Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

HA FIZETNÜNK KELLENE, JOBBAN VIGYÁZNÁNK? „Fogas” kérdésekről — orvosok így ünnepek körül kissé profánnak tűnik fogbetegségekről és fogászati gondokról beszélni. Ha azonban eszünkbe jut, hányszor fájt a fogunk mondjuk éppen karácsonykor, amikor hírül sincs fogászati rendelés, kevésbé érezzük az ünnepektől idegennek a té­mát. Főleg, ha arra gondolunk, hogy néha legszívesebben jó fogakat kér- . nénk ajándékba. És ha nem kapunk? A magunkét kell egészségesen megőriz­ni. De hogyan? Amikor a megyei fogorvost, dr, Tajthy Sándort felkeresem, rögtön elő­rebocsátom: nagyon rosszak a fogaim. „Megnyugtat”, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ugyanis az emberek 80 száza­léka ugyanezt mondhatja el magáról. Ezek szerint bőven ^kad munkája a megye 156 fogorvosának. Igaz, egyre kevesebb fogat húznak 4» 1987-ben például 100 húzásra 244 fogtömés ju­tott —, erősödött tehát a megőrző tevé­kenység. Viszont a helyzetet jellemzi az a tény is, hogy a fog- és gyökértömések száma tavaly 200 ezer volt. Az emberek elhanyagolják a fogápolást. Tajthy doktor szerint — ezt én vitatom — jobban vigyáznánk a fogainkra, ha fi­zetnünk kellene a fogorvosi munkáért, ami anyag- és eszközigényessége miatt sem olcsó. ^ Míg 1975-ben egy tömés átlagértékét 87 forintra, addig az idén már körülbelül 200-ra becsülik. A fog­pótlások értéke is legalább duplája an­nak, mint amennyi díjat térít a beteg. Természetesen következik ebből, hogy legolcsóbb a megelőzés. A megyei protetikus (fogpótlásokkal foglalkozó) főorvosnak, dr. Jónás Ka­talinnak is ez a véleménye, és a fogálla­potokról festett képet még néhány számadattal megerősíti. A megye há­rom fogtechnikai vállalata közül csak a kecskeméti tavaly 10 ezer 121 fogsort és 33 463 hidat készített. (A számok arra is magyarázatot adnak, hogy mi­ért kell sokat várni egy-egy fogsor elké­szülésére.) De miért ilyen rosszak a fogaink? A fogágybetegségekkel foglalkozó főorvos, dr. Ferbér Paula szerint az el­távolított fogak 50 százaléka a száj­nyálkahártya és a fogágybetegségek — mint például az ínysorvadás — mi­att lesz beteg. Pedig egy kezdődő íny- gyulladás teljesen meggyógyítható. Ha azonban elmarad a kezelés, a gyulladás átterjed a csontszövetekre és ez oka lehet későbbi fogbetegségeknek! A megelőzéshez tehát hozzátartozna a félévenkénti ellenőrzés és fogorvosi gondozás. Erre viszont sokan azt mondják: kinek van ilyesmire ideje? Bi­zony legtöbben csak akkor keresik meg a fogorvosi rendelőt, amikor már a fáj­dalomtól a bejáratot is alig találják, és ilyenkor az orvos csupán egy dolgot tehet: megszabadítja a fogától a bete­get. A rendszeres ellenőrzés persze csak egyik tényezője, hogy megakadályoz­zuk a fogak romlását. A fogorvosok állítják: megfelelő táplálkozással, a szájhigiénés szabályok betartásával és a fluoridos kezeléssel épségben marad­nak a fogaink. A fluoridtablettákat pél­dául azért ajánlatos szedni, mert a fluo­rid beépül a fogzománcba, ezzel ke­ménnyé teszi a fogat, tehát növeli az ellenálló képességét, így akadályozva meg a szuvasodást. Bács-Kiskun me­gyében a gyerekeknek féléves kortól iskoláskorig adják ezeket a