Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! K WM AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLm. évf. 307. szám Ára: 1,80 Ft 1988. december 27., kedd SZÁMONKÉRÉS ELŐTT Megkezdődött a vizsgaidőszak A közelmúltban egyre gyakrabban, s mind nyomatékosabban hallatta hang­ját a főiskolás, egyetemista réteg. Egyik fő követelésük — radikálisan csökken­jen a vizsgák száma—egyelőre távoli cél. Ezekben ahetekben még a régi tanter­vek szerint, alkalmanként 6-8 tantárgyból húznak tételt. Bizonyara nem vigasz számukra az sem, hogy jövőre talán csökken terheltségük. Bács-Kiskun megye ot főiskoláján csaknem 1800 nappali, s mintegy 840 leve­lező tagozatos hallgató készül most újabb és újabb megmérettetésre. A Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán több mint ötszá­zan adnak számot a félév során szerzett ismereteikről, általában négy-hat tan­tárgyból. Ha az előző évek tendenciái lesznek érvényesek az idén is, akkor 10-15 százalékkal kevesebben folytatják majd tanulmányaikat a második félévben, a levelezőtagozaton pedig még ennél is magasabb lehet a lemorzsolódás aránya. (Félreértések elkerülése végett megjegyzem: a vizsgáztató tanár semmiféle külön juttatást nem kap azért, ha esetleg elégtelennek itel egy feleletet.) Az utóvizsgák száma sem nem javít, sem nem ront fizetésén. A kecskeméti kertészeti főiskolán ugyancsak öt hét a vizsgaidőszak. Itt a há­romszáznégy nappalis, a csaknem ötven levelezős és a mintegy nyolcvan üzem­mérnök négy-hat tárgyból bizonyít. Átlagosan 5-6 hallgató marad ilyenkor ki, de általában ennél jóval többen kényszerülnek újbóli számadásra. Egyes tár­gyakból — ezek többnyire szakmai es természettudományi jellegűek —• húsz- narrninc százalék közötti volt az utóbbi években az utóvizsgázók aránya! Ilyen­kor pénztárcájuk is bánja, hiszen az első ismételt vizsgát ötven, a másodikat, illetve a továbbiakat pedig egyenként 200 forint befizetése után lehet megkezde­ni. Ez központilag szabályozott összeg, mely azonban a későbbiekben valami­lyen formában—-jutalmazás, hozzájárulás H visszakerül a hallgatókhoz. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán vannak olyanok, akik 6 vizsgát tesznek le az öthetes szorgalmi idő alatt. Általában egyszázalékos szokott lenni áz ismét­lők száma, a kimaradás pedig — mondják — ebben az intézményben nappali tagozaton szinte nem jellemző. Ugyancsak bizonyos felkészültségi mutató az a tény, hogy a tizet sem éri el azoknak a hallgatóknak a száma, akik gyenge tanul­mányi eredményük (3 egész alatti átlag) miatt tandíjat kénytelenek fizetni. Baján, a vízügyi főiskolán, a 211 nappali tagozatos között néhány algériai, zimbabwei, mozambiki és jugoszláv diák is bizonyságot tesz tudásáról éppúgy, mint negyvenhárom, levelező tagozatos és kilencven szaküzemmérnök társuk. A négy vizsgaosztályzat megszerzése után január 30-án kezdik a második félévet. ,A Bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskola hallgatóinak három-nyolc alka­lommal kell az alig több mint öt hét alatt vizsgázniuk. Évfolyamonként átlagosan két-három a félévismétlők, s összesen 100-200 az utóvizsgázók száma. Most még nappali tagozaton 469-en, levelezőn pedig 256-an vannak. Februárban már csak a minden tantárgyból megfelelő tudassál rendelkezők folytatják tanulmányaikat. G. T. T. A vad becserkészéséről olyan furcsa szenvedéllyel beszél B., hogy már-már úgy érzem, gyűlölt emberi ellenfelét üldözi gondolataiban. Neki nem hiszem él, hogy puskájá­val a természet törvényét segíti ér­vényesülni, inkább azt, hogy termé­szete viszi a csapásra. Mert B. ele- fántcsonttörnyot akar teremteni ta­nyájából is, a megközelíthetetlen­ségre törekedve, bármily