Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1988. december 1. • PETŐFI NÉPE • 3 70 ÉVE TÖRTÉNT Két forradalom megyei krónikája (1918. október 31—1919. augusztus 1.) 1918. november 27. Kecskeméten az SZDP helyi szer­vezetének vezetősége szabad párt­napot tartott az Iparos Otthon nagytermében. Az e nap estéjén megtartott pártnap — írja a Ma­gyar Alföld „... fényes sikerét jelenti annak az agitációnak, melyet a pártvezetőség a pártkeret kibőví­téséért folytat. Az elvtársak százai töltötték meg a termet, köztük igen sok földmunkás és nőmunkás, kik­nek lelkes közbeszólásai remélni engedik, hogy a pártmozgalom a földművesek és nőmunkások köré­ben a legszebb eredményt éri el. A napirendet Lugosi, Bódy, Farkas és Brachfeld elvtársak ismertették.' Rámutattak az osztályuralom bű­neire: a parlamentben olyan törvé­nyeket hoztak, melyek csak a ki- zsákmányolókat védték; a közigaz­gatás azok kezében volt, akik a néppel semmi közösséget nem érez­tek. Az általános választói jog az a fegyver, melynek segítségével meg­hódítjuk magunknak a Duna-parti fényes palotát, hol a törvényeket alkotják, de a városházát is, hon­nan ezeket a törvényeket végrehajt­ják. Az előadók indítványára a kö­zelgő törvényhatósági és ország- gyűlési választásokra tekintettel huszonöt tagú pártszervező bizott­ságot választottak, melynek felada­ta a lakosság felvilágosítása és a szociáldemokrácia táborába való tömörítése lesz” — fejeződik be a lap cikke. 1918. november 28. / Kecskeméten Lugosi István el­nökletével e napon ülésezett a Kecskeméti Munkástanács a város­háza dísztermében. Az ülés egyetlen napirendi pontja volt: a munkásla- kás-építési akció megkezdése a vá­rosban. Az ülésről beszámolt a Ma­gyar Alföld, mely egyebek kö?t ezt írta: „orrfintorgató látvány volt so­kaknak csütörtök este a városháza nagytermének képe. De, hogy is ne! A megszentelt padokat egészen le­foglalták a munkások, földműve­sek, a gyárilányok, akik követelték a lakásépítési akció megkezdését, de nemcsak maguk, hanem a tiszt­viselők számára is.” „Ebből levon­hatják a hivatalnokok a tanulságot ír- írja tovább, mintegy jövőbe mu- tatóan a lap —■, kikben bízhatnak, inkább: az eddigi uralomban-e, vagy pedig a szervezett munkásság­ban?” * Kecskeméten ezen a napon tar­tották meg első nyilvános gyűlésü­ket a város munkásnői a Kisfaludy utca 6. szám alatti Munkásotthon­ban. * * Dunapatajon az'e napon keltezett alábbi drámai hangvételű segítség­kérelmet nyújtotta be a hatgyerme­kes hadiözvegy Sujok Sándorné a községi Nemzeti Tanácsnak: „Tisz­telt Nemzeti Tanács! Én alulírott alázatos kérésemmel járulok a tisz­telt Nemzeti Tanács kegyes Elnök­ségéhez és minden egyes tiszteletre méltó tagjaihoz. Én Sujok Sándor­né hadiözvegy ez ideig tanácstala­nul álló, egy gyámoltalanul gyenge’ nő, nem volt ez ideig aki a kérésem, könyörgésem és a sírásom csak gondolatába is vette volna, nem­hogy meghallgatott volna. Most- már úgy hiszem, van aki a szegény elhagyatott árvákon is óhajt segíte­ni, amit lehet. Én egy szegény asz- szony, négy év óta özvegy vagyok a férjem hősi halált halt még 1914 december elején Belgrád feladásá­nál Szerbiában. Én hat kisgyermek­kel maradtam özvegységre, árva­ságra, amikor