tablettákat, amelyeket tulajdonképpen 13 éves ko­rig érdemes szedni. Elegendő mennyi­ségű fluorid jut a szervezetbe úgy is, ha gyakran iszunk ásványvizet és cukor nélküli teát, valamint sok halat eszünk. Fogainkat erősítik a sajt-, a tej- és a zöldségfélék, ez utóbbiakat ajánlatos olykor nyersen fogyasztani. Újabb kí­sérletek szerint a rágógumi viszont nem használ a fognak. Ezek a tanácsok per­sze már sok felnőtt fogát nem mentik meg, de a gyerekekét talán igen. A megelőzéssel foglalkozó főorvos, dr. Sárospataky Dona tájékoztatásából kiderül, hogy a gyerekek fogai körül sem jobb a helyzet. Már 6 éves korban rosszak, a szuvasodás egyre korábban jelenik meg. Az okok között található egyebek mellett a helytelen táplálko­zás; a sok tészta és édesség fogyasztása. A fogromlás esélyét növeli az is, ha nem kényszerítik időben rágásra a cse­csemőt. . S vajon hogyan állnak a gyerekek a fogmosással? Sárospataky doktornő elmondja, hogy már a bölcsődékben és az óvo­dákban gyakorolják, azaz rendszeresen mossák a fogukat a kicsik. Ezenkívül számtalan módszérrel — vetítéssel, ve­télkedővel — igyekeznek megtanítani a szájhigiénés szabályokat, amelyeket ha betartanának, legalább 75 százalékkal csökkenne a fogszuvasodás. Nehéz próbálkozások ezek akkor, amikor egyes iskolákban még kézmosásra sincs lehetőség, nemhogy fogmosásra. Bár eredménynek mondható az is, hogy egy évben egyszer orvos ellenőrzi a gyere­kek fogát, azonban a kezelés már bi­zonytalan. A 14-18 éves korú fiatalok szervezett fogászati szűrése és gondo­zása pedig teljesen megoldatlan. Mint ahogy az iskoláskorú gyerekek fluori­dos kezelésére, úgy erre sem jutott pénz. Ide tartozik még az a tény, hogy a megyében összesen három gyermek­fogorvos van. Miért? Ennek a fogas kérdésnek a megválaszolására már nem a fogorvosok az illetékesek. Benke Márta Új tűzoltó­laktanya Szegeden A Tisza-parti városban a régi tűzoltólaktanya 90 éves épülete egyre kevésbé felelt meg a szolgálat által támasztott követelményeknek. Ezért 170 millió forintos költséggel új laktanyát építettek, amelyben 14 úgynevezett szerállás és modern hír­közlő berendezések segítik a tűzol­tók munkáját. (MTI-fotó) KÉPERNYŐ A tévé karácsonya Két nappal a karácsonyi gyertya- gyújtás előtt még a Parlament uralta az egyik műsorcsatornát, jelentkezett a legnézettebb órákban az a másikon. A televízió frissen, pontosan, tárgyila­gosan tudósított a vitákról, a tanácsko­záson elhangzottakról. A megbeszélt és a rögtönzött inteijúk többsége árnyal­ta, kiegészítette a látottakat, hallotta­kat, új szempontokbóf világított át né­mely felszólalást. Még a váratlan vagy a tervezettnél hosszabb szünetekben szervezett beszélgetésekben is kevés volt az üresjárat. A majdani televíziótörténet feljegyzi: tudtommal először fordult elő, hogy az ország nyilvánossága előbb értesült egy parlamenti bizottság döntéséről, mint a többi képviselő. A parlamenti beje­lentésnél előbb közöltek Boldizsár Iván halálhírét. Közönyös világunkban rit­ka pillanatokat örökített meg a kame­ra. Bálázs Béla írt arról, hogy a vizuális technika, művészet nagy vívmánya le­het az élet fontos pillanatainak az ábrá­zolása, egy-egy arc feltérképezése, egy