elképesz­tő: vizesárok öleli körbe a' házát. B. durva vezető volt, ahol a már legorombított és legorombításra váró beosztottak váltották egy­mást. „Gyanús alaknak” tekintett mindenkit, úgy vélte: a világ a vesz­tét akarja. Előzetes — előítéletekkel teli — gyanakvásai utólag beigazolódtak. O hajtotta ugyanis arra az útra em­bereit, amely alapot adott bizal­matlanságának, s talán ma már ab­ban is igaza van, hogy sokan végül a vesztét akarták. Nem voltak part­nerei, hiszen erőszakkal meggyőzni ritka embertípust lehet, s ha valaki a döntéshozataltól a végrehajtásig mindenben csak önmagára támasz­kodhat, elveszett ember. B. jóaka­rata falsot kapott természetétől, ezért helyes döntései is vakvágány­ra siklottak. B. nem volt jó vezető, mert a vizesárok, amelyet tanyája körül ásott, képletesen mindent kö­rülölelt. T. egy számítóközpont vezetője. Kétségbeesetten tárja szét karját, úgy panaszkodik: képzeljem, 'az egyik értékes berendezésük elrom­lott, s az ottani vezető — miután a szerviz dolgozója megérkezett, s ne­kilátott volna a műszer megjavítá­sának — előbb átgyalogolt hozzá, a több száz méterre lévő épületbe, és személyesen érdeklődte meg: sza­bad-e a szerelőnek munkaidőn túl jóval elhúzódó reparálásért két-, azaz kétszáz forint béren kívüli jut­tatást adnia. T. a fejét fogta. Közben ugyanis eltelt egy óra, a gép pedig percen­ként több ezer forintot hoz a kony­hára. Telefonon intézkedett, majd leültette beosztottját és kiszámíttat­ta vele: mennyibe került a vállalat­nak, hogy nem volt képes egy ilyen apró ügyben egyedül és azonnal dönteni. Egyik községünk tanácstitkára pontosan az ellenkezőjéről panasz­kodik, mint a számítóközpont veze­tője. A végrehajtó bizottság tagjai szemrehányást tettek neki, a fejéhez vágták: azért alkalmazzák, hogy a rá tartozó ügyekben döntsön, nem pedig azért, hogy minden részlet- kérdést illések napirendjére tűzzön, derekasan körülírva, lestencilezve. Holott — véli ő -r- neki az a dol­ga, hogy a tényeket felvázolva, és csoportosítva összeállítson egy anyagot, amely tartalmazza a vá­lasztás lehetőségeit, ám a döntést hozza csak meg a testület. Látszólagos igaza sokakat meg­téveszthet. Például azokat,' akik nem láttak testes, több száz oldalas (!) vb-anyagokat, és nem tudják, hogy azt a tagok még átolvasni sem képesek, nemhogy valamennyi na­pirendi pontban lelkiismeretes ala­possággal eligazodjanak. A testüle­ti döntéseket néhány vezető csak azért szorgalmazza, mert azok — legalábbis szerintük — elszemélyte- lenítők, könnyedén egy kollektíva háta mögé bújhat az egyéni felelős­ség. Az apró-cseprő ügyek tárgyalása nemcsak ezért, veszélyes, hanem azért is, mert néha gépies szavazás­sá torzítja a demokráciát. Mielőbb meg kell tehát tanulnia Sin Dong Von hazánkba látogat SZÖUL Sin Dong Von dél-koreai külügy­miniszter-helyettes hétfőn Szöulból elutazott Budapestre, hogy három­napos hivatalos látogatást tegyen Magyarországon —- jelentette a Yonhap dél-koreai hírügynökség. A jelentés szerint a dél-koreai külügyminiszter-helyettest Horn Gyula külügyi államtitkár hívta meg magyarországi látogatásra. A dél-koreai hírügynökség értesülé­se szerint a két fél várhatóan beru- - házásvédelmi szerződést ír alá. A Yonhap szöuli külügyi forrá­sokra hivatkozva jelentette azt is, hogy Sin Dong Vont fogadja több magyar vezető, így Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Mik­lós kormányfő is, akikkel a dél­koreai diplomata a nemzetközi helyzetről és a két országot érintő kérdésekről cserél majd véleményt. A külügyminiszter-helyettes ma­gyarországi látogatása a Yonhap értékelése szerint hozzájárulhat a két ország közötti diplomáciai kap­csolatok felvételéhez. A