a kenyérkeresőnek itt kellett hagyni a családját a haza védelmére, vagy a nagyhatalmi vá­gyér. Akkor még a legidősebb csa­ládom 11 éves volt, a legkisebbel pedig akkor feküdtem a betegágy­ban, amikor a családfenntartó, a kedves apjuk, a kenyérkeresőjük meghalt. Megvonták tőlünk a hadi­segélyt, azt a csekély nyugdíjat kap­tuk, hogy az még drágasági pótlék­nak is kevés lett volna. A semmiből megélni, ruházni, vagyis rongyok­ban járatni, amikor nincs egyebünk egy háznál, amiben meghúzódha­tunk. Földünk egy 1/4 rész hold. Alázatosan megkérem az igen tisztelt Nemzeti Tanácsot, a kérvé­nyemet ne utasítsa el. Ha bármi csekélységgel járulhatnék is, a segít­séggel is örökös hálával tartozik. Maradok tisztelőjük: Sujok Sán­dorné, Pinker Mária.” 1918. november 29. Kecskéméten dr. Buday Dezső, mint a Kecskeméti Nemzeti Tanács szociáldemokrata tagja ezen a na­pon javaslatot nyújt be az SZDP helyi szervezetének pártvezetőségé­hez „Indítvány szociáldemokrata, panasziroda megszervezésére” cím­mel. Indítványának indoklásául egyebek között hangsúlyozza: „Bi­zalmasan közlöm, hogy panasziro­dánk fölállítása esetén a közigazga­tási hatóságok legtöbb velünk érző embere kimeríthetetlen adatokkal szolgálna. Ennek az irodának a megszervezésétől nemcsak a múlt hibáinak teljes és eddig nem sejtett föltárását, nemcsak a szocializmus érvényrejutását várom, hanem egyúttal a szocializmus helyi politi­kai hatalmának teljes megszervezé­sét és a választások esetén sikerét” — fejeződik be az indítvány. Kalocsán ülést tartott a községi képviselőtestület Gyurtsek Gábor helyettes főjegyző elnökletével. A 17 napirendi pontként szereplő személyi és lakásügyek közül ki­emelkedő jelentőségűek voltak „a közbiztonsági intézkedések költsé­gei” valamint „a lakosság élelmezé­si és piac ügye” című napirendek vitája, s az ezekkel kapcsolatos ha­tározatok. * Kecskeméten ugyanezen a napon dolgozta ki dr. Buday Dezső máso­dik javaslatát is a helyi szociálde­mokrata pártszervezet vezetősége számára „Indítvány a szocializmus­ról tudományos előadások tartásá­ra” címmel. 1918. november 30. Budapesten a régi Oroszország­ban rendezett ifjúmunkás-gyűlésen a kommunista fiatalok kezdemé­nyezésére megalakult az Ifjúmun­kások Országos Szövetsége. (IOSZ) Az alakuló ülésen elfogadták „Az Ifjúmunkások Országos Szövetsé­gének Alapszabály”-át és megvá­lasztották a szövetség Központi Vezetőségét, amelynek elsőszámú vezetői lettek a következők: Elnök: Weisz Samu; II. elnök: Bergmann Géza;-titkár: Lékai János; II. titkár: Krak József. * Kecskeméten a Magyar Alföld­ben e napon jelent meg egy cikk keretén belül — a megye és a város történetében először — Lenin írása­iból egy pármondatos szószerinti idézet. Az idézett mondatok Lenin­nek az 1918. augusztusában kelt, s a „Levél az amerikai munkások­hoz” címmel megjelenő munkájá­ból való, amelyet a Pravda hozott először nyilvánosságra és valame­lyik kecskeméti internacionalista hozta haza magával illegálisan. * A Kecskeméten megjelenő Ma­gyar Alföld e napon megjelent szá­mában közölték a kommunizmus­ról és a kommunisták stratégiai cél­jairól, reálisan szóló cikket: „A bol- sevizmusról hulljon le a lepel” cím­mel. E cikk — amely a legújabb