könnycsepp láttatása milliók számára. A barátját gyászoló B. akadémikus ar­cán a gyászhírre legördülő könny ben­nem a reményt táplálta. Amíg vannak, akik ilyen melyen éreznek, akiknek ily sokat jelent embertársuk sorsa: még bízhatunk. Meggyőződésem, hogy százezrek számára az erdélyi gyerekek megvendé- gelése, a miniszterelnök jelenléte több volt politikai gesztusnál. A televíziós tudósítás révén sokakban élesztget­hette a segítés, az adományozás talán szunnyadó szándékát. A képsorok se­gítettek abban, hogy jobban érezzük magunkat magyar emberként. * * * Az általam látott karácsonyi műso­rok közül több is arra intett, hogy „kö­zös nagy tenger csöppjei vagyunk”. Egymás megismerése teremtheti meg emberek, népek, országok barátságát, kölcsönös belátáson alapuló harmóni­áját, békéjét. Tetszettek e nemes szán­dékhoz a zenével szövetkező műsorok. A Karácsonyi dalok Európából például. Mindenki a maga módján imádja iste­nét, tartja a régi bölcsesség (az istent átvitt értelemben is értve). A közöst kereste Nápolytól Skóciáig az Osztrák Televízió kezdeményezésére készített összeállítás. Értően szeretetteljes, ugyanakkor a szó legnemesebb értel­mében látványos filmet forgattak a Biblia földjén szemlélődő magyar tele­víziósok. (Irta és rendezte Qsskó Judit, operatőr-rendező: Máriássy Ferenc.) A szineskészülék-tulajdonosok gyö­nyörködhettek igazán a felújított, a ki­világosodott kalocsai szekesegyház szépségeiben. A televízió az éjféli mise közvetítésének alkalmát ismeretteijesz- tésre is fölhasználta. Röviden, tárgysze­rűen mutatták be az érsekség múltját, a műemlék-templomot. - Szeretném, ha szavaimat sem a vallásos emberek, sem a világ anyagelvűségét vallók nem érte­nék felre: a karácsonyi éjféli mise nem csupán a katolikusok megemlékezése a. kereszténység megalapítójának születé­séről. Jóakaratú emberek számára a fény, a természet megújulásának jelké­pe ez a távoli múltból eredeztethető ün­nep, hangulatának átadhatják magukat az egyházi ceremóniáktól különben tá­vol maradók is. „Valami nagy-nagy tü­zet kéne rakni, / hogy melegednének az emberek”, könyörgött a sorshoz József Attila. Ilyen kis tűzrakás volt ez a tévés karácsonyi mise is. Bámulatos érzékkel, tudatossággal választották ki a Delta karácsonyi szá­mát. A tudomány eszközeivel vizsgálta Várhelyi Tamás és Kudlik Júlia műso­ra: miként épül be földi világunkba egy-egy apróság, miként bontakoznak ki képessegei. Amikor horoszkópokkal és más tudománytalan balgaságokkal szédítik az embereket, apasztják pénz­tárcájukat, jó nézni, látni, hallani a hu­szadik század végéhez méltó, az isme­retlenségben a tudás fényével körülte­kintő magazint. Szegény néhai Tamási Áron mit szólt volna a televíziós Gyökér és vadvi­rághoz'! Kubik Anna remek színész. Érthetővé teszi Tézi, a köznapi gondol­kodás és érzés számára érthetetlen rea­gálásait. Karakán férfiúnak bizonyult Bubik István is. Zenthe Ferenc Bajó Timótheusa egy nép csakazértis élni- akarásának jelképe lehetne. A szerep­lők Tamási gyönyörűséges szavait mondták, de lelkünk gyökeréig nem hatott a történet, csak olykor tűntek föl a nehéz sorsú emberek életét is szé­pítő vadvirágos rétek. Némileg