Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-28 / 308. szám

I • PETŐFI NÉPE • 1988. december 28. A politika kullog a gazdaság után i Kínai közgazdász sím mban elkövetett hibákról : ?í vNG ;> / 'é : A ’ -x.ai gazdasági reformban jelentkező problémák és nehézségek jó része f azoknak a hibáknak a következménye, amelyeket az utóbbi néhány évben követ­tek el — mutat rá a Zsenmin Zsipao hasábjain közölt cikkében Hszü Hszüe-han kínai közgazdász. A cikk najgy figyelmet keltett Pekingben, mert a párt- és az állami vezetés számos olyan korábbi reformdöntését nyilvánítja hibásnak, ame­lyek kezdeményezői maguk is közgazdászok voltak. A cikkíró a hibák között első helyen említi annak a közgazdászok egy kis köre által meghirdetett elméletnek az elfogadását, hogy az infláció és a forgalomban levő pénzmennyiség növelése serkentő hatással lehet a gazdasági fejlődésre. Ennek — mutat rá — éppen az ellenkezője bizonyult igaznak, az infláció és a túlzott ^■mértékű pénzkibocsátás zűrzavarhoz vezetett a kínai gazdaságban. Hibásnak -bizonyult az a lépés is, hogy a rerform meggyorsítása érdekében.gyors ütemben ; decc ntralizálni kell, és le kell adni a döntési jogköröket a helyi szerveknek. Ez a lépés több kárt okozott, mint hasznot eredményezett a reform szempontjából. A túlzottan gyors decentralizálás következtében alaposan meggyengült a központi hatalom, gyakorlatilag különálló gazdasági egységekké váltak a tartományok, teljes zűrzavar keletkezett a piacon, és nem hajtják végre a kormány utasításait, j r rendeletéit. Alapvető hibának nevezi a közgazdász azt, hogy az egymást követő reformlépé­sek elkülönülnek, nincsenek összhangban egymással, s ami nagyon lényeges: nincs . mögöttük átfogó stratégia. Ezzel magyarázható, hogy lehetetlen megszilárdítani a részleges reformsikereket. S ezzel függ össze az a hiányosság is, hogy a kormány­nak nincs átfogó és hatékony iparfejlesztési stratégiája, gazdaságfejlesztési straté­giáról nem is szólva. A gazdasági stratégia hiányával magyarázza a cikkíró, hogy a kezdeti sikerek után megrekedt Kínában a mezőgazdasági reform és visszaesett a kenyérgabona termelése. A sok ezer számra létesített falusi kisüzemek és vállala­tok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, egyrészt súlyos nyersanyaghi­ánnyal küszködnek, másrészt rendkívül drágán, pazarlóan és gyenge minőségű cikkeket állítanak elő. A reformfolyamat jelentős hibájának tekinti a kínai szakértő azt a tényt, hogy a pártvezetés által beharangozott politikai reform nem tart lépést a gazdasági reform­mal, sőt, messze amögött kullog. A változatlanul meglevő intézményi bürokrácia elfojtja a kezdeményezéseket, s az állami szervekben és vállalatoknál nem tud kibon­takozni a demokratikus döntéshozatal olyannyira szükséges folyamata. Zavargások az indiai Ándhra Prades államban THAI—KAMBODZSAI KÖZELEDÉS? Politikai párbeszéd Rácz Péter, az MTI tudósítója jelenti: ÚJ-DELHI A hadsereget vezényelték ki a rend helyreállítására az indiai Ándhra Prades állam több városában, miután véres za­vargások robbantak ki egy helybeli kongresszuspárti képviselő meggyilko­lása után. Keddi közlések szerint az erő­szakos eseményekben legkevesebb hu­szonötén veszítették életüket és több mint százan megsebesültek. Ándhra Prades államban a Telugu Deszam nevű regionális párt van kormányon. A féktelen indulatokat az szabadí­totta el, hogy ismeretlen tettesek Vi­URUGUAY dzsajaváda városban fejszékkel agyon­vertek Mohana Ranga Rao képviselőt és két társát. : \ , A merénylet hírére a képviselő hívei megtorlásul esztelen késelésekbe, gyúj­togatásokba és fosztogatásokba kezd­tek a városban. A rendőrség sortüzekkel próbálta feltartóztatni a felbőszült cső­cseléket, ám nem sok sikerrel. Az Ándh­ra Prades-i állami főminiszter a szövet­ségi kormány beavatkozását kérte. A zavargások sújtotta városokban kijárási tilalmat rendeltek el és a biz­tonsági erők azonnali tűzparancsot kaptak. Népszavazás az amnesztiatörvényről MONTEVIDEO Az uruguayi választási bíróság hétfőn bejelentette: elegendő aláírás gyűlt össze ahhoz, hogy jövő év első felére népszavazást írjanak ki az úgynevezett amnesztia­törvényről, amely felmentést ad az emberi jogok megsértésével vádolt katonáknak és rendőröknek. A bíróság közlése szerint a választásra jogosult mintegy 2,2 millió állampolgár egynegyede aláírásával erősítette meg akaratát, hogy szavazzanak az amnesztia- törvényről. A népszavazást valószínűleg jövő áprilisban tartják meg. Ez lesz az első alkalom, hogy egy latin-amerikai ország lakói szavazás útján döntsenek a katonai uralom idején elkövetett bűnök kezeléséről. Az amnesztiatörvényt 1986 decemberében hagyták jóvá, s az megtiltja, hogy vizsgálatot folytassanak az emberi jogok megsértésével vádolt katonák és rend­őrök ügyében. Ezeket a bűnöket az 1973 és 1985 közötti katonai uralom idején követték el Uruguayban. HANOI A thai kormány szívesen látja Bang­kokban Hun Sen kambodzsai minisz­terelnököt — jelentette be Csaticsaj Csunhavan thaiföldi kormányfő. A szenzációszámba menő bejelentés nemcsak a thai álláspont nagymérvű változását jelzi: Régebben Bangkok nemhogy Kambodzsával, hanem Viet­nammal se volt hajlandó tárgyalni., Most Csaticsaj azt is közölte, hogy kül­ügyminiszterének januári hanoi látoga­tása után maga is elutazik Vietnamba. Ugyancsak a változásokra vall, hogy az ÄSEAN immár maga szorgalmazza a délkelet-ázsiai viszályok, köztük a kambodzsai kérdés politikai rendezé­sét. Csaticsaj kifejtette: Thaiföldnek, s> a térség többi tőkés államának fonto­sabb érdeke a normális viszony Indokínával, mint az eddigi szembenál­lás. Ez azért is jelentős, mert a kambo­dzsai felek minapi munkacsoport-érte­kezletén az ellenzék ismét megmaka­csolta magát: Szihanuk herceg és szö­vetségesei közölték, hogy csak akkor tárgyalnak tovább Phnompennel, ha az utóbbi elfogadja feltételeiket. Jól tájékozott hanoi források szerint a khmer ellenzék valószínűleg csak al­kudozási taktikából mondta fel ismét a párbeszédet, hiszen a dialógus megsza­kadását sem Kambodzsán belül,-sem azon kívül nem kívánja senki. Viet­namban utalnak továbbá arra, hogy Kína — amely eddig a rendezési tár­gyalások legfőbb ellenzője volt — ma­ga is építőbben támogatja a politikai megoldást. Hanoi és Peking folytat bi­zonyos diplomáciai egyeztetéseket. Szihanuk nem hajlandó találkozni Hun Sennel DZSAKARTA i Az indonéz kormány megpróbálja rávenni Norodom Szihanukot arra, hogy álljon el a kambodzsai rendezés elősegítését szolgáló második dzsa- kartai találkozó elhalasztására vonatkozó tervétől —jelentette ki kedden Ali Alatas indonéz külügyminiszter. A kambodzsai kormány ellen fellépő koalíció vezetőinek bangkoki iro­dájából kiadott közlemény szerint Szihanuk közölte: a tervezett informális találkozón nem lehet „gyümölcsöző” eredményeket elérni, éppen ezárt a találkozó elhalasztását kívánja. Az első dzsakartai találkozót, vágy más néven „koktélpartit” idén július­ban tartották meg. Ekkor első alkalommal sikerült asztal mellé ültetni a szembenálló feleket: a kambodzsai kormányt, illetve az ellenzéki koalíció három tagját. Norodom Szihanuk a halasztást azért tartja szükségesnek, mert egyrészt addig nem hajlandó találkozni Hun Sen kambodzsai kormányfővel, amíg az el nem fogadja a nyáron Dzsakartában előterjesztett ötpontos rendezési javaslatát, másrészt rövidnek tartja az időt a megfelelő felkészülésre a következő találkozóig. A nemhivatalos dzsakartai találkozón nemcsak a közvetlenül érdekelt felek, hanem az érintett délkelet-ázsiai országok, Vietnam, Laosz, valamint az ASEAN-szervezet tagállamai is részt vesznek. A következő találkozó tervezett ideje február második fele. Ezren a világ élvonalában Jugoszláv szakemberek kivándorlása Jugoszláviából az elmúlt három évtizedben mintegy 50 ezer fiatal szakember távozott vendégmun- az Eeve­scBropp országökbá, KanadábáésAusztra- liába. Közülük majdnem ezer tu­dóst napjainkban a világ élvonalá­ban tartanak számon. Egyes számítások szerint a kül­földön dolgozó szakemberek isko­láztatása legalább 4 milliárd dollár­nyi összegbe került déli szomszé­dunknak. Ha ezek a szakemberek hazájukban maradtak volna, akkor munkájuk kb. 20 milliárd dollár ér­tékkel gazdagíthatta volna az or­szágot. A kivándorlás —‘-iírja a belgrádi „Borba” — az utóbbi években fo­kozódott, mert még a legtehetsége­sebbek sem tudnak elhelyezkedni, s még kisebb az esélyük arra, hogy tudásuknak, rátermettségüknek megfelelő tudományos kutatásokat végezhessenek. Közben a fiatal te­hetségeknek a fejlett tőkés orszá­gok megfelelő munkát ajánlanak fel. Pontosan tudják!, hogy kit ^de­nyflvahtartást vézemék á kiváló di­ákokról és egyetemi hallgatókról. A Borba jellemzőként említi dr. Zlatko Tesanovics esetét, akit a kö­zelmúltban az Egyesült Államok­ban Packard-díjjal tüntettek ki. Né­hány évvel ezelőtt a szarajevói egye­tem természettudományi kara nem tudott számára tanársegédi állást .biztosítani, mert az önigazgatási : okmányok nem irányozták elő új munkahely megnyitását. Erre fele­ségével együtt Ámerikába ment. Ott most mindketten egyetemi ta­nárok. S Tesanovics Packard-díja hazájában is nagy visszhangot kel­tett. AFGANISZTÁN Az exkirály színre lép Sötétkék elfüggönyözött Lancia gördült be karácsony napján a Rómából északra kivezető Via Cassián egy kőfalakkal elkerített diszkrét villa kapuján. A villa lakója 1973 óta Zahir sah volt afgán uralkodó. Látogatója Julij Voroncov szovjet első külügyminiszter-helyettes, aki október óta kabuli nagy­követ is, teljhatalommal felruházva kormányától arra, hogy politikai megol­dást dolgozzon ki február 15-éig, a szovjet csapatok teljes távozásáig a polgár- háborútól dúlt ország jövendő kormányzatára. A nem mindennapi találkozó fordulatot sejtet a rendkívül bonyolult afga­nisztáni rendezési folyamatban. Zahir sah eddig elhárított minden kezdemé­nyezést, amelyet a-szovjet diplomácia tett irányába. A karácsonyi találkozó aZ olasz külügyminisztérium aprólékos előkészítése és közvetítése révén jött létre. Előzménye, hogy Voroncov a szaúd-arabiai Taifban és Pakisztánban — Iszlá­mábádban -— már találkozott az afgán ellenállási mozgalom képviselőivel is. A volt afgán uralkodó jelenleg 75 éves. 1973-ban hivatalos látogatáson járt éppen Rómában, amikor otthon unokatestvére és miniszterelnöke, Daud államcsínnyel megfosztotta trónjától, amelyen 40 évig ült, nagy erőfeszítéseket téve országa modernizálására. Az exkirály teljes [visszavonultságban él azóta > az olasz kormány oltalma alatt, élénk figyelemmel kíséri azonban hazája történéseit, amelyek nem szűkölködtek fordulatokban 1973, majd 1978 óta mindmáig. Ritka megnyilatkozásai egyikén a közelmúltban kijelentette: kész minden személyi ambíció nélkül részt vállalni Afganisztán jövendő sorsának alakításában', ha erreáz érdekelt felek felkérik, de csak három feltétellel: vissza kell állítani az ország függetlenségét, a szabadságjogokai és az afgán nép önrendelkezését. ■' Ez a gyakorlatban azt jelenti: a szovjet csapatoknak teljesen ki kell vonulni­uk, a jövendő kormány nem maradhat függőségben sem Moszkvától, sem Washingtontól vagy egyéb külső hatalomtól, az iszlám vallás intézményeit maradéktalanul helyre kell állítani. Zahir sah egyfajta közvetítő szerepéről a Nadzsibullah vezette kormány és a mudzsahedek, a pakisztáni „hetek szövet­sége” között tulajdonképpen-már a genfi megállapodások aláírása óta beszél­nek, annál inkább, mivel alvóit király jó' szomszédságot alakított ki annak idején a Szovjetunióval. Ám ő mindeddig elzárkózott a megbeszélések elől. Zahir sah Voroncov előtt nem sokkal találkozott most a mudzsahedek Rómába küldött képviselőivel is, 1 miután megtörtént a közvetlen kapcsolat­felvétel a szovjet diplomácia és ez utóbbiak között, megnyílt az út Voroncov számára a Via Cassia villájába, A téma most már nem csupán a szovjet hadifoglyok visszaszolgáltatása (ahogyan a taifi és isztámábádi találkozó té­máját megjelölték), hanem a jövendő kabuli kormányzat kérdése, aminék hátteret szolgáltat Gorbacsov ENSZ-beszédének ide vonatkozó javaslata: léptessenek életbe teljes tűzszünetet Afganisztánban január 1-jétől, és függesz- szenek fel minden hadianyag-szállítást mind a két félnek, a kabuli kormánynak és az ellenállási szervezeteknek. A szovjet diplomácia erőfeszítései arra irányulnak, hogy olyan kormányza­tot állítsanak fel -r- legalább átmeneti időre —, amelyben az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt képviselői is helyet kaphatnak. Ennek az átmeneti kor­mánynak lehetne a vezetője a volt király (ha mindkét oldal elfogadja őt). A fő akadály, hogy a mudzsahedek szélsőséges csoportjai hallani sem akarnak ilyen megoldásról. Céljuk a Nadzsibullah-kormány teljes megsemmisítése (fizikái értelemben is), mihelyt az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot. A tény, hogy Zahir sah hajlandó volt találkozni Voroncowal a mudzsahe- dekkel folytatott megbeszélés után, arra enged következtetni: nyílik talán valami szűk tér kompromisszumra. Lehetséges, hogy mégis a mérsékeltebb erők kerekednek fölül a heterogén ellenállási mozgalomban. Alig egy hónapja a pesavari hetek szélsőséges hangadói még törvényszékkel fenyegették a volt királyt, ha beteszi a lábát az országba közvetítési szándékokkal. És nagyon kétségesnek tűntek magának a volt uralkodónak egyezkedési szándékai is a kabuliakkal, miután a kommunisták által támogatott puccs fosztotta őt meg a hatalomtól. Természetesen az első megbeszélés, amelynek tartalmáról egyébként semmit sem közöltek, még nem jelenti azt, hogy az afganisztáni polgárháborúban szemben álló felek elfogadták volna a volt király személyét közvetítőként, még kevésbé azt, hogy a megcélzott kompromisszum és koalíció már formálódóban lenne. Mindenesetre felfogható erre utaló jelnek. Egyelőre csak arról lehet szó, milyen feltételekkel vállalná az exkirály a közvetítő szerepet. A római Famesi- na illetékesei mindenesetre már nem olyan biztosak abban, hogy február 15. után a Nadzsíbullah-kormányt elsöprik az ellenállók. Voroncovnak azonban, hogy sikerrel folytathassa a diplomáciai erőfeszítéseket, kellene kapnia valami biztosítékot ez utóbbiaktól, hogy elfogadják a békés átmenetet, és ezt felkínál­ni a királynak. Lehet persze, líogy a hidegvérű és kemény tárgyalófélként ismert szovjet diplomata (aki a genfi rakétatárgyalásokon is a legnehezebb problémát oldotta meg tavaly) végső soron csak egy célt követ: azt, hogy mentesítse országát az „Afganisztán-szindrómától” -p- amely nyolc év alatt éppen elég terhet és gondot okozott belpolitikaüag is. Egy kitűnő és meggondolandó érve minden­képpen van a legradikálisabb afgán ellenzékiek megfékezésére: akármilyen kormány kerül is hatalomra fél év múlva Kabulban, a határfolyó túlsó oldalán mindig a Szovjetunió lesz. Magyar Péter Szóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.) je tájékoztatta az újságírókat a Köz­ponti Bizottság székházában. A sajtónyilvánosság kérdéseit ele­mezve Csikós József utalt arra, hogy a Politikai Bizottság július 12-én tárgyal­ta meg azt az előterjesztést, amely a politikai nyilvánossággal, a tájékozta­tás megújításával, illetve a párt ezzel kapcsolatos szerepével foglalkozott. Az állásfoglalás-tervezetet széles körű vitára bocsátották, amelyben a szer­kesztőségek pártalapszervezetei mellett más pártszervezetek tagjai is elmond­hatták véleményüket e kérdésekről. Ezek a viták is azt bizonyítják, hogy a közvéleményt élénken foglalkoztatja a nyilvánosság alakulása, amely tágabb értelemben a politizálásban, a döntés- hozatalban, a végrehajtásban és az ellenőrzésben való részvétel jogát jelen­ti. Sokan mondták el véleményüket a politikai intézményrendszer működé­séről, annak zavarairól, a továbbfej­lesztés lehetséges módjairól. Megfogal­mazták, hogy a sajtó sajátos eszközei­vel, a hiteles, pontos tájékoztatással maga is fontos szerepet tölt be a politi­kai rendszer legitimációjában. A vitá­ban résztvevők örömmel nyugtázták, hogy a májusi pártértekezletet követő­en mind átfogóbbá vált a politikai élet nyilvánossága, s mind több olyan in­formációt kaphatott a magyar közvéle­mény, amely 'a testületek munkájába engedett bepillantást. Ennek egyik jól bevált eszköze lett az MSZMP szóvivői intézménye. Ugyanakkor a vitában többen szóvá tették azt is, hogy a nyilvánosság sza­bályozásának .joghézagai” következ­tében néha mások jogait sértő, olykor a humánumot sértő megnyilatkozások is elhangozhattak. Mindez jórészt an­nak tudható be, hogy a társadalom még nem tudott felkészülni megnöve­kedett nyilvánosság befogadására, an­nak kezelésére, gyakorlati megvalósítá­sára. Ezen a helyzeten mindenekelőtt a politikai kultúra fejlesztésével, az elté­rő vélemények iránt tanúsított türelem­mel lehet változtatni. Olyan aggodal­mak is megfogalmazódtak, hogy a tö­megkommunikációban több polgári indíttatású eszmei áramlat is tényleges jelentőségénél nagyobb képviseletet kapott. Ezzel kapcsolatban sokan ag­gódva tekintenek az úgynevezett füg­getlen sajtótermékekre. A vita természetesen érintette a párt­sajtót is, s a hozzászólók általában úgy vélték, hogy a gyorsabb, nagyobb vita­készséget tanúsító, az MSZMP állás­pontját markánsabban tükröző sajtó- orgánumokra van szükség. A Népsza­badság munkatársának kérdésére vála- ’ szólva Csikós József részletesebben is szólt az ezzel kapcsolatos elképzelések­ről. A többi között elmondta: a Politi-. kai Bizottság mai ülésén felmerült az a gondolat, hogy esetleg hozzanak létre egy olyan, kisebb példányszámú napi­lapot, amely a párt politikáját közvet­lenebbül képviseli, s a Népszabadság jelenlegi „populáris jellegét” egy na­gyobb példányszámú hetilap vehetné át. A Magyar Hírlap kérdése nyomán Major László határozottan leszögezte, hogy az MSZMP vezető testületéi nem kívánnak beavatkozni a sajtóirányítás gyakorlati kérdéseibe. A párt elvi állás­pontja szerint az 1986-os sajtótörvény ma már nincs összhangban a demokra­tizálódási folyamattal, szükségessé vált egy új törvény mielőbbi megalkotása, amely a mai helyzethez igazodva sza­bályozza a sajtó működését, így példá­ul a lapengedélyeztetési eljárást is. Major László a televízió kérdésére vállalkozott az idei év politikai „gyors­mérlegének” elkészítésére is. Mint mondta, a magyarországi változásokat mind Keleten, mind Nyugaton törté­nelmi, sorsfordító jelzőkkel illetik! Washingtontól Moszkváig egyöntetű­en elismeréssel adóznak annak a törek­vésnek, amellyel Magyarország a de­mokratikus szocializmus létrehozásán fáradozik, összekapcsolva a politikai és a gazdasági reformot. A pártvezetés határozottan kitart azon elv mellett, hogy a gazdaságot nem lehet egy fel­szabadult társadalom nélkül megrefe­rálni. Különösen kedvező feltételeket teremt e törekvések megvalósításához, hogy a világ két vezető nagyhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt érdekelt a magyar reformfo­lyamat kiteljesedésében. (MTI) Szemes Marí temetése inóhdöttgjiéhány hónap­pal ezelőtt betegágyán Szemes Man színművésznő, s gondolatban'már a