kutatások szerint • minden i bizony­nyal a mártírhalált halt Hajma Jó- zsef tollából származik S- a marxis­ta teoretika korabeli színvonalához viszonyítva rendkívül józan és tor­zításmentes hangon, világosan tisz­tázta a kommunista elmélet és gya­korlat lényegét. Röviden és tömö­ren leszögezte, hogy a kommunis­ták célja nem azonos a burzsoá re­akciósok által hamisan és rosszin­dulatúan terjesztett gyilkolással, terrorral és rablással, hanem a ma­gántulajdon és a kizsákmányolás megszüntetése és az ingyenélők, naplopók eltávolítása. A cikk végül azzal az útmutató, optimista mon­dattal zárul, miszerint: „A most ha­zatérő hadifoglyok véglegesen nem fogják erősíteni a bolsevisták ural­mát, s mi szocialisták jól jegyezzük meg magunknak az orosz forrada­lom tanulságait,, mert a bolseviz- mus feltartózhatatlanul jön Nyugat felé,” Dr. Békevári Sándor / Folytatjuk.) KECEL, DECEMBER 2—4.: Nemzetközi virágkiállítás és -kötészeti verseny Rangos esemény színhelye lesz három napon át a Keceli Nevelési Központ, ahol decem­ber 2-án, 3-án és 4-én rendezik meg a II. nemzetközi virágkiál­lítást és -kötészeti versenyt. A beérkezett nevezések rekord­érdeklődésről tanúskodnak, ugyanis több mint nyolcvan if­júsági és felnőtt amatőr virág­kötő és számos iskolai csoport jelentkezett. Ez alkalommal az ország legjobb ifjú virágkötője címet is odaítélik majd. A kötészeti verseny az első napon reggeltől 13 óráig tart. Ugyancsak pénteken, 17 óra­kor nyitják meg a képzőművé­szeti kiállítást. Szombaton gazdag, színes program várja az érdeklődőket. A kötészeti verseny díjkiosztása után 9.30-kor kerül sor a virág- kiállítás ünnepélyes megnyitó­jára, melyre a tavalyi húszezer­nél is több látogatót várnak. Lesz. termékbemutató, több mint húsz hazai vállalat, szö­vetkezet és számos kistermelő részvételével. A hazaiakon kí­vül holland cégek is képviselte­tik magukat. A virágkötészeti bemutató mellett egész nap lát­ható a vadászati és képzőművé­szeti, valamint a virágkiállítás. A vásárolni szándékozóknak ajándéktárgyakat, dísznövé­nyeket és déligyümölcsöt kínál­nak. A divatbemutatót folklór- műsor követi, s nem marad el a szakmai program sem. Műkö­dik majd postahivatal, alkalmi levelezőlappal és bélyegzéssel, tíz „Mikulás-fogat” pedig a községben kocsikáztatja a gye­rekeket, akiket egyéb meglepe­tések is várnak. k P.S. A ® A képen Lantos Györgyi szobrász­_ _ művész Szent István-szobra látható, késő délután tar- \ szentkirályiak ezt az alkotást válasz­tott rendkívüli fa- tották. lugyűlést vendé­gek is megtisztel­ték. A községből elszármazotta­kon kívül megje­lent a Képző- és Iparművészeti Lektorátus igaz­gatója, Keszthelyi Ferencné és mun­katársai, Sós Ka­talin, Puskás Ist­ván, valamint Kő Pál Munkácsy- díjas szobrász­művész és Miskó István országgyűlési képviselő. — Méltó emléket szeretnénk állítani államalapító királyunknak — kezdte Szecsödi György, Szentkirály társadal­mi tanácselnöke®- Majd ismertette a szobrokról készült műleírásokat és Ri­deg Gábornak, a Művészet című folyó­irat főszerkesztőjének szakvéleményét az elhelyezést illetően. Elmondta azt is, hogy a szobor másfél millió forintba kerül. Ennek az összegnek a felét bizto­sítja a megyei tanács, a