túlstili­záltnak, mesterkéltnek, néha ügyetlen­nek éreztük a megvalósítás egyenetlen­ségei alól is föl-tolfenylő tévéjátékot. Kötetre való tanulmányt írtak Tamási színpadáról. Kevesen tudnak tamásiul a színháziak, a filmesek közül. Bohák György még tanulgatja sajátos stílusát. így is jobban tetszett — minden vi­szonylagos —, mint a fekete-fehér szí­nekkel dolgozó, igazi álomgyári profi­termék, a két este vetített Az Isten háta mögött. Igazi művészetet is kaptunk teli ko­sárral hétfőn. Az álmok ura, a győri balett új remeke igazi karácsonyi aján­dék volt. Honnan szedte a nagy energi­ájú Markó Iván a sok tehetséges ifjú táncost? Kellemes dallamokból állítot­ta össze Mesterdallamok című műsorát Baranyi Ferenc. A századforduló irodalmából merítő Hajdufy Miklós egyéniségéhez közelál­ló Bíró Lajos pompásan szórakoztató játékával kedveskedett a nézőknek. Már Kosztolányi észrevette, hogy mennyire frappáns és egyszerű ez_ az újságíró-író. Meg: „a drámához kitűnő bábokat csinált, s a színészeknek igen jó szerepeket irt”. . Olvasta a rendező Kosztolányit? Mindegy. Belegondolva, valóban nem nagyon tudjuk, hogy miért olyan, ami­lyen a Rablólovag es környezete. Talán a kor miatt? Van ebben valami? Talán helyzetük miatt? Ez a találgatás sem járhat messze a (rész)igazságtól. Mindegy. .Természetesen, hús-vér em­berként udvarolnak, szerelmeskednek, ármánykodnak a kamerák előtt. Élve­zik a játékot, Bíró Lajos kedvelt stílu­sát. Csak akkor gondoljuk egyikről- másikról, hogy felszínesen vetette pa­pírra létüket az idő- és pénzgondoktól sürgetett Bíró Lajos, amikor néha- néha egyik-másik színészből előjön a rutin, Balázs Péterből meg a Vidám Színpad. (Higgye el egy karácsonyi műsorról készülő beszámoló békessé- ges hangulatában: ki kellene másznia az önmaga fabrikált skatulyából.) Most vettük észre, hogy mennyire hi­ányzott az utóbbi időben Bessenyei Fe­ri a képernyőről: ezúttal fölényes ele­ganciával fölvázolt Feri Bácsi! Pápai Erika: tudtuk, hogy karácsony más­napján csak a szivére hallgathat. Mennyire ismerte korának embereit, a pénz hódító mákonyát ez a Bíró Lajos. Hajdufy talán más érdekes és érdemes Bíró-művet is talál a legközelebbi kará­csonyra ... Heltai Nándor Debrecenben, a város legszebb negyedében nemrégiben postásüdülőt avattak. A Nagyerdei körúton látható hatszintes épületegyüttesben már az átadást követő napon vendégeket fogadtak. Az egész évben nyitva tartó üdülőben kondicionáló- szoba, játékterem és szintenként egy-egy társalgó is helyet kapott. (MTI-fotó) 1988. december 28. • PETŐFI NÉPE 0-3 Postásüdülő Kamarai döntés az országemblémáról A Magyar Gazdasági Ka­mara ügyvezetősége döntött arról, hogy a jövőben mi­lyen országemblémát hasz­nálnak a külföldön megren­dezendő magyar gazdasági napok, kulturális rendezvé­nyek, kiállítások, bemuta­tók alkalmával. * A kamara a Magyar Hir­detővel együttműködve két évvel ezelőtt pályázatot hir­detett megfelelő országjel el­készítésére. A pályázatra 24 grafikus 98 alkotást küldött be. Közülük a szakmai bi­zottság nyolcat talált megfe­lelőnek arra, hogy jeles ese­ményeken az ország jelképé­vé váljon. A tesztelés és a közvéleménykutatás ered­ményeként három embléma maradt versenyben, s végül a kamara ügyvezetősége Schmal Károly grafikusmű­vész alkotását fogadta el. Ez a Lánchíd fő kontúija- it ábrázolja, piros-fehér- zöld színekkel. Az emblémát Hungary felirattal látták el. A jelet a Magyar Gazda­sági Kamara az exportra ke­rülő termékek származásá­nak jelölésére is felhasználni javasolja. ELETTARSAK JOGVITÁJA Ki kezelte a pénzt? Érdekes problémát boncolgat a Legfelsőbb Bíróság polgá­ri kollégiumának 184. határozata. Főként az élettársakként együtt élők érdeklődésére tarthat ez számot. Ezt a „kvázi házassági” kapcsolatot az elmúlt időkben elég sokan előnyben részesítették a több jogi kötelékkel járó házasságkötéssel szemben. Bár nagyon sok jogág tiszteletben tartja az élettársak egymással szemben fennálló kötelezettsé­geit, azért az nyilvánvaló, hogy az élettársi együttélés lazább kötelék a házasságnál. (Lényeges megkülönböztetés például, hogy az élettárs akkor sem örököl a párja után, ha házasság­ban ő lenne a soron következő törvényes örökös.) Az is előfordul, hogy valaki az életközösség megszakadása után a maga javaira igencsak negatív konzekvenciát akar levonni a közös gazdálkodásból származó jövedelem szét­osztásánál, élettársa kárára. így történt ez azzal a fiatalem­berrel is, akinek az ügye feljutott a legfelsőbb igazságszolgál­tatási fórumig. Történt ugyanis, hogy az ifjú ara középiskolai tanulmá­nyait befejezvén, egyenesen udvarlója tanyájára költözött, ahol is a háztartást vezette, és segített az állattartásban. A lány apjának a segítségét is igénybe vették. Közben el is jegyezték egymást. Ä szerelem hat év múlva elmúlt, és válásra került sor. Itt aztán nem kellett előzetes meghallgatásra menni, bontókere­setet beadni, kínos bírói kérdésekre válaszolni, csak úgy szét lehetett költözni. Igen ám, csakhogy egy kis baj támadt a pénz szétosztása körül. A fiatalember azt is vitatta, jár-e egyáltalán valami a lánynak, hiszen köztük gazdasági életkö­zösség nem volt. Hogyan követték egymást az ügyes indo­kok, nem tudjuk, lényeg az, hogy az első- és másodfokú bíróság is elfogadta ezt az érvelést. Mégpedig azon az ala­pon, hogy az asszony is elismerte: ő soha nem kezelte a gazdaságba befolyt pénzt, amely a másodfokú bíróság sze­rűit a gazdasági közösség hiányára utal. A felperes munkájá­nak ellenértékét az alperes által nyújtott ajándékokkal mind­két fokú bíróság kiegyenlítettnek tekintette. Ám a Legfelsőbb Bíróság hiányolta, hogy a bíróságok nem tették elég alaposan vizsgálat tárgyává a felek kapcsola­tának tartalmát, amely nem szűkíthető le a gazdaságba befo­lyó pénzeszközök kezelésére. A felek között alkalmazási viszony nem volt, a férfi, a nőnek munkabért nem fizetett A tanúk is azt mondták, hogy a nő állandóan az alperes tanyáján lakott ellátta a jószágait, a háztartási teendőket, így a kívülállók az asszonyt a férfi élettársának tekintették. (Az érzelmi-szexuális kapcsolatot a férfi sem tagadta.) Ráadásul az apa is rengeteget segített nekik, még a vágóhídon is. Ilyen munkát az ember ellenérték nélkül csak rokoni kapcsolat alapján végez. így tehát a két fiatal között az élettársi kapcsolatnak valamennyi eleme fennállott. És bizony a gazdasági közös­ség, a