dél-koreai hírügynökség emlékeztet arra, hogy Magyarország és Dél-Korea szep­temberben bejelentette: Budapesten és Szöulban állandó képviseletet nyitnak. Sin Dong Von személyé­ben első ízben látogat rangos dél­koreai politikus Budapestre. George Bush fia és unokája Örményországban MOSZKVA, NEW YORK George Bush megválasztott amerikai elnök fia és unokája vasárnap mintegy 40 tonnányi segélyszállítmány kíséreté­ben Örményországba érkezett. John Bush és 12 éves, fia, George egy DC —8-as teherszállító gép fedélzetén ér­kezett Jerevánba. A gépen orvosi fel­szerelések, ruhák és játékok voltak. A legifjabb Bush útjával kapcsolat­ban elmondta: „Nem tudtam volna ott­hon maradni és élvezni a karácsonyt, miközben tudom azt, hogy vannak Ör­ményországban olyan gyerekek, akik boldogtalanok.” Az amerikai vendégek meglátogat­ták Szpitak városát is, ahol a lakosok mintegy háromnegyede a pusztító föld­rengés áldozata lett. John Bush szovjet tisztségviselőknek kijelentette: „Biztos vagyok abban, hogy ha ilyen dolog az Egyesült Álla­(Folytatás a 2. oldalon) IMPORT HELYETT HAZAI minden vezetőnek a megkülönböz­tetés művészetét, hogy mely határo­zatok kívánják egy testület állás- foglalását, és melyekben kell egye­dül dönteniük, végtére azért veze­tők. Dönteni tudni kell. E tudás azon­ban nemcsak a fentebb sorolt fogal­mak útvesztőiben való eligazodást jelenti, hanem a közösségnek a va­lóban reá tartozó döntésekre való felkészítését is. Mert sajnos, az ülés­termiek hallgatásba burkolqdzó résztvevőiben nem ágaskodik a buzgalom, hogy véleményükkel se-v gítsék feletteseiket a határozatok, álláspontok kialakításában. Akad, aki nem szól. És jól ismerem a veze­tő szemrándulásait figyelő tekinte­teket, amelyek azt próbálják kifür­készni, mit is szeretne haÜani a fő­nök. Szánk és eszünk — sajnos né­hány elrettentő példán okulva (ál­talánosítva) — arra áll, hogy meg­értsük az alamuszin hallgatókat, akik csak a folyqsón fejtik ki véle­ményüket. „A nyugalom a legfon­tosabb”, „Ne szólj szám, nem fáj fejem” hamis aranyigazságai taní­tottak ki erre egynémelyünket. S ugyanerre vezet a még tömege- i sebb jelenség: a „Mondjad csak” — szemlélet és gyakorlat terjedése is. „Mondjad csak, úgysem lesz be­lőle semmi” — térdelted kukoricá­ra néhol a demokráciát a mosollyal kísért „majd visszatérünk rá...” Ez a hiba másképpen hallgattat el: közönyt teremt. Azt azonban elfelejtik az ülések résztvevői, hogy hozzászólásuk híján is testületi döntés a határozat; azaz a végrehaj­tásra kötelezi őket is. A kétkedő folyosói beszélgetések sem mente­síthetnek senkit a felelősség alól, az „ugye, megmondtam...” jövőbe­látás sem oldja fel a passzivitásba burkolódzó résztvevőt: szóljon, hi­szen kötelessége! Tamás Ervin Sütőszergyártó üzem a Karamel Inéi A napokban megkezdték a próbagyártást Kalocsán, a Karamell Sütő- és Édesipari Vállalat új sütőszerkészítő üzemé­ben. A csaknem hamincmillió forintos beruházással tető alá hozott létesítmény jelentősége túlnő a Karamell kapuján, hiszen eddig a sütőszert — hazai gyártó híján — tőkés importból szerezték be a vállalatok. Évente több mint egymillió dollárt voltak kénytelenek költeni azért, hogy a tésztát könnyebben megmunkálhassák, s ezáltal a „vizes” pékárukba kenyérfélék hosszabb ideig megőrizzék frissességüket. Ázúj üzem épületének kivitelezéséhez a Bácsterv tervei alapján 1987 végén kezdett hozzá a Dutép. Az idén szeptember­ben történt átadást követően szerelték be a technológiai berendezéseket, amelyeket a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei terveztek és gyártottak. Tóth Ignácné gyártmányfejlesztési osztályvezetőtől megtudtuk azt is, hogy a termeléshez szükséges