másik felét a falunak kell előteremteni. Nem kis te­her, főként akkor, amikor a lakosság csaknem kétmillió forinttal járult hoz­zá a katolikus templom renoválásához. Ugyancsak közadakozás révén kíván­ják a szobor költségéből hiányzó 750 ezer forintot is összegyűjteni. Az ada­kozók cserébe emléklapot, az ötezer forintos'adományért pedig bronzpla­kettet kapnak. Akik 10 ezer forintot, vagy annál többet szánnak a szobor felállítására, azoknak a nevét a szobor mellett egy márványtáblán örökítik meg. A tájékoztatás után mindenki meg­tekinthette a már három hete kiállított és sokak által megnézett négy pálya­munkát. Az egyik Györfi Sándoré, a Karcagon élő szobrászművészé, akinek Szent Istvánja az ország- és egyházala- pitó, meglett férfi korú királyt ábrázol­ja. A budapesti Török Richárd egyik FALUGYŰLÉS SZENTKIRÁLYON A döntés „örök időkre” r 7 Hová állítsák SZOL Szent István szobrát? Aki TiszakécskérőlSzentkirályon át utazik Kecske­métre, nemcsak egyszerűségével elbűvölő tájjal találko­zik, hanem olyan faluval, melyben az idegen rögtön otthon érzi magát. Vajon mitől ez a varázs? Talán a falu szélén álló két templomocskától, amely már messziről köszönti a vándort? Vagy a bokrokkal, fákkal gazdag tiszta utcáktól? Nehéz megfejteni. Az viszont bizonyos, hogy ez a 2100 lakosú, virágzó kisközség inkább fiatalodik, mint öregszik. Köszönhető ez a szentkirályiak összefogásának, felemelkedni vá­gyásának és azide települő értelmiségiek többet akará­sának. Ha megszólalnának az épületek, sokat mesél­hetnének az utcán sétálónak: hogyan készültek el, hány ember dolgozott minden fizetség nélkül az óvoda vagy az iskola építésén. Az önmagukért való küzdelem része volt az is, ami­kor a falu visszakövetelte igazi nevét, melyet csak kül­sőleg veszített el, de lélekben soha. A község plébánosa, Puskás Mihály szerint még a kocsériak is szentkirályiaknak nevezték a Lászlófalváról érkezetteket, bát hogyan feledhették volna nevüket az ottlakók. Tavaly, amikor végre kitebették a falu szélére a Szentkirály táblát, felvetődött a gondolat, hogy jó lenne a névadó emlékére szobrot állítani. Az elhatározást tett követte. A falu vezetői azonnal pénz után néztek, majd a lektorátus közreműködésével bárom alkotóművészt felkértek a mintaszobrok elkészítésére. S a szokásostól eltérően nem néhány ember választotta ki Szentkirály első szobrát — mintegy ráerőszakolva ízlését egy nagyobb közösségre —, hanem a falu lakossága. Ezért jöttek össze a napokban Szentkirályon és közösen döntöttek arról: melyik szobrot — és a község melyik részén — látnák szívesen. szoborterve egy körkörösen kialakított romkert közepén álló szikár alakú Ist­ván királyt, a másik alkotása a koronát kérő fiatal királyt térdelve, szinte össze- roskadva örökíti meg. A csongrádi szobrásznő, Lantos Györgyi egy kun­halomra emlékeztető alacsony földhal­mon álló bronzfigurája pedig a hagyo­mányos királyképet sugallja. A rövidke szemlét követően a lako­sok véleményt mondtak az alkotások­ról. • — Nekem a 3. szobor (Lantos Györ­gyi alkotása) tetszik a legjobban — kezdte a volt tanácselnök, Balatonfüre­di József. A kijelentését követő óriási taps felért egy szavazással. A hozzá­szóló a szobor helyére is tett