Filumena házassága főszerepére készült. A már soha meg nem valósuló tervet és a kórházi látogatás pillanatait Vámos László, a Nemzeti Színház főrendezője idézte fel Szemes Maritól búcsúzva kedden az óbudai temetőben, ahol végső nyugalomra helyezték az 56 évesen elhunyt művésznő hamvait. Szemes Mari színészi pályáját méltatva Vámos László szólt a főiskolát követő szegedi éveiről, majd a neki hosszú ideig otthont adó József Attila színházi időszakáról, végül a nemzeti színházi négy szezonjáról, s arról, hogy olyan megha­tározó egyéniségek voltak tanárai és mesterei, mint Gellért Endre és Rátkai Márton. A számos színpadi szerep, tévé- és játékfilmbeli alakítás sorából Vámos László kiemelte a Rómeó és Júlia Dajkáját, amely talán leginkább eggyéforrott Szemes Mari alakjával! E legjellemzőbb szerepében teljes színészi eszköztárát felragyog- tathatta, s alakításában meggyőzően érzékeltette a két egymással viszálykodó család konfliktusának tragikumát. A Rómeó és Júlia-beli emlékezetes színpadi pillanatokat idézte fel Hirtling István, a Nemzeti Színház művésze is, aki a pályatársak nevében búcsúzott Szemes Maritól. A ravataltól barátok, kollégák és tisztelők sokasága kísérte a Szemes Mari hamvait őrző urnát a nyughelyig, amelyet elborítottak az emlékezés, a kegyelet koszorúi és virágcsokrai. (MTI) Líbiai sajtótájékoztató Szűk körű sajtótájékoztatót tartott kedden Fathi M. Al-Miszráti, a Líbiai Arab Szocialista Népi Nagy Dzsama- hirija budapesti Népi Irodájának — nagykövetségének — titkára. Hazája álláspontját megerősítve visszautasí­totta azokat a washingtoni vádakat, miszerint Líbia vegyi fegyverek gyártá­sára alkalmas üzemet épített. Ezt a vá­dat — hangoztatta-— az Egyesült Álla­mok kormányzata ürügyként használja fel egy Líbia elleni fegyveres támadás előkészítésére. A nemzetközi részvétel­lel épülő üzem békés célokat szolgál; elkészülte után gyógyszereket és mező- gazdasági kemikáliákat állít majd elő. Az MTI tudósítójának kérdésére vá­laszolva a diplomata megerősítette, hogy az üzem átadása után Líbia kész nemzetközi ellenőrzésnek alávetni ma­gát: újságírók és szakemberek egyaránt megtekinthetik majd az üzemet. Líbia egyébként résztvevője lesz januárban-a vegyifegyverekkel foglalkozó párizsi nemzetközi konferenciának. Szovjet környezetvédők Környezetvédelmi szövetség alakult tegnap a Szovjetunióban. A Társadalmi- Ökológiai Unió elnevezésű szövetség országos társadalmi szervezetként fog tevé­kenykedni, s különböző környezetvédő társaságokat, csoportokat és tudósokat tömörít. A kedden Moszkvában befejeződött alapító konferencián százötven, 11 szövetséges köztársaságból és száz különböző városból érkezett küldött vett részt. Az unió legfontosabb célkitűzése: az ökológiai helyzet ellenőrzésének megszer­vezése, a természetvédelmi törvények és előírások betartásának felügyelete, a környezetvédelmi ismeretek terjesztése és országos környezetvédelmi akciók szer­vezése —jelentette ki Szvjatoszlav Zabelin, a szervezet koordinációs és informáci­ós központjának igazgatója. Szavai szerint az unió terveiben szerepel alternatív gazdasági megoldások kidolgozása is. A szovjet környezetvédő szövetség tevé­kenysége a társadalmi önkormányzat elveire épül, s gazdaságilag is teljesen függet­len, önfinanszírozó lesz, s saját kiadvánnyal is rendelkeznek. A szövetség feladatul tűzte ki alternatív energiaforrások felkutatását, a ritka állatfajok megmentését, az iparvárosok környezeti helyzetének tanulmányozását. Az alapító konferencia befejező napján a küldöttek felhívással fordultak a. kormányszervekhez és tudományos intézményekhez, hogy akadályozzák meg a Volga—Csorgaj csatorna építését, mivel az súlyos környezeti ártalmakat okoz a Volga alsó folyásánál, s a népgazdaságot is károsítja. i

Next

/
Thumbnails
Contents