alapanyagot (a diacetil borkősav észtert) a Caola Vállalattól szerzik be. Ezt speciális poritási technológiával teszik alkalmassá a sütőipa­ri felhasználásra. Az osztályvezető elmondta, hogy a próbaüzemelés során gyártott „Prior” fantázianevű szer mintáit még most vizsgál­ják a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Állomáson, de máris jelentős a hazai és külföldi érdeklődés az új termékiránt. A berendezések egyébként évi 600 tonnányi sütőszer előállítására képesek. Mivel a hazai igények hozzávetőlegesen 380 tonnát tesznek ki, a fennmaradó ménnyiséget (jövőre) exportra szállíthatják. G. B. AMIKOR EGY TOLLVONÁSTÓL FÜGG A NYERESEG Húszmillió forint bevételkiesés Cipőgyárban A kecskeméti Alföldi Cipőgyár tavaly még200ezer pár lábbelit gyártott szovjet exportra; tőkés megrendelésre ennél sok­kal kevesebbet. A kormányprogramnak megfelelően úgy döntötték, hogy 1988- ban felére csökkentik, jövőre pedig ab­bahagyják a szocialista exportjukat, ugyanennyivel növelik viszont a ke­ményvalutát hozó vállalásaikat. Azt je­lentette ez, hogy 60 millió forint értékű cipőnek kellett tőkés piacot keresni; az új termék gyártásához anyagot szerezni. De ennél is sokkal nehezebb feladat volt ebben a hitelszűke időben a mindeh­hez szükséges pénzt előteremteni. Mert bár törekvésük teljesen megegyezik a népgazdasági célokkal, a jelenlegi hitel- politika figyelmen kívül hagyja az ilyes­mit. A termékváltás, az új technológiára való átállás, a korábbiaknál sokkal bo­nyolultabb cipők készítése a dolgozóktól is nagyobb odafigyelést, többletmunkát (nemritkán túlórázást) kívánt, de, mint ígért János, a gyár igazgatója elmondta: kollektívájuk azzal a meggyőződéssel tette mindezt, hogy erőfeszítéseinek meglesz az eredménye. S most azzal a számukra elképesztő ténnyel kell szem­benézniük, hogy a tervezett nyereséget nem tudják teljesítem. Mi történt? Régi gyakorlat, hogy a szovjet exportra kerülő termékek értéke­sítési ára államközi megegyezés során alakul ki: a magyar és a szovjet árviszo­nyok közötti eltérést a központi költség- vetés pénzügyi átcsoportosítással egyen­líti ki. (Félrevezető tehát ezt támogatás­nak nevezni,) Ennek ismeretében készí­tik el termelési és pénzügyi terveiket, en­nek megfelelően kötik meg szerződései­ket a szocialista exportra is vállalkozó cé­gek. így történt ez az Alföldi Cipőgyár­ban is, ám a szerződések megkötése után hónapokkal jelent meg az az új érdekelt­ségi szabályozás, ami a szocialista export jövedelmezőségét alapvetően befolyá­solja, s mint kiderült, oíyan hátrányos helyzetbe szorította a termelőket, ami­lyenre nem számítottak. Ez az egyoldalú intézkedés a kecskeméti cipőgyárban 20 millió forintos bevételkiesest okozott. Nem találnak vigaszt abban a tényben sem, hogy rajtuk kívül sok más cég került a kormányintézkedés miatt hozzájuk ha­sonló helyzetbe. Az üyen lépések csak méginkább mélyítik a kormány és a vál­lalatok közötti szakadékot — hangsú­lyozta ígért János —, azonban ez is csak egy keserű következtetés számukra. Az olyannyira óhajtott, a gazdasági stabili­zációhoz nélkülözhetetlen változások ér­dekében mindent megtett cipőgyári kol­lektívának kedvét szegte ez a váratlan körülmény. Jövőre már egyáltalán nem vállalkoznak szovjet exportra, helyette tőkés megrendelésre dolgoznak. De va­jon ennek a feltételei, köztük is a legfon­tosabb, a forgóeszközhitei megszerezhe­tő, elérhető lesz-e számukra? Á.M. asps-If - - V" .; . i * • ■ ;5 - # 2f Ivanics Ferencné svájci exportra csomagolja a cipőket. t A tőkés megrendelésre készített lábbeliket dr. Kovács Györgyné és Barna Jánosné ellenőrzi szállítás előtt. (Tóth Sándor felvételei.)

Next

/
Thumbnails
Contents