javaslatot. A tanácsháza előtti parkot — többek­kel megegyezően :— ő sem javasolta, hisz a hidroglóbusz nagyságával a leg­szebb szobor sem tudna konkurálni, a tsz-iroda előtti tér pedig kicsi egy Ist- ván-szobomak. Balatonfüredi József végül a templom és a tsz-iroda közötti területet ajánlotta. — Úgy döntsünk — fejezte be mondandóját —, hogy örök időkre szóló dologról döntünk. A valamikor Szentkirályon élő me­zőgazdász, Fehér Ákos ezekkel a sza­vakkal fordult a közösséghez: — Én ma is szentkirályinak érzem magam. Nagyon sok helyen laktam ed­dig, a nagyszülők közül meg senki nem a mai Magyarország területén élt. Mi itt lettünk újra egy család, ez a hely befogadott, megszeretett bennünket. Nekem is Lantos Györgyi szobra tet­szik, mert képiségében és egyszerűségé- bfen közel áll hozzánk. Ennek a helynek az ereje a táj egyszerűségében és az emberek egyszerű gondolkodásában rejlik. . Ezután felajánlott 10 ezer forintot a következő szavak kíséretében: — Ma 10 ezer forintért ennyire jó ügyet nem tudnék szolgálni. Az előbbi gondolatokat erősítette meg a felszólaló Agárdi Lajos, Pápai Ferenc, Törőcsik^Béla, és a tsz volt fő­könyvelője, Csekei Tibor, aki még hoz­zátette: — Ha megszavazzuk a szobrot és a helyét, megszavazzuk a munkát is, ami velejár. De gondoljunk arra, hogy erőt és hitet-kell adni azoknak is, akik utá­nunk jönnek. Ne sajnáljuk tehát az ál­dozatot. _ Ezek után még többen -S köztük Ősze Sándor csárdavezető — ajánlot­tak fel nagyobb összeget a szobor létre­hozására. Végül a 204 résztvevőből 196- an Lantos Györgyi alkotására, 197- en a szobor helyét illetően a temp­lom előtti térre szavaztak. Amint a képzőművészeti lektorátus igazgatója elmondta, ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon így döntöttek egy szobor sorsáról. Benke Márta Nem könnyű változtatni Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ma már, hogy akinek ideje engedi, szinte még a helyszínen ülőknél is jobban figyelemmel kí­sérheti az országházi vitákat. Kö­zelről láthatja a beszélőt, egy idő­ben a figyelő és a másra figyelő sze­meket, arcokat, a „karzat” közön­ségét, újságírókat és diplomatákat, bepillanthat a sajtótájékoztatókra, folyosói véleményeket kér, rögtö­nöz számára sok ügyes riporter, Medveczky László és csapata. Mindez elevenen tükrözi a demok­ratizálódással járó, a nyitottság irá­nyába ható próbálkozásokat, az el­kerülhetetlen buktatókat és ellent­mondásokat egyaránt. (Ügyrendi polémiák, meghökkentő javaslatok stb.) Tanúi lehettünk annak a méla unalomnak is, amely időnként kö­rüllengte egy-egy képviselő otthon megírt, mégoly okosnak látszó be­szédét is. — Olvasni már tudunk! —- je­gyezte meg valaki a képernyőt fi­gyelő család tagjai közül. Tényleg, csak akkor tűnt M — megszoktuk és már észre sem vesszük —, hogy a szót kérő képviselők többsége az előre elkészített szövegeket olvassa fel. Amelynél nem is az olvasás té­nye a döntő — lehet mondani buta­ságot is szabadon, s igen fontosat, igazat írott szövegből rr, hanem az, hogy a papír mögé búvó rendsze- ■ rint nincs tekintettel az előtte szó­lókra, a már elhangzottakra. Tör­ténjen bármi, felolvassa a maga . vagy a képviselő csoport ~ ide : szánt véleményét, kisebbfajta