közös gazdálkodás tényét a pénzkezelés módja nem érinti, és ezért nincs jelentősége annak, hogy a közös gazdál­kodásból befolyt jövedelmet az alperes (a férfi) kezelte. Azok az ajándékok, amelyekre a férfi hivatkozott, a jegyesek kö­zötti szokásos ajándékok közé voltak sorolhatók, tehát nem ellenértékei a nő fáradozásának. A bíróságoknak vizsgálniuk kell a'közös vagyon körét és értékét, ezek után meg kell állapítaniuk a felek közreműkö­désének arányát. Ezek tisztázása nélkül megalapozott döntés nem hozható. Dr. Kertész-Éva Mézes(-mázos) anyanyelvűnk Mindig irigyeltem a rádióriportere­ket azért, mert egy az egyben vissza­adhatják riportalanyaik szavait, mondatait. Jobban bemutathatják az illetőt, mint az Írott sajtóban dolgozó kollégáik, hiszen — ahogyan a fran­cia mondja —a stílus maga az ember. Az újságból ugyan soha meg nem tud­juk, ha a riportalany sulc-süköl, kön- törfalaz, mellébeszél. Olykor-olykor azonban a rádióriporter is jobban fag- gatózhatna. Képzeljük el, hogy egy üzemben baleset történik, egyik dolgozó elcsúszik a síkos gyárudva­ron, és betörik a feje. A riporter a felelőst kérdezi: , — Miért történt a baleset? — A baleset oka egyértelműen az, hogy a vállalat részéről nem lett biz­tosítva a dolgozó felé a csúszásgátló bakancs biztosítása. — Nem az, hogy elmulasztották lesózni a gyárudvart, s a dolgozó a jégre ment? — Én inkább úgy fogalmaznék. hogy nem került sózásra a fagyos gyárudvar, ezért a dolgozó a kellő­képpen nem siktalanitott burkolaton megcsúszott, és a lába eltörést nyert. Be is irtuk a balesetet a nyilvántartás „Személyek és tárgyak esése" rovatá­ba. — Akkor most tisztázzuk, hogy ki a felelős a balesetért! A „nemlettbiz- tositva" vagy a „hemkerültlesózás- ra"? — Na, jó, egye fene. Nem biztosí­tották a bakancsot, és nem sózták le a gyárudvart. így megfelel? —r Mi az, hoyfy ták? Biztosítot­tak... sózták... de kik? — Most igét ragoz vagy riportot készít? Mondjam azt, hogy nem bizto­sítottuk, és nem sóztuk le a gyárud­vart? Most már elégedett? \ — Attól függ, hogy ez fejedelmi . többes vagy többes szám első személy. Mert, ha az utóbbi, akkor ugye, az egész gyár felelős... — Az istenfáját magának! Tudtam, hogy erre megy ki a játék! Most bol­dog, ha azt mondom, hogy én nem biztosítottam a bakancsot, én nem só- zattam le a gyárudvart, én vagyok a felelős? — Nem egészen. A bakancsot nem biztosítani kellett volna, hanem meg­vásároltatni és kiadatni. Biztosítani legföljebb a dolgozót kellett volna az Állami Biztosítónál. Meg a közvéle­ményt arról, hogy máskor ez nem for­dul elő. * Itt, mondjuk, véget is érne a párbe­széd. Később a felelőst elbocsátanák, részben azért, mert balesetet idézett elő, részben pedig azért, mert mindezt elmondta egy kótyonfitty riporternek. De mivel az elbocsátott felelős több szabadságot vett ki ebben az évben munkahelyén, mint amennyi időará- . nyosan járt volna neki, a felmondóle­vél mellé az alábbi felszólítást is mel­lékelték: „Mivel az időarányosnál több szabadságot vett igénybe, kér­jük, hogy hatszáz forint szabadság- túlélvezményt pénztárunkba visszafi­zetni szíveskedjék!" ■ Gőz József é 4­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents