­cemberben ezekből a termékekből mennyit vásárolnak? A korai megren­delés egyébként sem jelent semmit. Az ötszáz kilóból 100 kilogramm szalon­cukrot még nem kaptunk meg. Az élesztő ára háromszor változott A rugalmatlanság és egyes termelők gondatlan munkája a kereskedelmet, de leginkább a fogyasztókat sújtja. Hol vagyunk attól—mint az NSZK-ban ez természetes S, hogy a 17 óráig meg­maradt kenyeret később olcsóbban ad­ják el? A dobozos mosóporok szóród­nak a hibás ragasztás következtében. A folyékony mosogatószerek közt is akadnak olyanok, amelyeknek már a boltban eltörik a kupakja. A pénzrom­lás itt játszódik le a vevők szemeláttára. Csupán az élesztőnek egy hónapon be­lül háromszor változott—24,60-ra, 25, majd 24 forintra — az ára. A felsőmo­nostori Dékány Józsefié nemrég a tar­honyán 3-féle árat talált. Mig az élelmiszerekből az ellátás ál­talában jó — a mélyhűtőben Hírős .csirkeragu, kocsonyahús, sütni való hal, májgombóc, sárga és zöld hüvelyű zöldbab, gesztenyepüré —, a lábbelikre gyakori a kifogás. Magyar csizma: 1983, lengyel: 960 forint A karácsony előtti kínálat bővítésé­re, pulóver, sál és sapka árusítására kitelepülési engedélyt adott a tanács egy kecskeméti magánkereskedőnek. Ezzel azonban a vegyesárúboltban vá­sárlók év végi gondjain számottevően nem javitottak. Ottjártunkkor Csányi Mátyásáé a kislányának 24-es csizmát szeretett volna venni, de ennél csak ki­sebb és nagyobb számú volt. — Mehetünk Félegyházára! — mondja az asszony, akinek így 32 fo­rintba került a busszal való beutazás. A jó néhány üzemben elavult gépso­roktól, a magas termelési és forgalma­zási költségektől várhatnak-e Bugacon is a fogyasztók több és jobb, verseny- képes árut? A piac egyoldalúsága rá­nyomja bélyegét a helyi ellátásra is. Egy pár lengyel férficsizma 960, a ha­sonló bonyhádi viszont már 1983 fo­rint. A hazai termelők szemet hunynak a külföldi piaci hatásokra. Mig az ol­csóbb és szebb kivitelű lengyel csiz­mákból eladnak húszat, a bonyhádiból csak egy-kettőt vesznek meg a boltban. Az alacsonyabb ár nyilván az előbbi javára billenti a mérleget. Ma is igaz a piaci élet kétszerkettője. Jó — és nagy választékban kapható Ifi termékek nélkül nincs igazán jó ke­reskedelem! Kohl Antal A döntéstervek kerüljenek nyilvánosság elé! A Lakásbérlők Egyesületének állásfoglalása A lakásgazdálkodás rövid távú kon­cepciójává foglalkozó kormány- előterjesztésről az Országos Tervhiva­tal felkérésére állást foglalt a Lakásbér­lők Egyesületének elnöksége. Az állásfoglalás rögzíti: az egyesület kívánatosnak tartja, hogy a közép- és hosszú távú koncepciók és jogszabály- módositó tervek a döntés előtt kerülje­nek a nyilvánosság elé. Mivel a lakos­ság megélhetési körülményei egyre ne­hezebbek, a szervezet különösen fon­tosnak ítéli, hogy a lakosság egyetérté­sével fogalmazzák meg az igényeknek és lehetőségeknek megfelelő lakásgaz­dálkodási célokat. Fontosnak tartja to­vábbá a lakások és lakóházak felújítá­sának teljes ellenőrzését; megítélése szerint a jelenlegi ingatlankezelési rendszer fenntartása mellett sem a la­káshelyzetnek, sem a lakások műszaki állapotának javulása nem érhető el. A lakás- és lakóház-fenntartási költsé­geket csökkenthetőnek tartja az egye­sület a nagymértékű pazarlás megszün­tetésével, valamint a nagy létszámú, bürokratikus IKV-k felszámolásával, illetve kivitelezőként működtetésével. Az egyesület megítélése szerint az ál­lami lakások üzemeltetéséhez és fenn­tartásához nem szükséges dotáció, ugyanis §1 a rossz hatásfokú ingatlan- kezelés ellenére — a jelenlegi lakbérek és díjak fedezik, s eddig is fedezték az üzemeltetési költségeket. A víz- és csa­tornadíjak áthárítását a lakosságra in­dokolatlannak, sőt: jogellenesnek tart­ja, mivel ez a szolgáltatás már koráb­ban is a lakbér fontos régze volt. Fon­tosnak tekinti a szervezet azt, hogy az állami bérlakásban lakók közül a rá­szorulók ne a lakbérben kapjanak szo­ciális támogatást, hanejn attól függet­lenül, személyre szólóan. Egyetért az egyesület a tervezet azon részével, amely szerint a bérlőknek le­gyen választási joga a lakáshasználatot illetően. Ehhez kapcsolódóan javasol­ja: a készülő rendeletben rögzítsék azt is, hogy az ingatlanhoz tartozó szolgá­lati lakások és helyiségek szintén a ház tartozékai. Javasolja továbbá, a taná­csi lakáselosztás rendszerét váltsa fel valamüyen más — esetleg piaci — me­chanizmus. A Lakásbérlők Egyesületének elnök­sége végezetül rendkívül fontosnak tartja, hogy a .meghozandó miniszter- tanácsi rendeletet céljában és értelmé­ben semmüyen utasítás vagy alacso­nyabb szintű jogszabály ne változtat­hassa meg.

Next

/
Thumbnails
Contents