expo­zénak is beillő terjedelemmel. Egy­más melletti és nem egymásba kap­csolódó szövegek ezek, vagyis min­denki mondja a' magáét, függetle­nül a történtektől. Régi idők gya­korlata volt ez, melyen, úgy látszik, nem könnyű változtatni. Aki átélte vagy tanulmányozta az úgynevezett koalíciós idők köz­életét, az tudja, hogy az ilyesfajta „felolvasó“ országgyűlés (még min­dig) nem azonos a valódi — érvelő, vitázó, nézeteket és érdekeket is nyíltan ütköztető — parlamenttel. Gyakrabban kellene félretenni azo­kat az előre megfogalmazott szöve­geket, és arra is figyelni, hogy ki hogyan reagál az elhangzottakra. Netán hányán bóbiskolnak a pad­sorokban, miközben halk duruzso- lás jelzi, hogy az ilyen szavak bi­zony sokszor hatás nélkül röppen­nek el a gyönyörű terem cirádái alatt Ritka kivétel azért most is akadt. Szinte üde színfoltnak számított példáid a kötetlenül is jól beszélő Csipkó Sándor Bács-Kiskun me­gy« képviselő hozzászólása. Aki mellesleg azért is keltett figyelmet, mivel az élő beszéd meggyőző hangsúlyaival valóban fontos, or­szágosan is égető gondokra hívta M a figyelmet (Kár, hogy az elnök éppen egy ilyen érdekes beszédnél sokallotta az eltelt időt, és nem va­lamelyik egyhangúan olvasó képvi­selőnél.) Nem akarok a kiküldött tudósí­tók munkájába belekotnyeleskedni, az ő feladatuk a benyomások leírá­sa, a tanulságok összegezése. Csak jelezni kívántam, hogy országosan is igen megnőtt a parlamentre figye­lő emberek száma. Az a sáp nagy terem alaposan kitágult Egy nem­zet tekint rá kritikusan, remény­kedve. F. Tóth Pál Kevés helyen maradt töretlen kukorica A hirtelen jött télies időjárás miatt átmenetileg félbeszakadt a kukorica tö­rése, amely azonban már csak kevés helyen ad munkát a gazdaságnak. A hét eleji felmelegedés nyomán újra indíthatták a kombájnokat a még lá­bon álló táblákban, és így remény van arra, hogy december első napjaiban mindenütt befejeződik a betakarítás — erről adott tájékoztatást a MÉM az MTI-nek. Az adatok szerint jelenleg a kukori­cának mintegy egy-két százaléka van még kinn a határban. Mintegy 15-20 ezer hektár területen vár még letörésre e fontos takarmánynövény, főleg Sza- bolcs-Szatmár, Szolnok, Győr-Sopron, Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megyé­ben. A késői érés miatt a betakarítás az aszályos dunántúli és délalföldi részek kivételével a szokásosnál két héttel ké­sőbb kezdődött. A szokottnál csapadé­kosabb szeptember nem kedvezett a munkának, és hátrányt jelentett az is, hogy a kukorica nedvességtartalma eléggé magas volt; emiatt vissza kellett fogni a betakarítás tempóját. Számos gazdaságban mesterséges szárításra volt szükség. Az ehhez szükséges be­rendezésekből nincsen elegendő, mindenekelőtt éppen azokon a terüle­teken, ahol az érésben mutatkozott ké­sedelem miatt amúgy is későn kezdő­dött a törés szezonja. A munka októ­ber derekán felgyorsult és a kezdeti le­maradást sikerült behozni, sőt novem­ber elején már némi lépéselőnyben vol­tak a gazdaságok a tavalyi, vagy akár a tavaly előtti betakarítási teljesítmény­hez képest. A kukorica betakarítása á sokéves átlagnak megfelelő időpontban ér vé­get az idén is. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents